Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

V EGY PÁLYÁZAT- ÉS TANVLSÁ GAI AREJTÉLY A Végh Dezső: Hegesztő Dániel Kornél: Hajógyárban. getegek, hatalmas esztergapadok kö­zött, Julika há­romméteres ajtó-- kát nyitott fel előttem, beterelt nyílásukon, ottho­nosan átlépkedett a műhelyen, s ki­irányított a szem­közti ajtón. Türelmesen meg­várta, amíg Kepe elvtárs átvette a kupakokat, aztán visszakísért a por­tához. Megköszön­tem szíves közre­működését túrán­kon, ő rámemelte vizsgálón óriás kék szemét, mint aki feleletet vagy nyilatkozatot vár valamire és vala­miről, aztán — elbocsátott. Legközelebbi ta­lálkozásunk ha­sonlóan játszódott le: belépő, plees­ni s végül Julika. Ütünk Kepe elv- társhoz ezúttal kissé hosszadal­masabb volt: új, számomra eddig még ismeretlen üzemsarkokon, fo­lyosókon, hivatali helyiségeken ván­doroltunk keresz­tül és én enge­delmesen botor­káltam a kupa­kokkal Julika nyo­mában, gondol­ván, hogy Kepe elvtárs időközben más helyiségbe került. De nem! Ütünk vége ugyanaz a terem volt, mint azelőtt, viszont Julikát igazán nem vonhattam felelősségre, hogy ezúttal miért tar­tott legalább tíz percig az utunk? Julika szemét szo­rongó árnyék fel- hőzte, amikor kérdő tekintetem viszonozta. Ennyi volt az egész. Harmadik közös utunk több mint negyedórás volt s lépcsők, titokzatos kanyarok, bonyo­lult útvesztők tar­kították. Julika ezúttal is maga­biztosan kalau­zolt s amikor Ke­pe elvtárs előtt állottunk a régi teremben, Julika lesütötte gyönyörű szemecskéjét. A Fény utcai rejtély egész nyá­ron át kínozott, őszre, az iskola­idény kezdetéig, sikerült kerek óráig kinyújta­nunk bolyongá­saink időtartamát az óriás üzem te­rületén, műhelyei­ben, néha vissza­keveredtünk . a már korábban be­járt részlegekbe, s fáradtan, pihegve horgonyoztunk le Kepe elvtárs színe előtt. Akkor láttam utoljára Julikát. Legközelebb már nyurga kamasz szegődött mellém s pillanatok alatt ott álltunk Kepe elvtárs előtt. Julika kilépett az életemből a kupakokkal együtt, amiket nem voltam haj­landó cipelni töb­bet. S a rejtélyt is megoldottam, ami egy édes, nagy szemű, szep­lős orrú kis tíz­éves lelkében bo­nyolódott ezen a nyáron, egyenesen á2 én számomra. Julika hencegett a gyárral! Mintha az övé volna ... Az övé is! Tokaji György PETRESS ZSUZSA lenne eldönteni. Amikor Pe­pitát játszottam a Szabad szélben, akkor az tetszett. Azután a következő tetszett és így tovább ... Legutóbb még a Három tavasz Rozi­kájára esküdtem... Igen, a Rozika ... Petress Zsuzsa eddigi színpadi sike­reinek talán a legkiemelke­dőbb állomása. Hogy miért? — Nagyon a szívemhez nőtt ez a szerep. Talán ép­pen azért, mert ebben a fi­gurában nemcsak mint éne­kesnő, hanem mint prózai színésznő is bemutatkozhat­tam ... — nevetve egészíti ki a befejezetlen mondatot: — Úgy érzem, ez a szerep egy kis kárpótlás volt azért, hogy nem prózai színész lett be­lőlem ... Valóban, a Három tayasz Rozikája nem volt akármi­lyen feladat, hiszen Petress Zsuzsa az első felvonásban még tizennyolc esztendős lányt alakit, a másodikban már a negyvennyolc éves Had- házynét, a harmadikban pe­dig az öreg színészek ott­honának hatvannyolc esz­tendős matrónáját. S mind­három Rozi: tökéletes szí­nészi alakítás, igazi művé­szet. Mert az operettben is le­het nagyot, maradandót al­kotni. — Ha szívvel csinálják, igen — bólint, s nyomban hozzáteszi: — Nem igaz az, hogy válságba jutott az ope­rett. Ha így lenne, nem ját­szanánk állandóan telt házak előtt... T ■* érvéiről faggatom. — Nagyon szeretném. ha végre nálunk is bemutatnánk a Pygmalion modern, zenés változatát, a My fair lady-t... Már többször szóba került. de valahogyan mindig ki­maradt a tervből. Azután új, magyar operettfigurákat sze­retnék játszani. Olyanokat, amelyek ízig-vérig emberi vol­tukban is elbírják az operet* törvényeit. Egyszóval jó, mai szerepeket. — Más tervek? Például hogy áll a filmmel? — Úgy látszik, megfeled­keztek rólam. Egyetlen film­ben játszottam eddig, az Ál­lami Áruházban.,, — Utazás? ■— Elégedett vagyok. Eddig háromszor hangversenyeztem a Szovjetunióban, egyszer­egyszer,pedig Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban. Jártam Ausztriában és Nyugat-Németországban is ... Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem szívesen utaz­nék újra ... Például a salz­burgi ének-fesztiválra... Nem is olyan régen nagy­szerű beugrással mentette meg a Három tavasz című operett egyik előadását. Honthy Hanna megbetege­dett, és a színház vezetősége Petress Zsuzsát kérte fel: vállalja el Hansi szerepét. Egy éjszaka és egy fél nap állt a művésznő rendelkezé­sére. Gondolkodás nélkül vállalta hogy megmentse az előadást. Csak néhány perc múlva, amikor már kimondta az „igen”-t, döbbent rá. hogy milyen nagy feladatra vállalkozott: Honthy Hannát helyettesíteni! Szinte egyenlő a lehetetlennel. Először ar­ra gondolt, hogy visszaadja a szerepet. Igenám, de a szín­ház vezetői bíznak benne! Érezte, hogy nem utasít­hatja vissza ... Másnap es­te — hosszú évek óta elő­ször — félve állt a reflekto­rok fényében. A közönség egy romra Pállal az Állami Áruházban része talán éppen azért jött el megnézni az előadást, hogy Honthy Hanna kivéte­les művészetében gyönyör­ködjön. Azután ... azután mégis sikerült! Ha nem is nyújthatta mindazt, amit az operett örökifjú primadonná­ja tud, de elégedetten tá­voztak a nézők. És ez nem kis dolog! TI a már itt tartunk, meg­Ll toldja az eddigieket: — írja meg azoknak a né­zőknek, akik minduntalan azt kérdezik leveleikben, hogy valóban a nagy mű­vésznő, Honthy Hanna lá­nya vagyok-e, hogy bármeny­nyire sajnálom is — félre­értés ne essék, ezzel nem édesanyámat akarom megsér­teni —, de nem vagyok a lá­nya. Lehet, hogy van bizo­nyos hasonlóság... S ha már ezt elmondtam, hadd mondjam el azt is, hogy nagyon szeretem Honthy Han­nát, mint minden fiatal szí­nésznő. Nagyon sokat tanul­hatunk tőle. Mesélne még hosszan éle­téről. szerepeiről, de az idő sürget. Este koncertje van, arra kell még készülnie. Prukner Pál I. A megyében élő művészek egyik ez évi közös bemutató­ját ezúttal a Váci Művelődési Házban rendezték meg. Szak­mai berkekben és a művészet­szerető közönség köreiben is élénk érdeklődéssel fogadták a tárlatot — hiszen nemcsak az új teljesítményekről ka­punk itt számadást, hanem ezzel együtt egy magas igényű pályázat eredményeiről is. A pályázatot a Pest megyei Ta­nács művelődési osztálya, a Képzőművész Szövetség me­gyei csoportja, valamint Ceg­léd városa közösen hirdette meg: felszabadulás-hozta új életünk tényeinek művészi megfogalmazására. Nem lehet eléggé dicsérni az ilyenszerű „nemes verse­nyeket”. ösztönző, előrevivő hatásukat szinte pontosan le­mérhetjük. A téma és a mon­danivaló körének bővülése, a művészi eszközök gazdago­dása, egy-egy művés? fejlő­dése, az „élet és művészet” kapcsolatának szorosabbra fű­pszichológiailag finoman, érzé­kenyen megfogalmazott jelenet hatását csökkenti a tárgyi áb­rázolás bátortalansága, az el- rajzolás, a véletlen elügyet- lenkedés. Pedig, ezt elkerü­lendő, elég lett volna néhány tanulmányt készíteni a mű alakulása során. Ezt bizony megteszik legnagyobb meste­reink (pl. Szőnyi István) is. A II. díjat nyert alkotás: —;Remsey Iván „Épülő iskola” című olajfestménye — jeles mű, de nem kevésbé proble­matikus. Atmoszférája ennek is jó — lendületes, mozgalmas jelenetet fogalmazott meg a művész. Festői erényekben — kompoziciós elgondolás, kép- alakitó készség, festői hatások — e mű sem szűkölködik. De bizonyos túlzásokat látunk. Mindenki „nagyon igyekszik” ezen a képen. Olyan a sürgés fogás, mint amilyennel — nem a valóságban, hanem — a ré­gebbi brosúraírók képzeleté­ben találkozhatunk csupán. ségbe nézve”, s egy másikat, aki zászlót lenget... Mégis azt mondjuk, hogy ez a mű. megérdemelten kapott II. dí­jat, mert alkotója — ha nem is szabadult meg teljesen a régi. merevebb kötöttségektől, igényesen állt hozzá feladatá­hoz. A publicisztikai jellegű mellékzöngék csak kísérik, de nem determinálják a meg­oldást. Végh Dezső „Hegesztő” címmel kiállított szénrajza kapta a III. díjat. A művész szakmailag jól felkészült — rutinosan gyakorlott. Reflek­torfénybe került műve legjobb alkotásai közül való és a lát­szólag igénytelen műfaj eré­nyeit, valamint az alkotó sa­játos művészi karakterét is híven szemlélteti. Egyszerű — a fekete-felhér korlátozott vi­lágából való — mű, de úgy érezzük, mintha mögötte na- gyobbszabású művészi elgon­dolások is megbújnának. Az összefoglalt formák a monu­mentális műfajokra (freskó, sgrafitto) utalnak, illetve a művész ilyen irányú képessé­geire. Nem csupán tanulmány ez a rajz, ahogyan első pil­lantásra gondolná a felületes szemlélő. A bíráló bizottság — amikor elébe helyezte a na­gyobb technikai apparátust felhasználó műveknek —, he- •lyesen járt el. Valóban töb­bet, lényegesebbet mond el a műnkásosztályról ez a kis szénrajz, mint egynémely „na­gyobb nekifutással” készü't olajfestmény, öntudat, erő és tiszta emelkedettség sugárzik a figurából, pátosza természe­tes, hiteles Amit kifogásolha­tunk — voltaképpen nem is nagyon lényeges — az a típus- formálással függ össze. Úgy érezzük, hogy az. alak tartá­sában (franciás, olaszos, díva- tű. sálviselete miatt is) van va’ami idegenszerűség. A mű­vész sok évet töltött külföl­dön. Innen eredhet ez a za­varó momentum. Élményvilá­A Pest megyei képzőművészek kiállításáról Akkoriban sű­rűn megfordul­tam a Klement Gottwald Villa­mossági Gyárban. Valamit rendsze­resen vinnem kel­lett valakinek, csak szívességből, merthogy éppen arra jártam haza, a Mártírok útjá­ra. Rejtélyes kis kupakokat szállí­tottam, 25—30 da­rabot egyszerre, a nevére már nem emlékszem — mondjuk Kepe elvtársnak. A Fény utcai bejáratnál illen­dően jelentkeztem a portán, kaptam egy belépőt, egy kis plakettet a gomblyukamba, ami szabad moz­gást biztosított, a gyár területén s végül mellém ad­tak egy tízegy­néhány éves kis­lányt, kísérőnek, hogy el ne téved­jek a műhelyek, üzemrészek út­vesztőjében. A kislányt ma­gamban Juliké­nak neveztem el. Kedves, gömbölyű kis pofija volt; egyszerre nagyon sokat, mindent látni akaró, nagy kék szemmel. Nyár volt, bizto­san iskolai szün­idő, s a kicsi a vakációra szer­ződhetett a gyár­ba, kísérőnek. Első ízben, ami­kor Julika átka­lauzolt a gyár te­rületén, aránylag rövid ideig, talán öt percig tartha­tott, az útuWR" Kepe elvtárshoz. Mindössze néhány műhelyen halad­tunk keresztül, óriás satuk, fan­tasztikus gépren­értelmű. A magyar grafikus-! művészet legjobb hagyomá- í nyalnak szellemében készült í — érzékeny, közvetlen, lírai ; hangulatkép: „szülőföldünk S egy darabjáról”. A pályázat, mint fentebbj említettük — sikeres volt. i (Másutt nemegyszer' előfordul, ä hogy — érdemes mű híján —! nem adják ki a díjakat.) Nemi mellékes az sem, hogy az í „aspiráló művészek” munkái j között is emlékezetes alkotá- j sokat találunk. Olyanokat, | amelyek _.a, megye.feetészaté- j nek. fejlődését és a. .„menet-; közben” felmerülő közérdekű ; problémákat szemléltetik. í Ezekről — cikkünk folytatása. í ként — a közeli napokban j számolunk be. ; Cseh Miklós '• l\f-t1 o lám, csakugyan ily bájos vagyok én? No lám, csakugyan ily bájos vagyok én? Margit, Margit, te volnál? Te vagy-é igazán, felelj hát? Felelj, felelj, felelj, gyorsan! Nem, nem, ez nem te vagy Margit, ez nem a te képed r.. Találó ária. Gounod Faust­jának Margitja ezúttal való­ban nem az, akinek a hang után ítélve hinné az ember. Margit ugyanis — Petress Zsuzsa. Nem, nem elírás, ked­ves olvasó. Itt, a csendes bu­dai lakásban nem egyszer csendül fel Margit vagy ép­pen a Turandot Liujának áriája Petress Zsuzsa ajkán. Akaratlanul is kikívánkozik a kérdés: — Csak nem komoly a do­log? Megrázza fejét, szőke haja elszabadult madárként lib­ben, s nevet: — Csak gyakorolok ... Oly­kor, koncerteken, jól esik egy kis kiruccanás a komoly zene birodalmába... Nagyon sze­retem a zenét, legyen az ope­rett, opera, vagy éppen tánc­zene. Csak jó legyen... — Talán meglepődik: én ; prózai színésznek készültem. \A főiskola utolsó esztendejé- \ ben kezdtem csak el igazán j az énektanulást. A Dohá- i nyon vett kapitány című ope- '• rettben vizsgáztam 1949- \ ben. Állítólag jól sikerült, '• mert azonnal szerződtettek \ a Fővárosi Operett Színház- \ hoz. Strauss: Bécsi diákok \ című operettjében mutatkoz- ! tam be először a közönség- ! nek. \ — Melyik a legkedvesebb íszerepe? ! — így, visszapergetve az '■ elmúlt tíz esztendőt, nehéz zése stb. Hosszan sorolhat­nánk a konkrét eredménye- , két, amelyek még a kevésbé sikeres pályázatokat is kísé­rik. A Pest megyei festőket is olyan erőfeszítésekre serken-, tette a szóbanforgó pályázat,! amilyeneket meghirdetői jog-; gal elvártak. A megye művé- j szete ismét előbbre lépett, je- j lentős értékekkel gyarapodott.! A kiállítás hű képet ad a: helyzetről. A zsűri • körül-; tekintő, gondos munkája — a j beküldött 80 mű közül mind- ; össze 31-et választottak ki be- j mutatásra — is hozzájárult j ehhez. A díjak odaítélésében í szintén következetességet ést határozottságot figyelhettünk: meg. A három első díjas alko-: tás valóban a legjobb és leg-! inkább megközelíti a pályázat; célkitűzéseit. Igaz, e művek ; sem tökéletes remekek, s ha j — az alábbiakban — szóvá- ; tesszük bizonyos gyengéiket:; a segítés szándékával tesszük,; abban a hitben, hogy meg- j jegyzéseink csak valamivel j pontosabban megfogalmazzák \ a művészetszerető közönség: homályosabb észrevételeit. A : kiállítás körül kialakuló hasz- ; nos vitához szeretnék hozzá- : járulni. Az I. díjat nyert alkotás: Dániel Kornél: „Hajógyárban ’; című olajfestménye. A festő neve nem ismeretlen azok: előtt, akik a Pest megyei kép- i zöművészek működését figye- i lemmel kísérik. Díjazása mél- ; tán honorálja az erőfeszítése-1 két. amelyeket művészünk a mai témák megfogalmazásá­nak, nem könnyű terepén — éveken át — megtett. Úgy tű­nik, fordulóponthoz érkezett. Nem csupán regisztrálja a lá­tottakat, hanem át is éli, ele­ven és szuggesztív művészi formába öltözteti. A hegesztők tűzijátékosan látványos éjsza-' kai munkálkodásában meglát­ja az építés nemes pátoszát is és merész — szinte az expresz- szionizmus eszközeit idéző — formai megoldásokkal próbálja közvetíteni az élményt. A ne­gatívumok a rajzi megoldás bizonyos egyenetlenségeiben mutatkoznak meg. A művész e gyengéje talán még szemlé­letesebben feltűnik „1956” cí­mű képén. Az eleven és REFLEKTORFÉNYBEN VI. Látunk ugyan egy álló figu­rát — de olyan mesterkélt mozdulattal (fúrógépére tá­maszkodva), mintha ' rossz plakáton szerepelne „a messze­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom