Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

n I960. ÁPRILIS 24. VASÁRNAP A régi Moszkva a Kreml-lel és a Vaszilij székesegyházzal, elel a Lenin-Sztálin Mauzóleum és az új Moszkva, a jövő Moszkvája modern felhőkarcolóival. Az ellentétek lenyűgöző városa Ahol a XVIII. század találkozik a XXI. századdal A Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezésében ti­zenegy napos társasutazáson vettem részt a Szovjetunió­ban. Háromszáz úti társam­mal együtt bejártam Moszkva és Leningrád utcáit. Láttam Moszkvában azokat a he­lyeket, ahol Rettegett Iván gi­gászi kísérletet folytatott a XVI. században, hogy meg­teremtse azt az Oroszorszá­got, aminek megteremtése csak késői utódjának, Nagy Péternek sikerült és jártam Leningrádban, ott, ahol Le­nin lerakta az alapjait nem­csak a mai Szovjetuniónak, ám az egész emberiség jö­vendő életének. Az utazást leszámítva hat napom ma­radt a két város megtekin­tésére, ez kétségtelenül rö­vid idő arra," Hogy‘behatóan megszemléljen valaki minden nevezetességet, de elég ar­ra, hogy képet kapjon arról a két városról, amelyek közül az egyikben egy páncélhajó fedélzetéről elhangzott lövés- sei kezdetét vette a leg­újabb kor története, a másik­ban pedig negyvenhárom éve épül a modern emberiség jö­vője. Nem szándékozom fel­fedezni a Kreml sokat meg­írt érdekességeit, sem az Er- mitázs szépségét, hiszen any- nyian megírták már kitű­nően, ám megpróbálom pa­pírra rögzíteni személyes él­ményeimet úgy, ahogy én lát­tam és ahogy elmondani tu­dom. A kaionazenekar rázendít Nem tudom hogy van vele más, én még soha sem része­sültem abban a szerencsében. Hogy, amikor vonatom befut egy ismeretlen pályaudvarra, már messziről katonazenekar vidám, pattogó ritmusú já­téka fogadjon, még kevésbé éltem át azt a megtisztelte­tést, hogy ez a zene éppen engem üdvözöljön. Nos, Moszkvában ez tör­tént velem és meg kell val­lanom, nem csekély megitle- tődéssel léptem le kis kézi­táskámmal a ’ vonatból, hogy utitársaimmal együtt elha­ladjak a vérpezsdítő induló­kat játszó zenekar előtt. És ahogy ott álltam Moszkva Kijevi-pályaudvarnak neve­zett hatalmas állomásán, pillantásom a mellettünk út­nak induló helyi vonat egyik ablakára esett, ahonnan egy mélyenülő szemű ' arc nézett rám. Borotvált, sovány arc volt. de szemének villanása, amit csak egy pillanatig lát­tam. Dosztojevszkij és Gor­kij csodálatosan különös lel- kivilágú embereinek képét idézte fel bennem, úgy, ahogy Miskin herceget és Klim Szá- gint valaha elképzeltem. Csak egy pillanatig tartott a látomás, de elég volt arra, hogy érezzem, tudjam: ab­ban az országban vagyok, amelynek lakói a múlt szá­zad közepe 5 ta titkos tár­saságokban konspirálva, ön­marcangoló viták során, cár­ra bombát dobva, szibériai in­ternálótáborokban sem meg­törve készítették elő azt az 1917-es forradalmat, amely­ben Lenin vezetésével elő­ször dőlt romba a régi vi­lág, hogy helytadjon annak az újnak, amit most fogok megismerni tulajdon szülő­hazájában. Az üdvözlő beszéd min­denütt üdvözlő beszéd,' erről talán nem írok semmit, de mi az, ami elsőnek megkapott, ahogy a mélytüzű pillantás látomásától felocsúdtam? Nos — ez talán nem új­ság — a tisztaság. Igen, a tisztaság, a pálya­udvar tisz!asága. Sehol egy eldobott papír, földrehajított cigarettacsikk, sáros láb­nyom. A pályaudvar egysze­rű tisztaságával tüntet és ez szipfe, . szokatlan, különösen nekünk, magyaroknak. Félve néztem körül, hogy közben csonkig égett cigarettámat hova hajítsam, mert a hely kényszerítőén hatott rám. éreztem, nem dohhá'om a földre, mint idehaza. Szeren­csére nem sokáig kellett meditálnom, felfedeztem a később minden utcasarkon látott nagy vödörszerű sze­métkosarat, ahová a moszk­vaiak a cigarettát is dob­ják, mert dehogy hajítanák a járdára, hogy elcsúfítsák vá­rosukat. A Kremltől... Az Osztankino Szálloda, ahol elhelyeztek bennünket, kicsit kívül esik Moszkva központjától, nem kevesebb, mint tizenhét kilométerre van a Vörös tértől, ahonnan a moszkvai bolyongásaimat mindennap elkezdtem, ha­sonlatosan a kezdő táncos­hoz, aki csak a kályhától tud elindulni, mert egy fix pont kellett, hogy visszata­láljak, ugyanis este bolyong­tam a legtöbbet. A nappal az Inturiszté volt, ' a hivatalos városnézésé. hasznos tám­pontot adott a magányos sé­tákhoz, de az igazit az egyéni felfedezés izgalma hoz­ta mpg a számomra. Alig, hogy megvacsoráz­tunk az Osztankino rendkí­vül elegánsan megterített, nem papír-, hanem csúcsra formált damaszt-szalvétával felszerelt asztalú éttermé­ben, a 24-es autóbuszhoz siet­tem és mintegy húszperces kocsikázás után megérkeztem a Metropol Szállóhoz, .amely­nek vörös-zöldben játszó neonreklámja a régi Chaplin- filmek nagyvárosi fényeit, Vagy talán Dos Passos szi- multanista regényeinek lá­zasan vibráló nagyvárosi légkörét idézte számomra az ezerkilencszázhúszas évek második feléből. Ettől a századforduló sze­cessziós stílusában épült, bu­dapesti, régi bérpalotákhoz hasonló szállodától csak né­hány lépést kell tennünk ‘és feltűnik a Kreml, a Lenin— Sztálin Mauzóleummal és hát­térben a csodás, hagymaku- 'polás Vaszilij ' székesegy­ház.- ti régi orosz templom­építés remekműve. Nem kell sok műtörténeti ismeret, hogy az ember kissé a XVIII. század végén érezze magát, vagy talán még régibb szá­zadokban. ha elnézi a Kreml körül emelkedő régi házakat, a közelben levő Bolsoj vagy Osztrovszkij színházat, de micsoda meglepetés azután, hogy mellettük ott van a XX. század metróállomása. Mintha két évszázadot átaludt volna a város, hogy aztán új­ra éledjen — és ez valóban így is van. Hiszen amikor Nagy Péter elhatározta az egykori Pétervár (ma Le­ningrád) építését: új fővá­ros született, Moszkva pe­dig elmaradt vidéki város lett két évszázadra, egészen addig, amíg a győztes forra­dalom után, a Mannerheim- féle iehérgárdisták fenyege­tése miatt a finn határhoz elég közel fekvő volt cári fővárosból a szovjet kor­mány Moszkvába költözött át. Ekkor újya főváros lett Moszkva és két évszázados ál­mából; ébredve,-' egyszerre a XX. században': találta magát.-' .. .a Hotel Ukrajnáig Igen. a Metro, Moszkvának ez a nevezetessége eszébe juttatja mindenkinek, hogy a XX. században van. Ne tűnjünk el azonban még eb­ben a sokat megírt, föld alá f épített márványpalotában, ^ amely szobraival, díszeivel £ hirdeti, mire volt képes egy £ új rendszer, alig néhány év­ivel megszilárdulása után. Mit £ tud építeni csodálatos eroíe- £ szítésSel, hogy közel kétszáz- ^ éves alvás, alig-alig ébrede- ^ zés után egyszerre igyekez- < zék behozni, sőt, túlszámyal- ni azt á világot, amely a jXIX. században Nyugaton ^megteremtette a modern pol­gári államokat. Mert a modern Metro körül £ a XVIII. század vége él még ^ épületekben, úgy. ahogy meg- ^ maradt a vidéki városokban, ^ a monumentálisra növesz- ^ tett vidéki főtérrel, de ezen ^ a főtéren egy újdonsülten fs­amét fővárossá lett város la- Í kossága járkál, végzi dolgát. Í És hogyan járkál! ^ Erről külön írni kell, mert ^ nem akárhogyan! ^ Sokkal csendesebben, mint A moszkvaiak csendesen beszélnek. fegyelmezetten sorbaállnak a cigaretta- és a szörpárus bódéja előtt. Ha hangos szót szól valaki, az biztos, külföldi, ha siet va­laki, az is. A moszkvaiak nem sietnek, úgy nem sietnek, mint akik tudják, hogy az idő úgyis nekik dolgozik, őket úgysem lehet megelőz­ni. Hogy mennyire nem siet­nek, arra mi sem jellemzőbb, minthogy másnap délben az' egykori Tverszkáján. amit oly jól ismerünk a régi orosz regényekből, csak egyetlen embert láttam sza­ladni, arról is kiderült, amint közelebb ért hozzám, hogy útitársam. Ilyen itt az élet első be­nyomásra. és ha most eltű­nünk a Metróban, vagyis-át­megyünk a XX. századba, egy egyszerű mozgólépcső se­gítségével, aztán elutazunk két megállót, egészen a Szmo- lenszk térig, majd újra fel­színre érve, egy kis utcán el­ballagunk még mindig a régi Moszkvában a kis Moszkva folyóig. akkor a hídhoz érve, a túlsó parton fényárban úszó harminckét emeletes, ha­talmas épület áll előttünk, mögötte tíz-tizenkét emeletes, kivilágított, modern épületek­kel. Csak a hídon kell álmen­nünk és megérkeztünk a XVIII. század végéből a jövő Moszkvájához: a XXI. szá­zadhoz, a New York-i Em­pire Buldinget lepipáló Uk­rajna Szállóhoz és a mö­götte húzódó modern, sót, hipe rmodern házsorokhoz. Itt épül az az új főváros, amely tíz év múlva a világ legmodernebb fővárosa lesz, ezt építi az a rengeteg eme­lődaru, amellyel lépten-nyo- mon . találkozhatunk, ez ké­szül az előregyártott elemek­ből, és ahogy készül, úgy bontják le a régi házakat — csak a kulturális nevezetessé­gűeket hagyva meg, — úgy tűnik el a föld színéről a A. H. I>. 57. A kisebbik rangjelző.; 58. Ácsai Torna Egylet. 60. Luma.; 62. Folyékony zsírsavak keveréke.; 64. da Vinci keresztneve. FÜGGŐLEGES: 1. Erdei somba.] 2. Eltérő. 3. Időmérési célokat is; szolgál. 4. Kik eilt-ki fent. 5. Isme-: reteket nyújt. 6. Belső alap? 7. ] Nyakszíi kutyáiknál. 8. Angol vá-] ros, fővárosi szálloda. 9. Cserje.; 10. 1030 _ római számmal, io/a.i Onborotva, készülék. 13. Gárdonyi] Géza. 15. Kacérkodás — magva-; rul flört. 18. Elszántság. 20. Altit-; lánoj rövidítés. 23. A hét görög] bölcs egvike, Krözus kortársa. 25. ] Pozitív elektróda. 27. K. T. 20.; Egretörő. 31. Gombafaj, rothadó,; szerves anyagokon ielenik meg.: 32. Görög gyülekezet. 33. Egei ten-] geri sziget. 37. Erdélyi gyógy-' fürdő.' 39. Két szó: helyhatározój és igekötő. 41. Borúlátóan. 42.! Hegedűs Tamás. 43. Névelős bor-; tároló. 43. Zavaros kor. 47. Oda-; erősít. 49. Belgrad hegye. 50. Va-i mininek a taloa alá. 54. I. N. 35.1 Község a dabasi tárásban. 39. j Nemet számnév. 61. A finis be!-; sete. 62. Állati oihenőhely. 63.! N A. 1 Beküldendő Liszt Ferenc mon-l sásának megfejtése I960, máius; 2-ig. a, helyes megfejtők között; értékes könyveket sorsolunk ki.! Az i960. április 10-i számunkban? közölt rejtvény helyes megfej-; tése: ..Áldalak búval, vigalommá1. í féltelek szeretnivalómmal, őrizlek! kérő tenyerekkel, búzaföldekkel. \ feli egekikel.” Könyvet nyertek: Dajka A mb- I rusné. Nacrykőrös. VII., Kecsike-í méti u. 44. _ Antoni József né. í Budapest. XII.. Vércse u 33. Mártonffi Gvula. Vác. Híradás- ? technikai Anyagok Gyára. —J Zvilensziky Béláné. Veresegyház.? Ady u. 5. _ Polljni Rezsoné, í Budapest. XL. Kosztolányi tér 3. ? H. 5. — Dr. Mészáros Gvula.? Gyál. Körösi út 3. — Gál István-; né. Pilis Deák u. 18. _ Erdei? Mária Nasvkőrös. Kosnith-V'-kola.5 — Má j ercsik Jánosné. Cegléd. VI..; Aranv u. 8. ­A könyveket postán küldjük el. A Metropol Szálló, ennek szecessziós stílusát jó! ismerjük a budapesti belvárosból. Ez a századforduló. bárhol máshol. A pesti Kör­út zajához szokott fül szá- ! mára szinte szokatlan az a j csendes szerénység, ami a í tér fogalmát jellemzi. Még : az autóbuszok és trolik is : csendesebbek. mint nálunk. : Az emberekről nem is be­szélve! múlt világa. Mert a helyén épül a XXI. század városa és ezt a várost a kommuniz­must építő ország népe építi, alig több. mint negyven év­vel a világ első, diadalmasan megvívott szocialista forra­dalmának győzelme után. Máté Iván VÍZSZINTES: 1. Egv színes nyakra való. 11. Bizonyos irány­ból. 12. Jégzajlás a bécsi Dunán! 14. Község Veszprém megyében. 15. Már mindegyik zöldbe öltö­zött. 16. Aszódi Sakkozók Ligáia. 17. Balatoni nyaralóhely. 19. A szelek szárnyán remii. 21. Forint­tal lengvén tele. 23. Kisipari Ter­melőszövetkezet. 24. Orosz cárnő volt. a felvilágosodás híve. 26. Kialudt, bazaltvulkán a Bakony­ban. 28. Erdei törpe. 25. Görög összetételekben hármat ielent. 30. Hiteget. 31. A szerződés kézfogás­sal történő szentesítése. 33. A tél nagvobbik fele. 34. A végén félel­metes. 35. Tartozást kiegyenlít. 36. Góth Sándor. 38. Elvitte a ta­vasz. 40. Egyházi közgyűlés. 42. Jövedelem. 44. Az államnak fizet­tük. 46. Téli difíznp aktus. 47. Vers^zak. 50. Névelő. 51. Teiter­mék. névelővel. 52. Francia zene­szerző, operettjeiről ismert. 53. Amikor a szél fújja a levelet. j§. A KLASSZIKUSOKRÓL emlékezik meg Liszt Ferenc, a világhírű zeneszerző mai rejt­vényünkben. A legilletékesebb véleménye az alábbi rejtvény két hosszú sorában szerepel, „Klasszikusokhoz tartozni annyit tesz • ■ Vízsz. 2. sarokkockákban vakbetűk: E. G. H. 16. sa­rokkockákban vakbetűk; T. A. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom