Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-30 / 101. szám

I960. Aí’KfLIS 30. SZOMBAT ""i1Cír\av MÁR MOST GONDOLNAK A ZÁRSZÁMADÁSRA Pótolják az elemi kár okozta jövedelemkiesést a kemencei Út a szocializmushoz Termelőszövetkezet tagjai munkát — mondja az elnök, s mosolyog, miközben a gép­állomás munkáját dicséri. — A kár ellenére is örü­lünk annak, hogy a gépállo­más segített a magot idejében földbe tenni. — Továbbra is segítünk — mondja Bada elvtárs, aki je­len van a beszélgetésnél. — A fagykár miatt kellett- e változtatni a termelőszövet­kezet tervén? — érdeklődünk a tsz vezetőitől. — Csekély módosítást haj­tottunk végre a vetésterven — válaszolja az agronómus. — ötven hold kukoricát ter­veztünk, most azonban 84 hold szemes és tíz hold siló- kukoricát vetünk. Az őszi árpa helyét tavaszi árpával vetettük be. s pillangóssal ve­tettük felül. A kiskántott ló­here területének egy részébe muhart vetünk. — És a munkaegységrésze­sedés tervezett összegén vál­tozta tnak-e? Élénk tiltakozás a válasz. A 35.80 forintos munkaegység­értéken semmi körülmények között sem kívánnak változ­tatni. — Megbeszéltük a tagság­gal, hogy a tervezett értéket kifizetjük — mondja az el­nök. — Igen, de az újra való ve­téssel járó költségek... — állítjuk meg beszédében Ma­yer elvtársat. — Úgy gazdálkodunk, hogy az állattenyésztés többlet- bevételéből fedezzük a káro­kat — adja a rövid választ — Sokat gondolkoztunk, hogy mit is csináljunk, s a végén úgy határoztunk, több szarvasmarhát és sertést hizlalunk meg, s így növeljük bevéte­lünket — magyarázza tovább Nagy Sándor. Aprólékosan kiszámolják, A piros Belorusz-traktor megbízhatóan „nyeli” a kilo­métereket a porhanyós, süp- pedős szántóföldön, s nagy port kavar fel a ráfüggesztett vetógép. A Vámosmikolai Gépállomás veti a kukoricát a kemencei Ut a szocializmus­hoz Tsz-nek. S hogy a gépál­lomás milyen nagy jelentősé­gűnek tartja a négyzetes ve­tést, arra mi sem jellem­zőbb, mint az: a gépállomás igazgatója, Bada Gyula és főmérnöke, Besztercei And­rás is a vetőgép működését figyeli, ellenőrzi. — Mindenképpen négyzete­sen keli kelnie a kukoricá­nak — magyarázza az igaz­gató, s közben a porhanyós földben turkál a kezével, hogy ismét és ismét ellenőriz­ze a gép működését — mert nagy baj lenne, ha nem így történne. A tsz-nek ugyanis kevés a kézi munkaereje és sokat segít, ha hosszában-keresziben művelheti a kukoricát — folytatja. Azt. hogy mindenképpen négyzetesen kel majd a ku­korica, a megbízható konst­rukciójú szovjet négyzetbe­vető gépen kívül arra is ala­pozzák. hogy a tábla közepén állandóan ellenőrzik a gép működését. Ha itt egyezik a sor. akkor nem lehet hiba. Márpedig egyezik s ezért biz­tosak dolgukban. A termelőszövetkezetnek egyébként szüksége lesz a gépállomás fokozott támogatá­sára az idén. Ezt egyrészt ta­pasztalni is lehet, ha körül­nézünk a tsz határában, de ezt mondják a vezetők is. Mayer Gyula elnök és Nagy Sándor agronómus a határból jövet — mint már annyiszor — azt állapították meg, hogy nagyon rosszul teleltek az őszi gabonák és az évelös pillan­gósok. — Nyolcvanhat hold őszi árpánk teljesen kifagyott a télen úgy, hogy ki is kellett szántani — mondja a tsz el­nöke. — Mintegy harmincöt hold herét most szántanak ki a traktorosok — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Sándor agronómus. Hamarjában bizony le sem lehet mérni, hogy a hó nélküli kemény hideg milyen kárt okozott a tsz tagságának. — Az a szerencsénk, hogy azért nem vesztjük el bizal­hogy egy-egy növendék hízó­marhán legalább ezer forint tiszta jövedelem marad. A negyvennégy maguk nevelte növendékállat közül kiválo­gatják a tenyésztésre alkalma­sakat, a többit meghizlalják. A napokban vettek kilenc se- lej tüszőt is, s még negyvenet szándékoznak vásárolni rövid idő alatt. Ebben az évben nyolcvan hízott marhát ad­nak át az államnak. A terve­zett száz sertés helyett 153- at hizlalnak meg, s a hízónak való állatokat saját nevelés­ből biztosítják. — Úgy gondoljuk, hogy most még nem késő és az el­mondottakon kívül is tehe­tünk egyet s mást a jövede­lem növelése érdekében — összegezi beszélgetésünk ta­pasztalatait Mayer elvtárs. Valóban nem késő még, sokat tehetnek a kemencei Ut a szocializmushoz Tsz ve­zetői és tagjai. De vajon hány tsz-ben kíséri figyelem­mel a vezetőség a bevételi tervek alakulását? Érdemes követni a kemenceiek példá­ját! Mihók Sándor Tízéves a halászteleki Szerszámgépfejlesztő Intézet Tíz éve, 1950-ben létesült Ha­lászteleken szerszámgépgyár­tásunk fejlesztésének azóta hí­ressé vált bázisa, a Szerszám­gépfejlesztő Intézet. A tízéves gyár ma ünnepli jubileumát. Ebből az alkalomból délelőtt 11 órakor bemutató kiállítás nyílik az intézetben. Bemuta­tásra kerülnek a SZEFI leg­újabb tervezési és kutatási eredményei. Délután 17 órai kezdettel kerül sor az Agrár- tudományi Egyetem kultúrter­mében (Bp. XI., Villányi út 5— 7) a gyár jubileumi ünne­pélyére. Ünnepi beszédet mond Buzgó Kálmán iparági igazga­tó. A jubileum alkalmából a Szerszámgépfejlesztő Intézet a Gépipari Tudományos Egyesü­lettel közösen tudományos ülésszakot is rendez a Techni­ka Házában. A tudományos ülésszakon elhangzó előadások pontossági szerszámgépeinkkel, a nagy pontosságú siklócsap­ágyazással, a szerszámgépek vezérlési rendszereivel, a má­soló rendszerek vizsgálatával, a köszörűgépekkel végzett ak­tív méréssel, a kiegyensúlyo­zással és a kiegyensúlyozó gé­pekkel foglalkoznak. A tudo­mányos ülésszak május 6- ig tart. Május 1 ünnepe előtt 3-tól Országos lakásépítési konferencia és kiállítás Budapesten Bemutatnak három mintalakást a második ötéves terv új otthonaiból A Magyar Tudományos, Akadémia műszaki tudomá­nyok osztályának építéstudo­mányi főbizottsága és az Épí­tőipari Tudományos Egyesü­let május 10—15 között Bu­dapesten, a Technika Házá­ban megrendezi az első or­szágos lakásépítési konferen­ciát. A tanácskozáson mintegy negyven külföldi — szov­jet, francia, keletnémet, kínai, csehszlovák, román Tubusos motorkerékpárzsír Eddig nem gyártottak ná­lunk motorkerékpárzsírt. A Lardoline Kőolajipari Válla­lat „magas cseppenéspontú” adalékanyaggal jó minőségű különleges motorkerékpárzsírt állított elő. Az új készítmény tízdekás tubusban kerül for­galomba. Nem kell tehát a motorosoknak egyszerre feles­legesen sok kenőanyagot vá- sárolniok, a tubus tartalma huzamosabb ideig elegendő és a tubus elfér a szerszámtás- kóban. A tubusos motorkerékpár­zsír árusítását május elején kezdik meg a KERAVILL- boltok és az ÁFOR-benzin- kutak. és osztrák — építész is részt vesz, s többen szakelőadásban szá­molnak be országaik építő­iparának legújabb eredmé­nyeiről. A konferencia első napján megnyílik a Technika Házá­ban a lakásépítési kiállítás. A legnagyobb érdeklődésre számíthat a Technika Háza nagytermében eredeti nagysá­gában felépített és berende­zett három mintalakás. A be­mutatott egyszobás, hálófül­kés és kohóhabsalakos közép­blokkból összeszerelt kétszo­bás lakást üvegfalon át te­kinthetik meg a látogatók. Jelenleg is épülnek ilyen la­kások az Üllői úti és az óbudai kísérleti lakótelepe­ken. A második ötéves terv­ben pedig már tömegesen adnak át ilyeneket szerte az országban. Mindhárom mintalakást az országos pályázaton díjat nyert legkorszerűbb bútorok­kal rendezik be. Május elsejét 1390-ben ün­nepelte először a munkásosz­tály, szerte a világon minden­kinek munkát, szabadságot, egyenlőséget követelve. Hetven esztendeje ennek. Hetven esz­tendő alatt sole harc, küzde­lem bizonyította a munkásosz­tály összeforrottságát, azt a hatalmas erőt, amely minden fölé emeli: a nemzetközi össze­fogás testvériségét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után 1918. május elsején a moszkvai munkások a világon elsőként szabadon ünnepelhettek, s az ő példá­jukat követve 1919. május else­jén a magyar munkások kezé­ben is szabadon lenghetett má­jus vörös zászlaja. A nemzet­közi reakció eltiporta a dicső­séges Tanácsköztársaságot, a magyar munkásosztály azon­ban a Horthy-uralom legsöté­tebb esztendeiben is megülte május elseje ünnépét, bár sok­szor bujkálva, rendőröktől ül­dözve, de a szívekből mégsem lehetett kiölni az ünnepet. Ahogy a tavasz e kedves nap­jának eljöttét nem lehet meg­akadályozni, úgy nem sikerült és nem is fog soha sikerülni a munkások ünnepének megaka­dályozása. Mi, magyar munkások tizen­hatodszor ünnepeljük május elsejét szabadon a magunk or­szágában. Pártunk VII. kong­resszusa büszkén adhatott szá­mot az elmúlt 15 esztendő ha­talmas eredményeiről, a mun­kásosztály nagy tetteiről, a szo­cialista versenymozgalom si­kereiről. Üzemeinkben sok biz­tató jellel találkozunk. Termé­keink mindinkább felveszik a versenyt más országok gyárt­mányaival. Az elmúlt eszten­dőkben jelentős eredményeket értünk el a műszaki fejlesztés­ben, a gyártástechnológia meg­javításában, az önköltségcsök­kentésben. Üzemeink munkásai május elsején együtt ünnepelnek me­gyénk parasztságával, azokkal, akik már a közös gazdálkodás útját járják, s a még egyénileg dolgozó parasztokkal is. Né­pünk megváltozott viszonyok között él s megváltozott május 1 ünnepének tartalma is. Ma már nemcsak a munkások ün­nepe, hanem az egész dolgozó népé, s nemcsak a magyar proletariátus, hanem a testvé­ri országok proletariátusa, élén a szovjet munkásosztállyal, együtt ünnepel. A kapitalista világban a májusi ünnep nagy­szerű hangulatát fegyverek dörgésével igyekeznek szét­rombolni s a nép legjobbjait terrorral, fenyegetésekkel igyekeznek tétlenségre bimi. A kapitalista országok dolgozói­nak harca szabadságukért, függetlenségükért, emberi jo­gaik kivívásáért a mi harcunk is, azt dolgozó népünk a leg­teljesebb rokonszenwe] kíséri. A békéért harcoló népek az el­múlt esztendőkben hatalmas eredményeket értek el. Megva­lósul a becsületes emberek százmillióinak vágya, a csúcs- találkozó elhatározása, Hrus­csov elvtárs látogatásai jelen­tősen hozzájárultak a hideghá­borús légkör enyhüléséhez, a népek közötti barátság meg­erősítéséhez. Ezen a napon együtt ünnepel­nek régi szervezett munkások és azok a fiatalok, akik már szabad országban születtek. Fiatalok és öregek ünnepe ez, a munkásosztály, az egész dol­gozó nép ünnepe. Az ünnep előestéjén üzemeinkben sok helyen tartanak megemlékezé­seket, ünnepségeket, ahol a szocialista építőmunka élhar­cosai, a munkásosztály tagjai emlékeznek a múltra, örülnek a ma eredményeinek és terve­zik a még boldogabb holnapot. A szervezett munkások ereje hatalmas erő. Ezt bizonyította az eltelt 90 esztendő és ez a hatalmas erő ma egységesen sorakozik pártunk mögött a szocialista Magyarország fel­építéséért. Palotás Károly, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke lljinszkij professzor Pavlov tanításainak gyógyászati alkalmazásáról Tíz napot töltött Magyar- országon B. V. lljinszkij pro­fesszor, a leningrádi orvos­továbbképző intézet belklini­kájának igazgatója. A neves szovjet orvos előadást tartott a budapesti, a szegedi és a debreceni orvostudományi egyetemen a táplálkozás sze­repéről az érelmeszesedés ki­alakulásában és gyógyításá­ban. Magyarországi tartózko­dása során ellátogatott a Pé- terfy Sándor utcai kórházba, előadást tartott a VIT. kerület orvosai előtt Pavlov tanításai­nak gyógyászati alkalmazásá­ról. Rámutatott: Pavlov az életjelenségek oksági kapcsolatát, a szer­vezet egységességét és a külső környezettel való szoros kapcsolatát hir­dette. '4 A pavlovi nervizmus azt ta- ^ nitja. hogy a szervezet egysé- ^ gét és a külvilággal való kap- ^ csolatát az idegrendszer, töb- } bek között annak felsőbb ré- ^ giói valósítják meg. Az agy- ^ kéreg és az egyes szervek szo- ^ ros kölcsönhatásban vannak, ^ az agykéreg funkcionális za- ^ varai befolyásolják a külön- ^ böző szervek életműködését és ^ viszont. A Pavlov által fel- ^ fedezett feltételes reflexek, különösen a szervezet és a ^ környezet közötti kölcsönha­tásban játszanak nagy szere- ^ pet. Feltételes reflexekkel be- folvásolni lehat az egyes szer- ^ vek egészségi állapotát és ezt £ a Jelenséget a gyógyító mun- í kában is fel lehet használni. 4 A pavlovi tanítás alkalma- 4 zása lehetővé tette számos ^ betegség, elsősorban a ^ hypertonia és a fekély be- ^ tegség kifei'ődésének tisz- 4 tárását. ^ Részletesen beszélt a felsőbb ^ idegműködésről szóló pavlovi ^ tanok klinikai felhasználásá- ^ ról. majd hangsúlyozta, hogy ^ ezeknek az elveknek gyakor­lati alka mazása a betegségek ^ megelőzése terén is nagy je- ^ lentósésrű lehet. 4/ A Magyarországon látott ^ egészségügyi intézmények ^ munkáiénak színvonaláról el- ^ mondotta, az a benyomása, ^ hoav Maavarországon igen z sok elvan értékes tudományos } eredménv születik amellyel ^ hasznos megismerkednie a 4 szovjet orvostársadalomnak is; TIPIKUS „KARRIER" Dolgozik a csapágygyár munkaügyi osztályán egy ro­konszenves fiatalember, akit ha bármilyen problémával ke­resnek is fel, mindig készség­gel áll rendelkezésre. „Rosszul számították ki a teljesítmé­nyünket ... Nem állt meg előt­tünk reggel az autóbusz ... Beteg lett a kislányom, azért nem tudtam tegnap bejönni... Két ember kellene a lakatos­műhelybe... Bandika, ha lehet, osszanak be jövő héten dél­előttre...“ Ilyen és efihez ha­sonló kéréseik tömegével kere­sik fel nap mint nap a dolgo­zók a fiatal közgazdászt, s Bandi, pontosabban Bősz And­rás, a Dióséi Csapágygyár osz- tályvezatőhelyettese máris in­tézkedik. Ha kell, kérvényt ír, telefonál, szükség esetén a szociális bizottsághoz fordul, feleket békít, lelkiismeretet ébreszt, esetleg korhol, termé­szetesen a szorosabban vett hi­vatali munkáján felül. Szabad idejében legtöbbet a KISZ-ben dolgozik. Mint a vezetőség egyik tagja, fő szervezője a népszerű csapágygyári kirán­dulásoknak. Szenvedélyes fo­tós, na, és mint leendő apa, féltve „őrzi” fiatal feleségét és szorgalmasan segít odahaza a háztartási munkában. Vajon ki lehet ez a kellemes modorú, udvarias fiatalember, milyen CySci-Lcmuu 1 o*ű i iímziKf honnét indult el életpályája? önkéntelenül is erre gondolok, amikor benyitok hivatali szo­bájába. Kérdéseimre elözélce- nyen válaszol, s nem szégyellt elmondani, hogy ő is ott kezd­te, ahol a legtöbb munkásem­ber: kifutóként egy csepeli gyárban. Igen, meg javában tom­bolt a második világháború, amikor a 13 éves Bősz András már a család kenyerét kereste. Édesapját a frontra vitték, tá­mogatást viszont sehonnét sem kapott a család. Bandi al­kalmi murikáiuit vállalt, s minden szombaton meglepte édesanyját és kistestvérét a kenyérre való pengőkkel. A felszabadulás egy kis Baranya megyei faluban éri, s 1946-ban jön fel Pestre. Először a csepeli WM-gyár- ban küldönc. Ekkor ismerke­dik meg a romjaiból éledező Pesttel, s a munkásosztállyal. Hogy mi is a szabadság, még nem tudja tökéletesen felfog­ni, de már érzi, tudja, hogy ez a világ más, mint a hadijelen­tésekkel, kenyérjeggyel, méltó- ságos urakkal teletömött évek. S aztán, ahogy izmosodik kar­ja, úgy vállal magára egyre több munkát. Nemsolcára a Csepeli Üveggyár csomagolási osztályára kerül. Mindig nyi­tott szemmel, nyitott füllel jár. Szívja magába az újat, eszméli a számára még alig felfoghatót. Már sejti, mit is jelent az, hogy a mi orszá­gunkban a munkásosztályé a hatalom. Hozzájut olyan köny­vekhez, amelyek egyre jobban tágítják nyiladozó értelmét. A gyakorlatban is megismeri, mi az a demokrácia és mit akar­nak itt a kommunisták. Érzi, hogy ő is közéjük tartozik. Már a motorkerékpárgyárban egy esztergapadon dolgozik, ami­kor kiemelik diszpécsernek. Dolgozik, olvas, s közben be­iratkozik a dolgozók esti gim­náziumába. Pályája ettől kezd­ve nyílegyenesen ível felfelé. Szorgalma gyümölcseként megszerzi az érettségi bizo­nyítványt, majd 1951 őszén be­iratkozik a Közgazdasági Egye­tem iparszakára. Még ebben az évben a párt tagjai közé is felveszik. Ajánlói büszkék rá, tudják, hogy vele csak erősöd­het a munkásosztály élcsapata. Egyetemi évei után a Vegy­ipari Gép- és Radiátorgyárba kerül. Kezdetben mint mű­szaki normaalap-készítő dol­gozik itt, később a Pneuma­tikus Szerszámgyárba helye­zik- Itt éri az ellenforrada­lom, s vele is közlik, többé nem tartanak igényt munká­jára. Most érzi csak igazán, mit is kapott a népi rend­szertől és mi forog kockán. Szerencsére a szovjet csapa­tok szétzúzzák a nép hatal­mára támadt ellenforradal­márokat. 1957. június 1-én kerül aztán a Diósdi Csapágygyár­ba. Először a kalkulációs osz­tály normatechnológusaként dolgozik (műszaki normák időelemzését végzi), majd 1959 júniusában a munka­ügyi osztályra helyezik. Most is itt dolgozik, s ma már osztályvezetőhelyettes. Mun­kaköre eléggé szerteágazó, foglalkozik a munkaerőgaz­dálkodással, s mint termelési felelős, részt vesz a mutika­versenyszervpzésben is. Ö ér­tékeli a felajánlásokat, ja­vaslatot tesz a jutalmak el­osztására, s a kitüntetések odaítélésére. Szívesen foglal­kozik a dolgozók ügyes-bajos problémáival is. Sokszor munkaidő után is kell egy- egy bonyolultabb üggyel fog­lalkoznia, de szó nélkül meg­teszi. hiszen ha munkástár­sairól van szó. nem fél az áldozatvállalástól. Rendkívül népszerű ember, mindenki is­meri a csapágy gyárban. Bősz András mindössze 29 éves, nemrégiben nősült, s felesége is a gyárban dolgo­zik, a dokumentációs osztá­lyon- Reggelenként Csepelről járnak Diósára, vállalják a fárasztó utazást. Amikor az­tán vége a munkának, együtt kezdenek odahaza a főzéshez, hogy idejében megnézhessék a televíziót. Vágya? Legelő­ször is egy szép, tágas lakás. És amíg beszélgetünk, önkéntelenül is az a csődbe jutott osztrák kiskereskedő jut az eszembe, akivel Becs­ben találkoztam, s aki irigy­kedve jegyezte meg: „Nekem az tetszik legjobban az önök rendszerében, hogy ott a leg­egyszerűbb munkás is kar­riert csinálhat.” Igen, az ö szemszögéből ez kétségkívül karrier. Csakhogy Bősz And­rás életútja nálunk már ter­mészetes és tipikus, az egész magyar munkásosztály „kar­rierjét" példázza. Súlyán Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom