Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-05 / 55. szám
Szentendre A PEST MEGYEI H I R L A P K Ü L Ö N K I A 6 Ál A IV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1960. MÁRCIUS 5. SZOMBAT ''«.rí EMLÉKEZÉS A haladó erők 1910 óta, vagyis ötven esztendeje, március 8-án ünnepük meg világszerte a nők napját. A férfiakkal mindenben egyenjogú, mégis nagyobb megbecsülést és tiszteletet érdemlő nőkre emlékezünk ezen a napon. A nők egyenjogúsítását, minden életpályán történő elhelyezésüket és egyenlő bérezésüket célzó mozgalom, még az úgynevezett kultúrál- lamokban is egészen újkeletű és csak a szocialista országokban nyert teljes megvalósulást, Finnország 1906- ban, Norvégia 1907-ben adott a nőknek választójogot és a sokak ideálja, a „szabadelvű” Svájc területén a nők ilyen joggal még ma sem rendelkeznek. Magyarországon 1895 óta látogathatja nő az egyetemet, de csak a bölcsészet, orvosi és gyógyszerészeti kart. Mérnöknőről például akkoriban szó sem lehetett. Politikai választójoga pedig hazánkban 1945-ig csak annak a nőnek volt, aki elmúlt harminc esztendős, legalább hat elemit végzett. Kivételt képeztek a háromgyermekes anyák. 1945 óta Szentendrén is megismertük egyenjogú nőtársainkat, akik az emberi munka minden területén méltó versenytársai a férfiaknak. Ma a szociális otthonunkat nő vezeti. A házasságkötéseknél hosszó évek óta fiatalasszony működik közre, mint anyakönyvvezető, de sorolhatnánk tovább azokat a munkaterületeket, ahová korábban nő a lábát sem tehette be. Ma a nők napja alkalmából a Budakalászi Textilgyár, Gyapjúgyár, a Pomázi Posztógyár gépei mellől családi otthonukba, gyermekeik körébe fáradtan hazasiető szövőnőket, Népbolt-hálózatunk mindig kedvesen mosolygó alkalmazottait, a HÉV sok méltánytalanságot naponta elviselő kalauznőit, meg a hajnali vonatokon bejáró dolgozó nőtársainkat köszöntjük megkülönböztetett tisztelettel. S anyáinkra gondolunk egyben, akik még csak főző, mosogató, mosó nők voltak, akiket csak úgy vettek számba, hogy „asszonyi nembéliek”. Horváth Levente A Vasipari Ktsz sikerei és gondjai AZ ELSŐ FECSKÉK A Szentendrei Vasipari Ktsz a napokban tartotta meg közgyűlését, ahol Kiss József elnök közölte a tagokkal, hogy a múlt évi eredményes munkásságuk következtében 21 nap átlagfizetést kitevő nyereségrészesedést fizetnek. E mögött a tekintélyes összeg mögött sok munka, szorgalom, sok baj és nehézség húzódik meg. Ezekről a körülményekről beszélgetünk Kiss József elnökkel és a ktsz főkönyvelőjével. — Szövetkezetünk a párt- kongresszus tiszteletére vállalta, hogy éves tervét 120 százalékra teljesíti. Ezt a vállalásunkat 143 százalékra teljesítettük. Termelési értékünk az 1958. évihez viszonyítva megkétszereződött és a múlt évben túlhaladta a másfélmillió forintot. Ez a nagyarányú emelkedés a taglétszámunk gyarapodásának következménye: 1958. évben 17 termelő tagunk, 2 ipari tanulónk és 3 adminisztrátorunk volt, most 25 termelő tag, 5 ipari tanuló és 4 adminisztráior dolgozik nálunk. — Jól szerveztük meg a munkák folytatásához szükséges első és legfontosabb alapfeltételt, az anyagok biztosítását. Egész évben nem volt fennakadás az anyagok idejében való beszerzésében, így vállalt kötelezettségeinknek mindig időre eleget tudtunk tenni. A múlt év első negyedében az általános árrendezés miatt voltak átmeneti zökkenők, de ezeken Sikerült túljutnunk. — Termelésünk fele-fele arányban oszlik meg a város közönségének szolgálatában és állami, szövetkezeti megrendelések elvégzésében. A lakosság a legkülönbözőbb vasipari javításokkal keres fel bennünket és mi a legkisebb repara- túrát is szíves készséggel vállaljuk. A múlt év elején áttértünk olyan cikkek készítésére, melyekben országszerte hiány mutatkozik. így az egész országot mi látjuk el tolóajtó-vasalásokkal, esslingeni redőnyök vasalkatrészeivel és az E3VIAG megrendelésére különféle alkatrészeket is előállítunk exportcélokra. — Sajnos, igen sok rendelést nem tudunk elvállalni, mert szövetkezetünknek a legnagyobb problémája, amelynek súlya egész működésünkre ránehezedik: a helyszűke. Emiatt nem tudunk korszerűen fejlődni és a tömegesen jelentkező igényeket kielégíteni. Nagy örömmel foglalkozunk ipari tanulók képzésével, szövetkezetünknél éppen a sok irányú munka miatt a tanulók minden ágazatban elsőrendű szakemberektől tanulhatnak, azonban csak 5 tanulót tudunk foglalkoztatni, mert egyszerűen nincsen egy munkapadnál vagy munkagépnél helyünk, ahová a tanulót állíthassuk. Arra pedig nem vállalkozunk, hogy csupán udvarsepregetés céljából tartsunk ipari tanulókat. — Tavaly óta működik járműjavító részlegünk is és a részlegvezető kartárs éppen az imént jelentette be, hogy előreláthatóan 3 hónapig semmi új munkát nem tud vállalni, mert a Duna-parti kis műhelye zsúfolásig van rakva motorkerékpárokkal, amelyek javításra várnak Ennek a részlegünknek terjeszkedése pedig elengedhetetlen, hiszen a Dunakanyar legforgalmasabb útvonalán Visegrádig nincs javítóműhely, de ha nem tudunk bővülni, minden fáradozásunk teljesen hiábavaló. Különféle megoldási lehetőségekkel jártunk már a tanácsnál is, azonban ez ideig nem sikerült konkrét eredményt elérni. Pedig ha helyünk lenne, eddigi működésünket lényegesen fel tudnánk emelni, ami nemcsak tagjaink elsőrendű érdeke, de érdeke népgazdaságunknak, városunknak és az egész Dunakanyarnak is. — Terveink között első helyen szerepel járműjavító és szerszámos részlegünk fejlesztése, mely részlegek az igényeknek egyáltalán nem tudnak eleget tenni. — Szövetkezetünkben az együttműködés példaszerű. Ez a tanulságos beszélgetés a szövetkezet egyetlen iroda- helyiségében folyt le, melynek alapterülete 7 négyzet- méter. Ebben dolgozik három adminisztratív dolgozó és az elnök is. A forgalom nagy: megrendelők, érdeklődők, szövetkezeti dolgozók egymásnak adják a kilincset. Megkérdezzük : hogyan tudnak komoly tárgyalásokat lebonyolítani. ekkora tenyérnyi helyen, ahol három ember már csak egymást kerülgetve tud az ajtóhoz eljutni? A vezetők mosolyognak és nem válaszolnak. Reméljük, a segítség nem várat sokáig magára. Rövid hír — kommentárral Fejlődő irodalmi élet városunkban Az Élet Irodalom legutóbbi számában a kitűnő író, Szabó Pál mélységes szeretettel emlékezve falujára, ezt írja: „Ez a falu, amely soha nem élt a tegnapban, még csak nem is a jelenben él, de mindig a holnapban. Mindig a holnapot mérlegeli, vagyis mindig több és nagyobb akar lenni, azaz fejlődni akar.” S ez Szabó Pál megállapítása szerint kizárólag műveltség kérdése. A szentendrei könyvbarátok köre, ez a kis létszámú, de nagyon lelkes gárda sem akar mást, mint terjeszteni, népszerűsíteni a műveltséget — megszerettetni a betűt, a könyvet mindenkivel. S mert e kis baráti kör nagyon szerény helyi keretek között mozog, néhány hónapja indult havi nyilvános előadásaiban helyi tehetségeket is válogat. Januárban ilyeneket ismertünk meg közelebbről, s a könyvbarátok köre további meglepetésekre készülődik. Március 14-én megint szentendreieket fognak bemutatni. Embereket, akik merik forgatni a tollat, s mernek a kritikus nyilvánosság elé állni. Személyük, akárcsak a múltkor, most is maradjon e néhány napra kedves meglepetés. Ugyanezen a napon meghirdeti a járás: könyvtár vezetősége a könjp(4>anUok körével karöltve irodalmi pályázatát is. Szentendrei vonatkozású, akár prózai, akár verses írásművet kérnek szentendrei műkedvelőktől, hogy a bíráló bizottság majd abból a legjobbakat kiválogassa és nyilvánosságra hozza. Autóbusz fordulására alkalmas utat építenek társadalmi munkával a Pilis- szentlászlói út 5. km-énél a szarvashegyi lakosok. Ennyi a hír, melyhez úgy érezzük, hozzá kell fűznünk valamit. Valamit arról, hogy Szentendre bel- és külterületének naponta utazgató lakói sokat panaszkodnak, s nem is alap nélkül. Ütjaink — egy kivételével — valóban nem képesek biztosítani a zavartalan közlekedést, tanúk erre régi szép házaink sárral fröcskölt falai. Szűkek az utcák — ezen nehéz lenne segíteni —, s a külterületek felé futó utak sem megfelelők — ezen segíteni lehet, de természetesen idő kell hozzá. A szarvashegyiek önmagákon segítenek. Az elmúlt vasárnapon hozzákezdtek a fentebb említett út építéséhez, önerőből javítanak közlekedésükön. Munkájukkal elérik, hogy a pilis- szentlászlói busz rossz idő esetén is közlekedhet, végállomását, illetve fordulását az új útra terelve. Az út elkészültével megteremtik másik óhajuk alapját is: kéréssel fordulnak majd a MÁV AUT-hoz, hogy a kéki- bányai helyi járat végállomását hosszabbítsák meg, ezzel tetemesen sűrítenék a szarvashegyi járatok számát. Az iskolába járó gyermekek és munkába igyekvő felnőttek jogos igénye ez, melyhez derekas munkával ők is hozzájárulnak. Mire e sorokat olvassák az új út talán el is készül. Nem állítjuk, hogy minden problémánk ilyen könnyen megoldható, de minden segítség agy-egy tégla, mellyel a jobb életet építjük. Mezei Béláné Ha nehezen is, de mégiscsak elmúlik a tél és jön a várva várt tavasz! Ezt bizonyította az elmúlt vasárnap a város utcáin megjelenő első turistacsoport, melyet az idegenforgalmi kirendeltség szervezett és vezetett. Az első fecskék a budapesti Vörös Meteor Turista Egyesület 60 főnyi csoportja volt, akik közül többen az elmúlt években csak áthaladtak a városon a hegyekbe tartva. A várossal nem volt alkalmuk megismerkedni. Ez az első idei városnéző séta megismertette a részvevőket Szentendre kultúrtörténetével. Leginkább a város egységes hangulata, mozgalmas tagoltsága volt az, amely elnyerte tetszésüket. Mint mondották: szép és kedves emlékekkel távozva felfedezték Szentendrét, ahová máskor is visszatérnek. Csábítják őket a hangulatos lépcsők, a kígyózó utcák a kiszögellő falak, púpos, cseréptetős házak és a kovácsoltvas-ajtós öreg hegyi pincék. „ c Egy parttaggyiilés határozata nyomán Felszabadulási munkaverseny a cementgyárban A cementgyári pártszervezet legutóbbi taggyűlésén értékelte a kongresszusi munkaversenyt, leszűrte annak tapasztalatait, megvitatta az 1960. évi feladatokat. Ennek kapcsán olyan határozat született, hogy a pártvezetőség a vállalatvezetőséggel és az üzemi bizottsággal egyetemben dolgozza ki a munkaverseny továbbvitelét a fel- szabadulás 15. évfordulójának tiszteletére. Erről kérdeztük meg Fodor László elvtársat, az üzemi pártszervezet titkárát, valamint Papp Lajos elvtársat, a vállalat igazgatóját. — Az üzem a tavalyi ötvenmillió forintos tervével szemben az idén hatvanegymillió forintos tervet kapott — mondotta Fodor elvtárs. — Ezt a megemelt tervet különösebb beruházások nélkül kell végrehajtanunk. Természetesen így nagyon komoly feladatok előtt áll a vállalat. Ez vezetett bennünket a munkaverseny továbbvitelének megszervezésénél. A kongresszusi munkaverseny tapasztalatait lemérve és figyelembe véve a feladatokat, megváltoztattuk a verseny formáját. Míg az elmúlt évben egyéni teljesítményekre A budakalászi főtéri Népboltban vásárló háziasszonyok örömére bevezették a fővárosban olyan népszerű „Mirelité” gyümölcs- és főzelékfélék árusítását. A munkából hazatérő asszonyok ebéd- és vacsoragondja lett ezzel a gondoskodással kevesebb. — Télen az amúgyis egyhangú étrendet változatosabbá tehetjük a vitamindus, mélyhűtött főzelék- és gyümölcsfélékkel — mondja az egyik vásárló, Molnár Gusz- távné tanárnő. — Málna, eper, őszibarack és a változatos zöldfőzelékek mellett félig elkészített húsételeket is szoktam vásároltatni: rántott húst, rántott májat. Nagyon örülünk, hogy nem kell Budapestre utaznunk és itt helyben vásárolhatjuk meg a télen olyan fontos zöldfőzelékeket, valamint gyümölcsöt. — Amióta megnyílt ez a szép. modern, tiszta üzlet, mi istvántelepi asszonyok is szíA budakalászi háziasszonyok szemével...-vesen járunk ide, annak ellenére, hogy lakásunk távol esik a központtól — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Jánosné istvántelepi háziasz- szony. — Most is beteg kislányomnak viszek friss almát, no meg abból a finom „Mirelité” málnából egy keveset. Valóban. Alig két-három hét alatt Budakalászon is népszerű lett a mélyhűtött gyümölcs, éppen úgy, mint Budapesten Az élelmiszer- bolt ízléses elrendezése, jó áruval való ellátottsága Bars Károly boltvezető lelkiismeretes munkája, udvariassága vonzza a vásárlókat. A vidéki néoboltokban bizonv ritkán találkozunk olyan udvarias. gyors, jól megszervezett kiszolgálással, mint itt A boltnak, a budapesti üzletek mintáiéra. ízlésesen el- rpr,rio-7ptt kenyér- és teirvil+ja van. A nap minden szakában kapható pasztörizált tej, különböző sütemények, kalácsok és ami nagyon fontos — sorbanállás nélkül. A kenyeres- és tejespult kedves Bözsi nénije — Kiss Lipótné — már tíz éve dolgozik ebben az üzletben, s az udvarias, türelmes kiszolgálás tekintetében sok népboll-dolgozónak mintaképe lehetne. Örömmel üdvözöljük a jó áruellátást célzó ötleteket, az olyan boltvezetőket, akik nem csupán pénzkereseti lehetőségnek, hanem hivatásnak is tartják foglalkozásukat. A sok jó oldal mellett, beszélgetés közben árnyékoldalról is sző esett. Komor Béláné boltvezető-helvetfes például helyesnek tartaná ha a vállalat a raktár felőli udvarrészt egv kerítéssel °Wálaeztaná a lakók udtrpvA+ól. Mert éppen pnn^k Mónva miatt nem tudják kellő biztonságban tartani az alkalmazottak a különböző ládákat, szállítóeszközöket. Megtörtént például, hogy az udvaron levő és a Népbolt tulajdonát képező szánkót egy alkalommal — éppen amikor árut szállítottak a boltnak — az udvaron lakó gyermekek „kölcsön vették”, s amíg visz- sza nem hozták, nem tudták az utcán lerakott árut bevinni a raktárba. Másik kívánságuk, hogy a vállalat ne csak két munkaköpenyt adjon a dolgozóknak. Erre szükség volna azért, mert egyik köpeny mindig a Patyolatnál van. s onnan csak kéthetenként lehet elhozni Addia bizony a másik nagyon élni szkolőrlik. bármennyire is vigyáznak rá. Reméljük, hogv a Nénbolt Vállalat segít maid eltüntetni ezeket a kis szépséghibákat a már előírói és belől rnl mevszénőlt Népbolt homlokáról M. Gy.-né I alapoztuk a versenyt, addig most az egyes üzemrészek állnak egymással versenyben, így a csőgyártó üzem, a vegyesbeton-gyártó üzem, a mozaiklap-üzem és a váci telep. A kongresszusi munkaversenyben személyeket jutalmaztunk, az idén üzemrészek kapnak jutalmat. A legjobban dolgozó üzemrészlegek jutalmazására a vállalat ez évben nagyobb összeget — pontosan 60 000 forintot — fordít. Ezt három részletben, május 1-én, augusztus 20-án és november 7-én adjuk át a munka verseny ben legjobb eredményt elért üzemrészeknek. Ellentétben az elmúlt évekkel, a verseny nem mennyiségi túlteljesítésre törekszik, hanem gazdaságos termelésre, az éves terv hozatala mellett. Célul tűzte ki a negyedéves programtervek teljesítését, az önköltség jelentős csökkentését. — Hogyan fogadták mindezt a dolgozók? — A munkásokkal termelési tanácskozásokon beszéltük meg a verseny szempontjait és közöltük velük, hogy mennyit kap egy-egy kiértékeléskor a győztes üzemrész; Javaslatunkat a dolgozók helyeselték, mert mindenki érdekelt abban, hogy pontosan, lelkiismeretesen dolgozzon — s jutalomban részesüljön. Amíg a személyi jutalmazásnál az egyéni teljesítés volt a mérvadó, addig most nem számíthat jutalomra az egyes munkás csak akkor, ha az üzemrészlegben mindenki elvégzi lelkiismeretesen a munkáját. Még a takarítónő munkája is éppen olyan fontos, mint a többi munkásé. A dolgozók így érdekeltek abban, hogy munkatársuk is jól dolgozzon, mert jutalomra csak így számíthatnak. Külön ki kell emelni azt a szempontot is. hogy az igazo- 1; tlanul mulasztók nem részesülhetnek a jutalomban. Ez arra ösztönöz mindenkit, hogy rendesen, becsületesen dolgozzon«
