Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-19 / 42. szám

I960. FEBRUÁR 19. PÉNTEK

^^Cirlap

Ahol az új embereket kovácsolják

Június végén a boltok kirakatában szebbnél szebb, gazdagabbnál gazdagabb tablók adják hírül a tanén sikeres befejezését. Tavaly az érettségizett gimnazisták tablója volt a legszebb, a mezőgazdasági technikumé a leggondosabb, az általános iskolák tablóin a vidám nyolcadikosok mosolyogtak. És mégis a legnagyobb sikere és a legtöbb nézője a dolgozó gimnazisták szerény, egyszerűen berámázott tablójának volt. Ezen a tablón sokkal kevesebben vannak, mint a többieken. s az arcok sokkal változatosabbak, mint amazokon. Láttunk közismert és megbecsült családanyákat, tisztes apákat. Láttunk vasúti kalauzt és vasöntőmunkást, elvétve olyan ismerősünket, akiről tudtuk, hogy a Cegléd-Csemői Állami Gazdaság megbecsült dolgozója.

STATISZTIKA ÉS MŰVÉSZET

— Ezek az emberek már nemcsak a bizonyítványért járnak hozzánk — tájékoztat Öcsai István, gimnáziumi tanár, a ceglédi dolgozók gimnáziumának igazgatója. — Ezek az emberek tudást akarnak, amely előbbre viszi őket a szakmájukban és biztosabbá teszi munkájukat. Vannak azután jelentős számmal olyan dolgozók, akik megkedvelték a szakmájukat, de tovább akarnak haladni és az érettségi bizonyítványnyal a kezükben főiskolára mennek.

— Kérem, a legtöbb gyönyörűségünk ezekkel az emberekkel van. Az ő előrehaladásuk és érvényesülésük bizonyítja, hogy a dolgozók gimnáziuma pompásan bevált, kiváló embereket nevel nemcsak az egyes szakmáknak, hanem a főiskoláknak is.

— Vegyük talán az első példát: Juhász Ferenc. Maga a név nem sokat jelent. Akad sok Juhász Ferenc az országban, de Cegléden is néhány. A mi Juhász Feren- cünk a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat villanyszerelője volt, amikor beiratkozott a dolgozók gimnáziumába. Munkáját továbbra is szorgalmasan és példásan ellátta, és tanulmányairól is ezt mondhattuk. Nem volt kis feladat a napi nyolcórai fizikai munka után a gimnáziumi foglalkozás és utána még *az az idő, ami alatt szorgalmasan készült a következő napra. Nagyon bíztunk abban, hogy Juhász Féld továbbra is ■ meg fogja állni a helyét. És Valóban: tanítványunk a műszaki egyetemre került, azt nagyszerű eredménnyel elvégezte és ma elismert, kitűnő villamossági szakember.

— Vagy beszéljünk az Ozs- gyányi fiúról, aki úgy került hozzánk, mint MÁV jegyvizsgáló. Minden érdeklődését lekötötte a matematika és a fizika. Kiváló eredménnyel elvégezte a dolgozók gimnáziumát, utána a műszaki egyetemre került, és kitűnően képzett matematikus, országosan ismert nehézipari mérnök lett belőle.

— Károly Berci: háborús rokkant. A tanácsnál dolgozott, mint hivatalsegéd. Bizonyára mások példája lelkesítette, amikor beiratkozott hozzánk. Érettségi bizonyítvánnyal a kezében felvételre jelentkezett a pedagógiai főiskolára. Ez idő szerint általános iskolai tanár.

__ Különös szeretettel emlékszem Tóth Ferencre. Vasúti pályamunkás volt. amikor kedvet kapott a továbbtanulásra. A nehéz fizikai munka mellett szorgalmasan tanult, és az iskola elvégzése után egyetemre ment. Ttla a szegedi pedagógiai főiskola tanára.

— Ragyogó, követendő példának említem Boros Annát. Nagyon szegény csemői dolgozó paraszt lánya. Szülei erejéből csak annyira futotta, hogy elvégezte a nyolc általános iskolát. Ezután bekerült a ceglédi városi kórházba ápolónőnek. A környezet fellobbantotta benne azt a vágyat, hogy orvos legyen. Beiratkozott hozzánk, és hozzáfogott a tanuláshoz. A kórház dolgozói közügynek tekintették Boros Anna tovább tanulását. Ápolónőtársai szívesen helyettesítették, a kórház belgyógyász alorvosa, dr. Szalontay, szorgalmasan segítette tanulmányaiban Annát, kikérdezte és gondosan előkészítette a másnapi órákra. Boros Anna leérettségizett, és ma a szegedi orvos- tudományi egyetem utolsó éves hallgatója. Hogy milyen tanuló? Erről csak annyit, hogy tavaly ösztöndíjjal Csehszlovákiában volt.

A „Bi&aa•/'fajtánál

Barátja mindennek, ami bizarr, ami furcsa, ami nem sorolható a szokvány fiókjába. Ez a barátság azonban intim, bensőséges kapcsolat, nem tűr külsődleges jeleket, mint műPlakáttervezet a Szentendre című lap propagálására

vészfrizura vagy különleges szabású bársonykabát...

Olyan mint más, „jókarban levő” 35 esztendős férfi. Talán csak szeme látóbb, mint másoké és keze finomabb, idegesebb.

Szeme és keze — ezek avatják művésszé.

Gyorsan dolgozik. Pillanatok alatt elkészül egy-egy kifejező illusztrációval, karikatúrával vagy tájváziattal. A hevenyészett, odavetett vázlatok kidolgozásáig már ritkábban jut el. Ö is megvallja: „Annyira lusta vagyok, hogy legszívesebben csak a kész képet néznem”. És a nagyobb baj: bíztatást sem igen kap.

Szűkebb pátriájáról rengeteg

rajzot őríz. És albumot töltene meg a sok skicc, amit a Szovjetunióban vagy Brüsszelben rajztömibjébe vetett. És a torzképek, gúnyrajzok szintúgy .;:

Albumokat töitenének meg rajzai, de hazai lapjainkban — országos újságjainkban és folyóiratainkban — még mutatóban se találunk közülük egyetlen egyet Hazad lapjainkban nem, a külföldiekben már inkább. Freie Welt- ben és a Krokogyil-bao például. És a Krokogyil-ban megjelenni már rangot jelent: karikaturista rangot és elismerést.

Persze karikatúra és karikatúra között különbség van. Szánthó' Imre, azaz művésznevén röviden IMI, habár jó szeme J van, méigsem eléggé szemes. Az örök, időtlen gú- nyolnivalót felfedezi: a női hiúságot, az emberi irigységet, a pillanatnyi helyzetben meglevő nevettető ellentmondást: de nem fedezte még fel a jellegzetesen mai karikatúra-témákat.

Sokszor beszélgettünk a ma is szép számmal lézengő pil- lanatemberkék törtetéséről; azokról a visszahúzó erőkről, amelyek éppen manapság akadályozzák a szép és a jó kibontakozását; az emberi butaságról, amely nemegyszer frázisok, pártjelszavak pajzsa mögött tör előre —, de ezeket, az Ilf és Pétrov vagy egy mai Karinthy Frigyes írói tollára való témákat, nem szúrja művészi jelvényeként alkalmazott tömpe ceruzája hegyére. A nagy világpolitika küzdöaré- nájába se kukkant be egy-egy pillantásra, egy-egy gúnyrajz készítésére.

Kár. Eleven, ható humora a jól komponált rajzokban érvényesítve erőteljesen ütne, ha nem a jelenségek külső bizarr mázát, hanem belső lényegét húzná meg ceruzájával a papíron.

Pátriájában, Szentendrén, a jómúltkorjában kiállítást rendezett. Érdekes volt az anyag: hogyan látnák a Szentendrét egykor birtokló rómaiak a mai várost. Még érdekesebb volt a tárlati helyiség: a temetkezési vállalat megszűnt irodájában tette ki IMI közszemlére műveit. Csak ez a terem jutott, vagy talán szenzációhajhászás húzódott meg a helyiségválasztás hátterében? — nem tudom. Lehet, hogy a kettő közül a harmadik: a minden bizarr barátja így élte ki magát... Azután a közelmúltban behozott egy rajzot. A címe: Furcsa csendélet. Valóban furcsa csendélet volt. Fjgy döglött madár, ég- nekmeredő lábbal, körülötte a szokásos csendéleti elemek és az elmaradhatatlan tömpe ceruza . : .

A „Bizarr” barátja: Szánthó Imre

A szentendrei utcarészletek közül egy — a művész legkedvesebb témája (olajtempera)

Csak két, egymástól távol álló példa, hogy ez a szenzitiv művészember olykor-olykor milyen nyakatokért, torz módon éld ki karikaturista hajlamait. Talán a fegyelmezett textiltervező-művész (a Gold- bergerben dolgozik 12 esztendeje) tör ki ilyenkor, mint a gyermek, aki a napi lecke le- körmölése után a keze ügyébe eső összes tisztapapírt felszabadultan firkálja teli.

És a másik IMI, mert ilyen is van és ez az uralkodó énje:

% Csupa ötlet, terv. dinamika.

Az ő fejében született meg a gondolat: Szentendrén létre kéne hozni a képzőművészek klubját. Valóban, ahol annyi művész él és alkot, mint ebben a kis városban, elkellene egy klub, ahol a festők, rajzolók beszélgetve, vitázgatva

hatnának egymásra és mindazokra, akik érdeklődve a képzőművészetek iránt, ezt a klubot látogatnák. Sőt, az is előfordulhatna, hogy éppen a látogatók — munkások, parasztok, a város vezetői vagy értelmiségijei — hatnának a művészekre. Minden esetre: közelebb kerülnének egymáshoz, jobban megértenék egymást.

És talán ez a klub, a benne folyó alkotó viták, az emberekkel való emberi kapcsolatok sűrűsödése, észrevétetné a klub eszmei atyjával is azt a karikatúrába kívánkozó igazi „Bizarrt”, amelyet a formálódó új élet és az ellene feszülő butaság, rosszindulat, bürokrácia, önzés harca éppen a Szánthó Imre-féle fiatal művészeknek kínál.

G. L.

— De talán akkor örülök leginkább, amikor Habony Gyurkára gondolok. Szülei nagyon szegény emberek voltak, és Gyurka hiába akart mindenáron tanulni, a szükség arra kényszerítette, hogy a nyolc általános iskola után kapát, ásót vegyen a kezébe és vállára akassza a permetezőt. Az iskola vonzása azonban olyan erős volt, hogy Gyurka nem tudott ellent- állni. Beiratkozott a dolgozók gimnáziumába és napi munkája után húsz kilométer távolságból, kerékpáron jött az iskolába. Este 10—11 óra lett, mire kerékpáron hazaérkezett. És eljött a vár- vavárt érettségi. Gyurka írásbelire jelentkezett, de a vizsga megkezdése előtt ösz- szeesett. Gyomorvérzés. Telefon az SZTK-ba. Varga Zsigmond, a rendelőintézet főorvosa azonnal intézkedik, ellátja Gyurkát és a fiú

emberfeletti erőlködéssel megírja a dolgozatokat. Közben az egész iskola segít. Ki

gyógyszerrel, ki étellel, ki

azzal, hogy lakást biztosít a betegnek. Gyurka az írásbeli után azonban rosszabbul lett. Kórházba kellett szál- lítani. A gondos kezelésre a fiú napról napra javult és szorgalmasan készül a kórházi ágyon. Dr. Nyilas Endre osztályvezető orvos rendelkezésére mentőkocsival megy a szóbelire. A kórház állandó telefonösszeköttetést tart az iskolával.1 A mentők oCsi- ban készenlétben horgol a főápolónő. A tanárok le-lke„Szabványos" tájékoztató

sen drukkolnak Gyurkának; és tizenegy óra felé vége a; vizsgának: Habony György j remekül leérettségizett. A i mentőkocsi liheg vele visz- | sza a kórházba, elsőnek Nyi- j las doktor gratulál a fiatal- j embernek.

— A többi már nem is ér- ; dekes. De mint tanulságot,: érdemes elmondani: Habony j György az orvostudományi \ egyetemre került, és két év \ óta a pécsi sebészeti klinika \ tanársegédje... i

I IRODALMI ELŐADÁSOK

Mint megírtuk, számos köz- \ ségünk népkönyvtárát a helyi ^ tanács veszi át. Legtöbb he- J lyen az ünnepélyes átvételt £ irodalmi est követi, amelyet a '/f pártszervezet, a tanács, a £ KISZ-szervezet, a népfront és ^ a pedagógusok közös erővel ^ rendeznek. Ma Diósdon, 26-án ^ Pátyon, március 4-én Buda- ^ keszin, 18-án Piliscsabán, 25-én £ Budaörsön, április 1-én Száz- ^ halombattán, 12-én Ürömön í lesz irodalmi est.

r\olányi Sándor, az aszódi

Lr járás KISZ-bizottságának munkatársa összesítette a fel- szabadulási kulturális szemle keretében hirdetett olvasó- mozgalom nevezési lapjait.

Eddig nyolcszázküenc fiatal jelezte aláírásával, hogy eleget tesz a feltételeknek. Túrán száztizén, Bagón százhármán, az aszódi gimnáziumban száz- kilencvenöten, az MTH-isko- lában pedig százhatvanhárom tanuló vette a kezébe azokat a könyveket, amelyeket a KISZ Központi Bizottsága az útmutatóban felsorolt.

Dolányi Sándor azt mondja, hogy náluk, az aszódi járásban, nemcsak ez a nyolcszáz- kilenc fiatal vesz részt az olvasómozgalomban, hanem sokkal többen — nem lehet megállapítani hányán ‘—, mert néhány alapszervezet még nem küldte be a nevezési lapokat, több községben pedig elfogyott a nyomtatvány, vagy ki sem tudták küldeni, mert nincs.

A fent leírt „szabványos" tájékoztatót tudomásul vesz- szük és az újságolvasó velünk együtt csóválja a fejét, mondván: Miért nem nyomtatnak több nevezési lapot, ha csak azon múlik, hogy a fiatalok olvassanak?!

Mert olvasni jó dolog! Be mit?... Lapozom a könyvjegyzéket és a következő címekre buklcanok: Ady Endre: Válogatott versei, Arany János: Toldi (trilógia), Beecher- Stome: Tamás bátyja kunyhója, Makarenko: Az új ember kovácsa, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Jókai Mór és a ma élő magyar és külföldi írók. Sok-sok regényt, verset kínál a kis füzet. Az alkotók és művek számát hely híján nem lehet itt felsorolni, s talán nem’ is a felsorolás a lényeges. Másról van szó: Arról, hogy például az aszódi MTH tanulói — akiket a jövő szakmunkásai néven emlegetünk — közül kilenc- venhatan bronz, negyvenen ezüst-, huszonheten arany- jelvényt szereztek irodalom olvasásból. Vagy arról, hogy Versegen a parasztifjúság például Nexővel, Balzackal, Dickensszel, Cervantesszel barátkozik, többet akar tudni a világról, mint apja, nagyapja nemzedéke valaha is megtudhatott. Mert nekik nem volt rá módjuk és lehetőségük. Nem pisla petróleum- lámpa fényénél vakoskodnak esténként a parasztházakban. A rádió is már természetes tartozéka az életnek, a televízióval pedig nemcsak a világ hangja, hanem képe is elevenebb mozgásra ösztönzi az értelmet.

Tf ovidén szólva: a mi fiatal■ík jóink egyre többen olvasnak.

Ezt jelzi az aszódi járási KISZ-bizottságtól kapott hír.

— dk —

í A statisztika sok mindent j elárul, csak ismerni és érté- ^ kelni kell a számok szavát, j Két esztendő — két szám- í adat:

$ 1955: 72 000.

^ 1959: 175 000.

^ A szovjet film ünnepének ^ népszerűségét, a szovjet fil- ^mek iránti állandóan növekvő ^ érdeklődést bizonyítja a Pest £ megyei közönség számának ^ ilyen nagyarányú gyarapo- | dása.

" És még két szám: a Száll- j nak a darvak című filmet ^ 102 000 ember, a Csendes 'j Dont 128 000 néző gyönyörködte végig megyénkben.

^ Véletlen vagy filmínség az ^ oka, hogy egy-egy szovjet fil- ^ met százezrek tekintenek ^ meg? Véletlen lenne, hogy í; a szovjet film ünnepének idei ^ díszelőadására Gyomron clö- ^ vételben elkelt minden .jegy, ^ Pilisvörösvárott, Maglódon, ^ Pilisszentivánon és megyénk ^ többi községében és városá- ^ ban pedig már az elővétel el- ^ ső-második napján, 11-én, 12- ^ én száz számra vásárolták a

í jegyeket a nézők?

'/

Nem. A szovjet film az ^utóbbi években visszahódította azt az előkelő, megbecsült, ^ sőt irigyelt helyet, amelyet a J nagy klasszikusok korában, £ Pudovkin, Eizenstein, Dov- £ zscnko idejében méltán elfoglalt. Akkor világszerte úttörőnek, nagynak és ami a leg- ^ fontosabb: igaznak ismerték, ^ sőt, elismerték a szovjet film- J művészetei, és a személyi kul- j túsz okozta hullámvölgy el- £ múltával ismét annak kezdik í elismerni — még Nyugaton y,s.

f És nemcsak a Szállnak a í darvak cannes-i nagydíja mutatja ezt kézzelfoghatóan. Már ! a Szállnak a darvak előtt ; jóval és azóta állandóan fel- S felfigyel a világ a kimagasló,

; nagyszerű szovjet alkotások- ; ra. A negyvenegyedik, a Mú- \ ló évek, a Csendes Don, A fél- ; kegyelmű és még sok más (szovjet film méltó utóda és ; követője, sok tekintetben túl- 'szárnyalója a pudovkini Az

anyának, a Patyomkin páncélosnak, A régi és az újnak, a Szentpétervár végnapjainak.

A magyarázat: a szovjet film nem üzleti vállalkozás, nem konkurrcnciaharc szülötte. Ahogyan Balázs Béla írta 1930-ban: „Az oroszok a legszükségesebb technikai felszerelés híján, minden tapasztalat nélkül is öt év alatt megelőzték az európai és az amerikai filmet. Ennek nemcsak a szovjet filmrendezők nagyobb tehetsége adja magyarázatát. A Szovjetunió társadalmának szelleme nem ellenkezik a film szellemével. A filmfelvevőgép elvei azonosak a szovjet elvekkel.”

A film szelleme, a felvevőgép elve pedig Balázs szerint: a haladás szelleme, az igazság megmutatásának elve. És mert a szovjet filmek a haladás filmjei, a valóság filmjei, a tömegek igazságának filmjei — a szovjet filmművészet: győzelmes művészet.

Jóleső érzés ezt megállapítani a statisztika tükrében, de még ennél is jólesőbb érzés ezt a tényt a moziban, a szovjet filmek szemlélése közben érezni, tudni; és meglátni székszomszédunk arcán ugyanezt az érzést, ugyanezt a tudatot.

Ilyenkor, a szovjet film ünnepe alkalmával, egy héten át a legújabb szovjet alkotásokat vetítik. Ilyenkor valóban ünnepelhet a mozilá- togatő, a filmkedvelő. Uj, jó, művészi produkciókat láthat, olyat, mint A béke első napja, mint a Kezedben az élet, vagy mint a Fantasztikus utazás. Ilyenkor élnek sok helyütt az alkalommal, és ankétot, vitát rendeznek művészeti kérdésekről, mint a ceglédi Magyar—Szovjet Baráti Társaság pedagógus-szakosztálya teszi hétfőn. És végül ilyenkor érti meg igazán az ember, miért is mondotta Lenin, hogy számunkra minden művészetek közül legfontosabb: a film.

>^Ov>>XXYVVv>X>^XVVXXX\XXXXXNXXXXXXXXXXV*V