Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-06 / 81. szám

* res T MECiei ÉPÜL n eementmU Vác határában, a Kőparti dűlő környékén nagyszabású munkálatok folynak. Földgya­luk egyengetik a hepehupás ta­lajt, dömperek futkosnak a frissen húzott árkok között, utakat emelnek, vágányokat ráknak: itt épül Közép-Európa legkorszerűbb cementgyára, a m’ásodik ötéves terv legna­gyobb beruházása, a Dunai Cement és Mészmű. Tavaly június végén kezd­tek itt a gyáralapításhoz né- hányan Sztálinváros egykori építői, az ÉM. 1. számú Mély­építő Vállalat dolgozói közül. Most már ezerötszázan rakják az falapokat, rendezik a kör­nyéket, s formálják napról- napra a táj arculatát. Miért éppen Vácra telepítik ezt a hatalmas cementművet? Azért, mért a környék rendkí­vül gazdag nyersanyagban. A Naszály kimeríthetetlen mész­kő- és agyagkincset rejt ma­gában, míg a Duna vize a szállítást könnyíti majd meg. Munkaerő ellátottság szem­pontjából is kedvező a hely­zet, hisz’ az egyre fejlődő munkásváros, Vác és környé­ke elegendő munkaerőt bizto­sít majd. Mi tette szükségessé a ce­mentmű építését? Hasonlóan a baráti országokhoz, az elmúlt évtizedek során nálunk sem fejlődött olyan ütemben a ce­mentgyártás, hogy a mai, fo­kozott igényeket ki tudná elé­gíteni. 1938-ban még mind­össze 323 ezer tonna cement készült Magyarországon, s bár a felszabadulás után rohamo­sabban fejlődött a cement- gyártás, mégis komoly hiány mutatkozik cementből. Az idén például 1 500 000 tonna cementet adnak cementgyá­raink, ám ahhoz, hogy az öt­éves terv nagy feladatait — új lakások tízezreit, új ipari létesítmények és a mezőgaz­dasági építkezések — meg tudjuk valósítani, sokkal több cementre van szükség. Amint a VII. pártkongresz- szus is leszögezte, az építő- anyagipar termelését — ezen beiül a cementgyártást is — 1965-re 1958-hoz viszonyít­va mintegy 85 százalékkal kell növelni. Egymillió tonna cement évente Ezerkilencszázhatvanötre cementgyártásunk közel két és félmillió tonnára emelkedik, s ebből 1 millió tonnát a most épülő váci üzem termel. Ha semmi más, már csupán ez a számadat is sejtetni engedi, milyen hatalmas létesítmé­nyekről van itt szó. Olvasóink­nak éppen ezért azt próbáljuk elmondani, milyen lesz a ce­mentmű, hányán dolgoznak majd itt, s hogyan folyik majd a cementtermelés? Az üzemet a lehető legkor­szerűbb megoldással építik. Terveit és a gépi berendezé­seket a Német Demokratikus Köztársaság készíti. Ebben a munkában persze magyar mérnökök is részt vesznek, ők adaptálják majd a terveket (alkalmassá teszik a hazai ki­vitelezésre). A cementműhöz tartozó egyéb létesítményeket viszont magyar szakemberek tervezik. Ez a munka már ja­vában folyik ugyanúgy, mint a tereprendezés és az előmun­kálatok a helyszínen. Néhány jellemző számadatot az épít­kezés méreteire: a talajrende­zés során például nem keve­sebb, mint egymilliókétszáz­ezer köbméter földet mozgat­nak meg, 300 ezer köbméter betont használnak fel az épít­kezésekhez (a csarnokok nagy részét elerőgyártott vasbeton­elemekből állítják össze), ösz- szesen 47 ezer köbméter tég­lafalat emelnek, s ehhez húsz­millió téglát használnak fel. Milyen lesz a cementmű? Harminc méter magas cement­silókban keverik majd a nyersanyagot, s lesz itt két­száz méter hosszú és hetven méter széles csarnok is. A ce­mentgyártás legfontosabb mű­veletét a három Lapot-rend- szerű olajtüzeléses kemence vézgi. Egy-egy ilyen kemence naponta 850 tonna cementet termel. Az olajtüzelés sokkal gazdaságosabb, mert amíg je­lenlegi cementgyári kemen­céink egy kiló őrletlen alap­anyag gyártásához 1700—1800 kalóriát igényelnek, addig az olajtüzelésű kemence egy ki­logramm alapanyaghoz ezer kalóriát fogyaszt. Az olajat a közép-európai távvezetéken a Szovjetunióból érkező olajból, illetőleg a százhalombattai olajfeldolgozótól kapja a gyár. ** Teljesen gépesített félautomata üzem Tekintettel arra, hogy a ce­mentgyártás automatizálása szerte a világon kísérleti stá­diumban van, így a váci ce­mentmű is csak félautomati­kus lesz. Persze, minden mű­veletet gép végez majd; attól a pillanattól kezdve, hogy a lő- mester a robbanóanyagot el­helyezi a bányában, egészen a cement uszályba rakásáig kéz­zel sehol sem kell az anyaghoz nyúlni. Robbanás után ekszka- vátorpk rakják a követ a szál­lítószalagokra, ahonnét az őrlőberendezésre, majd az osz- tályozón, keresztül a kötélpá­lyán a cementműhöz kerül. A munkások csupán a gépek ke­zelését és ellenőrzését végzik. A cementgyártáshoz szüksé­ges mészkövet a Naszály ol­dalában fejtik. Két nagytelje­sítményű kőbánya ontja majd a Sejce felett a követ, ahol három lépcsőben folyik majd a fejtés. Nemcsak a legszebb fekvésű, de egyben az ország legkorszerűbb kőbányái ezek, amelyek évenként több mint másfélmillió tonna mészkövet adnak a cementiparnak. Egy- egy robbantásnál például több ezer köbméter mészkő szaba­dul fel. Két és fél köbméteres ekszkavátorok juttatják azután a követ a nagy teljesítményű törő- és osztályozó berendezé­sekbe. A cementgyártáshoz szüksé­ges anyagot (márgát) a Na­szály tövében levő gombási agyagbányából fejtik. Innen ugyancsak drótkötélpályán jut majd az anyag a cementmű­höz. Egyelőre a cementüzem épí­tése folyik, a mészmű építésé­re később kerül sor. A tervek szerint ez az üzem 1965-ben kezdi meg a mészégetést, s az előzetes számítások szerint évente körülbelül 120 ezer ton­na meszet termel. Korszerű segédüzemek egészítik majd ki a cement­művet. így például jól felsze­relt laboratórium, műhelyrak­tár, csomagoló, központi iroda­épület és szociális létesítmé­nyek épülnek a gyártelepen. Külön papírzsákgyár is léte­sül, amely évente 30 millió da­rab cementes zsákot készít. Ebből nemcsak a helyi üzem­nek, de az ország többi ce­mentgyárának is jut majd. A cementmű óriási vízszük­ségletét (napi tízezer köbmé­ter vizet) a nagy teljesítmé­nyű vízmű elégíti ki. De nemcsak a cementműnek, ha­nem Vác városnak és az itt levő ipari üzemeknek is szol­gáltat majd vizet. Minthogy rendkívül anyag- igényes üzemről van szó, a tervezők nagy gondot fordíta­nak arra, hogy a szállítás za­vartalan legyen. Két nagy teljesítményű pályaudvart épí- | tenek, 8—8 pár vágánnyal; a 1 gyár területén mintegy 15 ki- I lométernyi vágányt fektetnek le. A Dunán kikötő épül, ahonnét a Sztálinvárosi Vas­mű kohóüzemének szállítanak mészkövet, visszafelé pedig a cementgyártáshoz felhasznál­ható kohósalakkal töltik meg az uszályokat. Két nagy ipari létesítményünk ezzel a koope­rációs megoldással csökkenti majd a termelési költségeit. Egyébként ez a kikötő látja el majd á többi cementgyárat is mészkővel. Ezerötszáz munkásnak ad majd kenyeret a Dunai Ce­mentmű, ha teljesen elkészül. Külön lakótelep épül a dolgo­zóknak a deákvári lakóne­gyedben. A több száz lakást óvoda, napközi otthon, iskola, kultúrotthon és üzletek egé­szítik ki. Az előépítkezés jó ütemben halad. Félig már elkészült a terep- rendezés, áll már a központi irodaépület, s öt kilométer hosszú vasútvonalat is lerak­tak. Elkészült az első kötél­pálya a hozzátartozó leadóál­lomással. (Még három kötél­pályát építenek.) Több épület alapozásához is hozzákezdtek, s az ideiglenes lakótelepen valóságos kis falut varázsol­tak az építőknek. Sietni kell, mert a jövő nyárra már meg­érkeznek az első gépek Né­metországból. S a MÁVAG munkásai, közösen a német szakemberekkel, hozzáfognak az első kemence összeszerelé­séhez, amely 1963-ban kezd a termeléshez, s már abban az évben mintegy 180 ezer tonna cementet ad. Napról napra emelkedik az építők létszáma. Ezen a nyá­ron háromezer munkáskéz alakítja, formálja a születő nagyüzemet. Most még persze nehézség is akad bőven. így például elég vastag, a lösz­réteg, s mélyebbre kell rakni az alapokat. Az anyagellátás sem zökkenőmentes, problé­mát okoz a tömegesen jelent­kező dolgozók elhelyezése. Ezek persze átmeneti nehéz­ségek, amelyeket menet köz­ben küzdenek le az építők. Amikor a váciak meghallot­ták, hogy ide telepítik a ce­mentművet, sokan megijed­tek. Különösen a Forte-gyá­riak fogadták aggodalommal a hírt, attól tartva, hogy ha a cementmű üzemelni km, a porképződés miatt nem tudnak megfelelő minőségű filmet készíteni. (Köztudo­mású, hogy a filmgyártáshoz tiszta levegőre van szükség.) A gyár tervezői természete­sen ezzel a problémával is számoltak, s minden lehetőt elkövetnek, hogy a porkép­ződést megakadályozzák. Nincs ok ’az aggodalomra, hisiz az üzem minden fon­tosabb és nagyobb berende­zésére korszerű elektromos elszívó berendezést szerel­nek. A száz méter magas ké­mények a füstöt és a kor­mot szinte „átdobják” Vác fölött. Emellett a cement­üzemet erdősávokkal veszik körül, amelyek teljesen fel­fogják a rakodásnál és cso­magolásnál keletkező esetle­ges port. Épül a cementmű, s a szor­gos munkáskezek nyomán, a fürge gépek segítségével mind több válik valósággá abból, ami most még csak a rajztáblákon, s a tervezők elképzeléseiben éh Sokan az építők közül már azt is tud­ják, hol állnak majd a ke­mencék, hová építik a ha­talmas cementsilókat, s mer­A Textilipari Kutató Inté­zet munkatársai és az ipari szakemberek közös munkával korszerűsítették a pamutipari mechanikai szövőgépeket. Az országban ma körül­belül 13 000 szövőgép dolgozik. Kis részük már automata, de a szövőipar teljes automati­zálásához még igen hosszú idő szükséges. Addig viszont nem lehet nélkülözni a nem auto­matizált, úgynevezett mecha­nikai szövőgépeket. A mi ilyen típusú gépeink termelé­kenysége azonban ma már el­marad a világszínvonal mö­gött. A kutatóintézet szövőcso­portja és az ipari szak­emberek megtalálták e re lesznek a csomagolok. A több emelet maga® központi irodaépület mór büszkén hirdeti az építők lelkesedé­sét. Alapozzák a készenléti lakóházakat is, s rövidesen a főépületek építéséhez is hoz­zákezdenek. Csaknem hárommilliárd forintba kerül ez a beruházás népgaz­daságunknak, de megéri, hisz a távlati lakásépítési terv valóraváltásához elengedhe­tetlenül szükséges. Épül a ce­mentmű, új hőstettek szület­nek. Máris számtalan pél­dáját lehet itt találni a közös összefogásnak, ® a baráti együttműködésnek. Csehszlo­vák villanyáram, német mér­nökök, szovjet daruk és föld­gyaluk segítik a magyar munkásokat a második öt­éves terv legnagyobb építke­zésében. Maguknak építik a ce­mentművet a távoli falvak­ból, s a szomszédos községek­ből idesereglet't munkások. Ha az üzem elkészül, törzsgárdá­ját — amint a minisztérium­ban is elmondották — a leg­jobb építők közül s a ce­mentipar szakemberei közül válogatják majd ki. Sokan máris döntöttek: végleg itt maradnak, hisz ebben a kor­szerűen felszerelt nagyüzem­ben öröm lesz dolgozni. A munkásszállás lakói már most is otthon érzik magu­kat az ideiglenesen berende­zett barakkokban, amelyek egyre barátságosabbak lesz­nek. Van már klubélet is, es­ténként közösen nézik a te­levíziót. Épül a kultúrotthon, készen van a népbolt, s má­jus 1-re 2000 fő befogadásá­ra lesz majd alkalmas az ideiglenes lakótelep. Az oldalt összeállította: Sú­lyán Pál. Foto: Gábor Viktor gépek korszerűsítésének olyan módját, amely min­den különösebb beruházás nélkül, a gépek szokásos generáljavítása közben el­végezhető és csak hazai anyagok kellenek hozzá. Az átalakítás után a gép az eddigi percenkénti 190-es for­dulatszám helyett 220—240 fordulatra képes, s így telje­sítménye mintegy 25 száza­lékkal növekszik. Az egyik szövőgépfajta, az úgynevezett lengőbordós típus korszerűsített mintapéldánya a kutatóintézet laboratóriu­mában már elkészült és — amint az intézetben közölték — az eddigi próbaszövések azt mutatják, hogy beváltja a hozzáfűzött reményeket. Ha majd felépül, így néz ki a Dunai Cement- és Mészmű. A központi irodaépület már elkészült, háttérben a fogadó- állomás vasváza áll. A Duna-part szomszédságában már a készenléti lakóhá­zak alapozásához is hozzákezdtek. Háttérben az építők ideiglenes munkásszállása látható. Huszonöt százalékos többlettermelésre képes a korszerűsített pamutipari mechanikai szövőgép

Next

/
Oldalképek
Tartalom