Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-26 / 73. szám

I960. MÁRCIUS 26. SZOMBAT Kir MEG» t/líirfflo A saját erejükből készített melegágyakban már kibújt a mag. gyomlálni kell a palántákat. ginéi is több sertés hizlalá­sára kössenek szerződést az Állatforgalmi Vállalattal. — A tsz is hizlal sertése­ket? — Az idén még csak százat hizlalunk meg, szerződésre, de jövőre ennek többszörösét, szinte teljes egészében saját nevelésű süldőinkből. Azt akarjuk, hogy falunk, mint tsz-község a ko­rábbi évek átlagánál más- fél-kétszcr több állati ter­méket és növényt adjon. Ügy gondolom, ennek előfel­tételeit máris megteremtett tűk, a többi rajtunk és tag­jainkon múlik. — A szövetkezet minden tagja megkezdte már a mun­kát? Ezt a tehenet és borjút vette meg a szövetkezet nemrég Szepesi Istvántól. Háttérben az újjáépített istállócpület látható. ségekre előlegként. Megkezd­tük a szőlők nyitását, a kora tavaszi vetéseket befejeztük, most szórjuk a műtrágyát és végezzük a tavaszi szántást, írja azt is meg, hogy a saiát erőből végzett építkezések ré­vén mintegy másfél millió fo­rintot takarítottunk meg ma­gunknak. Csekő Ágoston Nagy mennyiségű vetőmaggal és tenyészsiildővel segítik a termelőszövetkezeteket az állami gazdaságok Az állami gazdaságok — el­készült és jóváhagyott üzem­terveik szerint — ebben az esztendőben is elsőrendű fii- adatuknak tekintik, hogy a termelőszövetkezeteket jó mi­nőségű vetőmagvakkal és te­nyészállatokkal lássák el. Eb­ben az esztendőben 6500 vagon kalászos-vető­magot és 2000 vagon két­szeres keresztezésű hib­ridvetőmagot bocsátanak a közös gazdaságok rendel­kezésére. Az üzemtervekben 160 vagon lucerna és vöröshere-vetőmag átadását is előirányozták. A közös állatállomány ki­alakítása és fejlesztése érde­kében 1960-ban 3000 értékes tenyészszarvasmarhát adnak át a termelőszövetkezeteknek az állami gazdaságok. Továbbszaporítás és hiz­lalás céljaira 100 000 sül­dőt biztosítanak. A közös juhászatok 33 000 te- nyészjuhot kapnak. A baromfi­törzsek kialakítását és a rán- tanivaló-, valamint pecsenye­csirke nevelést 1 400 000 napos­csibe, illetve tenyészbaromíi szállításával segítik elő. r j lalat megkezdte a három me­gye termelőszövetkezeteiben a hulladékgyűjtés szervezését is. A Pest—Bács—Nógrádi MÉH Vállalat április 2-án rendezi az 1959. év mérlegzáró ünnep­ségét, amelynek során a vál­lalat dolgozói között több tíz­ezer forint jutalmat osztanak ki. _____________ A RENDŐRSÉG FELHÍVÁSA Sorozatosan elkövetett lopás bűntette miatt a rendőrség őri­zetbe vette Darabos Ferenc és Darabos Ferencné büntetett elő­életű, lakás- és foglalkozás nél­küli személyeket. Nevezettek Budapesten és vidéken számos jóhiszemű szállásadótól pénzt csaltak ki, s meglopták őket. A VIII. kerületi Rendörkapitány- sis kéri a károsultakat, hogy jelentkezzenek személyesen very írásban, Budapest, VIII. kerü­let, Víg utca Hí., III. emelet 73. számi! szobában, vagy telefonon a 313—943-as számon. ÉSZAK-KOREA minden részében gyűléseken tiltakoz­nak az amerikaiak dél-koreai rakctakilövései miatt. XVXXXNXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXS Hapitendet* HA MEGÉRHETTE VOLNA! ti i a ma egy vidéki orvos betoppanna apám ré­gi rendelőjébe, lebiggyesz­tené ajkát. — Ez is valami — mondaná. Ez az iitött- kopott kis szék? Pedig apám évekig abban gyógyí­totta a beteg fogakat. Sok­szor tervezte: kicseréli, de arra soha nem futotta... Az idegen becsmérelné azt a horpadt díványt is, ame­lyet apám betegei évtizede­ken át feküdtek ki hordó­nyi mélyre. S nevetné apám agyontoldozott mo­torját, amilyent ma nálunk már a gyerekek is szégyell­nének használni. .. Ha ma apám élne, mi mindenen mérhetné éle­tünk változását! A régi dí­ványon? Fogászati felsze­relésen? Azon is. De sók­kal inkább a betegein. Mert az a fiatalasszony, aki egy­szer olyan riadtan nézett rá és kérte: „Doktor úr, gyógyitsa meg a Gyurkát. Majd ha lesz miből, meg­hálálom. ..” — ma brigád­vezető a termelőszövetke­zetben. Tavaly háromszor vágtak disznót. Nem is­merné meg apám a szom­szédék angolkóros kislá­nyát sem. A napokban négykilós gyermeket szült. A faluból azóta nagy- nagy község lett. Teletűz­delték a mi utcánkat is új házakkal. Kultúrotthont és gépállomást építettek. Nagy étterme és sok fényes üzle­te van. Az egész élet meg­változott ott. És az orvo­sok, akik ma gyógyitanak, milyen megbecsülésnek ör­vendenek! Már nemcsak a felépült betegek hálája öve­zi őket, nemcsak társadal­mi munkában felépített or­vosi lakások jelzik a köz­ség megbecsülését, hanem ezernyi más is. » napokban a megyei Sl pártbizottság értekez­letén ültem, folyt a vita. „Cegléden új kórház épül. Kinőttük a régit.” „Nálunk tíz körzeti és hat más orvos van” — mondotta a másik. „A mi orvosaink sok felvi­lágosító előadást tartanak a lakosságnak”. „A mi or­vosunk tanácstag és sokat tesz a közért..." „A budai járás orvosai részt vesznek a társadalmi és politikai életben is...” Azután vol­tak olyanok, akik panasz­kodtak is. „Nagy a zsúfolt­ság a rendeléseken, törjük a fejünket, hogyan változ­tassunk rajta, ne legyen úgy túlterhelve az orvos.” „Nem sikerült valamennyi orvoshoz megtalálni az utat...” Volt olyan is, aki tapogatózott: hogyan nyis­sák meg községükben az or­vosok szívét... Azt valamennyien el­mondották: szükség van az orvosok segítségére. Szük­ség van az ő szavukra is. És akkor apámra gondol­tam. Hajnaltól késő estig járta a nyomorúságos vis­kókat, hogy még egy életet megmentsen a szegénység­nek. Éjszakáit hányszor megzavarták: jöjjön el be­teghez! És ő ment, ment. De betegein kívül senkitől jó szót nem kapott. A ,.fel­jebbvalók” soha nem kér­dezték semmiben a vélemé­nyét. Nem voltak kíván­csiak: vajon mik a tervei. Nem érdekelte őket apám falukutató munkája sem. Kit is érdekelhetett? El voltak foglalva saját ma­gukkal. Azután azzal, hogy megvonják apámtól a sza­vazati jogot. Elküldték bün­tetőszázaddal a frontra, hogy ott éhenveszejtsék vagy megfagyasszák. a hogy a megyei pártbi- ** zottságon ültem, mindez eszembejutott. Hall­gattam: „törődjünk sokat az orvosokkal”. „Segítsük munkájukat és hívjuk meg ökfit. ha a község problé­máiról tárgyalunk. Kér­jük tanácsaikat”. „Hallgas­suk meg véleményüket és minden nap éreztessük ve­lük: fontos segítői ők társa­dalmunknak”. Ha apám ezt megértette volna! Sági Ágnes _______________J E lkészült az ország újj szólókataszteri térképe A borvidékeken 1966 végéig át kell oltani vagy ki kell cserélni a direkttermő szőlőfajtákat dáját körülvevő háromholdas kertben kapnak helyet. — Mikor fejezik be az épít­kezéseket? — A meglevő állomány ré­szére heteken belül elkészít­jük a férőhelyeket, s aztán folytatjuk az építkezést. f Ugyanis jó 2000 holdas gaz- daságunkban ennél sokkal $ több állatot kell tartanunk. f — Honnan veszik az álla- í tokát? j — Elsősorban a szövetke- í zet tagjaitól. Egyik tagunk, í Szepesi István, például egy 14 í liter tejet adó tehenet és egy hathetes üszőborjút adott el a £ szövetkezetnek. Tagjaink háztáji gazdasá- ) gából minden borjút és \ kiselejtezett tehenet átve- \ szünk. A borjakat felneveljük, a te- í nyésztésre alkalmatlan álla- í tokát pedig felhizlalva érté- \ kesítjük. Ily módon az utóbbi) hetekben hat tehenet és nyolc) borjút vásároltunk. Ezekből, \ valamint a saját nevelésű) üszőkből az év végére tehe-j neink számát 80-ra növeljük.: — Növelik sertésállományu-'. kát is? — Természetesen, méghozzá! azt is hasonló módon, saját! erőnkből. Most, induláskor a! TEGI-n keresztül kapunk; ugyan húsz törzskönyvezett j anyakocát, de ezenkívül ál!a-| tokát nem vásárolunk más- i honnan, saját magunk nevel-: jük azokat. Tagjaink háztáji gazdaságából is veszünk ko­cákat, malacokat. Sőt, min­den eszközzel, takarmánnyal is, elősegítjük, hogy tagjaink — a közös állomány növelé­sével egyidejűleg — az eddi­— Kivétel nélkül. Ügy ter­vezzük, hogy egy munkaegy­ségre negyven forintot fize­tünk, ebből húsz forintot ha­vonta a teljesített munkaegy­Mesteremberek serénykedő nek hetek óta Tápiósüly ha­tárában, a jászberényi műút szélén. A nemrég még rom­halmaz épületcsoport — a régi tulajdonosról — a Grósz- tanya nevet viseli. A néhány hete alakult tápiósülyi Vi­rágzó Tsz építőbrigádjának tagjai valósággal újjávará­zsolják a roggyant tetejű, mállott vakolatú épületeket. — Ezen a tanyán 40 ló és 70 szarvasmarha számára épí­tünk istállókat — mondta Benkó József, a tsz elnöke. — Az istállókba már el is he­lyeztük az állatokat, most készítjük a tehe­nésznek és a lovásznak a lakásokat, valamint a tej- házat. Rövidesen végzünk a munkával, s utána kö­rülkerítjük tanyaközpon­tunkat. — Ezek szerint nem is okoz gondot a férőhelyhiány? — Azt éppen nem mondha­tom. Elődünknek, a Dózsa Tsz-nek mindössze nyolc lova, 32 szarvasmarhája volt, ne­künk 109 lovunk, 70 szarvas- marhánk, 440 j uhunk van, s néhány napon belül vásáro­lunk 20 anyakocát, 3000 na­poscsibét, 800 libát. Ezeknek is kell a férőhely. — Hogyan biztosítják az is- tállókat? — Saját erőnkből. Mind- üssze nyolcezer forint hitelt kértünk, azt is anyagvásár­lásra. Harminc lovat és a ju­hokat a Kis-Oszlár tanyán, a többi lovat és a sertéseket Sűrű-pusztán helyezzük el. A baromfiólak és a melegágyak a faluban, a szövetkezet iro­Túlteljesítette negyedévi tervét a MÉH Vállalat Iskolások és kiszesek versenye a gyűjfésben A Pest—Bács—Nógrád me­gyei MÉH Vállalat hazánk fel- szabadulásának 15. évforduló­ja tiszteletére vállalta, hogy negyedévi vasértékesítési ter­vét március 20-ig teljesíti. Vállalásának már március 15-ig eleget tett, március 20-ig pedig 103 százalékra teljesítet­te negyedévi tervét: 320 vagon vasat gyűjtött és adott át a népgazdaságnak. A vállalat egyébként a há­rom megye területén 150 ál­talános iskolával kötött meg­állapodást a hulladékgyűjtés­re. A negyedév végén értéke­lik az iskolai gyűjtés eddigi eredményeit és az iskolákat jelentős jutalomban részesí­tik. Márciusban a Bács megyei KISZ-szervezetek is tevéke­nyen részt vesznek a hulla­dékgyűjtésben. A háromhóna­pos verseny során vállalták, hogy ezer mázsa vasat, 25 má­zsa fémet, 200 mázsa papírt és 200 mázsa rongyot gyűjte­nek és adnak át a MÉH-nek. Rövidesen a Pest megyei és Nógrád megyei KlSZ-szerve- zetek is bekapcsolódnak a gyűjtésbe. Ugyanakkor a vál­NVVXV>^l^^k^\XVVC^VCyN^XXXNVvVXVV^^^X>^^^lXVVkVl A Földművelésügyi Minisz­térium Szőlő- és Gyümölcs- termesztési Igazgatóságán el­készítették Magyarország új szölökataszteri térképét. A múlt év végén megjelent új ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\v szonynép. Az istálló végében van egy szoba. Azelőtt af­féle férfitanya volt. Az osz- szonyok kértek háromszáz fo­rintot, majd kitakarították a szobát, függönyt vettek az ablakra, meg térítőt az asz­talra. Otthonos kis fészekké vált a „bagózó!’’ Most nylon­kötényeket akarnak venni a maradék pénzből. Már hárman vannak az asz- szonyolc, mert csatlakozott a fejőkhöz Jókovács Balázsné is Pár nap múlva pedig alig­hanem négytagú lesz az asz- szonybrigád, mert Jákfalvi Józsefnét is biztatják, hogy álljon közéjük. Jákfalviné már ..ingadozik"!... Akkor pedig Csinger Sanyi más bri­gádban kereshet munkát. így törnek ..egyeduralomra” a fejőasszonyok s lassan be­vonják majd családtagjaikat is a munkába, hogy minél ered­ményesebben dolgozhassanak... Néhányszor már Tóth János is megjelent szabadsága alatt, a napokban pedig Göttlerné ötéves Bandi fia tartott „hely­színi szemlét" és „segíteni" akart, hogy neki is része le­gyen a televízióból, amit a mama őszre ígért az évi jö­vedelemből. Tenkely Miklós bortörvény rendelkezései sze­rint készített térkép tartalmazza a borvidékek, a jó bortermőhelyek új beosztását, s a meglevő szőlőállomány lcgfonto- ^ sabb adatait, f A szakemberek tájékoztatásul felmondották, hogy a du- fnántúli bortermő helyeken a fdirekttermő szőlőfajták ará- fnya 40 százalék felett van, az f északi megyékben és a nyír- f ségi tájakon pedig az 50 f százalékot is eléri, örvende- ftes azonban, hogy a történel­emi borvidékeken és a jó bor- f termő helyeken — a Gyön- f gyös vidéki kivételével — szá- f mottevő mennyiségben már f nincsen direkttermő szőlő. A f minőségi bortermelés fejlesz- ftése érdekében az új bor- f törvény előírja, hogy Tokaj- fhegyalján, Badacsonyban, to- f vábbá a szekszárdi, az egri, fáz alföldi, a soproni, a móri, fa somlói, a villányi, a sik- f lósi és a mecseki borvidé- fken legkésőbb 1966 végéig fki keli cserélni, illetve át f kell oltani a direkttermőket: fa noha, az othelló, az Izabel- fla, a Feriszőlő, az Elvira és fa százszoros szőlőfajtákat, he- f lyettük az egyes borvidékek- fre engedélyezett fajtákat kell | ültetni, illetve oltani. ^ A fejlesztés iránya az, f hogy az árutermelésben f csak nemes európai fajták í szerepeljenek, fs a felújításoknál a termelő­szövetkezetek és állami gaz­daságok fokozatosan térjenek fát a nagyüzemi művelési mód- á. szerekre. — Kati! Jöjjön már! Mit gondolkozik annyit? Jöjjön, aztán kész!... Göttlerné a férjére nézett. Menjen? Férje mosolyogva vállat vont: — Ha akarsz?!.., így vonult be Göttlerné is a tehénistállóba és fejni kez­dett ... Nem tag, egyelőre próbaidőt kért. — És marad? — kérdeztük tőle. — Maradok. Megszerettem itt... Ahogy meséli, már kedvenc tehene is van, a Piroska. Meg­ismeri a gondozóját és a sze- retetet, gondoskodást naponta 16 liter tejjel honorálja. Ez pedig nem mindegy, mert a tejhozam után kapják majd a jövedelmet. Az Vj Élet Tsz föagronómusa szerint összejön az asszonyoknak havi 1500—1800 forint is. mert lel­kiismeretesen dolgoznak. Haj­nali négytől hétig és délután háromtól hatig végzik munká­jukat. Napközben pedig ott­hon tesznek rendet. A rendcsinálást egyéb­ként megkezdték a közösben is, mert már ilyen az asz­ZSÁMBÉKI ASSZONYOK istállóba, fogta a sajtárt, s a férje helyett fejni kezdett. Pedig nem is szövetkezeti tag. A férje javára írják a mun­kaegységet. Tóthné, miután megszerette ezt a munkát, társakat keresett.., Regge­lenként, amikor munkába in­dult, bezörgetett Göttlerné- nek, a szomszédasszonynak. — Kati! — jöjjön fejni!.., Göttlerné csak mosolygott ezen, hiszen mit is keresne ő a szövetkezet istállójában? Férje nem gazdálkodóit, gombgyári munkás. Földjük nincs. Göttlerne fmt évig a köz­ségi bölcsődében volt gondo­zónő havi nyolcszázért. Igaz, hogy az elmúlt két hónapban nem dolgozott, pihent, mert beteg volt. De azóta már meg­unta az otthon ülést. Nem szereti a tétlenséget. Világ életében mindig dolgozott. így aztán kevesellte a házi mun­kát. A bölcsődébe visszamenni már nem akart. De a szövet­kezetbe? Mit is keresne ott? Teltek-múltak a napok és Tóthné minden hajnalban bezörgetett hozzá. Egy hét múlva, március első vasár­napján is beszólt: Hármat Ütőit a toronyóra, amikor a fejöasszonyok meg­érkeztek a tehénistállóba. Mindjárt le is ültek a fejő­székre és térdük közé vették a sajtárt. Sürgős a munka. Egy-egy asszonyra 10—12 te­hén vár. Négyen vannak a brigádban. Három asszony és egy férfi, a fiatal Csinger Sándor. Ma már az asszonyok itt a „gaz­dák”. A régi fejöbrigádot, amely csak férfiakból állt, „kiszorították” innen. Csak Csinger Sándor maradt, de már neki is kifelé áll a sze­kere rúdja. Mert a fejes még­iscsak asszonymunka. Dehát története van ennek. Érdekes története. Egy esztendeje, hogy szö­vetkezeti községgé alakult át a falu. Az asszonyok eleinte húzódoztak a közös munkától, kevesen jártak el dolgozni, így aztán a férfiak végezték a fejést is. Ősszel néhány em­bert elküldték traktorosiskolá- \ra, meg könyvelői tanfolyam­ira. Ekkor került iskolára Tóth ; János is az Ady Endre utcá- ; búi. Felesége február vé- \gén gondolt egyet és március ' elsején beállított a tehén­TANYAKÖZPONT A MŰÚT SZÉLÉN Sajót erőből építkezik, növeli állatállományát a tápiósülyi Virágzó Termelőszövetkezet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom