Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-24 / 96. szám
n I960. ÁPRILIS 24. VASÁRNAP A régi Moszkva a Kreml-lel és a Vaszilij székesegyházzal, elel a Lenin-Sztálin Mauzóleum és az új Moszkva, a jövő Moszkvája modern felhőkarcolóival. Az ellentétek lenyűgöző városa Ahol a XVIII. század találkozik a XXI. századdal A Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezésében tizenegy napos társasutazáson vettem részt a Szovjetunióban. Háromszáz úti társammal együtt bejártam Moszkva és Leningrád utcáit. Láttam Moszkvában azokat a helyeket, ahol Rettegett Iván gigászi kísérletet folytatott a XVI. században, hogy megteremtse azt az Oroszországot, aminek megteremtése csak késői utódjának, Nagy Péternek sikerült és jártam Leningrádban, ott, ahol Lenin lerakta az alapjait nemcsak a mai Szovjetuniónak, ám az egész emberiség jövendő életének. Az utazást leszámítva hat napom maradt a két város megtekintésére, ez kétségtelenül rövid idő arra," Hogy‘behatóan megszemléljen valaki minden nevezetességet, de elég arra, hogy képet kapjon arról a két városról, amelyek közül az egyikben egy páncélhajó fedélzetéről elhangzott lövés- sei kezdetét vette a legújabb kor története, a másikban pedig negyvenhárom éve épül a modern emberiség jövője. Nem szándékozom felfedezni a Kreml sokat megírt érdekességeit, sem az Er- mitázs szépségét, hiszen any- nyian megírták már kitűnően, ám megpróbálom papírra rögzíteni személyes élményeimet úgy, ahogy én láttam és ahogy elmondani tudom. A kaionazenekar rázendít Nem tudom hogy van vele más, én még soha sem részesültem abban a szerencsében. Hogy, amikor vonatom befut egy ismeretlen pályaudvarra, már messziről katonazenekar vidám, pattogó ritmusú játéka fogadjon, még kevésbé éltem át azt a megtiszteltetést, hogy ez a zene éppen engem üdvözöljön. Nos, Moszkvában ez történt velem és meg kell vallanom, nem csekély megitle- tődéssel léptem le kis kézitáskámmal a ’ vonatból, hogy utitársaimmal együtt elhaladjak a vérpezsdítő indulókat játszó zenekar előtt. És ahogy ott álltam Moszkva Kijevi-pályaudvarnak nevezett hatalmas állomásán, pillantásom a mellettünk útnak induló helyi vonat egyik ablakára esett, ahonnan egy mélyenülő szemű ' arc nézett rám. Borotvált, sovány arc volt. de szemének villanása, amit csak egy pillanatig láttam. Dosztojevszkij és Gorkij csodálatosan különös lel- kivilágú embereinek képét idézte fel bennem, úgy, ahogy Miskin herceget és Klim Szá- gint valaha elképzeltem. Csak egy pillanatig tartott a látomás, de elég volt arra, hogy érezzem, tudjam: abban az országban vagyok, amelynek lakói a múlt század közepe 5 ta titkos társaságokban konspirálva, önmarcangoló viták során, cárra bombát dobva, szibériai internálótáborokban sem megtörve készítették elő azt az 1917-es forradalmat, amelyben Lenin vezetésével először dőlt romba a régi világ, hogy helytadjon annak az újnak, amit most fogok megismerni tulajdon szülőhazájában. Az üdvözlő beszéd mindenütt üdvözlő beszéd,' erről talán nem írok semmit, de mi az, ami elsőnek megkapott, ahogy a mélytüzű pillantás látomásától felocsúdtam? Nos — ez talán nem újság — a tisztaság. Igen, a tisztaság, a pályaudvar tisz!asága. Sehol egy eldobott papír, földrehajított cigarettacsikk, sáros lábnyom. A pályaudvar egyszerű tisztaságával tüntet és ez szipfe, . szokatlan, különösen nekünk, magyaroknak. Félve néztem körül, hogy közben csonkig égett cigarettámat hova hajítsam, mert a hely kényszerítőén hatott rám. éreztem, nem dohhá'om a földre, mint idehaza. Szerencsére nem sokáig kellett meditálnom, felfedeztem a később minden utcasarkon látott nagy vödörszerű szemétkosarat, ahová a moszkvaiak a cigarettát is dobják, mert dehogy hajítanák a járdára, hogy elcsúfítsák városukat. A Kremltől... Az Osztankino Szálloda, ahol elhelyeztek bennünket, kicsit kívül esik Moszkva központjától, nem kevesebb, mint tizenhét kilométerre van a Vörös tértől, ahonnan a moszkvai bolyongásaimat mindennap elkezdtem, hasonlatosan a kezdő táncoshoz, aki csak a kályhától tud elindulni, mert egy fix pont kellett, hogy visszataláljak, ugyanis este bolyongtam a legtöbbet. A nappal az Inturiszté volt, ' a hivatalos városnézésé. hasznos támpontot adott a magányos sétákhoz, de az igazit az egyéni felfedezés izgalma hozta mpg a számomra. Alig, hogy megvacsoráztunk az Osztankino rendkívül elegánsan megterített, nem papír-, hanem csúcsra formált damaszt-szalvétával felszerelt asztalú éttermében, a 24-es autóbuszhoz siettem és mintegy húszperces kocsikázás után megérkeztem a Metropol Szállóhoz, .amelynek vörös-zöldben játszó neonreklámja a régi Chaplin- filmek nagyvárosi fényeit, Vagy talán Dos Passos szi- multanista regényeinek lázasan vibráló nagyvárosi légkörét idézte számomra az ezerkilencszázhúszas évek második feléből. Ettől a századforduló szecessziós stílusában épült, budapesti, régi bérpalotákhoz hasonló szállodától csak néhány lépést kell tennünk ‘és feltűnik a Kreml, a Lenin— Sztálin Mauzóleummal és háttérben a csodás, hagymaku- 'polás Vaszilij ' székesegyház.- ti régi orosz templomépítés remekműve. Nem kell sok műtörténeti ismeret, hogy az ember kissé a XVIII. század végén érezze magát, vagy talán még régibb századokban. ha elnézi a Kreml körül emelkedő régi házakat, a közelben levő Bolsoj vagy Osztrovszkij színházat, de micsoda meglepetés azután, hogy mellettük ott van a XX. század metróállomása. Mintha két évszázadot átaludt volna a város, hogy aztán újra éledjen — és ez valóban így is van. Hiszen amikor Nagy Péter elhatározta az egykori Pétervár (ma Leningrád) építését: új főváros született, Moszkva pedig elmaradt vidéki város lett két évszázadra, egészen addig, amíg a győztes forradalom után, a Mannerheim- féle iehérgárdisták fenyegetése miatt a finn határhoz elég közel fekvő volt cári fővárosból a szovjet kormány Moszkvába költözött át. Ekkor újya főváros lett Moszkva és két évszázados álmából; ébredve,-' egyszerre a XX. században': találta magát.-' .. .a Hotel Ukrajnáig Igen. a Metro, Moszkvának ez a nevezetessége eszébe juttatja mindenkinek, hogy a XX. században van. Ne tűnjünk el azonban még ebben a sokat megírt, föld alá f épített márványpalotában, ^ amely szobraival, díszeivel £ hirdeti, mire volt képes egy £ új rendszer, alig néhány évivel megszilárdulása után. Mit £ tud építeni csodálatos eroíe- £ szítésSel, hogy közel kétszáz- ^ éves alvás, alig-alig ébrede- ^ zés után egyszerre igyekez- < zék behozni, sőt, túlszámyal- ni azt á világot, amely a jXIX. században Nyugaton ^megteremtette a modern polgári államokat. Mert a modern Metro körül £ a XVIII. század vége él még ^ épületekben, úgy. ahogy meg- ^ maradt a vidéki városokban, ^ a monumentálisra növesz- ^ tett vidéki főtérrel, de ezen ^ a főtéren egy újdonsülten fsamét fővárossá lett város la- Í kossága járkál, végzi dolgát. Í És hogyan járkál! ^ Erről külön írni kell, mert ^ nem akárhogyan! ^ Sokkal csendesebben, mint A moszkvaiak csendesen beszélnek. fegyelmezetten sorbaállnak a cigaretta- és a szörpárus bódéja előtt. Ha hangos szót szól valaki, az biztos, külföldi, ha siet valaki, az is. A moszkvaiak nem sietnek, úgy nem sietnek, mint akik tudják, hogy az idő úgyis nekik dolgozik, őket úgysem lehet megelőzni. Hogy mennyire nem sietnek, arra mi sem jellemzőbb, minthogy másnap délben az' egykori Tverszkáján. amit oly jól ismerünk a régi orosz regényekből, csak egyetlen embert láttam szaladni, arról is kiderült, amint közelebb ért hozzám, hogy útitársam. Ilyen itt az élet első benyomásra. és ha most eltűnünk a Metróban, vagyis-átmegyünk a XX. századba, egy egyszerű mozgólépcső segítségével, aztán elutazunk két megállót, egészen a Szmo- lenszk térig, majd újra felszínre érve, egy kis utcán elballagunk még mindig a régi Moszkvában a kis Moszkva folyóig. akkor a hídhoz érve, a túlsó parton fényárban úszó harminckét emeletes, hatalmas épület áll előttünk, mögötte tíz-tizenkét emeletes, kivilágított, modern épületekkel. Csak a hídon kell álmennünk és megérkeztünk a XVIII. század végéből a jövő Moszkvájához: a XXI. századhoz, a New York-i Empire Buldinget lepipáló Ukrajna Szállóhoz és a mögötte húzódó modern, sót, hipe rmodern házsorokhoz. Itt épül az az új főváros, amely tíz év múlva a világ legmodernebb fővárosa lesz, ezt építi az a rengeteg emelődaru, amellyel lépten-nyo- mon . találkozhatunk, ez készül az előregyártott elemekből, és ahogy készül, úgy bontják le a régi házakat — csak a kulturális nevezetességűeket hagyva meg, — úgy tűnik el a föld színéről a A. H. I>. 57. A kisebbik rangjelző.; 58. Ácsai Torna Egylet. 60. Luma.; 62. Folyékony zsírsavak keveréke.; 64. da Vinci keresztneve. FÜGGŐLEGES: 1. Erdei somba.] 2. Eltérő. 3. Időmérési célokat is; szolgál. 4. Kik eilt-ki fent. 5. Isme-: reteket nyújt. 6. Belső alap? 7. ] Nyakszíi kutyáiknál. 8. Angol vá-] ros, fővárosi szálloda. 9. Cserje.; 10. 1030 _ római számmal, io/a.i Onborotva, készülék. 13. Gárdonyi] Géza. 15. Kacérkodás — magva-; rul flört. 18. Elszántság. 20. Altit-; lánoj rövidítés. 23. A hét görög] bölcs egvike, Krözus kortársa. 25. ] Pozitív elektróda. 27. K. T. 20.; Egretörő. 31. Gombafaj, rothadó,; szerves anyagokon ielenik meg.: 32. Görög gyülekezet. 33. Egei ten-] geri sziget. 37. Erdélyi gyógy-' fürdő.' 39. Két szó: helyhatározój és igekötő. 41. Borúlátóan. 42.! Hegedűs Tamás. 43. Névelős bor-; tároló. 43. Zavaros kor. 47. Oda-; erősít. 49. Belgrad hegye. 50. Va-i mininek a taloa alá. 54. I. N. 35.1 Község a dabasi tárásban. 39. j Nemet számnév. 61. A finis be!-; sete. 62. Állati oihenőhely. 63.! N A. 1 Beküldendő Liszt Ferenc mon-l sásának megfejtése I960, máius; 2-ig. a, helyes megfejtők között; értékes könyveket sorsolunk ki.! Az i960. április 10-i számunkban? közölt rejtvény helyes megfej-; tése: ..Áldalak búval, vigalommá1. í féltelek szeretnivalómmal, őrizlek! kérő tenyerekkel, búzaföldekkel. \ feli egekikel.” Könyvet nyertek: Dajka A mb- I rusné. Nacrykőrös. VII., Kecsike-í méti u. 44. _ Antoni József né. í Budapest. XII.. Vércse u 33. Mártonffi Gvula. Vác. Híradás- ? technikai Anyagok Gyára. —J Zvilensziky Béláné. Veresegyház.? Ady u. 5. _ Polljni Rezsoné, í Budapest. XL. Kosztolányi tér 3. ? H. 5. — Dr. Mészáros Gvula.? Gyál. Körösi út 3. — Gál István-; né. Pilis Deák u. 18. _ Erdei? Mária Nasvkőrös. Kosnith-V'-kola.5 — Má j ercsik Jánosné. Cegléd. VI..; Aranv u. 8. A könyveket postán küldjük el. A Metropol Szálló, ennek szecessziós stílusát jó! ismerjük a budapesti belvárosból. Ez a századforduló. bárhol máshol. A pesti Körút zajához szokott fül szá- ! mára szinte szokatlan az a j csendes szerénység, ami a í tér fogalmát jellemzi. Még : az autóbuszok és trolik is : csendesebbek. mint nálunk. : Az emberekről nem is beszélve! múlt világa. Mert a helyén épül a XXI. század városa és ezt a várost a kommunizmust építő ország népe építi, alig több. mint negyven évvel a világ első, diadalmasan megvívott szocialista forradalmának győzelme után. Máté Iván VÍZSZINTES: 1. Egv színes nyakra való. 11. Bizonyos irányból. 12. Jégzajlás a bécsi Dunán! 14. Község Veszprém megyében. 15. Már mindegyik zöldbe öltözött. 16. Aszódi Sakkozók Ligáia. 17. Balatoni nyaralóhely. 19. A szelek szárnyán remii. 21. Forinttal lengvén tele. 23. Kisipari Termelőszövetkezet. 24. Orosz cárnő volt. a felvilágosodás híve. 26. Kialudt, bazaltvulkán a Bakonyban. 28. Erdei törpe. 25. Görög összetételekben hármat ielent. 30. Hiteget. 31. A szerződés kézfogással történő szentesítése. 33. A tél nagvobbik fele. 34. A végén félelmetes. 35. Tartozást kiegyenlít. 36. Góth Sándor. 38. Elvitte a tavasz. 40. Egyházi közgyűlés. 42. Jövedelem. 44. Az államnak fizettük. 46. Téli difíznp aktus. 47. Vers^zak. 50. Névelő. 51. Teitermék. névelővel. 52. Francia zeneszerző, operettjeiről ismert. 53. Amikor a szél fújja a levelet. j§. A KLASSZIKUSOKRÓL emlékezik meg Liszt Ferenc, a világhírű zeneszerző mai rejtvényünkben. A legilletékesebb véleménye az alábbi rejtvény két hosszú sorában szerepel, „Klasszikusokhoz tartozni annyit tesz • ■ Vízsz. 2. sarokkockákban vakbetűk: E. G. H. 16. sarokkockákban vakbetűk; T. A. T.
