Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-25 / 47. szám

V I960. FEBRUAR 25. CSÜTÖRTÖK Állítsuk a dagályok energiáját az emberiség szolgálatába Bernstein szovjet és Jibre francia professzor cikke a Lityeraturnaja Gazetában Bernstein szovjet és Jibre francia mérnök a Lityera­turnaja Gazeta hasábjain síkraszáll amellett, hogy az óceáni dagályok gigászi ener­giáját állítsák az emberiség szolgálatába. A szovjet és a francia mér­nök bebizonyítja, hogy a tudomány és a tech­nika reális lehetőséget teremt ennek az elgondo­lásnak a megvalósításá­ra. Bernstein szovjet mérnök többek között megállapítja, ■hogy a dagályenergia tel­jes felhasználását gátló okok az államközi politikai viszo­nyokban rejlenek. Most, Hruscsov amerikai látoga­tása után újjáélednek a re­mények, hogy a népek vi­lágméretű együttműködésé­vel az ember szolgálatába le­het állítani a dagályenergiát Kutatásaink azt bizonyít­ják — írja Bernstein —, hogy reális lehetősége van annak, hogy az ár-apály óriási energiáját bekapcsol­juk a világ energiamérlegé­be, ha a dagályok energiá­ját felhasználó erőművek tervezői a népek együttes erőfeszítéssel oldják meg ezt a feladatot. A szovjet mérnök többek közt java­solja: Franciaország és a Szov­jetunió értékesitse közö­sen a La Manche-csator­na és a Fehér-tenger da­gályenergiáját. Szibéria és Alaszka hasonlókép­pen felhasználhatja a dagályenergiát a Boring- öblön át. A dagályenergiát — mu­tat rá Bernstein — nem le­het kis berendezések útján hasznosítani, mint ahogy azt külföldön a háború előtt akarták. Nem lehet tengerparti tartományokat elrekeszteni, a gigászi erejű dagályenergia nem ismer államhatárokat. Gátakkal zárjuk majd el a hatalmas tengeröblöket és ezekben a legkorszerűbb for­gólapátos vízgépeket szerel­jük fel — folytatja Bern­stein — és hasznosítjuk az áthaladó tengervíztömegek óriási mennyiségű energiáját. Ezt az energiát államo­kat, esetleg kontinenseket felölelő nagy földrajzi térségek energiarendsze­rébe irányítjuk. Bernstein közli, hogy a Szovjetunióban már elké­szült egy 16 000 négyzetkilo­méter vízterületű vízgyűjtő terve; s ez a vízgyűjtő a Volgába irányítja majd az északi folyók vizét. Még na­gyobb vízkészlettel rendel­kezik majd az Ob alsó fo­lyásánál létesítendő vízierő­mű víztárolója. A Fehér-ten­ger Mezen-öblében — írja Bernstein — 100 kilométe­res gátat %zándékszunk épí­teni. Ez a gát elrekeszti majd az öböl sekély vizű részét és jelentékeny mennyiségű da­gály energiát biztosít. Ila ezeket az erőműveket egyesítjük a franciaor­szági Cotein-félsziget da­gályenergiájával, a Szov­jetunió és egész Európa sok tízmillió kilowatt villamosenergiát kaphat. A kamcsatkai Penzsina- öbölnél hasonlóképpen egye­síteni lehet a Szovjetunió da­gályenergiáját az Egyesült Államok alaszkai partjainak dagá'yenergiájával. A da­gályenergiát hasznosító erő­művek munkáját az Amur és a Yukon folyók erőműveinek Két és fél éve dolgozik Mon­gólia vízszegény területein, a Góbi-sivatagban és környé­kén, egy 14 tagú magyar ex­pedíció, hogy ivóvizet adjon a lakosságnak. Az expedí­ció geológusokból, geofiziku­sokból és fúrási szakembe­rekből áll. A mongol Gobi-sivatagban nincsenek folyók. A gyér la­kosság eddig oázisszerű ku­takból jutott némi vízhez. Ezeknek nagy része azonban télen befagy. Ilyenkor a la­kosság az egy-két használ­ható kút környékére ván­dorol és ott zsúfolódik ösz­sze. A vízhiány sokszor ak­kora, hogy még ebben az évszázadban is álla­tok tömege pusztult szom- jan. A magyar expedíció most geológiai mérések után, a geofizika módszereivel kere­si meg a sivatagnak azokat a pontjait, ahol a nagyobb mélységekből állandó jelleg­gel vizet lehet felhozni és mongol földmunkások segít­ségével a kútfúrást is elvég­zi. vízgyűjtői szabályozhatják majd. Jibre francia mérnök egyetért 'szovjet kollégá­ja terveivel és megjegyzi, hogy a dagályenergiát hasznosító erőművek gaz­dasági jelentősége fel­mérhetetlen. Igaza van Bernstein szov­jet tudósnak — írja Jibre —. hogy már most kidolgozza a nemzetközi együttműködé­sen alapuló terveket. A csirkéket pusztító tüdő- penészt mindezideig gyógyít­hatatlan állatbetegségnek tar­tották. Terjedését csak úgy tudták megakadályozni, hogy a jószágokat más helyiségekbe vitték. Az áttelepítés a nagy gazdaságokban azonban, ahol több ezer csirkét nevelnek egy-egy időszakban, szinte megoldhatatlan. Ezért van kü­lönös jelentősége annak az el­Eddig főleg a központi tar­tomány, valamint a Kelet- Góbi, Közép-Góbi és Ubur- Hangaj tartományok vízellá­tási nehézségeit szüntették meg a magyar szakemberek. Munkaterületük körülbelül négyszer akkora, mint Ma­gyarország. A mongolok — eltekintve attól, hogy rendkívül élén- ken.,^él,...bennük, a mongol- magyar rokonság tudata'“—’* igen nagyra értékelik a ma­gyar segítséget. Egyik oka ennek az, hogy az eddig részben külföldi segítséggel végzett fúrások a nem is ennyire vízszegény területe­ken 30—50 százalékos ered­ménnyel jártak, a magyar expedíció által létesített ku­taknak pedig 93 százaléka ad vizet. Az expedíció munkájának jelentőségét mutatja, hogy egyes esetekben egész falvak lakói tele­pültek át azokra a pon­tokra. ahol magyar szak­emberek „vizet fakasz­tottak a sivatagból", mert a régi helyükön ivóvíz­hez nem lehetett hozzájutni. ÓRIÁSHARCSÁKAT FOGTAK A FELSŐ TISZÁN Ritka szerencse kísérte a nyíregyházi Alkotmány Ha­lászati Termelőszövetkezet tagjait, akik a Tisza felső szakaszán halásztak a meg­áradt folyóban. Február 23-án egy 117 kilós, több mint két és fél méter hosszú harcsát tettek szárazra. Ezzel csak­nem egyidősen a Keleti Fő­csatorna torkolatánál, a Ti- szalöki Erőmű közelében egy 103 kilós harcsát fogtak a ti­szai halászok. A zsákmányt az esti órákban újabb 15, egyenként 40—60 kilós hal­tai tetőzték be. Az Alkotmány Halászati Termelőszövetke­zet az óriáshalakat Buda­pestre és az ipari közpon­tokba szállítja. járásnak, amit hazánkban elő­ször a Vas megyei Pósfa ter­melőszövetkezeti községben al­kalmaztak. Az itteni termelő- szövetkezet 3000 csirkét ne­velt, s 10 napos korukban az állatok tömegesen hullottak el tüdőpenész miatt. Az állat­orvos megállapította, hogy az almon tenyésző tüdöpenész okozza a tömeges elhullást. Próbaképpen akkor a növény- védelemben használt fik’azin nevű gombaölőszert szórták a mélyalomra és a fertőzés azóta megszűnt, a csirkék egészsége­sek, szépen fejlődnek. Kisipari szövetkezeteinkben a napokban megkezdődtek a mérlegzáró közgyűlések. Most derül ki pontosan, ered­ményesen dolgoztak-e ktsz- eink, s ha igen, mennyi nye­reségrészesedésre számíthat­nak a tagok. Előzetes jelen­tésünk néhány kisipari szö­vetkezet mérlegbeszámolójá­ból ad hírt. Siáitircnhárom százalékra teljesítette múlt évi tervét a Szentendrei Kazán-, Víz- és Fűtéstechnikai Ktsz. Jó munkájáért a kiváló szövet­kezet címet is elnyerte, s négy dolgozó kapott kiváló dolgozó- oklevelet. A szövet­kezet tagjai most a jól vég­zett munka örömével várják a mérlegzáró közgyűlést, mert — akárcsak tavaly — most sem vallanak szégyent. Ebben a szövetkezetben — hogy csak a beszámoló egyik legjellemzőbb adatát említ­sük — száz forint kifizetett OVO MIND TÖBBSZÖR hangzik el községi tanácsüléseken s másutt is: nagyobb óvoda kell, új óvoda kell. Az igény: jogos. A falvak átalakulása, a termelőszövetkezeti közsé­gek problémája nemcsak me­zőgazdasági probléma, hanem kereskedelmi, s óvoda-prob­léma is. Az asszonyok dol­gozni akarnak, s nem egy he­lyen nincs nagymama, akire hagyni lehetne a gyereket. Óvoda kellene. A községek egy része, példásan igazodva az igényekhez, évi községfej­lesztési tervét úgy állította össze, hogy jelentős összeg jut az óvoda fejlesztésére, bővítésére. Elég itt két példát megemlíteni: Főt termelőszö­vetkezeti községben az évi községfejlesztési terv egyik jelentős tétele az óvoda. A dabasi járásban tavaly mind­össze 60 ezer forintot fordí­tottak ilyen célra, erre az esztendőre pedig 474 ezer fo­rintot terveztek! Sajnos, nem mindenütt ez a helyzet. Alem egy termelő­szövetkezeti községben a he­lyi tanács ügy állította össze évi községfejlesztési tervét, hogy abban egy fillért sem akar az óvoda fejlesztésére, bővítésére áldozni, s nem egy helyen, amikor erre a járási tanács felhívta a figyelmüket, azzal érveltek, hogy ennek semmi köze a községfejlesz- téshez, bővítse az állam az óvodát, ők inkább betonjár­dát építenek! KÄR LENNE most arra a szót vesztegetni, hogy va­munkásbérre 372 forint érté­kű munka jutott. Ily módon szép nyereséggel sikerült zár­ni az elmúlt évet. Előrelát­hatóan 52 ezer forintot osz­tanak szét a tagoknak. Ez az összeg körülbelül 21 napi átlagkeresetnek felel meg. Xemrég ben egyesült a Nagykőrösi Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó Ktsz a Gépjárműjavító Ktsz-szel. Korábban mindkét szövetke­zet nehézségekkel küzdött, s éppen a mostoha körülmé­nyek adták az ötletet az egyesüléshez. Ha eddig ne­hezen ment is itt a munka — a kilátások most annál kedvezőbbek. Az egyesült ktsz jobb munkaszervezéssel 20 százalékkal szándékozik nö­velni 1960-ban a termelést. Tagjai közé újabb kisiparo­sokat toboroz, s még jobban kiterjeszti a javító és szol­gáltató tevékenységet. Az elmúlt esztendőben há­DÁK jón az egész falu szempont­jából melyik létesítmény a fontosabb, a hasznosabb, az óvoda-e avagy a betonjárda. Hiszen egy pillanatra sem le­het kétséges, hogy a fontos­sági sorrend megállapításánál az óvodának jut előny. Hogy ezt sok helyütt mégsem kapja meg', annak tulajdonítható: az érintett községek vezetői va­lamiféle rosszul értelmezett összérdekből a járdát tartják fontosabbnak, mert azon min­denki jár, az óvoda meg csak azoknak kell, akiknek gyer­mekük van. Ilyesféle különb­ségtevésre természetesen nem kerülhet sor, mint ahogy nem kerülhet sor arra, hogy azt latolgassuk: iskola kell-e vagy új vásártér, mert a kettő annyira messzire esik egymástól, hogy összehason­líthatatlan. Politikai és gaz­dasági kérdés az, hogy meny­nyire sikerül az asszonyokat bevonni az új termelőszövet­kezetek munkájába, s egyéni érdeke is minden parasztcsa­ládnak. Márpedig a kétféle érdek nagyon is - egy, s ennek az érdeknek helyet kell biz- tosítaniok a helyi tanácsok­nak. mert az az egész község érdeke! NEM KÉSŐ MÉG, hogy a tervek ésszerű átcsoportosítá­sával ott, ahol erre eddig nem gondoltak, . megfelelő anyagiakat biztosítsanak ilyen célra, így téve eleget a rugal­masság, s az összérdek köve­rom és félmillió forint volt a két szövetkezet termelési értéke, a nyereség 150 ezer forint körül mozog. így tehát a most lezajló közgyűlésen itt is osztanak nyereségré­szesedést. Akik jól dolgoztak Megyénk egyik legjobban működő vegyes kisipari szö­vetkezete Albertirsán mű­ködik. Tagjai — amint ezt nemrégiben meg is írtuk — az elmúlt évben is szívügyük­nek tekintették a helyi lakos­ság ellátását, a javító és szolgáltató tevékenységet. 1959-ben az eredeti terven felül tíz százalékos túltelje­sítést vállaltak, s 19,8 száza­lékkal végeztek több javítást. A hatvannyolc tagú ktsz 153 ezer forint tiszta nyereséggel zárja az 1959-es évet, elő­reláthatóan 53—54 ezer forint részesedést osztanak ki a rö­videsen sorra kerülő mérleg­záró közgyűlésen. Mongóliában a magyar szakemberek eddig négyszer akkora terület lakosságát látták el ivóvízzel, mint egész Magyarország Növényvétiőszer az állategészségügy szolgálatában telményének. — m — jfiit mutat a mérleg ? Mérlegzáró közgyűlések a ktsz-ekben jy-lSNÉMEDIBEN évek óta Zv zúgolódott már a férfi­nép, éspedig joggal. Igaz is! Üjabban minden évben két­szer megünneplik a nőket, anyák napján kívül, még a nemzetközi nőnapon is, de fittyet hányva a nemek egyen­jogúságának, legalábbis Kis- némediben, eddig esztendőben egyszer sem ünnepelték meg a férfiakat. Addig-addig sür­gették a némedi férfiak a ma­guk számára az ünneplést, hogy a helybeli nőtanács he­ves ostromuknak nem tudott ellentállni, elhatározta, legyen hát meg az akaratuk, apák napját rendez a tiszteletükre. — Vasárnap este tartottuk meg először Kisnémediben az apák napját. Hetekig készü­lődtünk rá. jó műsort, vacso­rát tervezgettünk, hadd legye­nek elégedettek az ünneplé­sükkel és ne tehessenek sze.mrchányást aztán a fér­jeink nekünk — meséli Czer- m-nn Mihályné óvónő, a nó­ta nács elnöke. — Meglepetés volt minden. A legnagyobb titokban készítettük elő... — Ejnye, hát titkuk volt a férjük előtt? — szólunk köz­be. hiszen a kisnémedi férjek végtére sorstársaink és melyik férj szereti, ha valamit eltit­kol előtte az asszony? — Ez egyszer bizony volt, de meg is tartottuk! Az utolsó pillanatig még csak nem is sejtették, mi vár rájuk — ne­vet a nőtanács elnöke, aztán APÁK NAPJA KISNÉMEDIN szép sorjában elmondja, ho­gyan készülődtek, miképpen folyt le az apák napja. A nőtanács rendezte, tehát a tanács asszonytagjai szíve­sen meginvitálták, vendégül látták a férjüket. Valóban családias ünnepség lett így az apák napja, hatvan apát hív­tak meg rá vasárnap estére a kultúrházba. Jöttek a ven­dégek, az ünneplésre régen áhítozó apák — a legfiatalabb 20, a legidősebb 74 éves — mindenféle korú férfiak. Már az ajtóban meglepetés érte őket: virágot tűztek a gomb­lyukába minden belépő férfi­nek, s hogy egybegyűlt a férfi­sereg, megkezdődött a műsor, amit annyi gonddal készítet­tek elő. a 7 ELSŐ SZÁM — újabb AI meglepetés —: színpadra lépett az évekkel ezelőtt fel­oszlott kisnémedi népi tánc- csoport. Feloszlott, pedig a váci járásban hire-neve volt már, 1956-ban a népi tánc­csoportok járási versenyén az első díjat nyerte. Nyolc bim­bóból, nyolc fiatal lányból és persze nyolc legényből állott a tánccsoport. Némedi bukás­sal, falujuknak ezzel a régi táncával győztek a versenyen. A csárdás ütemére járták hajdan ezt a táncot, de mdr­már feledésbe ment. Amikor 1952-ben megalakult a cso­port, csupán egy-két igen idős asszony, meg férfi emlékezett még a lépéseire. Az azóta el­hunyt Csanyi András bácsit, meg a még ma is jó egészség­nek örvendő Ribai lstvánnét kérték meg a fiatalok, mutat­nák meg, hogyan is kell lej­teni a régi táncot. Meg is mu­tatták. Más idősebbek is segí­tettek nekik, így éledt fel a bukás Kisnémediben. Ma már nem is igazi Némedibe való, aki nem járja. Persze, olyan szépen, ahogy a feloszlott tánccsoport, azért senki sem. És hát most megint kiállt a pódiumra az egykori tánccso­port — fele. A szebbik fele természetesen. Kivirult azóta a nyolc bimbó, asszony lett mind. Ezért is •ment széjjel annak idején az együttes, valahogy restellettek menyecs­ke létükre a táncosnői szere­pet. Most azonban, ez alka­lommal, az más. Hiszen a fér­jük tiszteletére öltöztek a régi népviseletbe, nekik ropták a bukást. De csak asszonyok, férfi nemen levőt dehogy en­gedtek fel a színpad deszká­jára. Éppen ezért nem is ze­nére. énekszóra járták. Húsz fiatalasszony (igaz. két lány azért mégis volt közöttük), a azért senki se gondolja, hogy ^ valami nagy főzést csaptak, £ csupán virslit szervíroztak £ mustárral, tormával, de az isi nagyon ízlett a vendégeknek. $ Hát még a palackozott bor! } Abból egy-egy litert kapott } minden ünnepelt, igaz. hogy $ meg kellett osztania jelenlevő$ életepárjával. De aki akart —^ és ki ne alkart volna? — any- % nyi üveg bort hozathatott még, % amennyi jólesett. | Vacsora után leszedték azt, asztalt, ez ünnepi alkalommal% férji segedelem nélkül. A mo-% sogatásban szintén nem segít-$ hetett a leggyakorlottabb féiii- % ember sem. Szigorúan tilos £ volt! Táncolni viszont vala-£ mennyinek kellett. Járták is} reggelig, a legfiatalabb apa} csakúgy, ahogyan a legkoro-} sabb nagyapa. Egyszóval, re- % mekiil sikerült az első apák napja Kisnémediben. Mondták% is az asszonyok, esztendőre új- ^ ra megrendezik. £ — De még az idén! — köve-} telőztek a m indig elégedetlen $ férfiak. — Egyenjogúak ra- % gyünk! Nekünk is kijár éven- £ te a kétszeri ünneples. Tessék% most nemzetközi férfinapot f rendezni! £ Ha pedig kiharcolták az} apák napját, amilyen kemény % legények odahaza ezek a kis-% némedi emberek, a második £ férfiünnepet is majd csak ki- £ vívják. Életre való ötletüket, ^ lígy véljük, országszerte, világ- í szerte mindenütt meg kellene} valósítani! } Szók oly Endre } A Gyóni Vegyes Ktsz jelenleg hét részlegben 42 taggal dolgozik. Termelési értéke az elmúlt esztendő­ben 1 880 000 forint volt, s 1958-hoz képest tavaly 25 százalékkal teljesítettek ma­gasabb tervet. 1958-ban még mindössze 2000 forint nyere­séggel zárta a ktsz a mérle­get, az elmúlt esztendő már valamivel többet, 12 ezer forint tiszta nyereséget ho­zott. Igaz, nem sok ez az összeg, ám ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet elég nehéz körülmények kö­zött végzi jelenleg szolgáltató tevékenységét. akkor nem marasztalhatjuk el a ktsz vezetőit. A szövetkezet dolgo­zóinak átlagos életkora ugyanis ötven év körül mo­zog, íren sokan már hatvan éven felül vannak.­158 ezer forint nyereségrészesedést oszt ki tagjainak a március 11-én le­zajló mérlegzáró közgyűlé­sen a Gyömrői Vas- és Fémipari Ktsz. Amint ez a számadat is bizonyítja, a szövetkezet tagjai a múlt évben sem dolgoztak rosz- szul. Eredetileg 5 007 000 fo­rint termelési értéket irá­nyoztak elő a szövetke­zetnek. s ezt nyolcmillió fo­rintra teljesítették' a tagok. Jó munkájukért a szövetke­zet dolgozói most egyhónapi átlagkeresetnek megfelelő részesedést kannak. ­(s. p.) menyecskekórus, danolta a talpalávalót. Fehér szőlőt nem csípi a da­rázs INémedi legény felfésüli a haját... Ezt énekelték, meg hogy „Szárnya, szárnya szárnya a madárnak . . továbbá „Ha­ragszik az édesanyám ...”, mi­vel ezekre megy leginkább a bu>kós. Aztán három énekszám kö­vetkezett és utána a Ki mo­sogat? című párosjelenet, amelyben ezúttal a férj szere­pét -is asszony alakította. Túl­ságosan ismert jelenet, feles­leges sokat beszélni róla. Mi, férjek megyeszerte, ország­szerte jobbára úgy is tudjuk, ki mosogat. Legfeljebb meg- nyugtatásunlkra szolgál, hogy Kisnémediben szintén hozzánk hasonló sorban sínylődnek férjuramék. OH azonban leg­alább meg is ünnepelték a há­zimunkában is nyilván szor­galmatos némedi apálMt. * »£G SZÉP ÜNNEPI be­ül. széd is hangzott el felő­lük: Monori Balázsné, a me­gyei nőtanács küldötte üdvö­zölte a derék ünnepeiteket, azok nevében meg Berkó Ár­pád iskolaigazgató mondott kö­szönetét Ezután fürge asszo- nyi kezek gyorsan megterítet­tek, következett a vacsora. No,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom