Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

1««. FEBRUAR 5. PÉNTEK ™&tirhw 3 Ami az országgyűlési tudósításból kimaradt Beszélgetés dr. Stark Janka képviselővel Az országgyűlés költségve­tési vitájában dr. Stark Janka, Pest megye képviselője is fel­szólalt és általános figyelem közepette a kormány egész­ségügyi politikájához fűzött érdekes reflelasziókat. Ebből az alkalomból kerestük fel munkahelyén, a Trefort utcai tüdőbeteggondozó intézetben, amelynek igazgató főorvosa, s egyben irányítója a megye te­rületén működő tizenkét járási gondozó intézetnek. — Kimondhatatlanul örül­tem annak — mondotta —, hogy a magam szemével lát­hattam, milyen nagy meg­becsüléshez jutott az új, ez évi költségvetésben az egész­ségügy; Nem kevesebb, mint tizen­négy százalékkal, több mint féhnilliárd forinttal kapunk az idén többet, mint amennyit tavaly kap­tunk. És ez a páratlan bőkezűség lehetőséget ad arra, hogy megoldjuk az idén a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­vel kapcsolatos új feladataink egy részét is. Az országgyűlé­sen észlelt hangulat, valamint a költségvetés számszerű téte­lei meggyőztek arról, hogy a pért és a kormány biztosítják a segítséget egészségügyi há­lózatunk mennyiségi és minő­ségi továbbfejlesztéséhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egészségügyi vonatkozásairól beszélgettünk ezután. A tájékozatlanok azt hiszik, hogy ez az átalakulás megnehezíti az egészségügyi szervezet munkáját. Pedig en­nek éppen az ellenkezője az igaz. A* átszervezés következté­ben jelentősen megnövek­szik a biztosítottak szá­ma, ami nemcsak szüksé­gessé teszi az apparátus további fejlesztését, de anyagi lehetőségeket is teremt hozzá. — A legfontosabb következ­mény mégis csak az — állapí­totta mag az igazgató főorvos­nő —. hogy azokra a paraszti rétegekre is kiterjed a beteg­biztosítás, amelyek eddig nél­külözték az ingyenes gyógy­kezelést, kórházi ápolást és orvosi ellátást, s így nem rit­kán „szabad vadászterületet” jelentettek a kuruzslók. a sarlatánok, a vajákos asszo­nyok számára. De egészség- ügyi szempontból annak is igen nagy a jelentősége, hogy a nagyüzemi gazdálkodás módszereinek alkalmazása, a gépesítés lényegesen megjavítja a paraszti dol­gozók munkakörülményeit, megkönnyíti életét, tehát kisebb lesz a megbete­gedések valószínűsége is. Különben úgy tapasztalta a megyében, hogy ezeket az egészségügyi előnyöket fel­ismerték az eddig egyénileg gazdálkodó parasztok, ami fel­tétlenül vonzóbbá tette szá­mukra a belépést a termelő- szövetkezetbe. Beszéltünk arról is, milyen hatalmas arányokban fejlődik a betegbiztosító® Magyarorszá­gon, de Pest megyében is. A megye területén a múlt évben a biztosítottak szá­ma 27 ezerrel növekedett és ebben a tekintélyes szám­ban a családtagok nem is sze­repelnek. A szám ebben az évben hasonló, ha, nem na­gyobb arányokban még to­vább növekszik. — Most nagyon jó orvos­nak, egészségügyi dolgozónak lenni — folytatja kissé meg- iiletődve —, mert ha vannak is még megoldásira váró ko­moly feladatok, de módunk van rá, hogy egész népünk egészségét védelmezzük. A múltban különleges és költsé­gesebb gyógykezeléshez csak a kivételes rétegek juthattak, ma a legkorszerűbb gyógy- eljárásokat alkalmazhatjuk, a legdrágább gyógyszereket biz­tosíthatjuk minden ráutalt be­tegünk számára; Nagyon, végtelenül jóleső érzés szolgálni a szocialista egészségügyet. Sokszor megtörtént a múlt­ban, hogy a nagy betegnek néhány jó szónál egyebet nem adhattam, ma mindent meg­adhatok neki, hála az állam megértő bőkezűségének. A laikus nem is tudja, mit áldoz államunk a betegekre. Csak egy példa rá: egy-egy fcaver- nás tbc-beteg meggyógyítása államunknak ötvenezer forint­jába kerül. A máig megoldásra váró fel­adatokra terelődik a szó. — Bár örömteljesen nagy­arányú a fejlődés — mondja —nemrégen kaptunk egy korszerű ernyői énykép-szűrő- készüléket és egy vándor röntgenautót, amellyel a terü­leten, a legkisebb községben is elvégezhetjük a legalapo­sabb tüdőszűrést, ezenkívül tizennégyre .emelték fel Cal- mette-védőnőink számát, még mindig van tennivalónk bő­ven. Elsősorban szükségünk lenne tüdőbetegeink szá­mára a kórházi ágyak szá­mának növelésére, baj az is. hogy tüdőbeteggondozó intézeteink nagyobb része nem működik kifogástalan helyiségekben, korszerű épületekben, kellene még néhány új gon­dozó, de nagy szükségünk lenne csökkent munkaképes­ségű tbc-s betegeink számára egy szociális otthonra is. — Biztos vagyok benne, hogy mindez meg is lesz, mert mindenütt megértő segítségre, támogatásira találok. Egyfor­mán lelkes küzdőtársam a megyei tanács, a pártbizottság, a helyi pártszervezetek, a nő­tanács, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és a pedagógu­sok. A kis szobában, ahol beszél­getünk, állandóan jönnek- menmek az igazgató főorvosnő közvetlen munkatársai. Köz- ben-iközben kérdeznek vala­mit, irányítást kérnek. És a telefon is gyakran belecsen­get a beszélgetésbe. Itt is érezni lehet a munka ritmusát. — A legszebb pályának ér­zem az orvosi pályát ma is. Most még fokozottabban, mint a múltban. Ha még egyszer születnék, újból az orvosi pá­lyát választanám élethivatáso­mul — mondja Stark Janka igazgató főorvos és ország- gyűlési képviselő búcsúzóul. Magyar László Ügyes kezű asszonyok — Tiindérujjak — ez volt a címe annak a régi kézi­munka-folyóiratnak, amelyből anyáink tanulták a pulóver- kctés és a csipkehorgolás ezernyi fortélyát. Volt abban minden, ami szép: a kalota­szegi írásostól a kézzel cso­mózott szmirna szőnyegig, az azsúr-hímzéstől a lehelet fi­nomságú csipketerítőig. Mintha a Tiindérujjak ele­venedett volna meg szerdán délelőtt a budaörsi Prés- és Kováesoltárugyár kultúrottho- nában, ahol az üzemi nő­bizottság kiállítást rendezett a munkásasszonyok és tiszt­viselőnők legszebb kézimun­káiból. Egy tágas szobát töl­tenek meg a gyönyörű térí­tők, díszpámák, kézzel hím­zett szőttes törülközők, apró, dísztárgyak alá való vitrin­csipkék. Akkor is vallottam, most is állítom: nehéz dolga volt a zsűri tagjainak amikor dönte­niük kellett, hogy kiknek ad­ják a könyvjutalmakat. Hi­szen valamennyi kézimunka olyan, mintha tündérujjak készítették volna. Részlet a kézimunkakiállításról Korszerű gépekkel szerelik fel az üzleteket A belkereskedelem az idén tovább folytatja a boltok és a vendéglátóipari üzemek tech­nikai fejlesztését. A Belkeres­kedelmi Minisztérium tervei szerint 1960-ban 118 millió forint értékű gépet kap a keres­kedelmi hálózat. Elsősorban hűtőgépeket, uni­verzális konyhagépeket, auto­matákat és hússzeletelőket vá­sárolnak a Szovjetunióból, ken gyelorszá gból és a Német Demokratikus Köztársaságból. A hazai gyártmányú kereske­delmi gépek közül még az év első felében ezer hűtőberende­zést, ötszáz eszpresszógépet, számos hússzeletelőt és kony­hagépet helyeznek üzemibe, ré­sziint az új, részben pedig a ré­gi üzletekben A lehetőségek szerint az önkiszolgáló büfé­ket és éttermeket is gépesítik. Kísérletképpen szörpárusi- tó és söradagoló automatá­kat vásárol a vendéglátó- ipar. A hazai kereskedelmi gépgyá­rakban pedig megkezdik a kor­szerű üzletberendezések soro­zatgyártását, ami nagyban elő­segíti majd, hogy még több modern üzlettel bővüljön a bu­dapesti és a vidéki kereske­delmi hálózat. Jó eredmények a kereskedelmi tanuló képzésben Hosszabb ideig vontatott és nehézkes volt a földműves­szövetkezeteknél a kereske­delmi tanulók képzése. Éven­te harminc-harminckét tanu­lónál többet nem foglalkoztat­tak, s így nem volt biztosítva az utánpótlás. Az elmúlt esz­tendő jelentős változást ho­zott e téren is; jelenleg száz tanuló dolgozik a földműves­szövetkezeti kereskedelemben, s ezek elhelyezése felszaba­dulásuk után kivétel nélkül biztosítva van. Három évig tanulják a szakmát a fiata­lok, s ebben kétévi gyakor­lati, s egyévi elméleti oktatás szerepel, csak a vegyesbolt szakosok részesülnek öthó­napi elméleti oktatásban. Az elmúlt esztendőben 120 tanuló szabadult fel, s mun­kájukkal mindenütt elége­dettek. Ezzel biztatnak az ez évi. eredmények is. A földmű­vesszövetkezetek többségénél az idősebb kereskedelmi szakemberek szívesen segítik a fiatalokat, nemcsak azért, mert ez fizetési pótlékkal jár, hanem azért is, mert örömmel látják azok igyekezetét ér­deklődését a szakma iránt. A napokban lezajlott félévi gyakorlati vizsgák igen jó eredményt hoztak, s biztatóak a kilátások az elméleti vizs­gáknál is. 'NXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXX'^.XXXXXX' kékből a teljes alapszabályza­tot összeállítani. Az alapszabályok Az alapszabályok mindennél jobban, bizonyítják, hogy mily nagy a hasonlóság az eszeus gyülekezet és az őskeresztény közösség között. Csak példa­ként néhányat: az eszeusok is megvetették a vagyont, a va­gyonközösség volt az egyik alapvető feltétele a szektához való tartozásnak. Közös mun­kát folytattak, a termés is kö­zös volt, a fiatalabbak szolgál­ták ki az idősebbeket, s így tovább, akárcsak az őskeresz­tény közösségekben. A fentebb elmondottak iga­zolására egyetlen bizonyítékot: A tizenkét apostol tanítása cí­mű őskeresztény dokumentum­ban ezt olvashatjuk: „A hivdk többségének egy volt a szíve, lelke, senki nem nevezett sem­mit sajátjának, mindenük kö­zös volt.” Ugyanakkor a kum- rani leletek idevágó része így hangzik: „Mindazok, akik egyesülni akartak az (isteni) igazságban, elhozzák minden tudásukat, erejüket és vagyo­nukat az isteni közösségbe.” Az eszeusok alapszabályai különben megszabják a tagok életének rendjét, s ezen belül a közös szertartásokat, ame­lyek szinte hajszálnyira egyez­nek az őskeresztény közössé­gek szertartásaival. A tagok a következő szertartásokra gyűl­tek össze: ‘.XVXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXV^XXXXXXXXX' A vízben való megtisztulás­ra, vagyis a keresztelő fürdés­re, amely azonban hatástalan, ha nem kíséri a bűnök lelki, belső megbánása. A bűnök meggyónására, amit felvételkor az egész közösség gyülekezete előtt kellett elvé­gezni, akárcsak az őskeresz­tény közösségekben az i. sz. II —III. századában, A közös étkezésre, amelyet egy pap vezetésével végeztek, aki megáldotta az első falat kenyeret s az első korty bort. Az istentiszteletre, ahol meg­hallgatták a bölcsek beszédét, imádkoztak, közösen énekel­tek, majd jelképes evés volt. A felsorolt négy fő jellemző teljesen azonos azokkal a szertartásokkal, amelyeket az őskeresztények folytattak, te­hát nyilvánvaló, hogy mind­ezeket a keresztények átvet­ték az eszeusoktól, azaz az eszeusok tartalmilag és for­mailag is alapját adták a keresztények vallás-gyakorla­tának. . Az igazság tanítója Nemcsak a szertartások mutatnák nagy hasonlóságot, hanem a többi alapvető kér­dés is, amelyekre most a kum- rani leletek segítségével fény derült. A kumraniták szek­tájuk megalapítóját az igaz­ság tanítójának nevezték, s bár nem tanított, tartották is­teni személynek, de mindazt ,XXXW.XXXXXXX\XNXXXX>XXXXX>XXX\XXXNXXXXXXXX amit tanított, „az isten szájából hallotta”. (Habakuk könyve.) Az igazság tanítója i* ugyanúgy követőinek ke­zétől halt meg, mint Krisztus, mindkettőt keresztre feszí­tették, s mindkettőről halála után azt beszélték, hogy fel­támadtak s továbbra is élnek. A dokumentumokból az is megállapítható, hogy az eszeusok szövetségüket Uj Szövetségnek nevezték, szem­ben a Tégi zsidó vallással, amelyet elvetettek, mert az álszent, farizeus vallássá vált a hatalmasok kezén. Ezért az eszeusok új szövetséget kötöttek az istennel, akinek követe az igazság tanítója volt. A biblia meghamisítása A leleteknek nemcsak fen­tiek miatt nagy a jelentősége, hanem azért is, mert előke­rült a bibliának a legrégibb szövege, amely mintegy ki- lencszáz évvel idősebb az ed­dig ismertnél. Ezek a most előkerült dokumentumok mindennél fényesebben iga­zolják a tudósoknak azt a feltevését, hogy a biblia nem egy időben keletkezett, nem egy ember irta, hanem hosz- szú évszázadok során, sok ember által bővítve, kurtít­va, nagyon sokszor megvál­toztatva nyerte el mai for­máját. A most megtalált le­letek bibliai szövegei bebi­zonyítják, hogy a biblia nem Mózesnek adott isteni ki­nyilatkoztatás, hanem külön­böző emberek által össze­gyűjtött vallásos nézetek ös­szefoglalása. A leletek segítségével azon­ban, nemcsak erre derült fény, hanem egy sor hamisí­tásra is, amelyet a biblia szövegén elkövettek. Egyet­len példát erre. Habakuk könyvének II. 5. sorában található egy mon­dat, mely így hangzik: „Es bizony a bor is megcsal,..” A most előkerült dokumen- tek azt bizonyítják, hogy a bibliának ezt a részét — na­gyon sok ilyen rész van — meghamisították. Az eredeti szöveg így hangzik: „Es bi­zony a gazdagság is meg­csal ...” Elegendő volt an­nak idején a héber nyelv hyyn (bor) és h wn (gazdag­ság) szavának a felcserélése, s a gazdagok ellen irányuló támadás máris az ital elleni támadássá szelídült. A hatalmas leletanyag fel­dolgozása jelenleg is folyik. Érthető, hogy a tudományos világ nagy érdeklődéssel vár­ja a további publikációkat, hiszen azok további részle­teit világítják meg tudomá­nyos pontossággal a keresz­tény egyház legendákba vesző keletkezésének. M. O. LÖN NÉMACSEND... C egléd városfejlesztési prog­ramjáról a minap álla­pította meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy két legfontosabb tétele, a csa­tornázási tervek elkészítése és a vizvezetékhálózat fej­lesztése, nélkülözi a pénzügyi fedezetet. így pedig az egész program irreális, átdolgozásra szorul. A városi tanács ülést tart, A zsúfolt közgyűlési terem örvendetesen nagy érdeklő­désről tanúskodik. Nézegetem az átdolgozott költségvetés tételeit. Az 1960- ra tervezett városfejlesztési beruházások végösszege kevés híján nyolcmillió forint, Ha­talmas összeg. Pedig tételei között nem szerepel sem a csatornatervezés, sem a víz­toronyépítés. Az új összeállí­tásból ezek kimaradtak. Ezek­re már nem jutott fedezet. A tételek között egyébként a legnagyobb a kórház bővíté­se re szánt 1 700 00Í) forint, a rangsorban utána mindjárt a kultúrház építésének befeje­zéséhez szükséges SOú 000 fo­rint következik, jpgymäs után jelentkeznek Jh a hozzászólók. Most ép­pé« dr. Bagóczky Lajos, a városi kórház szemorvosa veszi át a szót. Azzal kezdi, hogy bár nem szülötte Ceg­lédnek. nem is régen került ebbe a városba, de nagyon a szívén viseli a sorsát. Nem szakmai sovinizmus vezeti, amikor megállapítja, hogy a korszerű csatornarendszer és vízellátás hiánya miatt tűr­hetetlen állapotok uralkodnak Cegléden. Hangja egyre szenvedélye­sebb lesz, amint a helyzetet ecseteli, A mocsaras, lapos területre épült város talajá­ban igen magas a talajvíz szintje, a mély fekvésű tel­kek úgyszólván melegágyai ^ minden fertőző betegségnek, f Ezen a bajon csak a csator- í nahálózat segíthet. Amíg pe- í dig nem épül fel a víztorony, $ hiába emelnek magas, emele­tes lakóházakat, a vízellátás $ biztosítására semmiféle lehe- \ tőség nincs. ^ — Állandóan azt kell ta­í pasztalnom — mondja emelt í hangon —, hogy ebben a vá- írosban még mindig alig van $ nyoma a város szeretetének. $ Komolyabb egyéni áldozat- í készségről soha semmi sem l tanúskodik. j j z egész tanács néma \ /x csendben figyeli a szó- { nokot. A padsorokból komo- 5 lyan fordulnak feléje az ar- icok. Az orvos pedig egyre í szenvedélyesebb hangon foly- 5 tatja: Széchenyi Istvánra hi- \ vatkozik, aki annak idején í egy évi jövedelmét ajánlotta ; fel az akadémia megalapítá­sára. Ez a lelkes ajánlat törte \ meg a közöny jegét. Széche- \ nyi lelkesedése átragadt rnin- \ denkire és szinte pillanatok í alatt együtt volt az akadémia '(megalakításához szülcséges ha- í talmas pénzösszeg. ; — Széchenyi példá jára gon­í dolok — mondja most még ; emeltebb hangon az orvos —, l amikor bejelentem a tanács­inak, hogy egy havi fizetése- i met ajánlom fel a csatorna- 1 tervek elkészítésének koltsé- igeihez. Felajánlásom abból a \ meggyőződésből fakad, hogy \ tanácstagtársaim követik a : példát, hiszen elsősorban a mi kötelességünk, tanácstago­ké, a példaadó áldozatválla­lás. Nekünk kell a legjobban tudnunk, hogy közművesítés nélkül városfejlesztésről be­szélni sem lehet. Inkább jár­junk fapapucsban és pufajká- ban, de legyen csatornánk, legyen vízvezetékünk! A szinte kiáltó hangon el­mondott utolsó szavak szug- gesztív hatására szentül hit­tem, hogy most valami csu­dálatosait szép jelenetnek le­szek tanúja, hogy a Ceglédi Városi Tanács komoly arccal figyelő tagjai felugrálnak he­lyükről és egetverő éljenzés közben jelentik be sorra az orvoséhoz hasonló felajánlá­saikat. Öt forintot, tízet, egy talicska homokot, ezer téglát, fél napi munkát... De vala­mit. Valamicskét. Az orvos kipirult arccal fe­jezte be beszédét és visszaült a helyére. 4 Ceglédi Városi Tanács zx üléstermére pedig mély­séges csend borult, Egyetlen tenyér sem csattant össze, egyetlen éljen nem hangzott el. A tanácstagok mozdulat­lanná merevedr<e ültek a he­lyükön mindaddig, amíg a mély csöndben, a közönynek ebben a vigasztalan közegé­ben el nem hangzott a meg­váltó elnöki bejelentés: — A következő felszólaló Nyújtó Ferenc tanácstag. Tizenöt szónoka volt a vi­tának, végül módosítás nél­kül elfogadták a városfejlesz­tési költségvetést. Bagóczky Lajos felajánlá­sának elintézéseképpen egy öttagú bizottságot alakítottak, azzal a feladattal, hogy ez a bizottság igyekezzék a csator­názáshoz és a víztorony épí­téséhez szükséges összegekét — a felsőbb szerveknél meg­szerezni. F isszás érzésekkel hagy­tam el a ceglédi tanács- házát. Kicsit összekuszálőd- tak bennem a dolgok. Az or­vos lelkes, talán kissé túl­fűtött mondatai csengtek so­káig a fülemben és a csend, amelybe végül a szavak be­lehaltak. Éreztem, hogy itt valami nincs rendben. Ta­lán még pontosabban: semmi sincs vendben. Mert amit az orvos felszólalása — szósze­rinti értelmezésben — je­lent, kétségtelenül irreális, hiszen a ceglédi tanács tag­jai között csak kevesen lehet­nek abban a helyzetben, hogy követve a buzdító pél­dát, egy teljes havi fizeté­süket felajánlják a városfej­lesztő célra. A kérdést kü­lönben — a szükséges fede­zet megteremtését — még ez sem oldotta volna meg. De érthetetlen és elfogad­hatatlan az elintézés is. Az ötös bizottság számára nem azt a feladatot kellett volna ruházni, hogy a felsőbb szer­veknél járja ki a csatornázási tervek költségét, hanem an­nak a megvizsgálását, ho­gyan lehetne fellelkesíteni Ceg­léd népét. Kossuth egykori népének utódait ízokért a célokért, amelyek az orvost fellekesítették és felajánlá­sának megtételére ítésztették. Hogyan lehetne megszervez­ni azt a társadalmi összefo­gást, felébreszteni azt a vá­ros szeretetétől átfűtött, ál­dozatkészséget, amely nél­kül ezek a szép ceglédi álmok sohasem valósulnak meg. M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom