Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-15 / 63. szám

1960. MÁRCIUS 15. KEDD MST MEGYE I // Csipkerózsikák" Öt évvel ezelőtt egyik főosz­tályvezetőnk — találóan — j,az ipar Csipkerózsikáinak” nevezte a hozzátartozó iparág néhány gazdasági vezetőjét, akik behunyt szemmel men­tek el a fejlődés tényei mel­lett. Kik voltak ezek?, akik tisz­teletre méltó energiával köve­teltek gyáruknak új műhelye­ket, impozáns csarnokokat, be­le csillogó, új gépeket, auto­matákat. Csupán azzal nem törődtek, hogy kik és hogyan fognak dolgozni az új műhe­lyekben, az új gépeken, auto­matákon? Művezetők, akik — enyhén szólva — rossz né­ven vették, ha az esti iskolán tanuló munkás dél­előtti műszakba kérezkedett, hogy tanulhasson. Olyan em­berek, akik megsértődtek, ha a magasabb képzettségű tár­suk többet vitt haza borítékjá­ban, mint ők, de tenni nem sókat tettek azért, hogy ma­guk is többet keressenek. Egyszóval, „az ipar Csipke- rózsikái” voltak mindazok, akik egyik napról a másikra éltek. Akik csak akkor vették észre, mit mulasztottak, ami­kor már késő volt: az évek el­teltek, a technika fejlődése túlhaladta tudásukat s ők ide­genül álltak szemben az élet­tel, amely nem ismeri a meg­rekedést. Jó, hogy mólóban van ez az idő! Jó, hogy egyre kevesebb az olyan gazdasági vezető, aki az új gépeken régi módszerrel akar dolgoztatni. Jó, hogy egy­re kevesebb az olyan igazgató, aki apróhirdetéssel — és csak azzal — remél enyhíteni gyára szakmunkás-gondjain. Jó, hogy egyre kevesebb az olyan mű­vezető, aki ne segítené, sőt gá­tolná a munkást a tanulásban. S igenis, egyre kevesebb az olyan munkás, aki megelégszik azzal, amit tud s ne vágyna többet tudni, többre vinni. A Csepel Autógyárban évente több százan végzik el a ko­moly műszaki képzettséget nyújtó szakmásító tanfolya­mokat. Az órákon egyforma figyelemmel jegyez a betaní­tott munkás — aki fiatalon nem tanulhatott —, meg a nyugdíjhoz közeledő gépbeál­lító, aki „azt is szeretné tudni, mi történik akkor, ha növel­jük a fordulatszámot.” A Pomázi Posztógyárban csak a nyári, nagyobb arányú szabadságolások idejére ter­veztek szünetet a szakmai ok­tatásban. Ősztől nyárelejéig viszont egymást követik az alapfokú és a továbbképző szakmai tanfolyamok. Maga a szakoktatás kérdése egyre több üzemünkben vált éppen olyan szerves részévé a műszaki in­tézkedések tervének, mint az automatizálás, vagy egy-egy üzemrész rekonstrukciója. A Váci Kötöttárugyárban az ff idén univerzális varrónőket | képeznek ki, hogy betegség, ff vagy szabadságolás esetén ff minden gépen helyettesíteni ^ tudják társaikat, ily módon ? csökkentsék a termelési ki- í esést. ^ A Ganz Árammérőgyárban | a mérnökök kezdeményezésé- ^ re — és közreműködésével — ^ folynak a szakmai tanfolya- ff mok. Évről évre több be tani- ^ tott munkás vesz részt raj- p tűk, s mivel a gyár vezetői f lehetővé tették, hogy a tan- ^ folyam elvégzése után szak- ^ vizsgát tegyenek, a műszaki ^ képzettségen kívül még szak- ^ munkás beosztást és magasabb í fizetést is nyerhetnek. A példákat tovább lehet- ^ ne sorolni: a Diósdi Csap- ff ágygyárról, a Dunakeszi f, Járműjavítóról, s a többi ff gyárakról. Ehelyett szóljunk ff néhány szót azokról az üze- ff mekről, helyiipari vállalatok- f, ról, ahol még mindig nem ff fordítanak gondot a szakmai ff továbbképzésre, a tanulásra, ff Mert ilyenek is akadnak, bár ff számuk egyre csökken. Ezé- ff két azonban két csoportba ff kell osztani. Az elsőbe tartóz- ff nak azok az üzemek — pél- ff dául a Prés- és Kovácsolt- ff árugyár, a Keményfémipari ff Vállalat —, ahol a megoldat-^ lan közlekedési gondok gátol- ff ják a szakmunkásképzést, ff Ezekben az üzemekben ko- ^ moly problémát jelent egy ^ pártrendezvény, vagy egy ff kultúrműsor is, mert utána nincsen jármű, ami hazavinné a dolgozókat. Ugyanilyen ok­ból nem tarthatnak szakmai tanfolyamokat sem. S nem vé­letlen, hogy éppen ez a két üzem küzd a legkomolyabb szakmunkás-problémákkal. A másik csoportba azokat a gyárakat, helyiipari vállala­tokat sorolnám, ahol a veze­tők még mindig Csipkeró­zsika álmát alusszák. Ahol még mindig a „felső szer­vektől” várják, hogy ellás­sák őket szakmunkásokkal. Abban bizakodnak, hogy majd „központilag” megoldja valaki a szakmunkásképzést, s ne­kik csak közölni kell az igé­nyüket, hogy hány esztergá­lyosra, lakatosra vagy marós­ra van szükségük. Tevékeny­ségük abban merül ki, hogy időnként megeresztenek egy apróhirdetést — „Villanysze­relőket, szerszámkészítőket stb. felveszünk” — s várják a jelentkezők tülekedését. Az­tán — ha ez elmarad, már­pedig elmarad! — akkor szé­lesre tárják a kaput a. mező- gazdaságból jelentkező mun­kaerők előtt, szaporítva ve­lük a vonaton utazgatok, a szakképzetlen segédmunká­sok — s nem utolsósorban — a kétlakiak számát. S még teóriát is kovácsolnak ön­maguk mentségére, mond­ván, hogy „a tervet teljesíte­ni kell”. Hogy kik ezek? Akinek in­ge, vegye magára. Nyíri Istvánné Mintegy 10000 magyar turista utazik az idén a Szovjetunióba A magyar—szovjet turista- forgalom fejlődésére jellemző, hogy a tavalyi hatezerrel szemben az idén mintegy tíz­ezer magyar turista látogat majd a Szovjetunióba. Az idén 12 barátságvonat indul, egyenként 330 utassal. Az MSZBT-n kívül az IBUSZ-szal közösen a Műve­lődésügyi Minisztérium az idén is megismétli az elmúlt években sok sikerrel járt pe­dagógusvonatát. A március 21-én induló vonat útiránya Moszkva—Leningrad lesz. A MEDOSZ két vonatot indít. Ezeknek utasai ál­latni gazdaságok és gép­állomások dolgozói lesz­nek. Az idén repülőgépen is mennek turistacsoportok a Szovjetunióba. Május 1-től szeptember 2ö-ig mindennap indul különrepülőgép a Feri­hegyi repülőtérről 28 utassal. A 140 . repülőút felét máris lejegyezték az MSZBT me­gyei elnökségei. Szovjet részről majdnem hatezer turista látogat idén Magyarországra. A száznál több turistacsoport fogadásá­ban és programjának összeál­lításában az MSZBT helyi szervei is részt vesznek. HAGYMASZELELES Schwara Andrásné Cegléd- bercelen kihasználta a szeles tavaszi időt és a duggatni való hagymát megtisztította a száraz levelektől (Csckő felV.) Újítási hónap a megye földművesszövetkezeteinél Március újítási hónap a Pest megyei földművesszövet­kezeteknél. Az újítási hónap célja, hogy a szövetkezeti ve­zetők ismertessék a dolgozók­kal a szövetkezet működésé­ben meglevő nehézségeket, problémákat, s ezzel mintegy újítási feladattervet adjanak a kezükbe. S mint ahogy a korábbi években is jelentős sikerek születtek a dolgozók ötletei nyomán, most is a munka további javulását vár­ják az újítási hónaptól. A földművesszövetkezetek műkö­dése annyira szétágazó, s en­nek megfelelően több terüle­ten még annyi az egyszerűsí­tésre és gyorsításra váró el­kafricendefi SEGÍTENEK A MUNKÁSOK... Sikeres volt a magyar vadászexpedíció afrikai útja A magyar vadászexpedició, amely a Természettudományi Múzeum nagyrészt elpusztult afrikai anyagának kiegészíté­sére utazott Tanganyikába, si­keresen oldotta meg felada­tát. A magyar vadászok töb­bek között nőstényoroszlánt, párducot, kafíerbivalyt, kü­lönböző fajtájú antilopokat ejtettek. Dénes István, az Or­szágos Erdészeti Főigazgató­ság vadászati osztályának ve­zetője és Széchényi Zsigmond, a világhírű vadászkönyvek írója már elindult hazafelé. Genován és Bécsen át már­cius 20-a táján érkeznek Bu­dapestre. járás, hogy a szakemberek­nek tág lehetőségük nyílik ötleteik hasznosítására. Külö­nösen sok lehetőséget rejt magában az önkiszolgáló és önkiválasztó boltok szerve­zése, hiszen hazánkban a modernebb kereskedelmi for­mák nem eléggé ismertek és nem eléggé kipróbáltak még ahhoz, hogy ne férne rájuk néhány hasznos módosítás, néhány életrevaló ötlet. Sok gondot okoz időnként az áru előre csomagolása, s ezzel a bolt kapacitásának növelése, az árukezelés egyszerűsítése, valamint a göngyöleggazdál­kodás. Tág teret nyit az újí­tók előtt a földművesszövet-, kezetek most kibontakozó ipari tevékenysége is. Üj te­rület, új lehetőségek. Öröm­mel vennék a felsőbb szer­vek az adminisztrációs mun­kával kapcsolatos egyszerűsí­tési ötleteket is. A megyeszerte kibontakozó újítási mozgalom sikerrel biz­tat, s az újítási hónap után sorra kerülő értékelés minden bizonnyal gazdag termést arat, ezután pedig a leghasz­nosabb ötletek bevezetése és széleskörű ismertetése megye­szerte tovább javítja majd a földművesszövetkezetek mun­káját. (tm) MESÉLŐ KÖVEK - HÍRES EMBEREK PETŐFI SÁNDOR PEST MEGYÉBEN m ff Ha keveset ugrunk előre ^időben, akkor láthatjuk, | mennyit utazott. Maga is ff megemlékezik Úti jegyzeteiben, ^majd később barátainak írt.le­ivel eiben ezekről az utazások­éról, ami számunkra azért is ff érdekes, mert ha szálló ven­dégként is, de nem egyszer ff érintett megyénkhez tartozó f. községet. Utrakel 1845-ben, s y ékkor érinti Gödöllőt és Asző- vfdot. Utazik többször Vácon ffkeresztül. 1847-ben, Pestre ffvisszatérőben ezt írja egyik 0levelében: „Szolnokban cse- fy resznyét vettem, Abonyban ff háltam, Pilisen ebédeltem, Vi­sion vacsoráltam, s végre vala- ffhára beértem Pestre.” ff Ilyen utazói emléket őriz ff több verse is. Mutatóba csak ékét címet említünk. Barna ff menyecskének ... (Pécel, 184C. ff június--július), Utón vagyok s ff nem vagy velem... INagykő- érös, 1848 június), de utazás ff közben, mégpedig Vácon, 1348- ^ban irta egyik legközismer- étebb versét, az Anyám tyűk- ff ját. ff Vácon többször jár — ami­dkor megnyílik a vasútvonal, ^szíves örömest azzal utazott ^oda-vissza, — a legenda sze- £ rint a megnyitáskor három­szor, mert Dömsöd után egy ideig ott is éltek a szülők. Jár itt már feleségével, Szend- rey Júliával is, a két öreg szü­lét meglátogatni, több ilyen utazásról Szendrey Júlia be is számol naplójában. A gödöllői szerelem De kanyarodjunk vissza a költő rövid tartózkodásaitól olyan emlékeinkhez, melyek hosszabb időt őriznek. Az 1843-as gödöllői két hetet 1845- ben hosszabb gödöllői tartóz­kodás követi. Utazgatásaiból tér vissza a költő Pestre, de itt minden ellene van. Sebtében összecsapott színdarabját — melyet később maga is rossz­nak tartott —, a Zöld Marcit visszadobja a színibíráló bi­zottság, ellenségei a lapokban hajszát indítanak ellene, s hogy ebbő] a pokolból mene­küljön, kiutazik Gödöllőre, ahol kedves, régi barátja van, Erdélyi Ferenc református pap személyében. Az egykori emlékezés sze­rint a papiakkal szemben „egy jobbmódú, fél helyes gaz­dánál száll meg”, innét járt át nap mint nap Erdélyihez szót váltani. Erdélyi fiatal fe­leségének kedves, szép barát­nője van, Medgyánszky Berta, a gödöllői uradalom jószág- igazgatójának lánya, akibe el­ső látásra beleszeret a költő. Medgyánszky Berta vissza­emlékezéseiben ezt írja: „Gyönyörködtem költemé­nyeinek szépségében... bá­multam őt, amikor a hazáról beszélt... Nem is sejtettem, hogy részvétem és rokonszen- vem csírája lehet az ő szerel­mének.” Majd így folytatja: „Szinte váratlanul jött az a levél, amelyben megkért. A le­vél atyámnak volt címezve, és csak akkor értesültem megle­pő tartalmáról, mikor a taga­dó válasz már elment.. A költő valóban nagyon megszerette a fiatal, szép lányt. Annyira, hogy: megkér­te a kezét. A dúsgazdag, gő­gös Medgyánszky persze nem „holmi költőnek” szánta lá­nyát. A visszautasítás kemény sebet ütött a fiatal költő lel­kén, szinte szükséges alkalom volt arra, hogy szerelmi lírá­ja kiteljesedjék, s legszebb költeményeinek sora elkezdőd­jék. Itt írta — itt-tartózkodása alatt — Ablakodból hogyha ... kezdetű versét, mely az első vallomás volt Bertához: „Ablakodból, hogyha kitekintesz: Kertet látsz csak, kertet és eget. (Adja isten, hogy legyen hasonló E látmányhoz teljes életed!) Képzelem: mily boldog vagy, leányka, Hogy körüled ilyen kert virít. Jaj, de e kert sokkal boldogabb még, Mert beléje néznek szemeid.” Ez csak az első vallomás volt. A szerelem, mely fájó, mert reménytelen volt, egész versciklusra ihlette. A szerelem gyöngyei Még 1845 végén megjelenik a költő új verseskönyve, amely A szerelem gyöngyei cí­met viseli. Harminckilenc ver­set gyűjtött össze kötetébe, valamennyit Medgyánszky Bertához írta. Versei már érett, költői fegyvereinek tel­jesen birtokában levő embert mutatnak, aki a csalódott sze­relmet sem csak ebből a szem­szögből nézi, hanem a szere­lem mellett más vágyaknak, gondoknak, eszményeknek is hely jut. A szerelem gyöngyei halha­tatlanná tették Medgyánszky Bertát. Mert ugyan ki is emlé­keznék még a gőgös jószág- igazgató leányára, ha nem hozzá írta volna a legszebb vallomásokat, melyek már- már egyenrangúak a későbbi Júlia-dalokkal. Egyetlen ízelí­tőt ebből a harminckilenc versből, a Fa leszek, ha... cí­műt: „Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy ... Csak hogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a menyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. Irta a szerelem gyöngyeit, de már helybeüleg is, gondola­tilag is távol volt, Gödöllőtől, Medgyánszky Bertától. Az or­szág, az éledő, változni akaró ország dolgai izgatták. Egymás után jelennek meg forradalmi hangú versei, melyek híveiből vívátot, ellenségeiből dühödt gyűlölködést váltanak ki. Mészáros Ottó (Folytatjuk) M egyénk termelőszövetkeze­teit a megyei, továbbá az angyalföldi és a csepeli üzemek patronálják. Munká­jukért már sok. szövetkezet mondott köszönetét, mert ösz- szefogva a termelőszövetke­zetek tagságával, rendkívül sokrétű, hasznos tevékenysé­get fejtenek ki. Romos, hasz­navehetetlen épületek meg­javításában segédkeznek, is­tállókat, juhhodályokat épí­tenek. Másutt a melegágyi ablakkeretek elkészíts éhez, összeállításához, beüvegezésé- hez nyújtanak segítséget. Sok-sok kút, öntözőberende­zés kijavítása, csőhálózat le­fektetése dicséri az üzemiek munkáját. Karbantartják a termelőszövetkezetek trakto­rait, munkagépeit, meghe­gesztik a törött alkatrésze­ket. S ki tudná felsorolni mindazt, amit a munkások a patronálás során végeznek! Nagy dolog az is-, hogy az üzem tapasztalt könyvelője részt vesz a termelőszövetke­zet könyvelésének megszer­vezésében. Tanácsokat ad, hogyan lehet ellenőrizni a termelőszövetkezet pénzgaz­dálkodását, megszilárdítani a bizonylati fegyelmet stb. Üzemi közgazdászok tanítják a szövetkezet vezetőségét a gazdaságosság alapelveire a tervkészítésre, a terv végre­hajtásának ellenőrzésére, s általában a gazdálkodás fon­tos törvényeire. Egy, a patronáló munkát tárgyaló értekezleten elhang­zott, hogy ezért minden el­ismerést megérdemelnek az üzemiek, ám kevés politikai segítséget nyújtanak a ter­melőszövetkezeteknek. Vajon igaz-e ez? Igen is, meg nem is. Mert item politikai se­gítség-e az, ha a patroná­lok gazdaságilag erőssé, meg­alapozottá, jól működővé igyekeznek tenni a termelő­szövetkezeteket? Hisz a gaz­dagodás tényei a szocializ­mus, a párt igazát bizonyít­ják, a szocialista gondolko­dást mélyítik eí ° dolgozó parasztok között. Minden lé­pés, minden tett, amely a szö­vetkezetek gazdasági megszi­lárdítását, gazdaságos ter­melő munkáját viszi előbbre, fontos politikai munka. S nagy politikai jelentősége var. annak is, hogy a dol­gozó parasztok látják: a leg­nehezebb időben, amikor a gazdálkodás megszervezésé­ről, amikor az új, szocia­lista életforma kialakításáról van szó, a munkásosztály nem hagyja őket magukra, mel­lettük áll, segít nekik, ve­lük együtt feszíti meg a vál­lát. Mégis jogos az a kíván­ság, hogy a patronáló mun­kát még teljesbbé kell tenni. Hogy a patronáló munkások a politikai nevelőmunkában, a termelőszövetkezet politikai életének megszervezésében is vegyenek részt. Hogy a pat­ronáló üzem párt- és KISZ- titlcára segítsen a szövetke­zeti párt- és KlSZ-szervezet- nek. Tanítsák meg a szövet­kezeti kommunistákat a ter­melés pártirányítására, segít­senek megkeresni azokat a becsületes, józanul gondol­kodó termelőszövetkezeti pa­rasztembereket, akiknek a felvételével erősíthetnék a szövetkezet párt- vagy K1SZ- szervezetét. Tapasztalt elő­adók, szemináriumvezetők küldésével emeljék a szövet­kezeti pártélet színvonalát. Nagyszerű politikai munka, ha az üzemi kultúrcsoportok meglátogatják a helyi szö­vetkezeti színjátszó csopor­tot, olvasókört stb. Már az eddig eltelt idő is bizonyítja, munkásosztályunk érzi és vállalja a felelőssé­get a szocializmus építéséért, s tisztában van vele: nemcsak az üzemekben, a városokban folyó munkáért, hanem az egész országért, hazánk egye­temes szocialista fejlődésé­ért felelős. E bből fakad, hogy a mun­kások nem hagyják ma­gukra a megalakult, de még sok kezdeti nehézséggel küzdő termelőszövetkezeteket. Jól tudják, hogy a munkásosz­tály, a kommunisták dolga nem ér véget a termelőszö­vetkezetek megszervezésével. Hisz a szervezés során azt mondották, hogy jobb, gaz­dagabb, gondtalanabb az új­fajta, a termelőszövetkezeti élet. Ám az új életnek a ter­melőszövetkezet csa>k a ke­reteit adja. Meg kell terem­tenünk azok tartalmát is, ez pedig a nagyüzemi szocialis­ta gazdálkodás. Ennek meg­teremtéséhez nyújt segítséget a munkásosztály, amikor el­küldi képviselőit a. termelő- szövetkezetekbe, hogy patron Hálják, segítsék, támogassák a termelőszövetkezeteket. Most sok üzem köt szocia­lista szerződést a patronált termelőszövetkezetekkel. Meg­állapítják, ez évben milyen se­gítséget nyújtanak és meg­állapítják a segítség mérté­két, formáját és módját is. Látszik belőlük, hogy az üze­mek megértették, miről van szó. Azt kérjük tőlük, tegye­nek is eleget a szerződésben vállalt kötelezettségeknek, adott szavuknak. S néhány év múlva, amikor virágzó, erős, szocialista mezőgazdasá­gunk lesz, büszkén gondol­hatnak rá, hogy ez az ő mun­kájuknak is gyümölcse. Matusek Tivadar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom