Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-13 / 87. szám

MONOR® VIDÉKE Két tehetséges fiatalember • A PEST MECYEJ HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • II. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 19ö0. ÁPRILIS 13. SZERDA Az MSZMP járási v. b. közleménye I960. április 7-én megtartott ülésén az MSZMP járási v. b. napirendre tűzte és megvi­tatta a Mnnor és vidéke egy év alatt végzett munkáját. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a lap ebben az időszakban sokat fejlődött, tartalmi munkája állandóan javult, az olvasók megszeret­ték, a járási vezető szervek­nek sok hasznos segítséget nyújtott. A lap helyes irány­ban fejlődik, ezen az úton kell tovább haladnia. Többet és jobban kell azonban fog­lalkozni a lapban a mező- gazdaság szocialista átalakítá­sának, a termelőszövetkezetek megszilárdításának napi kér­déseivel. a tsz-pártsz?rvezetek munkájával. Többet kell fog­lalkozni a járás legnagyobb községének, Vecsésnek életé­vel, problémáival is. A v. b. megfelelő határo­zatokat hozott a lap munká­jának segítése érdekében. A lap szerkesztésében kifej­tett tevékenységéért a v. b. dicséretben és könyvjutalom­ban részesítette Radványi Barna elvtársat, a lap szer­kesztőjét; a szerkesztő bizott­ság aktív tagjait; Biaskó Mi­hály, Fiilöp Károly, Gyenes József. Ilörömpő Jenő, Kozák Sándorné. Szűcs Dénes és Va­dász Józseíné elvtársakat; valamint a legszorgalmasabb munkatársakat: Mészáros Jm- rét. Furuglyás Gézát, Kalotay Gábort, Tarró Józsefet. örömmel vette tudomásul aj v. b.. hogy a lapterjesztés j munkája is megjavult a já- í rásban. s az elmúlt évihez j viszonyítva mintegy 130 szá­zalékkal megnövekedett az eladott példányszám. Ezért a v. b. ezúton fejezi ki köszö­netét és elismerését a posta- hivatali vezetőknek, hírlap- felelősöknek és kézbesítőknek, külön kiemelve a monoriakat és gyümrőieket, akik e téren a legszebb eredményeket ér­ték el. Látogatás a péteri Rákóczi Tsz-ben A vonattól autóbusz visz a falu felé. Az út két oldalán szántóföldek. A vonatról jö­vők beszélgetnek. — Ugyan mit palántázhat- tak már ki? A szántás is szép... A majorba a munkanap végére érkezünk. Az elnök is, a mezőgazdász is hazakészül. A 71 éves Gutái János bácsi­val, a szőlészeti brigádvezető­vel, a tsz párttitkárával be­szélgetünk. — Sok a munka a szőlő­ben, nyitunk, metszünk. Na­ponta 10—15 ember' dolgozik a brigádban. Még nem ismer­jük ki magunkat a sok 100— 200 négyszögöles parcella kö­zött. Az első nap 11 tag 7290 folyómétert nyitott ki. Csak az a baj, hogy mindig mások jönnek ... Mások meg egyál­talán fel sem veszik a mun­kát. Paputft Mihállyal is többször beszéltem. Hrutka Mihály csak 61 éves, a ház­táji földet kimérette magának, de dolgozni még nem volt. — Tudják-e a tagok, meny­nyi munkaegység jár az el­végzett munka után? — Azért jöttem be az iro­dára ma, hogy megbeszéljem az elnökkel, mennyit írjak a födésért, nyitásért, kunyhó- készitésért. A lugasmetszés nincs benne a munkaegység­könyvben, de megfigyeltem, hogy két ember metszi a lu­gast annyi idő alatt, mint a szőlősort egy ember. Hornyuk Mihály bácsi ve­tőmag ügyben jött. — Lemorzsoltam a 65 kg kukoricát, de burgonyám nem termett. — Burgonya vetőgumó he­lyett is adjon be kukoricát Mihály bácsi — mondja az elnök. — Nem lehet azt. Két hízót akarok szerződni, kell azok­nak is a takarmány. Végül megegyeznek; a 65 kg mor­zsolt kukoricához még 50 kg csöves kukoricát tesz Hor- nyák bácsi. A tehenészetben 27 tehén közül 22 naponta 170 liter te­jet ad. Szépek a borjak is. Kettőt mesterségesen nevel­nek. — A mesterségesen nevelt jószággal kevesebb baj van — szól fejős közben Békési János, a gondozójuk. — Csak ne fogyna úgy a takarmány. Kevés a silónk. A kukoricaszár is elfo­gyott. Mi az ősszel majdnem mindent felszántottunk. Nincs a határban egy szál se — ve­szi át a szót Hunka János. Távozóban a kapuban az éjjeliőrrel találkozunk — jön, hogy vigyázzon a közös tu­lajdonra. Sz. D. Felszabadulásunk 15. év­fordulója tiszteletére Gyom­ron is szép kiállítást ren­deztek. Itt a Gyömrői Sütő­ipari Vállalat ötletes, szem­léltető anyaggal vívta ki a látogatók elismerését. A vál­lalatról itt csak a legfőbb szemléltető dokumentumokat láthattuk. Sokminden még ki­maradt. Vegyük csak sorba. Az 1953. október 1-től, az alakulás pillanatától eltelt időszak alatt a vállalat több nehézségen, átszervezésen, valamint leválasztáson esett át. Jelenlegi feladatát: a monori járás 83 ezer lélekszámú lakosságának pékáruval való ellátását teljes egészében biztosít­ja. Járásunk 18 közsé­get naponta friss áru­val elégíti ki. A vállalatnak 22 termelő egysége van, melyek közül több már korszerűtlen. Ilyen például a vecsési 1.3. számú termelőegység, amely múlt év júliusában beomlott s az még a mai napig sem volt felújítható, mivel a rendel­kezésre álló helyiségek a kor­szerűsítést. gépesítést nem teszik lehetővé. A vállalat 1959-ben el­ért forgalma: 21572 030 Ft volt, amely az 195S. évihez viszonyítva: 100,9 százaléknak felel meg. A kenyértermelés 50 306 q-ról 1959-ben 61587 q-ra emelkedett. Néhány szám a fejlődésről: 1959-ben 1 db dagasztógépet vásároltak (öt csészével) 41 900 Ft értékben. Felújítot­tak l db tehergépkocsit: 39 ^ ezer Ft értékben. Néhány da- z easztúgépen végzett felújítás j értéke: 35 ezer Ft. Közpon- ^ ti raktár korszerűsítése: 4G ezer Ft. Háromvagcnos szén- ^ raktár korszerűsítése: 44 ezer ^ Ft. Központi raktár építése: íj 42 ezer Ft. I í y A vállalat életében egyik j legsikeresebb szervezés a ^ múlt évi kongresszusi mun- íj kaverseny volt. Termelési ér- íj tekezleten történt - ■ ■ • ' lások összegezése: any: _ ségeknál 42 ezer. munkabé- íj reknél 25 ezer Ft megtakg- í, rítást vállaltak. Ezzel szem- ’{< ben \ az elért megtakarítás: íj anyagköltségekné-l 135 ezer, íj munkabéreknél 11 ezer íf és egyéb költségeknél 52 (j ezer Ft volt. Államunk nemcsak megbe- ^ csüli, de jutalmazza is a ^ munkaversenyben jó ered- í. ményt elért dolgozókat. így \ a vállalatnál is 1959-ben az f eredményes munkaverseny íj jutalmául íj 10 munkás lett kiváló \ dolgozó és 20 dolgozó fj kapott oklevelet, s ezzel 'j együtt pénzjutalmat. A műszaki fejlesztés ered- íj menyeként eljutottak oda, íj hogy az elmúlt éviién csak 1 íj baleseti sérülés volt. í í Szombaton ünnepeltelt a 'j Gyömrői Sütőipari Vállalat ^ dolgozói. Gyomron, a kultúr- fj otthonban osztották ki szí 1959. évi n ye rés ég részesed ést, ^ amely kb kilencnapi munka- fj bérnek megfelelő összeg volt. f - BM - \ í .vére figyelhettünk fel a felszabadulási kulturális szem­lére pályázatot beküldők kö­zött: a Bak-testvérekre. A 21 éves Imre a Képző- i művészeti Főiskola hallgató- ■ ja. A Bakaruhában cimű £ filmhez készített plakáttervé- , ^ vei a legutóbbi országos pla- ff kátkiállításon is szerepelt. 1 Öccse. Sándor, 18 éves, érettségire készül. Gimnáziu­mi tanulmányaival párhuza­mosan a fényképész-szakmát is kitanulta. Terve, vágya: fotóriporter szeretne lenni. Mindketten a .syömrői KISZ- szervezeí tagjai, Sándor út­törővezető is. A többit •— mondják el a képek. Bak Imre: Borús délután Bak Imre: Plakáiterv Bak Sándor: Nagyanyám BUDAI NAGY-ANTAL A Vecsési Földmüvesszövet- kezet színjátszó csoportja áp­rilis 4-én ünnepi előadás kere­tében mutatta be Koós Károly színművét a helyi művelődési otthonban. Az előadáson meg­jelent Szíjjártó Lajos elvtárs, a járási tanács vb-elnöke és Sásdy Jenő rendező, a MÉ­SZÖV kulturális ügyeinek re­ferense. A látottak alapján megálla­píthatjuk: az országos viszony­latban is az elsők között szá- montartott kitűnő együttes, újabb nehéz feladatot oldott meg. A címszereplő id. Hra­chovina Lajos, valamint a Be- se Anna alakját megformáló Saári Erzsébet, nagyvonalú alakítást nyújtott. Kettőjük Az idős magterniesztő Mi lehetett a bűne? vajon ennek a lsét kacsának, akik — a fénykép tanúsága szerint — éppen a rendőrség­ről sétálnak kifelé. Bánatos járásuk arra vall, hogy igen főbenjáró bűnük lehet... (Kalotay Gábor felvétele) Csendes, halk szavú, mo­solygós ember Gáspár Sándor előadó, az OVEF monori faj- tamegállapító telepének Sán­dor bácsija. 40 évi megszakí­tás nélküli szolgálat után most nyugdíjba megy. — Nem mondtam végleg búcsút, csak átadom helyemet ! a fiataloknak. Nyolcévi kato- ! nai szolgálat után, 1920. ja­nuár 19-én léptem át először : a Monori Mag kapuján. Ak- I kor még csak a lovakat bíz- | ták rám. Később. 1926-tól \ kezdtem járni a gazdaságokat j és „bonitáltam”, ellenőriztem j a magtermesztő parcellákat. I Télen meg kapuskodtam vagy j a raktár vezetését bízták rám, i mikor hová kellett ember. A | felszabadulás in a munkahe­lyemen ért. Harmadmagam- mal dolgoztam a tisztítótele­pen a vöröshadseregnek. Aki végigélte az olasz frontot és hadifogságot, az nem szaladt a pincékbe. Az üzemi bizott­ság tagjaként az én felada­tom is volt az üzem megin­dítása. Vetőmagot, traktort és vetőgépet adtunk kölcsön a gazdáknak, hogy ne álljon meg a magtermelés. Szüksége volt az országnak akkor is, ma is a jó vetőmagra. A há­ború után rögtön megkezdő­dött a szállítás a Szovjet­unióba. népi demokratikus országokba, de nálunk vásá­rolt magot Dánia, Francia- ország is. Az Élelmezési Dol­mögé — közel azonos osztály- f, zattal — sorakozik Kállai 1st- ff ván, Fekete Károly, Elekes ff István, ifi. Hrachovina Lajos, f Honti István. A kisebb szere- % pekben kitűnő alakítást nyúj- £ tott Tóth Zs. István, Hegedűs % László, Kiss István, Király ff István. A helyszűke miatt feli nem sorolt szereplők is jelen- f Bak Sándor: Sakkozók tösen llO ájáruUa.n, a _ előadás ^CSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXNXNXXWXXXXXXXXXXVXXXXXXXNY* sikeréhez. Az előadás után Szíjjártó Lajos elvtárs a következő nyi­latkozatot tette: — Élmény volt számomra az előadás, sajnálhatják azok, akik nem látták. Ez a színját­szó csoport megérdemel min­den dicséretet, mert művésze­tük már túlnőtt a műkedvelői színvonalon. Befejezésül megemlítjük, hogy az előadási Kiss István, idős Hrachovina Lajos és Fe­kete Károly rendezték, igen jól. (Fekete) HEJ, TE PUSKA... gozók Szakszervezetét én ala­kítottam meg 45-ben Mono- ron. Két évig voltam tagja a közellátási bizottságnak, hej, de sokat harcoltam a monori dolgozók kenyér-, liszt- meg cukor-pótjegyeiért. Szép idők voltak azok — emlékezik vissza Sándor bácsi. Az emléklapokat, oklevele­ket nézegetjük, meg a nagy kerámiaszarvast, amelyre a bensőséges búcsúztatáskor munkatársai írták emlékül neveiket. A falon függő em­léklapra ezt írták 1955-ben: Gáspár Sándornak, a felsza­badulás 10. évfordulójára, a szocializmus érdekében kifej­tett lelkes munkájáért. Szöcs Dénes Hazánk felszabadulásának 15. év­fordulója tiszteletére a muukás- őrsór monori járási narancsnok- noksága lövés zversenyre hívta ki a rendőrka pitányságot és a ki­egészítő parancsnokságot. A lövészverseny március 29-én volt. A három fegyveres testület leg- iobb céllövészeiből alakult sorfal előtt Kovács József százados elv­társ emlékezett meg az évfordu­lóról és ismertette a verseny sza­bályait. Utána megdördültek a pisztolyok, maid kelepelni kezd­tek a géppisztolyok is. Szép ered­mények születtek. A három fegy­veres testület tagjai bebizonyítot­versenyen, hogy a nép államának készek a megyédé­ták a haza, sére. Eredmények. Pisztolyból: 1. Petz Ádám (munkásőrség), 2. Romházi László (munkásőrség), 3. Varga Károly (kiegészítő). Géppisztoly­ból: 1. Trepák István (rendőrség). 2. Kovács József (munkásőrség), 3. Kosa István (rendőrség). Az eredményesen szereplő elv­társak nagy örömmel vették át a jutalmakat. Az eredményes verseny után a munkásőrség rész­vevő tagjainak ajkán vidáman csendült fel kedves daluk: „Hej, te puska, nuska vagy ...” _ M — E NGESZTELŐ HANGÚ LEVÉL a gyömrőiKISZ-szervezet katonafiaihoz, arról: miért is késik a posta... Drága Barátaink! Tudom én, magam emléke­zetéből, milyen kedves öröm a katonának, ha levelet kap ha­zulról: családtól, kedvestől, ba­ráttól. Értem is jogos nehez­teléseteket amiatt, hogy bará­taitoktól, a gyömrői kiszesék- től nem kaptok választ levelei­tekre. Pedig titeket nagyon ér­dekelne minden, ami itthon történik. Hiszen ha hazajöt­tök, első utatok — sokszor a családi otthont is megelőzve — az ifjúsági otthonba vezet... Erezzük, tudjuk mi is ezt, mozgolódik is igen sokszor emiatt a lelkiismeretünk. Bó- dis Jancsi barátom az. aki ezt leginkább szóváteszi. Ilyenkor megszületnek a szent, nagy fo­gadalmak: 'írni fogunk! A lány kör el is határozta, egy összejövetelüknek nem is lesz más programja, mint kollektív levélírás nektek. Aztán ... Az­tán mindig közbejön valami.. Valami sürgős, gyorsan elvég­zendő munka. Bár úgy érez­zük, hogy mostanában csak „félgőzzel“ dolgozunk, -nap­jaink programja mégis általá­ban úgy alakul, mint például az elmúlt héten. Vasárnap a járási kulturális szemlén vol­tunk Monoron, hétfőn részt vettünk a helyi felszabadulási ünnepségeken. Kedden politi­kai oktatást tartottunk, csü­törtökön vezetőségi ülést, pén­teken ünnepi taggyűlést. (Most osztottuk ki az Ifjúság a szocializmusért próba jelvé­nyeit. ötvennégyen szereztük meg!) Szombaton pedig .,. Hát erről, a szombatról, kü­lön kell írni. Sok különféle, kedves ünnepség lezajlott már az elmúlt három esztendő alatt a mi otthonunkban, nem egynek ti magatok is részesei i'oltatok. De ilyen ünnepségei: kiszisla eljegyzést, először lát- tak-hallottak az öreg falak. Megkapó volt a pillanat, ami­kor a mi drága ifjú barátunk, Klics Gyula keresetlen Szávák­ká1 kérte a szülök, s az elvtár­sak, barátok beleegyezését ah­hoz, hogy eljegyezhesse szépen szavaló, kedves-ügyes kiszista lányunkat: Füstös Marikát. Mi készséggel, örömmel adtuk meg a beleegyezést, s elborí­tottuk őket virággal, ajándék­kal, jókívánsággal, szeretettel. Hiszen olyan szépek, kedvesek, f iatalok, úgy megérdemlik a boldogságot... Gondolom, ti, családunk távollevő tagjai, egyetértetej- ebben velünk... Hát, látjátok, minden nap hoz örömet, gondot. Arvay Tomi éppen most jár oda Vö­röslődön, a nyári táborozás színhelyét megszemlélni, ké­szülnek a haditervek a tava­szi kapálások gyors, ügyes le­bonyolítására (10 hold kukori­cát vállaltunk fel a tsz-től!) és az otthon nyári renoválására... Ezek miatt nem írunk, s nem azért, mintha elfeledtünk vol­na benneteket. Számontartunk, visszavárunk mindannyiato­kat! Kívánok nektek erőt, jó egészséget. katonaszerencsét, kiszista jé munkát, a magam, s a drága kiszista család nevé­ben: Radványi Barna Ami a kiállításba már nem fért bele

Next

/
Oldalképek
Tartalom