Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-07 / 82. szám

N K I ASA TV. ÉVFOLYAM, 82. SZÄM 1960. ÁPRILIS 7. CSÜTÖRTÖK ,Le a kalappal az esediek előtt!" Pernek! Kálmánnal, a Sza­badság Termelőszövetkezet brigádvezetőjével valamikor január elején találkoztam először. Hat-nyolc tagú kül­döttséggel együtt járt benn a tanácsnál, még mint egyéni gazda, s a hangácsi dolgozó parasztok nevében bejelentet­ték, hogy a több mint ezer holdas Hangács dűlő kéri a Szabadság Tsz-hez való csatlakozását. A napokban a Szabadság Termelőszövetkezetben talál­koztam vele újra. Két bri­gádvezető társával: Szent- péteri Lászlóval és Törőcsik Mihállyal együtt a napi prob­lémákat beszélték meg a fő- agronómussal. Mert ilyen probléma mindig akad a több mint ezerholdas brigádterüle- teken. Most éppen — a többek között — krumpliügyben ér­deklődnek: Kevés a vető­gumó. Szabad-e azokat fel­darabolni, hogy az egész te­rületre jusson? — Természetesen. Csak arra kell ügyelni, hogy min­den darabon maradjon egész­séges csíra — kapják meg a választ. Aztán egy kis be­szélgetésre én fogom le Per- jieki Kálmánt, Esed és Han­gács dűlő nagyobb részének, 1300 holdnak brigádvezetőjét. 1300 hold nagy terület; mű­velése 75 termelőszövetkezeli tagra van bízva. E földterü­letből elég tekintélyes részt szánnak a munkaigényes nö­vényeknek. Szőlőből például 27 holdjuk van, húsz hold a takarmányrépa és ugyan­csak húsz a cukorrépa. Ku­koricából 171 holdat vetnek be, paradicsomból százat. Nagy területen lesz dinnyéjük is. — Megszokta-e már ezt a Jelelősségteljes munkát Per- neki bátyáim? — érdeklődöm. — Hogyan értik meg egymást brigádjának tagjaival? Dol­goznak-e szorgalmasan az emberek? Van-e sok problé­májuk? Gyakran faggatják- e? — kérdezem. — Eleinte bizony nagyon nehéz vöt. Aztán Kása elv­társ, az elnök, meg Béla bá­csi (a főagronómus) és Har- sányi tanító úr azt mondták, nyugalom, embörségös szív­vel, jó szóval sok mindönt el lőhet intézni. — Már brigádvezetőségem másnapján olyan feladatot kaptunk, hogy szálfát költ ki­termelni jászollcészítéshöz. Sorra mögkerestem brigá­dom tagjait, hogy a fölada­tót végrehajtsuk. Aztán aItadt égy embör, aki húzó­dozott. A felesége azt mond­ta, hogy az én uram ugyan nem mén, majd csak ha a mi lovunk is le lösz értékőve. Én ugyanis az elsők közt vittem be a jószágot, hogy a munkámat nyugodtan tudjam csinálni. Másnap nem is gyütt a barátom, de azóta annál szorgalmasabban. Ű egyike a legdógosabbaknak. — Ez azonban a múlt volt. Mostmán sokkal jobban men­nek a dogok. Itt vannak pél­dául az esediek. Le a kalap­pal előttük. Olyan embörök azok, akik nem félnek a munkáiul. Még a cukorrépa- ecjyelésiől sem, pedig az elég kényös dolog. Nem lőhet azoktul olyat kérni, hogy egy embörként ne teljesítsék. — Vagy itt van Koroknál István. Munkavállalásával sok szövetkezeti tagnak pél­dát mutat. Egymaga elvál­lalt tíz hold kézi aratást, öt hold kukoricát, egy hold 756 négyszögöl mákot, egy hold 400 négyszögöl szőlőt, és még bejelentette, hogy ahol elma­radnak a munkával, szívesen segít bármiben. — Szőlőterületünkből négy hold gazdára vár még. Azaz, mán nem vár, mert Koroknai István, Barkó István, Ken- derest István, Patonai Ferenc, Balajti József és Takács Sán- dar elvállalták. Kedden hoz­záfognak, s ahogy az ű kezük alatt ég a munka, egy-két nap alatt be is fejezik. — Hogy van-e az embörök- nek problémájuk? Van bi­zony! Sokat is faggatnak, kí­váncsiskodnak, különösen, ha észrevöszik, hogy bent jártam a központban. Innen az em­bör mindig tud vinni valami újságot. — Brigádomban többen munkával ünnepötük ápri­lis 4-ét. Mértem ki a krump- lifödeket, többen mög mind­járt vetötték is. Hát elka­pott Halász Bálint. Azt mond­ja, hogy hé, eriggyé mán vissza a könyvé, oszt hadd lássam, hogy az elmúlt hó­napba mennyit kerestem? Kénytelen rólam hazamönni, aztán kimutattam: Halász Bálint bátyám márciusban 29 munkaegységet teljesítőit, ami a tervezőit 32 forintos értékkel 928 forintot jelönt. Ez mán szép péz, különösen, ha hozzávössziik, hogy a fia kocsis, s az még jobban gya­rapította az egységöt ... Erősen alkormodott, sürge­tett az idő hazafelé. Pedig de szívesen diskuráltam vol­na még Perlaki Kálmánnal. No, de majd találkozunk még! P. J. E'készüit a közvilágítás korszerűsítésének terve A DÁV műszaki dolgozói elkészítették a város közvilá­gításának korszerűsítési ter­vét, amelyet csütörtökön a végrehajtó bizottság elé ter­jesztettek. A terv szerint a tereket kandeláberekkel, a fő közlekedési útvonalakat pedig ostornyeles megoldással kívánják megvilágítani. A kivitelezésre mintegy 1 600 000 forintot fordít váro­sunk két év alatt. Ellentétben a korábbi elgondolással, még nem biztos, hogy a munká­latokat ebben az évben meg­kezdik. Kiderült ugyanis, hogy a DÁV nem ren­delkezik ehhez szükséges mennyiségű kábellel, s szá­mára a gyártó vállalat nem szállít többet az ez évre igé­nyelt mennyiségnél. Ezért a tanács végrehajtó bizottsága próbálja meg ennek beszerzé­sét. Ha ez sikerül, úgy főte­reink közvilágításának kor­szerűsítését még ebben az év­ben befejezik, a főútvonalak­ra pedig jövőre kerül sor. Alakítsuk ki a baromfi-törzsállományt VÁLASZOLUNK OLVASÓINKNAK Nagy gondot okoz termelő- szövetkezeteinknek, hogy té­len kevés a tojó tyúk vagy ilyet egyáltalán nem is tarta­nak. Érthető tehát, hogy a téli tojás ára magas. Az át­szervezés sorún lehetőség nyílt arra, hogy a szövetkézé-' 1ek egész éven át tartsanak baromfit. Nagyon fontos, hogy az év végére valameny- nyi tsz jól nevelt, egészséges tojóstyúk-állománnyal rendel­kezzen. t Már most kell biztosítani a megfelelő tenyészanyagnak valót. A márciusi, áprilisi ke- lésű csirkék — ha jó takar­mányozásban és elhelyezés­ben részesülnek — hathetes korban elérik a 40—45 dekát. Ezután célszerű őket nemen­ként külön választani és a gyengébbeket kiselejtezni. Ha erre lehetőség van, vándor- ólakban helyezzük el őket, A változatos takarmányról vagy baromfitápról ezután is gon­doskodni kell. A megfelelő helyen nevelt, gondosan takarmányozott te- nyészjércéink hathónapos ko­rukban, október-novemberben tojni kezdenek, s így nem fo­gyunk ki a tojásból a télen sem. Nem mindegy, milyen fajta tyúkokat tenyésztünk tovább. Nálunk a legjobban bevált fajták a fehér, a kenderma­MiCfyfCSJihi Egyszerre csak egy beteg tolmácsolom, ha azzal a ké­réssel fordulok az SZTK ve­zető főorvosához, hogy — ha erre lehetőség van — vezes­sék be az „egyszerre csak egy beteg” rendszert az SZTK- rendelőben. Először is az orvos és a be­teg közötti kapcsolatnak a kölcsönös, de különösen a betegnek orvosába vetett bi­zalmán kell hogy alapuljon. A mostani módszerrel erre nincs lehetőség, mert egy­szerre öt-hat beteg van jelen a vizsgálatnál. Bakonyi Istvánná A körzeti orvosi rendelő előtt várakoztam, amikor szem- és fültanúja voltam a következő esetnek. Kinyílt az ajtó, az orvoshoz egyszerre öt-hat nőbeteget engedtek be. Volt köztük fia­talabb, idősebb, többek között Sz. Marika is, egy 20 év kö­rüli fiatal lány. Az orvos Marikát figyelmeztette, hogy vigyáznia kell a megfázások­kal, mert kicsit gyönge a tü­deje. Hallották ezt a bent levő betegek is, akik csak lá­tásból ismerik egymást. Kijövet az egyik néni kinn várakozó ismerősének már így újságolta a dolgot: „Sz. Marikának súlyos tüdőbaja van!” De hallottam már olyat is. amikor egymás fe­hérneműjéről tárgyaltak az ajtó előtt... Azt hiszem, sokunk kérését — AZ ÁLTALÁNOS ISKO­LÁK felújítására és javítá­sára, valamint az alsónyárs­apáti iskola bővítésére 32 900 forintot fordított a városi ta­nács az első évnegyedben. Hová lettek a motorkerékpárok? A múlt héten nagyszámú motor és robogó sorakozott a KERAVILL előtt. Szépek vol­tak, csillogtak a napfényben és gyorsan maguk köré gyűjtötték az embereket. Nemcsak bámészkodókat, ha­nem vásárlókat is, hiszen rö­vid idő alatt elkeltek a szép portékák. Szarvas Mihály, az üzlet vezetője elmondta, mikor be­tértünk kérdezősködni, hogy a motorkerékpár nagyon ke­resett cikk. Az első negyedévben, melynek eladási tervét 190 százalékra teljesítet­ték, 30 darabot adtak el. A motorok legnagyobb részét a termelőszövetkezeti parasz­tok vásárolják. Legkereset­tebb a „nagy" Pannónia és a 125-ös Danuvia. Szinte alig lehet kielégíteni a nagy ke­resletet. A fehér hűtőszekrény szin­te a legszebb darabja a bolt­nak. Magyar gyártmány, 100 literes. A háziasszonyok kö­rében biztosan lesz olyan si­kere, mint a motoroknak a férfiaknál. FACSEMETÉK A városi tanács műszaki osztályának munkásai mint­egy ezer darab gömbakácot ültettek el a Kossuth Lajos, a Szolnoki, a Kecskeméti és a Ceglédi úton, illetve a Filó Lajos utcában. A faültetésből szépen kive­szi részét az ifjúság is. Az általános iskolák közül a kül­telki iskolák vezetnek, közel négyszáz .fát ültettek ei a vá­ros különböző pontjain, tpleg juhart, kőrist és nyárfát. A gimnázium osztályonként 15—20 fát ültetett el, körül­belül 250—300 fát tettek a földbe. A lakosság sok helyen vál­lalta, hogy háza előtt elülteti a facsemetéket. A sok-sok munka nyomán talán az Alföld legjobban fá­sított városaként emlegetik majd hamarosan Nagykőröst. guo co a oai jj« tu. “omv. sített változata. Lódnál a kö­zép testű fehér magyar lúd, kacsánál a fehér magyar ka­csa vagy a pekingi kacsa, pulykánál a bronzpulyka. a gyöngyösnél pedig a kékes­szürke változatút tartsuk még. Hogy melyik fajta aprójó­szágból mennyit tartsunk, azt elsősorban takarmánykészle­tünk. férőhelyeink és a ter­mészeti adottságok szabják meg. Valamennyi szövetkeze­tünk rendelkezik legelővel, amely alkalmas pulyka- és lúdnevelés céjljára. Halasta­vaknál a kacsatenyésztés jól jövedelmez. Gyöngyöst lehe­tőleg a szőlőkben és a gyü­mölcsösökben tartsunk. A baromfitenyésztés megéri a fáradságot, szép jövedelmet hoz a közösnek! Rajta József — 29 HOLDON vetik az előcsíráztatott burgonyát a Hunyadi Termelőszövetkezet­ben. Ezen a területen öntözés­sel termelik a burgonyát. E héten hozzáfognak a 35 hold lucerna vetéséhez is, és 230 holdon tovább folytatják a kukorica talajelőkészítő mun­kálatait. MÁNYT alakítanak ki a Hu­nyadi Terme’őszövetkezetbsn. E célból a közelmúlt napok­ban 40 fehér magyar 'hússer­tést vásároltak a Törökbálinti Állami Gazdaságból. — ISMÉT GYARAPODOTT a Szakma kiváló dolgozója cí­met viselők száma a ládagyár­ban. Kőházi Ferenc anyagté­rítési csoportvezető. Bársony László szabógépmunkás, Rácz László osztályozó, a Szakma kiváló dolgozója jelvényt és a velejáró félhavi fizetést kapta. Törőcsik János, Mészáros György. Szőke János szabó- gépmunkások. Somlyai Ká­roly, Halasi István. Fehér Im­re osztályozok, valamint if­jabb Horváth Lajos szegező és Somiyai Dezső teritékszélező gépmunkás, a Szakma kiváló dolgozója oklevelet, s ezzel együtt az egyheti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat vettek kézhez. Szerencsé t/enség a Kossuth Lajos utcában Szerencsétlenség történt ked­den délelőtt a Kossuth Lajos utcában. Várkonyi Ambrusné kerékpárján szabályosan köz­lekedett az úttesten, a város felé haladt. Idős Raffael Ist­ván (Aulich utca 21) mögötte vadul hajtott lovaskocsijával, úgyhogy elsodorta a kerékpá­rost. Közben az egyik lova is el vágódott. Várkonyi Ambrusnét fej- zúzódással és vállkulcscsont- töréssel szállították kórházba a mentők. Idős Raffael István szem­mel láthatóan ittasan hajtott. (Fél deci pálinka elfogyasztá­sát ő maga is beismerte.) Az ügyben vizsgálatot folytat a közlekedésrendészeti hatóság, s annak megtörténte után az ügyészségnek adják át majd az ügyet vádemelés céljából. A bátorság nemes erkölcsi tulajdonság. De vajon mikor és miért bátor az ember? Es tiszteletre, elismerésre méltó-e a bátor cselekedet végrehaj­tását kísérő vagy kiváltó bel­ső érzés? Lehetnek igazán bátor em­berek. Van azonban olyan feltételezésem is, hogy a bá­tor cselekedet kiváltója egy- \egy esetben éppen a félelem. j Ennek bizonyítására régi, 15 jévvel ezelőtti emlékekhez for- \ dúlok. 1945-ben katona voltam. ! Már az elején, az indulásnál imegjegyzem: nem azért, mert ibátor voltam, hanem azért, jmert féltem. Féltem attól, •hogy ha nem vonulok be vagy ’megszököm: agyonlőnek. Á '•katonáskodás főként abból Iállt, hogy „bátran“ visszavo- \nulturik, menekültünk. Vé­giünk nem sok haja volt az („ellemégnek“, A puskát — jí ha jól efnlékszem — két alka­lommal sütöttem el, akitor is % nyúlvadászat közben. (Ráadá­ssal nem is találtam célba.) Az i is igaz, hogy nem is nagyon y £ volt mivel lövöldözni. Nálunk 2— mint 'köztudomású — „kér­vényezni“ kellett a lövedéket. Azt külön kiutalásra, szigorú elszámolási kötelezettséggel vételeztük. (Ez persze nem is volt nagy baj.) így egy darabig nem is nagyon derülhetett ki, hogy bátor vagyok-e vagy sem. Hanem egyszer — úgy a vé­ge felé már — valamelyik okos tisztúrnak eszébe jutott, hogy 'komolyabban játsszunk katonáséit. Járőrt küldött ki. Akkor egy bolthelyiségben volt a szállásunk. A körzetben megjelenő szolgálatvezető őr­mester vagy jó pszichológus, vagy jó ízlésű ember lehetett. Az is lehet, hogy rólam lesírt, hogy született bátor vagyok. Most már mindegy, a tény fontos: azonnal megnyertem tetszését, legelsőnek jelölt « felderítő rajba. Nem túl gyor­san, de felkészültünk s egy — gondolom, szintén bátor — ti­zedes vezetésével elindultunk. Egyhangúan koppantak lé­péseink a falu útján. Mind­annyian beszédesen hallgat­tunk. Mindannyiónk lelkében pergett eddigi életünk kes­keny, némafilmje. Senki nem mondta, de biztos vagyok benne, hogy a „semmi“ felé menetelve arra gondoltunk, hogy talán most vége szalcad- hat a filmnek, az életnek, amely mégis csak szép. Hiszen „tavasz“ lesz már! A falu végétől óvatosabban haladtunk. Sötét éjszaka volt. Bíborvörös égalja, felhők mö­gött bujkáló fényszóró-sáv, ágyúmoraj. És mindenfelől, köröskörül ugyanaz. Egérfogó­ban képzelhettük magunkat. Nincs tovább, nem lehet! Itt a határ a közelben! A csata eldőlt. S mi még felderíteni megyünk?! A tizedes halk parancssza­va riasztott fel. Megállított bennünket, s közölte, hogy már az út melletti árokban haladunk tovább. „Bátor“ örömmel vettük ezt tudomá­sul. Lehúzódtunk az árok leg­mélyére. De az én örömöm sajnos hamar ürömmé válto­zott. Ismét megálltunk és is­mét én tetszettem meg leg­jobban a tizedesnek is. Pa­rancsot adott, hogy egyénileg derítsem fel a kétszáz méter­re, az út jobboldalán húzódó területet. Hogy én akkor mi mindent éreztem, leírni nem tudom. De hogy bátorságot vajmi keveset, az biztos. Dehát a parancsot megtagadni még rosszabb! Elindultam. Szántatlan ku­koricaföldön haladtam, a mezsgye mellett befelé. Csak rám ne lőjenek, csak aknára ne lépjek! Csak ... Brrrü! Ha a „bátorság“ engedte volna, nagyot kiáltok, de valami ösz- szeszorította a torkomat. Még szerencse, hogy a „bátorság“ megbénította az ujjamat is és így nem tudtam elsütni a fegyvert. Ez csak egy pillanatig tar­tott. Mert; tisztul az agy, és a felismerés alapján ismét nor­málisan dolgozik. Ez a nagy berregéssel lábam előtt fel­röppenő valami csak egy fá­cán vagy fogoly lehetett. Ha pedig én zavartam fel, akkor itt más rajtam kívül nem járt. Megnyugodtam. Visszamen­tem, s büszkén, bátran jelen­tettem, hogy a parancsot vég­rehajtottam. (Ko-bor) BÁTORSÁG tartsuk. Huzattól óvjuk. Át­ültetésnél földkeveréknek lombföld, melegágyi föld és homok keverékét használ­juk. Részletesebb felvilágosítást a kertészettől kérjen. „IFJÚMUNKÁS" OLVASÓNKNAK: Az egyetemi vagy főiskolai levelező oktatásban való rész­vétel most is lehetséges. A felvételi kérelmeket az erre a eélra rendszeresített nyom­tatványon kell beadni. A kér­vényeket május 15-ig kell eljuttatni az egyetemekhez, főiskolákhoz, ahonnan a felvé­teli vizsga tételeit az érde­kelteknek megküldik. A jelentkezésekkel kapcso­latos részletes tudnivalók a Művelődésügyi Közlönyben jelentek meg. Ezeket a ren­deleteket az általános és kö­zépiskolák igazgatóságai az érdeklődők kérésére tanul­mányozásra átadják, esetleg felvilágosítással is szolgálnak. „VIRÁGKEDVELÖ* OLVASÓNKNAK: A dísznövények legtöbbje, így a filodendron (montera deliciosa) kezelése sem igé­nyel különös szakismeretet. Kezelésével kapcsolatban né­hány jó tanácsot azonban ér­demes megfogadni. így lég- gyökereit ne vágjuk Ic, mert azok a táplálék felvételén kí­vül a talajhoz érve a növény támasztékául is szolgálnak. Világos, mérsékelten meleg szobában fejlődik jól. Tűző napra ne tegyük. Rendszeres öntözést, meleg időben per­metezést is kíván, öntözés­nél ügyeljünk, hogy az egész földlabdája átnedvesedjen. Leveleit gyakran töröljük le puha ruhával. Lehetőleg egyenletes hőmérsékleten — 15,5 NAPNAK megfele­lő nyereségrészesedést kapnak ^ a múlt évi jó munkájuk ju- talmául a malom dolgozói. A Í Pest megyei 18 malom közötti «versenyben a harmadik he- j 'yen állnak. I ---­\ Bíróság előtt felel tettéért a garázda késelő ^ Gerecze Ambrus segéd- ^ munkás nagykőrösi (Ady tj Endre utca 15. szám alatti) la- ^ kos április 3-án virradóra £ ittas állapotban feitartóztat- ta és megtámadta a Kossuth ^ Lajos ucán hazafelé tartó Perlaki Mihály gépkocsiveze- | tőt, Szőlő utca 10. szám alatti £ lakost. Durva szavakkal kér- ^ dőrc vonta, hogy hová megy? £ Nevezett mit sem sejtve vála- ^ szolt: „Hazafelé”. Erre Gere- cze Ambrus csak ennyit szi- ^ szegett el fogai között: „le- ^ szúrlak”, s a következő pilla- natban hasba szúrta Perlakit, ^ akit kórházba szállítása után részesítettek elsősegélyben. | Garázda magatartásáért Ge- ^ recze Ambrus a bíróság előtt / felel majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom