Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-13 / 112. szám

MST MEGYF.I zMtrlap I960. MÁJUS 13. PÉNTEK Széljegyzet Kíné tty János kiállításához HÓHÉR A TEMPLOMBAN ^ Két üvegablak (az egyik a £ landshuti Szent Márton szé- £ kesegyházé, a másik a Szent ( Vér grázi plébániatemplomé) világszenzációvá lett, mert ff két művész — lemondva a ^ szokványos megoldásokról — £ az időszerű képek nyelvén f. szólaltatta meg a régi legen- ff dákat. f, A landshuti Márton-temp- ^ lom gótikus épülete a város ^ jellegzetessége. A toronyszerű, £ magas oltárra ólomkeretes í festett üvegablakon át esik a í fény. Az üvegfestményen \ Hitler-fő látható, a hóhér Hit- ^ ler feje, aki szent Catlust kí- ^ nozza. Mellette hóhérsegédek ^gyanánt Göring és Göbbels ff ismerhetők fel. Az ablak, gamely a háború alatt elpusz­tult régi üvegfestményt pótol, ^ Max Lacher müncheni festő ^ műve. ff A művész a sok vitát ki- ^ váltó ablakképről egy7 beszél­ik getés során ezeket mondotta: — Érdekel a mai ember problematikája. még egy templomtér művészi kiképzé­sében is. így hát az üvegfest­mény felvázolása közben szinte önkéntelenül ecsetemre tolultak a hóhérlegények arc­vonásai. Emlékezés ez a múlt bűneire és tanulság korunk­nak, amelyben működnek a hitierek, göringek, göbbelsek — akárcsak régen — és en­gem úgyszólván öntudatlanul erre a tudatos megnyilvánu­lásra bírtak. Bizonyára meg­értik. milyen mély bennem a borzalom élménye, hiszen an­nak idején szenvedélyes anti­fasisztaként az egyik münche­ni ellenálló-csoporthoz, az úgynevezett tolmács-csoport­hoz tartoztam. Ez kapcsolat­ban állott a szövetségesekkel és kevéssel a háború vége előtt meg tudta akadályozni a város elpusztulását. Halálra ítéltek. Sikerült megszöknöm. A landhusti üvegfestménj7 a háború utáni első nagyobb megbízatásom volt... A grazi híres plébániatemp­lomot 1500 körül építették a domonkosrendiek, a háború alatt bombák rongálták meg. Az oldalhajóban az egyik üvegablak festménye Krisztus töviskoronázását ábrázolja. Baldachin alatt két felfúval- kodott alak trónol ott: Hitler és Mussolini, horogkereszttel díszített köntösben. Ai'cukon mohó vigyorral élvezik a szen­vedő megcsúfolását. Albert Birkle professzor, az üveg­festmény alkotója, mesterien illesztette be a kép fényhatá­sait a középkori templom­térbe. A Salzburgban élő művész (festő és grafikus) érthetetlen­nek találja, hogy mai vonatko­zású alkotása világszenzáció lett, hiszen az egyházművészet korábbi századaiban sem volt szokatlan világtörténelmi ala­kokat ábrázolni és így jónak és gonosznak emlékművet ál­lítani. A náci uralom és a fasiszta háború elmúlt éveiből sem­mit sem okultunk volna — véli Albert Birkle —, ha nem emlékeztetnénk a világot a veszélyre figyelmeztető művé­szi alkotásainkkal. Mi kivetni való van abban, hogy sok millió keresztény meggyilko­lásának okozóit, Hitlert és Mússolinit, Krisztus üldözői közé sorolom? Hogy ezt mégis meglepőnek, sőt szenzációsnak és botrá­nyosnak tartják egyesek, az nemcsak a bukott í'endszer visszaállítását célzó eszmék­kel terhes társadalomra jel­lemző, hanem a művészet és társadalom közt keletkezett roppant szakadékra is. Idő­szerűségre törő és a világhoz szóló művészek nehézségekbe ütköznek, ha nem adják meg magukat a semmitmondó kon­vencióknak vagy — ami a legkényelmesebb — nem kö­telezik el magukat a szépsé­get eltorzító „moderneknek”. Max Lacher és Albert Birkle mégsem gondoltak arra, hogy ezeket a „biztos számokat” tegyék meg. Mi történt aztán? Landshut- ban a hitleristák tiltakoztak és íenyegetődztek (köztük né­melyek az egyházközségnek is tekintélyes tagjai). A grazi plébániára napokon át érkez­tek dühös levelek, a festmény eltávolítását követelve. Lands- hutban megjelent az egyik amerikai múzeum embere és intézménye számára meg akarta vásárolni a vitatott művet. A bajor művelődés­ügyi minisztérium — szokat­lan bőkezűséggel — felaján­lotta, hogy fizeti a nyugtala­nító műtárgy „szelidebbel” való pótlását... A két üvegfestmény azon­ban — legalábbis egyelőre — még a helyén van és figyel­meztet. FILMHÍREK a tőle megszokott felelősség­gel és gondos alapossággal te­vékenykedik. Növendékei csak szeretettel nyilatkoznak róla, s okos irányimutatásai nem egy tehetséges fiatal eredmé­nyeiben tükröződnek. A nagy kiállításokon szinte minden alkalommal találko­zunk egy-egy szép Kmetty- képpel. A Nemzeti Galéria gyűjteménye több munkáját őrzi. Ez a kis önálló tárlat az elmúlt évek terméséről számol be. Helyes lenne azonban, ha teljesebb — retrospektív jel­legű — nagyobb kiállítást is szentelhetnénk munkásságá­nak. J vendégkönyv elismerő be­* jegyzései arról tanúskod­nak, hogy ezt a kívánságot, nemcsak a szakemberek, ha­mm a szélesebb közönség ne­vében is bátran tolmácsolhat­juk. Cseh Miklós Varsóban repülős témájú fil­mek bemutatóját tartották meg. amelyet a lengyel Repü­lés című folyóirat rendezett. A filmek szemléjét a francia— szovjet NOB M ANDI A-NYE­MEN című alkotással nyitot­ták meg. Az 1959-es csehszlovák film­kritikái díjat az INGOVÁNY című filmnek ítélték oda. A filmújságírók és színházi mű­vészek szövetségének díját ün­nepi ülésen nyújtották át Ka­réi Kachynának, a film rende­zőjének. Hogyan mentette meg a pusztulástól a Drezdai Képtár világhírű műkincseit a szov­jet hadsereg: ez a témája az ÖT NAP, ÖT ÉJJEL című első szovjet—NDK koprodukciós filmnek. A közös alkotás ren- 'f őrzője L. Afnstam, zenéjét ^ Sosztakovics szerezte. \ Két hír a CSILLAGOK cí- £mü NDK—bolgár koproduk- f, ciós filmről: a Berliner Zeitung \ című lap beszámol arról, hogy £ a filmet — első alkalommal az ff NSZK-ban — májusban bemu- ff tátják Hamburgban. A Kon- rad Wolf rendezte film a múlt £ évi cannes-i siker után elisme­rő visszhangra talált a nyugat- (f német sajtóban. Lille-ben ün- j nepél^es keretek között adták 5ki„ a . Népek .. Barátságának.: ragydíját a CSILLAGOK című; \ film alkotóinak. : í £ 10 millió dolláros költséggel: $egy amerikai tőkés csoport: í több filmet készít Spanyolor-: \ szagban. A tervezett filmek: {között szerepel a KIRÁLYOK; ! KIRÁLY'A című színes alko- j ; tás, amely Krisztus életéi viszi: ! vászonra. A film forgatóköny-: ! vét Phil Jordan amerikai és • j Diego Frabbri olasz író írta,: \ rendezője Nicholas Ray. Rövi-j jdesen megérkezik Spanyolor-; í szagba a film harminc fősze- : ; replője és az ottani felvétele-: ! ken kívül a Szentföldön is for-; ; gatnak majd. • Napraforgós csendélet T/ ülő nos ünnepség színhelye volt a napokban a Rákó­czi úti Fényes Adolf-terem Budapesten. A szokásos ün­nepi beszédet hiába várták a megjelent érdeklődök — el­maradt. De nem véletlenül, hanem „előre megfontolt szán­dékkal”. A művész kívánta így — ilyen egyszerűnek — tárlata megnyitását. „A mű­vek beszéljenek inkább” — tartja az idős mester. S a megnyitó közönsége — mi egyebet tehetett — szemügyre vette a képeket. Voltak, akik a katalógusban reméltek kár­pótlást az elmaradt bevezető magyarázatért. Ám az ízléses kis nyomtatványban a művek jegyzékén kívül csak a festő néhány^ ajánló sorát olvashat­ták. „Sem többet, sem keve­sebbéit nem akarok,; mint. be­mutatni a müveket azoknak, akiket az én munkásságom érdekel’’ — írja. S hozzáteszi: „Köszöntök minden látogatót, s műveimet figyelmükbe ajánlom.” Aki azt hinné, hogy ez va­lamiféle raffinált reklámkere­sés csupán: téved. Kmetty mű­vészegyénisége valóban ilyen puritán, természete valóban ilyen szerény. Mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy kiállítása képei nem el­adók. Az értékes gyűjteményt két jeles vidéki múzeumunk (a miskolci és a pécsi) kapta meg — ajándékba. Kossuth-1 díjas mesterünk — akinek ne­vét már félévszázada számon- tartja a művészettörténet — ilyen finoman ad leckét né­mely üzleties szellemű pálya- i társának. C milyenek a művek? Tisz- tán fogalmazónak, meg- fontoltan nyugodtak, komo- \ Igák, alaposan következetesek \ — mint alkotójuk. És való-\ ban: „beszélnek”! Egyszerű \ tárgyak — egy-egy gyümölcs, \ edény, bútordarab, szobarész- j let — ürügyén tesznek őszintéi vallomást az élet jelentékeny \ dolgairól. Művészünk kevés \ eszközt használ, kerüli a nagy- ', hangú deklamációt, színei vi- \ lágát is szűk skálára szorítja j — csakúgy mint témakörét: A; szerkezet, a konstrukció rej-j tettebb elemeit igyekszik fel- \ kutatni, megmutatni. Olyanok \ művei, mint a szigorú szabd- \ lyok szerint megalkotott ver-\ Sßk — a szonettek például —j vagy mint a kamaramuzsika. \ Elmélyülést kívánnak. Teljes j élményt csak akkor adnak, hal szemlélőjük megpróbál kicsit \ elmeditálni — amint a mű- \ vész tette megalkotásuk során': —, s megpróbálja mintegy: újra átélni az eredeti élményt. \ Ha ez sikerül: érdeme szerint \ becsülheti a teljesítményt. pest megye és művészet- szerető közönsége magáé­nak vallja e kitűnő művészt. Hiszen Szentendrén — a hires művésztelepen — munkálko­dott sok éven át. Igaz, az utóbbi esztendőkben ritkáb­ban jut el a szép Duna menti kis városba (jóllehet ,műter­mét gondosan fenntartja a te­lep), mert pedagógiai munkája is jelentős megterhelést jelent A TC Énynm.'íí-i'íé TPrt-i clrrtln+i KÉT ÉV Két éve, 1958. május 11-én nyílott meg az aszódi Petőfi Múzeum. Nagy társadalmi összefogás és tenni akarás ragyogó befejező aktusa volt a megnyitó ünnepély. Több hónapi, talán több évi erőfeszítés és munka fejeződött be ezzel. Az a ház, ahol megnyitotta kapuit az új intézmény, valamikor gimná­zium volt. Ennek az iskolának volt tanulója három éven ke­resztül Petőfi Sándor. Itt tanított 23 éven keresztül a kiváló pedagógus, Koren Gusztáv. — A fogoly lengyel és sok más ki­tűnő költemény szerzője — tanára, majd igazgatója volt az algimnáziumnak. A ház a művelődés hajléka volt tehát az 1780-as étiektől egészen 1940-ig. Ezután lakók költöztek á Írj- ború pusztításától jelentős kárt szenvedett épületbe. Egyik neves Petőfi-kutatómk keményhangú újságcikkben feddte meg a nemes hagyományt megtestesítő épület elhanya­golása miatt az illetékes hivatalos szerveket. Nem hiába. A nagy lakáshiány ellenére is teljesült a kívánság: a nevezetes épületet ismét a művelődés otthonává alakították át, neveze­tesen múzeumot létesítettek benne, azzal a céllal, hogy ápolja a Petőfi-kultuszt és gyűjtse a Galga völgyének gazdag nép­rajzi és régészeti emlékeit. Hivatalos szervek és társadalmi munkások egymást múlták felül a cél megvalósítása érde­kében. Azóta két év telt el, munkával teli két esztendő. Semmi­vel indultunk és ma a leltározott anyag száma eléri a több ezret. A két állandó kiállítás (Petőfi népviseleti) mellett hat időszakos kiállítást mutattunk be az elmúlt két év alatt. A látogatók száma 10 000—12 000 volt. S ez a fontos: minél több és több ember tekintse meg a múzeumot. Asztalos István ÜNNEPI ZENEI NAPOK CEGLÉDEN A figyelmes szemlélő két héten át majd minden este sietős embereket láthatott Cegléd utcáin, s néhány óra múlva ismét viszontláthatta ugyanazokat az arcokat. A még figyelmesebb szemlélő azt is észrevehette, hogy ezek már nem is ugyanazok az arcok: átizzította, megszépí­tette őket a friss élmény varázsa. Két héten át, április 23-tól május 8-ig majd minden este fel­csendült Cegléden a mu­zsika, énekszó. A nagy- zenei seregszemle közre­működőinek skálája a le­hető legszélesebb volt: a műsor a ceglédi zeneiskola óvodás korú előképzőseinek dobból és cintányérból. álló „zenekarával” kezdődött, s az Állami Hangversenyzenekar koncertjével fejeződött be. Az énekesek: a kis óvodá­sok kórusától Gyurkovics Máriáig. S e két véglet kö­zött megszólaltak a muzsika tanulói és tanítói, kedvelői és művészei. A változatos műsor leg­több száma megérdemelné a részletes elemzést, e helyett azonban most csak ‘néhány gondolatot, tanulságot: Az ünnepségek sikerét az tette lehetővé, hogy a ren- I dezők nemcsak a műsorra i nyomatták ki a kodályi jel- ; mondatot: „Legyen a zene 'mindenkié!'- —, hanem igen sokat tettek megvalósításá­ért is. Áz ünnepbe tevőlegesen belekapcsolódtak az egyes üzemekben alakult zene­baráti körök, a zeneis­kola zenészei viszont a város öt termelőszövet­kezetét is felkeresték. A színvonalas műsorok mel­lett ez a társadalmi meg­mozdulás tette lehetővé, hogy a két hét tucatnyi hangver­senyének több mint 5000 hallgatója volt, hogy a legel- vontabb komolyzenei hang­versenyen is telt ház várta a ceglédi művelődési ház új­jáépített színháztermében az előadóművészeket. Az egymást követő estek során a legkülönbözőbb fel­készültségű előadók léptek a pódiumra. Produkciójukat a művészi kidolgozottság szempontjából összehasonlí­tani nem lenne célszerű. Va­lami azonban közös volt bennük: az igényesség s a lelkesedés. Ezt sugározta a gimnázium énekkara, zene­kara és kamarakórusa, a ze­neiskola növendékeinek be­mutatkozása, a műkedvelő énekkarok szereplése. S ezt fontosabbnak érezzük, mint az előadások még itt-ott meg­nyilatkozó kiforratlanságát. A zenepedagógusok mun­káját ezek a hangverse­nyek dicsérik, de ered­ményüket végső fokon önálló hangversenyük magyarázza: sokuk nem­csak mestere, de művé­sze is hivatásának. A zenei napok műsorát ven­dégművészek fellépése is színesítette. A kiváló opera­énekesek mellett elsősorban az Állami Hangversenyze­nekart kell megemlítenünk, amely Varsányi László — a Cegléden tanító, de az or­szág határain túl is ismert — zongoraművész közreműkö­désével koncertet adott a színházteremben. A legmél­tóbb lezárása volt ez a zenei ünnepségeknek: felemelt, célt és távlatot nyitott azoknak is, akik valamelyik ceglédi együttesben ismerkednek a zene varázsával, de eddig talán még sosem jutottak ilyen zenei élményhez. S ez az útja annak, hogy a zene — a legmagasabbrendű zene is — mindenkié legyen. Az ünnepségek menyitása- kor Bácskai József, a zene­iskola igazgatója bejelentette: a minisztérium és a vá­rosi tanács hozzájárulá­sával az idén új zene­iskola építését kezdik meg Cegléden. Ez lesz talán az ország leg­modernebb zeneiskolája. Az ünnepi zenei napok bebizo­nyították: ez a város való­ban méltó rá, hogy a nemes zene méltó hajlékot kapjon benne. Katsányi Sándor KÖNYVESPOLC Barbara Ring: Peik f j^r e féljünk a szuperlativusz- ff ÍV tói: ez a könyv a világ­ít irodalom egyik legbűbájosabb | gyermekregénye. ff Nincs pedig látványos-lealan- ? dós meséje. Egy mulatságosan í hosszú nevű norvég kisfiú — í Hennemann Pável Benedikt — f hatéves korában árvaságra £ jut, s nagy fájdalmára elsza- £ Uad egyetlen barátjától, a nor- £ vég kisváros Ondursen nevű ^ bölcs fuvarosától is. Krisztiá- í niába jut, a gyermeki lélek- _ hez mit sem konyító nagy- f bácsijához, sőt az a veszély is f, fenyegeti, hogy egy dúsgazdag ff németországi nagynéni „védő- ff szárnyai” alá kerül. A veszély $ elmúlik azonban, a fájdalom ff elcsitul, s Hennemann Pável ff Benedikt — akinek Ondursen ff fuvaros a rövidség kedvéért a ff Peik nevet adományozta — ff békéit lélekkel telepszik meg f, a nagybácsi otthonában. Bűbájt az kölcsönöz ennek a szomorkás-derűs történetnek, hogy a felnőttek érthetetlen világa kicsiny hősünk hamvas­tiszta lelkén át vetítődik elénk. Minden társadalmi előítélet, minden modorosság, minden formaságtisztelet, ami a fel­nőttek társadalmát kasztsze­rűvé, viselkedésüket pedig természetellenessé teszi — mu­latságos karikatúrává fintorul Peik barátunk megveszteget­hetetlen ítéleteiben. Látszólag a szokványos „gyerekszáj”-mű­fajhoz tartoznak ezek, valójá­ban persze egy mélyen em­berséges és romlatlanul de­mokratikus indulatú írónő íté­letei. Olyan emberé, aki — a szó jó értelmében — maga is gyermek maradt kissé, hogy a világról való szabad ítélkezés pozícióját megőrizhesse. Peik tehát „szócső”, de ma- gátólértetödően és alkalmato­sán az. A gyerek eredendően demokratikus lény, s Peikben ezt úgyszólván emberi tartás­sá fokozta a bölcs Ondursen, aki a világról való „összes szükséges ismeretet” bele­plántálta. miközben együtt ,.felügyelték a város forgal­mát”. Jtélét a világról? Demok- x ratizmus? Nem haladják meg mindezek egy gyerekre­gény kereteit? Nem. Csak akik a gyermeki egyszerűséget a primitívséggel tévesztik össze, azok hiszik, hogy a gyermek­irodalom valami gügyögő gon- dolattalansággal azonos. Mark Twain. Dickens, Molnár Fe­renc, Gajd ár — miként Bar­bara Ring is — nagyon jól tudták: a gyermekirodalom a legtartalmasabb és legművé­szibb ..felnőttirodalom” édes testvérhuga. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) fűn PwcáK/íf Baranyi Ferenc: Ady Párizsba jött, nyarak szép városába, kicsit feledni a magyar ugart, kacagott Szent Mihály útja kéken, s a kacér Szajna-part. De otthonról az ősz, a gond utána szökött egy pillanatra, nesztelen, s a költő őszi kedvvel ment tovább a Boulevard Saint Michelen. (így tűnődtem, miközben körülöttem kék őrülettel Párizs nevetett, s nem jött az ősz. Nem háborgatta semmi a faleveleket.) Párizs. 1959.

Next

/
Oldalképek
Tartalom