Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-06 / 81. szám
« "T^jHöp / TUDÓSÍTÁSAINK A MEGYEI ÜNNEPSÉGEKRŐL (Folytatás az 1. oldalról) nek felelt meg. 1960-ban is mintegy 29 millió forintot fordítanak újabb beruházásokra a gyárban és súlyos milliókat a város továbbfejlesztésére. Részletesen beszélt Horváth elvtárs arról a fejlődésről, amelyen a város keresztülment. Példaként megemlített több olyan létesítményt, amely a felszabadulás előtt nem működött a városban, s amelyek ma már a dolgozók kényelmét, jobb életét szolgálják. Nagy teret szentelt beszédében annak a hatalmas átalakulásnak, amelyen a város mezőgazdasága átment, hiszen az elmúlt esztendőben mintegy négyezer nagykőrösi parasztcsalád választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját. Ez a lépés, amint az azóta eltelt időszak eredményei bizonyítják, helyes volt és a jövő nagy feladatait csakis a mezőgazdaság teljes átszervezésével oldhatjuk meg. Beszéde befejező részében Horváth elvtárs a szocializmus és kapitalizmus közötti békés gazdasági verseny problémáival foglalkozott, utalt Hruscsov elvtárs nagy jelentőségű látogatásaira és hangoztatta, hogy népünk mellett hűséges barátként és segítőként ott áll a szovjet nép és a többi testvéri szocialista állam. Beszéde befejezéseként éltette a magyar—szovjet barátságot és arról beszélt, hogy bizakodással tekintünk az elkövetkezendő másfél évtized felé, mert eddigi eredményeink biztos alapot nyújtanak arra, hogy még nagyobb alkotásokkal mielőbb Koszorúk serege borítja az emlékmű talapzatát. felépítsük hazánkban a szocialista társadalmi rendet, évszázadok álmait váltva valóra. Horváth elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszéde után koszorúzási ünnepségre került sor. A i'árosi pártbizottság nevében Takács Jenő, a városi tanács és a Hazafias Népfront városi elnöksége nevében Szűcs Zoltán helyezett el koszorút, majd a szovjet vendégek helyezték el a hősi emlékmű talapzatán a megemlékezés virágait. Utánuk a város társadalmi és gazdasági szervezeteinek képviselői ko- szorúzták meg az emlékművet, s az ünnepség az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepség résztvevői nem oszlottak szét, hanem megtekintették a munkásőrség alakulatainak díszmenetét, amelynek szépségét nagy tapssal jutalmazták. Mészáros Ottó A nap az emlékezés fehér kövére süt Szovjet hősi emlékművet lepleztek le Alsónémedin Szót fogadok Gedus bácsinak — teljes, nevén Mocsári Gedeonnak, a népfront megyei elnöksége tagjának —, aki arra intett, hogy ne koptassam a nagy szavakat, mert a cselekedet sokszor jobban és tovább fényeskedik, mint az ábrázolat, akár írásban, kőben vagy képen. Ennek az intelemnek a jegyében mondom hát el Alsó- némedi község felszabadulási ünnepének krónikáját. ★ Elsőnek úttörők és a kisiskolások virággal fogadták IIku Pál és Horváth András elvtársakat, az MSZMP Központi Bizottságának tagjait. Aztán Hegyvári Ferenc, a járás pártbizottságának titkára és Miskolczi Károly, a járási tanácselnök a vendéglátó szívességével kalauzolták az érkezőket. Pamuk András községi párttitkár és' Tóth József tanácselnök pedig G, I. Turjanicza és A. A. Makejev elvtársák kezét szorították meg, akik a szovjet nagykövetség küldötteként jöttek. Közben már felsorakozott Összegyűlt Alsónémedi népe a szovjet hősi emlékmű leleplezésére. az úttörők díszszázada, elől a Zászlóval, amelyet Magyar Márta emelt magasra. Az út két oldalán, a fellobogózott házak mentén a község népe, a gyermekek fehérínges, piros nyakkendős oszlopát figyeli, az elején a kisdobost, aki tiszte méltóságának és fontosságának tudatában várja az igazgató bácsi intését, a jelet. A „jel” megérkezik, a dobverők megperdiilnek a gyerek kezében, az úttörők lába ütemre mozdul és vele együtt a felnőtteké is. Alsónémedi népe a még lepel takarta szovjet hősök emlékműve elé vonul. A zöldre festett kerítés négyszögébe zárva áll a kőoszlop. Most csak a vörös csillag látszik a tetején Katona, munkásőr, rendőr és úttörők díszőrsége áll mellette. Oldalt emelvény és két zászlórúd. Vezényszó harsan. Az iskolások megállnak. A nép betölti a teret, a nap süt, a két árbocon a zászlók lobognak. A gyerekek énekkara a magyar himnuszt énekli. Utána a szovjet himnuszt — oroszul. Az asszonyok kezüket összekulcsolják, a férfiak fedetlen fejjel messzire néznek. llku Pál, művelődésügyi miniszterhelyettes, a Központi Bizottság tagja az ünnepi beszédet mondja. A nép figyel a szavakra és emlékezik.,. AZ ötszáz szovjet katonára, akik elsónémedi temetőjében nyugszanak. Az orosz, a grúz, a mongol, az ukrán, az úzbég asszonyokra, akik ideküldték férjüket, apjukat, testvérüket a Dégelfeld-, a Károlyi- és a váci püspöki uradalom parasztjainak szabad életet hozni. — Nincs felszabadulás — felszabadító nélkül... — mondja a szónok. És az ötvennyolcesztendős Horváth Menyus bácsi rábólint. — Aki fáradott érte, annak megbecsülés jár... — kutat az emlékei között: — akkor, negyvennégy telén is tuskószedni voltam a Felsőkapo- nyon. Gyalog tizenkét kilométert naponta ' a fagyban... Oszt’ felébe, ha sok volt rá az éhes, aktkor harmadba fizettek. .. Ezt is levette rólunk a tizenöt esztendő... Fekete kendős asszony, kerek arccal, ünneplőben. Hunyorogva néz az emelvényre, egy-egy biccentéssel kíséri a szónok szavát. — Helyt kell állni a béke napjaiban, összefogni az akaratot és erőt, hogy méltók legyünk a hősökhöz, akik vérüket adták a dolgozó nép szabadságáért. .. A fekete kendős asszony, ifjabb Pelsöczi Rudolfnéban életrekel az emlék. — Hárman voltak... a major, a sz'cársi meg Nyikolaj... Nálunk húzódtak meg, mert a front itt sokáig állt. Én nagyon féltem... Klárim is, Rudim is kicsinyek voltak, hiszen csak most húszévesek. Magdust hordtam akkor... Elvonult a front, ők hárman úgy búcsúztak, mintha csak Kecskemétre mennének... Pedig Berlinbe készültek... Kikísértem őket az utca végéih- Megígérték, hogy visszajönnek. Megnézik a kicsit, fiú lett-e vagy lány... Magdusom decemberben, Luca napján lett meg... Eltelt a tél, már a palántázással is végeztünk, amikor megjött Nyikolaj... egyedül. .. a major meg a sztársi •valahol Berlin környékén elestek— Nyikolaj is sápadt volt... a fél lába odamaradt. .. .Magdusommal játszott... aztán leakasztotta a nyakáról az ezüstláncot és a kicsi csuklójára tekerte... akkor vettem észre, amikor már elbicegett. A téren mozdulatlan a nép. A kőoszlopról lehull a lepel. A pillanat ünnepi. A nap az emlékezés kövére süt. A betűkről aranynyilak pattannak szerte. Színes virágkoszorúkat hoznak. A hősök tiszteletére, az élők megbecsülésére. •k Alsónémediben emléket állítottak a felszabadítóknak, szabadságunk születésének 15. évfordulóján. Déry Károly Így ünnepelt a monori járás nagy napjuk volt. Az Arany János- és a Dobó Katalin- csapatokban 100 új úttörőt avattak fel a munkásmozgalom veteránjai. Az úttörők ünnepségének hangulatát emelte az a hír is, hogy az őszi-téli spartakiád országos döntőjében kettős monori győzelem született: Virányi az asztalitenisz férfiegyesben, testvére, Magócsi Ká- rolyné — aki „civilben” a járás úttörőtitkára — a női sakkozók között szerezte meg az országos elsőséget. Hétfőn több mint kétezer főnyi hallgatóság előtt tartotta meg ünnepi beszédét Nagy Elemér, a kormány tit- • iái Monoron már vasárnap reggel megkezdődött az ünnepségsorozat. A kora reggeli órákban színes ruhájú népi táncosoktól, vidáman éneklő fiataloktól tarkállott a főtér. Itt adtak egymásnak találkozót a járás legjobb művészeti csoportjai, akik eddigi tevékenységükkel rászolgáltak arra, hogy részt vegyenek a felszabadulási kulturális seregszemle járási bemutatóján. A legjobb eredményt a vecsé- siek érték el, tőlük jutottak legtöbben tovább a megyei bemutatókra, ők kapták meg a legjobbaknak kijáró márványserleget is. .Vasárnap az úttörőknek is Díszőrség az emlékműnél I960. ÁPRILIS 6. SZERDA ÜNNEP ETÁN N incs olyan hely az országban, s megyénkben, ahol az elmúlt napokban ne jöttek volna össze az emberek, beszélni, hallani arról, ami tizenöt esztendeje történt, emlékezni azokra, akik elhozták népünknek a legnagyobb kincset, a szabadságot, s a szeretet és hála virágaival elborítani a szovjet hősök emlékművét. Április 4-e népünk legnagyobb ünnepe, hiszen lehet-e nagyobb, szebb ünnep annál, amikor egy nép felszabadulását, új életét ünnepli! A 'megyénkben, s az országban lezajlott ünnepségek hű és méltó kifejezői voltak ennek az érzésnek. Mindenütt hatalmas tömegek vettek részt az ünnepségeken, így például Vácott mintegy tízezren hallgatták végig Apró Antal elvtárs beszédét. A beszédet sokszor szakította félbe a taps, hiszen a szónok a szívekhez szólt, felszabadult emberek szívéhez, amelyben nagy helye van a hálának és szeretetnek, és amelyben új érzés vert gyökeret tizenöt esztendeje: a felszabadult nép büszkesége és öntudata, s az a biztos tudat, hogy van mit ünnepelnünk, élni tudtunk szabadságunkkal. A magyar nép tizenöt esztendő alatt átformálta az ország arculatát, Erről a hatalmas átalakulásról szólt Kádár János elvtárs is az Operaházban rendezett díszünnepségen. Az elmúlt tizenöt esztendő történelmi jelentőségű korszak a magyar nép életében, s a magyar nép nemcsak hálatelt szívvel őrzi emlékét a felszabadítóknak, hanem évről évre szorosabbra fűzte és fűzi a magyar—szovjet barátság széttéphetetlen, mindennél erősebb szálait. Kádár elvtárs, amikor arról beszélt, hogy sok, a dolgozók millióit súlyosan nyomasztó dolog tűnt el életünkből, olyan — a mai fiatalok előtt már teljesen ismeretlen — dologra gondolt, mint a munkanélküliség, a jogfosztottság, a megalázott- ság. Mindez már ismeretlen a ma embere előtt, s az idősebbek sem szívesen emlékeznek vissza rá, hiszen a rosszat minél előbb igyekszünk elfeledni. De mégis: emlékezni és emlékeztetni kell erre, hiszen csak így mérhetjük fel igazán azt a hatalmas utat, amit népünk az eltelt tizenöt esztendő alatt megtett, s így nyerünk igazi képet arról is, hogy hová akarunk eljutni. Kádár elvtárs beszédében nagyteret szentelt a fal- vainkban végbement hatalmas átalakulásnak, hiszen a falu „megmozdulása” az elmúlt esztendők politikailag és gazdaságilag is egyik legjelentősebb eseménye volt. Az idei tavasz eredményei biztatóak, mindennél jobban bizonyítják, hogy parasztságunk nagy része nemcsak megértette a nagyüzemi gazdálkodás fon- tossságát és lényegét, hanem cselekszik is annak érdekében, minden erejét latba vetve munkálkodik most már a közös eredményekért, s nem is akármilyen eredményekért. Kádár elvtárs beszéde hű tükre annak, hová jutott másfél évtized alatt a magyar nép. S gondjaink, örömeink közepette mindig ott volt melletünk a hű barát, a szovjet nép, s ott voltak a testvéri országok népei is. Nem véletlen, hogy nem volt megyénkben egyetlen olyan ünnepség sem, ahol ne a legnagyobb szeretet jutott volna ki a megjelent szovjet harcosoknak, ahol ne a szeretet és hála ezernyi megnyilvánulása ölelte volna körül őket. így volt ez Nagykőrösön, Inárcson, Gyálon, Cegléden — mindenütt. A koszorúk és virágcsokrok serege a szovjet hősi emlékművek talapzatán nemcsak az emlékezés jelzői, hanem a barátság, az összetartozás bizonyítékai is. Hiszen közösen, együtt folytatjuk mindazt, amiért a hősök vérüket áldozták, együttes erővel munkálkodunk az új társadalmi rend felépítésén, s együtt küzdünk a béke szent ügyéért is. A felszabadulás ünnepét nagy munkasikerekkel köszöntötték a magyar dolgozók. A felszabadulási munkaverseny eredményei mindenütt jelentősen előbbre vitték hároméves tervünk határidő előtti teljesítésének ügyét, de már az elmúlt év eredményei is azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk munkája soha nem látott eredményeket produkál. A Nagykőrösi Konzervgyár, a Szentmártonkátai Gépállomás, a többi megyei üzem és vállalat, amelyek országos, illetve megyei elismerésként kitüntetésben részesültek, példát adnak a többieknek is. Ünnep után mindig dolgos hétköznapok következnek. Ezekre a dolgos hétköznapokra mutatnak példát a nagykőrösiek, szentmártonkátaiak, a felszabadulási munkaversenyben részt vevők eredményei. Ezt a példát kell követnie minden dolgozó embernek, hiszen feladataink nagyok, tenni, sokat tenni a legszebb feladatunk. Azért is, hogy minél előbb minél magasabbra jussunk, s azért is, hogy országvilág előtt bizonyítsuk: van és lesz mit ünnepelnünk! 1 kárságának munkatársa. Az ünnepi gyűlés résztvevői a beszéd elhangzása után együtt vonultak ki a Marx- ligetbe, ahol megkoszorúzták a szovjet hősök sírjait. Gyömrőn ugyancsak hétfőn délelőtt tartották meg a fel- szabadulási ünnepséget. A községi parkban a szovjet hősök emlékműve előtt Kozák Sándor mondott ünnepi beszédet és az ünneplők megtekintették az úttörőcsapatok színpompás felvonulását. Különösen nagy sikert arattak a Körösi Csoma-úttörőcsapat vízirajának fehérsapkás ifjú tengerészei. Az ünnepnek egyik jelentős eseménye volt az is, hogy az Ünnepi kultúrműsorban a több évig szünetelt énekkar — hallgatását megtörve — először lépett fel, nagy sikert aratva. Fel- szabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére a helyi ifjúsági otthonban színes kiállítást rendeztek a község 15 éves fejlődéséről, amit a délelőtti és délutáni órákban igen sokan felkerestek. A járás többi községében is nagyszámú hallgatóság előtt tartották meg az ünnepi gyűléseket, amelyeket a legtöbb helyen más ünnepségek is követtek. így Káván zászlót avatott a KISZ-szervezet, Pilisen átadták a járási KlSZ-bizott- ság zászlóját a leányotthon fiataljainak, Úriban pedig falumúzeumot avattak. Radványi Barna Kiállítások, ünnepi nagygyűlés Gödöllőn Gödöllőn ünnepségek sorozatával köszöntötték felszabadulásunk 15. évfordulóját. Szombaton délelőtt az iskolákban rendeztek felszabadulási ünnepséget, délután pedig műsorral egybekötött ünnepségeket tartottak a község üzemei. A Ganz Árammérőgyárban ekkor osztották ki az évi nyereségrészesedést és ugyancsak erre került sor az Autójavító Vállalatnál Is. Vasárnap délelőtt 10 óraikor Boron- kay Ákos, a Hazafias Népfront járási elnöke nyitotta meg a Petőfi Sándor Általános Iskolában a Felszabadult Gödöllő 15 éve című kiállítást. A kiállításon az üzemek, vállalatok mutajták be tizenöt éves fejlődésüket, a községi tanács több tablón szemlélteti a község tizenöt éves fejlődését, de ott látjuk a kiállításon a Ganz Árammérőgyár legújabb típusú fogyasztás- mérőit is. Igen szép anyaggal vesznek részt a kiállításon a háziipari szövetkezet, az agráregyetem, (Folytatás az 5. oldalon.)
