Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

I960. MÁRCIUS 8«. VASÁRNAP FEST MEGY, \'J£írlap GÁBOR ANDOR: ÉVFORDULÓN Időben tőle egyre távolabb, • lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nemcsak megmarad, de nőve nő, s mint óriás mered szemünkbe, mely tizenkét hét alatt nem nyílt ki, ámulattal nézni rája.' Nem látta, mit lát, mily hatalmasat; de most hogy fordulón a múlt hasad, már tudja, hogy csudánkat hogy’ csodálja. Ó, most megérted, rab, kit újra vág húsig kötél, hogy voltál már szabad! Nem kellett lesned hajcsárod szavát és érezhetted embernek magad. S ha egy percnél nem is tartott tovább; e percnek íze mindig ég a szádban, s mind égetőbben ég, mikor veled hóhérod egyre rosszabbat nyelet az újra rád-igázott szolgaságban. Ó, most megérted, rab, ki újra vak börtönben ülsz s a fényről álmodok hogy voltak itt már éles sugarak, amiktől szétlazult a jégpokol, hogy éltél egy tavaszt s egy fél nyarat, mik már jövőd napját lökték az égre; hogy voltál másképp, mint ahogy ma vagy, nem kéz és láb csak. Nem. Voltál az agy, mely mit kigondol, büszkén hajtja végre. S hogy volt e volt, s nem híg álom csupán, melyből kiébredtél, hogy elveszítsd, kérődzve rajta bambán és tupán, kínlódva, hogy megint életre szítsd: azt most tudod csak, ennyi év után, mert minden év többet beszél a múltról: a hősökről, akiknek sikerült, a vértanúkról akikbe került, s a leckéről, a jobban megtanultról I Most már tudod: nem úgy van az, hogy ott kisiklott csak a történet-szekér. Most már tudod, hogy végleg elfogyott a többi út, mely más irányba tér, b hogy akkor nem hamisat, csak nagyot léptél s az egyetlen utadra leltél. Nem voltál légbe málló puszta szó, ábrándozó sem s nem kalandozó, csak kérdést kaptál s hangosan feleltél, S felélted azt, ami a felelet! s amit felelned kell majd holnap is! S ha emlékkel múlt hangod neveled, attól lesz majd jövendőd hangja friss. S_ha láncodat mégegysggr levered, nem lesz kovács, ki. visszapörölyözze. r Ha újra mozdulsz: végső mozdulat, nem gyűr le többé rabtartó urad, s az épület nem rád, reá dűl össze! Mikor volt? Tegnap. Holnap újra lesz! Agyunkban van s izmunkban van a /nag. Mért mondjam, hogy kedvet s erőt ne vessz? Erőben s kedvben éh s lánc tartanak. S mert egyre szőkébb lesz a szűk rekesz, amelybe visszadugtak rossz robotra: kitörsz belőle, szabadulni fogsz, igát, bilincset, béklyót félredobsz, s lecsapsz e kőbe-dermedt állapotra. Ki mondja azt, hogy elveszett csatánk? hogy győzniök, rajtunk, lehet nekik? Mi most van: farsang és farsangi fánk, nyeljék mohón, soká nem nyelhetik. Nyeljék, de nézzenek reszketve ránk mert öklünk dugja le végső falatjuk’, s e társaságot, mely lelkünk’ eszi, vélvén, ez halhatatlanná teszi, igen, mi mégis, mégis meghalatjuk! Igen! Mi meg! Van ennek záloga! Keletre nézz: egy ország-óriás, élő valóság, nem tündér-csoda! Csak arra nézz és ujjongón kiálts önüdvözítő üdvözlést oda! Ök megcsinálták! S mink is mertük egyszer, Ez most mindig bennünk zakatol, nem törli ki se gyilkos darutoll, se orvul ömlő ámítási vegyszer! Nem tévedés volt és nem vakmerés, nem kísérlet a nem-lehet felé; s ha érte jár halál, vasrács, verése mi álltunk bot, tömlőé, kötél elé. S ha mozdulunk, az újra fölkelés, az küzdelem lesz, véres bár, virradtig. Vér-siberek és hulla-láncosok, urficskák, úrnők, shimmy-táncosok. mi készülünk. Mulassatok ti addig! Jöjj, ünnepeljünk! Volt! És elbukott? Nem! Nem bukott el. El nem bukhatik. Kelet riadja ezt s a nagy Nyugat még nem nyugodt és meg se nyughatik. Nem holt a holt, a sír felé rúgott, nincs élőbb élő nálunk s holtjainknál: Napunk már bontja tűz-arany haját, rajongva nézd a múlt koporsaját. mellette száz piros bölcsőcske ring már. 1925. március 21. Egyre jobban hódít a műanyag a csomagolásban Az egész országot a Buda­pesti Csomagolóanyaggyár lát­ja el csomagolóeszközökkel. A gyár igyekszik lépést tartani az egyre fejlődő csomagolás- technikával. Az áruházi ki­szolgálás könnyítésére és a csomagolás javítására az utóbbi időkben nagy tö­megben hozták forgalomba az ízléses kivitelű divattás­kákat. A vállalatnál korsze­rű gépekkel felszerelt új üzemrészt létesítettek a mű­anyag, elsősorban a polietilén csomagolóanyag gyártására. Itt az exportra kerülő gépek­re takarókat, szerszámcsoma- golókat, hanglemeztasakokat készítenek műanyagból. Gyár­tanak a különböző gyógysze­rek és vegyi anyagok szállí­tásához szükséges műanyag csomagolóeszközöket is. Hőre lágyuló műanyagokból vá­kuumformálással ízléses ki­vitelű díszdobozok készül­nek az édes- és a kozmetikai iparnak. Újabban a velúr- papír bevonatú díszdobozok nyerték meg a vásárlók tet­szését. Nagy mennyiségű csoma­golóanyagot szállítanak a me­zőgazdaságnak is. Már most készítik azokat a műanyag- tasakokat, amelyekben előre csomagolva árusítják majd a zöldséget és a különféle gyü­mölcsöket. r Az aszódi vörösfiúk KOMMUNISTÁK HARCA PEST MEGYÉBEN A KMP megszületése pillanatától kezdve nyíltan hirdette, hogy célja a munkás­hatalom megteremtése és a munkásosztályt a hatalom át­vételére készítette elő. A kom­munista párt maroknyi csa­pata viharos gyorsasággal erő­sítette sorait és a kommunista mozgalom csakhamar gyöke­ret vert Pest megye munká­sai és falusi szegényei kö­zött is. A Pest megyei kommunista szervezetek munkájában részt vett a magyar kommunista mozgalom nem egy kiváló személyisége. így például Czóbel Ernő, Kellner Sándor, Mosolygó Antal, Nyisztor György, Rabinovics József, Szaton Rezső, Vántus Károly és mások. A kommunista pártszervezet az aszódi repülőgépgyárban, a kistarcsai gépgyárban már decemberben* megalakult, ja­nuárban pedig a tököli föld­munkások csalakoztak a KMP-hez és az üllői szociál­demokrata pártszervezet kom­munista vezetőséget választott: A Galga vidékén, továbbá Szobon, Zebegényben stb. is megalakultak a kommunista csoportok és szervezetek. A „Vörös Újság” 1918. de­cember 12-i számában közli, hogy az aszódi repülőgépgyár munkásai elhatározták csat­lakozásukat a kommunsta párthoz. Egy későbbi számá­ban a „Vörös Újság” arról ad hírt, hogy öt órás vita után a munkások a következő hatá­rozatot hozták: Az aszódi szervezett munkáság 1918. de­cember 17-i ülése egyhangú­lag kimondja, hogy „a jelen társadalmi rend megérett o, megdöntésre és egyedül a. munkásság képes arra, hogy szervezetten átvegye a hatal­mat a munkássáo és a föld- telen parasztok tanácsainak a diktatúrája útján” ... A kommunista pártszerve­zet nyomban a gyűlés után megalakult, de csak a munká­sok egy része lépett soraiba. Egyébként a gyár munkásai­nak többsége a kommunisták befolyása alá került, habár ezek mint szakszervezeti ta­gok szervezetileg továbbra is a szociáldemokrata pártban maradtak. Függetlenül attól, hogy a munkások nagyobb ré­sze szociáldemokrata párttag maradt, az aszódi repülőgép­gyári munkások felsorakoztak a KMP mellé. • • Üllőn a KMP célkitűzéseit Somló Dezső ismertette, ez­után egy elvtárs javaslatára a helyi szociáldemokrata szer­vezet testületileg belépett a kommunista pártba. Az üllői szociáldemokrata pártszerve­zet kollektív belépése a kom­munista pártba a kommunista mozgalom előretörésének és győzelmének figyelemre méltó jelensége volt. Az első kommunista párt- szervezetek megalakulását kö­vetően létrejöttek Pest me­gyében is az Ifjúmunkások Országos Szövetségének első szervezetéi. Ezekben a szerve­zetekben a kommunista be­folyás egyre erősödött, úgy­hogy a Tanácsköztársaság ide­jén a Kommunista Ifjúmun­kások Szövetségének szilárd tömegbázisát képezték. A Pest megyei IOSZ-szer- vezetek alakulásáról, az aszó­di helyi szervezet létrejöttéről „Az Ifjú Proletár” is beszá­molt: „Aszódon f. hó 4-én du. 6 órakor tartották meg az ifjúmunkások alakuló gyűlé­süket ...” A burzsoázia nem nézte tét­lenül a megye kommunistái­nak szervező és agitációs mun­káját. A kommunistaellenes hajszában a régi közigazga­tási vezetők jártak az élen. így például a galgamácsai jegyző azzal az indokkal kért segítséget a kommunista szer­vezkedés ellen a főszolgabíró­tól, hogy „a kommunisták for­radalmat készítenek elő”, ezért francia katonaság kiküldését kéri, mert a galgamácsai csendőrök „megbízhatatla­nok”. Vácott a klerikális reakció is kivette a részét a kommu­nistaellenes rágalomhadjárat­ból. De a váciak haladó szel­lemű hírlapja a „Váci újság” „Politika a szószékről” című cikkében leleplezte a kleri­kális reakció igazi célját. A burzsoázia nemcsak a Hafúeenden: ÚJ FÉNYÉBEN RAGYOG ... francia katonasággal és ma­gyar csendőrökkel igyekezett letörni a kommunista moz­galmat, hanem a szociálde­mokraták segítségével is. Er* ről tanúskodik a főispán-kor­mánybiztos utasítása, amit február 27-én az abonyi fő­szolgabíróhoz intézett. Ebben a leiratban olvashatjuk: „Tu­domásomra jutott, hogy Abony községben felelőtlen elemek a közbékét kommu­nista célzatú mozgalmak szí­tásával állandóan veszélyezte­tik. Felhívom, hogy az ottani szociáldemokrata párt el­nökségével és a karhatalom parancsnokával az ily irá­nyú mozgalmakat a legszigo­rúbban ellenőriztesse és aka­dályozza meg.” A kommunistaellenes ter­rorhullám 1919 januárban erő­södött. A kommunista veze­tők bebörtönzése miatt orszá­gos tiltakozó hullám kezdő­dött. Pest megye forradalmi lelkületű munkásainak fel­legvárában, az aszódi repülő- gépgyárban 24-én határozat­ban tiltakoztak a kommunista párt üldözése ellen: „A gyár munkássága követeli a letar­tóztatottak azonnal való sza­badon bocsátását — hangzott a határozat — és a kommunista párt teljes védelmi és akció­szabadságának rögtöni helyre- állítását.” A munkásság és az agrár­proletariátus egyre világosab­ban látta, hogy mi lett az ok­tóberi polgári forradalom vív­j Ganz Árammérőgyár­ul ban hallottam az egyik dolgozótól: — Azt mondjuk, hogy mi vagyunk az ország ve­zetői. Ha így van — márpedig ez valóság —, akkor felelősek is va­gyunk érte. Felelősek va­gyunk azért, hogy hasz­náljuk ki a lehetőségeket előrehaladásunk érdeké­ben. Aztán, mintegy önma­gának is szánva a kérdést, így folytatta: — De milyen lehetősé­geink vannak? Van hét erős karunk és van fe­jtünk, hogy gondolkozzunk. Ezzel sokmindent el le­het érni. Sok tízezer és egyre több munkásember gon- dollcodik így megyénkben. Hogy komolyan vették a dolgot, mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy ipar- vállalataink a párt 1959. március 6-i határozatára válaszul 108,6 százalékra teljesítették tavalyi éves termelési tervüket. A mun­ka termelékenysége több mint 4, az önköltség pedig több mint 3 százalékkal javult. Sok millió forin­tot jelentenek ezek a sze­rénynek látszó, de sok- sok munkát, szorgalmat magukban foglaló számok. í kérges munkáskezek /l fényesre csiszolták a munlcáshatalom, szülte, az ellenforradalom által meg- szentségtelenített új fogal­mat: a munkaversenyt. Ez a szó ismét új fényével ragyog minden gyárunk homlokán. A Dunakeszi Járműjavító, a Csepel Autógyár, a Diósdi Csap­ágygyár, a Budakalászi Textilművek és a többi üzem munlcásai írták fel oda dolgos kezükkel. Ez a sok-sok munkáskéz óriási erő, olyan, amely képes megdönteni a legoptimis­tább határidőket, amely újat alkot rés.jobbá, hasz-, nálhaióbbá teszi a meg- levőt. Ez az erő a Pestvidéki Gépgyárban december kö­zepéig teljesíti az idei éves tervet és az év még hátra­levő napjaiban több mint két és félmillió forint ér­tékű termékkel gyarapítja a népgazdaságot. A Ganz Árammérőgyárban decem­ber derelcára tűzték ki a dolgozók a tervteljesítés határidejét. Mindezt úgy, hogy az exporttervet no­vember végéig befejezik. A lehető legtermészete­sebbnek tartják, amit le is írtak vállalásukban, hogy például egy mérő­beszabályozó és egy hi­telesítő berendezés proto­típusát szeptember 30 he­lyett június 30-ig elké­^---------------------------------­s zítik. A mérőszabályozó­ból így még az idén küld­hetünk exportra, amiért valutát kap az ország. A hitelesítő berendezést is még az idén megkapják áramszolgáltató vállala­taink, így feleslegessé vá­lik a külföldről való be­hozatal. Mérnökök, közgazdá­szok, technikusok és fi­zikai munkások fogtak össze ebben a gyárban a vállalások teljesítésére. A Dunakeszi Jármű javítóban is közösen határozták el, hogy a tavalyihoz viszo­nyítva két és fél száza­lékkal növelik a termelé­kenységet és négy száza­lékkal olcsóbban termel­nek, mint a múlt évben. Egyre többen néznek kö­rül nyitott szemmel por­tájukon. Kiss Ferenchez, a Pestvidéki Gépgyár for­gácsolóműhelyének fiatal üzemvezetőjéhez hason­lóan. Ez a fiatal mérnök, sok társával együtt, a gaz­da szemével meglátta, hogy jó néhány munkaműveletet össze lehet vonni, így rö- videbb ideig tart az al­katrészek elkészítése, ami a gyártást olcsóbbá teszi. A Váci Fonógyárban ilyen ésszerű szervezési intéz­kedésekkel például csak­nem százezer forintot tesznek a nép vagyoná­hoz. D e nemcsak forintban mérhető a szocialista munkaverseny eredménye. Miközben újat alkotnák a gyárakban az emberek, maguk is formálódnak. A szocialista munkaverseny új hajtása nálunk a szo­cialista brigádmozgalom. A múlt évben szökkent szárba nálunk ez a mag és egy év alatt már gyü­mölcsöt is termett. Fel­avattuk az első szocialista brigádokat a Csepel Autó­gyárban, a Dunakeszi Jár­műjavítóban és még né­hány gyárban. Az idén to­vább lombosodik ez a fia­tal hajtás. Szinte minden gyárban vannak már olyan brigádok, amelyeknek tag­jai a jobb munka mellett önmagukat is művelik, csiszolják, alakítják. A dolgozóknak ez a nagy­szerű mozgalma most a felszabadulás szót írta zászlajára. Felszabadulá­sunk 15. évfordulójának tiszteletére indítottak min­denütt munkaversenyt a tervek határidő előtti tel­jesítéséért, a gazdaságo­sabb termelésért. A mun­kások hazaszeretete, adott szavuknak a munkában ki­fejtet aranyfedezete a biz­tosítéka annak, hogy az idei célkitűzések is mara­déktalanul valóra válnak. Farkas István Hiányaiból, ezért a szociál­demokrata munkástömegek balratolódása is feltartóztat­hatatlanul bekövetkezett. Ezt a folyamatot jól szemléltette a szociáldemokrata párt feb­ruár 23-i váci kerületi kong­resszusa, amely a kommunis­taellenes hajsza tetőpontján ült össze. Nemcsak a váci járás szo­ciáldemokrata pártszervezetei­ben ment végbe balratolódási folyamat. Számos helyen elő­fordult a kritikus februári időszakban, hogy a helyi szociáldemokrata szervezetek nem a kommunisták ellen ha.- dakoztak, hanem a kommu­nista munkásokkal együtt az osztályellenség ellen fordítot­ták fegyvereiket. A falusi munkástanácsok Pest megyében is egyre-mós- ra alakultak. A „Vörös Újság” tudósításában olvashatjuk: „A galgagyörki földmunkások február 2-án nagygyűlést tar­tottak, amelyen Csíki és Steiner elvtársak beszéde után egyhangú lelkesedéssel csatlakoztak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Megalakították a helybeli kommunista földmunkáscso­portot és a' földművesszegé­nyek tanácsát. A tanácsok szervezése az egész környéken megindult.” Pest megyében Cegléden, Aszódon, Pécelen, Galga- györkön. Vasadon stb. került a hatalom a munkástanácsok kezébe. Külön figyelmet érdemel Cegléd, ahol már a Nemzeti Tanács 1919. március 10-i ülésén megjelentek a helyi munkás-paraszt- és katona- tanácsok vezetői és mint a néptanács képviselői, átvet­ték a város ügyeinek intézé­sét. A néptanács és a már­cius 21-e után megalakult di­rektórium összetétele majd­nem megegyezett. Mindkét helyen ott találjuk XJrbán Pál, Reiner Albert és Zsadon Miklós nevét, akik vezető szerepet játszottak a Ta­nácsköztársaság alatt. Az a fordulat, melyet a munkástanácsok az egész or­szágban — és így Pest me­gyében is — végrehajtottak, ha nem is egyforma gyorsa­sággal és határozottsággal, de a hatalom megragadása, a proletárdiktatúra irányába mutatott. (Részletek a „Vörös Pesi megye” című kötetből.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom