Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-16 / 90. szám

PEST %f£C k/CívIod I960 ÁPRILIS 16 SZOMBAT A vonat és a kártya Utazni mindig érdekes, még akkor is, ha csak Monorra megy az ember a 14.55-ös sze­mélyvonattal. íme, itt az alkalom, hatá­roztam el az első mozdony- fütty után, megnézni, vajon tényleg úgy dúl-e a kártya- szenvedély a kocsikban, mint ahogy egy panaszos levél­ben írták, segítséget kérve el­lene. Régimódi kocsikból áll a szerelvény. Az ablakok még felhúzva. Némelyik kocsiban majd kimarja az ember sze­mét a füst, amely ködként gomolyog. Úgy látszik, ennek a vo­natnak is „törzsközönsége-' van'. Keresik, hívják egy­mást az emberek. Sokan jár­nak kocsiról-kocsira, a meg­szokott társaságot keresve. Már induláskor „foglalt" minden ülőhely, legalábbis azt jelzik a padokra tett cso­magok, kabátok. Hátulról kezdem a körutat s szerencsém .van, mert mind­járt az utolsó előtti kocsi­ban nagy társaságra akadok. Minden tagja vasutas. ing­ujjra vetkőzve verik a blattot. A füst igaz, hogy nagy, de a hangulat igen csendes. Na, persze, még az elején van­nak. — Mindennap együtt uta­zunk — válaszol kelletle­nül N. József — és félszemé­vel a kártyát nézi. Valamivel agyon kell csapni az időt. En­nél jobb szórakozást meg úgysem tud mondani. — Na-na, Jóska, azért az sem volna utolsó, ha az az irsai barna is ezzel a vonat­tal járna haza — ugratják a többiek, nagyokat nevetve. Kőbánya—Kispestnél csat­tognak a kerekek, amikor megtalálom a következő kom­pániát, Nem kellett messzire menni értük, csak a másik kocsiba. — Maguk is ezt csinálják mindennap? — Világos. A vonat arra- való, hogy ramslizni lehes­sen. — Kártya mellett úgy el­szalad az idő,, hogy észre sem vesszük, máris le kell szállni. Emlékszel? Az öreg szaki múltkor továbbjött Monori- erdőig, mert nem akarta ab­bahagyni. Jól jött a lapja — emlékeznek derűsen. Folyik a szó a játékról, min­den nevezetes játszmát megje­gyeznek, pontosan tudják, két héttel ezelőtt ki, milyen hibát vétett, vagy hogyan próbálta korrigálni azt. — Pénzre megy a játék? — Abba hát. De csak filléres alapon. Aztán fizetéskor kvit­telünk. Halkan megkérdem a leg­fiatalabbak O. Imre kocsiíé- nyezőt: — Olvasni nem szokott a vonaton? — Azt nem. Idegesít a szö­veg. Nem sokkal odébb már igen beviilt a hangulat. Persze, túljutottunk Vecsésen, már belemelegedtek. Nem szó­lok, csak megállók a kocsi kö­zepén. Látom, demizson is van az ablak mellett. — János komáin, egyen ki téged a fene. Ha nem tudsz ultizni, mért csinálsz úgy, mintha tudnál — heveskedik az egyik. — Előbb tudtam én bará­tom, mi a betli, mint te gom- bolkozni tudtál — s így to­vább. rövidesen olyan hang­nemben, hogy arrébb kellett mennem. A kocsi végében fiatal lány ül, Harmati Piroska Monor- ról. Ö mondja el, jól ismeri ezt a társaságot. Rákosvárosnál szállnak fel, hentesek lehet­nek, mert mindig tele vannak nagy csomag nyers húsokkal. Durvák, közönségesek. Szán­dékosan ocsmánykodnak, hogy a nők elmenjenek a közelük­ből. Nagyistváni Sándorné is monori. Panaszkodik, miért nem tesznek a kártyások ellen valamit. — Tudom, nem lehet ezt megtiltani, meg nem is baj, ha szépen, csendben csinálják. De legtöbbször olyan hangosak, hogy megkeserítik a többiek életét. Beszélgetni nem lehet tőlük, mert. ordítoznak, aztán csak fél az ember, mikor kez­denek verekedni. Mert olyan is előfordul... Négy idős bácsi ül egymás mellett és egymással szem­ben. Táska van a térdükön, arra rakják a lapot. Csend­ben vannak, kedélyesen ne­vetgélnek. — Na, öreg, látni, hogy ne­ked már nincs szerencséd a szerelemben — bökdösik szó­Faiolvajlás — teherautóval Világéletében kupeckedő ember volt a táborfalvi Ko­vács Ferenc. Március 8-án árdrágító üzérkedés miatt nyolc hónapra ítélte a Da- basi Járásbíróság. A Pusztavacsi Erdőgaz­daság néhány dolgozójá­tól olcsón megvette az illetmény fejében ka­pott 40 mázsa fát és azt Kecskeméten drágán el­adta. Az ítélet ellen Kovács fel­lebbezett, aztán elhagyta a bíróság épületét. Szabadlá­bon védekezett az eljárás so­rán, egy percet sem töltött letartóztatásban. Ez történt tehát március 8-án. Tíz nap múltán mégis letartóztatták. Ezúttal társadalmi tulajdon elleni bűntettel, lopással gya­núsította a rendőrség, éspe­dig nem alaptalanul. Kovács Ferenc, aki az utóbbi években — természe­tesen minden hatósági enge­dély nélkül — rendszeresen íakereskedést űzött, mialatt éppen ezért bírósági eljárás folyt ellene, nagyot gondolt, elhatározta, nem veszi meg többé az erdei dolgozók il­letményfáját, sem a lajosmi- zsei Petőfi Tsz-től nem vá­sárol még egyszet több száz mázsa fát. hanem jövedel­mező üzletéhez ingyen sze­rez árut. Eleget járt az er­dőn. látta, hogy merte he­ver elszállításra váró tűzifa és február végén az éjszakai órákban megjelent az erdő­ben. rersze, nem a hátán akarta elvinni a fát. A kecskeméti TEFU-nál teherautót rendelt, azzal ment be az erdőbe és az éji sötétben felrakott négy erdei űrméter fát, ponto­san annyit, amennyi a kocsira felfér. Befuvarozta aztán a porté­kát Kecskemétre és eladta régi üzletfeleinek. Mindezt kihallgatása során beismerte Kovács Ferenc, már a vádirat is elkészült el­lene. Rövidesen a Dabasi Já­rásbíróság előtt keli felelnie a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntettért. A megye bűnügyi króniká­jában nyilván egyedülálló eset Kovács Ferencé. Alig­ha fordult még elő, hogy a tolvaj lopott holmi elszál­lítására teherautót béreit volna. Esete azonban figyel­meztetőül szolgálhat a kecs­keméti, de más TEFU- és gépkocsivezetők számára. Kétségtelen, nem a szándé­kukon múlott, hogy a tolvaj­nak segédkezet nyújtottak, de a társadalmi tulajdon mindenkire egyformán kő­telező védelmében semmi esetre se jártak el a kellő figyelemmel. Másképpen lehetetlen lett volna ez az éjszakai erdei fuvar. Lengyel bölények Finnországnak Kelet-Lengyelország Euró­pa egyetlen területe, ahol máig is élnek európai bölé­nyek. A lengyel kormány nemrégiben egy bölénypárt ajándékozott Finnországnak, ahol ugyancsak igyekeznek meghonosítani a bölényeket. | Lengyelország védett te- I rületein mintegy V30 bölény j él; a lengyel kormány eddig I 59 bölényt küldött kijlönbözó i európai védett területeknek 1 és állatkerteknek. val T. Mihály nyugdíjas sza­bót. — Az meglehet, vág vissza a csupa ránc kis öreg —. de le is abban a cipőben jársz, aztán mégsincs egyetlen jó ütésed! Hogy kérdezősködöm tő­lük, felém fordulnak máshon­nan is. Csatáznak a vélemé­nyek, van aki teljes szívből szidja, van aki védi a kár- tyázókat. — Az a baj. hogy sokszor a kalauzok is nemhogy csillapítanák őket, még odaállnak kibicelni. így aztán persze, hogy azt hiszik, ők a kisistenek a kocsiban. — Ha valaki szól nekik, hát elküldik ... — Ha az ember később jön és van is még ülőhely, nem engedik oda. azt mondják, foglalt, hogy a kör maguk között legyen. Nem hinném, hogy kivé­teles vonat lenne a monori 14.55-ös személy. Valószínű­leg mindenütt felvetődnek ezek a problémák. Ha nem is elviselhetetlenek — de egye­lőre megoldhatatlanok. Tör­vényt. tiltó szabályt hozni ellenük nem lehet, de a felvi­lágosító szó, a szocialista ma­gatartásra utaló nevelés meg­hozza az eredményét. Kirívó esetekben pedig a közönség és a kalauz keményen lép­jen fel — ha kell feljelentés­sel — a többiek nyugalmát zavarók ellen. Komáromi Magda Külföldi motorkerákpáralkatrészt árusító szaküzlet nyílott Pénteken nyílt meg Buda­pesten, a Liszt Ferenc tér 2. számú házban az ország el­ső, kizárólag külföldi motor­kerékpár-alkatrészeket árusító szaküzlete. Az országban jelenleg 2i gyár mintegy 47 féle motorja van forgalomban. Ezekhez a járművekhez állandóan al- katrészutánpótlásra van szük­ség. Eddig nem volt olyan bolt. amelyik kizárólag kül­földi motorkerékpár-alkatré­szeket árusított. Most az új, gyorskiszolgáló rendszerű szaküzlet látja el alkatrésszel a BMW-, Jawa-, Simpson-, Izs-tulajdonosokat. Búcsú egy forinttól Kalapácsos rendszerű kérgezögépek A papíriparban íeldolgozan- dó faanyag kérgezésének meg­könnyítésére hat kalapácsos rendszerű kérgezőgépet vásá­roltak a Német Demokratikus Köztársaságból az állami erdő­gazdaságok. A Duna-ártéri és a kisalföldi erdőgazdaságban az elmúlt hetekben állították munkába az új gépeket, ame­lyek a kérgezés nehéz munká­ját veszteség nélkül végzik el. A 99 kis kalapáccsal működő gépek napi teljesítménye 20 köbméter. További vásárlások­kal a következő években a kérgezési munka majdnem fe­lét gépesíteni kívánják. Nevelői lakás tátsadalmi erőből A dunabogdányi régi is­kola mellett öttantermes új épületet emeltek. Most csere- pezik, de mar megérkeztek a csővázas padok — az új iskola modern berendezése. Szeptember elején avat­ják és előreláthatóan ak- . kor költözik be egy pe­dagóguscsalád Is az iskola szomszédságában épülő nevelői lakásba. A kétszobás nevelői lakást társadalmi összefogással épí­tik a dunabogdányiak. Ki­bocsátanak húszezer forint értékű téglajegyet, darabon­ként 10 forintos áron. Eddig — rövid néhány hét alatt — több mint nyolcezer forint értékű téglajegyet vásároltak a község lakói; ebből körülbelül kétezer fo­rintot a pedagógusok, kétez­ret pedig a helybeli kőbánya dolgozói gyűjtöttek össze. Összefogott az egész köz­ség a nevelői lakás felépí­téséért: a helyi kőbánya és a Pest megyei Útépítő Vál­lalat követ ad az épülethez, sokan — • kőbányászok, tsz- tagok, kisiparosok — szak­értelmüket, munkaerejüket ajánlották fel. Most csak a nevelői lakás alapozásánál tartanak, de máris sokat segített többek között Bonifert Antal nyug­díjas bányász és Knáb Já­nos bányamester, a szülői munkaközösség elnöke. Az építők szeretnék utol­érni az öttantermes iij iskola kőműveseit. hogy rövidesen ne csupán azt mondhassák: „előreláthatóan” elkészül, hanem azt: biztos, hogy tető alá hozzák a ne­velői lakást is a szeptemberi tanévnyitóra, az új iskola avatási ünnepségére. A forintot, ne hányadmagávai került a tenye­rembe. Kopot: agyonfogdosott. fényét veszteti csúf kis fémda­rab volt. négy­öt csillogó, va­donatúj, hetven- kedően fényes társa között. Szomorú pilla­nat. Egyike azok­nak. amikor az ember megsejt valamit önnön létének népessé­géről is, és test­vérének vall tár­gyakat. amelye­ken már ott a múlandóság folt­ja. A forintos, az elöregedett, el­múlásra ítélt „egység” — ha hinni lehel Ba­bitsnak — köny- nyezett. Már a tenyerembe is úgy terítette a véletlen. hogy sorban utolsóként kullogott. szin­te szégyenkezve, kissé elkülönülve a többitől, mert megszokta már, hogy alkalmasim szemügyre ve­szik, gyanakodva érvényét, hiteles­ségét illetően. A hangja. ahogy hozzácsörrent a többihez, tompa volt. rekedt és színtelen. A többi vidáman csilin­gelt, hivalkodón. szinte visítva, ahogy a bölcsök lakói acsarkod- nak bele a világ­ba, jogot követel­ve az élethez. A színész lutoU eszembe. aki Hamlet von éj Othello. Romeo és Trisztán, s ve­dül statisztává fonnyadt. aki legutolsó napiul éli a .fzzzon”- nak. mert hol­napra kivárnák a forgalomból. A villamos ro­bogott velünk s kenyeletes sza­vakkal búcsúztam a forintostól: — Ég veled. Pár percünk van még, amíg a ka­lauz ideér. Szól­junk hát egymás­hoz úgy. amint barátok köszön­nek el a pálya­udvaron. ha mát lendül az indító tárcsa a moz­dony melleit. Mi voltál ne­künk. forint? Já­ték a gyereknek, aki selyemrxtpirt szorított rád. s ceruzával dör­zsölte ki a pro­filod rajzát. Vol­tál öröm a kocs­mái: söntésében, mámor a vigaszt kereső markában. Voltál eledel a piacok sátrai kö­zött: kelkáposzta, kenyér és marha­hús. Voltál szó­rakozás a mozik pénztárablaká­ban és voltál könyv. amiben versek vannak, ahol a lélek moc­can. Voltál sze­relem. bimbó egy virágcsokorban, voltál kéj és te voltál a véresenp a gyilkos tőre he­gyén. Gurultál a zálogos polcain s mohón kapott fe­léd öt ujj. ame­lyek már reg nem érintették felmenő rokonaid, a zizzenö papí­rokat. Voltál ko­porsó és gyász- szalag és voltál — hogy is hagy­hattad volna ki — a gyógyulás ára. színtelen csepp egy patika­üvegben. amivel borongás téli éj­szakán rohant va­laki. hogy eny­hítse a nyöszörgő kint. Az élet voltál, bújával, örömé­vel s türelemmel viselted ezernyi, milliónyi ujj nyomát, amíg be­lekoptál. Hűtlen kezek érintettek, rádgörbülve a pillanatban, ami­kor birtokolni kezdtek, hogy re­pítsenek to­vább, ha szolgála­tod letelt. Ki látta ezt? Ki tisztel érte, ki tudja, hogy „sunt lacrimae re rum”? Mit mondjak hát, amíg itt la­pulsz még a te­nyeremben. mert közeleg már a kalauz? Hogyan hangozzék a mon­dat. amiből meg­hallod: ismer­lek. érzem bá­natod s tudom értéked,? Talán így: „Egy átszál­lót!” Tokaji György Egy év kiskereskedelmi áruforgalma a számok tükrében Háromszorosra emelkedett a televíziótulafdonosok száma MENNYI BORT, SÖRT ÉS RUMOT ITTUNK? A Központi Statisztikai Hi­vatal munkatársai összeállí­tották az 1959-es év kiskeres­kedelmi áruforgalmának rész­letes statisztikáját. Az adatok pontos képet adnak arról, hogyan nőtt a lakosság vásárlóképessége, milyen cikkek iránt nyilvánult meg a legnagyobb keres­let, melyikből mennyi fo­gyott. A kimutatás számoszlopai­ban a legnagyobb változások az iparcikkeknél vannak. Egy sor termék néhány évvel ez­előtt még egyáltalán nem volt az üzletekben, s ma már tíz­ezerszámra kelnek el. Ezek közé tartozik például a tele­vízió, amelyről csak 1957-ben van az első statisztikai fel­jegyzés: ekkor 4982 fogyott el. Egy évre rá már 13 538, ta­valy pedig több mint 40 000 készülék talált gazdára. A pár FÉRFI DOLGOK Hasonló képet mutat a ruhaneműk forgalmának alakulása is. Néhány érdekesebb szám: a kiskereskedelem több mint kilencmillió négyzetméter gyapjú- és műanyagszövetet, negyvenkét millió-kétszázöt- venegyezer négyzetméter pa­mutszövetet adott el, jóval többet, mint 1957-ben vagy 1958-ban, s kilencszázezer női kabát, kilencszázötvenhétezer férfiöltöny, egymillió-kétszáz- tizenkétezer női ruha. s mint­egy tizenhárom és félmillió bőrcipő fogyott. Az élelmiszerek forgalma csak egyes cikkekből emel­kedett számottevően. Ezek közé tartozik a finom­liszt. a nyershús, a vaj, a tej, a tojás, a baromfi, a csoko­ládé és a különböző csokolá­dés áruféleségek. Étolajból, margarinból jóval kevesebbet fogyasztunk, mint néhány év­vel ezelőtt, s ugyanez áll töb­bek között a kenyérre is. évvel ezelőtti kimutatásokban nem szerepelt porszívó, villa­mos padlókefélő gép és ház­tartási hűtőszekrény sem. Tavaly 27 300-an vásárol­tak porszívót, nyolcszor annyi hűtőszekrény, s kétszer annyi padlékefélő gép került ki a boltokból, mint 1956-ban. Érdekesen alakult az úgy­nevezett élvezeti cikkek for­galma is. A borárak csökken­tésének hatására több mint húszmillió literrel több fo­gyott, mint 1958-ban s körül­belül 24 millió literrel nőtt a sörfogyasztás is. Rumból és pálinkából viszont alaposan megcsappant a kereslet: csak­nem harmada volt az 1955. évinek. Évről évre több cigarettát szívnak a dohányosok — leg­alábbis erről tanúskodnak az egy évtizedre visszanyúló ada­tok. 1951-ben „mindössze” nyolcmilliárd és pár száz mil­lió darabot adtak el a trafi- kosok. 1953-ban már csaknem tízmilliárdot, 1959-ben pedig tizennégy és félmilliárdot. Húsz százalékos terméstöbbletet hoz a szőlő permetező műtrágyázása Igen, igazgató kartárs! Rögtön indulok... (Komadi István rajza) Az ország valamennyi tör­ténelmi borvidékén beveze­tik az idén — egyelőre még nagyüzemi kísérletként — a gödöllői Agrártudományi Egyetemen kidolgozott per­metező műtrágyázási mód­szert. Az eddigi kísérletek szerint a permetezöanvagbr kever! műtrágyaoldat haté­konyabb. mert a levélen al a növény jobban fel tudja venni a tápanyagot, mint a gvökérzet útján. A szőlő művelésénél a mű­trágyát — rendszerint a ma­gas hatóanyagú karbamidot — bordói lével együtt per­metezik. így ez nem iaényel sem külön felszerelést, sem külön munkát, sőt. a nö­vényvédő permetezés hatás­fokát is javítja. Júniusban, a szőlő virág­zásakor tíz állami gazdaság szőlőjében kezdik meg a per­metező műtrágyázást, s a nyáron még háromszor is­métlik. Az új eljárástól 20 százalékos termésemelkedést várnak- országos méretű al­kalmazása évi 200 millió fo­rint értékű szőlőterméstöbble­tet hozna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom