Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-16 / 64. szám

1980. MÁRCIUS 16. SZERDA PF.ST v/firfgp Versenyfutás az égő avarral 'Sok erdőtüzet okoz a gondatlanság Szentendre felé repül velünk a Pest megyei Tűzrendészet! Osztály parancsnokságának Pobjedája. Dékány István tűzoltóidbadnagy útközben ad tájékoztatót. A tűzoltók szá­mára ezek a tavaszváró hetek adják a legtöbb munkát és okozzák a legtöbb izgalmat. Nagyon sok helyen keletkez­nek erdőtüzek. A téli hónapok alatt megszikkadt avar köny- nyen tüzet fog és pillanatok alatt nagy területen lobog a hatalmas, veszedelmes láng. Ezeket a tüzeket legtöbbször gondatlanság okozza. A termé­szetjárók szalonnát sütnek a még kopár erdőben, ami egy­magában nem tilos és nem is lenne baj, de sokszor nem olt­ják el alaposan a tüzet, parázs marad a hamujában. A többit aztán elvégzi a tava­szi szél, meg a száraz avar. — Pénteken kilenc tűzriasz- tásunk volt — mondja Dékány főhadnagy. — Kettő vaklármá­nak bizonyult, de hét már ko­molyabb tűzesetet jelentett. Valamennyi erdőtűz volt, ko­moly kárt szerencsére egyik sem okozott, mert az idejeko­rán riasztott helyi készültségek megakadályozták a tűz el­terjedését. A laikusok azt hiszik, hogy az erdőtüzek legnagyobb ká­rát a leégett fák jelentik. Kárnak ez is kár, de sokkal nagyobb az, ami csak később, esetleg hónapokkal a tűz után jelentkezik. A fák alatt el­hamvadó avarral elveszti a ta­laj azt a természetes takaró­ját, amely a gyors kiszáradás- tól védené meg. A iák nem jutnak elegendő nedvességhez, mert a kiszáradt vékony hu­musz alatt mészkőréteg rejtő­zik és abból a gyökerek nem szívhatnak nedvességet. Az er­dészek régi tapasztalata, hogy sok olyan erdőtűz után, amelyből a iák aránylag sér­tetlenül menekültek meg, az erdő nagy része kiszárad. Ma délben — gyorsán egy­másután — két tűzesetet je­lentett a Pest megyei parancs­nokság telefonja. Mindkét je­lentés Szentendréről érkezett, a határ két különböző részé­ből. Pobjedánk már elhagyta Budakalászi is, amikor hirte­len megáll egy veszteglő tűz­oltótartálykocsi mellett. A fő­városi III. kerületi tűzoltóság egyik modern szerkocsija, szintén a Szentendréről je­lentett tűzesethez igyekezett egy másik, hasonló kocsival együtt, de útközben gumide­fektet kapott, meg Kellett áll--; nia. Parancsnokától tudjuk í meg, hogy a \ a tűz Pomáz közelében < * az Egészségügyi Minisztérium í Munkaterápiái Intézetének j Duna-parti üzemegységében í keletkezett. Szentendrén a tűzrendészet] j alosztály őrségét Virágh Elek; főhadnaggyal együtt már ép- • pen indulóban találjuk. Velük j együtt robogunk Pomáz felé. j Az autó nyitott ablakán gyön- | ge füstszagot csap közénk a \ szél. Egy-két perc és már az inté­zet felé vezető hepehupás földúton labdázik velünk a gépkocsi. A tüzet időközben eloltot­ták. Itt is az avar lobbant lángra. A 195 holdas kerté­szeti telep mintegy öt hold- nyi mélyfekvésű, gidres- gödrös legelőterületét porzsol­ták le a lángok. Kilencven­nyolc . ápoltat foglalkoztat kertészetében ez a korszerű egészségügyi intézet és na­gyon szép eredményeket ét­el a munka gyógyító hatásá­val. A tüzet az egyik ápolt el­dobott cigarettája okozhatta. — Nagyon veszedelmesnek látszott a dolog, mert pilla­natok alatt legalább ötméteres lángokkal égett a száraz ro­zsé — mondja az egyik fel­ügyelő. A hatalmas lángok nyomait könnyű fölfedezni annak a néhány nyárfának a törzsén, magasan az ágai között is, amely az elhamvadt terüle­ten áll. — Azt hittük, nem bírunk vele. Ezért kértünk telefonon segítséget a tűzoltóságtól. — Inkább bizonyuljon öt­ször feleslegesnek a kivonulá­sunk, minthogy egyszer a ké­sedelmes jelentés miatt ké­sőn érkezzünk — véli Virágh főhadnagy. A tüzet, mint kiderül, a be­tegek fékezték meg. Ápo­lóik utasításai szerint gyor­san kirángatták a földből a száraz giz-gazt és messzire hordták a tűz útjából. Csak­nem valamennyien részt vet­tek a munkában. A helyzet igen veszedelmes volt, mert az erős szél valóságos szikrazáport hajtott az intézet épületcso­portja felé. Pánik szerencsé­re nem tört ki a betegek kö­zött, akik most már nyugod­tan folytatják a csöndes ker­tészkedést, mintha semmi sem történt volna. — Izgalmas napok ezek — mondja Virágh főhadnagy, amikor a hamu borította te­rep gondos átvizsgálása után megnyugodva állapítja meg, hogy az oltás tökéletesen si­került. — Ez ma már a má­sodik kivonulásunk. Előtte ízbégre vonultunk ki, ahol egy gondatlan asszony gyúj­totta fel az avart és majdnem komoly erdőtüzet okozott. Indulunk hazafelé. Ahogy nézelődünk a kocsi ablakából, jobbról is, balról is apró füst- fellegeket látunk a messzi hegyoldalak fölött. Minde­nütt a száraz gazt égetik. Pomázon megállunk a ve­gyesipari ktsz épülete előtt. Leidinger Károly műsze­részt keressük, a szövetkezet vezetőjét. Sajnos, nem ta­láljuk, Pestre kellett mennie. Pedig éppen tűzrendészet! szempontból talán a legneve­zetesebb polgára az egész járásnak. Harminc év óta önkéntes tűzoltó. Évről évre megszervezi az önkéntes tűz- őrséget. „Fiai"-ból alakult motoros járőrök cirkálnak a környékbeli ki­rándulóhelyeken azokon a na­pokon, amikor a budapesti „természetimádók” leginkább elözönlik az erdőket és sok­szor fittyet hányva a szigo­rú tilalomnak, vidáman sü­tögetik tilos helyeken is sza­lonnájukat. Ha Leidinger ál­landóan cirkáló fiataljai bajt észlelnek valahol, vil­lámgyorsan jelzést adnak róla, megtörténik a riasztás és néhány perc múlva már robognak a tűzoltóautók... Magyar László Folytatja útját a Nap felé az amerikai műbolygó A Pioneer V. amerikai mű- bolygó Reuter-jelentés sze­rint 9438 kilométeres órán­kénti sebességgel repül a Nap jelé és kedden hajnali há­rom órakor (magyar idő) ' már 865 870 kilométerre volt a Földtől. Műszerei — mint amerikai szakértők közölték — kifogástalanul működnek. Leütötte és kirabolta ivccimboráit dozatát, elvett tőle kétezer fo­rintot s mint aki jól végezte dolgát — visszament italozni. _Még az éjszaka elfogták. Eleinte tagadott, de később beismerte, hogy mindkét eset­ben rablás utján jutott pénz­hez. A járásbíróság nem jogerősen kétévi börtönre ítélte. Koszorúzási ünnepség március 13 alkalmából Március 15-én, kedden dél­előtt a fővárosban a KISZ Központi Bizottsága, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa, a budapesti KlSZ-bizott- ság, valamint a budapesti nép­front-bizottság elnöke koszo­rút helyezett el az 1848-as sza­badságharcosok emlékművei­nél. A Nemzeti Múzeumnál Vár­nai Ferenc, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Nádasdi József, a KISZ budapesti bi­zottságának titkára, Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságá­nak vezetője helyeztek el ko­szorút. A Petőfi szobornál Per- jesi László, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Mónus Antal, a budapesti KISZ-bi- zottság titkára, Baráti József és Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képviselői koszo­rúztak. A Kossuth szobornál Nagy Richárd, a budapesti KISZ-bizottság tagja. Schütz Árpád, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának tit­kára, Perlaki Gyula és Gőtz József, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának tag­jai helyezték el koszorúikat. A Bem szobornál a II. kerü­leti KISZ-bizottság, valamint a II. kerületi népfront-bizott­ság koszorúzta meg az emlék­művet. OSTENDE-BEN, Belgium második legnagyobb kikötő­városában tömegtüntetésekkel tiltakoztak a „Kriegsmarine” nyugatnémet hadihajó látoga­tása miatt. Mérlegzáró közgyűlés a Gyömrői Vas- és Fémipari Ktsz-ben Egy esztendő munkáját, örö­meit és gondjait jöttek össze értékelni a napokban a Gyömrői Vas- és Fémipari Ktsz dolgozói a helyi Halász­kertben. Amint a mérlegzáró beszámolóból is kiderült, a múlt évben sem dolgozott rosszul ez a szövetkezet. Ere­detileg 5 millió 370 000 forin­tos tervet kellett volna telje­síteniük, ezzel szemben 8 mil­lió forint értékű munkát vé­geztek. Végeredményben 149,1 százalékra teljesítették tervü­ket. Csiszár Ferenc elnöki be­számolójában azt is elmon­dotta, hogy a jövőben még több gondot fordítanak majd a lakosság szolgáltatás jel­legű ellátására. Rövidesen üzemije helyezik az új nagy műhelycsarnokot s új gyárt­mányok kikísérletezésével és bevezetésével is foglalkoznak. Szóba került a szövetkezet belső élete is, így a koráb­ban több problémát okozó személyi kérdések. Mióta új vezetőség került a szövetke­zet élére, sok probléma meg­oldódott. A főkönyvelő a ktsz pénzügyi helyzetéről be­szélt, Elmondotta, hogy 1959- ben 396 000 forint tiszta nye­reséggel dolgozott a szövetke­zet. Sok új géppel gazdago­dott a géppark s általában a termelési eredmények is job­bak, mint 1958-ban. A vitában sokan felszólal­tak. Boross Gyuláné, a Kis­ipari Szövetkezetek Pest me­gyei Szövetségének elnöke a szövetkezetekre háruló fel­adatokról és a szövetkezet belső életéről beszélt. Hang­súlyozta, hogy a még meglevő problémákat is rövidesen meg kell oldaniok, mert csak így tudnak eredményesebb munkát végezni. Klics Gyu­láné, a helyi tanácselnök arra kérte a ktsz dolgozóit, ter­jesszék ki még jobban a la­kosság részére történő szol­gáltatásokat. A járási párt-, bizottság képviselője a mező- gazdaság átszervezéséhez nyúj­tott segítségért mondott kö­szönetét a szövetkezet tagjai­nak, s egyben arra kérte őket* hogy a jövőben is támogas­sák a párt politikáját. Az ünnepi közgyűlés utolsó na­pirendi pontjaként a nyeresé­get osztották szét, összesen 158 ezer forintot. —S— A közgyűlés egyik „legizgalmasabb” mozzanata: a nyere­ségkiosztás. Csepeti Lászlóné például — amint felvételün­kön is látható — boldogan veszi át a 13. havi fizetést, az 1200 forint nyereségrészesedést. A Monori Járásbíróság íté­letet hozott Potondi József gyömrői lakos bűnügyében. Tavaly szeptember 7-én Nagy Pál, a maglódi Micsu­rin Tsz tagja ezer forint elő­leget vett fel. Hazafelé me­net betért a gyömrői ven­déglőbe egy pohár sörre. Ott megismerkedett Potondi Jó­zseffel. Iszogattak, beszél­gettek. Nagy Pál elmondta, hogy éppen most vett fel elő­leget. Potondi erre másnapig kölcsön kért tőle 200 forin­tot. S hogy a teljes bizalom is meglegyen, felajánlotta zá­logul a katonakönyvét. Nagy ezt el is fogadta és egy búcsú­pohárra a KlOSZ-féle sörö­zőbe tértek be. Már erősen alkonyodott, amikor hazafelé indultak. Po­tondi behívta újdonsült ba­rátját a tanácsháza mögötti kertbe, hogy azon átvágva induljanak haza. Itt vesze­kedést provokált, azt állí­totta, hogy Nagy Pál el­emeit egy poharat a söröző­ből, adja elő. Nagy termé­szetesen meglepetten véde­kezett a vád ellen, mire Po­tondi leütötte. Kivette zse­béből a már odaadott kr.to- nakönyvét és az eszméletlen embert otthagyta. Nagy Pál feljelentette tá­madóját a rendőrségen, s megindult a vizsgálat. Az. el­járás még be sem fejeződött, amikor Potondi újabb rab­lást követett el. December 11-én a buda­pesti Fehér ökör Vendéglő­ben észrevette, hogy az egyik vendég igen telt bugyelláris- ból fizet. Sikerült is mégis-, merkednie Kövér Albert tá- piószentmártoni lakossal. A közös iszogatás után rávette, menjenek haza Gyömrőre taxival. Kövér Albert — mivel már sokat ivott — be­leegyezett. Gyomron Potondi bevitte a KIOSZ sörözőjébe, majd Kövért is a tanácsháza kertjébe invitálta. Ott a sű­rű, bokros részen leütötte ál­MESÉLŐ KÖVEK - HÍRES EMBEREK PETŐFI SÁNDOR PEST MEGYÉBEN VI. a megyében is, Cinkotán Felhő és csillag címmel ír verset, egy kirándulás emlékét pedig Visegrád táján című költemé­nyében örökíti meg. S ezeken a csendes, a természet szerete- tétől telt verseken túl írja for­radalmi hangú dalait, amelyek a személyes gondok, bánatok fölé emelkedve egy egész nép sorsát, gondját vallják magu­kénak. Ilyen verse az 1846 májusában, Dömsödön írt le­vél Várady Antalhoz című is, amelyben így vall a költő: sukat, még a bérleti szerző­dés lejárta előtt tovább költöz­nek. A költőt pedig már várja a mindinkább forradalmasodé pesti fiatalság, s már csak egy- egy napra hagyja ott a vá­rost, hosszabb ideig már nem tartózkodik sehol megyénk­ben, de másutt sem, érzi, hogy reá Pesten, a fiatalok, majd később a Tizek Társaságában van szükség. Az aszódi diákból, a gödöllői szerelmesből forradalmár, egy nép, egy nemzet megváltásáért folyó harc vezére, lobogója lett. Március idusán a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt szavalva, Bem táborában, a politikai harcok közepette mindenkor az volt, aminek már gyermekkorában láthat­tuk: hajlíthatatlan jellem, vasakaratú harcos, akinek szentebb, nagyobb célja nem volt, nem lehetett, mint a zsarnokság elleni harc, a sza­badság kivívása. Megyénkben sok-sok már- vónytábla őrzi emlékét. De a márvány holt, hideg anyag. Sokkal inkább őrzik emlékét versei, amelyek évszázadnál is távolabbról küldik üzenetüket: nincs szentebb, mint a szabad­ság, nincs nagyobb úr, mint a nép, eljön az idő, amikor a bőség kosarából mindenki egy­aránt vehet. Mi váltjuk valóra a költő álmait, mi vagyunk eszméinek méltó örökösei, megvalósítói, s mi őrizzük so­ha nem homályosuló emlékét agyunkban, szívünkben. Mészáros Ottó (Vége) ír Dömsödön egy nagyobb művet is, a Salgót, amelyben egy képzelt történet keretein belül alkalma adódik, bár olykor képletesen, a világ sok dolgáról elmondani vélemé­nyét. Egy hónap alatt írja meg nagy és igényes költeményét, s ezzel dömsödi tartózkodását lényegében be is fejezi. Szülei itt sem találják meg számítá­A forradalmár hangja ez, aki a Somlyó-sziget öreg fái alatt mind tisztábban látja, ér­zi, hogy forradalomnak, véres, de megtisztulást hozó kornak kell következnie. Versében már ott dübörög 1848. március idusának forradalmi lángja, hevülete. S ott a biztos tudat, hogy a népek nem tűrhetik örökké a rabigát. Nem gyűlölöm, mint eddig, a világot: Már csak haragszom rája, csak haragszom... Hogy olyan gyáva, hogy föl nem kiált Elzárt, elorzott boldogságáért, hogy Meg nem torolja kincse elrablóin Évezredeknek szenvedéseit. De hinni kezdem, hogy dicső napoknak Érjük maholnap fényes hajnalát, Midőn a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejőket, S végigmennydörgik a föld kerekén: „Legyünk rabokból ismét embereké’ Ez nagyszerű, de véres kor leszen. Egy vérözön kell! és ha az lefolyt majd, A megmosott föld tiszta szép leend, És lakni fognak emberek fölötte, Hasonlítók az isten képéhez.” bátorsággal nyúl addig szent­nek és sérthetetlennek vélt dolgokhoz, tollára vevén azo­kat. Dömsödön írja Piroslik már a fákon levél című költemé­nyét, de sokat barangol ekkor találkozik barátaival, akik közül az egyik legkedvesebb, Pálffy Albert. el is kíséri Dömsödre, s hosszabb ideig együtt laknak Kucskáné két szobájában. Pálffy olvas, Pe­tőfi ír. Több munkáját írja itt Dömsödön, segítségére volt a község szép környéke, mert nagyon szerette a csodás ter­mészetet, a csöndet, a régi, ha­talmas fákat. Sokszor bolyon­gott a, Somlyó-sziget hatalmas fái alatt, emlékként ma is mondják az egyik községbeli fára, hogy: Petőfi fája. Az ünnepelt költő Nevét az egész országban ismerik. Dalait már szinte népdalként éneklik, neve ott szerepel mindenütt, ahol a haladásért, a nemzet felemel­kedéséért folyik a harc. Amire hivatott volt, elérte. Vezér lett, egy kis létszámú, de erejében hatalmas csoport lo­bogója. Türelmetlen volt, mint minden forradalmár. Tenni akart, s tette is a leg­többet, amit tehetett: verseket írt, lángoló sorokat, amelyek mind több emberben gyújtot­ták meg a küzdeni akarás tü- zét. Csendes, a természet szép­ségét tükröző versein kívül egymás után írja forradalmi dalait, s szinte meghökkentő Szülei újból próbálkoznak. Jj helyen, Dömsödön kísérlik neg a boldogulást. Petrovics István itt veszi bérbe a kocs­mát és a mészárszéket, 1846. íprilis 23-án költöznek a 'köz­iégbe. Alig telik el egy hét, május slső napjaiban a költő már >tt van a szülői háznál, amelyhez mindig ragaszkodott, ie ahol oly kevés örömben /olt része. A rideg, fia céljai­val, eszméivel szemben értet- .en apa nem teszi vonzóvá az otthont, s ezen alig enyhít Édes mindent megbocsátó, mindent megérteni igyekező szeretete. Kucskáné vendége A költő először a szülői ház­nál vesz szállást, de alig két napot tölt ott. Apjával — im­már ki tudja hányadszor — összekülönbözik, s elköltözik hazulról, Kovács József nénál vesz szállást, akit a község Kueskánénak nevez, hogy mi okból, azt titokban tartotta a história. Két szobát vesz itt ki. Szegényes a berendezés, de a költő nem sokat ad rá, hi­szen nem mulatni jött ide, ha­nem az értetlen, elkeserítő vá­mosból menekült: dolgozni | akar. i Közben, fel-felutazik Pestre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom