Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-23 / 95. szám

1960. ÁPRILIS 23. SZOMBAT 3 Nagyobb tőszám több termést, könnyebb művelést jelent r Éljenek a négyzetes-fészkes vetés lehetőségeivel a pomázi Petőfi Tsz-ben Oklevelek, elismerő levelek díszítik Pomázon a Petőfi Tsz irodájának falát. A szövetke­zet a negyedik országos tejter­melési versenyben az előkelő harmadik helyet vívta ki; te­henei átlagosan 5284 liter tejet adtak. A legfrissebb oklevél pedig arról tanúskodik, hogy hozzáértő gazdák alkotják a szövetkezet tagságát, hiszen az elmúlt év eredményeként meg­kapták a kiváló kukoricater- mesztö tsz oklevelet is. Az el­nöktől, Domokos Károly tói és a mezőgazdásztól, Akacs Ödön­től arról érdeklődtünk, részt vesznek-e az idén is a kukori- catermesztési versenyben és milyen eredményekre számíta­nak. — Részt veszünk a 30 má­zsás kukoricatermesztési moz­galomban az idén is és bene­veztünk a koricatermesztési versenybe — mondotta Domo­kos elvtárs. — Tavaly holdan­ként 22 mázsa kukoricánk ter­mett, májusi morzsoltan szá­mítva. — Mindent megteszünk, hogy az idén harminc mázsa májusi morzsolt kukoricát takarítsunk be — tette hozzá a mezőgazdász. — Nézzék meg földjeinket, hol­nap kezdjük a vetést. Az e’nök és a mezőgazdász kíséretében bejártuk a szövet­kezet gazdaságát és megállapí­tottuk: valóban dicséretet ér­demlően készítette elő a szö­vetkezet a kukoricaföldet. Mintha repülőtér lenne, olyan sima területet szánnak a ku­koricának. Silónak húsz holdat vetnek. Tava'y csak két hol­don termelték. Mivel tehénál­lományuk 35-ről 52-re növeke­dett. több silótakarmányra van szükségük. A beszélgetés során érdekes vita alakult ki a szö­vetkezet mezőgazdásza, vala­mint az elnök és közöttünk. Kiváló kukorica termesztő szövetkezet a pomázi Petőfi Tsz, részt vesznek a 30 mázsás mozgalomban és beneveztek a kukoricatervnesztési verseny­be is. Kérdés, hogy helyt tud­nak-e állni? — Kukoricánkat négyzetesen vetjük, géppel, 70X70 centimé­ter távolságra. Keresztbe-hosz- szába nem műveltetjük meg a gépállomással, mivel köztes­ként babot termelünk. Ho’dan- kánt 12 000 tövet hagyunk meg, mert tapasztalatunk szerint ez­zel a tőszómmal is el tudjuk érni a 30 mázsás szemester­mést. — Szerintem is megfelel ez a tőszám, másképp nem terem többet a kukorica. Ez a szokás a járásban — felelte kérdé­sünkre Meleg Dezső, a Szent­endrei Gépállomás mezőgazdá­sza. — Amelyik tsz-ben négyze­tesen vetjük a kukoricát, ra­gaszkodunk hozzá, hogy hol­danként a tőszám ne legyen kevesebb 18 ezernél. — így vélekedett Verbóvszky Sándor, a gépállomás igazga­tója. — Én is részt vettem leg­utóbb a megyei kukoricater­mesztési tanácskozáson, sze­rintem az lenne a helyes, ha a holdankénti tőszám nálunk is elérné a 18—22 ezret. — Ezt Domokos elvtárs, a pomázi tsz elnöke mondotta. — Más szak­emberek viszont, azt tartják, Akacs e’vtérs is. Meleg elvtárs is, hogy négyzetes vetésnél a nagyobb tőszám nem növeli a termésmennyiséget. Azzal egyetértünk, hogy a kukorica között köztesként babot termelnek a szövetke­zetek. Azzal viszont vitat­kozni lehet;-helyesbe” 'köztes­ként babot termelni ott, ahol á TctfRórícát négyzetesen 've­tik. Ezáltal ugyanis nem tud­ják kellően ig'énybevenni a gépek segítségét a növények ápolásánál. Vannak ugyanis tsz-ek, ahol szeretnék ku­koricájukat négyzetesen vet­ni, hogy a növényápolásnál hasznosítani tudják a gépek sokatérő segítségét Ezeknek nem jut minden esetben négyzelbeveíő gép, mert akadnak tsz-ek, ahol ragasz­kodnak ehhez a géphez, de csak a vetéskor. Nem kételkedünk a pomázi szövetkezet, valamint a Szent­endrei Gépállomás mező­gazdászának szakismeretében. A tudományos kísérletek azonban azt igazolják, hogy a tőszám helyes megállapítá­sának különös jelentősége van a hibridvetőmag haszná­latánál. A hibridkukorica ugyanis nagyobb termést csak sűrű állományban ad. A tőszám növelésével 20-30 százalékos terméstöbblet érhető el. Ahol négyzetesen, fészekbe vetik a kukoricát, 70x70-es kötésben, fészkenként két- három szem mag jut, s ha csu­pán egy tövet hagynak meg — ahogyan a pomáziak akar­ják—.akkor 11 744 tövük lenne. Ám a termelési tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy 11 000—12 000-es tőszámmal nem lehet nagy termést biztosí­tani. Ahol a talaj jó erőben van és annak előkészítését a jó gazda gondosságával vé­gezték el, nyugodt lelkiis­merettel hagyhatna!: fész­kenként két szál kukoricát is. Ez esetben 23 488 tő ku­koricát termeszthetünk egy holdon. Számítani kell arra is, hogy kapáláskor és egyéb­ként is csökken a tőszám s mindössze 20—22 ezer tő ma­rad egy-egy holdon. Ha húsz­ezer tőnél átlagosan 30 de- kás csövekkel számolunk, az 60 mázsa nyers kukoricát je­lent. Az találja meg tehát igazán a számítását, aki a négyzetes fészkes vetésnél a húszezres tőszámra törek­szik. Azt is hozzá kell ehhez tennünk, hogy a 70x70 cen­timéteres tőtávolság lehető­vé teszi a kukoricanövény és a tövek teljes kifejlődését. A pomázi Petőfi Tsz kiváló kukoricatermesztő szövetke­zet. Erről tanúskodik az iroda falán az oklevél. A magunk szemével láttuk, hogy kitű­nő erőben levő talajba vetik a kukoricájukat. Sőt, a ta­lajt alaposan meg is trágyáz­ták, tehát semmi akadálya nem lenne annak, hogy fész­kenként két szál kukoricát hagyjanak meg és , így az egy holdon tervezett 10—12 ezer helyett legalább 20 ezer tövet neveljenek. A szövetke­zet eredményei azt mutat­ják, hozzáértő, gondos gaz­dák mind a vezetők, mind a tagok. A kukorica esetében azonban mégis azt kell mon­danunk, hogy’ elmaradott ál­láspontot képviselnek, ha nem használják ki teljes egészé­ben adott lehetőségeiket. Még nem késő,' változtathatnak a dolgon. Csekő Ágoston Örömeink — gondjaink Olcsóbban, gyorsabban Huszonhárommillió forint nem megvetendő összeg. Sőt, bátran leírhatjuk, hogy nagy összeg. Hirtelenjében ki sem tudjuk számítani, mi mindent lehetne vásárolni rajta. Tény azonban, hogy a megye ter­melőszövetkezeteiben ekkora értékben végeznek az idén házilagos építkezést, huszon­hárommillió forint értékű munkát végeznek á házi épi- tőbrigádok; a szövetkezetbe lépett mesteremberek és a tagok. Ritkán jelenik meg olyan lapszámunk, amelyben ne ad­nánk hírt arról, hogy ebben vagy abban a termelőszövet­kezetben, istálló, sertésól, juh- hodály, góré vagy más gaz­dasági épület készül saját erőből, avagy állami hitelből ugyan, de a tsz szorgos mes­teremberei, hozzáértő tagjai maguk húzzák fel a falakat, rakják fel a tetőre a cserepet, a nádat. Örvendetes dolog ez. Nemcsak azért, mert — a szakemberek számításai sze­rint — húsz-harminc száza­lékkal kevesebbe kerül így az építkezés. Ez is sokat je­lent, de talán még többet az, hogy meggyorsul a munka, előbb készülnek el a szüksé­ge' épületek. A nagyarányú növekedés következtében pe­dig — a megye szántóterüle­tépek mintegy 50 százalékán gazdálkodnak már a termelő­szövetkezetek — sok, nagyon sok ilyen épületre van szük­ség. hogy az új szövetkezetek minél gyorsabban megteremt­hessék a jövedelmező nagy­üzemi gazdálkodás alapjait. Az állam sokat segít. Hi­telt ad — megyénkn&k pél­dául 65 millió forintot az idei évre —, anyagot bizto­sít, mindenre azonban nem futja egyszerre. És az állami, valamint a szövetkezeti épí­tőipar kapacitása, teljesítő- képessége is véges: ilyen nagyarányú építkezéssel kép­telen lenne időben végezni. Ezért van szükség a termelő­szövetkezeti mesteremberek, a tagok munkájára is — a sa­ját érdekükben, hogy min­den jószágnak mielőbb megfe­lelő férőhelye legyen. Lehet, hogy ezek az épüle­tek talán nem lesznek olyan korszerűek, tetszetősek, mint amilyeneket a vállalatok emel­nek. eg3’ azonban bizonyos: a célnak tökéletesen megfelel­nek. Ezért is örvendetes do­log ez a huszonhárommillió forint és még inkább az a tény. hogy egyre több ilyen házilagos építkezésről érke­zik hír. örvendetes és — követendő. — kő — Megjelentek a lucernabogarak A Növényvédelmi Szolgálat felhívása a védekezésre A Földművelésügyi Minisz­térium növényvédelmi szolgá­lata felhívja a cukorrépa- és takarmányrépa-termelőke’, hogy az egész országban kí­sérjék figyelemmel répavetés­területeiket s a gyakran igen súlyos ká­rokat okozó barkó megje­lenésekor haladéktalanul fogjanak hozzá a védeke­zéshez, A fiatal répávetést 0,7 száza­lékos Darsin-oldattal perme­tezzék be, egy holdra 300 li­ter oldat elegendő. Igen ha­tásos a Wofatox-porozás is, ebből 6—10 kiló szükséges egy-egy holdra. A barkó to­vábbi er j edését védőárokkal akadályozhatják meg. Az ár­kokat 3—4 naponként szórják be HCH- vagy Wofatox-por- ral. A lucernásokban az egész ország területén megjelen­tek a lucernabogarak; Karcsi és a politechnika. (Komádi István rajza) a lucernabödék és a csipkéző bogarak, amelyeknek kárté­tele nemcsak a szénatermést, hanem ä maghozamot is ve­szélyezteti. Legcélszerűbb vé­dekezési mód, ha bogárfogók­kal több ízben meg járatják a lucernatáblákat, parcellákat, s a bogarakat megsemmisítik. Jó hatást érhetnek el akkor is, ha a rendesnél korábban, már május első napjaiban le­kaszálják az első termést, a tarlón található lárvákat pe­dig 0,3 százalékos Holló—10 oldattal permetezik be, to­vábbá a holdanként 10—15 kiló 10 százalékos DDT- vagy HCH-port szórnak ki. A termelők ügyeljenek arra. hogy a répabarkó elleni védeke­zésnél el ne pusztítsák a beporzást végző hasznos rovarokat, elsősorban a méheket, ezért a répatáblákról kaszál­ják le még permetezés vagy porozás előtt a virágzó gyo­mokat. A lucernások porozá­sát, permetezését előzőleg je­lentsék a községi tanácsnál, hogy a méhészeket figyelmez­tethessék. A virágzó gyümöl­csösökben sehol ne használja­nak a termelők arzéntartalmú, továbbá bőr- vagy idegméreg­gel ható permetező- és po- rozóanyagokat, nehogy a mé­hek tömeges pusztulását okoz­zák. A toronyóra, a rádió az illóolaj 5 e. ; e O különös növényre Gombár Sándor községi ta­nácselnök épp oly büszke, mint a villanyhálózat bőví­tésére. Sári több utcájába még nem jutott el az áram­vezeték. A Jókai Mór meg a Köztársaság utcába is most ért el, s nemrég vették át az elkészült vezetéket. — Amint megy végig a Köztársaság utcán a bizott­ság — meséli Gombár ta­nácselnök —, egyszer csak ki­jön a házából és hozzám lép egy öreg néni. Kancsár Lé- nárdné, aki talán közelebb jár már a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez és megszólít: „Most már lesz villany? Meri én ugyan nem akarok addig meghalni, amíg a magam rá­dióját nem hallgathatom." Sáriban ugyanis annyira bíznak az emberek abban: rövidesen minden utcába el­jut az áram, hogy úgyszólván valamennyi házban elkészítet­ték már a belső vezetéket, felszerelték a csillárokat, a villanyórát, megvették a rá­diót is. Most még csak né­hány nap és Kancsár néni is odahaza hallgathat rádiót. Csupán az utcai vezetéket kell bekötni a házába, az pe­dig gyorsan megy. A toronyóra azonban áll. Húsz esztendőnél is régebben megállóit az idestova száz- esztendős templom tornyán. Hiszen az eklézsia dolna len­ne a megjavíttatása. övé a templom, a torony, meg az óra is. Az emberek ugyan­is, ha a mezőn dolgoznak, a torony felé tekingetnek. az órához szeretnének igazodni. Messzire ellátszik a torony­óra, nagy távolságra megírni- tatta valaha az időt. Ahová meg nem látszott, oda is el­hallott minden negyedórában az ütése. Két évtizeden át nélkü­lözték a sáriak a toronyórát, most már csak pár hét türe­lem, megmozdul a mutatója, járni fog és meg is komául. A községi tanács a lakosság kívánságára meg javíttat ja. Tulajdonképpen már tavaly elhatározták a javítást, biz­tosították a költségekre a pénzt, csakhogy sok időbe tel­lett, amíg toronyórást talál­tak. Két-három mester dol­gozik az egész országban, meg kellett keresni őket és közülük is azt. amelyik a legkorábban ráér. Végül megtalálták. megállapodtak vele, ebben a hónapban meg­érkezik Sáriba és hozzáfog a reparáláshoz. Még világí­tó számlapot is kap a megúj- hodó toronyóra, amely nem­csak nappal, hanem éjsza ka is mutatja majd az idő múlását. Az idő azonban nemcsak múlik, hanem halad is és ha világító négy szemével körültekint majd a határban, nagyot nézhet, még vízmeder­ben, a pár éve elkészült csa­tornában is tükrözheti ma­gát a toronyóra, S egyéb új csodákat is láthat, rizsmezőt, meg mentaföldet. Csupa olyas­mit, amit régebbi életében sohasem látott. S ütésének kondulásába új hangok keve­rednek; rádió szól a torony árnyékában. Uj, egészen új falunak mutatja az időt, az új -Tetre kelő, öreg torony­óra. — szók oly —• Mi középkorúak A gyerekekről, az ifjúság, az öregek problémáiról sűrűn hallunk különböző ankétokon és szinte naponta olvasunk cikkeket a sajtó hasábjain. Alig, sőt az utóbbi időben ta­lán egyáltalán nem is esett azonban szó a középkorúak­ró], a negyven-ötvenévesek problémáiról. Pedig ez a nemzedék már maradéktalanul átvette apái hagyatékát. Most övé a köte­lesség, övé a felelősség. Részt kell vennie a továbbhaladás­ban. le kell vonnia a Táp­jainkban szinte lélegzetállí- tóan gyors technikai és tudo­mányos fejlődésből a követ­keztetéseket, „a, földgolyó ■ ar­culatának, az emberi társada­lom gyökeres átalakításának dolgában. Legelőször is kérdezzük meg tehát, hol végződik az ifjúság? Meghatározható-e a születésnapok számával telje­sen és pontosan, hogy mikor kezdődik el a „középkor” és hol van az öregséghez vezető kapu küszöbe? Határozott „nenT’-mel kell válaszolnunk erre a kérdésre. A szocialista társadalom ugyanúgy megszünteti az osz­tálykorlátokat, mint ahogy lassanként megszünteti a ge­nerációs elméletekben való gondolkodást is. Ezt a gondolatsort a mos­tanában elmúlt tavaszi ünne­pek keltették életre bennem. Az erdők, a Duna-part és a többi kirándulóhelyen felvo­nult tavaszt keresők, szóra­kozni vágyók gondolkodtattak el. Például a Margitsziget, ahol a régi úri Casino he­lyén a modern Bistro nyitott teraszán friss ballonkabátbnn, selyemnyakkendősen, fod­rásztól gondozott hajjal, ápolt körmökkel üldögéltek az ar­cuk és mozgásuk szerint túl­nyomórészt munkásférfiak és asszonyok. Sör fogyott, málna- és ananászkrém, sütemény, fagylalt. A házaspárok szor­gosan kérdezgették egymást: „Ennél-e süteményt, anya? Iszol-e egy korsóval, apa?” Idillbe kívánkozó kép volt. Bizonyság és bizonyíték arra, hogy a létbizonytalanság meg­szűnése megteremti a kultú­rát és megszelídíti az erkölcsö­ket. Tudom, ez hosszú és ne­héz folyamat még. Lassanként már csak a bakfiskorúaknak és a kamaszodó fiúknak van külön sajátos divatja. A töb­bi korosztályban minden szín és szabás otthonos. Csak az egyének alkata szabja meg, hogy kire milyen ruha Illik. A színeknél és a szabás meg­választásánál alig játszik sze­repet a kor. Ahogy lassanként már senki 'Hím csodálkozik a harminc körüli gyárigazgatón, ugyan­úgy nem megy csodaszámba például póton, bogy a hetven­hét esztendős K. Szabó bácsi Berva-motorra gyűjt pénzt, hogy könnyebb legyen a ki­járás a szőlőjébe. Az sem kü­lönös jelenség, hogy a falusi konyhákban is ott áll a mosó­gép és az ötven körüli Halász Márton tsz-paraszt Abonyban arra büszke, hogy kitűnő eredménnyel vizsgázott ez általános iskola VII. osztályá­ból és addig nem hagyia abba a tanulást, amíg a nyol­cadikat be nem fejezi. Zsupán József, a Diósdi Csapágygyár főmérnöke pedig nem elég­szik meg műegyetemi diplo­mával. hanem már végzős a közgazdasági egyetemen. Ö is negyvenen felül van már. A zsámboki tsz-parasztek egy része korhatár nélkül újra béül az iskolapadba és nekivág a mezőgazdasági 'technikumnál.'. Érettségi' bi­zonyítványt akár. A Csepel Autógyár 180 munkása kö­zül hány a középkorú, aki az általános iskola foghíjas éveit pótolja? A falvakban művelődési há­zak épülnek és a televíziós szobák, a filmvetítések, az is­meretterjesztő előadások kö­zönsége érdekes statisztikát mutat, ha megvizsgálnék a látogatók kor szerinti össze­tételét. A korhatárok tehát egy­bemosódnak. ahogyan a föl­dekről is eltünteti az idő a mezsgyék választófalát. Kétségtelenül vannak kü­lön problémái a középkorúak- nak is, amelyek nem kever­hetők a két másik korosz­tály: az indulók és a hanyat­lók problémáival Ennek pe­dig az a gerince, hogy mi­nél jobban és tovább meg­őrizzék az erőt, az éber ér­deklődést a világ dolgai, a saját munkájuk fejlődése iránt és egyre messzebbre ke­rüljön mindenkitől az a kü-■ szöb, ahol a teljesítmény; görbéje már lefelé ível. Ma már nem ritka kivétel, \ ha az ötven év körüli asz-: szonyok vállalkoznak a ..ké- : sői”-nek titulált utód meg­szülésére és nem félnek at-: tói, hogy mint elaggottak, nem tudják majd felnevelni: gyermeküket. Az eltelt másfél évtized megmutatta, hogy a szo­cialista társadalom életrend­je mindinkább . meghosszab­bítja az érettség, a teljesítő- képesség korát, s az emberek számára egyre messzebbre to­lódik a hanyatlás, a sírba- hajlás időszaka. Ha történelmi korszakban mérjük az időt. akkor a mi társadalmi rendünk éppen, hogy csak megszületett. A középkorúak nemzedéke ott volt a születés pillanatánál.1 ápolta, nevelte, harcolt ér­te. A jövő, történelmi korsza­kunk, a szocializmus valóra válása még előttünk van. S a korszakkal együtt mi, kö­zépkorúak is sokáig fiatalolt maradunk. Déri Károly Sok közük nincs egymás­hoz, noha némely adóállomás szívesen sugározza városa hí­res toronyórájának ütését. S talán még annyi: a maga idejében a toronyóra szintén korának egyik nagy jelentősé­gű technikai vívmánya volt. Ami pedig az illóolajat ille­ti, a három, egymáshoz alig illő dolog közül nyilván a legrégibb technikai újítás, év­ezredek óta ismeri és hasz- \ nálja már az ember. De Sári község lakóit mind- össze két esztendeje foglal- ; koztatja. legalábbis a terme- : lése. A Kossuth Tsz akkor • vetett először mentát kísér- : létképpen. Egy év múltán, \ tavaly, már nagyobb terüle- \ ten termeltek mentát és az ' illóolajgyár párolót is adott a szövetkezeinek, úgyhogy a ; tsz-tagok nemcsak magát a' . növényt, de a belőle ssárma- : zó illóolajat is termelik. Ez- \ zel is növekszik a munkaegy- \ ségek száma, de mert a ! menta jól fizet, a munkaegy- ; ség értéke szintén. Az idén tovább növelik a területét; a • szövetkezét 80 holdján való- ! ságos illatos erdőként növek- \ szik a menta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom