Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-07 / 82. szám
N K I ASA TV. ÉVFOLYAM, 82. SZÄM 1960. ÁPRILIS 7. CSÜTÖRTÖK ,Le a kalappal az esediek előtt!" Pernek! Kálmánnal, a Szabadság Termelőszövetkezet brigádvezetőjével valamikor január elején találkoztam először. Hat-nyolc tagú küldöttséggel együtt járt benn a tanácsnál, még mint egyéni gazda, s a hangácsi dolgozó parasztok nevében bejelentették, hogy a több mint ezer holdas Hangács dűlő kéri a Szabadság Tsz-hez való csatlakozását. A napokban a Szabadság Termelőszövetkezetben találkoztam vele újra. Két brigádvezető társával: Szent- péteri Lászlóval és Törőcsik Mihállyal együtt a napi problémákat beszélték meg a fő- agronómussal. Mert ilyen probléma mindig akad a több mint ezerholdas brigádterüle- teken. Most éppen — a többek között — krumpliügyben érdeklődnek: Kevés a vetőgumó. Szabad-e azokat feldarabolni, hogy az egész területre jusson? — Természetesen. Csak arra kell ügyelni, hogy minden darabon maradjon egészséges csíra — kapják meg a választ. Aztán egy kis beszélgetésre én fogom le Per- jieki Kálmánt, Esed és Hangács dűlő nagyobb részének, 1300 holdnak brigádvezetőjét. 1300 hold nagy terület; művelése 75 termelőszövetkezeli tagra van bízva. E földterületből elég tekintélyes részt szánnak a munkaigényes növényeknek. Szőlőből például 27 holdjuk van, húsz hold a takarmányrépa és ugyancsak húsz a cukorrépa. Kukoricából 171 holdat vetnek be, paradicsomból százat. Nagy területen lesz dinnyéjük is. — Megszokta-e már ezt a Jelelősségteljes munkát Per- neki bátyáim? — érdeklődöm. — Hogyan értik meg egymást brigádjának tagjaival? Dolgoznak-e szorgalmasan az emberek? Van-e sok problémájuk? Gyakran faggatják- e? — kérdezem. — Eleinte bizony nagyon nehéz vöt. Aztán Kása elvtárs, az elnök, meg Béla bácsi (a főagronómus) és Har- sányi tanító úr azt mondták, nyugalom, embörségös szívvel, jó szóval sok mindönt el lőhet intézni. — Már brigádvezetőségem másnapján olyan feladatot kaptunk, hogy szálfát költ kitermelni jászollcészítéshöz. Sorra mögkerestem brigádom tagjait, hogy a föladatót végrehajtsuk. Aztán aItadt égy embör, aki húzódozott. A felesége azt mondta, hogy az én uram ugyan nem mén, majd csak ha a mi lovunk is le lösz értékőve. Én ugyanis az elsők közt vittem be a jószágot, hogy a munkámat nyugodtan tudjam csinálni. Másnap nem is gyütt a barátom, de azóta annál szorgalmasabban. Ű egyike a legdógosabbaknak. — Ez azonban a múlt volt. Mostmán sokkal jobban mennek a dogok. Itt vannak például az esediek. Le a kalappal előttük. Olyan embörök azok, akik nem félnek a munkáiul. Még a cukorrépa- ecjyelésiől sem, pedig az elég kényös dolog. Nem lőhet azoktul olyat kérni, hogy egy embörként ne teljesítsék. — Vagy itt van Koroknál István. Munkavállalásával sok szövetkezeti tagnak példát mutat. Egymaga elvállalt tíz hold kézi aratást, öt hold kukoricát, egy hold 756 négyszögöl mákot, egy hold 400 négyszögöl szőlőt, és még bejelentette, hogy ahol elmaradnak a munkával, szívesen segít bármiben. — Szőlőterületünkből négy hold gazdára vár még. Azaz, mán nem vár, mert Koroknai István, Barkó István, Ken- derest István, Patonai Ferenc, Balajti József és Takács Sán- dar elvállalták. Kedden hozzáfognak, s ahogy az ű kezük alatt ég a munka, egy-két nap alatt be is fejezik. — Hogy van-e az embörök- nek problémájuk? Van bizony! Sokat is faggatnak, kíváncsiskodnak, különösen, ha észrevöszik, hogy bent jártam a központban. Innen az embör mindig tud vinni valami újságot. — Brigádomban többen munkával ünnepötük április 4-ét. Mértem ki a krump- lifödeket, többen mög mindjárt vetötték is. Hát elkapott Halász Bálint. Azt mondja, hogy hé, eriggyé mán vissza a könyvé, oszt hadd lássam, hogy az elmúlt hónapba mennyit kerestem? Kénytelen rólam hazamönni, aztán kimutattam: Halász Bálint bátyám márciusban 29 munkaegységet teljesítőit, ami a tervezőit 32 forintos értékkel 928 forintot jelönt. Ez mán szép péz, különösen, ha hozzávössziik, hogy a fia kocsis, s az még jobban gyarapította az egységöt ... Erősen alkormodott, sürgetett az idő hazafelé. Pedig de szívesen diskuráltam volna még Perlaki Kálmánnal. No, de majd találkozunk még! P. J. E'készüit a közvilágítás korszerűsítésének terve A DÁV műszaki dolgozói elkészítették a város közvilágításának korszerűsítési tervét, amelyet csütörtökön a végrehajtó bizottság elé terjesztettek. A terv szerint a tereket kandeláberekkel, a fő közlekedési útvonalakat pedig ostornyeles megoldással kívánják megvilágítani. A kivitelezésre mintegy 1 600 000 forintot fordít városunk két év alatt. Ellentétben a korábbi elgondolással, még nem biztos, hogy a munkálatokat ebben az évben megkezdik. Kiderült ugyanis, hogy a DÁV nem rendelkezik ehhez szükséges mennyiségű kábellel, s számára a gyártó vállalat nem szállít többet az ez évre igényelt mennyiségnél. Ezért a tanács végrehajtó bizottsága próbálja meg ennek beszerzését. Ha ez sikerül, úgy főtereink közvilágításának korszerűsítését még ebben az évben befejezik, a főútvonalakra pedig jövőre kerül sor. Alakítsuk ki a baromfi-törzsállományt VÁLASZOLUNK OLVASÓINKNAK Nagy gondot okoz termelő- szövetkezeteinknek, hogy télen kevés a tojó tyúk vagy ilyet egyáltalán nem is tartanak. Érthető tehát, hogy a téli tojás ára magas. Az átszervezés sorún lehetőség nyílt arra, hogy a szövetkézé-' 1ek egész éven át tartsanak baromfit. Nagyon fontos, hogy az év végére valameny- nyi tsz jól nevelt, egészséges tojóstyúk-állománnyal rendelkezzen. t Már most kell biztosítani a megfelelő tenyészanyagnak valót. A márciusi, áprilisi ke- lésű csirkék — ha jó takarmányozásban és elhelyezésben részesülnek — hathetes korban elérik a 40—45 dekát. Ezután célszerű őket nemenként külön választani és a gyengébbeket kiselejtezni. Ha erre lehetőség van, vándor- ólakban helyezzük el őket, A változatos takarmányról vagy baromfitápról ezután is gondoskodni kell. A megfelelő helyen nevelt, gondosan takarmányozott te- nyészjércéink hathónapos korukban, október-novemberben tojni kezdenek, s így nem fogyunk ki a tojásból a télen sem. Nem mindegy, milyen fajta tyúkokat tenyésztünk tovább. Nálunk a legjobban bevált fajták a fehér, a kendermaMiCfyfCSJihi Egyszerre csak egy beteg tolmácsolom, ha azzal a kéréssel fordulok az SZTK vezető főorvosához, hogy — ha erre lehetőség van — vezessék be az „egyszerre csak egy beteg” rendszert az SZTK- rendelőben. Először is az orvos és a beteg közötti kapcsolatnak a kölcsönös, de különösen a betegnek orvosába vetett bizalmán kell hogy alapuljon. A mostani módszerrel erre nincs lehetőség, mert egyszerre öt-hat beteg van jelen a vizsgálatnál. Bakonyi Istvánná A körzeti orvosi rendelő előtt várakoztam, amikor szem- és fültanúja voltam a következő esetnek. Kinyílt az ajtó, az orvoshoz egyszerre öt-hat nőbeteget engedtek be. Volt köztük fiatalabb, idősebb, többek között Sz. Marika is, egy 20 év körüli fiatal lány. Az orvos Marikát figyelmeztette, hogy vigyáznia kell a megfázásokkal, mert kicsit gyönge a tüdeje. Hallották ezt a bent levő betegek is, akik csak látásból ismerik egymást. Kijövet az egyik néni kinn várakozó ismerősének már így újságolta a dolgot: „Sz. Marikának súlyos tüdőbaja van!” De hallottam már olyat is. amikor egymás fehérneműjéről tárgyaltak az ajtó előtt... Azt hiszem, sokunk kérését — AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK felújítására és javítására, valamint az alsónyársapáti iskola bővítésére 32 900 forintot fordított a városi tanács az első évnegyedben. Hová lettek a motorkerékpárok? A múlt héten nagyszámú motor és robogó sorakozott a KERAVILL előtt. Szépek voltak, csillogtak a napfényben és gyorsan maguk köré gyűjtötték az embereket. Nemcsak bámészkodókat, hanem vásárlókat is, hiszen rövid idő alatt elkeltek a szép portékák. Szarvas Mihály, az üzlet vezetője elmondta, mikor betértünk kérdezősködni, hogy a motorkerékpár nagyon keresett cikk. Az első negyedévben, melynek eladási tervét 190 százalékra teljesítették, 30 darabot adtak el. A motorok legnagyobb részét a termelőszövetkezeti parasztok vásárolják. Legkeresettebb a „nagy" Pannónia és a 125-ös Danuvia. Szinte alig lehet kielégíteni a nagy keresletet. A fehér hűtőszekrény szinte a legszebb darabja a boltnak. Magyar gyártmány, 100 literes. A háziasszonyok körében biztosan lesz olyan sikere, mint a motoroknak a férfiaknál. FACSEMETÉK A városi tanács műszaki osztályának munkásai mintegy ezer darab gömbakácot ültettek el a Kossuth Lajos, a Szolnoki, a Kecskeméti és a Ceglédi úton, illetve a Filó Lajos utcában. A faültetésből szépen kiveszi részét az ifjúság is. Az általános iskolák közül a kültelki iskolák vezetnek, közel négyszáz .fát ültettek ei a város különböző pontjain, tpleg juhart, kőrist és nyárfát. A gimnázium osztályonként 15—20 fát ültetett el, körülbelül 250—300 fát tettek a földbe. A lakosság sok helyen vállalta, hogy háza előtt elülteti a facsemetéket. A sok-sok munka nyomán talán az Alföld legjobban fásított városaként emlegetik majd hamarosan Nagykőröst. guo co a oai jj« tu. “omv. sített változata. Lódnál a közép testű fehér magyar lúd, kacsánál a fehér magyar kacsa vagy a pekingi kacsa, pulykánál a bronzpulyka. a gyöngyösnél pedig a kékesszürke változatút tartsuk még. Hogy melyik fajta aprójószágból mennyit tartsunk, azt elsősorban takarmánykészletünk. férőhelyeink és a természeti adottságok szabják meg. Valamennyi szövetkezetünk rendelkezik legelővel, amely alkalmas pulyka- és lúdnevelés céjljára. Halastavaknál a kacsatenyésztés jól jövedelmez. Gyöngyöst lehetőleg a szőlőkben és a gyümölcsösökben tartsunk. A baromfitenyésztés megéri a fáradságot, szép jövedelmet hoz a közösnek! Rajta József — 29 HOLDON vetik az előcsíráztatott burgonyát a Hunyadi Termelőszövetkezetben. Ezen a területen öntözéssel termelik a burgonyát. E héten hozzáfognak a 35 hold lucerna vetéséhez is, és 230 holdon tovább folytatják a kukorica talajelőkészítő munkálatait. MÁNYT alakítanak ki a Hunyadi Terme’őszövetkezetbsn. E célból a közelmúlt napokban 40 fehér magyar 'hússertést vásároltak a Törökbálinti Állami Gazdaságból. — ISMÉT GYARAPODOTT a Szakma kiváló dolgozója címet viselők száma a ládagyárban. Kőházi Ferenc anyagtérítési csoportvezető. Bársony László szabógépmunkás, Rácz László osztályozó, a Szakma kiváló dolgozója jelvényt és a velejáró félhavi fizetést kapta. Törőcsik János, Mészáros György. Szőke János szabó- gépmunkások. Somlyai Károly, Halasi István. Fehér Imre osztályozok, valamint ifjabb Horváth Lajos szegező és Somiyai Dezső teritékszélező gépmunkás, a Szakma kiváló dolgozója oklevelet, s ezzel együtt az egyheti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat vettek kézhez. Szerencsé t/enség a Kossuth Lajos utcában Szerencsétlenség történt kedden délelőtt a Kossuth Lajos utcában. Várkonyi Ambrusné kerékpárján szabályosan közlekedett az úttesten, a város felé haladt. Idős Raffael István (Aulich utca 21) mögötte vadul hajtott lovaskocsijával, úgyhogy elsodorta a kerékpárost. Közben az egyik lova is el vágódott. Várkonyi Ambrusnét fej- zúzódással és vállkulcscsont- töréssel szállították kórházba a mentők. Idős Raffael István szemmel láthatóan ittasan hajtott. (Fél deci pálinka elfogyasztását ő maga is beismerte.) Az ügyben vizsgálatot folytat a közlekedésrendészeti hatóság, s annak megtörténte után az ügyészségnek adják át majd az ügyet vádemelés céljából. A bátorság nemes erkölcsi tulajdonság. De vajon mikor és miért bátor az ember? Es tiszteletre, elismerésre méltó-e a bátor cselekedet végrehajtását kísérő vagy kiváltó belső érzés? Lehetnek igazán bátor emberek. Van azonban olyan feltételezésem is, hogy a bátor cselekedet kiváltója egy- \egy esetben éppen a félelem. j Ennek bizonyítására régi, 15 jévvel ezelőtti emlékekhez for- \ dúlok. 1945-ben katona voltam. ! Már az elején, az indulásnál imegjegyzem: nem azért, mert ibátor voltam, hanem azért, jmert féltem. Féltem attól, •hogy ha nem vonulok be vagy ’megszököm: agyonlőnek. Á '•katonáskodás főként abból Iállt, hogy „bátran“ visszavo- \nulturik, menekültünk. Végiünk nem sok haja volt az („ellemégnek“, A puskát — jí ha jól efnlékszem — két alkalommal sütöttem el, akitor is % nyúlvadászat közben. (Ráadással nem is találtam célba.) Az i is igaz, hogy nem is nagyon y £ volt mivel lövöldözni. Nálunk 2— mint 'köztudomású — „kérvényezni“ kellett a lövedéket. Azt külön kiutalásra, szigorú elszámolási kötelezettséggel vételeztük. (Ez persze nem is volt nagy baj.) így egy darabig nem is nagyon derülhetett ki, hogy bátor vagyok-e vagy sem. Hanem egyszer — úgy a vége felé már — valamelyik okos tisztúrnak eszébe jutott, hogy 'komolyabban játsszunk katonáséit. Járőrt küldött ki. Akkor egy bolthelyiségben volt a szállásunk. A körzetben megjelenő szolgálatvezető őrmester vagy jó pszichológus, vagy jó ízlésű ember lehetett. Az is lehet, hogy rólam lesírt, hogy született bátor vagyok. Most már mindegy, a tény fontos: azonnal megnyertem tetszését, legelsőnek jelölt « felderítő rajba. Nem túl gyorsan, de felkészültünk s egy — gondolom, szintén bátor — tizedes vezetésével elindultunk. Egyhangúan koppantak lépéseink a falu útján. Mindannyian beszédesen hallgattunk. Mindannyiónk lelkében pergett eddigi életünk keskeny, némafilmje. Senki nem mondta, de biztos vagyok benne, hogy a „semmi“ felé menetelve arra gondoltunk, hogy talán most vége szalcad- hat a filmnek, az életnek, amely mégis csak szép. Hiszen „tavasz“ lesz már! A falu végétől óvatosabban haladtunk. Sötét éjszaka volt. Bíborvörös égalja, felhők mögött bujkáló fényszóró-sáv, ágyúmoraj. És mindenfelől, köröskörül ugyanaz. Egérfogóban képzelhettük magunkat. Nincs tovább, nem lehet! Itt a határ a közelben! A csata eldőlt. S mi még felderíteni megyünk?! A tizedes halk parancsszava riasztott fel. Megállított bennünket, s közölte, hogy már az út melletti árokban haladunk tovább. „Bátor“ örömmel vettük ezt tudomásul. Lehúzódtunk az árok legmélyére. De az én örömöm sajnos hamar ürömmé változott. Ismét megálltunk és ismét én tetszettem meg legjobban a tizedesnek is. Parancsot adott, hogy egyénileg derítsem fel a kétszáz méterre, az út jobboldalán húzódó területet. Hogy én akkor mi mindent éreztem, leírni nem tudom. De hogy bátorságot vajmi keveset, az biztos. Dehát a parancsot megtagadni még rosszabb! Elindultam. Szántatlan kukoricaföldön haladtam, a mezsgye mellett befelé. Csak rám ne lőjenek, csak aknára ne lépjek! Csak ... Brrrü! Ha a „bátorság“ engedte volna, nagyot kiáltok, de valami ösz- szeszorította a torkomat. Még szerencse, hogy a „bátorság“ megbénította az ujjamat is és így nem tudtam elsütni a fegyvert. Ez csak egy pillanatig tartott. Mert; tisztul az agy, és a felismerés alapján ismét normálisan dolgozik. Ez a nagy berregéssel lábam előtt felröppenő valami csak egy fácán vagy fogoly lehetett. Ha pedig én zavartam fel, akkor itt más rajtam kívül nem járt. Megnyugodtam. Visszamentem, s büszkén, bátran jelentettem, hogy a parancsot végrehajtottam. (Ko-bor) BÁTORSÁG tartsuk. Huzattól óvjuk. Átültetésnél földkeveréknek lombföld, melegágyi föld és homok keverékét használjuk. Részletesebb felvilágosítást a kertészettől kérjen. „IFJÚMUNKÁS" OLVASÓNKNAK: Az egyetemi vagy főiskolai levelező oktatásban való részvétel most is lehetséges. A felvételi kérelmeket az erre a eélra rendszeresített nyomtatványon kell beadni. A kérvényeket május 15-ig kell eljuttatni az egyetemekhez, főiskolákhoz, ahonnan a felvételi vizsga tételeit az érdekelteknek megküldik. A jelentkezésekkel kapcsolatos részletes tudnivalók a Művelődésügyi Közlönyben jelentek meg. Ezeket a rendeleteket az általános és középiskolák igazgatóságai az érdeklődők kérésére tanulmányozásra átadják, esetleg felvilágosítással is szolgálnak. „VIRÁGKEDVELÖ* OLVASÓNKNAK: A dísznövények legtöbbje, így a filodendron (montera deliciosa) kezelése sem igényel különös szakismeretet. Kezelésével kapcsolatban néhány jó tanácsot azonban érdemes megfogadni. így lég- gyökereit ne vágjuk Ic, mert azok a táplálék felvételén kívül a talajhoz érve a növény támasztékául is szolgálnak. Világos, mérsékelten meleg szobában fejlődik jól. Tűző napra ne tegyük. Rendszeres öntözést, meleg időben permetezést is kíván, öntözésnél ügyeljünk, hogy az egész földlabdája átnedvesedjen. Leveleit gyakran töröljük le puha ruhával. Lehetőleg egyenletes hőmérsékleten — 15,5 NAPNAK megfelelő nyereségrészesedést kapnak ^ a múlt évi jó munkájuk ju- talmául a malom dolgozói. A Í Pest megyei 18 malom közötti «versenyben a harmadik he- j 'yen állnak. I ---\ Bíróság előtt felel tettéért a garázda késelő ^ Gerecze Ambrus segéd- ^ munkás nagykőrösi (Ady tj Endre utca 15. szám alatti) la- ^ kos április 3-án virradóra £ ittas állapotban feitartóztat- ta és megtámadta a Kossuth ^ Lajos ucán hazafelé tartó Perlaki Mihály gépkocsiveze- | tőt, Szőlő utca 10. szám alatti £ lakost. Durva szavakkal kér- ^ dőrc vonta, hogy hová megy? £ Nevezett mit sem sejtve vála- ^ szolt: „Hazafelé”. Erre Gere- cze Ambrus csak ennyit szi- ^ szegett el fogai között: „le- ^ szúrlak”, s a következő pilla- natban hasba szúrta Perlakit, ^ akit kórházba szállítása után részesítettek elsősegélyben. | Garázda magatartásáért Ge- ^ recze Ambrus a bíróság előtt / felel majd.