Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
ttyuittfckles1, KIS JÓZSEF: KÉT SZERELEM Egy didaktikus ifjúsági regény Bokros János: Pest felé A mozdony, mint egy vén kemence, vagy mint egy vén csősz, úgy pipál. Feltűnik Gárdony, majd Velence, s a tó fölött néhány sirály. Baloldalom a pálya mellett, amint elsuhan a vonat, futólag látni összegörnyedt, vén csákányos munkásokat. Kicsiny csapat, talpfákat hordoz, s a síntől szinte kérdezi, miként a betegtől az orvos; mi baj, mi fáj, hol fáj neki? Magyar hazának egy darabján, a magyar népből egy sereg. Kemény kezekkel, és mogorván izzadva bár, de küzdenek! S ahogy felállnak, integetnek, mindez csak néhány villanás, az elsuhanó, gyors vonatból nem látta őket senki más. Plakett a könyvespolcon m A harmincas évek vége, •^amelyben ennek a regénynek a cselekménye játszódik — feszültségekkel terhes. A színiiskola és a szociáldemokrata párthelyiség, amely az események fő színtere — sok érdekességet tartogat. S ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a cselekmény egy színiiskolai vizsgaelőadás és egy féllegális kommunista műsoros est, valamint egy kialvó és. felob- banó szerelem körül bonyolódik, már együtt is vannak a jó ifjúsági regény kellékei: történelmi feszültség, érdekes színtér, izgalom, romantika,, szerelem... A kellékekkel ’tehát nincs baj, s láthatóan a jó szándékkal sincs. Hogy mindezek együttvéve mégsem szültek jó ifjúsági regényt — hol kereshető ennek az oka? Abban, hogy kezdő, kiforratlan író alkotta, akinek ráadásul tehetsége is kétséges? Túlságosan sommás, leegyszerűsítő, kegyetlen lenne ez a magyarázat, ezért elfogadhatatlan is. Egyrészt tudniillik van néhány olyan részlete a regénynek (megalázó lakbérelengedési instanciázás a háztulajdonos Dreher Jenőnél, vidéki hatalmasságok tivornyája Mártonfalván), amelyek kétségtelen írói tehetségről tanúskodnak, másrészt a tehetség önmagában különben sem biztosítja, hogy minden esetben / hibátlan remekek fussanak ki! az író tolla alól. Elég egy í hibás alapokra épített koncep- í ció, amely fojtogatóan neheze-í dik rá szándékra és tehetség- j re — s a mű irodalmi értékei; máris súlyos veszélybe kerül-j nek. Ez történt regényünk ese- j tében is. Azt az — egyébként j helyes — elképzelést tudniillik, i amely szerint az ifjúsági re-; génynek pedagógiükus célzatú-': nak kell lennie, annyira a di-i daktikusság - végleteiig érvé- i nyesítette, hogy regényének; cselekménye és figurái — éle-; tességüket elveszítvén — egy; történelmi lecke sápadt ü- i lusztrációivá szegényedtek, j Szerzőnk minduntalan oktatni: akar, s ahelyett, hogy ezt rá-j bízná a könyv életanyagára • (hadd sugározza ez az élet-< anyag — az irodalom terme- \ szetéből következően — az ok-J tatásul szánt tartalmakat), í ahelyett maga a szerző, pon-! tosabban: oktatási szándéka j lép elő főszereplővé. Mind- í egyik figura puszta szócső: aj színiiskola igazgatója kenettel- J jes és banális „igazságokat” J szónokol a színészi hivatás-; ról a valószínűtlenné idealizált; kommunista szobrász egy; rossz szemináriumvezető tudó- i lékosságával fejtegeti ámuló! fiatalok előtt a lenmizmus ta-í nításait, a főhős pedig egy! személyzeti osztályvezető ala- í posságával elemezgeti önmaga) és mások számára saját fejlő-; désének etapjait. (Általában: a; hősök — mint egy középkori ; iskoladrámában — sokkal töb- ; bet beszélnek, mint cseleksze- í nek.) Ha meggondoljuk per-! szg, hogy az ifjúsági irodalom- í ban — bizonyos „egyszerű- j ség”-követelményből fakadó-; an — nagyobb a leegyszerűsí- \ tések veszélye, mentséget j ugyan nem, de magyarázatot ' találunk e könyv gyengéire. 5 y Egy megjegyzést még: az 4 irodalomtörténet és az olva- j sók számontartanak már egy ^ Kis Józsefet, illendőbb lett ^ volna tehát, ha a Két szerelem j szerzője más névvel jegyzi! kötetét. Zoltán Erzsébet j s.\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\vv\\\\\\\\\\\\\\\\\> MOSZKVA A Libération című francia |lap érdekes tudósításban szá- ;mol be arról az összej övetel- i ről (a Dosztojevszkij Könyv- | tárban), amelyen Ilja Ehren- ■burg elbeszélgetett tisztelőivel ; új könyvéről, a Francia füzeitekről. Régi értelmiségiek és ; fiatal diákok egyaránt eljöt- jtek erre a megbeszélésre. A ; tudósítónak elsősorban az i tűnt fel, milyen népszerű ; Ehrenburg olvasói körében. A ; másik, ami szembetűnt: az ; a szovjet olvasók határtalan érdeklődése a francia kul- ; túra iránt. Éppen ezért a ; Francia füzetek — a tudósító : szerint — jelentős eseménye WvXXXXXXXXXXXXXWCC'XXXW.XVVXXXXWOvXVvXXX' A HÉTEN HALLOTTUK 2 a Szovjetunió kulturális éle- ^ tének, különös tekintettel ^ Hruscsov közelgő franciaor- í szági látogatására. I •£ Szovjet—francia koprodukcióban készül a „Mi újság Keleten?” című film. Három francia utazza végig a Szovjetuniót és amit átélnek, megelevenedik a filmen. A forgatókönyvet francia szerző írta. A film célja bemutatni a Szovjetuniót úgy. ahogyan a francia látogatók látják. Női főszerepét, egy szovjet geológust, Tatjana Szamol- jova, a Szállnak a darvak főszereplője játssza. VARSÓ Nyolcvan zongorista, 120 órán keresztül játszik Cho- pin-műveket a nagy lengyel zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából sorra kerülő ünnepségeken. Az előadókat 34 tagú zsűri fogja el- ^ bírálni, tagjai 22 országot kép- ‘íj viselnek. Arthur Rubinstein, ^ a világhírű zongoraművész £ lesz a zsűri elnöke. LONDON ■' Háromezredszer játsszák az angol fővárosban Agatha Christienek, az ismert de- tektívregény írónőnek legújabb darabját. PÁRIZS Samuel Beckett francia író új darabja érdekes eseménye lesz a francia főváros kultúréletének. A darab egyetlen szereplője ugyanis: néma. New Yorkban már óriási sikerrel adják hetek óta a művet. USA Két mozi mutatja be rövidesen Los Angelesben a legi Szeszélyes útvesztő az ember emlékezete. Rengeteg j; minden raktározódik el titkos J rekeszeiben, de csak kevés í kerül ki belőlük, az is kiszá- \ míthatatlan törvényszerűségek £ hatására. Arról például, hogy £ ez a kerek bronzplakett, Móra ^ Ferenc arcának bronzba örökített mása — amely kevéssel í a temetés után, tehát több ", <xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx% újabb szenzációt: a szagos", filmet. Az egyik film a „Nagy", fal mögött” című olasz kul- > túrfilm, amelynek ezen az ^ előadásán, úgynevezett A.ro- ^ maráma-kísérlettel, az ábrá- ^ zolt tárgyak megfelelő illa- ", tát is lehet majd érezni. A ^ másik filmet a nemrégiben ^ meghalt Mike Todd ameri- ^ kai filmproducer hasonló ne- ; vű fia állítja elő, és a film; címe: „A titokzatosság szaga”. * \ Opera készül Saccö és Van- J zetti életéről. Marc Blitstein í zeneszerző — akinek eddig . már két operáját mutatták J be — írja a híres forradalmá- f rok életéről szóló opera ze-! néjét. 2 mint negyedszázada került könyvszekrényem egyik polcára —, hogyan született és hogyan jutott hozzám, teljesen magfeledkeztem. Pedig szemem sokszor elsiklik rajta, mint ahogyan ezt teszi például karórám számlapjával is, anélkül, hogy észlelné, van-e rajta 6-os szám, vagy pedig ennek a számnak a helyét a másodpercmutató kerek pá- i lyája sajátítja ki. : A napokban lebbent elém i halálhíre Kotormány János- : nak, akit Móra annyi íráséiban „személyem körüli mi- j niszterem”-nek becézett. Amint <a szomorú Ihír földidézte a : szegedi múzeum derék szak-. : altisztjének arcát, alakját, : szemem akaratlanul is ráté- ívedt a kis bronzplakettre és j a történet váratlanul életre ' serkent. • * \ Móra 1934 februárjában halt ; meg. Kotormány Jánost, á ímár akkor is őszbecsavarodott (hajú, hűséges fammulust is ! leírhatatlan árvaságban hagy- : va. A gyász, a fájdalom mű- : vésszé tette az egyszerű embert, aki talán soha életében : nem rajzolt, nem festett, még : kevésbé szobrászkodott. A ! múzeumi gyűjtemények da- : rabjaiban sem láthatott leltári : tárgyaknál egyebet. Amint ; kék szeme, fájó szíve siratta : gazdáját, nehézkes, vaskos ; ujjaival öntudatlanul gyúrni, ; formálni kezdett egy keze- ; ügyébe került agyagdarabot : és az agyagból egyszerre csak j Móra arca alakult ki, szájá- ! ban az örök szivarral, ponto- ! san úgy, ahogyan Kotormány í János egy emberöltőn át nap- ; ról napra látta, akár a szegedi í „kultúrpagoda” igazgatói szo- S bájában, akár a pitvarosi ; vagy a rönkéi avar temető ; föltárt sírjai között. Talán ő ; maga csodálkozott művén a ; legjobban és hitetlenkedve, ^restelkedve mutatta meg az 5 agyagarcképet.. Aztán gipsz- S másolatot csinált róla — en- ä nek a műveletnek a technika- ját már megtanulta szak- '", altiszti pályáján a múzeum- '", ban —,-de még ezzel sem e’é- ", gedett meg: bronzba öntette a ", domborművű portrét, pici fi- ",f zetéséből lopva el a rávaló í költséget. Az egyik bronz- ^ másolatot így adta át: ^ — Mind a ketten nagyon szerettük az igazgató urat. er- ^ ről is emlékezni fogunk rá. | * ", így lett művész Kotormány ^ János, akinek valószínűleg ez az egyetlen műalkotása. Nincs ^ tudomásom róla, hogy valami ^ más hasonló mű is kikerült ^ volna barkácsoló kezéből. Azaz ^ mégis! Ahogy múltak fölötte í az évek. lassanként saját fe- ^ jét. arcát is átmintázta. Hosz- í szúra növesztett galambősz ^ haját oldalt lefésülte homlo- ^ kára, szájában úgy tartotta a ^ szivart, mint hajdani gazdája, ^ sőt még a hangja is egyre ^ selymesebben emlékeztetett a ", búzamezők énekesének hang- \ .iára. á Magyar László — Szöktem!... — mondta pirosán az izgatottságtól és a hidegtől a fiú. — Bújtassatok el!... Apám!... Sztarencki alig jutott szóhoz. Igyekezett villámgyorsan rendbehozni a dolgokat. „Ha megszökött, bűnt követett el, mert a háború végeredményben a haza védelme. Tehát, ha elbújtatom: én is bűnt követek el. Megsértem a törvényt! De a háború bűn, mert gyilkosság! Tehát elszökött a bűn elől! Elbújtatni erény! Ha visszazavarom, eleget teszek a törvénynek, tehát pontosan járok el! De ha visszamegy, megölhetik a csatában, tehát miattam pusztulna el, az pedig me- gintcsak nagy bűn...!" — Apám!... — mondta a fiú. — Minden perc drága!... — Persze, persze... — dadogta Sztarencki és most először életében teljesen tanácstalan volt. Szerette volna végiggondolni még egyszer és alaposan a dolgokat, de erre most nem volt idő, s fia is minduntalan megzavarta. Ezért hát gépiesen cselekedett, megvárta, míg a gyerek civilbe öltözött és elkísérte egy rokonukhoz a külvárosba. Két nap múlva rohamsisakos, fegyveres katonák jöttek és keresték a fiát. Sztarenc- kit vitték el helyette. Faggatták. Nem felelt. Leszegte fejét és figyelte, hogyan hullámza- nak, forognak fejében a gondolatok. Nem hallotta a kérdéseket. Csak egyes szavak villantak tudatába. Valahol más világban járt már, valami furcsa, idegen világban és csak kapkodta csodálkozva a fejét. Kiesett a testéből, elvesztette önmagát. Bekísérték egy fogdába Néhány órát töltött itt ebei kábulatban. Megpróbálta körüljárni szűk celláját, tapogatta a falakat, de ujjai érzéketlenek voltak. Aztán letépte az ingét és összesodorta kötélnek. Némán csinálta és tapogatva, mint a vakok. Utolsó perceiben gyermekkora jutott az eszébe, a fiúk, akik azt mondták rá, hogy gyáva. Mielőtt tiltakozni tudott volna gondolata ellen, már halott volt. kot. Kollégája bosszankodott, másnap pedig az egész vállalat ezen nevetett. De Sztarencki nem bánta. Míg ült íróasztala mellett, a habfehér írópapírt tiszta leikeként képzelte el; boldog volt, hogy iimét áldozhatott az abszolút tisztaság oltárán. Sztarenckit nagyon megrendítették azok a nehéz esztendők, amelyeket a háború zúdított a világra. Mindazonáltal nem hagyott fel elveivel, bár látta, hogy azok mit sem érnek bizonyos esetekben. Sztarencki tehát úgy élt, mint akinek viasz van a fülében és fekete szemüveg van az orrán. — A háború: verekedés — vélte. — És én éppúgy nem verekszem, mint diákkoromban. Nem tudnék fegyvert fogni embertársamra. Két fél áll szemben egymással és védi ki-ki a maga igazát. Semmi közöm hozzájuk. Én jó ember vagyok és szeretem a földkerekség minden egyes lakóját. És eleget teszek a törvényeknek. Mert: adjátok meg a császárnak, ami a császáré és istennek, ami az istené!”... Gyermekei már felnőttek, némelyik dolgozott, egy pedig katona lett. Pontosan nem is tudta, hogy mifélék, soha nem avatkozott a dolgaikba. Megadta nekik a neveltetésükhöz mindazt, ami erejéből tellett, tisztelte mások, még a gyermekei függetlenségét is. S míg élt Sztarencki balga boldogságában, nem is gondolt arra, hogy milyen kelepcét rejt számára az élet. Egy téli napon váratta. nul hazatoppant katonafiuk — váratlanul, mert eddig a fronton szolgált. A front akkor már nagyon közel pufo- gott a fővároshoz, éjjelente az ágyúzás megremegtette Sztarencki ágyát. iskola elvégzése, a második az állásszerzés, a harmadik a családalapítás és negyedik a nyugdíjba vonulás volt. Sztarencki harminckét évet töltött el egy helyen, mint jó minőségű csavar, nem túlságosan megterhelt részén valamely motornak. Sztarencki ügyelt arra, hogy élete a legszigorúbb pontosság és a természetből fakadó jóság alapján működjék. Soha, senki nem panaszkodhatott reá. Nem akadt élő, akit megbántott volna. A törvényeknek és rendeleteknek mindenkor és elsőnek eleget tett. Igénytelen lányt vett feleségül, akivel a tökéletesség teljében élte házaséletét. Tucatnyi gyereke született s családfenntartó kötelességtudata csak fokozta jóságát és tisztaságát. Az élet, versZe, nem sokat változott körülötte, mert ahogy iskolás korában a pajtásai. most kollégái és ismerősei voltak azok, akik értetlenül figyelték, olykor gúnyos kacajokat is hallott a háta mögött. Csakhogy Sztarencki már ízig-vérig hőse volt elveinek. Egyszer megtörtént, hogy véletlenül nála maradt egy kollégája egészen apró ceruzacsonkja. Éjjel, első álma után jutott eszébe. amikor egy köhögési roham felébresztette. Kiugrott az áayból, lámpát gyújtott és kabátja zsebeiben sebesen keresgélni kezdte a ceruzácskát. Végre, a kacatok között, ráakadt. Felöltözött, s mert már nem közlekedtek a villamosok, a téli éjszakában gyalog kutyagolt a város másik végébe, barátja lakására. Felcsengette — míg várt a kapunyitásra, alapos náthát szerzett — majd bocsánatkérések között átadta a csőnnyaláb; s míg arcát térdére hajtva sír __ talán akkor... a z egyik fénynyaláb megérinti és megvilágítja benne a valóját. „Te jóléteknek születtél a földre!” Igen, ilyeneket szokott gondolni Sztarencki csendes magányában. Érzi, hogy jó ember, de cselekedeteiben sokszor gátolja a teste. Többször méltatlankodott már Sztarencki a teste ellen. Ha nem lenne teste, nem bánthatnák és ő gátlástalanul tehetne jót az emberekkel. — A test nagy ütközőpont a földön! — sóhajtozott Sztarencki és tovább bámulta tükörképét az ablaküvegben. Évek során át jelleme ki. kristályosodott. Fiatalember korában egyszer sétált a parkban, s hirtelen ügyetlen bogár akadt útjába. Már majdnem rátaposott, de észrevette idejében, sikerült megtorpannia úgy, hogy a sarkán állva megmerevedett. A bogár elmászott a cipő árnyékából, ám Sztarencki nem bírta ki végig ezt a kényelmetlen pózt. megtánto- rodott és elesett. Kabátja könyöke kiszakadt egy éles kavicstól, és zsebében összetörött vadonatúj töltőtolla. Mikor feltápászkodott, mégsem törődött ezekkel az apróságokkal, csak a porban csíkot húzó bogár után bámult. és szemét elöntötték a könnyek. Meghatottságában, hogy megmentette a bogár életét, nem tudta folytatni útját. leült egy padra és sokáig ünnepelte könnyeivel győzelmét. Ilyen aprónak tűnő. mégis sokat jelentő harcok töltötték ki életét. Érettségi után állásba került egy nagy céghez. kis tisztviselőnek. Sztarencki az életét négy fömoz- zanatra osztotta; az első az
