Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1960. ÁPRILIS 10. VASÁRNAP MEGALAKULT A TERMELŐSZÖVETKEZETI TANÁCS A termelőszövetkezetek ve­zetése és irányítása nem ki­zárólagosan a tsz-vezetőségek feladata. Jelentős szerep jut e kérdésben a városi tanács mezőgazdasági osztályának is. A tsz-mozga’om szélese­dése egyúttal felvetett né­hány olyan új kérdést is, aminek bevezetése túlnő az államigazgatási feladatok ke­retein. így került sor a tsz-ek irányításának összehan­golása érdekében a Ter­melőszövetkezeti Tanács létrehozására. E tanács feladatai nem azo­nosak az országos, illetve megyei tanácsok feladataival. Milyen új feladatokat kell ellátni a Termelőszövetkezeti Tanácsnak? A legfontosabb ilyen kér­dés — különösen, mint vár- rosunkban is, ahol több tsz alakult meg —, hogy olyan összekötő szerv legyen a tsz- ek között, amely lényegében a legésszerűbben koordinálja a legfontosabb gazdasági fel­adatokat. Az eddigi gyakor­lat szerint valamennyi tsz — füg­getlenül gazdasági adott­ságaitól — kisebb vagy nagyobb részben arra tö­rekedett, hogy minden üzemágát a tagság igé­nyeinek megfelelően, azo­nos méretekben fejlesz- sze. Ebből adódott az a probléma, hogy egy-egy termelési ágát olyan mértékben fejlesztet­ték, ami a talajviszonyokat figyelembe véve, nem volt gazdaságos. Általában az olyan gazdasági területen, mint Nagykőrös, a tsz-ek között egyenetlenül oszlik meg a kalászosok termelé­sére, vagy az egyéb növé­nyek termelésére alkalmas terület. E vázlatosan felvetett prob­léma is mutatja, hogy a Termelőszövetkezeti Tanács egyik fontos feladata az egy- egy területen megalakult tsz- ek gazdaságának koordiná­lása úgy, hogy az illető föld­terület a párt és kormány által előírt legfontosabb nö­vényeket és állatokat ter­melje. A másik fontos problé­ma, hogy tsz-eink áruik értékesítését eddig kü- lön-külön végezték. Könnyen megoldható, hogy még az állam felé történő ér­tékesítés esetében is a Ter­melőszövetkezeti Tanács elő­segítse a nagyobb tételek jobb értékesítését. E feladatokon kívül még számtalan olyan kérdést le­hetne a Termelőszövetkezeti Tanács hatáskörébe utalni, amely nagyban elősegítené a tsz-ek fejlődését. így pél­dául a gépállomással való szerződéskötéseknél — az adottságok figyelembe véte­lével — a gépek elosztá­sát is megvizsgálhatnák, és segíthetnének a tsz-ek között felvetődő vitás gazdasági kérdések megoldásában. A belső üzemszervezési kérdé­sek összehangolása, a legel­tetési társulat és az erdő­közbirtokosság kérdéseinek rendezése szintén hozzájuk tartozhatnék. A TérmelőázŐvéffcezéfí ’ Ta­nács működéséről vázlato­san említett néhány gondo­lat természetesen nem tár­gyalható e rövid cikk kereté­ben. Alaposabb, mélyebb elemzést kíván e kérdés. Egy gondolatot azonban mégis meg kell említeni: a tanács mezőgazdasági osztálya az igazgatás illetékes szerve. A Termelőszövetkezeti Ta­nács éppen ezért semmi­féleképpen nem csorbít­hatja az államigazgatás fontos funkcióit, hanem e szerv mellett mint ta­nácsadó, javaslattevő szerv töltheti be szere­pét. E testületen belül a már előbb felvetett problémákat és még számtalan más kérdést lehet majd megnyugtatóan el'n- tézni. Takács Jenő városi titkár Jó hír a bűtorvásárlóknak A földművesszövetkezet bú­torüzletében hosszabb időn át csak szakszervezeti utal­vány birtokában lehetett hozzájutni több keresett cikk­hez (kombinált szekrény, mo­dern konyhabútor, háromaj­tós szekrény stb.). A napok­ban érkezett szállítmánnyal szép kombinált szekrények, háromajtós fényezett szek­rények, egészen modern vo­nalú konyhabútorok érkez­tek és a nagy keresletnek örvendő import hálószoba­bútorból is tíz garnitúra. Ezekből a közeli napokban újabb szállítmány érkezik. A tiszta, virágos Nagykőrösért Sok dicséret hangzott már el e címszó alatt, amelyet meg is érdemelnek azok, akik fá­radságot nem kímélve virá­goskertet létesítenek házuk előtt, vagy részt vesznek a fá­sítási akcióban. Felmerül azonban a kér­dés: vajon mindenki tudja-e értékelni ezt a munkát? Meg tudjuk-e becsülni a szépet, amelyet mások munkája te­remt? Sajnos, nem mindig. Elszomorító látványban volt részem a múlt héten. Két jóöltözött hölgy megunván a buszra való várakozást, be­tért a Kőrisfa Cukrászdába, de egyenesen a szépen zöl­dellő gyepágyakon keresz­tül. Ha már nem is törődnek városunk képével, nem gon­dolnak arra, milyen véle­ménnyel vannak róluk, akik látták ezt? Amikor visszaértek a buszmegállóhoz, tűsarkú cipőjük carkán fű­csomó éktelenkedett. Csodálkozunk, ha fákat ráncigáló gyerekeket látunk az úton. Szerencsére egyre kevesebbet, mert a gyerekek — ha mástól nem is —, de attól tartanak, hogy valaki „illetékes” meglátja őket. De mit várjunk a gyerekektől, ha a felnőttek között is akad­nak ilyenek? Nagy E. Jó tanács K£^ihl Egyik este későn mentem hazafelé. Az utcán kevesen jártaik, aludtak már az em­berek. Ez azonban nem za­varta azt a három fiatalem­bert, akiknek a Ceglédi út is keskenynek bizonyult. Dü­löngélve, ordítozva, egyik ol­dalról a másikra bukdácsol­tak. Eszembe jutott az alábbi, régi nagykőrösi hirdetés, amely a Duna—Tisza közi Hírlap egyik számában, 1927- ben jelenít meg: „Igyunk egészséges, üdítő nagykőrösi Árpád-vizet, A nagykőrösi artézi forrás szénsavval telített vize kap­ható minden fűszerüzletben, vendéglőben és kávéházban. Forgalomba hozza: Nagy­kőrösi Városi Artéziforrásvíz Palackozó Üzem, Nagykőrös, Ceglédi utca. Telefon: 25. A higiénikus, tiszta keze­twwwwv lésről mindenki személyesen meggyőződhetik. Lakodalmakra, névnapokra vagy bármiféle alkalomra megrendelhető bármely fű­szerüzletben, mely esetben kívánatra házhoz szállítják.1’ Tehát régen még az artézi vizeit is pénzért mérték. Ma viszont teleihatja magát be­lőle mindenki — ingyen. S jobb is lenne, ha a fent em­lített fiatalemberek is az ar­tézi kútnól tankoltak volna. B. M. — IDEI ELSŐ csibéivel je­lentkezett a pénteki piacon a Petőfi Termelőszövetkezet. A csibék átlagsúlya páronként 1,60 kiló volt. A körösi piacon páronként 45—55 forintos, Cegléden pedig 55—60 forintos áron kelt el az első szállít­mány. MŰEMLÉKEINK REJTVÉNYPÁLYÁZAT IX. szám A XVIII, században épült két traktusos földszintes kúria. Copfstilusban készült, utcai részén előkerttel, udvari részén kosáríves tornáca vállpárkányos pilléreken nyugszik, llol található ez az épület? Beküldési határidő: szerdán déli 12 óra. A KOMA Az Arany Kalász Vendég­lőből távozunk, amikor két ködmönös, hegyes és lapos kucsmás atyafi nyomakodik ki előttünk az ajtón. Mind a kettő igen jó állapotban. A hegyes kucsmás a kerékpár- őrző kezébe csúsztatja az őr­zési díjat, a másik azonban egyenesen a kerékpárjának tart és már markolja is a kormányt. A hegyes kucsmás megro- vólag ripakedik rá: — Eredj és fizesd ki az őr­zési díjat. — Nem fizetem én — nya- kaskodik a lapos kucsmás. Erre a hegyes kucsmás megragadja a karját és nem engedi tovább, de a másik csökönyösen ismételgeti, hogy nem és nem fizet! így huzakodnak jó ideig, amikor megkérdezi a hegyes kucsmás: — Aztán miért nem fizetsz az őrzőnek, he? A lapos kucsmás kis gon­dolkozás után mondja: Azért, mert a komám. Azután, mint aki jól vé­gezte a dolgát, megnyugodva, békés egyetértésben, néha- néha meginogva vezetik a kerékpárokat tovább. Csak mi sajnáltuk a sze­gény komát, akinek Kőrösön, úgy látszik, nem illik fizetni. — R — A komoly zene kedvelői és ismerői érthető izgalom­mal és várakozással készül­tek péntek estére, amikor a zeneiskola bérleti hangverse­nyén a debreceni MÁV szim­fonikusok mutatták be műso­rukat. Nem hiszem, hogy egyetlen ember is lenne, aki várakozásában csalódott. Gluck Iphigénia-ny Hányá­ban jól érzékeltették a görög mondavilág hangulatát. Liszt Esz-dur zongoraversenyében Gáborján Edit, zeneiskolánk művésztanára, könnyedén vitte a vezérszólamot, biztos technikával oldotta meg a NEM KELL MESSZE UTAZNI IV. bérleti hangverseny nehéz állásokat. A zenekar kitűnő kísérőnek bizonyult. Szünet után Schubert Be­fejezetlen szimfóniája került bemutatásra, melyben szépén érvényesült a fúvóskar har­monikus tisztasága és a vo­nósok játéka is. Az est utolsó műsorszáma Beethoven: Egmont nyitánya volt. A közönség szűnni nem akaró ovációval ünnepelte Szabó László karmestert, s a zenekart. Köszönjük a debreceni MÁV szimfonikusoknak ezt a szép előadást. Fáma ÍRJUNK EGYÜTT KOVÁCS KATI ELJEGYZÉSE X. rész Amilyen hirtelen felderült Kati arca, úgy el is komor o- dott, amikor az ajtón nem Bandi, hanem Buzási nagy­mama jelent meg. Betette maga mögött az aj­tót és sokatmondó fintorral végignézett a bentieken. Kö­rülbelül úgy, mint amikor a leprásokra, koierásökra néz valaki. Nem is szólt egy szót se, még csak nem is köszönt, csak fölvágta a fejét és ment a kályha mellé. Csak mikor már letelepett, akkor ocsúd­tak fel az otthoniak, meg a vendégek. Köszöntek neki, de ő meg se rebbent. Csak akkor szólalt meg, amikor Bandi édesanyja ér­deklődni kezdett az egészsége felöl. Keményen, hidegen csak ennyit mondott: — Magukkal nincs beszé- döm. Csend lett, mint a kriptá­ban. Senki sem tudía, mit csináljon. Csak Kati harap- dálta idegesen a szájaszélét. Túlságosan sok volt ez már a mai napra. Kínos hallgatás következett, amelyet a nagymama szakí­tott meg. Katihoz szólt, de [úgy, hogy mindenki értsen | belőle. \ _ Amit mondtam, mög­dolgába anyám? Semmi köze hozzá! De a cirkuszból a vendégek­nek is elegük volt. Szedelőz- ködni kezdtek. Megbántódtak, s ahogy az már ilyenkor len­ni szokott — bár a háziak nem szóltak semmit — őket is az öregasszony pártjához sorolták magukban. Látszott rajtuk, hogy befejezettnek te­kintik az egész dolgot. Kovács Balázs meg a fele­sége bénultan ültek, s néztek maguk elé, s szinte érezni le­hetett, hogy még ma lesz itt vihar. Kati arra gondolt, ha Bandi itt lenne, majd adna ennek a vén boszorkánynak. (Mert most ő is így nevezte magá­ban a nagyanyját.) Majd meg- védené ő a tsz-t. Hiszen any­agira szereti! A szívét kiteszi érte. Es mindig meséli, hogy megy a munka, hogyan dol­goznak az emberek. Csak itt lenne! Oh, csak jönne már! Es mintha csak a mesében élne, teljesült kívánsága: fér­fihangok hallatszottak az ajtó felől. Aztán kopogtak és ket­ten léptek be a szobába: Bandi és Kati bátyja, Kovács Pali. Tóth Tibor (Folytatjuk) tudják ... Mert ha tudnák, akkor nem járnának úgy, mint nemrégen az a fiatal­ember, aki összejárta Buda­pest csaknem mindegyik áruházát, amíg végül az egyikben sikerült kedvére való öltönyt vásárolnia. Bol­dogan cipelte haza és ott­hon, amikor a címkéjét meg­nézte, csodálkozva állapította meg, hogy az a nagykőrösi Szabó Ktsz-ben készült. — Ezért bizony kár volt a fővárosba utaznom — kor­holta önmagát. Mivel a divatos ruha ka­pós, gyakran előfordul, hogy a pesti áruházakban elfogy. De itthon mindenkor kapha­tó. Rá-cz József Válaszolunk olvasóinknak Nyugdíjas nő vagy férfi (nem mezőgazdasági vagy tsz-nyugdíjas) mint termelő- szövetkzeti tag mennyi mun­kaegységet teljesíthet ha­vonta anélkül, hogy nyugdí­ját csökkentenék? — kérdezi N. F.-né olvasónk. A megállapított teljes ösz- szegü nyugdíját folyósítják a tsz férfitagjának abban az esetben, ha egész évben 120 munkaegységet, nőtagjának ha 80 munkaegységet teljesí­tett. Ha a naptári évben 120. illetve 80 munkaegységnél többet ér el, a nyugdíjának folyósítását annyi hónapra szüneteltetik, ahányszor az említett munkaegységnél tíz­zel többet teljesített. A nyugdíjas. a tsz-szel együtt köteles b-jslenten! minden naptári év januárjá­ban az előző évben teljesí­tett munkaegységek számát. A Szabó Ktsz-ben jártam, ahol a tavaszi szezonra ké­szülve, nagy mennyiségű ké­kesszürke férfinadrágot és divatos színű zakót láttam. — Hova készülnek? — kér­deztem Hajdú Jánost, a ktsz vezetőjét. — Budapestre, a Férfiruha Nagykereskedelmi Vállalat­nak szállítjuk, de saját bol­tunkban is kaphatók — fe­leli, csak még sokan nem — PÉNTEKEN TARTOTTA rendes havi ülését a népi el­lenőrzési bizottság. Napirend­jén megtárgyalta az elmúlt évnegyed vizsgálatainak — el­sősorban a Sütőipari Vállalat­nál végzettnek — tapasztala­tait, s megbeszélték a követ­kező három hónap feladatait. — TATAROZZÁK a Kos­suth Lajos utca 2. szám alatti általános iskolát. A munkála­tokhoz a jövő héten fognak hozzá a Községgazdálkodási Vállalat szakemberei. E mun­kálatokra a községfejlesztési: alap költségvetése 70 ezer fo-j rintot biztosít. — 21098 KÖTETET kölcsö-; nőitek az első évnegyedben a: városi könyvtárban. Az év el- j ső három hónapjában a; könyvtár állománya 13 026 kö- j tetre emelkedett, tehát mint- \ egy 600 darabbal. Diafilmetj 15 100 darabot kölcsönöztek, s : ennek kölcsönzési diján 131 : új filmet vásároltak. Megint us IBUSZ-ügyben Ismét szóvá teszem a vas­útállomáson kihasználatlanul álló üzlethelyiséget. Nem tu­dom, jelenleg milyen célokra használják, de tény, hogy eredeti rendeltetésének kel­lene visszaadni. Úgy tudom, hogy az Utasellátó azért nem fogadta el a korábbi kérést, mert az üzlet az akkori fel­mérés szerint nem lett volna rentábilis. Lehet, hogy véleményük szerint most sem lenne az, bár növekededett az utasfor­galom, de biztos vagyok ben­ne, hogy a földművesszövet­kezet tudna olyan pénzforgal­mat lebonyolítani, hogy nem fizetne rá. —Bi­— NÖVELTÉK a faárugyár második negyedéves tervét mintegy ötszázezer forintos értékkel. Ez Erzsébet hálóból például 30 darabbal, Ihárom- ajtós szekrényből 15 darabbal, háztartási hűtőszekrényből pedig 200 darabbal jelent többet a tervezettnél. A válla­lat létszámát hat segédmun­kással és nyolc asztalos szak­munkással kívánják növelni. mondtam. Nem engedőm az onokám holmi gyütt-mönthöz. Hát kék neköd parasztgyerők­höz mönni? Ráadásul olyan­hoz, aki a kolhozba‘ dogozik?! Hát té is a más szolgája akarsz lönni? Bandi szülei csak néztek. Kovácsáé ide-oda kapkodta a fejét. Azt se tudta, mitévő le­gyen. Kovács Balázs összeszo­rította az öklét, s már-már ott tartott, hogy odamegy ehhez a vénasszonyhoz és belefojtja a szót. De az, mintha ő lett vol­na a házban az úr, csak foly­tatta: — Hát mit csinálnak azok abban a tsz-ben? Dógoznak, ugye? Henyélnek, lopják a na­pot! Közben mindön olyan, hogy rá sé lehöt ismerni. Fű, mög gaz. Láttam én, mi vöt tavaly is. — Maguk is — fordult most Bandi szülei felé — maguk is azt hiszik, érnek valamit? Az­zal a kajla-szájú fiúkkal?! Hát mihez ért az a gyerök? Agronómus úr! Hű, de nagy dolog! Tán a kapát sé tudja mÖgfogni. Aztán csak hencög, hogy mennyi ezör holdja van. No, kíváncsi vagyok, mi lösz ebbü? Senki nem szólt, nem mer­tek szólni. Csak Katiba költö­zött most bátorság, mert vé­gül is ellenvetette: — Aztán honnan tudja, nagyanyám, hogy milyen a tsz földje? Járt már ott, látta már? De kár volt közbeszólnia. Újból megindult a lavina, és szórt tücsköt, bogarat a szö­vetkezetre, a tagokra, Bandi­ra, mindenkire. Szinte el sem volt képzelhető, hogy fért bele ennyi szó, egy ilyen száraz öregasszonyba. Ekkor azonban Kovács Ba­lázsból is kifogyott a béke­tűrés. — Hallja-e, most aztán már elég legyen ám! Mert... — de közbeszólt felesége is: Mit avatkozik « fiatalok

Next

/
Oldalképek
Tartalom