Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-19 / 67. szám

1960. MÁRCIUS 19. SZOMBAT rr.tt r mfcyeí <r> Jdrtiip Ne mindig ugyanazokat Az alkolo a legegyszerűbb munkába is a lelkét adja. Nem művészre, nem íróra gondolok csupán, hanem min­denkire, aki, ha csekélyét is, de tesz a közért. Láttam fiatal munkást, aki először indult társadalmi munkára, s bár kifáradt köz­ben, boldog volt, mert érez­te, tudta, hogy amit tett, hasznos. Ismerek öreg nyug­díjast, aki már pihenhetne, de a napokban újságolta: — megkértek, hogy vállaljak megbízatást a népfrontban. Mondtam, öreg vagyok már, nem nekem való. Azután, hogy annyira akarták, elvál­laltam ... Az öreg panaszkodni aikart, de a hangjában bujkáló öröm elárulta, milyen jói esik, hogy gondoltak reá... A fal­vakban járda- vagy útépítés­re, orvosi lakások előterem­tésére a semmiből, hány tár­sadalmi munkás jelentkezik! Ádámka János gyömrői párttitkár mesélte, hogy ami­kor a termelőszövetkezetet szervezték, késő este beleke­veredtek a majd’ derékig érő hóba. De másnap és harmad­nap újra mentek ... Dankó Cézáné ugyancsak gyömrői pártmunkás, ha kell, reggel­től estig társadalmi munkát végez, s még nem kértek tőle olyat, amit megtagadott vol­na. Igazi példája annak, ho­gyan dolgoznak a pártmunká­sok szívvel-lélekkel a társa­dalomért, A társadalmi munkások legkülönfélébb típusairól em­lékezhetnénk meg, akiknek az 'a közös vonásuk: egyszer rtíegízlelték, milyen a közös­ségért dolgozni és el sem képzelhetnék életüket már anélkül. Naponta érzik: nincs annál nagyobb jutalom, mint adni valamit a társadalom­nak. Nincs annál nagyobb elégedettség, mint a közösség hasznára lenni. " Nem is egy, de sokszor négy-öt"'tisztséget vállalnak, mert segíteni akarnak. S van olyan, aki kilenc pártmegbí­zatást sorol fel, ha funkciói után érdeklődünk. Ezek azok, akik szívvel-lélekkel dolgoz­nak a szocializmusért és egy megbízatást sem tudnak visz- szautasítani, egyre sem tud­nak „nem’’-et mondani. De ha vannak ilyenek, s tudjuk, sokan vannak, a pártszervezeteknek kell óvni őket a túlzott munkavállalás­tól, a kifáradástól. Legutóbb a Hazafias Nép­front megyei elnökségi ülé­sén hallottam: ne terheljük túl az embereket! Ne azokat bízzuk meg új feladatokkal, akik már más munkát vállal­tak! * Párttaggyűléseken, tanács­üléseken is sokszor kerül szó­ba: minden értekezleten ugyanazokat az arcokat lát­ni. Legyen párt-, tanács-, népfront- vagy művelődésügy — mindig ugyanazokat. A napokban a KISZ megyei bizottság^ brigádokat szerve­zett annak tanulmányozására, hogyan élnek a falusi fiata­lok. Helyes volt, hogy a bri- gádmunkára az erre legille­tékesebbeket, néhány tsz-el- nököt is felkértek. De igaza volt az egyik termelőszövet­kezeti elnöknek, amikor megemlítette: nincs ideje a tsz ügyeit intézni. Minden héten legalább két helyi, egy­két járási és megyei meg­beszélésre hivatalos. Tagja a párt és a tanács végrehajtó bizottságának, a járási nép­frontnak. A tsz-tagsággal mi­kor törődjön? S mindez nem azért, mert nem találnának arra alkalmas embert, aki egyik-másik tisztséget helyette betöltse. Csupán azért van így, mert egyszerűbb egy ak­tív pártmunkást megkérni valamire, mint egy visszahú­zódó dolgozót munkába állí­tani. Pazarlás lemondani az újabb százak és ezrek segít­ségéről. A legtöbb pártmunkás igyekszik is valamennyi tiszt­ségét becsületesen ellátni, d< bevallják: képtelenség. H; valaki igazán eleget akar ten ni tisztségének, mint tanács­tag, bizony napi munkája után sok időt kell választói között tölteni. Ha emellett má­sutt is helyt akar állni; a népfront-bizottságban, az ok­tatási vagy egyéb állandó bizottságban, vagy a nő- tanács-nál segédkezik, vállal­ja a szeminárium vezetést — teljesen szétforgácsolódik, s munkája értéke is lecsökken. Ezt pedig óhatatlanul meg­sínyli a pártmunka, a közös­ség. Lehet, hogy éppen az .ilyen túlterhelt társadalmi mun­kások tartanak előadást a mű­velődés fontosságáról, a csa­ládi élet szépségéről, a gyer­meknevelésről, és éppen nekik nincs idejük családi életre, művelődésre, gyermeknevelés­re. Ha azonban szemet hú- njmnk az előtt, hogy az ilye­nek nem olvasnak, nem jár­nak színházba, moziba, nem jut idejük tanulásra — meg­érjük, hogy éppen a legérté­kesebb munkásaink lemarad­nak. Jakus elvtárssal, az aszódi ] járás KISZ-titkárával beszél­gettem a napokban. Kérdez­tem: mikor és mit olvas? Mikor volt színházban vsgy moziban? Őszintén elmondot­ta: nagyon ritkán barátkozik könyvekkel, s még ritkább, hogy színházba, moziba eljus­son. Nem ér rá. Jakus elvtárs ezt természetesnek, rendjén valónak tartotta. Eszébe sem jutott, hogy nem telik bele egy-két év s akiket most még ö nevel, elhagyják ... A funkcióhalmozás né­hány pártszervezetünk gyer­mekbetegsége. Csak akkor biz­tos egy-egy előadás, gyűlés, akció sikere — gondolják az elvtársak —, ha mindig a ki­próbáltak, a megszokottak tartják, szervezik. Pozsonyi Kálmán elvtárs, a Csepel Autógyár dolgozója mondotta el. hogyan vitázott néhány ráckevei elvtárssal. A törpe- vízjnű . létrehozásáról „ volt szó. Többen úgy vélekedtek, nem lesz belőle semmi, senki nem vesz majd részt a mun­kában. Pozsonyi elvtárs ma­gára vállalta a szervezést. Először harmincán jelentkez­tek és a harminc önkéntes munkás szervezte a többi se­géderőt. Végül is több százan voltak és főleg olyanok, akik addig félrehúzódtak. Az évek folyamán hány­szor tapasztaltuk, hogy olya­nok, akik félrehúzódva, ma­guknak éltek, boldogan mond­tak búcsút magányuknak és dolgoztak lelkesen a közös­ségért. Csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat. En­nek az a feltétele: bízni kell az emberek'fejlődésében. se­gíteni akarásában és olyan feladatra kell megkérni őket, amihez értenek, amit szívesen megtesznek. egyik Kalinin mondotta beszédében: „Miben különbözik a párt- munka valamennyi többitől? A fogalom túlságos leszűkíté­sének tartom, ha pártmun­kám csak az agitációt, pro­pagandát és a szó szűkebb ér­telmében vett kommunista nevelést értik. A pártmunka lényege az — ha szabad ma­gam így kifejezni —, hogy minden munkát, még a leg- mechanikusabb, még a ki­zárólag technikai munkát is úgy értelmezzük és úgy vé­gezzük, ahogyan azt a párt kívánja... Nem kell tehát aggódni, hogy nincs elég munka. Csák gondolkozni kell kissé, alkalmat kell adni a kezdeményezésre — és meg­látják, annyi munka akad, hogy kevés hozzá az ember.” Nálunk is sok a munka és ha körülnézünk, ha megbí­zunk az emberekben, rájö­vünk: nincs szükség arra, hogy egy-egy társadalmi mun­kásra többet rakjunk, mint amennyit megterhelés nélkül elbír. Sági Ágnes Monográfia a magyar löröshadsereg harcairól A Tanácsköztársaság 41. év­fordulója alkalmából a Zrí­nyi Kiadó gondozásában napvilágot látott Liptai Er­vin A magyar vöröshadsereg harcai című monográfiája. A kötet részletesen ismerteti a proletárdiktatúra hadseregé­nek 1919-ben, az imperialista intervenció elleni hősi küz­delmét. Megismerteti az ol­vasót a magyar vöröshadse­reg létrejöttének körülmé­nyeivel, hadműveleteivel, a Tanácsköztársaság katonai in­tézkedéseivel. Ismét gyártják a családi gyufát A Szegedi Gyufagyárban megkezdték a háztartásokban kedvelt óriás dobozos családi gyufa készítését, amelyet ko­rábban a Kecskeméti Gyufa­gyár állított elő. A doboz­gyártó gépek Szegedre kerül­tek. Egy-egy óriás dobozba mintegy négyszáz szál gyufát töltenek, nyolcszor annyit, mint a normál méretűekbe. A Szegedi Gyufagyár dolgo­zói vállalták, hogy éves ter­vükön felül többszázezer do­boz ilyen gyufát gyártanak. Bemutatják a sorozatban gyártott típus konyhabútort az ipari vásáron Az országban eddig épüle­tenként, egyedileg tervezett beépíthető bútorok készül­tek. Most a Lágymányosi Épületasztalosipari Vállalat dolgozói megkezdték a be­építhető típus konyhabú­tor és ruhásszekrény soro­zatgyártását. Az idén már 2500—2500 készletet állí­tanak elő, amelyek a faiüreg nagysága, s az egyéni ízlés szerint sok­féleképpen változtatha­tók. Az első darabokat bemutat­ják a Budapesti Ipari Vá­sáron és a nemzetközi épí­tőipari .konferencia . alkalmá­ból a technika házában is. A kiállításon két készlet beépíthető konyhabútort te­kinthetnek meg a látogatók. A bútorok oldalait pasztell­színű, könnyen tisztítható pvc-fólia borítja. Különle­ges, formica nevű műanyag vádi a munkaasztal tetejét is, amelyre minden elválto­zás vagy folt veszélye nél­kül rá lehet tenni a forró lá­bost. A munkaasztal fölé az egyik konyhabútornál két, a másiknál egy szekrénysort szerelnek s mindkettőbe to­lóüveges vitrint építenek. Bemutatják a falba építhető típus ruhásszekrényt is. A kiállítási darabon két ajtósor fölé kisajtós re­keszek kerülnek, ame­lyekben majd a ritkán használt ruhaneműt he­lyezhetik el. A vállalat dolgozói kiállíta­nak két dohányzóasztalt is, amelyet a beépíthető kony­habútor gyártása közben megmaradó anyagból készí­tenek. A modern, hiperbola formájú asztal tetejét is be­vonják az „éghetetlen" mű­anyaggal, s így megmentik a háziasszonyokat a feketekávé­folt és a cigarettaparázs okoz­ta bosszúságoktól. HÚSVÉTI BÁRÁNYOK EXPORTRA Az állami gazdaságok hús­vét előtt 30 000 bárányt ex­portálnak. A 14 kilós bárányo­kat Görögországba, a Német Szövetségi Köztársaságba kisebb mennyiségiben Auszt­riába szállítják. Hasznos segítség a szakembereknek Az Akadémiai Kiadó új sorozata Nagyszabású vállalkozásba kezdett az Akadémiai Kiadó. Magyarország kultúrflórája címen sorozatosan 150 — ké­sőbb 9 kötetbe köthető — füzetet jelentet meg. A füze­tek a hazánkban termesztett, mintegy 200 kultúrnövényt ismertetik. Ezeknek a min­dennapi életben fontos, az élelmiszerek, gyógyszerek, különböző textíliák alap­anyagát szolgáltató növények­nek tudományos növénytani leírását és termesztésük tu­dományosan ellenőrzött, leg­korszerűbb módszereit közli. Éppen ezért hasznos kézi­könyve lehet a növényter­mesztő szakembernek, ok­tatónak, növénynemesítőnek és kutatónak. A hatalmas, gyűjteményes munka fő- szerkesztői Erdei Ferenc és Jávorka Sándor akadémiku­sok, szerkesztője pedig Máté Imre, az Akadémia levelező tagja. Az első füzetek most hagyták el a nyomdát, a nyár folyamán pedig megje­lenik a sorozat tizedik füze­te, amely minden kultúrnö­vény különböző fejlődési fo­lyamatait ábrázoló nagymére­tű. színes nyomású kartono­kat tartalmaz. Ezek a karto­nok kiemelhetők és különösen jól használhatók fel szemlél­tető oktatásra. Restaurálási eljárás faműtárgyak védelmére Az esztergomi Keresztény Múzeumban, ahol az ország második legnagyobb kép- és szoborgyűjteményét őrzik,- rendkívül nagy értéket kép­viselnek a XIV., XV. század­beli faszobrok és táblaképek. Ezekben a műtárgyakban azonban nagy kárt tesznek a holt fában megtelepedő kü­lönféle rovarok. Az eddigi hazai és külföldi restaurálá­si eljárásokkal nem tudtak hathatósan védekezni a kár­tevők ellen. Csillag Gyula, a múzeum restaurátora, aki az utóbbi években több je­lentős restaurálási módot dolgozott ki, most megoldot­ta ezeknek a faműtárgyaknak a védelmét is. Olyan vegy­szereket alkalmaz, amelyek rendkívül gyorsan hatnak, teljes védettséget nyújtanak a műtárgyaknak anélkül, hogy azokban kárt tennének, vagy a későbbi restaurációs eljá­rásokat megnehezítenék. Épül a monori pártház Jó ütemben halad a monori pártház építkezése, ame­lyet a lakosság nagyarányú társadalmi munkávai segít. rendezett gazdasag- £ ban, hivatalosan ki- ^ utaltak és elszámol- í tak két liter pálinkát | azért, hogy a kis-£ pulykák lábát abban £ megmossák. Termé- ^ szetesen inkább öb- £ lögetésre használták, £ mint mosásra. Az akkori szemlé- $ leinek azonban már f a hírmondója sem ta-f látható meg. Az cm-| berek változnak, fej-£ lödnek, változtatják £ és fejlesztik környe-f zetiiket, munkájukat % a gépek, berendezé sek alkalmazásával % könnyebbé teszik. $ Jövetelemkor pár% percet késtem, de % amikor végeztem, $ alig tudtam elszakad-% ni ettől a. sok gon- $ dolatot fakasztó kör-% nyezettől. Közben^ felhő mögé bújt a'$ Nap, de azt a fényig és meleget, amit a Felsőbabádi Államig Gazdaságban tapasz- f taltam, még sokáig f éreztem. Jelinek István í vezni) egy-két héten belül újabb 3000 te­nyésztésre alkalmas, már nyolc hónapos baromfi kerül. A jövendő nemze­dékről való gondos­kodás itt is különös gonddal történik. A sorban elhelyezett, infravörös, meleget sugárzó műanyák a napos csibéknek biz­tosítják a kottás me­legét. Ezekből a puha pihecsomókból 4000 élvezi azt a sok sze- retetet, gondoskodást, amit a Felsőbabádi Állami Gazdaság dol­gozói nagy örömmel nyújtanak részükre. Ezen a koratavaszi randevún elgondol­koztam, hogy milyen változáson ment át a baromfitenyésztés az elmúlt pár év alatt. Ugyanis a régi, babo­nán alapuló szokások szerint még 1951-ben is itt, ebben az azóta már korszerűen be­Különös randevú tál rendelkező, min­den gépi berendezés­sel ellátott otthont mondhatnak magu­kénak. Nincs ugyan mosógép és parkett­kefélőgép, de az új „lakosztály”-ban megtalálható a beépí­tett, állandó friss vi­zet biztosító itatóbe­rendezés, a fizikai munkát majdnem teljesen nélkülöző magaspályás etető- berendezés. A beépí­tésre kerülő családi tojófészkek nagyon elmés módon készül­tek és az elkülöní­tett helyre kigurult tojások összegyűjtése is egyszerűsítve van. Megmutatták, hogy további elgondolásuk is van, aminek alkal­mazásával még az ülőrácsok alatt össze­gyűlt tárgyát is gépi úton kívánják össze­gyűjteni. Ebbe a gé­pesített baromfiólba (alig merem így ne­\n ( I ' agy igyekezettel '(siettem a megbeszélt í helyre, mert nem ke- Í vesebb, mint 6000 le- í nyésztésre kiválasz- í tott baromfival volt f „találkozóm”. A pár (perc késést alig tud­atúm megmagyaráz- £ ni, mert ez a nagy- j számú, folyton fecse- f gő társaság nem en- £ gedett szóhoz jutni. £ Ezen a tavaszi talál- £ közön egy kedves £ harmadik, az arany- % sárga napsugár is f megjelent, s kísére- ^lében a felsőbabáéi fyés a tornyoslőbi ran­dáévá a legnagyobb d boldogságban telt eL 'd Vendégszeretetük, 'd kedveskedésük azzal d kezdődött, hogy ne- d kém, a vendégnek, d megmutatták ottho- d nukat, aminek láttán d nagyon elcsodálkoz- dtam. Ugyanis alig el- d képzelhető nagy vál- d tozáson ment keresz- d tül a baromfi társa- d dalom és jelenleg & már teljes komfort­HÁROM GAZDASÁGI HÍR H árom külföldről érkezett gazdasági hírt olvastam egyazon napon. Bányászok ezreinek mon­danak fel a nyugat-németor­szági bányákban... Az ame­rikai ipar négy fontos ágaza­tában tizennégyezer embert bocsátottak el az elmúlt két hét alatt... Felépült az első szputnyik-város Kínában... Három világrész, Európa, Amerika, Ázsia országairól tudósítanak ezek a hírek. És két társadalmi rendszerről. Ügy vélem, érdemes egy pil­lantást vetni a szűkszavú hír­adások mögé. A nyugatnémet állam tu­lajdonában levő Hibernia RT 4413 bányászt, azaz összes munkásainak tíz százalékát bocsátotta el. A Német Nyersolaj RT vezetői is azt tervezik, hogy a következő hetekben 3000 bányászt kül­denek el a vállalat gelsenkir- cheni üzeméből. A Harpe- ner Bergbau RT nevű válla­lat pedig eladási nehézségek következtében ötmillió ton­nával csökkenti évi szénter­melését, ami szintén ezrek elbocsátásához vezet. Bányászlámpák ezreiben al­szik ki a láng... Emberek ezrei válnak meg mindenna­pi, megszokott munkahe­lyüktől. Bányászok, akiknek talán apjuk, nagyapjuk is ugyanazon munkahelyen dol­gozott. Gyerekek kér­nek majd egy karéj kenyér­rel többet a szegényes bá­nyászotthonokban és nem lesz miből adni nekik. Mert a mtmkásnak, a bányásznak — mert proletár —, csak a munkaereje eladó ... De ami­kor már az sem kell senki­nek... Mindez 1960 már­ciusában történik, a világgá- kiirtölt nyugatnémet gazda­sági csoda országában. a másik hír New Yorkból zl kelt. Az US News and World Report című folyóirat arról számol be. hogy az Egye­sült Államokban tömegesen bocsátják el a munkásokat a mezőgazdasági gépgyártás, a gépkocsigyártás, a repülőgép- gyártás és a kohászat nagy üzemeiből. A General Motors ohiói üzeméből például a kö­zelmúltban 2400 embert tet­tek az utcára. Hasonló sors érte a Ford-művek több mint ötezer munkását. A Chrysler- társaság detroiti üzemében pedig négyezer embernek kö­töttek Útilaput a talpa alá, mivel csökkentették a gép­kocsik termelését. A cikk írója mindezt az eladatlan áruféleségek fel- halmozódásával magyarázza, arra azonban már nem ad feleletet, hogy mi lesz az ut­cára került munkások ezrei­vel. Mert hogy mi lesz a General Motors, a Ford- vagy a Chrysler-művek uraival, azt tudjuk: nagyszerűen meg­élnek továbbra is a raktá­rak bőséges árukészletéből. De milyen raktárból elégítik ki legelemibb létfenntartási szükségleteiket a munka nél­kül maradt munkások ezrei, akik megtöltötték a kon­szern- és trösztvezérek rak­tárait? a z igazat megvallva, a mi számunkra már egyre nehezebben érthető a dolog. Hogy miért? A magyar lapok hirdetési rovatának legna­gyobb részét a munkást ke­reső hirdetések teszik ki. Csu­pán a fővárosi napilapok hir­detéseit olvasva, közel más­félezer munkást keresnek az üzemek és gyárak — egyet­len napon! Vagy nézzük az említett kínai példát. Kína nagyvárosai a szo­cialista iparosítás meggyor­sulásával — a munkásosz­tály állandó növekedésével — kicsinynek bizonyulnak. Ezért úgynevezett szputnyik-elővá­rosokat építenek a nagy met­ropolisok, Sanghaj, _ Peking, Tiencsin ég Nanking’körül ■.— a munkások életének meg­könnyítésére. Egy-egy ilyen szputnyik-város száz-száz- ötvenezer lakosú lesz. Az el­ső kínai szputnyik-város már felépült — egy esztendő alatt — a nyolcmilliós Sanghaj vá­rosának peremén. A Min- hang nevű szputnyik-város százezer lakosú, főutcája negyvenhét méter szélest amelynek két oldalán négy- és hatemeletes házak sora emelkedik. Eszembe jut az Arbeiter Zeitung című osztrák szo­ciáldemokrata lap közelmúlt­ban hazánkban járt tudósí­tójának egy megjegyzése: „A szabadság mégis több, mint egy filozófiai fogalom". Való­ban így igaz. A szabadság munlca- és életlehetőséget is jelent. Nálunk, a szocialista világban legalábbis. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom