Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-27 / 74. szám
Barkas László: Almafavirágzás Virágom, nézd, az almafa virágzik, fis szirmokat bont minden szerelem. Halk-szárnyú szél száll virágtól virágig, fis napfény csordul át a kerteken. Virág, te hol vagy?.... Almafa virága Szél szárnyán röppen, jön, s múlik a nyár. Virágtalan a szívünk, olyan árva. Virágom, hol vagy, várlak, gyere már! Almavirág száll a tavaszi szélben, Boldog borzongás ring a kerteken. Terem-e egyszer, kincsem, százszorszépem, fides gyümölcsöt ez a szerelem? F. Balázs Éva: Beszélgetés esti csöndben jL 100 ÉVES AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Az égen súlyos felhők, az utcák komorak, sötétek, kihaltak. Még nincs nagyon késő. Valahol még megkereshetem a karácsonyt. Egyedül várok a megállónál. Bőrkabátod, magabiztos emberke áll mellém. Nézegetjük egymást. — Te meddig mész? — emeli rám komoly szemét. — A végállomásig. És te? — Én négy megállót — hangja határozott, mint a többi felnőtté. — Apámnak viszem ezt a cigarettát. Nézem a kezében lógó szatyrot. — És a lemezek? — Azokat a feleségének vettem. — Anyukádnak? — Mondom, hogy a feleségének. Szeret táncolni. Türelmetlen mozdulattal simítja hátra a haját. — Anyukádnak mit vettél? — Semmit. Elfogyott a pénzem. Sokba került, tudod — emeli meg a csomagját. — De van már harminc forintom. Apámtól kaptam karácsonyra. Csak közben bezártak az üzletek. Most mosolyog először. Most szomorú először a szeme. — Megvehetem a zippzáras bőr tolltartót. Magamnak. —: Hányadikos vagy? t Másodikos.: Tudok már vigyázni rá. — Persze, hogy tudsz. Aki egyedül utazik... — Látod. Kihúzza magát. — Nem tudod, meddig jár ma a busz? — Nem. Majd megkérdezzük. — Jó. Hány óra van? Megnézem. — Negyed kilenc. Puhán kanyarodik elénk az üres kocsi. Felszállunk, ma is szívesen énekelek az én kedves közönségemnek. No, természetesen már nem áriákat, csak egyszerű, régi kedvet dalokat, és ilyenkor nagyon jól érzem magam. És szavai igazolására kérét nélkül is dúdolni kezd: „Ragyog a nyár, még süt a nap, A fűben boldog bogarak. Pillangó flangéroz vidáman És a mezőn szagos virág van. De egy hűvös szél hirtelen Végigszalad a rózsaágon, Isten veled! Isten veled! Isten veled ó boldog ifjúsá- goml Mintha egy kicsit Gázon Gyula bácsiról írta volna a, verset Szép Ernő valaha.. Megsejti, mert nyomban tiltakozik. — Nem vagyok én még öreg, édes fiam! Szeretnék még egy ideig játszani... Mert tudod, színpad nélkül nem színész a színész. Olyan nagy szerepek után, mint Rostand Sas- fiók-ja vagy az öreg Miller az Ármány ' és szerelemben... Kétszázhatvanszor játszottam a Nemzetiben. Hogy nem fáradt, azt más is bizonyítja. A Rádió legújabb operettjében, Miljutyin: Juanita csókja című művében Fe- lippe-t alakítja. És tanulja már új szerepét a Nemzeti Színházban is. Legközelebb Mesterházi Lajos: Üzenet című drámájának öreg bányászát formálja majd. De addig is fáradhatatlanul játszik, az egyik este a Budai Nagy An- tal-ban, s másikon a Szabadság első napja című drámában szerepel. S közben szinte mindennapos vendég itt, a Rádióban. .. — Mi az, amit szeretne még eljátszani? — Mindegy... csak jó szerep legyen... igazi hús-vér figura. Azután filmezni is szeretnék még. Kár, hogy a filmgyár megfeledkezett rólam. A gerol- steini kaland óta nem álltam felvevőgép előtt... Talán úgy gondolják, hogy már öreg vagyok.... Nem igaz! Amíg az ember szíve fiatal... — Más terve, Gyula bácsi? — Talán furcsán hangzik, de... utazni szeretnék. Nem messzire, csak éppen felkeresni ifjúságom kedves városait. Nagyváradot, Kolozsvárt, Nagybecskereket... Az ilyen úttól esztendőket fiatalodik az ember... — Ez minden? — Még csak annyit... Nem igaz az a hír, hogy nősülök... Szemtelen pletyka... Negyvenegy esztendőt éltem le szeretett feleségemmel... és senki sem léphet örökébe! Hogy miért beszélek erről? Uton-útr félen zaklatnak ezzel az ostoba kérdéssel. Most legalább tudják mi az igazság... V| esélne még, vallana ma- gáról, a szerepeiről, de Cserés Miklós rendező már keresi. Még néhány perc és kigyullad a piros lámpa a IV-es stúdióban és felcsendül Miljutyin kedves, derűs muzsikája. Gyula bácsit várja a mikrofon. .. Szombat este találkozhatunk vele újra a rádióban, a Kossuth-adón. Addig is megkért, hogy tolmácsoljam: szeretettel üdvözli a Pest megyei Hírlap minden kedves olvasóját, az ő nézőközönségét. Prukner Pál JXWÄ\Vi<XXX*\X'^Ni(»XXXXXXVi\XV?vXXX>^XXVXXXXXXN>»XXVXXV.XXX\XXXXVvV\XV.XXXXVXXXX',> 2, Móritz Valéria: | NOVEMBER ÉJ Köröskörül kövér köd ül, A fák fején a dér fehér, Ősz öccsének az éj örül, Gdöng a csend s a neszre ér. Ne várj! November nyögve néz. Mit mondanék, ha megtagad Májusi fényt. A köd nehéz, Csillag sem ég az ég alatt. ingerelte az idős tisztet, különben is, úgy tanulta, hogy az ilyen pillanatban kell a legszigorúbban elébevágni a rendbontásnak — s amikor az őrvezető másodszor is ellenkezett, előrántotta a pisztolyát. Zoltán már fel akart ugrani, de hátulról elkaptuk a lábát, valaki meg a fejét nyomta le, a sisak éle any- nyira vágta a tarkóját, moccanni se tudott tőle. Lackó is megmozdult — őt könnyebben lefogálc, ezt zászlós úr észre se vette. A parancsok szaggatottan csikordultak, s a kis csapat kúszni kezdett a jelzett hajlat irányába. Zoltánt a lábánál fogva rángattuk vissza a lövészárokba. Percekig ordítozott, csapkodott maga körül. Máté tizedes már az ásóval akart a fejére verni, de a rettenetes tekintettől megijedt, így csak mereven álltak egymással szemközt. S akkor, egyszerre, kegyetlen némaság szakadt ránk, olyan áthatolhatatlan, annyira mérhetetlen, mint majdnem a halál. Megakadt az idő. Csak ültünk, térdeltünk az agyagban — mikorra készül el az új árok...? — ez a kérdés dobolt a fülünkben. Délben már úgy sütött a levegő. hogy az orrunk előtt repedt meg az agyag — nem mozdultunk. tizeVégre, estefelé, Máté des kiejtett két szót: — Egy hét — ezt mondta. — Az sok. Zoltán arca egyfolytában vörösen-lilán lángolt, s a sisakszíj centi mélyen hasított az állába. Tíz órája szorította már markában a fél komiszkenyeret, most egyszerre kivágja a vonal elé, de különben nem mozdulhat, és semmi sincs az árokban, amit kettétörhetne. Másnap messziről lövöldözést hallunk. Mégse szólal meg senki, egészen estig senki. Nem akarunk figyelni; jó lenne elhinni, hogy semmi, csak hallucináció. Fene tudja. talán énekelni kellene. De senki se meri elkezdeni. A völgyben egyszer innen, egyszer onnan hallatszik a zaj, csal a szél is. Azt se tudjuk, hol a parancsnok. Mi történik? És megjön az eső. — Arról hallom — mondja valaki a sötétben. — Hátulról jön — véli más. Zoltán , hörögve felordít, mintha az órák óta gyülemlő erő egyszerre törne fel: — Kuuusss! Reggel sem múlik az eső. A szél azonban elhal. Most már nem áltathatjuk magunkat tovább: a lövöldözés abból az irányból hallatszik, ahol a század másik fele az új vonalat ássa. Legfeljebb azzal próbáljuk elhessegetni a gondolatot, hogy igen, igen, valahol ott lövöldöznek ugyan, de talán mégsem egészen ott... mintha messzebbről jönnének a hangok. A parancsnokot ma se láttuk — mi történik odaát...? Esik, ragad az agyag. Nem lehet kinézni: feltolunk egy kenyérzsákot, azonnal átlőtték. Itt fulladunk meg az árokban. Bors őrvezető letépi derékszíjáról a gázálarctokot. és bevágja a sárba. Hallgatunk, féllábon állunk, a másikat kiemeljük a sárból, s az árok falának támasztjuk, mintha szárítanánk, pedig úgyis esik a meleg eső — hiába minden, nem száradunk meg. Jobbfelől még mindig hallatszik a lövöldözés. Négy napja már, hogy elvitték őket — Zoltán szeme szinte világit, odáig akar látni: Lackó nehezen bírja az ásót... négy napja már... S talán be se áshatták magukat ... És sík a terep ... Az ötödik nap delén, a legnagyobb forróságban, a legmélyebb szélcsendben, ott, messze, hirtelen megszűnik a lövöldözés. Csend. Nyújtogatjuk a nyakunkat. De nem, nem, semmi, tovább is csend. Most kezdünk félni, most, hogy egyszerre ekkora lett a semmi. Kevesen vagyunk, s a kanyargós árokban olyan nagy a távolság közöttünk, hogy nem is Iájuk egymást. Egy fa lenne legalább a közelben, hogy megmozdítaná a leveleit a szél! Aki az árok jobb végén figyel, nem bírja tovább a némaságot: — Vége. A szó megmarkolja a torkunkat, nincs erőnk másképp érteni, visszhangja szinte harangoz a fülünkben. — Nem bírták tovább — folytatja. Valamelyik kanyarból rácsap Zoltán hangja: — Nem igaz!!! — Meddig tartották volna?! — Nem igaz!!! S mindannyiunk gondolatába beleszúr, hogy a parancsnok is nyilván azért nem intézkedik ... — Jelzést küldenének legalább! Zoltán előrevágott puskatussal neki akar rontani: — Huhogsz! Disznó! — hörgi, s kicsap száján a nyál; de éppen akkor mondja valaki a másik irányból is: — Miért nem jeleznek? Zoltán megtorpan — de az erő, amely meglódította, neki- rugasztja az árok oldalának, s úgy, felemelt kezében a puskával, förtelmes dühvei kiugrik. — Miért nem jeleznek?! Hátán feszül a zubbony, úgy ordít arrafelé, amerröl a csend támadt. Azonnal visszabukik. újonckiképzéskor Úgy tanították, hogy a sisak gömbölyű felületéről leperdül „gellert kap" a golyó vagy a szilánk, ha kicsit ferdén éri. Bors őrvezető sisakját élőiről, pontosan középen, merőlegesen találta a lövés. Vér még nem is látszott, csak a kis lyuk a sisakon, s hogy Zoltán szája tátva maradt. Mikor besötétedett, hírvivő érkezett az ásók közül. Bors Lackó. Merő sár és vér. A vállán és a mellén sebesült. Éppen csak jelentette: — A vonal elkészült... Az éjjel ott kell... Mint aki nagyon elfáradt, csendesen az oldalára feküdt. Valaki lehajolt hozzá, kigombolta a zubbonyát: — Csoda, hogy bírta idáig. — Nagy akarat hajtotta — vélte egy hátul álló. Máskor is félre fordult kicsit, ha szóltak hozzá; máskor se nyitotta fel egészen a szemét, csak ha a bátyja állt előtte. Máté tizedes rájuk borította a sátorlapját. Aztán felkerekedtünk, nem tudtuk miért, átvágtunk az új árokhoz... Zoltánt és Lackót otthagytuk, a régi árokban. Nem tudtuk, miért. í f gy ismeri mindenki: kol- í ' legák, barátok, ismerősök í és ismeretlen ismerősök. Min- } denki Gyula bácsija. Nem vé- } letlenül. Még az ismeretlen is- '} merős számára is van néhány 1 derűs-bölcs szava, tanácsa. Ért- } hető: aki hetvenöt esztendő '} súlyát hordozza a vállán, an- } nak a szava, élettapasztalata \ aranyat ér. Különösen akkor, } ha lelkében megőrizte az ifjú- } ság tüzét, lelkesedését. Már- } pedig Gyula bácsira senki } sem mondhatja, hogy olyan, } akár a morcos medve. Leg- } feljebb a színpadon, amikor a } szerep kívánja úgy. '} Legutóbb Csehov: Vanya $ bácsijában láttam. Tyelegint } keltette életre, a kevés szöveg } között is eljátszva az öreg Ilja } Iljics életének tragédiáját. } Alázatos tekintete, megrogy- } gyant járása, szomorú gitárjá- } téka mindent elmondott erről } a furcsa kis öregről, aki nél- } kül talán nem is lenne teljes í ez a remek csehovi mű. y } Most itt ülök vele szemben a } Rádió társalgójában és életé- } röl, szerepeiről vallatom. Val- } latom? Ugyan! Elég néhány } kérő szó és máris kitárulko- } zik. | — ötvennyolc esztendeje } játszom a színpadon. Hogy } mit játszottam? Mindent. Nép- } színművet és francia vigjáté- j, kot, drámát és operettet, tra- } gédiát és operát. A déli vidé- } ken kezdtem pályafutásomat: } Zombor, Nagybecskerek, Nagy- } kikinda, Pancsova, Herkules- } fürdő, Nagyvárad, Kolozsvár } mind egy-egy jelentős állomá- } sa volt életemnek. ^ Akaratlanul is kikívánko- ^ zik a kérdés. | — Operákat énekelt, Gyula | bácsi? 2 — Látszik, hogy fiatal vagy $ még, fiam —; korhol csende- $ sen. — Valaha Luna grófját ^ énekeltem a Trubadúrban, Ba- % gót a János vitézben és ját- $ szottam a Traviatában és más ^ operákban is. Nagyon szerezi tem a zenét. Ha csak tehetem, REFLEKTORFÉNY BEN II. GYULA BÁCSI Madách Imre önarcképe nak és főbb vidéki szxnhá- } zainknak is. Madách összegyűjtött művéig két testes kötetre, kereken két} és fél ezer oldalra, terjednek, j A sok gyenge, olykor közepes, f nemegyszer suta próbálkozás, } drámák és versek, romantikus j elbeszéléseknek terjedelemre í alig nyolc százalékát teszi ki} a Tragédia. Ez a tizenkét szín; azonban egybesűríti nemcsak} tényleges tartalmát, hanem; alkotójának minden emberi; gyötrődését, küzdelmét, meg- j próbáltatását, tusakodását az j alkalmas kifejezési formát ne-í hezen találó nagy gondolatok-; kai, a művész harcát az alko-} tással. Madách alig három évet élt} fő művének befejezése után. í Még része volt a lángelmének} kijáró ünneplésben, tagjává} választotta a Kisfaludy Társa-! ság és a Tudományos Akadé-} mia. Ngyvenegy éves korában; halt meg. A Tragédiát azóta angol, \ bolgár, eszperantó, francia, hé- í bér, holland, jiddis, lengyel,! Noémét, olasz, orosz, román, I svéd szerb és szlovén nyelvre! is lefordították. Befejezésének \ századik évfordulóján megér-! demli, hogy röviden megemlé- í kezzünk a műről és hódoljunk \ alkotója emlékének. Ordas Iván t } Száz évvel ezelőtt, 1860. C március 26-án, Sztregova ke- í serű kedvű földesura, szrego- í vai és kelecsényi Madách Im- $ re pontot tett egy kézirat vé- í gére, amelyről akkor még ő '} maga sem tudta, hogy a ma- } gyár irodalom egyik legna- } gyobb drámája. Valóban nem í mindennapi cselekedet volt a } XIX. századi Magyarországon; } amikor a színművek legna- } gyobb része csak a hazai tör- } ténelem kiemelkedő esemé- } nyelnek annyira amennyire si- } keres felelevenítése volt (ki- } véve az egyetlen Bánk bánt!); } hogy egy, csak megyéjében is- '} mert nevű, földbirtokos olyan '} mű írásába kezdjen „melyben } az isten, az ördög, Ádám, } Luther, Danton, Aphrodite, bo- } szorkányok s tudj’ isten mi } minden játszik; ... kezdődik a } teremtéssel, játszik az égben, } az egész földön, az űrben." } A földbirtokosok akkoriban } legtöbbnyire csak politizáltak } vagy birkát tenyésztettek. } Nemcsak az „Emri” iromá- } nyait különben szívesen hall- } gató rokoni kör olvasói riad- } lak vissza ekkora arányoktól^ j hanem maga Arány János is; } akinek Madách bírálatra küld- } te el a tragédiát. A vallásos } Aranyt először felháborította } a teremtés művében gyönyör- j ködő Űr mesteremberi önelé- \ gültsége, és csak sokára . kez- '} dett Madách kéziratának ol- } vasásához. Ekkor azonban a í lángész tüstént felismerte a } másik lángész pallérozatlan } nyelvű, de páratlan alkotását. í Aranynak köszönhetjük, hogy \ a tragédia fennmaradt, mert ! kedvezőtlen bírálat esetén l Madách azt már eleve elpusz- '} tításra ítélte. A színpadtech- j nikai nehézségek leküzdése \ óta, de különösen az utolsó | tizenöt évben, állandó műsor- ' darabja a Nemzeti SzínházA peronon a kezembe dug egy forintot. Ránézek. — Vegyél nekem jegyet... Kérek két vonalat. Gyerekjegyet kellett volna. Még nyolcéves sincs. — Kérem, meddig járnak ma? — Kilencig. Megköszönöm. A fiú elgondolkodva ül mellettem. Akkor félóráig maradhatok. — Kevés? — Dehogy. Hamar elmehetek. Már elhagytuk a harmadik megállót. — Le kell szállnom. Szervusz. — Ne késd le az utolsó buszt! — Ne félj. Sietek! Még integet a járdán. A-'kalauz furcsán néz rám. Csöndesen megszólal. — Nem kellett volna elküldeni. Ilyenkor... Nem tudok mit mondani. Leszállók. Jó lesz gyalogolni kicsit. Egyedül vagyok. Az égen súlyos felhők, az utcák komorak, sötétek, kihaltak. A hó se hull. Ostobaság. A karácsonyt az utcán nem találom meg. Haza kell mennem.
