Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
1960. FEBRUÁR 28. VASÁRNAP '"“WCirlap 7 . delt-túrkahús,,.. ami t utcán sütnek. Ezt ill; szírül elárulja és mi húztunk át, legalább sérültünk a zsúfolt szálló egy ds szobájába. A szoba érde- tessége, hogy a nagy meleg •niatt nem padlás, hanem kö- /es. Szememre nehezen jött ílom, de a szoba sarkainak negszámlálása után mégis elaludtam. Szamárbőgés mint ébresztő — A babona beteljesedett. Bábeli zűrzavarról álmodtam és 10 óra felé az utca leírhatatlan zajára, csörömpölésre, szamárbőgésre ébredtem. Az ablakhoz rohantunk s elénk tárult az egész kelet. Rengeteg ember az utcákon, burnuszbán, fátyolban, szamarak, árusok, cipópucolók. baksist kérő gyerekek hada. Csak álltunk és néztük a tarka forgatagot s jól mulattunk egy-egy ruhán, ami pont olyan volt, mint a hálóing, amelyben háltunk. A vásár igazgatója a hivatalos formaságok 'intézése után a vásár területére vitt bennünket. Csupán két hét volt hátra a megnyitásig s egyedül a magyar pavilon állt ünnepi díszben. Pavilonunk modern formaképzésű, két oldalán üvegfalas, állandó jeliegűre készített építmény, ami állandó témája volt a szír sajtónak. Az építkezés végleges jellege a két ország közti kapcsolatok állandóságát hivatott dokumentálni. A 650 négyzetméteres hatalmas pavilon magyar mesteremberei példátlan munkát végeztek. Olcsó a munkaerő, az építkezés nincs gépesítve. Daruk nélkül emelték be a * sK r< í i * £ 4, Dániel János, a Ganz 4/ Árammérőgyár fiatal mér- 4/ nőké a közelmúltban két 4 hónapot törtött Szíriában, 0 Libanonban és Egyiptom- ^ ban. Hivatalos kötelessége ^ Közel-Keletre szólította, az $ Ezeregyéjszaka meséi, Nasz- 0 reddin Hodzsa kalandjai 4 földjére. J A 29 * $ kel a r 4. getünk. y I. Egy magyar mérnök Szíriában Indulás Ferihegyről at van nap a csodás Keleten g A 29 éves fiatal mérnök- $ kel a munkahelyén beszél- • Asztalán útjának emlékei: prospektusok, könyvek — és rengeteg fénykép. Miközben a képek közt válogatunk, kérdezés néVkül meséli élményeit: — Elutazásomra egy félévig készültem. Ennyivel előbb kaptam a megbízatást, hogy Szíriába kell utaznom. Hiába kére. Megkapjuk a kapitány első írásbeli tájékoztatóját, s megtudjuk, hogy 700 méter magasan repülünk, odakinn —15 C, időben +20 C a hőmérséklet, a repülőgép adatait, a szeDamaszkusz szültem fel az útra, indulás előtt mégis kimondhatatlan izgalom fogott el. Repültem már ugyan, de nem ilyen hatalmas távon. Mi tagadás, a rosszulléttől a szerencsétlenségig minden az eszembe jutott. Az indulás napján már enni lem tudtam az iagaiomtól. — Nem kis dolog ez a megbízatásom: egyedül utazom a gyárból a VI. damaszkuszi nemzetközi vásárra, hogy kiállítandó készítményünkön elvégezzem a beszerelést, megadjam a szükséges műszaki feí+ilágosítá'lOkat és a- -mágj’ar kirendeltség segítségével eladjak készítményeinkből. Amíg a MALÉV pesti irodájánál a repülőtérre menő buszra vártam, beszaladtam egy feketére s a csésze remegett a kezemben. — A Ferihegyi repülőtéren a vámvizsgálat után el kellett búcsúznom hozzátartozóimtól, s az elmaradhatatlan anyai és hitvesi tanácsokat — amik közül most a szokásos „meg ne fázz!” — hiányzott — már csak az erkélyen át hallgattam. Magyar utitársammal és kartársammal, Révai Lajossal végigszurkoljuk a névsor- olvasást és csak a végén jövünk rá, hogy a köteles udvariasság a magyarokat tette a lista végére. A gépben ablak mellé, egymás elé kerülünk. Elveszik a feljárót, motorpróba, kiveszik a féktuskókat és öt perccel a beszállás után a levegőbe emelkedünk. A repülőtér csak szürke kis pont, rövid repülés után a szürkület sötétségbe hajlik és nem látni semmit. Álom mégsem jön a szemünkmélyzet nevét, majd csak, hogy azt nem: hány éves a kapitány ... Viharba kerülünk — Másfél órán át repültünk már a vak sötétben, amikor figyelmeztetést kaptunk, hogy a dohányzást szüntessük be és kössük be magunkat az ülésünkhöz. Mi lehet ez? Orrunk — mint gyereké a kirakathoz — az ablakhoz tapadt: sötét fellegek, villámok cikáznak, félelmetes ..látvány. A gép 'jókorát esik s legnagyobb rémületemre felfedezem, hogy a gép szárnya felett lángnyelvek csapnak ki. Ijedten mutatom, de kinevetnek; a motor kipufogóját látom. — A viharzónát végül is kikerülte gépünk és az izgalmas közjáték után, tálalják a vacsorát. Először egy zacskóba zárt papírt kapunk. No, ez még nem ennivaló: a papír a levegőre kerülve nedves lesz és ezzel az illatos nedvvel mossuk meg arcunkat és kezünket. Bőséges, finom vacsorát kapunk. Az edények az asztalkára rögzíthetőek, így zökkenőmentesen táplálkozunk. — Közben az út kezd érdekesebbé válni. Alattunk színes fényreklámokkal és lámpa- füzérekkel megvilágított .városok tűnnek fel és el: közeledünk, egyetlen útközi állomásunkhoz: Athénhoz. Most egy kört írunk le. Már látszik a tenger és a város, felülről fényárban úszik, színes fényreklámok és ragyogó ostor- nyeles lámpák világítják meg a görög fővárost és a felette hallgató ősi Akropolist. A Földközi-tenger felett — Athén repülőterén mintegy háromnegyed órát álltunk. Persze kikászálódtunk a gépből. Ekkor éreztem, a szilárd talajon egy kis émelygést, de „tettlegességre” nem került sor. A gépből kiszállva a pesti ősz hűvöse és a gép kiegyenlített hőmérséklete után megcsapott a forró, sós tengeri levegő. Hogy ez milyen érzés volt, annak visszaadására nem találok kellő szavakat ... A háromnegyedórát az átutazóknak fenntartott várócsarnokban töltöttük és megírtuk az otthoniaknak az'első képeslapokat. A gép személyzetet cserélt, az utasok száma megfogyatkozott. így indultunk tovább. — Athénben egy görög család szállt fel: házaspár, négy év körüli gyerekkel. A gyereknek egy ülést lenyitottak, oda lefektették. Pillanatok alatt álomba merült és olyan jót aludt Damaszikuszi'g, hogy a nyála is kicsordult. Még a sokat látott sewardesek is megcsodálták a kis legényt. — Gyönyörű csillagos az éjjel. Most már végig a tenger felett repülünk, alattunk számtalan apró sziget, kivilágított yachtok. Szinte látni véljük a színes lampionokat, a táncoló párokat. Cyprus szigete felett szállunk. A város, akár csak Athén, fény- és színárban úszik. — A csillagok már halványulnak, s a távolban, a végtelen tenger mögött valami csíkot fedezek fel. Megdobban a szívem, órámra nézek. Néhány pillanat és Ázsia felett repülünk. S mire az óramutató eléri a hajnali négyet, egy félnapnál is rövidebb utazás után Damaszkusz repülőterén áll nVég'gépóliááühk,.” Pesten ősz, Damaszkusziján kánikula! — Itt vagyok hát Damasz- kuszban. Ahogy a gép ajtaját kinyitották, mellbevágott bennünket a fullasztó, kellemetlen szagú levegő, mintha olajban sütöttek volna közelben valamit. Sehol egy csepp szellő, s az illemből fennhagyott zakó és nyakkendő súlyos páncélként nehezedett ránk. — A kiállítás igazgatója, Komjáli István, akit még Pestről ismertem, a betonon várt bennünket — kihajtott- nyakú lemberdzsekben. Persze egy-kettőre rólunk is lekerült a nyakkendő meg a zakó. A repülőtér épületében beszélgetve vártunk a vámvizsgálatra, amikor dermedten látom, hogy hatalmas, ötcentis bogár mászik közénk. Megnyugtattak, hogy ez keleten előfordul. A vámvizsgálat gyors és udvarias volt. főképp a dohány- és italáru érdekelte őket. A magyar pavilon hatalmas Fordjával Husszein, a soffőr várt bennünket. Először rajta akartam kipróbálni 1000 szavas angol tudományomat, de fiaskót vallottam. Husszein második éve dolgozik magyarok mellett és jobban tud magyarul, mint angolul. Egyébként az arab fiú leírhatatlan bájjal ejtette ki a magyar szavakat. Később nagyon megbarátkoztunk vele. — A repülőtér a várostól mintegy 10 kilométerre fekszik és hozzá az út sivatagon át vezet. Életnek nyoma sincs, a hajnali órák ellenére olyan forrúság csap meg, hogy már nem tudunk mit levetni... A kocsi a város főteréhez közel, egy keskeny kis utcában áll meg. Egy hétig a Hotel El-Naman a szállásunk, szemben’vele — azt hiszem — a világ legmodernebb mecsete. A minaret tetején, mint később kiderült, a négy égtáj felé négy hangszóró néz és a müszzin lenn hangerősítőbe énekli a La il Allah-ot. Ketten 25 méteres vasgerendákat. A lakatosok a 40—45 fokos melegben nem egyszer kaptak égési sebeket az átforrósodott vastól, szerszámoktól. — A kiállítás gyönyörű, parkos területen épült, megtűzdelve kivilágított, színes szökőku- takkal, sőt még a területet határoló Barada folyó vizébe is csináltak mesterséges szökőkutakat. Az arabok Igen kedvelik a színeket, csillogást és estéről estére tömegesen ültek a vásár körül bámészkodva, olajos magvakat, bogyókat rágcsálva. A vásár ugyanis a hőség miatt délelőtt 10-től 1-ig és este 5-től 10-ig tartott nyitva. de látogatott csak a délutáni órákban volt. Ekkor jöttek a hazaiak hihetetlen tömegben és tarkaságban. Külön színfoltot jelentett, amikor érv család: a családfő 3—4 feleségével, 5—6 gyerekével a vásár közelében letelepedett a fűre borított szőnyegeikre s előszedve a spirituszfőzőt, megfőzték méregerős' teájukat és az elErkélyes lakóház az Abbu Roumanin (az ottani Rózsadomb) Damaszkuszban maradhatatlan bogyók kíséretében elfogyasztották. Étkezési problémák — Nekünk viszont igen sok bajunk volt az étkezéssel, s habár Pesten megkaptuk a védőoltásokat, mégis gyakran szorultunk a sóban-vízben főzött krumplira. Komjáti István vásárigazgató előrelátó volt ugyan és az Oázis étteremmel megállapodva egy francia nyelvű magyar szakácskönyv szerint főzetett, de az ételekre még magyarázkodás után sem ismertünk rá. Olajosán vagy birkafaggyúval főznek, aminek az ízét folyékony MAGGI,-leveskivonattal tudtuk csak ellensúlyozni. — Nem csoda, hogy étkezésünk oroszlánrészét a leveshez tálalt fehér és piros retek, az ebéd utáni méregerős, ujjnyi zaccal főzött török fekete, a mézédes görögdinnye és a príma sörök alkották. Elkerültük a főzeléket, számtalan változatában a birkahúst. Ehető volt a csirkemájpörkölt, bár ezen is érezhető volt a fagy- gyúíz. Nemzeti eledelük a sis- kebab, a rablóhúshoz hasonlóan készülő faggyúval tűza nyílt illata mesz- ijedton az utca túloldalára. — Itt kell megemlékeznem Komjáti István vásárigazgató csodálatos szervezetéről. Ügyszólván alvás nélkül, hihetetlen munkabírással dolgozott s nemcsak, hogy ezeket az ételeket ette, hanem adott esetben tevékenyen részt vett 20—35 fogásos arab menzéken. Mindent bevett a gyomra, de őt elkerülte a mindnyájunkat ismételten megkínzó Tophoid. (Ez olyan szaladgálós betegség. ..). (Folytatjuk) Fazekas Mátyás Teherhordó szamár és luxusautó Damaszkusz utcáján i Technika a minaretben. (A négy égtáj felé hangszórók néznek) Fátyolos arab nő az utcán. (Orvul, autóból fényképezve)