Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

Mit tettünk eddig L A KÜLÖNKIADÁS IV. ÉVFOLYAM, 92. SZÁM 1960. ÁPRILIS 20. SZERDA Évről évre több hús kell CSENDET! A komoly figyelmet igénylő munkát nagyon zavarja a be­széd, zsivaj. Kétszeresen íon- I tos munka az, amelytől az ! emberek egészsége, sokszor | élete függ. Az SZTK-ban sorukra vá- !rakozók közül nagyon sokan | nem értik ezt meg. A váró- j ban néha olyan lárma van, hogy még a vizsgálóban is alig értik egymás szavát. A vizsgáló orvos a szívhallgatón keresztül nemcsak arithmiát, de két hölgy nagy hangon vi­tatott hálószoba-titkait is hallhatja — pedig igazán nem kíváncsi rá. Napi- sőt „percnyi”-renden van az is. hogy vizsgálat köz­ben illetéktelenek, sorrenddel és illemmel nem törődő em­berek benyitogatnak, „csak recept kell!” felkiáltással. Kérjük az SZTK-rendelésre várakozókat: legyenek fegyel­mezettebbek. Nekik sem kel­lemes, ha — miközben őket vizsgálják — idegen benyit, s gondoljanak arra. hogy a vizs­gáló orvosok idegeinek sem tesz jót a lárma. Hiszen, ha elvéti a receptet, az emberek egészsége van veszélyben. Akármennyire idegesek és türelmetlenek vagyunk is — betegek lévén — önfegyelmet és csendet az SZTK várójá­ban! haladás nem elég gyors üte­mű. A szép. egészséges ieve- gőjü városért nem mindenki — mondhatjuk a lakosság többsége nem! — tesz meg minden tőle telhetőt. Mit tehetnénk? Huszonötezren vagyunk, csodákat művelhetnénk ösz- szefogva. Nem jutna egy-egy emberre sok feladat. min­denkinek csak a saját portá­ja előtt kellene az utcát rendben tartani, szépíteni: be kellene ültetni minden üres, alakalmas helyet fával, vi­rággal. Ezeket locsolni, ápol­ni kellene. És meg kellene becsülni, ami már kész. ami szép. (Ezen a téren már ha­ladás tapasztalható.) Azt is megtehetnénk, hogy a házunk előtti járdákat rendszeresen, lehetőleg este vagy kora reggeli órákban lesöpörnénk, sőt. a porzó utat még fel is locsolhatnánk egyszer-egy- szer. Reméljük, a városi tanács is tovább javíttatja a járdákat, söpörteti az uta­kat. hordatja a szemetet és talán már újra locsoltatja is az utakat. És akkor mindannyiónknak még jobb lesz. még szebb vá­ros lesz Nagykörös. Szeretjük, szeretnénk a szépet. Minden helyesen gon­dolkodó ember törődik ön­magával, lakásával, környe­zetével. de még utcájával, városával is. Az lenne jó. az lenne egészséges, ha kertvá­rosban élhetnénk. Fásított ut­cák. parkok, virágoskertek, tiszta utak, pormentes leve­gő. Ezt akarjuk! S mit tettünk eddig? A városi tanács hesznos intéz­kedéseket hozott. A parko­kat gondozzák, a parkosítás terjed. Minden évben fásí­tanak és ebben nagy. segítsé­get nyújtanak az iskolák, rz úttörők. Szeméttartók épül­nek, az utakat seprik, az ut­cákat rendezik. Egyszer — rö­vid ideig — még egy locsoló­autónk is volt. A városszépítés munkála­taiba a lakosság is belekap­csolódott. Fákat ültettek, azo­kat védő tüskével vették kö­rül. Virágoskerteket is ás­tak. Ezt a városszépítés! mozgalmat szerény igyeke­zettel a Híradó is segítette. Egy-eay feladat megoldására mozgósított. Dicsért, bírált, s biztosította a virásosítási ver­seny nyilvánosságát. Sajnos, azonban az előre­SZAVALÓVERSENY A GIMNÁZIUMBAN Az. elmúlt héten tartották az Arany János gimnázium-, ban az évről évre megren­dezett, hagyományos szavaló- versenyt. A lelkes közönség kevés versenyzőt hallhatott az idén. Nem sikerült olyan jól a szavalóverseny, mint tavaly. A szavalok először a köte­lező verset: Illyés Gyula Cserepezö című müvét mond­ták el, majd szabadon vá­lasztott verseiket adták elő. A nehéz kötelező vers nagy feladat elé állította a versenyzőket. A költeményt legsikerültebben Fegyvári Zsuzsánna szavalta. A sz.abadon választott ver­sek közül különösen kitűnt Goethe Tündérkirálya ás Vö­rösmarty A vén cicán v című műve. Az előbbit Pánczél Emese, az utóbbit Gönczöl Katalin szavalta. Nagyon szép, átélt előadás­ban hallottuk Poe A halló című versét, Bódis Erzsébet tolmácsolásában. A versenyt megérdemelten Pánczél Emese nyerte meg, s ezzel megvédte tavalyi el­sőségét. Mély érzéseket, szép szövegmondást, finom han­gulati különbségeket láttunk, illetve hallottunk szavala­taiban. Ismét bebizonyítot­ta tehetségét. A szavalóverseny végered­ménye: 1. Pánczél Emese III. o.. 2. Gönczöl Katalin, II. o., 3. Fogyván Zsuzsanna III. o., 4. Hegyi Ferenc IV. o., 5. Bó- dizs Erzsébet IV. o. A verseny többi részvevője nem kapott helyezést. Szocialista nagyüzemeink ve­zetőinek — mint eddig — egyik legnagyobb feladatuk már ebben az évben is a ter­melési szint fenntartása, ille­tőleg növelése. Ezt a gondot a növénytermelési vonalon a magasabb technikai feltételek biztosítják, de az állattenyész­tési hozamok növelése nehéz­ségekbe ütközik. Az újonnan belépettek állataik nagy részét a háztáji gazdaságukban megtartották, s ezzel egy­idejűleg főleg a sertése- • két értékesítették vagy le­vágták. Természetesen a jövő évi süldő-, illetve hízószükségle­tüket megtartották, de a köz- fogyasztásra már nem gon­doltak. Ezt a hézagot a jog­utódoknak: a tsz-eknek kell biztosítaniuk, mert a nem me­zőgazdasági foglalkozású dol­gozók is akarnak enni sertés­húst. Egyébként ez az akarat jogos is. hiszen az ipari dolgozók az eddiginél na­gyobb erőfeszítéseket tesz­nek. Hogy a szocialista mezőgazdasági üzemek gép- és anyagszükségletét kielégítsék. Joggal várhatják tehát, hogy a tsz-ek az ő növekvő húsfo­gyasztásukat előteremtsék, s ne csak a tsz-tagság éljen vele. Igaz, hogy szövetkezeteink nincsenek még felkészülve épületekkel és takarmánnyal a nagyüzemi tenyésztésre és hizlalásra. A volt egyéni pa­rasztok általában szántóterü­letük 30—40 százalékán kuko­ricát termeltek, ami a család bőséges ellátásán felül már eleve biztosította 5—6 darab hízó piaci értékesítését. Az épületek is egyszerűek, néha földbe épített vermek voltak, mégis vállalkoztak te­nyésztési és hizlalási felada­tokra. A közös gazdaságok vi­szont egyszerű, kévés költség­gel, .házi építkezésekkel is tudnak ideiglenes, célnak megfelelő kocaszállást és hiz­laldát építeni. A közös kocaállomány ki­alakítását kormányunk is elősegíti, sőt még két má­zsa vegyes abrakot is ád kölcsön. Ez nagyjából elegendő az új termésig. Sokkal nehezebb feladat a hízósüldők ' előállí­tása, mért ezek eddig túl­nyomórészt az egyéni gazdag­ságok feleslegéből adódtak. A tél folyamán szövetke­zeti taggá váló egyéniek csökkentették kocaállomá­nyukat, nem törődve a közellátásban történő eset­leges zökkenőkkel. Kor­mányunk azonban figye­lembe vette az átalakulás ideje alatti kieséseket, s jelentős kedvezményeket ad azoknak a tsz-eknek. amelyek segítik a tagok háztáji hizlalását. Érdemes tehát a szövetkezet­nek foglalkozni a háztáji hiz­lalás szervezésével, mert ha a tagok egyidőben 20-tól 50 darab sertést adnak át, akkor kilónként 50 fillért, ha ötven darabnál többet, akkor 1 fo­rint felárat kapnak az Állat- forgalmi Vállalattól. Ezt az összeget a tsz kö­zös férőhelyek építésére vagy süldővásárlásra is fordíthatja. Lehetőség van arra isj hogy a tagok süldőfeleslegét felvá­sárolják és leszerződjék. GYÖNGYVIRÁG PALKÓ j Az Arany Já­nos általános is­kola komoly tö­rekvéssel, na au fáradsággal' eb- pen az évben is felkészült egy színdarab előadá­sára. A sokak­nak emlékezetes előadások, így a Tündérszép Ilo­na, a Köviráa. Az aranyszőrű bá­rány és az Egri csillagok bemu­tatása után most a Benedek Elek meséje nyomán irt Gyöngyvirág Palkó című ta­nulságos. szóra­koztató. színes, kedves mesejálé- , kot mutatják be. A színdarab három felvonásos, a benne szereplő tanulók. tánco­sok száma közel kétszáz. A szerep­lő gárda jó elő­készítésén túl a szórakozást a színpompás dísz­letek és a sok érdekes, díszes jelmez biztosítja. Az egész nevelő­testület és az is­kola szülői mun­kaközössége min­dent megtesz a siker érdekében. Remélik, hogy nem okoznak az érdeklődőknek csalódást. Az előadások szombaton és va­sárnap lesznek, jegyeket az is­kolában lehet igé­nyelni. Arra kell törekedni tehát, hogy a tsz-tagok háztáji gazdaságából sem te- nyészkoca, sem hízósiildő ne kerüljön a piacra. Vásárolják meg tsz-eink azokat, s állítsák be a kö­zösben szaporításra vagy hizlalásra. Nem szabad ebben az évben azzal sem törődni, hogy faj- beli különbségek lesznek a hizlalásban, de az értékesítés­nél válogassák külön a hús- és zsirsertéseket, sőt ha a lét­szám és a férőhely megen­gedi, hizlalás előtt falkásítsa- nak. A jövő évi hízóanyag meg­teremtése érdekében : sürgősen rendeljék meg a kocasüldőket. Megérkezésük után búgassák be. hogy még ebben az évben biztosítsák a jövő év második negyedében értékesítendő hí­zókat. A búgatás és az elles közötti időt pedig használják fel a közös szállások és elle- tők felépítésére. A feladat nagy, de a megnövekedett szocialista üzemeink tudatá­ban vannak a dolgozók iránti kötelezettségüknek s minden lehetőt elkövetnek, hogy még az idei évben több húst adja­nak, mint 1959-ben, s jövőre még ennél is »többet! ÁPOLJUK SZÉP HAGYOMÁNYAINKAT Nősök—nőtlenek vetélkedése Hétfői locsolkodó vendégeim között többen érkeztek sántikálva, görbe háttal, s amikor hellyel kí­náltam őket, derekukat tapogatva, nyöszörögve ültek le. Mit csinál­hattak ezek a fiatalemberek? — gondoltam maiamban. — Hol jár­hattak. hogy ígv „megnyomorod- tak”? Hiszen délceg, deli legé­nyek amúgy máskülönben. S mi-, előtt még megkérdezhettem volna, ^ egyik barátom elmesélte a nagy ^ okot: ^ — Már azt hittem, futballmeccs t nélkül telik el a húsvét. Vasár-> nap délelőtt aztán hallom ám: ^ „Figyelem, figyelem! Ma délután^ 4 órakor a nősök—nőtlenek mér- ^ kőzése a sporttelepen.” S ami-í kor délután fél négy felé márj szinte áramlottak a vérbeli szur-^ kólók a pályára, én sem tudtam^ ellenállni a csábításnak. _ Mi a nősök a lelátó előtti g yülekeztünk. Sokan vnUivO.- £ Egyikünk-másikunk már attól tar- $ főtt, hogv kimarad a csapatból. Vé-í gül is aüban állapodtunk meg hogy senki meg ne bántódjon—, $ hogy állandóan váltjuk egymást. $ (Igaz. sokan voltunk olyanok is, $ akik tartottunk a „kiszuszogóso- { dástój*’.) . $ — Megkezdődött a nagv mérkő-^ zés. A nőtlenek (fiatalok) fürgén. $ ügyesen mozogtak. Bizonv sokszor $ macska-egér harc folyt a lab-^ dáért. Egyszer-egvszer aztán ki-j hallatszott a Pályáról a szokatlan * buzdítás: „Hiába Busó. nem J ez már ú?v mint tíz évvel ezelőtt. í Xesvven év az csak negyven év... j Csak p’ég egyszer húsz éves te-j hetnéle!” ! _ a szerencse mé"»s nekün1’ S a ..k^rőcbé fürge nősöknek u*>d- \ vezeti”. N’aiTv harc után 2:l-reí győztünk megérdemelten. Két szén gólunkat Kovács Laci sze­rezi«:. _ Érdemes volt kimenni! Alig v árom a következő húsvétot, hogy ilyen ragyogó mérkőzést még egyszer végigjátsszak. Re­mélem. addigra elmúlik az izom­lázam. K—P Barátom meghívására kerül- tem a minap este vá­rosunk átalakított- vendéglőjé­be, az Arany Kalászba. Telt ház volt, s csak nehezen kap­tunk helyet egy kis sarokasz­ta lnál. A zenekar sem játszott, s így a kellemes hatású termeken megelégedéssel hordoztam vé­gig tekintetem, amikor sze­mem két egymással szemben levő, falra préselt mezei virág­csokrot pillantot meg. Edény vagy váza nélkül, amelyekbe helyezve csendéletszerűen ha­tottak volna, de így bizony olyan érzésem volt, mintha a falra volnának ragasztva. To­vább szemlélve, valódi magya­ros tányért is felfedeztem a falra függesztve, ami igen jól illett a stilizált kalászok közé. Miért kellett akkor festett tányérokkal is díszíteni a fa­lat? így elmélkedve a magyaros környezetben, á zenészek moz­golódására lettem figyelmes. Játszani készültek. Közben fel­fedeztem a nagydobot és a zongorát is. — Hiszen ez nem népi ze­nekar! — állapítottam meg. Behúnytam a szemem, bizto­san káprázik. Elképzeltem hir­telen, hogy a magyaros ízű ét­teremben cigányzenére hogyan lejtik a keringőt és ropják a csárdást az összesimult párok. Ámint kinyitottam a szemem, elémtárult a valóság képe. A nagydob tam-tam ütemére mint a megszállottak taposták a padlót és sodorták az aszta­lokat a forgó párok. Nagyon elgondolkoztatott, amit láttam. Töprengtem, mi lehet az oka. hogy nemzeti táncunkat, a csárdást, már csak üzemeink tánccsoportjai táncolják — színpadon! Szégyelljük talán nemzeti táncunkat? Akkor, amikor az Állami Népi Együt­tesünk világhírnevet szerzett magának és külföldön tombol­nak a lelkesedéstől, amikor a magyar táncokat látják? Mi tehát az oka, hogy kü­lönösen a mai ifjúság nem táncolja? Nehéz táncolni? De hiszen a mai nyugati táncok szinte akrobatikus ügyességet igényelnek. Tehát ez sem le­het ko-moly ok. Vagy tempera­mentumunkban történt elvál­tozás? Nem hinném. Rádöbbentem, hogy ifjúsá­gunk nem ismeri a csárdást, így nem is tudja táncolni. Ezen kell segíteni. Kötelezővé kell tenni a tanítását a tánciskolák­ban. Táncos összejövetel csak csárdással kezdődhet és vég­ződhet. Nagy feladat vár ezen a téren a művelődési otthonra és a népművelési felügyelőre. Úgy gondolom, így ered­ményt érhetünk el és ifjúsá­gunkkal megismertethetjük a magyar tánc szépségét, ízét, tűzét és mindazt a varázst, amit magában rejt. Rácz József — NYOLCMILLIÓ FORIN­TOS érlékben hagyta jóvá a megyei tanács tervosztálya a nagykőrösi tanácsi vállalatok második negyedévi termelési tervét. A sütőipari vállalat a süteményfélék nagyobb vá­lasztékát hozza forgalomba a második negyedévben, a fa­árugyár pedig mintegy más­félmillió forint értékű háló­szoba-bútort és háromajtós szekrényt gyárt, s ezenkivül három és félmillió forint ér­tékben vegyes faipari termé­keket. — tervjöv Ahagyó KÖZGYŰLÉST tart holnap délelőtt 0 órai kezdettel a művelődési ház színháztermé­ben a Szabadság Termelőszö­vetkezet. A közgyűlésen a ter­melési terv adatainak ismer­tetésén kívül számos időszerű problémát is megvitatnak. — 8040 ÓRÁBAN végeznek társadalmi munkát a gimná­zium kiszesei a nyár folya­mán. ötven lány az Alag- váckisújfalui Állami Gazda­ság mezőgazdasági munkála­taiban vesz részt, hetven fiú pedig a Váci Cementmű épí­tésénél dolgozik majd. — ELMARAD a ma estére hirdetett Tér és idő a mo­dern fizikában című TíT-elő- adás. az előadó, Sinka József Szovjetunióba utazása miatt. — KÖZVESZÉLYES MUN­KAKERÜLÉS miatt őrizetbe vette a rendőrség és eljárást indított Jónás Péter gyomai és Rab Róza nagykőrösi lako­sok ellen, akik hónapok óta nem vállaltak munkát, csava­rogtak. — AZ EDDIGI egy lovas­kocsi mellé rövidesen még hármat kap a Göngyölcgellátó Szövetkezeti Vállalat, s ezzel jelentősen megkünnyiil a lá­dák ide-oda szállítása az üze­men kívül és belül. ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Kocsó Imre lakalos- . segéd és Vizi Magdolna Mária gyors- és séoirónő leánya: Mag­dolna Agnes. Horváth Ferenc tsz- földműves é»s Búkor Terézia fia: Zoltán. Fehér Ferenc segédmun­kás és Tóth Rozália női szabó­segéd leánya: Veronika Zsuzsan­na, Bencsik Gvörev foga tos- és Qsikánv Julianna leánya: Zsu­zsanna. Bimbó Katalin leánya: Katalin Erzsébet. Deák Laios tsz- forzatos és Horváth Erzsébet V leánya Erzsébet. Nagy Sándor \ segédmunkás és Pécsi Rozália fia: $ Zoltán. Vincze Miklós segédmun- { kás és Nagy Borbála fia: Miklós. { Bács Dániel segédmunkás és Tég- 5 lás Margit leánva: Klára. Tóth $ Dénes tsz-földmlives és Kiss Róza { leánva: Eszter. Paoo Ambrus 1sz- \ földműves és Király Mária fia: V Ambrus. Nagv László Tstván nos- \ ta műszaki segédkezelő és Go- $ dánv Eszter segédmunkás leánva: { Éva. Bánhegvesi Sándor agronó- { mus és Harmath írén bolti eladó {leánva: Irén. Sügár Pál segéd- J munkás és Kátai Julianna fia: £ Pál. dr. Hanusz Zoltán orvos és J Szabó Klára leánva: Judtt. Ádám { Balázs tsz-földműves és Dávid \ Mária leánva: Julianna. Bodnár j Tstván «sz-állafpondozó és Takács { Margit fia: Tstván. Cse"ki Kálmán { «nvasmozsató és illés Etelka {leánva; P.va. { Házas«á*rot kötöttek: Debreceni \ T»ászlő kádársegé^ és Forgács { Marsit eéoke^elő. Kálmán De^ső { ’-"unkaügyi előadó és Szőke Má- \ ria. ' Meghaltak: Jósa János tsz-föld- { műves 38 éves. Paon Sándorné J Sáfár-Na.-gv Julianna 77 éves. Ma- { ráczi Sándorné Fehér Margit se- \ sédmunkás 55 éve«. Csloő Z«ls- { mond t«z-földműv~? 77 éves Fe- \ hér Pál 43 éve«. Nnsv Istvánná • Godó Erzsébet 68 éves. Locsogás a locsolásról Arra az emberre, aki min­denféle dolgot összebeszél, azt szokták mondani, hogy locsog. Beszélni sokmindenről lehet, de locsogni legjobban a lo­csolásról tud az ember. * Az egész locsolásban én azt nem értem, hogy miért hív­ják locsolásnak. Hiszen gon­doljunk arra, hogy szegény lányok, asszonyok, akik vé­gigszenvedik ezt a hadjára­tot, mikor végre befejeződik, kénytelenek megmosakodni, átöltözni, annyira illatosak. Nem is beszélve arról, hogy a fejük még a harmadik fej- ! mosás után is húsvéthétfőről i árulkodik. De hisz a locsolás bizo- [ ni/os fajta mosási folyamat! í Akkor pedig miért kell tisz- \ t&lkodni utána? * j Egyik ház előtt kisfiú áll­dogált és nagyban alkudo­zott azon, hogy ki megy be elsőnek. Megkérdeztem tő­lük, miért nem mennek be egyszerre. Önérzetesen felel­ték: „Akkor ketten kapnánk egy forintot. így killön-kü- lön mind a ketten kapunk!” ★ Nagyon téved mindén ked­ves férfiolvasónk, ha azt gondolja, hogy tudja mi a kevert. Nem, nem! Nem ital­boltban mérik és nem fél­decinként. A kevertet lo­csoláskor a következőképpen lehetne meghatározni: „Az a sokféle borból, likőrből, pá­linkából álló szeszféleség amely locsolás után az em­ber gyomrában található”. (Persze a rum javítja a mi­nőséget.) A Széchenyi téren egy ré­szeg embert láttam pihenni az egyik pádon, s eszembe jutott a következő régi lo­csoló vicc: A férj hazamegy részegen, s a felesége értetle­nül néz rá: „Nem értem, Re­zső, te locsoltál, és mégis te áztál el?” ¥ A Kossuth Lajos utcában az egyik kútról két kamasz­fiú vizet öltött a kölnis üvegbe. Megkérdeztem, miért csinálják? Azt felelték, azért, mert a kölnijük elfogyott. Amikor csodálkozó arcot vág­tam, az egyik megjegyezte: „Azt tetszik hinni, hogy ész­reveszik. hogy mit locsolunk? Csak az a fontos, a lány érez­ze, hagy cseppen a fejére va­lami!” Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a locsolkodás csak amolyan kisfiúi mulat­ság. Szó sincs róla! Felke­rekedtek hétfőn a „nagy,, fiúk is és mintegy „bandába” ve­rődve rótták a járdát a szép sógorasszonytól a jó isme­rősig. Nekem még olyan locso­lóm is akadt, aki deresedő hajjal — állítása szerint — most hódolt ennek a sza­gos-vizes szép szokásnak elő­ször. Megfogadta: hátralevő évei­ben ezentúl nem mulasztja el ezt a húsvét hétfői mulat­ságot. S távoztában cik­cakkban rótta az utat tovább... * Sok férfi azt tartja a lo­csolásról, hogy az ér benne legtöbbet, hogy az ember sű­rűn locsolhatja a torkát! T—P

Next

/
Oldalképek
Tartalom