Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

VÁCI NAPLÓ • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM I960. FEBRUAR 2. KEDD A termelőszövetkezetben jobb jövőnket építjük Bizakodó tervezgetés a Naszályhegyaljai Tsz-ben Városunktól északkeletre emelkedik az ég felé a Na­szály 652 méter magas csú­csa. A hegy aljában, a má­sik oldalon lakik Kösd szor­galmas népe. A község la­kossága egy éve választotta a szövetkezeti utat. Belépésük óta a helyi tanács — Pálin- kásné tanácselnök vezetésé­vel — nagy gondot fordít a felvilágosító munkára és a parasztság szocialista tudatá­nak növelésére. Bizonyíték erre: a közös ügy szép tervei az 1960-as év­re. — Az egész vezetőség átta­nulmányozta a pártkongresz- szus ránk vonatkozó szaka­szát — újságolja Nagy And­rás, a tsz egyik vezetőségi tag­ja. — Ennek alapján készült a mi tervünk is: szarvasmarha-állományun­kat 200 darabra emeljük. Saját munkánkból és be­ruházásból 50 férőhelyes nyári istállót készítünk. — Ezek bizony szép tervek. — Hallgassa csak a folyta­tást! Kétszáz juh vásárlását szavaztuk meg. Az ipari dol­gozók élelmezésére 33 hízó­marhát nevelünk. December­ben is 61 sertést vittünk piacra. Az apróbb szárnyasok kö­zül 1500 pecsenyekacsát szánunk a dolgozók asz­talára. Talajművelésre egy univer- zál gépet szeretnénk besze­rezni. A munkaegységet az 1960-as évben 50,60 fo­rintban tervezték, amely járási viszonylatban is jónak mondható. — Nehezen léptek gazda­társaim erre az útra, de ők is megértették az új idők szavát — veszi át a szót Mar­ton János, a tsz pénztárosa. — Már az ősz folyamán 281 hold búzát. 300 hold őszi ár­pát vetettünk. Tavasszal újabb 150 holdon sörárpa következik, 40 holdon cukor­répát ültetünk. A táji hagyományokhoz híven, a meglevő málna­telepeken kívül újabb 20 hold málnát telepítünk. Őszre már 100 holdról sze­dünk lucernamagot, amely úgy a népgazdaságnak, mint tagságunknak előnyös. A többtermelés céljából, a kong­resszusi határozatok értel­mében a 251 holdon vetett kukoricát prémiumos mun­kaegységgel dolgozzuk meg. Most sem tétlenkedünk: a tsz kacsaúsztatóján jeget terme­lünk. Ezzel is növeljük a tag­ság jövedelmét. Szavaikból kicsendül a kö­zös szeretete, a jobb jövő építése, Kösd községben is a lobbiét mielőbbi megterem­tése. Pusztai Ede Az iskolai „boncoló-társaságtól" — a váci mentőállomásig A lakbérrendelet visszhangja Életmentés a jeges Dunából Az elmúlt hétfő talán csak enyhe­ségével különbö­zött az előző nap­tól. A kisváci Du- na-szakasz egy- egy befagyott da­rabkáján 'most is ott csúszkáltak a gyerekek. Kalácska László, a Dunai Hajógyár villanyszerelő ta­nulója egyik lány­osztálytársával most érkezett az iskolából. — Gyere be hoz­zánk, átöltözöm, aztán mehetünk is a városba — mondta a lánynak a Duna-parti lakás elé érve. — Most nem megyék be. Siess, megvárlak itt a Duna szélén. Kalácska Laci sietve elvégezte otthoni dolgait és a jégen csúszkáló lány felé igyeke­zett, amikor azt látja, hogy az el­ejti a kezében levő könyvet és belezu­han a vízbe. Nem hisz a szemének, közelebb lép. ■Már akkor a láity dere­ka körül örvény­lik a jeges víz, aki csak áll dermed- ten, ahogy álló helyzetében besza­kadt és egy árva hang sem hagyja el a torkát. Ka­lácska Laci most nem gondol a hi­degre, a rajta levő ruhákra, nem gon­dol az alig egy hónapja végzett vakbélműtétre, egy villanás alatt ledobja kesztyűit és a lány mellé ugrik. Görcsös szorítást érez a karján, de a töb­bire már nem em­lékszik határozot­tan. Szinte tudat alatt, ösztönösen menti ki a kis­lányt a testet bé­nító, sebes sodrású vízből. Kétszáz méterre van a Horváth utcai ott­hon, ma sem tud­ja, hogy értek oda. A gyors átöltö­zés ellenére mind­ketten órákig reszketnek. Végre feloldódik a gör­csös izgalom, a lány könyörög; senkinek ne mondják el, nem akarja, hogy édes­anyja megtudja (ezért nem közlöm a nevét). Titkolják mindenki előtt, pedig Kalácska László 17 éves fiú, a KISZ tagja hő­siességből vizsgá­zott. Ilyen fiata­lokra mindenkor büszkék leszünk! Berczell János Három ítélet; három pénzbírság A néhány hete megjelent lakbérpótlékról szóló rendelet városunkban is megmozgatta az embereket. Mindjárt szá­molni kezdtek sokan; tizenkét négyzetméter, vagyunk hozzá ennyien... Igaz, hogy Vácott nem érint sok családot az új rendelkezés, nem lesz nagyon sok ..lahbér- pótlékos”, mégis megelégedés­sel fogadták az új rende'.etet. — Aki kényelmesebben akar lakni, az fizessen — mondta Somlói Imre, Attila utcai la­kos. A rendelet célja valóban az: megjavítani a lakásviszonyo­kat. Hirdetések, érdeklődé­sek máris arra vallanak, hogy a nagyobb lakások bérlői —■ akiknek január elsejétől jelen- sát. tősebb lak bérpótlékot kell majd fizetni — lemondanak többszebás lakásukról és kiseb­be költöznek. Az így felszaba­dult nagy lakásokat kettéosz­tással, két-két családnak le­het majd kiadni. Több helyről elhangzott olyan nyilatkozat is, hogy megfizetik a rájuk eső pótlé­kot. Ennek sincsen akadálya és az így befolyt összeget is a lakásviszonyok javítására for­díthatja majd a tanács. Mind a két megoldással jól jár városunk lakossága és bí­zunk benne, hogy a jövőben életbelépő lakbérpótlék-tör- vény valóban elősegíti majd Vác lakásviszonyainak javulá­ALKALMI ANTIKVÁR-FELVÁSÁRLÓT KÉRÜNK! Olvasom* hogy a fővárosi antikváriumokban naponként 10 000—12 000 kötet régi könyv cserél gazdát. Ilyen arányban biztosítják az utánpótlást is. Vácott is beszélgettem több is­merősömmel és sokan vannak, akik elolvasott könyvüket, örö­költ könyvtárukat szívesen ér­tékesítenék. A mi könyvesbol­tunkban nem engedélyezték az antikvár részleget, a Pestre való beszállítás viszont költsé­ges. Javasolnám, hogy heten­ként egyszer jöjjön ki egy fő­városi szakember, aki felérté­kelné és megvásárolná a váci anyagot. Az Állami Könyvter­jesztő is megtalálná a számítá­sát és mi is értékesíteni tud­nánk régi, mások által esetleg keresett könyveinket. Dr. Fenyő Sándor A szerkesztőség postájából: Az utazó diákok védelmében Az ember azt hinné, hogy övék a legkényelmesebb szol­gálatok egyike — pedig nem így van. A nyári hónapok­ban a motorosok; télen a síe­lők és a síkos járdák okoz­zák a legtöbb gondot. Ehhez hozzá kell számítani az egész évben adódó egyéb eseteket és máris megváltozik a véle­ményünk. A mentőkről van szó, akik balesetnél, vérzés­nél, szülésnél, törésnél gyor­san ott vannak, segítenek. — Mégis, hányszor kell in­dokolatlan esetben is kiszáll­nunk — mondja Cseffkó György. — Amíg egy részeg­gel, vagy influenzással baj­lódunk, valahol egy súlyos beteg válságos perceit élheti át. Két kocsink van mind­össze és nagy a terület, amit el kell látnunk. Meg kellene szívlelni a rászorulóknak, hogy először orvoshoz fordul­janak. Az utánpótlásról is szó esik. Valaki ezt mondja: — Addig nincs semmi baj, amíg olyan fiataljaink van­nak, mint Pilishegyi János. Ez a 19 éves fiatalember pirulva hárítja el a dicsére­tet. — Megszerettem ezt a pá­lyát az elmúlt hat hónap alatt. Szeretnék jó ápoló len­ni és úgy érzem, jó gyakorlat ez az egyetem előtt. Iskolám­ban, az Eötvös József gim­náziumban is örülnek taná­raim, hogy ezt a hivatást vá­lasztottam. — Mire legbüszkébb, Pilis­hegyi János? — Arra, hogy én vagyok a legfiatalabb mentőápolj és már át is estem a tűzkereszt­ségen. Silieresen közreműköd­tem az egyik súlyos esetnél; a beteget visszaadták az élet­nek. As iskolában a „boncoló tár­saság” tagja volt Pilishegyi Jancsi, a gyerek, aki az „Ál­latvédő liga” tekintélyes ta­náraival szemben is kitar­tott társasága mellett. Sza­bályosan bemosakodva, elő­írás szerint érzéstelenítve és narkotizálva operálták a be- teq kutyákat. És nőtt a ta­pasztalat s itt lett Jancsi fiúból János, a felnőtt, mert munkájával a felelősségteljes felnőttek közé került. Jóné- hány kisfiút és kislányt is világra segített már János, az egyszerű gépkocsivezető fia, a mentőápoló, akinek minden vágya az, hogy orv s lehessen. — Mi a kedvenc szórakozá­sa? — tudakoljuk, hogy telje­sebb képet adhassunk róla. — A kézimunkázás — mu­tatja a keretet, sok ezer fo­nalával — no meg az új IVarszavánkat is nagyon sze­retem. Ezt a fürge, gyors fe­kete-fehér mentőkocsit, ö a leggyorsabb és legmegbízha­tóbb segítőtársunk. Fényképezem a kocsit, ami­kor szól a telefon. János ba­rátunk Cseffkó György ga­rázsmester-gépkocsivezetővel beugrik a kocsiba s már in­dítanak is a Május 1 utcából. Valahol, valaki nagyon várja őket y,.' Rubellal Béla Vác: szerzők fotoszakkönyve Kedves Váci Napló! A Buki- szigeti vízműtelepen lakom és minden reggel autóbusszal já­rok be munkahelyemre, a vá­rosba. A kőhidi lakótelepről reggelenként 15—20 gyerek jár be, nagyrészt a felsővárosi is­kolába. A ködös idő miatt sok­szor késik a Sejce—Vác járat, amely felveszi őket és behoz­za a városba. A nőtincsi, szen­dehely! kocsik viszont félig megrakott állapotban sem haj­landók őket felvenni, mondván, hogy az nem az ő megállójuk, így a gyerekek fél órát is fa­gyoskodnak a hidegben, szél­ben. A MAVAUT segíthetne ezen — kevesebb hivatalosság­gal és több emberséggel Zákonyi Mihály Ma este 19 óra 20 perckor: Vox Humana-hangverseny a rádióban A Petőfi-rádió műsora sze­rint ma este 19.20 órakor a váci Vox Humana énekkar hangversenyt ad a stúdióban. Vezényel: Makiári József. A Műszaki Könyvkiad!) nép­szerű „Fotosorozat'‘-ának 23. köteteként a napokban hagy­ta el a sajtót Lukácsovics Fe­renc—riadó Aurél váci szer­zők Hazai fotóanyagok című, közős munkája. A kis kötet­ben útmutatást nyújtanak szakembereknek, amatőrfotó­soknak mindarról, amit tud- niok kell, ha valóban szép és művészi felvételeket kíván­nak készíteni. Váci Forte-gyárunk papír­jai világviszonylatban is meg­állják a helyüket. Ezekkel a hazai gyártmányú fotópapí­rokkal ismertet meg ben­nünket ez a hagyományosan szép kiállítású szakkönyv, amelynek előszavában ezt ol­vashatjuk: „Munkánk, szórakozásunk élményeit maradandóvá te­hetjük felvételeink segítsé­gével. Fényképeink azonban csak akkor adják vissza élet­hűen a valóságot, ha kellő szakértelemmel, jó negatív­ról, megfelelő fotópapírra ké­szítjük azokat.’* A kötetben 54 ábrát és 29 fényképet találunk. A benne közölt felvételek nagy része váci szakemberek munkáját dicséri. Lukácsovics Ferenc és Radó Aurél közös mun­kája bizonyosan hozzájárul ahhoz, hogy a fotósok egyre növekvő táborának tagjai művészibb, színvonalasabb al­kotásokat hozzanak létre. A szakkönyvet Zentel Ró­bert és Fördős József lekto­rálta. (T. E.) Kleiber István váci (Korvin Ottó utca 1«. szán» lakos 100 fo­rint pénzbírságban részesült, mi­vel katonai igazolványát az aszta­lon hagyta és abból — távollété­ben — gyermekei lapot téptek ki. Győri Miklós váci (Hanusz utea_ 11. számú» lakost, katonai igazol-'í ványának ismeretlen körülmények í között történt elvesztése miatt 150^ forint pénzbírsággal sújtotta.-------------------------------------! S zéchenyi u 30. Péntek, 11 órakor | — Megint nem mertem! (Biró A. rajza) Tonhauser Gábor váci (Miklós- major) lakost 50 forintra büntet­ték, szabálysértés miatt, mert kordélyával történt kavicshordás alkalmával végigszórta az úttestet. ÜT PERC HELYTÖRTÉNET: Vác és vidéke a régibb kőkor szakban i. Az emberiség történetének, legkorábbi szakasza, amelyből már munkaeszközeit is ismer­jük. mai tudásunk alapján mintegy félmillió évvel kö­vethető vissza. Ezt az időt ré­gibb kőkornak, vagy tudo­mányos műszóval paleoliti- i kumnak nevezzük. A korszak ; legkorábbi fázisaiból még nem i ismerünk magyarországi le- i leteket. Nálunk viszonylag • későn, mintegy 100—120 000 l évvel jelent me<7 a szerszámot ! készítő ember. A Bükkben fek- \ vő Subalyuk barlangból a j régibb kőkor derekából Ite- í riilt elő leletanyag, amely J durván megmunkált kőesz- } közökből áll. Ugyanebből a 't( barlangból ismerjük a nean- derrölgyi embertípus csont- '■ jait is. A Bükk és a Pilis hegysé­gek barlangjai szép számmal szolgáltattak a fentieknél va­lamivel fiatalabb, de még pa- leolitikus leleteket. Ezek kö­zött az Istállóskő, a Szeleta, a Jankovich-barlang, továbbá a tatai hőforrás mellett feltárt szabadtéri település említhe­tők elsősorban, mint igen fontos őskori lelőhelyek. A régibb kőkorszak fiatalabb szakaszában az éghajlat je­lentős enyhülésével egyre gya­koribbá váVak a szabadtéri, un, lősztelepülések, amelyek­nek már váci vonatkozásai is vannak. Horváth János, majd újab­ban Gábori Miklós nevéhez fűződnek azok a kutatások, amelyek a Dunakanyar lősz- telepeinei- felkutatására irá­nyultak, illetőleg még ma is irányulnak. A Vác és Szob kö­zé eső szakaszon, elsősorban a Dunának a keleti partján húzódó lőszterületeken több felső paleolitikus lelőhelyet sikerült a fen1 említett kuta­tóknak rögzíteniök. A régibb kőkori település­nyomokat általában tűzhely­maradványok. kőeszközök és különböző jellegű hulladék- anyag kévviselik, amelyek se­gítségével képet nyerhetünk a korabeli ember életéről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről. A különböző formájú és nagy­ságú kőeszközök az őskori ember legfontosabb termelő- eszközei voltak. Ezekkel vé­gezte mindennapi munkáját, amely elsősorban a vadállatok éledését és teld ylgoz&sát je­lentette. Kőből pattintott nyi­lának és dárdájának hegyet, \ kőkéssel nyúzta meg az elej- \ tett állatot, apró kőeszközök- \ kel dolgozta meg az állatbőrt \ ruházat céljára stb. A spanyol- és franciaorszá-\ gi őskőkori barlangi festmé- j nyék szinte élethűen igazol-j ják. hogy a korabeli ember \ legiontosabb tevékenysége a vadászat volt. Nem ismerték még sem a földművelést, sem az állattenyésztést, s gazdál­kodásuk kizárólag zsákmá­nyoló jellegű volt. A vadászat mellett még gyűjtögetésre és primitívebb jellegű halászat­ra szorítkoztak. Sajnos. ná­lunk hiányzanak ezek a magas művészi kénességről tanúsko­dó barlanni festmények, csu­pán néhány kisplasztikái tárgy, művészi faragvány. mint pl. a legutóbb talált ba- konybéli lószobrocska, vagy a ságvári rénszarvasagancsból faragott un. komando-pálna utalnak a régibb kőkor helyi emberének művészetére. (Dr. K. F.) Híradás 18 új könyvről A SZÉCHENYI UTCAI BOLT ÚJDONSÁGAI: Dold-Mihajlik: Ordasok között (Zrínyi). — Bölöni György: Magyarság. emberség (Magvető). _ Nyers Rezső: Szö­2 vetkezetek a magyar népi demok- 5 ráciában. Gárdos Miklós: Két ősz ^ között (Kossuth). _ Panova: Szen­í timentális regény, Maltz: Simon V McKeever utazása, Congreve: így ^ él a világ. Többen: Görög költők 4 antológiáin. Joyce: Dublini embe- írek, Galan: ötödik kerék (Euró- í pa). — Földes Péter: Mennyei £ oáncélvonat (Móra). — Molnár ^ Géza: Mártó. Urban Ernő: Jó í mulatóst. Mikszáth Kálmán: a 7 beszélő köntös (Szépirodalmi). — ^ Spira György: A magyar fórra- ^ dalom 1848/49-ben, Bán-Hercze­4 nik: A filmről a nézőknek (Gon- 2 dolat) _ Liszt Ferenc: válogatott ^ írásai I—TI (Zeneműkiadó). — í Genthon István: Magyarország v. művészeti emlékei (Képzőművé­5 szeti). I .-------­K ét TIT-e!őadás ? < Holnap, február 3-án „Barátság, í szerelem házasság" címmel tart J előadást este fél 6 órai kezd-e:tel, £ a Csánvi út 9. szám alatti szék- {ház előadótermében dr. Bencsá*h f V.adárné esvetemi adjunktus. A ? lövőben Itt tartiák az építők kul- f túrotthonában kezdett előadás- ó so-ozat befelező részét. — Csü- (törtökön este 7 órakor folytatták ^a Sbakesneare-eiőadássorozatot a j városi művelődés! otthon fö’d- (sz'ntt nagytermében. „ni. Ri- í -bárd" címmel dr. Fenyvesi M-"r- f glt gimnáziumi tanár tart ele­ji adást: maid levetítik a hasonló című színes angol filmet. JÉGVIRÁG Fehér fátyolt a fagy szőtt ablakomra, Oly csillogó a sok kuszáit szirom. Hideg csokor: tulipán, szegfű, rózsa Figyelmeztet, hogy be kell gyújtanom. Hideget tűz, bánatof öröm űz el, Sercegve gyullad lángra a gyufám. Pattog a gyújtás, meleg árad széjjel — Bú és jégvirág nem lesz több talán. Móritz Valéria

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom