Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

1960. ÁPRILIS 20. SZERDA ""zJCíritm 3 A tsz-község rang - kötelez! NAGYKOVÁCSIT szívesen keresik fel vasárnaponként a kirándulók. A külföldi lá­togatók is örömmel tölte­nek ott néhány nyári he­tet. Nincs is messze Buda­pesttől és tiszta, éles levegője, domboktól övezet, szép ki­látása vonzza, csábítja a vá­ros kőfalai közül a dolgozó­kat. A község panorámája el­kápráztató Ilyenkor, ta­vasszal, a virágos gyümölcs­fák hívogatásának, az erdé­szeti iskola otthona komoly, méltóságteljes parkjának nem tud ellentállni a látogató. És éppen azért, mert Nagy­kovácsi fekvése, környezete nagyon szép, érti meg az em­ber a község vezetőjének. Ti­hanyi tanácselnöknek medi- talasat : — Nam régen élek Nagy­kovácsiban ... Az Alföldről származom, de máris ezt a községet érzem otthonomnak... Szeretném, ha szebbé, barát­ságosabbá, gondozottabbá, rendezettebbé tehetnénk ... Ha a lakosság a szivén vi­selné községe sorsát!... Közben a postára mutat: — Tán a legeldugottabb faluban sem ilyen elhagyott a posta. Kis, jelentéktelen, a község színvonalához egyál­talán nem méltó épületben. De még így is elfogadhatóbbá lehetne tenni kis ügyesség­gel. — Látja azt a házat? — kérdi. — Már van annak kát- három éve is, hogy a gazdája kimeszelte. Tovább rójuk a főutat. Az alkonyati félhomályban még elhanyagoltabbnak, árvább­nak tűnik jó néhány mállott vakolatú, festetten ház. Meg­állunk egy hepehupás, szeme­tes parcellán. A beroskadt pincében nagy terméskövek egymásra hányva. Pöttömnyi gyerek botladozik az üreg körül. Teljesen lefoglalja a nagy darab -zsíros kenyér majszolása. Nincs ideje,, sem annyi eszecskéje, hogy elke­rülje a ráleső veszedelmet. Aggódva kapunk utána. De- hát, nincs ott mindig valaki, aki vigyázzon! — Itt szeretnék egy játszó­teret, teljes felszereléssel — ábrándozik Tihanyi elvtárs. Évek óta tűrik ezt a romhal­mazt a község közepén ... Most is kevés ahhoz a pén­zünk, hogy a sok betervezett kiadáson kívül erre is teljen. Társadalmi munkások se­gítsége kellene. Társadalmi munkára pedig nem kapható• a lakosság. Néha úgy tűnik,! nem él bennük elég mélyen a j község szeretete. S hogy mennyire nem, : megmutatja az ördög-árkot, i amely összevissza szeli a tra- ! fik melletti utcát. Szabályo- j zásra szorul! Nyolcvan nap- j számból el lehetne végezni... j Azután az egykori sártenge-: ren járunk. Ma már kővel, sóderral van feltöltve, az ar­ra lakók nagy örömére. De társadalmi munkában senki, egy lapát sódert sem dobott oda... MAR EESÖTÉTEDETT. Mi is az esti pártnapra indulunk. A pártnapon, mintha csak tudták volna, mivel töltöttük délutánunkat — a legtöbben a község elhanyagoltságát em­legették. — Tsz-község lettünk, nem mindegy az, hogyan festünk most már! — mondották töb­ben is, mintha bizonyítani akarták volna, hogy lám, mégis vannak olyanok, akik szívükön viselik a község sor­sát. Akik szeretnék, ha Nagy­kovácsi nemcsak a természet­adta szépségekkel vonzaná az idegent. — A tanácselnök elvtársnál örömmel látjuk az igyekeze­tét, de még nem eléggé isme­ri az embereket. Ezért jó lesz, ha a helyiek vélemé­nyét, tanácsát is kikéri. Ül­jenek össze a párt. a ta­nács, a tsz vezetői és előbb ők beszéljék meg: mi lenne a legsürgősebb tennivaló — adta a tanácsot valaki a hát­só sorból, hogyan tegyék meg az első lépést. Czapári Sándor, Karlik elv- társ és mások is bizonyítot­ták: ha a kommunisták el­határoznak valamit és példát mutatnak a végrehajtásban, akkor egészen biztos, hogy a község színe-java kész a segítésre. Márkus elvtárs is a vezetők példamutatását fejtegette. — Hiszen — mondotta —, ha nincs, aki az élre álljon, aki a kezdeményezéseket fel­karolja — a legjobb szándék is kárba vész. — Az is fontos, az embe­reknek megmagyarázzuk, mit, miért akarunk elérni, hogy jobban megértsék: szükség van az ő segítségükre — mondotta Barabás elvtárs. TÖBB ÖRÄN át folyt a vi­ta. A tsz dolgairól, ä tsz-köz­ség ügyéről. Egyik felszólaló a másik szavát toldotta meg. Mire a pártnap véget ért — határozat született. Kommu­nisták és pártonkívüliek ha­tároztak: — Szombaton két órakor ásóval együtt a „játszótéren” leszek — jelentette be Tiha­nyi tanácselnök. — Én is ott leszek, az biz­tos — toldotta meg Böröcz párttitkár elvtárs, az iskola- otthon igazgatója. És sorra jelentkeztek: Már­kus, Czapári, Karlik, Miller, Zsuró, Mátyus, Márnási bácsi és a többiek. Mert az a ter­vük: május elsején mór ün­nepélyesen avatják a játszó­teret. Ünnepélyesen, mert ez lesz az első állomása a tsz- község közös szépítésének, közös, társadalmi erőből va­ló fejlesztésének. Sági Agnes 1952-ben — a SZÖVOSZ kezdeményezésére egyik élel­miszerboltját az Abonyi Földművesszövetkezet önki- szolgálóvá alakította át, s így elsőként teremtette meg az országban a kereskedelem egyik új, ésszerűbb formá­jának példáját. A kezdemé­nyezés azonban — elsősorban a kereskedelmi alkalmazottak el Jenállásán — megbukott. 1959 elején a Földművesszö­vetkezeti Tanács határozatot hozott, amely szerint első­sorban új formák bevezeté­sével kell növelni a bolthá­lózat forgalmi képességét. A határozatot nem mindenütt helyeselték. Akadtak szép számmal, akik kézzel-lábbal tiltakoztak ellene, majd ami­kor látták, hogy ez nem so­kat segít, akkor azt erősítget- télc, hogy az idő úgyis őket igazolja. Nos, az elmúlt esztendő ÚJÍTÓK KITÜNTETÉSE — KIVÁLÓ újító kitünte­tés ezüst fokozatával jutal­mazta az Országos Találmá­nyi Hivatal és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa Langráf Bélát, a Csepel Autógyár dolgozóját. Kreut- le Pál — ugyancsak a Cse­pel Autógyár dolgozója — újításaiért bronzérmet ka­pott. meghozta az új rendszerű boltok tevékenységének szám­adatokban is lemérhető ta­pasztalatait. Megyénkben több mint száz bolt műkö­dik ilyen formában, s a leg­jellemzőbb számadat az, mely szerint a boltok forgal­ma — az új rendszerre való átalakításuk után — 25—30 százalékkal megemelkedett. S egv másik tényező: 0.4 száza­lékos külön veszélyességi ká­lót engedélyeztek az új rend­szerű boltok számára, az esetleges lopások fedezésére. A gyakorlat bebizonyította, hogy erre nincsen szükség! A harmadik számadat tanulsá­ga szerint a várakozási idő az új rendszerű boltokban 50—60 százalékkal csökkent! Három számadat, s mind­három azt bizonyítja, hogy nem volt igaza az aggályos- kodóknak, nem is szólva az elégedettségről, amellyel a vásárló közönség fogadta eze­ket a korszerű, tiszta üzlete­ket. Nem véletlen, hogy eb­ben az esztendőben az álla­mi és földművesszövetkezeti kereskedelem az új rendszerű boltok tucatjait hozza létre, mán nemcsak az élelmiszer szakterületen, hanem az ipar­cikküzletek területén is. Az sem véletlen, hogy a jól bevált forma felkeltette a kereskedelem tudományos megfigyelőinek érdeklődését is, s nemrég a Marx Károly Közgazdasági Egyetem ke­reskedelmi tanszékének ta­nárai meglátogatták az abo­nyi és pilisi önkiszolgáló bol­tokat, s igen pozitív tapasz­talatokat szereztek. Az idő — mint már any- nyiszor —most is azokat iga­zolta. akik az újat akarták, s meg is tettele mindent annak megvalósulásáért. Ma már ott tartunk, hogy az a kíván­ság: bár mindenütt lennének ilyen új rendszerű boltok. S hogy ez a kívánság mennyire helyes, az a fent elmondottak mindennél jobban bizonyít­ják. Mészáros Ottó Külföldi megrendelésre nagy szériában készülnek az alu­mínium túra-motorcsónakok. Az idő — mint mindig — az újat igazolta (Némi hallgatás, ügy képze­lem, hogy a fiatalabb most eszébe idézi a mühelyirodabeli szőke, elvált asszony alakját. Aztán elismerően megszólal.) — Aha! És ezt csak így mon­dod? — Hogy mondjam? Te hogy mondtad tavaly, amikor fél évig azzal a kicsi feketével... Szóval tudod. (A fiatalabb nyilván tudja. Érezhetően küzd a kíváncsisá­gával, az idősebbik ugyanak­kor a közlési kedvével. Ismét csend, aztán a fiatalabb:) — Gratulálok. Hogyan sike­rült? — Még tavaly, a vonaton. Akkor még együtt volt a férjé­vel, de már válóban. Gödöl­lőtől mindig együtt utaztunk. Ha álmos volt, odahajtotta a fejét a vállamra, úgy aludt. Azt mondta, olyan jó széles váltam van. Aztán elváltak és beköltözött Pestre. Saját la­kása van. Szép, rendes szobás garzon. (A fiatalabb elismerően): — Az jó. A saját lakás az jó... És mondd, sokba kerül? (Nem a lakásra gondol. Huzamosabb hallgatás. Az idősebbik igyekszik egyked­vűen válaszolni, de azért úgy, hogy a másik érezze a hang­jában: van mire egykedvűnek lennie!) — Meglehetősen. Amióta az üzemben is Kari bácsi lettem neki a művezető szaktársból azóta különösen. Ügy nagyjá­ból hetente egy százasba Néha többe. — De megéri? — Meg. egy­(Az idősebb hangjában mély meggyőződés csendül.) — És Mariska? — A feleségem? (Látom, amint vállat von.) Azt hi­szem, sejti. Tudod, szárnyon jár a pletyka. (Hirtelen méregbe jönne, hogy talán önmaga előtt is magyarázkodnia kell.) — Mit akarhat? Tizenhat éve vagyunk együtt, neki ott a négy gyerek, mindig örömét lelte a gyermeknevelésben. Meg hát: — egyidős velem. Proliasszonyban (szó szerint így mondja) az már vén. Nem csodálkozhat, ha fiatalabbra kívánkozom mellőle. Mária huszonkilenc éves és... egyéb­ként te is látod mindennap a műhelyben, minek magyaráz­zam, hogy milyen nő? (Valóban nem kell magya­rázni. Míg a vonat a péceli állomáson várakozik, mind­ketten hallgatnak. Aztán az idősebb kérdés nélkül tovább folytatja a vitát önmagával.) K étezernél kevesebbet sose adok haza. Nem pa­naszkodhat, hogy szűkében van a pénznek. (A fiatalabb helyeslőén): — így van rendjén Az asz- szonynak. családnak meg kell adni a magáét. (És miután mindketten megnyugodtak abban, hogy havi kétezer forinttal az idő­sebbik megváltotta a házas­társi hűséget, ugyanilyen nuv godt, értekező hangnem7'" másról kezdenek beszélni.) Ordas Iván hafiitettdeft Amit megígértek - teljesítették Amikor a Központi Bi­zottság felhívására a múlt év tavaszán megszülettek a felajánlások, egyik nagy­üzemünk főmérnöke ag­gódva kérdezte: „vajon nem haladják-e túl erőin­ket ezek a vállalások?” A megyei üzemeink 1959. évi munkájáról szóló jelen­tés lapozgatása közben ju­tott ez eszembe, s mellé annak a fiatal brigádveze­tőnek is felvillant az arca, aki viszont határozottan kijelentette, amit vállaltak, azt teljesítik is. Kinek lett igaza? Mint a jelentésből is kiderül, a brigádvezetőnek. Igen, a megyei üzemek 1958-hoz viszonyítva nem kevesebb, mint 430 millió forint ér­tékű termékkel adtak töb­bet a népgazdaságnak. Ez a gyakorlatban a tervezett­nél több teherautót, csap­ágyat, konzervet, gépalkat­részt és fontos közszük­ségleti cikkeket jelent. Külföld részére is több árut gyártottak vállala­taink, ami exportcikkeik jó minőségét bizonyítja. Egy esztendő alatt több mint 65 százalékkal növe­kedett így az exportra szánt cikkek gyártása, s ma már állami iparunk össztermelésének mintegy ötödrészét visszük kül­földre. Ha a jelentés egyes fe­jezeteit alaposabban szem­ügyre vesszük, szembetűnő a tanácsi ipar és a szövet­kezeti ipar eredményes munkája. Egy fő egy napra eső termelése példá­ul a tanácsi vállalatoknál átlagban 5,7 százalékkal, ktsz-einkben pedig 10.6 százalékkal növekedett. A minisztériumi ipar 3,7 szá­zalékkal termelt többet, s nagyüzemeink többsége is eleget tett a Központi Bi­zottság felhívásának (egye­dül a Kemény fémipari Vállalat nem tudott fel­zárkózni a jól dolgozó üzemek közé). Persze, azt is el kell mondani, hogy bár a minisztériumi üze­meinkben 13 százalékkal termeltek többet az előző évhez képest, mégsem le­hetnek megelégedve, hisz ezt a növekedést nagyobb részben létszámemeléssel érték el. Néhány vállala­tunknál még ma is érvé­nyesül ez a helytelen szemlélet. Bőven akad hát tennivaló. Az elmúlt esztendő kooperációs te­vékenységéről sem lehet sok jót mondani. Gyak­ran hátráltatja a zökkenő­mentes termelést az üze­mek kellő együttműködé­sének hiánya. Például a Gödöllői Gépgyár csak több ezer túlóra árán tu­dott eleget tenni szállítási kötelezettségének, mert a Ganz—MÁV AG a leg­utolsó pillanatra halasz­totta a szükséges öntvé­nyek szállítását. És ha akadtak zökkenők, néhány helyütt túllépték a létszámkeretet, még e hi­bák mellett is kielégítően dolgoztak üzemeink. A leg­több vállalatnál szívügyük­nek tekintették a veze­tők a műszaki fejlesztést. Sok helyen új technológiai módszereket vezettek be. Ennek köszönhető, hogy 1959-ben megyénk üze­meiben átlagban 2,5—3 százalékkal csökkent az önköltség. Az eredmények titka: elsősorban a kongresszusi munkaverseny. Sok he­lyütt az ellenforradalom után lebecsülték a ver­senymozgalmat, s hogy mennyire nem volt igazuk, a múlt esztendő bizonyítja a legjobban. A Központi Bizottság és a Pest megyei Pártbizottság felhívására több mint 180 millió forin­tos felajánlással válaszol­tak a dolgozók. Ezt nem­csak teljesítették, hanem jóval túl is szárnyaltak. Példamutatóan hatott a kommunisták kezdemé­nyezése a verseny fellen­dítésében. A műszaki ve­zetők is szívvel-lélekkel támogatták az egyre tere­bélyesedő mozgalmat. Ma már dolgozóink szí­vesen versenyeznek, tud­ják, hogyha többet ter­melnek, jobban dolgoz­nak — az egyéb jutalma­kon kívül az évvégi nye­reségkiosztásnál is többet várhatnak. Túl az anyagi ösztönzésen, komoly hú­zóerőt jelent az erkölcsi elismerés is. A kongresz- szusi verseny alatt sok ú] kezdeményezés született, kibontakozott a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó verseny. Most már például a Dunakeszi Jár­műjavítóban 159 brigád vetélkedik a megtisztelő címért. Néhány üze­münkben már vannak szocialista brigádok. Ezek közösen oldják meg ter­melési és sokszor a magán jellegű problémáikat is. Kiváló iskolái lesznek az új típusú ember kialakítá­sának ezek a kis kollektí­vák. így váltja fel a még meglevő önző, egyéni gon­dolkodásmódot a közösségi gondolkodás. Jellemző, hogy a brigádmozgalom­ba egyre több fiatal kap­csolódik be. Persze, az if­júmunkások már az el­múlt évben is megálltak a helyüket. Jelenleg már —* s ezt a jelentés is bizonyít­ja — legtöbb üzemünk­ben a szakszervezet való­ban gazdája a verseny- mozgalomnak. Üzemi bi­zottságainknak még a túl­óráztatás ellen kell eré­lyesen fellépniök, hisz az elmúlt évben 116 ezer órá­val használtak fel üze­meink több túlórát, mint 1958-ban. Végső soron tehát el­mondhatjuk, hogy a múlt esztendőben — egy-két vállalatot kivéve — üze­meink derekas munkát vé­geztek. Fizikai dolgo­zóink mellett a műszaki értelmiség is minden tőle telhetőt elkövetett a jobb eredményekért. Helyes gazdaságpolitikánk követ­keztében tovább javult a párt és a tömegek közötti kapcsolat is. Üzemi veze­tőink is lépést tartottak a növekvő követelmények­kel. Most tovább folyik a munkaverseny, s ha üze­meinkben felhasználják a múlt esztendő jó tapaszta­latait, az idén még szebb eredményekkel dicseked­hetünk, s jóval a határidő előtt tudjuk befejezni a hároméves tervet. s. p. ___________________________/ A nyárra huszonötezer televíziós készülék kerül a boltokba Az augusztusban megren­dezésre kerülő római olimpiá­ról a Magyar Televízió is részletesen beszámol, heten­te többször sugároznak majd műsort az olimpiai játékok agy-egy jelentősebb esemé­nyéről, ezért valószínűleg ug­rásszerűen növekedik majd azoknak a száma Budapes­ten és vidéken, akik televí­ziót vásárolnak. Az áruhá­zak. a KERAVILL-üzletek és a vidéki földművesszövetke­ze*’' boltok időben felkészül­nek a nagy forgalomra. Nyárra 25 000 készülék kerül az üzletekbe. HÁZASTÁRSI HŰSÉG Pontosan március 23-án tör­tént. A délutáni személyvonattal utaztam Aszódról Budapest felé. Az itt következő beszél­getést majdnem szószerinti hűséggel jegyeztem fel. Aka­dálytalanul tehettem, a két előttem ülő ismeretlen férfi­nak csak a fejebúbja látszott ki a pad támlája mögül és egyébként sem siettek a szó­val. Tagadhatatlanul nem il­lendő dolog idegenek társal­gásáról jegyzeteket készíteni. Mentségemül szolgáljon, hogy véletlen adta útitársaimat, sem azelőtt, sem azóta nem láttam és még csak a nevüket sem tu­dom. Mint leszállásnál kide­rült, egyikük negyvenöt év kö­rüli, vállas, tagbaszakadt em­ber volt és feltűnően mély hangú, a másik alacsony, köp­cös és talán néhány évvel fia­talabb. A fiatalabb kezdte: — Nem lett volna elég a hét­órás vonattal bemenned, ha éj­szakás leszel? — Ha csak műszakba men­nék, akkor nem lettem volna bolond ezzel indulni. — Hát akkor? i — Moziba megyünk. > (A fiatalabb nyilvánvalóan iismeri a másik feleségét.) \ — Csakugyan? Mariska asz­\ szonnyal? \ — Nem. Máriával. \ — Máriával? I (Az idősebb előre élvezi a \ várható meglepetést.) ' — Hiszen tudod, ki az. Az a ' szőke elvált asszony a műhely- \ irodából, EXPOBTMUNKA A DUfiAI HAJÓGYÁRBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom