Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-05 / 30. szám
1««. FEBRUAR 5. PÉNTEK ™&tirhw 3 Ami az országgyűlési tudósításból kimaradt Beszélgetés dr. Stark Janka képviselővel Az országgyűlés költségvetési vitájában dr. Stark Janka, Pest megye képviselője is felszólalt és általános figyelem közepette a kormány egészségügyi politikájához fűzött érdekes reflelasziókat. Ebből az alkalomból kerestük fel munkahelyén, a Trefort utcai tüdőbeteggondozó intézetben, amelynek igazgató főorvosa, s egyben irányítója a megye területén működő tizenkét járási gondozó intézetnek. — Kimondhatatlanul örültem annak — mondotta —, hogy a magam szemével láthattam, milyen nagy megbecsüléshez jutott az új, ez évi költségvetésben az egészségügy; Nem kevesebb, mint tizennégy százalékkal, több mint féhnilliárd forinttal kapunk az idén többet, mint amennyit tavaly kaptunk. És ez a páratlan bőkezűség lehetőséget ad arra, hogy megoldjuk az idén a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos új feladataink egy részét is. Az országgyűlésen észlelt hangulat, valamint a költségvetés számszerű tételei meggyőztek arról, hogy a pért és a kormány biztosítják a segítséget egészségügyi hálózatunk mennyiségi és minőségi továbbfejlesztéséhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egészségügyi vonatkozásairól beszélgettünk ezután. A tájékozatlanok azt hiszik, hogy ez az átalakulás megnehezíti az egészségügyi szervezet munkáját. Pedig ennek éppen az ellenkezője az igaz. A* átszervezés következtében jelentősen megnövekszik a biztosítottak száma, ami nemcsak szükségessé teszi az apparátus további fejlesztését, de anyagi lehetőségeket is teremt hozzá. — A legfontosabb következmény mégis csak az — állapította mag az igazgató főorvosnő —. hogy azokra a paraszti rétegekre is kiterjed a betegbiztosítás, amelyek eddig nélkülözték az ingyenes gyógykezelést, kórházi ápolást és orvosi ellátást, s így nem ritkán „szabad vadászterületet” jelentettek a kuruzslók. a sarlatánok, a vajákos asszonyok számára. De egészség- ügyi szempontból annak is igen nagy a jelentősége, hogy a nagyüzemi gazdálkodás módszereinek alkalmazása, a gépesítés lényegesen megjavítja a paraszti dolgozók munkakörülményeit, megkönnyíti életét, tehát kisebb lesz a megbetegedések valószínűsége is. Különben úgy tapasztalta a megyében, hogy ezeket az egészségügyi előnyöket felismerték az eddig egyénileg gazdálkodó parasztok, ami feltétlenül vonzóbbá tette számukra a belépést a termelő- szövetkezetbe. Beszéltünk arról is, milyen hatalmas arányokban fejlődik a betegbiztosító® Magyarországon, de Pest megyében is. A megye területén a múlt évben a biztosítottak száma 27 ezerrel növekedett és ebben a tekintélyes számban a családtagok nem is szerepelnek. A szám ebben az évben hasonló, ha, nem nagyobb arányokban még tovább növekszik. — Most nagyon jó orvosnak, egészségügyi dolgozónak lenni — folytatja kissé meg- iiletődve —, mert ha vannak is még megoldásira váró komoly feladatok, de módunk van rá, hogy egész népünk egészségét védelmezzük. A múltban különleges és költségesebb gyógykezeléshez csak a kivételes rétegek juthattak, ma a legkorszerűbb gyógy- eljárásokat alkalmazhatjuk, a legdrágább gyógyszereket biztosíthatjuk minden ráutalt betegünk számára; Nagyon, végtelenül jóleső érzés szolgálni a szocialista egészségügyet. Sokszor megtörtént a múltban, hogy a nagy betegnek néhány jó szónál egyebet nem adhattam, ma mindent megadhatok neki, hála az állam megértő bőkezűségének. A laikus nem is tudja, mit áldoz államunk a betegekre. Csak egy példa rá: egy-egy fcaver- nás tbc-beteg meggyógyítása államunknak ötvenezer forintjába kerül. A máig megoldásra váró feladatokra terelődik a szó. — Bár örömteljesen nagyarányú a fejlődés — mondja —nemrégen kaptunk egy korszerű ernyői énykép-szűrő- készüléket és egy vándor röntgenautót, amellyel a területen, a legkisebb községben is elvégezhetjük a legalaposabb tüdőszűrést, ezenkívül tizennégyre .emelték fel Cal- mette-védőnőink számát, még mindig van tennivalónk bőven. Elsősorban szükségünk lenne tüdőbetegeink számára a kórházi ágyak számának növelésére, baj az is. hogy tüdőbeteggondozó intézeteink nagyobb része nem működik kifogástalan helyiségekben, korszerű épületekben, kellene még néhány új gondozó, de nagy szükségünk lenne csökkent munkaképességű tbc-s betegeink számára egy szociális otthonra is. — Biztos vagyok benne, hogy mindez meg is lesz, mert mindenütt megértő segítségre, támogatásira találok. Egyformán lelkes küzdőtársam a megyei tanács, a pártbizottság, a helyi pártszervezetek, a nőtanács, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és a pedagógusok. A kis szobában, ahol beszélgetünk, állandóan jönnek- menmek az igazgató főorvosnő közvetlen munkatársai. Köz- ben-iközben kérdeznek valamit, irányítást kérnek. És a telefon is gyakran belecsenget a beszélgetésbe. Itt is érezni lehet a munka ritmusát. — A legszebb pályának érzem az orvosi pályát ma is. Most még fokozottabban, mint a múltban. Ha még egyszer születnék, újból az orvosi pályát választanám élethivatásomul — mondja Stark Janka igazgató főorvos és ország- gyűlési képviselő búcsúzóul. Magyar László Ügyes kezű asszonyok — Tiindérujjak — ez volt a címe annak a régi kézimunka-folyóiratnak, amelyből anyáink tanulták a pulóver- kctés és a csipkehorgolás ezernyi fortélyát. Volt abban minden, ami szép: a kalotaszegi írásostól a kézzel csomózott szmirna szőnyegig, az azsúr-hímzéstől a lehelet finomságú csipketerítőig. Mintha a Tiindérujjak elevenedett volna meg szerdán délelőtt a budaörsi Prés- és Kováesoltárugyár kultúrottho- nában, ahol az üzemi nőbizottság kiállítást rendezett a munkásasszonyok és tisztviselőnők legszebb kézimunkáiból. Egy tágas szobát töltenek meg a gyönyörű térítők, díszpámák, kézzel hímzett szőttes törülközők, apró, dísztárgyak alá való vitrincsipkék. Akkor is vallottam, most is állítom: nehéz dolga volt a zsűri tagjainak amikor dönteniük kellett, hogy kiknek adják a könyvjutalmakat. Hiszen valamennyi kézimunka olyan, mintha tündérujjak készítették volna. Részlet a kézimunkakiállításról Korszerű gépekkel szerelik fel az üzleteket A belkereskedelem az idén tovább folytatja a boltok és a vendéglátóipari üzemek technikai fejlesztését. A Belkereskedelmi Minisztérium tervei szerint 1960-ban 118 millió forint értékű gépet kap a kereskedelmi hálózat. Elsősorban hűtőgépeket, univerzális konyhagépeket, automatákat és hússzeletelőket vásárolnak a Szovjetunióból, ken gyelorszá gból és a Német Demokratikus Köztársaságból. A hazai gyártmányú kereskedelmi gépek közül még az év első felében ezer hűtőberendezést, ötszáz eszpresszógépet, számos hússzeletelőt és konyhagépet helyeznek üzemibe, résziint az új, részben pedig a régi üzletekben A lehetőségek szerint az önkiszolgáló büféket és éttermeket is gépesítik. Kísérletképpen szörpárusi- tó és söradagoló automatákat vásárol a vendéglátó- ipar. A hazai kereskedelmi gépgyárakban pedig megkezdik a korszerű üzletberendezések sorozatgyártását, ami nagyban elősegíti majd, hogy még több modern üzlettel bővüljön a budapesti és a vidéki kereskedelmi hálózat. Jó eredmények a kereskedelmi tanuló képzésben Hosszabb ideig vontatott és nehézkes volt a földművesszövetkezeteknél a kereskedelmi tanulók képzése. Évente harminc-harminckét tanulónál többet nem foglalkoztattak, s így nem volt biztosítva az utánpótlás. Az elmúlt esztendő jelentős változást hozott e téren is; jelenleg száz tanuló dolgozik a földművesszövetkezeti kereskedelemben, s ezek elhelyezése felszabadulásuk után kivétel nélkül biztosítva van. Három évig tanulják a szakmát a fiatalok, s ebben kétévi gyakorlati, s egyévi elméleti oktatás szerepel, csak a vegyesbolt szakosok részesülnek öthónapi elméleti oktatásban. Az elmúlt esztendőben 120 tanuló szabadult fel, s munkájukkal mindenütt elégedettek. Ezzel biztatnak az ez évi. eredmények is. A földművesszövetkezetek többségénél az idősebb kereskedelmi szakemberek szívesen segítik a fiatalokat, nemcsak azért, mert ez fizetési pótlékkal jár, hanem azért is, mert örömmel látják azok igyekezetét érdeklődését a szakma iránt. A napokban lezajlott félévi gyakorlati vizsgák igen jó eredményt hoztak, s biztatóak a kilátások az elméleti vizsgáknál is. 'NXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXX'^.XXXXXX' kékből a teljes alapszabályzatot összeállítani. Az alapszabályok Az alapszabályok mindennél jobban, bizonyítják, hogy mily nagy a hasonlóság az eszeus gyülekezet és az őskeresztény közösség között. Csak példaként néhányat: az eszeusok is megvetették a vagyont, a vagyonközösség volt az egyik alapvető feltétele a szektához való tartozásnak. Közös munkát folytattak, a termés is közös volt, a fiatalabbak szolgálták ki az idősebbeket, s így tovább, akárcsak az őskeresztény közösségekben. A fentebb elmondottak igazolására egyetlen bizonyítékot: A tizenkét apostol tanítása című őskeresztény dokumentumban ezt olvashatjuk: „A hivdk többségének egy volt a szíve, lelke, senki nem nevezett semmit sajátjának, mindenük közös volt.” Ugyanakkor a kum- rani leletek idevágó része így hangzik: „Mindazok, akik egyesülni akartak az (isteni) igazságban, elhozzák minden tudásukat, erejüket és vagyonukat az isteni közösségbe.” Az eszeusok alapszabályai különben megszabják a tagok életének rendjét, s ezen belül a közös szertartásokat, amelyek szinte hajszálnyira egyeznek az őskeresztény közösségek szertartásaival. A tagok a következő szertartásokra gyűltek össze: ‘.XVXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXV^XXXXXXXXX' A vízben való megtisztulásra, vagyis a keresztelő fürdésre, amely azonban hatástalan, ha nem kíséri a bűnök lelki, belső megbánása. A bűnök meggyónására, amit felvételkor az egész közösség gyülekezete előtt kellett elvégezni, akárcsak az őskeresztény közösségekben az i. sz. II —III. századában, A közös étkezésre, amelyet egy pap vezetésével végeztek, aki megáldotta az első falat kenyeret s az első korty bort. Az istentiszteletre, ahol meghallgatták a bölcsek beszédét, imádkoztak, közösen énekeltek, majd jelképes evés volt. A felsorolt négy fő jellemző teljesen azonos azokkal a szertartásokkal, amelyeket az őskeresztények folytattak, tehát nyilvánvaló, hogy mindezeket a keresztények átvették az eszeusoktól, azaz az eszeusok tartalmilag és formailag is alapját adták a keresztények vallás-gyakorlatának. . Az igazság tanítója Nemcsak a szertartások mutatnák nagy hasonlóságot, hanem a többi alapvető kérdés is, amelyekre most a kum- rani leletek segítségével fény derült. A kumraniták szektájuk megalapítóját az igazság tanítójának nevezték, s bár nem tanított, tartották isteni személynek, de mindazt ,XXXW.XXXXXXX\XNXXXX>XXXXX>XXX\XXXNXXXXXXXX amit tanított, „az isten szájából hallotta”. (Habakuk könyve.) Az igazság tanítója i* ugyanúgy követőinek kezétől halt meg, mint Krisztus, mindkettőt keresztre feszítették, s mindkettőről halála után azt beszélték, hogy feltámadtak s továbbra is élnek. A dokumentumokból az is megállapítható, hogy az eszeusok szövetségüket Uj Szövetségnek nevezték, szemben a Tégi zsidó vallással, amelyet elvetettek, mert az álszent, farizeus vallássá vált a hatalmasok kezén. Ezért az eszeusok új szövetséget kötöttek az istennel, akinek követe az igazság tanítója volt. A biblia meghamisítása A leleteknek nemcsak fentiek miatt nagy a jelentősége, hanem azért is, mert előkerült a bibliának a legrégibb szövege, amely mintegy ki- lencszáz évvel idősebb az eddig ismertnél. Ezek a most előkerült dokumentumok mindennél fényesebben igazolják a tudósoknak azt a feltevését, hogy a biblia nem egy időben keletkezett, nem egy ember irta, hanem hosz- szú évszázadok során, sok ember által bővítve, kurtítva, nagyon sokszor megváltoztatva nyerte el mai formáját. A most megtalált leletek bibliai szövegei bebizonyítják, hogy a biblia nem Mózesnek adott isteni kinyilatkoztatás, hanem különböző emberek által összegyűjtött vallásos nézetek összefoglalása. A leletek segítségével azonban, nemcsak erre derült fény, hanem egy sor hamisításra is, amelyet a biblia szövegén elkövettek. Egyetlen példát erre. Habakuk könyvének II. 5. sorában található egy mondat, mely így hangzik: „Es bizony a bor is megcsal,..” A most előkerült dokumen- tek azt bizonyítják, hogy a bibliának ezt a részét — nagyon sok ilyen rész van — meghamisították. Az eredeti szöveg így hangzik: „Es bizony a gazdagság is megcsal ...” Elegendő volt annak idején a héber nyelv hyyn (bor) és h wn (gazdagság) szavának a felcserélése, s a gazdagok ellen irányuló támadás máris az ital elleni támadássá szelídült. A hatalmas leletanyag feldolgozása jelenleg is folyik. Érthető, hogy a tudományos világ nagy érdeklődéssel várja a további publikációkat, hiszen azok további részleteit világítják meg tudományos pontossággal a keresztény egyház legendákba vesző keletkezésének. M. O. LÖN NÉMACSEND... C egléd városfejlesztési programjáról a minap állapította meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy két legfontosabb tétele, a csatornázási tervek elkészítése és a vizvezetékhálózat fejlesztése, nélkülözi a pénzügyi fedezetet. így pedig az egész program irreális, átdolgozásra szorul. A városi tanács ülést tart, A zsúfolt közgyűlési terem örvendetesen nagy érdeklődésről tanúskodik. Nézegetem az átdolgozott költségvetés tételeit. Az 1960- ra tervezett városfejlesztési beruházások végösszege kevés híján nyolcmillió forint, Hatalmas összeg. Pedig tételei között nem szerepel sem a csatornatervezés, sem a víztoronyépítés. Az új összeállításból ezek kimaradtak. Ezekre már nem jutott fedezet. A tételek között egyébként a legnagyobb a kórház bővítése re szánt 1 700 00Í) forint, a rangsorban utána mindjárt a kultúrház építésének befejezéséhez szükséges SOú 000 forint következik, jpgymäs után jelentkeznek Jh a hozzászólók. Most éppé« dr. Bagóczky Lajos, a városi kórház szemorvosa veszi át a szót. Azzal kezdi, hogy bár nem szülötte Ceglédnek. nem is régen került ebbe a városba, de nagyon a szívén viseli a sorsát. Nem szakmai sovinizmus vezeti, amikor megállapítja, hogy a korszerű csatornarendszer és vízellátás hiánya miatt tűrhetetlen állapotok uralkodnak Cegléden. Hangja egyre szenvedélyesebb lesz, amint a helyzetet ecseteli, A mocsaras, lapos területre épült város talajában igen magas a talajvíz szintje, a mély fekvésű telkek úgyszólván melegágyai ^ minden fertőző betegségnek, f Ezen a bajon csak a csator- í nahálózat segíthet. Amíg pe- í dig nem épül fel a víztorony, $ hiába emelnek magas, emeletes lakóházakat, a vízellátás $ biztosítására semmiféle lehe- \ tőség nincs. ^ — Állandóan azt kell taí pasztalnom — mondja emelt í hangon —, hogy ebben a vá- írosban még mindig alig van $ nyoma a város szeretetének. $ Komolyabb egyéni áldozat- í készségről soha semmi sem l tanúskodik. j j z egész tanács néma \ /x csendben figyeli a szó- { nokot. A padsorokból komo- 5 lyan fordulnak feléje az ar- icok. Az orvos pedig egyre í szenvedélyesebb hangon foly- 5 tatja: Széchenyi Istvánra hi- \ vatkozik, aki annak idején í egy évi jövedelmét ajánlotta ; fel az akadémia megalapítására. Ez a lelkes ajánlat törte \ meg a közöny jegét. Széche- \ nyi lelkesedése átragadt rnin- \ denkire és szinte pillanatok í alatt együtt volt az akadémia '(megalakításához szülcséges ha- í talmas pénzösszeg. ; — Széchenyi példá jára goní dolok — mondja most még ; emeltebb hangon az orvos —, l amikor bejelentem a tanácsinak, hogy egy havi fizetése- i met ajánlom fel a csatorna- 1 tervek elkészítésének koltsé- igeihez. Felajánlásom abból a \ meggyőződésből fakad, hogy \ tanácstagtársaim követik a : példát, hiszen elsősorban a mi kötelességünk, tanácstagoké, a példaadó áldozatvállalás. Nekünk kell a legjobban tudnunk, hogy közművesítés nélkül városfejlesztésről beszélni sem lehet. Inkább járjunk fapapucsban és pufajká- ban, de legyen csatornánk, legyen vízvezetékünk! A szinte kiáltó hangon elmondott utolsó szavak szug- gesztív hatására szentül hittem, hogy most valami csudálatosait szép jelenetnek leszek tanúja, hogy a Ceglédi Városi Tanács komoly arccal figyelő tagjai felugrálnak helyükről és egetverő éljenzés közben jelentik be sorra az orvoséhoz hasonló felajánlásaikat. Öt forintot, tízet, egy talicska homokot, ezer téglát, fél napi munkát... De valamit. Valamicskét. Az orvos kipirult arccal fejezte be beszédét és visszaült a helyére. 4 Ceglédi Városi Tanács zx üléstermére pedig mélységes csend borult, Egyetlen tenyér sem csattant össze, egyetlen éljen nem hangzott el. A tanácstagok mozdulatlanná merevedr<e ültek a helyükön mindaddig, amíg a mély csöndben, a közönynek ebben a vigasztalan közegében el nem hangzott a megváltó elnöki bejelentés: — A következő felszólaló Nyújtó Ferenc tanácstag. Tizenöt szónoka volt a vitának, végül módosítás nélkül elfogadták a városfejlesztési költségvetést. Bagóczky Lajos felajánlásának elintézéseképpen egy öttagú bizottságot alakítottak, azzal a feladattal, hogy ez a bizottság igyekezzék a csatornázáshoz és a víztorony építéséhez szükséges összegekét — a felsőbb szerveknél megszerezni. F isszás érzésekkel hagytam el a ceglédi tanács- házát. Kicsit összekuszálőd- tak bennem a dolgok. Az orvos lelkes, talán kissé túlfűtött mondatai csengtek sokáig a fülemben és a csend, amelybe végül a szavak belehaltak. Éreztem, hogy itt valami nincs rendben. Talán még pontosabban: semmi sincs vendben. Mert amit az orvos felszólalása — szószerinti értelmezésben — jelent, kétségtelenül irreális, hiszen a ceglédi tanács tagjai között csak kevesen lehetnek abban a helyzetben, hogy követve a buzdító példát, egy teljes havi fizetésüket felajánlják a városfejlesztő célra. A kérdést különben — a szükséges fedezet megteremtését — még ez sem oldotta volna meg. De érthetetlen és elfogadhatatlan az elintézés is. Az ötös bizottság számára nem azt a feladatot kellett volna ruházni, hogy a felsőbb szerveknél járja ki a csatornázási tervek költségét, hanem annak a megvizsgálását, hogyan lehetne fellelkesíteni Cegléd népét. Kossuth egykori népének utódait ízokért a célokért, amelyek az orvost fellekesítették és felajánlásának megtételére ítésztették. Hogyan lehetne megszervezni azt a társadalmi összefogást, felébreszteni azt a város szeretetétől átfűtött, áldozatkészséget, amely nélkül ezek a szép ceglédi álmok sohasem valósulnak meg. M. L.