Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-12 / 61. szám

Szentendre IV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1960. MÁRCIUS 12. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Fiataljaink készülődése felszabadulásunk 15. évfordulójára öt hónappal ezelőtt kezdték el KISZ-szervezeteink az „If­júság a szocializmusért“ pró­ba-mozgalom szervezését és a fiatalok mozgósítását a moz­galomban való részvételre. A KISZ-szervezetek munká­jának eredményeképpen 1076 fiatal vesz részt a mozgalomban. Ha nem is sikerült átfogóan, a já­rás ifjúságának döntő többségét mozgósítani az „Ifjúság a szocializmu­sért” jelvény megszerzé­sére, de elértük azt, hogy a KISZ-tagságnak mint­egy 90 százaléka aktívan részt vesz az oktatásban, a kultúr- és sportmunká­ban. A mozgósítás eredménye­képpen a KISZ-fiatalok mel­lett mintegy 290 KISZ-en kívüli fiatál is jelentkezett a próba letételére. A KISZ-szervezetek jó mun­kájának eredményeképpen az első feltételt valamennyi fia­tal teljesítette, ami azt je­lenti, hogy vagy 20 óra társadalmi mun­kát végzett az üzem, vagy község területén, vagy pedig részt vett a szocialista munkaverseny valamelyik formájában. A második feltétel teljesí­tését bizonyítja, hogy járá­sunkban a KISZ politikai ok­tatásban 14 szervezet 515 tagja vesz részt, ezenkívül 17 szervezetben több mint 500 fiatal ismerkedik a párt VII. kongresszusának anyagával és legfontosabb határozataival. A harmadik feltétel teljesí­tése eredményeképpen az őszi-téli spar takiúd versenye­ken 913 fiatal vett részt a felszabadulási kulturális szemlén, 725 fiatal tel­jesíti a próba harmadik követelményét. Ennek alapján láthatjuk, hogy já­rásunkban több mint 1000 fiatal becsületes munká­val, tanulással, aktív sportolással és a kulturá­lis munka fellendítésével készül hazánk felszabadí­tásának 15. évfordulója méltó megünneplésére. A KISZ-alapszervezetekben most történik a konkrét fel­mérése annak, hogy melyik fiatal, milyen formában tett eleget a mozgalom követel­ményének és máris megál­lapítást nyert, hogy mintegy 500 olyan fia­tal van járásunkban a je­lentkezetteken kívül, akik a mozgalomból csak két követelményt teljesítet­tek és e KlSZ-szerveze- teknek az a feladatuk, hogy a hátralevő idő­ben, április 4-ig teremt­sék meg a feltételét a próba mindhárom köve­telményének teljesítésé­re. Ahol a társadalmi munka teljesítése elmaradt, ott kü­lönösen a sportlétesítmények rendbehozásánál kell bizto­sítani a fiataloknak a felté­tel teljesítését. Valamennyi alapszervezet­ben, ha szükséges, hetenként kell tartani beszélgetést, vagy politikai oktatást a párt VII. kongresszusának anyagából, mert az a fiatal, aki nem vesz reszt a párt VII. kong­resszusa anyagának ta­nulmányozásában, nem kaphatja meg a mozga­lom jelvényét. A harmadik követelmény elmaradása esetén a KISZ- szervezetek által szervezett klubdélutánokon szavalással, a szellemi öttusában való részvétellel, vagy egyéb kul­turális tevékenységgel, pl. a „József Attila'* olvasómozga­lomban való részvétellel kell biztosítani a követelmény tel­jesítését. Ugyanez megold­ható asztalitenisz, sakk há­zibajnokság lebonyolításával, s a fiataloknak azon való részvételével. Az elkövetkezendő . időben, március 21 és április 4-e kö­zölt sor kerül a legtöbb alap- szervezetben az ünnepi taggyűlésekre, ahol a fia­talok a követelmények­nek megfelelően megkap­ják az „Ifjúság a szo­cializmusért” mozgalom jelvényét. KISZ-szervezeteink ezeket az ünnepségeket tegyék szí­nessé, hívják meg a fiatalok szüleit, a párt- és állanii szervek vezetőit és ezeken az ünnepségeken keresztül is mozgósítsák járásunk ifjúsá­gát a további feladatok, a párt VII. kongresszusa hatá­rozatainak végrehajtására. Arató András az Egészség őrei semmiség miatt elhagyják munkahelyüket és vizsgálatra jelentkeznek. Vagy indokolat­lanul kihívnak bennünket, menjünk a lakásukra, s emiatt a komoly betegekhez ritkáb­ban. vagy későbben tudunk kimenni. Megtörténik például, hogy családi perpatvar, része- geskedés miatt is házhoz^ kell mennünk. Na és ne>m beszélve az éjszakákról. Olykor három- négy helyre is ki kell men­nünk. Az éjszaka például két helyen voltam. Jóformán alig van magánéletünk, kikapcso­lódási. pihenési időnk*. — Hány éve járja doktor úr a szentendrei utcákat? — Húszéi:;?-'. ■ ;-éVéi '• -VÍKTV OÜ- orv os és ebből nyolc évét Szentendrén töltöttem. A vá­ros egyik végétől a másikig mind ismernek az emberek. Szívesen megyek akárhová, hívnak, kötelességem segíteni a szenvedőkön. A nehézségek nem keserítenek el. Egy cél van előttem, s minden orvos­társam előtt is. a betegeket gyógyítani, s a- orvosi eskü­höz méltóan tevékenykedni. Az elmondott nehézségek leg­feljebb bosszantanak. De fel­háborítanak azok a dolgok, amit egyes éretlen suhancok követnek el. Amikor a házak előtt hagyott járműveinket el­viszik. vagy leszerelnek róla valamit, s aztán emiatt késve jutunk el olyan súlyos bete­gekhez, ahol talán éppen ezen a késésen múlik a gyógyulás, az életbenmaradás. De' ismét­lem, ezek csak bosszantanak és nem keserítenek. Még hosz- szú ideig szeretnék dolgozni és sok embertársamon segí­teni. S már búcsúzik is. A motor elrobog vele, hogy olyan ház­nál álljon meg. ahol már türelmetlenül várják. KÖSZÖNET ÉS EGYBEN KÉRELEM „Rövid hír, komemtárral” cí­men megjelent íráshoz hozzá- I szólva, mindenekelőtt köszön- ■ jiik a városi tanács gyors se- j gítségét az általunk szervezett ; társadalmi munkához. Tervün­ket a tanács műszaki osztálya anyaggal, betongyűrűvel, ce­menttel, fogat és gépkocsi fu­varral támogatta. E segítség­gel elértük, hegy vállalásun­kat, a szarvasfhegyi autóbusz­fordulót. még a tavaszi mun­kák megindulása előtt elvé­gezhessük. Teljesítményünk 320 munka­óra, melyben 230 négyzetméter földmunkát, 20 folyóméter ala­pozott, zúzalékkal terített és kiárkolt utat és 36 köbméter kőkiemelést hajtottunk végre. Kérjük a MÁVAUT vezető­ségét, hogy az elkészített for­duló céljának megfelelően, a helyi járatként szereplő és a kéki kőbányáig közlekedő autóbuszt, Szarvasihegyig köz­lekedtesse. A szarvashegyi társadalmi munkaközösség Tizenharmadik éve a szövetkezetben 1948 januárjában alakult a Szentendre járási Cipész Ktsz. Hatan voltak: Szatura István, Fodor József, Sóti Illés, Jám­bor Gyula, Gyurkovics György és özvegy Tersánszkyné. Ök voltak az első fecskék, akik a városban először alakítottak szövetkezetét a kisiparosok kö­zül. Sok nehézséggel kellett meg­küzdeniük, de nem hátráltak, s ma, tizenkét év után, a szövet­kezetüknek már 39 tagja van. Fodor Józsefet, az egyik alapító tagot kerestük fel és elbeszélgettünk vele a saját és a szövetkezet életéről. Sokat hányódtam az ország­ban, amíg végül Szentendre lett második hazám. Karcagon születtem, édesapám megsebe­sült az első világháborúban, egyáltalán nem tudott dolgoz­ni. Szülővárosomban kezdtem szakmát tanulni, s ott is sza­badultam fel 1919 márciusá­ban, a Tanácsköztársaság proklamálásának hónapjában. Eígy ideig otthon dolgoztam, aztán Bihar megyébe mentem, majd visszatértem Karcagra. 1922-ben én voltam egyik szervezője a cipészszakszer­vezet helyi szervezetének. A rendőrség 1923-ban feloszlatta a szakszervezetet, engem pedig három évig rendőri felügyelet alá helyeztek. Amint ez alól feloldottak, Budapestre jöttem; Behívtak katonának, de mint megbízhatatlant, leszereltek; 1930. szeptember 1-án részt vettem a nagy tüntetésen, en­gem is őrizetbe vettek, ala­posan összevertek. Kiengedtek, de már nem maradhattam a fővárosban» Távoznom kellett. Az Idegenforgalmi Hivatal is hozzászól... A lap legutóbbi számában Herczeg János a leányfalui gesztenyefák kivágásával kap­csolatban arról ír többek között, hogy „a haladás, a fej­lődés útjába nem szabad áll­ni”. Mi, a város és a járás leg­fiatalabb hivatala is tiltakoz­tunk a fák kivágása ellen. Mégsem tartjuk magunkat- a .ílftíflóás ,ás fejlődés -kerékkö­tőjének, már csak azért sem, mert kirendeltségünk éppen a fejlődés, a haladás ügyét szolgálja azzal, hogy a ma­napság sokat emlegetett Du­nakanyar fejlesztése érdeké­ben egyet és mást kezdemé­nyez. Tökéletesen egyetértünk mindazon intézkedésekkel, melyek az új, korszerű út­test kialakításával Icapcsolat- ban történtek, egyet kivéve: a leányfalui fák kivágását. Kormányzatunk azon fárado­zik szerte az országban, hogy üdülőhelyeinket minél szebbé, kellemesebbé tegye. Ezeket a felfrissülést adó helyeinket hatalmas költséggel parkosít­ják, fásítják, ugyanakkor Leányfalun a korszerűsítés nevében kiirtják az árnyat adó fákat. „Az öregek elmennek, fia­talok jönnek, ez az élet rend­je’’ írja Herczeg János. Eb­ben tökéletesen igaza van. Az öreg fákat kivágják, de hol vannak helyettük a fiatalok? Az öreg, küldetésüket teljesí­tett vadgesztenyék helyett fiatalokat ültetnek, melyek szebbek lesznek, mint a ré­giek voltak — fűzi tovább gondolatait. De mikor? Meny­nyi időre van szükség ahhoz, hogy újra enyhülést, árnyat adjanak, kirándulónak, üdü­lőnek? Leányfalu — Móricz Zsig- mond faluja. A Dunakanyar egyik legrégibb, legkedvel­tebb és legismertebb üdülő­helye. Ezúttal hiába keresik majd a gesztenyesorokat, me­lyeket az egész ország ismer, helyükön az egyébként kor­szerű aszfaltjárda áll. Gon­dolt-e Herczeg János arra, mi az oka, hogy fővárosunk aszfaltrengetegéből menekül nyáron a szabadba a pesti ember? Gondolt-e arra, hogy a Margitsziget még öregebb, még csonkább, még „csú­nyább”’ fáit szeretettel ápol­ják, sebeit gyógyítják? Ugyan miért? Meri-e valaki azt ál­lítani, hogy azok, akik a Mar­gitsziget fáit ápolják, akik meghagyták a Rákóczi út, a Népköztársaság útja sokat szenvedett fáit, akik enge­délyezik, hogy a Hűvösvölgy, a Rózsadomb fái a járdatest­ben maradjanak, a haladás el­lenségei, a fejlődés akadá­lyozói? Nem hiszem! Végül: -nem az ifjúkori sé­ták, nem az első randevúk emléke, még csak nem is az, hogy szülőfalunknak nevez­hetjük Leányfalut késztet ar­ra, hogy tiltakozzunk — ha­nem az az egyszerű tény, hogy az életet védeni kell, még akkor is, ha csak geszte­nyeiákról van szó. Zerinvári Szilárdné Az egészség drága kincs, s hogy ezt a drága kincset óvni lehessen, nem elegendő csu­pán az ember elővigyázatos­sága, szükség van azokra, akik segítenek, ha baj van, betegség vagy baleset esetén. Egy-egy baleset, vagy szeren­csétlenség alkalmával elma­radhatatlan az orvos segít- í sége. Ritka az az ember, aki éle- i tében nem fordult orvoshoz, i Sokan talán túl sűrűn is el- ; járogatnak hozzájuk. Ilyenkor téli időben, ami­kor gyakoribb a megbetege­dés, különösen sokan keresik fel az orvosi rendelőket. Dr. Göllner Pált is a ren­delőben keressük fel. Éppen most végzett, motorjára ül, hogy meglátogassa fekvő betegeit. — A Tyúkos dűlőből jöttem rendelésre — mondja —, egy fekvő betegemet kellett meg­látogatnom. A váró tele volt emberekkel. Pontosan ötven­négy beteget vizsgáltam .meg ma. délelőtt. Délután újra ren­delek. s akkor körülbelül ] ugyanannyi betegre számítha- \ tok. Az intfluenzajárvány ; miatt naponta átlagosan min- denik orvosra 80—100 beteg jut, a fekvő betegeken kívül. Nekem például 20 fekvő bete­gem van. — És milyen a kapcsolat a doktor úr és a betegei kö­zött? — Mindent elkövetünk, hogy simán, gördülékenyen végez­hessük a munkát, sokszor azonban szükségtelenül meg­nehezítik azok, akik komo­lyabb ok nélkül keresnek fel bennünket. Az a tapasztala­tom, hogy elég sok beteg van — ka egyáltalán betegnek le­het nevezni ezeket az embe­reket —. akik a legkisebb Í Hármas kis tükör a címe % annak az 1845-ben Pesten ff kiadott könyvnek, amelyet ff féltve őrizgetek könyvtáram- ff ban. Magyarország földrajzát, ff történelmét és „polgári álla- ff pofját” tárgyalja ez az ér- ff dekes mű és Szent-Endré- ff röl emígy emlékezik: „Szent- 4 Endre privilegizált (vagyis ff kiváltságos!) rendezett ta- j náccsal van ellátva a csö- | dületi bíróság gyakorlására. % Van hat óhitű és 1 katholikus ff temploma, 4200 lakosa. A ff szent-endrei vörös bor híres, ff évente hetvenezer akó bort f termeszt”. y ff Hogy az akkori jómódú í szerb, görög és német ke- ff reskedök egyike-másika oly- J kor-olykor fizetésképtelen $ csődbe is került — egy-egy ff Dimsits, Tyró, vagy más a ff csődtörvényszék elé került —, |jtem tudom, mennyiben iar- ff tozott a város jellegzetessé- ff géhez? Százhúsz éves köny- í vecském mindenesetre ezt í írja. A másik részét, hires Elmélkedés a piszkepancsról vörös borát, már megértem. Ugyanezen évek más kiad­ványaiban olvasom ugyanis, hogy az akkori angol király­nő minden étkezéshez egy pohár „szent-endrei” vörös bort ivott. 1880-ban a f iloxé- ra pusztította el hegyeink ki­váló szőlőterületét s az öreg Eachtleitner Mihály sikeres újabb szőlőtelepítése már csak halvány utánzata a gaz­dag múltnak. A parlaggá vált szőlőhegyeken egy igénytelen, alig ismert tüskés-bokros nö­vényfajtát telepítettek, amely rövidesen Szentendre újabb- kori országos, sőt ismét eu­rópai jellegzetességévé vált. Azért mondom, hogy euró­pai, mert híres Daru téri gyümölcspiacunkról a piszlcét évente vagontételekben szál­lították Angliába és Német­országba mint másutt be nem szerezhető kincset, a konzerv­gyárak részére. Ma már azonban jó piszke­termés esetén, mint például az elmúlt évben, hegyi és vá­rosszéli derék piszketerme­lőink, dalmátjaink és magyar­jaink feje a gondoktól fő, mert nem tud termésével mit csinálni s tavaly is leszedet- lenül pusztult el temérdelcr je. Nem mintha minőségben romlott volna igénytelen, de nagyszerű helyi gyümölcsfaj­tánk, hanem a vegyiipar fej­lődésével más. könnyebben, olcsóbban és közelebbről meg­szerezhető kötőanyaggal pó­tolják a külföldi konzervgyá­rak a szentendrei piszkét. Lapunk egyik közelmúlt számában olvastuk Jaczkó Istvánná „piszke-pancsát”, amely ezer forint nívódíjat nyert a vöröskereszt alkohol- mentes üdítőital pályázatán. Remek ötlet és megvalósítan­dó értékesítési lehetőség. Hegyközségünk, avagy föld- müvesszövetkezetünk „profil­jába” és munkaterületére tartozik, hogy megkönnyítse piszketermelőink életét. Egy piszkeszörp-termelö, értékesí­tő és fogyasztási részleg lé­tesítésével. s megfelelő keres­kedelmi kapcsolatok és pia­cok kiépítésével népszerűsít­hetnék az említett szervek e jól bevált gyümölcsöt s he­lyezhetnék ’ el a piszketer­mést. Nem hiszem, hogy e kellemesen savanykás gyü­mölcske „pancsa” ne aratna köztetszést. Hiszen vendég­látóiparunk éveken át élvez­hetetlen termékeket itatott velünk minden C-vitamintar- talom nélküli málna, vagy narancsszörp elnevezéssel. Nekem csak a neve nem tet­szik. Semmiesetre sem ,.pancs”-nak nevezném. He­lyette nagyon könnyű tet­szetősebb nevet találnunk. De isten ments, valami egres; kezdetűt! Mi nem egrest és : nem köszmétét termelünk, i hanem piszkét. Ez így szent- \ endrei! Csak így. Horváth Levente ’ Hazamentem ismét Karcagra, Itt dolgoztam 1940-ig mint se­géd, később pedig, mint ön­álló kisiparos. Húsz évvel ez­előtt jöttem ebbe a szép kis városba, s mint cipészsegéd dolgoztam a felszabadulásig* j utána pedig a szövetkezet ! megalakításáig önállósítottam magam. A felszabadulás évé­nek őszén beléptem a Magyar Kommunista Pártba. Hogy miért léptem a szö­vetkezetbe? Még Karcagon dolgoztunk mi kisiparosok többen úgy* hogy elvállaltunk egy munkát* csoportokat alakítottunk, s ak­kor tapasztaltuk, hogy na­gyobb és jobb munkát, meg jobb keresetet is csak így le­het elérni. Meg aztán abban az időben, amikor megalakí­tottuk a szövetkezetei, anyag­hiány is volt. az önállóak csak éppen vegetálni tudtak. És nem utolsósorban a 'kisipar jövője, nem az egyedül való munkálkodás, hanem a szö­vetkezet. Itt nagyobbak a le­hetőségek a fejlődésre, tanu­lásra, s a munkaidő befejezté­vel jut idő pihenésre és szóra­kozásra is. Egy önálló cipész kisiparos, ha jól akar keres­ni, dolgoznia kell éjszaka is* amíg hullafáradtan nem dűl az ágyba. Nem is panaszkod­nak nálunk a tagok. A terme­lőmunkát 'végzők átlagkeresete 1400,— Ft, nyereségrészese­désként pedig közel három hét munkadíját kapják például most, ezen a héten is. Én már annyira megszoktam és megszerettem a szövetkeze­tét, hogy nem mennék el ak­kor sem, ha azt mondanák: itt az anyag, rendszeresen biz­tosítjuk számodra, dolgozz ön­állóan. Mem mennék el, itt maradnék. Innen akarok nyugdíjba menni. — És hiányosságok nincse- / nek a szövetkezetben, nem «kell valamit pótolni vagy.ki- í cserélni? ff Nem vagyunk azért annyira ^elégedettek, hogy semmi pa- ff nászunk ne lenne. Van bizony ff az is. És elsősorban a (helyi- ^séghiány. Szétszórva dolgoznak ^részlegeink a város területén. ff Ezen úgy próbálunk segíteni, pogy vásárolunk még ebben íaz esztendőben egy nagy há- ff zat, ahol minden részlegünk plfér és az irodánk, raktárunk ^ is ott lehet. Van ezenkívül ^ még egy nagyobb problémánk. ff A szakmában kevés az után­pótlás, az önálló cipész kisipa- ff rosok száma is elenyésző, Z munka pedig egyre több lesz. ^Gépesítenünk kell. Erre azon- pan majd csak 1961-ben kerül­get sor. Meg tudjuk valósíta- pi, mert az egész tagság akar­\ ja­ff Meglátja — mondja búcsu- ff zásul — két-három év múlva ^rá sem ismer a szövetkezetre ffS mire az ország a szövetke­zzetek mega'akftásának hu- £szadik évfordulóját ünnepli, pgész kis üzem leszünk, í — y — S —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom