Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

BAJ VAN A „FO“ O.VXXVXXXXSXWvXXWV'.XXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXYXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' ^ mog, felegyenese­dik, álldogál... Újabb megálló. Zömök, nagy fejű kis ember csörtet fel. Vizsla pillan­tás, és siet az ülő­hely felé. Az imént megái-ott utas közömbösen áll, utat enged. A zömök leül, ő hagyja. Semmi fi­gyelmeztetés ... A bőrkabátos fiatal­ember kipillant új­ságjából, felméri az ügyet, látható­an bosszús. Ö fi­gyelmezteti a pó­ruljárt utast, aki felugrik, kefélgeti magát, morog. A fiatal most a szemüvegeshez fordul: — Miért nem szólt neki? Az vállatvon és csak akkor vála­szol, amikor több szempár kutató pillantása is fag­gatja. — Mindenki vi­gyázzon saját ma­gára! Nézze meg, hová ül. Az ö dol­ga... — Az ügyet lezárta, elfordul. Megálló. Solcan szállnak fel. Egy legény fürgén sik­lik el a kalauz előtt. Hopp! Már a szóbanforgó ülés­nél is termett. A szemüveges és a bőrkabátos egy­másra néznek, pil­lantásuk össze­csap, szinte cseng. A szemüveges en­ged; — Ne üljön le, piszkos. A legény azon­ban már el is he­lyezkedett. Elő­ször felpattan, vö­rös és dühös. Visz­szaül és a szem­üvegesre formed. — Mi köze hoz­zá?!... Leülök és passz... Hátha nekem így is jó? Törődjön magá­' val! A szemüveges szemrehányóan és vérig sértve néz a bőrkabátosra. A szeme azt kérdi: hát érdemes volt? Az elteszi újság­ját, előrehajol, ke­zét ráteszi az előt­te ülő legény vál­lára. — Nincs igaza, uram... A másik meg­perdül. A bőrka­bátos folytatja: — ... hálás le­hetne, hogy egy rendes ember fi­gyelmezteti. Ahe­lyett, hogy megkö­szönné, még ugrál. A legény nagy lélegzetet vesz. Aztán csak le­gyint. A követke­ző megállónál le­száll. A bőrkabá­tos is. Semmi konfliktus. Egyik jobbra, másik bal­ra indul. A lépcső előtt a bőrkabátos még visszafordul, rámosolyog a szemüvegesre, bic­cent. Az kalapot emel, aztán büsz­kén körülnéz. Lepillant a sá­ros ülésre, meg­van-e- még a ned­ves folt. Megvan. Őrködik tovább, élő tilalomfaként vigyázva az uta­sok ruhájának tisztaságát. Kissé v csalódott is az ar- * ca... A megállónál nem szállt fel sen­ki. Sz. M. Németh Emil: Mikor a hajnalt hirdetik Mikor a hajnalt hirdetik, mámort kínál a földi zaj. A gyárszirénák hangszerelt zengése, mint a harsonák ígérnek új, csodás napot A harangzúgás szerteszét mesés feltámadást jelez, s újult világ után figyel a sok heves redőnyhúzás. Ajtónyílások, távozó lépések zaja már ijeszt a másokhoz közel jutott hőstettek elvesztésivel. A türelmetlen motorok lelkes robaja futni és az újat tenni ingerel. S a város összeszűrt zaja. mint bűvös hangú nagy kerék szívembe zörgi sürgetőn a mának vonzó titkait, a sok tehető ingerét, a tenni vágyás mámorát... Mikor a hajnalt hirdetik, éppen e versem faragom. S a hajnal vágya elröpít — s a versemet most így hagyom. BARANYIFERENC: KÉZFOGÁS Nyugodj meg, testvér, még sokáig áll egy ruhából ruhatárad, s éjek sorát kell áttanulnod hogy beérd a „gyerekszobásat” ó jaj, megérzed még nem egyszer hogy sült parasztnak szült anyád csak. s néha öklödbe fut a méreg, ütnél — de értelmed lefékez. Fakó ballonban, télidőben, te győzöd a jólöltözöttet, hogy fázékony, mimóza-leikét eszméink melegébe födjed, te hitedért gyerekkort adtál, ő készen kapja — neki könnyebb, mégsem cserélnél. Mert jogod van sosem-cserélve élni jobban. Apostol vagy, sőt több vagy: embej. munkád é földiín vissza térül,V t' :: valamelyik textilüzemben a legszebb öltöny neked készül mindenki részesül hitedből s önnön-jólétével kibékül, elvtárs, a sorsod arra rendelt, hogy sorsához emeld az embert. A CSOMÓ $ ^ A múltkor hallotta a lép­í csőházban: y — A Koncsek? Se kutyája, ^ se macskája. A fene látott ^ ilyen embert! — ráismert, a J házmester hangja volt. J — Pedig a Bartáné miatt J aleárkit felvihetne... — ez J rekedt férfihang volt, nem f tudta, kié. f — Áh, nincs ebben vér. J — Pedig ahogy nézi az em- ^ bér... J — Nekem elhiheti. J — Na ja. J Áltatta magát, hogy nem tö- ^ rődik vele, akármit mondanak J a háta mögött, de egy sarok- J kai arrébb ráébredt, hogy vi- £ tázik a házmesterrel, gesztiku- ^ Iái is, így szokott néha egy- J magában. 0 Lenne neki felesége, gyere- J ke. nem is egy, de kettő, bar- J nák és fürgék, mint Zsuzsa. £ Lennének, ha másképpen si- £ kerül... ^ Senkinek se mesélte még, $ ugyan kinek mesélhette vol- ^ na, meg amúgy is: régen ^ történt. | A sarkon állt, várta £su_ J zsát, feketében, csomaggal a $ hóna alatt és tudta, hogy né- % hány másodperc múlva meg $ kell kötnie a cipőfűzőjét. $ — Mit vallott Biczóné a % bíróságon? Tömegszerencsét- J lenség az Andesekbenü Pesti ^ HHírlap!!! ^ Szétpattantak a szavak, $ mint a buborékok és nőtt, te- ^ rebélyesedett a kényszer: le $ kell ha jolnia, hogy kibogoz- $za a meglazult csomót, le ^ kell hajolnia, hogy isteniga- £ zában húzzon rajta egyet, és % mutatóujját feszesen a fűzőre % szorítva, egyetlen kerek moz- á dulattal rátekerintse a mas­Letette a csomagot c ház tövébe, és ujjai már kinyi­tották a csomót, amikor a másik oldalon végigsietett Zsuzsa, Arra kapta a fejét, ahol Koncseket sejtette a lámpa alatt, de átsiklott raj­ta a tekintete, ment tovább, ajkát biggyesztve. Kiáltott utána, rohant volna Koncsek, de nem tudott parancsolni ujjainak, ismét és ismét ki­csúszott közülük a fűző. Az­tán már hiába szaladt Zsu­zsa után. És azontúl mindig hiába. Azóta is makran újra_ köti a cipőfűzőjét. Ha megér­zi, hogy nem feszül a lábán a cipő. addig csiklandozza a bennerekedt mozdulat, amíg újra nem köti a csomót. Kör­nyezete elnézi neki ezt a szo­kást. Szállásadói. Bartáék, figyelembe se veszik, meg­szokták, mint az ajtónyikor- gást, vagy a vérpettyes gom­bákat a konyha falán. Kol­légái a Borpárló és Égetett Szesznél néha ugyan össze­intenek fölötte, de rendesen csak akkor veszik észre, hogy van, amikor — nincs a he­lyén: — A Koncsek? Ja a Kon­csek. Hol is lehet? Jelenlétében senki sem halkítja le hangját, egyszer ebédszünetben Faragóné nem törődve vele, odaosont Ko­vácshoz, és megcsókolta a nyakát. A Főnöknek — ha vele be­szél — gúnyos kis mosolyra higgyen az ajka. és máshova néz. mintha restellni, hogy rá is szót kell fecsérelnie Egyszer, csak egyetlenegyszer nézte meg furcsán, vizsgálód­va. Még « ősszel. Vartha asztalán az utalványt. Es amikor becsukódott az aj­tó, föléje magasodtak az író­asztalok, fenyegetően összebo­rult feje felett a kát nagy irat- szekrény, és kalapált a szíve. Délután a kollégák feléje néztek és sustorogtak, aztán nemsokára hivatta a Főnök. — Koncsek kartárs, maga más dolgába ütötte az orrát... — Kérem, én... — ... jogtalanul és indoko­latlanul kiutalt hat gumikö­penyt. — Nagyon esett az eső. — Igen, tudom, nálunk nagy érték az ember, nekünk ügyel­nünk kell az emberek egészsé­gére, testi épségére, de ha mi nem tartjuk be a szabályokat, az irodai fegyelem ... A Főnök a szekrény előtt állt, jobbkeze a fiókban dobolt. Koncsek előredőlt védekezésre készen, derekában azonban már terpeszkedett a jól ismert görcs, ujjait mágnes húzta a cipője felé. — ...Az ilyen meggondolat­lanságok ... Csak mondatfoszlányokat hallott., Az eső suhogott, elöl Wartha asztalán lámpa égett, erőtlen, piszkos, sárga foltja nagyon távolinak tűnt, és ahogyan távolodott, közeled­tek kétoldalt a falak, a nagy ablakok az esőfüggönyökkel. Néhány pillanatra olyan iga­zán az illancsi szőlőkunyhó eresze alatt állt, hogy meg- hűsítette az arcát néhány csepp, amit besöpört a szél. — Kívánok jó napot. Egy ember állt az asztala előtt átázott pufajkában, ha- jadonfőtt, áliáról lefutó csep­pek Roppantak a papírhalma­zon. — Kérem, a gumiköpenyek miatt... Biztosan állt az .ember, a hangja nagyon csendes volt, de állhatatos, olyan lehetett kinn a zápor. A kis tócsa tük­rében megnőtt csizmája, osz­lopnak tűnt a Icarcsú székláb mellett. — Igen, a gumiköpenyek miatt — ismételte Koncsek, te­kintete Varthát kereste, aztán a többieket, és egyszerre szá­lát dt rá a felismerés, hogy egyedül van az irodában. —• Vartha kartárs intézi. Nincs itt — bocsánatkérően nézett az ázott emberre. — Várnia kell. — En nem várhatok, kérem. Áznak a többiek. Ha kiabált volna, Koncsek csendesíti az embert, és a pa­pír fölé hajol, mutatva, hogy neki mennyi a dolga, de az csendes volt és nagyon maga­biztos. És olyan nagy bizalom áradt a mozdulatlanságából. Nem is Koncsek indult, Kon­csek tovább is az asztal fölött görnyedt, emlékezete zugában öltött testet valaki régen ide­gen, régen ismeretlen: és O, a félelmetes valaki töltötte ki — ... remélem, hogy ez a beszélgetés ... Szétterült lábán a cipő, a fű­ző messzire elkigyózott, moz­dult utána a• karja. — ... ilyesmi többé nem tör­ténik. Tudata a mondatvég után kapott, igenfélét rebegett, de­rekában feloldódott a görcs, és mélyen meghajtotta magát. Fordult a Főnök és ment az ajtó felé, a szeme sarkában előbb csodálkozás, aztán elége­dettség villant. Koncsek pedig újrakötötte a cipőfűzőjét. Hetek múltuk hónapok, de ezt csak a naptár jelezte, ö nem a mában élt. Az asztalnál ült, vagy az ágyban feküdt, ké­pek peregtek előtte, színes, változatos képek, jelenetek, mindegyiknek ő volt a hőse, a keménymozgású, szúrósszemű Koncsek, aki ha végigmegy a két asztalsor között, csendet talál és megilletődöttséget, meg lehajtott fejeket. Es akinek bi­zalmasan oda int a Főnök bz ajtóból, mielőtt a többieknek köszönne. Hetek mentek és hónapok, empáu annyi történt az irodá­S zinte „divatos” jelenségnek tetszik már, hogy vidéki városaink egyre-másra terem­tik meg saját irodalmi szín­padjaikat. A jelenség örven­detes, még annak beszámítá­sával is, hogy sok ilyen iro­dalmi színpad elképzelhetően műkedvelői szinten és jelleg­gel állítja össze műsorát és választja ki közreműködő előadóit. Pécs, Szeged, Deb­recen, Miskolc, Cegléd, sőt apróbb városok híradásai ér­keznek irodalmi színpadok megteremtéséről és tudunk már üzemi irodalmi színpa­dokról is. Az országban, fe­lületes statisztika szerint, kö­zel hatvanra tehető számuk. Ennyit a jelenségről, amely a betű, a vers, a dal térhódí­tását jelenti éíő szóban, mint­egy kísérő tüneteként a hihe­tetlen méretekben nekibuz-; dúlt olvasási kedvnek. Az irodalmi színpadok nép­szerűsége szinte kínálja az ötletet: keressük meg az ős­forrást, a fővárosi irodalmi színpadot. A színház bejára­tánál azonban meglepő tábla fogadja a látogatót: „Tataro­zás miatt zárva”. Az előcsar­nokban malterosláda, egy-két vakolókanál,, néhány „fándli”. Mindez januárban, amikor a színházak már a tavaszi mű­sorukat tervezgetik s az idény hátralevő menetrendje má­sodpercekre kiszámított. A kívülálló joggal tűnődik: miért e tatarozás a szezon derekán, amikor a nyári szü­netet a jóisten és a minisz­térium is azért teremtette, hogy tatarozzon, akinek tata­rozni valója van. A kívülálló­nak persze igaza van: visz­ket a bankó a zsebében és ne adj’ isten, hogy bejusson a kicsi színház nézőterére, kedvenc műfajában gyönyör­ködni. A bennfentes többről tijd, értesült bizonyos elked- vetlenedésről a vezetőség ré­széről, bizonyos személyi há­tai maskodásróli amely elő­írta, hogy a színház merev; műsorpolitikát űzzön, bizo­nyos közömbösségről, amely: megnyilvánul jobb, ésszerűbb,; művészileg hitelesebb és nem; utolsósorban anyagilag hasz-í nosabb program iránt. Tud, arról, hogy az igazgatót az aj vád illette, hogy színházat; igyekszik teremteni a pódiu-; mon, hogy irodalomnfk merte; tekinteni versen, prózán, da-j Ion kívül a párbeszédet i (aminthogy az is, amire a vi-j lágirodalomban jó néhányanj vannak tanúk), tud arról,; hogy színészek, előadók esu-l pán alkalmilag taposták en-j nek a színháznak deszkáit,; mert társulat — noha szűk-! ségszerűen csak kis társulat i — sem verődhetett össze itt; az irodalom szócsövének, tud! arról, hogy a fentebb említett! egyoldalú, csak versre, dalraj szűkített műsorok mellett aj szervezés is tehetetlennek bi-! zonyult: üzemek, vállalatok j csak immel-ámmal vásárolták; a jegyeket, mintegy kötelező j kultúrádé gyanánt, de a be- ! lépés jogával már nem éltek.; Mellesleg: a színházban j valóban némi átalakítás fo-; lyik. A világítási berendezés! kap egy szerény helyiséget aj szomszédos épületben. Űgyj hírlik, tavaszra már el is ké-i szül. De akkor akár rnár ki! se nyisson a színház. Elvégre- addig is akad egyéb tenni-j valója a tucatnyi adminiszt-i í í ABLAKOK \ í Apró házakon Kis ablakok, Tükrükben titkon Lelkűk ragyog. í : Mögöttük szürke, j Bús függönyök, £ Mit eltakarnak. Halk és örök. í ! 4 Az utcába mind Messzi kilát. S minden ablakból Más a világ. Falu Tamás ^-fTiTiirriTTMimtHi inn* un"“""' : rációs személyzetnek: a szór-; ványos előadásokkal bíbelőd- - hetnek. ; S hogy a tájkép, amit aj budapesti irodalmi színpadról J eddig festettünk, még tökéle-1 tesebb legyen, hozzá kell ten- J nünk, hogy a Bartók-terem, J az Egyetemi Színpad s még ^ jó néhány hasonló intézmény J már szétszabdalta azt a prog-J ramot, ami az irodalmi szín- 'j pad sajátja lehetett volna. J C sattanóul írjuk beszámo- ^ lónk végére, hogy Pe- king nemrég tanácsokat kért ^ a létesítendő kínai irodalmi J színpadokra vonatkozóan az J igazgatótól. Vajon mit fog tanácsolni?^ Tokaji György 'j í ^-vVkXX\XXXXXV\NXXXX>XXXXXXXXX\XXVXVXVXXV' í f í 'í Szűcs Ernő Béla: í Furulyaszó ^ a málnaföldön ^ 'í \ J Ha lába lenne, futna. J ha szárnya volna, szállna, £ J úgy lángol minden vesszőn ^ s oly bíborszín a málna! J Fehérbolyhos levélkék, 'j csucsujgassátok szépen, J ^ mint a babákat, gondoz J ^ kis szőke feleségem. J Volt dolga itt a kéznek 5 J volt dolga kiskapunak, J pajort Itt, vagy bogárkát í J rigófik sem találnak. J 2 J Majd ömlik édes lelked ^ J jeges pohárba, tálba, j csak csóváld rőt fejecskéd, J ? szagos, jóízű málna! í ^ I Csudálkozz, szerszám* ^ ládám, J ^ már föld is áll alattam! J J háztáji földosztásban J tenyérnyi málnást kaptam, j J Kettesbe vágtunk ágyast, j! J a vesszőket mi raktuk, ^ J gazos sáv. sok tövissel, ^ í feltört a kéz miattuk. J | 2 J De szép most, hogy J piroslik J mackók, meg lurkók álma. J bordóselyem bogyókkal J duzzadtan ringó málna! í Trolibusz-megál­ló. Az idő tava- sziasan lágy. Az ablakok párásak,a padló is csupa tü­csök. Az utasok bőven hozzák az utcáról. A néni, aki már negyed órája fészkelődik és izgalommal gondol a leszállás­ra, mint gondos expedícióvezető, újra és újra meg­vizsgálja „a sze­relvényeketH — most lecihelödrk a két gyerekkel. Volt is oka a nyugtalanságra. A kisfiú egy pilla­natig sem nyugo­dott, felállt az ülésre, megrúgta a kislányt, egyszó­val „működött”. Ennek meg is van a nyoma. Az ülés csupa sár. Az ülöloa lauz nem segíthet, a végállomás még messze van. Ma­gas, bőrkabátos munkásember ül a mögöttes helyen. Alig fér el a szűk ülésen ... Kezében újság. Szemüveges, idősebb férfi nyo- makodik fel a ko­csira, arca felde­rül, mikor felfede­zi a ritka lehetősé­get: ülőhelyet leap a trolin. Odaér és már ereszkedik is lefelé. A fiatalem­ber azonban meg­érinti a vállát és a most jött utas eb­ben a komikus pózban megmere­vedik. —- Piszkos az ülés! — Ennyi elég. Az ember maga alá pillant, köszönetét mór­Olvadás... KISS SÁNDOR:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom