Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-23 / 95. szám

Szentendre

r

i

IV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM I960. ÁPRILIS 33. SZOMBAT

P EST M E G Y E ( >4 I R l A P K Ü L ÖNKI A 6 Á 5 A

Megtartotta mérlegzáró közgyűlését a háziipari szövetkezet is

Hosszú huzavona után április 19-én tartotta meg évi mérlegzáró közgyűlését a városi tanács nagytermében, a Szentendrei Háziipari Szövetkezet. A szövetkezet tagságán kívül részt vettek a közgyűlésen a 'helyi párt és tanácsszervek vezetői és a HISZÖV országos központjának kiküldöttjei is. A szokásos beszámolókat igen,* élénk vita követte, amely bepillantást nyújtott a szövetkezet ellentmondásos. belső viszályokkal terhelt életébe. A mérlegzáró közgyűlés megtartásának huzavonáját is ez okozta, mert hiszen nem kisebb dologról kellelt dönteni, mint a szövetkezet sorsáról, a mintegy 130—150 szentendrei asszony jövőbeni munkalehetőségéről,

| kenyeréről, melyet személyes és szeszélyes viták,

’ torzsalkodások veszélyeztettek. És bár az 1959-cs gazdasági évet közel 300 ezer forint nyereséggel zárták, a belső viszályok mégis kérdésessé tették a további önállóság célszerűségét.

Mi volt mindezek forrása? A szövetkezet tagjai között jelentős számmal találtunk budapesti dolgozókat, akiknek többsége kétségtelen becsüle- tés szándékkal, dolgozni akarással közeledett. Voltak azonban olyanok is. akik a konjunkturális helyzetben, számukra megfelelő vadászterületet, szimatoltak meg a vidéki szövetkezetben és nem a szövetkezés gondolata, néni a kenyérkereset iránii igyekezet bírta csatlakozásra őket. A gazdasági élet konszolidálása természetesen e területen is követelte a revíziót, az egészséges szövetkezeti élet megteremtését. Az OKISZ országos érvényű határozatot hozott, mely előírta azt is többek között, hogy a feldől tó- zásra kiadott anyagféleségek nyomonkövetése és célszerű felhasználásának ellenőrzése,

a szövetkezetek morális helyzetének megszilárdítása érdekében a budapesti bedolgozókat le kell választani a Pest környéki szövetkezetekről és azokat a budapesti szövetkezetekhez kell csatolni. E határozat végrehajtása immár közel két esztendeje húzódott a Szentendrei Háziipari Szövetkezetnél. arra való hivatkozással, hogy a budapestiek nélkül a szövetkezet nem létezhet, nem gazdaságos. Kétségtelen.

felelőtlenség lett volna a gazdaságosságot figyelmen kívül hagyva, azonnal és meggondolatlanul megszüntetni a kötő- és egyéb gépekkel rendelkező pestiek munkáját, de éppen elegendő idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy megfontolt átcsoportosítással, profilkialakítással, a szentendrei asszonyok és csiik- kentmunkaképességű férfiak betanításával e határozatnak érvényt szerezzenek.

Ezt akarták a legkevésbé, sőt olyan terveket is szövögettek titkon, hogy feladva a szövetkezet szentendrei önállóságát, fesetleg a státust felhasználva, észrevétlen Óbudára lopják át magukat, mint önálló szövetkezet.

A manőversorozatok megosztották magát a vezetőséget is.

E tarthatatlan helyzetre kívánt pontot tenni a HISZÖV vezetősége és a helyi párt és tanács., vezetők- együttes .javast lata a közgyűlés felé., hogy ideiglenes jelleggel egyszemélyi vezetőt bízzanak meg a szövetkezet ügyeinek, irányításával. E javaslattal a közgyűlés részvevői kivétel nélkül egyetértettek és egyszemélyi vezetőjüknek, ideiglenes jelleggel Balogh Sándor eivtár- sat bízták meg.

E szükségszerű intézkedéssel lehetőség nyílik a szövetkezet előtt a belső

Választási nagygyűlés

problémák megoldására, a munkafegyelem és szervezettség megteremtésére.

Ha erre a szövetkezet benti és I bedolgozói képesek, úgy nincs akadálya annak, hogy a második negyedév végén,, élet- képességük és megváltozott szellemük dokumentálásával vezetőséget válasszanak és megtartsák ‘ önállóságukat. Egyébként ezt követeli meg a józan ész és nem utolsó sorban a munkára vágyó szentendrei asszonyok érdeke is. Új profilok kialakítása, újabb dolgozók beállítása, a minőség javítása érdekében szak- tanfolyamok megszervezése; ez legyen végre a központi kérdés a Szentendrei Háziipari Szövetkezet székházéban.

Gazdagodtunk ismét

Országszerte folyik a Haza- fias Népfront-bizottságok új- ^ bóli megválasztása. ^

Szentendrén holnap, 24-én, ^ vasárnap reggel 9 órai Kéz- ^ dettel a városi tanácsháza dísztermében tartjuk meg a £ választási nagygyűlést, ahol a £ i bizottság eddigi elnöke, Lovas £ József beszámol arról, hogy ^ az újjáalakult bizottság a J múlt év szeptembere iVa mit ^ tett a városi társadalmi erők J összefogása, a város széprése, '/, fejlesztése, egyszóval a városi ^ közösség érdekében.

A beszámoló után az egybe- ^ gyűltek megválasztják azt a ^ 60—70 közismert, a várost is- ^ merő és szerető személyt, akik ^ mint helyi népfront-bizottság ff fogják a további jó munka ^ végzését vállalni. ^

Erre a gyűlésre minden ^ szentendreit szeretettel hívunk ^ és elvárunk. <Uj kishajót állítottak üzembe a szentendrei révállomáson, a korszerű kikötőhidakkal együtt mintegy 300 000 forint értékben. Ezzel könnyebbé és üzembiztosabbá vált a szigetre való átkelés. Remélhetőleg a nyári strandidény forgalmasabb napjaira kisegítő járművet is biztosít a város részére a Pest megyei Kishajózási Vállalat.

(Kiss István felvétele.)

IGAZ TÖRTÉNET

<VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXNXXXXXXXXXÍ*W

Sokkul több tg o Bt elő 4 a eat Bt bí k ti.ss&th Húsok ra

CLVASONK ÍRJA:

Van, vagy nincs...

Csúcsforgalmi időben, az öt óra harminc perckor induló vonattal jöttem hazafelé á múlt év egyik délutánján óbudai munkahelyemről. Árpád hídnál már nagyon nehéz volt a felszállás. Zsúfoltan álltunk egymás he- gyén-hátán s ültek a szerencsésebbek, A mellettem levő egyik négyes ülés négy utasa közül három fiatal férfi volt — húszegynéhány évesek. Egyikük sem olvasott sem szépy’odalmat. sem egye- ■bek, -nem -■■tanult,'-'nem "int, komolyabb dolgokkal voltak elfoglalva. Közülük a lég- fiatalabbik vasszorgalommal és fáradhat alánul rágta piszkos körmét, megfigyelésem szerint Szentendréig tökéletesen lerúgott róla minden lerághatót. A másik — ő volt a legszellemesebb — keresztrejtvényt fejtett. Harmadikul*. a természet szépségeiben gyönyörködött,

vagyis mereven kibámult az ablakon. Mellettem csinos fiatal nő állt,’ akinek végre Felső-Kalászon sikerült leülnie, a fiatal nemzedék élőbb illusztrált három képviselője mellé.

Jóleső érzéssel ült le, de abban a pillanatban, még a lábát sem vethette keresztbe, a Klinger-gyár fáradt munkásnője lépett a kocsiba kézen vezetve bájos, négyéves

leánykáját. Nem harsant fel kalauzt vezényszó: egy ülőhelyet kérek! — kalauzunk a zsúfolt vonat valamelyik másik kocsijában sodródott az árral — de az imént leült fiatal nő úgy pattant fel, mintha csak vezényszóra tenné.

Természetes mozdulattal állt fel, helyét a gépétől búcsúzott anya és a gyári napköziből átvett kis gyermek foglalta el s az említett három fiatal űr végignézte őket. Az ülő mamát, a csevegő kislányt, a Pomázig tovább ácsorgó fiatalasszonyt, majd előbbi foglalatosságukba merültek. Az ifjú tovább rágta körmét, a következő visszamerült keresztrejtvényébe s a harmadik, a természetimádó, szellemtelenül tovább bámult ki az ablakon.

Szó szerint így történt s mivel sem pedagógus, sem ifjúsági vezető nem vagyok, egy szó megjegyzést sem fűzök az egészhez. Elvégre egyenjogúak vagyunk, mi férfiak és nők.

Áz persze más lapra tartozik, hogy egyenjogúság nem feltétlenül jelent egyenértékűséget, Én legalább ■ is lélekben csak a fiatal nő előtt emeltem kalapot. Három ifjú férfitársamról csupán véleményemet formáltam meg.

Horváth Levente

A közelmúltban a járási népi ellenőrzési bizottság vizsga- látott tartott a munkásszállásokon. A vizsgálatot tizennégy vállalatnál végezték el, annak megállapítására, vajon a munkásszállások megfelelnek-e a követelményeknek?

A vizsgálat kiderítette, hogy bizony a vállalatok, üzemek nem sok gondot fordítanak a munkásszállások otthonosabbá tételére. Főleg nem kielégítő az egészségügyi és népjóléti téren való gondoskodás. Siralmas a dolgozók tisztálkodási lehetősége, de nincsen biztosítva a munkásszállások, illemhelyek, szeméttárolói? tisztántartása, úgyszintén a vízellátás sem. A legtöbb munkásszálláson csak ágyak és takarók állnak hiánytalanul a dolgozók rendelkezésére.

Ragadjunk ki néhány példát, s idézzük szó szerint a vizsgálati jegyzőkönyvet: „A Ce- mentáruipari Vállalat női szállásán előtér nincs, a WC-t a férfiak és nők közösen használják. A tisztálkodási lehetőség nem kielégítő. A füstkémény használhatatlansága miatt állandóan egészségtelen levegő teszi lehetetlenné az ott-tartózkodást. Szemeteslapát, szemét vödör, lábtörlő, sárkaparó nincs.” ,.Az ÉM. 24. sz. Építőipari Vállalat munkásszállása az előírt követelményeknek nem felel meg. Szabad WC-vei rendelkezik, amelyik 15—20 m. távolságra van az épülettől. A munkás- seállás kívül-belül elhanyagolt, kb. 2—3 éve nem meszelték. A vállalat általában nem tesz eleget kellő gondossággal a szalmazsákok évenkénti -kétszeri frissítésének. Az ágyak alja a dolgozók különböző holmijaival van tele, mert nem tudják hová rakni dolgaikat. Házirend a szálláson nincs, ilyesmit nem is ismernek a dolgozók,' Az épület közvetlen környéke tele van szeméttel és hulladékkal.”

A Mélyépítő Vállalat pócs- megyeri munkásszállásáról a következőket állapítja meg a vizsgálati jegyzőkönyv: „A megvizsgált üzemegységek közül ez a vállalat az, amelyik legkevésbé gondoskodik a dolgozók elszállásolásának egészségügyi követelményeiről, s így az itt dolgozók teljesen lehetetlen körülmények között laknak. A Hunyadi u. 4. sz. alatti szálláson pl. mintegy 20 négyzetméternyi területen 14 dolgozó lakik, de ugyanígy túlzsúfoltság jellemzi a Dózsa György u. 1. és a Táncsics Mihály u. 2. sz. alatti helyiségeket is. Egy-egy szobára ' két ^alumínium mosdótál jut, ^amelyben tizenöten mosakod- ^nak. A Mélyépítő Vállalat ve- ^zetősége súlyos mulasztást kö- |vet el, amikor teljesen figyel- ^ men kívül hagyja a dolgozók ^szálláshelyének megfelelő kar- ^bahtartásáról szóló rendelke- í zéseket.”

y

j Úgy hisszük, ennyi elég is ^volt a jegyzőkönyvből. Ez is éppen elegendő ahhoz, hogy ^megmutatkozzék: mennyire elhanyagolják egye» üzemek a ^munkásaikról való gondoskodást. Hisszük, hogy az illeté- ^ Ívesek megteszik a megfelelő ^ intézkedéseket és véget vet- ^nek ezeknek a lehetetlen álla- ^ pótoknak, s valóban nemcsas £ beszélni, hanem tenni is fogynak mindent, amit lehet a ^ „dolgozókról való gondosko- ídás'1 érdekében. í - lyi —

| .------------------í Szerkesztői üzenet

£ Kacsigyari * levélírónknak üzen- ^ lük. hogy levelét megkaptuk. A felvetett problémákkal foglalko- í zunk és azokat kivizsgáljuk. Ké- f rém lenven türelemmel sz intéz- ^ kedés nem marad ei. Megiegyez- zük azonban, hogy csökkenti be- ^ jelentésének értékét és hitelét az í a körülmény, hogy nevét és címét elmulasztotta aláírni. Kérjük ezt i. utólag közölni, hogv esetleg személyesen is meghallgassuk:.

Mindnyájunkban megvan a hajlandóság arra, hogy a tárgyakat és eseményeket tudomásul vegyük, de csak nagy ritkán keressük és látjuk meg mögöttük az embereket. Az épülőben levő út tele van szorgos munkásokkal s mikor elkészül, olyan könnyű csak magát a sima aszfáltszalagot látni s megfeledkezni a verejtékről. ami a kövek közé hullott, hogy nemesítse a kötőanyagot, S a csillagok láttán, melyeket az utolsó pár év alatt szinte kézzelfogható közelségbe varázsolták a rakéták — vajon hányán gondolnak Keplerre és Newtonra, akik meghatározták helyüket és törvényeiket a világban?

De nemcsak a nagyvilágnak. hanem egy olyan kis közösségnek is. mint Szentendre, az életében minden mögött, ami történik és történt, emberek munkája, akarata, sokszor egész élete látható, ha a szellem ultrasugárokra érzékeny lemezére vesszük fel a portrékat, A fejlődés lendülete emberek műve. Ezekről az emberekről rajzolunk most szentendrei portrékat, akik hozzánőttek városunkhoz s munkájukSzentendrei portrék

kai szolgálják a közösséget, ki-ki a maga helyén.

Egy íróasztal gyakran változtatja gazdáit — sokszor indokolatlan sebességgel —. de ez az íróasztal, mely mögött

államosítás után vált ketté s maradt meg, mint adminisztratív részleg a Fővárosi Díjbeszedő helybeli kirendeltségének.

Ahogy emlékeit bontogatja, úgy tárul ki a kép, hosszú évek története egy város és egy ember életében ... Mikor az első villanykörték kigyulladtak Szentendrén és Pomázon — nincsen még negyven esztendeje sem — azután egy-két környező faluban. Majd abbamaradt az elektrifikálás, mert a részvénytársaságnak egyszerűen nem volt érdeke, hogy a szigetséget és a hegyek rrr'gött szerénykedő kis falukat bekapcsolja az áramszolgáltatásba. A társaság olyan arányban bővítette üzemét és hálózatát,' hogy a pénzpiac a részvényeket felvette. Az üzlet volt az első, nem a felmerült szükséglet. Ma pedig? Nincsen a járásban egyetlen falu. de egyetlen tanya sem, ahová a földből kinőtt póznák el ne szállítsák a villany fényét. Ezt a munkát a testvér-vállalat, a Fővárosi Elektromos Művek helybeli üzemosztálya végzi, de Jenő bácsi a régi munkatárs érdeklődésével félszemmel mindig átfigyel a volt munkatársak működésére.

most Fogas Jenőt találjuk, egészen rendkívüli kivétel. Harminchatodik esztendeje ül mögötte Jenő bácsi — ahogy Szentendrén mindenki nevezi — ugyanabban a hivatali helyiségben. ahol 1925-ben elkezdett dolgozni az akkori Budavidéki Villamossági Részvénytársaságnál, ami csak az

Minden budapesti italboltban hatalmas figyelmeztető tábla hirdeti: Panaszkönyv a pénztárban! Valószínűleg a Vendéglátóipari Vállalat szentendrei üzleteiben is van ilyen irányú felirat, az állomási italbüfében azonban mégsem kaptuk meg a panaszkönyvet, pedig joggal követeltük annak előadását.

Harmadmagammai egy pohár borra tértünk be, s ketten törött, csorba pohárban kaptuk meg a bort. A pénztáros- nőhöz fordultunk a panaszkönyvért, hogy azt bejegyezhessük, annál is inkább, mert ilyen pohár használata ebben az üzletben nem először történt. A pénztórosnő Török boltvezetőhöz utasított, aki báír mindhármunkat személyesen ismer, megtagadta a pa- naszkönyv átadását s így panaszunkat bejegyezni nem tudtuk. Ezért választottam a nagyobb nyilvánosságot és it1 hívom fel a figyelmet a legZenebarátok, figyelem !

Ismerkedésünk a zenével mári' gyümölcsözni fog a vasárnap est ünnepi hangversenyen, melye minden kedves zenerajongónál szíves figyelmébe ajánlunk

A legközelebbi házi hangverse nyűnk április 27-én, szerdán est 18 óra 3« perekor az állami gimná ziumban kerül megrendezésre, i mű, amellyel megismerkedünk Beethoven IX. szimfóniája.

egyszerűbb üzleti szabályok szigorú betartására.

K. Sz. J.

De nemcsak arra figyel: mint a pártbizottság és a munkásőrség tagja, ismeri a város életének kérdéseit, a körülötte felnőtt emberek problémáit. Ismeri és szereti a várost, meg az embereket. Az íróasztala — ha tudna beszélni — biztosan sokkal többet árulna el Jenő bácsi munkás életéről, mint őmaga, kinek derült szelleme elsiklik a nehézségek és megpróbáltatások emlékei felett s csak azt látja, ami alkotó volt munkájában. Végig dolgozta a részvénytársaság majd a vállalat szinte minden hivatali posztját: * segédraktárn okként kezdte és most a kirendeltség vezetője. Egy egész generáció nőtt fel a keze alatt, akik az ő példaadása és útmutatása szerint tanultak meg dolgozni. S ez a sok-sok fiatalabb ember ma is szeretettel és ragaszkodással viseltetik a régi főnök és tanítómester iránt. És Jenő bácsi úgy érzi’ ezek a megnyilvánulások élete munkásságának igazi megbecsülései.

Éppen április 4-én érte Fogas Jenőt az a nagy kitüntetés, mikor ezerötszáz kolléga közűi hatodmagával megkapta a „Kiváló dolgozó’1 jelvényt, munkájának elismeréseként.

Egy dolgozó ember az íróasztalánál. így látva a dolgot — milyen mindennapi, megszokott látvány — és mennyi minden van mögötte.