Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

Egy pedagógus életútja és tapasztalatai Félévi bizonyítványosztás ■után különösen sok szó esik a pedagógusokról. Beszélget­nek róluk a tanulók, a szü­lők. Dicsérik őket, vagy ki­fogásokat emelnek ellenük. Helyeslik gyermekeik kapott osztályzatait, vagy éppen a pe­dagógust bírálják miatta. Ezek a gondolatok vezet­tek, amikor felkerestük váro­sunk legidősebb, még min­dig munkálkodó pedagógu­sát, dr. Fáy Andornét. Fehér hajú, kedves mosolyú asszony Aranka néni. — Mikor kezdtem tanítani? — ismétli meg kérdésünket. — Hát bizony már nagyon régen. 1912-ben végeztem a tanítóképzőt. Édesapám szin­tén pedagógus volt, Budapes­ten tanított rajzot , az egyik polgári iskolában. Szerette volna, ha én is a fővárosban maradhatnék. Nehéz volt. Abban az időben protekció nélkül szinte lehetetlen volt ezt elérni. így hát ő is sze­gény talpalni kezdett, eljárt mindenhova, alázatoskodott, csakhogy sikerüljön.. 1914-ben nyugdíjba ment, de mielőtt otthagyta volna a katedrát, elment az egyik fő­tanácsoshoz és megkérte, hadd kerüljön Budapestre a lánya, az ő távozásával meg­üresedő pedagógus állásra. A főtanácsos meg is ígérte és szavát tartotta: a fővároshoz kerültem. Mint óradíjas kezdtem a munkát az egykori Svábhegyen. Néhány hónap múlva pedig Budán, a Raktár utcában tanítottam. Itt is maradtam 1944-ig. Akkor mentem nyugdíjba. — Milyen szülök gyerme­kei tanultak ebben az isko­lában? — Csupa proletárgyermek. Szegény kis elhagyott, nyo­morult körülmények között élő apróságok. Amikor elné­zem ezeket a mostani gyer­mekeket, és azokra gondolok,' akik annakidején Óbudán hozzám jártak, még jobban tudom sajnálni őket, mint akkor. Ma az osztályomban egyetlen gyermek sem hiány­zik, és hetek múlnak el anél­kül, hogy egyetlen gyermek is távol maradna. De ott és akkor Óbudán bizony — kü­lönösen ilyenkor, téli idő­ben — nagyon sokan marad­tak otthon. Sem ruhájuk, sem cipőjük nem volt. A ruhaak­ció is csak részben segített rajtuk. Sokan maradtak, akik­nek nem jutott a kegyelem­rongyokból. Sajnáltuk őket. Hát elmentünk a gazdag ma­gániskolákba, onnan kunye- ráltunk részükre elviselt, ki­nőtt ruhadarabokat. De nem­csak ruhájuk volt hiányos, cipőjük szakadozott, sápad­tak, véznák is voltak ezek a kis gyermekek. A hiányos táplálkozás, a borzalmas la­kásviszonyok — sokan közü­lük vagonokban laktak az el­ső világháború után — aláás­ták egészségüket. A tejakció nem volt ingyenes. Legfel­jebb néhány kaphatott in­gyen tejet, a többinek meg kellett fizetnie. De miből? Hi­szen odahaza is alig akadt annyi pénz, hogy a sovány étel előkerülhetett volna belőle. Segítettünk rajtuk. Az iskola elvégzése után sem feledkeztünk meg ta­nulóinkról. Ha nem is tud­tunk mindeniken segíteni, legalább egyeseket próbál­tunk hol itt, hol ott elhelyez­ni. Végigjártuk az óbudai kisiparosokat ég ott helyez­tük el őket tanoncnak. Ké­sőbb is meg-meglátogattuk őket, érdeklődtünk felőlük. Aztán nyugdíjba mentem és:jó ideig nem isrianítottam. A felszabadulás után több helyen helyettesítettem, mint ahogy most is teszem, itt Iz- bégen. Még elég erősnek ér­zem magam, s szeretnék leg­alább még két évig tanítani. — Nem bánta meg, hogy ezt a pályát választotta? — Soha. Ha élőiről kezde­ném, újra pedagógusnak men­nék. Ismét csak gyermekek között szeretnék dolgozni. Szép pálya ez, csak szív kell hozzá és szeretet. — yla — Évről évre eredményesebb az általános iskolák oktató-nevelő munkája A város három általános iskolájában a diákok nagy izgalommal várták február 1-én az utolsó tanítási órát, hogy félévi bizonyítványukat Pilisi Pál: Szelek szárnyán Tavaszra várok én a bús tornyok alatt. Tavaszra várok a zajos utca sarkán: Éltem a tavaszé, jövendő, várt tavasz Ö jöjj hozzám, ne hányj hitetlenül, árván! Csak bús, téli magányok éje volt velem. Virrasztás, téli alkonyok, havas bércek. Kertünkben nem cirógatott a fény sosem... S szunnyadnak még a jázminok, leanderek. Tavasz legyen, virágos, körínyízű boldog Tavasz, hát jöjj hozzám, ne hagy engem árván. Tavaszba jöttem élni én és úgy várlak; — Siess, mint őszi, hullt levél, szelek szárnyán. SPORTHÍREK I960, február 7-én a szentendrei JTST röplabda-szövetsége járási női-férfi röplabda villámtornát rendezett a szentendrei állami gimnázium tornatermében. A villámtornán részt vett Duna- bogdány, Budakalász, szentendrei állami gimnáz1 n és a Szentend­rei Papírgyár női csapatai. A fér­fiak közül a Szentendrei Kocsi­gyár. Szentendrei HÉV, Szent­endrei Honvéd, az állami gimná­zium és Budakalász két csapata vett részt a küzdelemben. A villámtoma reggel 9 órakor kezdődött és délután 4 órakor fejeződött be, a mérkőzéseket körmérkőzések formájában bo­nyolították le. Igen magas színvonalú mérkő­zést vívott a Szentendrei Kocsi­gyár vegyes-csapata a HICV-csapa­tával az első hely megszerzéséért. Az első helyet a Kocsigyár vegyes- csapata szerezte meg. Ezután igen szép mérkőzést vívott a Szent­endrei Honvéd csapata az állami gimnázium fiataljaival, s a 8—4. helyért folyó küzdelemben a Hon­véd szerelte meg a jobbik helyet. A mérkőzések a férfiaknál két­szer 15 percesek, a nőknél két­szer 10 percesek voltak. A női mérkőzéseket Dunabogdány csa­pata nyerte biztosan, az állami gimnázium előtt. HELYEZÉSEK: FÉRFIAK: Szentendrei Kocsigyár 5 mérkő­zés 10 pont, Szentendrei HÉV 5 mérkőzés 8 pont, Szentendrei Honvéd 5 mérkőzés 6 pont, Szentendrei állami gimnázium 5 mérkőzés 4 pont, Budakalászi Textil I. 2 mérkő­zés 2 pont, Budakalászi Textil II. i mérkő­zés 0 pont. NŐK: , Dunabogdány 4 mérkőzés 8 pont, \ Szentendrei állami gimnázium j 4 mérkőzés 6 pont, $ Szentendrei Papírgyár 4 mérkő- J zés 2 pont, £ Budakalászi Textil I. 4 mérfkő- $ zés 0 pont, $ Budakalászi Textil H 4 mérkő- J zés 0 pont. ^ A villámtorna lebonyolítása ér- £ dekében igen jó munkát végzett £ Szabó Gábor testnevelőtanár, Dely V Mihály tanár, Rácz Gizella test- J nevelőtanár, valamint Hóra Ri­0 chárd a megyei röplabda szöv. í elnöke és Beck Rudolf járási j szöv. elnök. J Jó munkát végzett Lázár Antal ^ a Budakalászi Textilművek sport- 2 felelőse, aiki két férfi és két női j csapatot szervezett be üzeméből í a villámtornára. 1 --------­\ Olimpiai vívónap Szentendrén ^ A szentendrei vivóiskola február ',f hó 6-án vívóbemutatót rendezett. ^ A vívóiskola meghívására részt £ vett a bemutatón Gerevich Aladár, ^ dr. Mendeléllyi Tamás, Fülöp ^ Mihály, Czvikovszki Ferenc, Rejtő ^ Ildikó és Ágoston Judit többszörös '/y olimpiai- és világbajnokok. J A műsor a helyi vívöiskola nö- ^ vendékeinek bemutatójával kez- ^ dödött. A szülök csillogó szemek- ^ kel figyelték a vívócsemeték £ ügyes mozgását. ^ Lelkes taps köszöntötte hazánk J vlvónagyságait, akik élénk csör- ^ lékben mutatták be tudásukat és ^ ízelítőt adtak a közönségnek a ^ vívás szépségeiből. ^ A bemutató befejeztével a kő- J zönség egy feledhetetlen élmény- ^ nyel gazdagabban, megelégedetten í távozott. P. I. osztályvezetőjüktől, osztályfő­nöküktől átvehessék. A bizonyít vány osztás után a tanulók zömét öröm és bol­dogság töltötte el, mert a jó bizonyítvánnyal köszönhetik meg szüleiknek sok-sok fára­dozását, áldozatkészségét, ha­tártalan szeretetét. A szorga­lom, a lelkesedés és a kitartó munka hiányából fakadóan a tanulók kisebb részének nem sok örömöt hozott a bizonyít­ványosztás. A bizonyitványosztást meg­előzően a város 'három isko­lájának nevelő testületé érté­kelte az első félév oktató- és nevelőmi inkáját. Az osztá­lyozó konferenciák döntése szerint az általános iskolák 1388 tanulója közül 1378 ta­nuló kapott osztályzatot, az osztályozatlan tanulók száma 10, ebből 8 igazolt, 2 Igazo­latlan mulasztás miatt. Mindhárom iskola eredmé­nyes munkát végzett, mind a tanulmányi színvonal eme­lése, mind pedig a mulasztá­sok csökkentése területén. Ezek az eredmények — a sta­tisztikai adatok szerint — év­ről évre fokozódnak. A leány­iskola például az elmúlt fél­évi tanulmányi átlagát a vál­takozó tanítás bevezetése el­lenére 3,3-ról 3,38-ra emelte. A fiúiskola a 3,3-as, az izbégi iskola pedig a 2.9-es tanul­mányi átlagát megőrizte. Je­lentősen megnőtt a jeles és jó rendű tanulók száma. Em­lítésre méltó a bukott ta­nulók számának csökkenése. A leányiskolában az elégte­len osztályzatot kapott ta­nulók száma 59-ről 55-re, a fiúiskolában 84-ről 79-re, az izbégi iskolában pedig 66-ról 50-re csökkent. A mulasztások területén meg szembetűnőbbek az ered­mények. A fiúiskola mulasz­tási átlagát 5,1-ről 3,6-ra, a leányiskola 6,03-ról 4,3-ra, az Izbégi iskola 4,4-ről 2,2-re csökkentette. Bárki joggal felteheti a kérdést, hogyan érték el az iskolák ezeket az eredménye­ket? Mindenekelőtt az eredmé­nyes és szép munka a ne­velő testületek egységének, az egységes és következetes ne­velési eljárások maradéktalan végrehajtásának, a nevelők fáradtságot nem ismerő oktató- és nevelőmunkájának tudható be. Hozzájárult az eredmé­nyes munkához az újjászer­vezett szülői munkaközösség aktív tevékenysége, az osz­tályszülői munkaközösségek célkitűzéseinek, feladatainak végrehajtása során az a segít­ség, amit az édesanyák, lel­kes édesapák, áldozatkész osz­tályszülői aktívák nyújtanak a nevelőknek a nevelés, az otthoni felkészülés és a mu­lasztások csökkentése terüle­tén. Iskolánk eredményei még jobban fokozódnának, ha egyes szülők jobban megérte­nék a tanulás fontosságát, többet törődnének gyermekük otthoni felkészülésének, a házi feladatok elkészítésének ellenőrzésével, s nem utolsó­sorban látogatnák a nevelők fogadóóráit és a szülői érte­kezleteket. M. S. y jelenés azonnal megváltozott, ^ ha valaki vele beszélt. Tán értelmetlennek tűnik, ^ hogy miért mondtuk el mind- £ ezt Réti Istvánról. Az első vi- ^ lágháború után Nagybányá- £ nak megszűnt a közvetlen kap- í csolata a magyar művészi élet- \ tel. Úgy gondoljuk, hogy nem 2 tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ^ személye nélkül nem jött vol-$ na létre a szentendrei művész- J telep a huszas években. A í szentendrei művésztelep alapi-% tó tagjai mindnyájan Réti 1st- í van tanítványai voltak a fő-í iskolán. Már ott szoros barát- í ságot kötöttek egymással.; 1926-tól kezdődően kezdtek ki-'f járni városunkba, miután fel-; ismerték a természeti kömye- \ zet termékenyítő erejét. Réti J is kijárt Szentendrére. Bár itt J készült képéről nincs tudcmá- í sunk, de állandó buzdítása, í támogatása és irányítása fel- í tétlenül hathatós támogatást adott a művésztelep létrejötté-£ hez, majd pedig egyre erősödő £ szerepéhez a magyar piktúra; történetében. Bár Ferenczy; Károly túlzottan szigorú önkri- í tikájáva] lekicsinylői eg nyilat-í kozott szentendrei korszakáról. í mégis ő hintett« el a csiráját S Nagybányán Rétivel folytatott \ beszélgetéseivel és régi emlé- $ keinek felidézésével annak.; hogy a mesternek és tanítva- > nyainak figyelme Szentendre í felé fordult, s létrejöhetett rá- í rosunkban egy „új Nagyba-\ nya”. Réti szerepe ebben fel-; tétlenül figyelmet, elismerést} és megbecsülést érdemel! '> B. L. í Honvédtemetés című műve mutatja leginkább a Nagybá­nyán kialakult formanyelv is­mertető jeleit. Oldottabb fes- tőisége közelebb áll Ferenczy Károly stílusához. Réti István munkássága ékes bizonyítéka annak, hogy a nagybányai művészek bizonyos világnézeti tartózkodásuk elle­nére meglátták a kor társadal­mi problémáit. A művész 48-as érzelmű volt. A Honvédteme­tés is ezt bizonyítja. A dicső idők maradékai, öreg honvé­dek egyik társukat dobszó mellett utolsó útjára kísérik. A kép megvilágítása tompa. A nagy szürkeségből sötéten vál­nak ki az öreg honvédek, az egyik régi egyenruhát hord, a többin sötét köpönyeg. A Krisztus a munkások között (1910) vallásos formában feje­zi ki a kor erősödő munkás- mozgalmát. .Az ugyancsak eb­ben az időben készült és újab­ban előkerült Agitátor c. mű­ve is az előbbieket bizonyítja. Réti sok arcképet festett (Jó­kai Mór, Kossuth Lajos, Sidló Ferenc). Az 1920-as évek e’e- jén számos tájképet készített Felsőgöd vidékén. A magas és sovány termetű művész számunkra kiscé furá­nak ható monoklit hordott. A hosszú lábak és a kis fej hideg külsőt árult el, de ez a meg­RÉTI ISTVÁN EMLÉKÉRE 1872-1945. Vasárnap délelőtt. Tusrajz Mohácsi György munkája Mi újság az állami gimnáziumban? Mindezek mellett az isko­lában hét különböző szakkör dolgozik korszerű eszközök­kel felszerelve. S. L. J\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V £ ^ ö volt az egyetlen nagybá- ^ nyai származású nagybányai J festő. Hollósynál tanult Mün- ^ chenben, közben megjárta Pá- rizst és 21 éves korában ott ^ festette meg első jelentős al- £ kotását, egyes kritikusai sze- ^ rint tán a legjelentősebbet, a ^ Bohémek karácsonya idegen- £ ben-t. Olaszországi tanulmány- í útja után visszatért München- \ be. '/ Elsősorban neki volt köszön- ^ hetö, hogy létrej öt München- ^ ben a nagybányai művészte- ^ lep. Nemcsak ennek létrejöt- tével, haem pedagógiai mun- kásságával is mélyen belenyúlt $ a magyar festészet történetébe, f 1913-ban lett a Képzőművésze- ^ ti Főiskola tanára, s pedagógiai í munkássága a világháborúkat f követő nemzedékek művésze- ^ tén megérezhető. A Képző- ^ művészeti Főiskolának hosszú ^ időn keresztül rektora volt, s e minőségben modern tanítási £ rendet vezetett be a festőmű- ^ vészek képzésében. Fáradha- J tat lan tanár volt. A rajztanár- f képzés reformja is az ő nevé- 2 hez fűződik Lyka Károllyal ^ egyetemben. Abban a korban tanított, mikor tanárnak lenni ^ különösen nagy felelősséggel ^ járó feladat volt. Az ő műkö- ^ désének idejére esik a natura- ^ lizmus elsorvadása és az abszt- ^ rakt irányoknak egyre na- < gyobb erővel való felvonulása, í E nyugtalan időben Réti hig- Í gadt magatartásával szinte % missziót teljesített. Azon keve- ^sek közé ta-tozott, aki művész ■ ^ létére írónak is kiváló volt. á A nagybányai művésztelep történetét ő írta meg. Ebben méltó emléket állított barátai­nak. Ö élt a nagybányaiak kö­zül legtovább. A második vi­lágháború borzalmai között esett ki kezéből az ecset és a toll. 15 évvel ezelőtt, 1945. ja­nuár 17-én szólította el a ha­lál, miután lakása ismételten bombatámadást kapott. Az öl­döklés közepette hűséges fele­sége ápolta a súlyosan beteg, magatehetetlen művészt. Olaszországi útja alkalmá­val Torinóban szinte szemta­núja volt Kossuth halálának. A halott kormányzóról rajzot is készített, részt vett végtisz­tességén. Ezzel az emlékkel tért vissza akkor Rómába. Művei lassan, nehezen ké­szültek. Munkáinak száma tán legkisebb társai között. Nagybányán a művésztelep gondjai elsősorban az ő vállá­ra nehezedtek. Miután a Kép­zőművészeti Főiskola tanára lett, csak a nyarat töltötte Nagybányán. Érdekes, hogy ő a bennszülött nagybányai,, s ugyanakkor az ö képein ismer­hetjük fel legkevésbé a nagy­bányai művésztelep „visszfé­nyét”. Tárlatokra csak unszol- tan küldött képeket. Kortársai és tanítványai sem dicseked­hetnek azzal, hogy gyűjtemé­nyes kiállítását láthatták vol­na. „Hányas lettél?” — hallat­szott a kérdés hétfőn a fél­évi értesítő kiosztása után az iskolában. Mindenki meg­kapta félévi munkájának ér­tékelését. A legjobb tanulmányi eredményt a működő nyolc osztály közül a IV. hu­mán érte el, négy jeles és tizenkét jó rendű tanuló­jával. Átlaguk kereken négy egész. A második helyen a III. hu­mán osztály végzett. A hiány­zásmentes napok versenyében is a IV/b.-sek. szerezték meg az első helyet. Az elsőséget azzal biztosították, hogy egy­folytában kilenc héten ke­resztül nem akadt hiányzó az osztályban. Utánuk a Ill/a. osztály következik. — A diákok szórakozására, művelődésükre is nagy gon­dot fordítunk — mondta Mikulási Béla igazgató. A félév leforgása alatt húsz esetben voltak szín­házban. Hangversenyszervezés négy, operalátogatás kát alkalom­mal történt. Délelőtti mozi­látogatáson kétszer/ vettek részt az iskola tanulói. Klub­délutánra az iskola rendezé­sében négyszer került sor. Az év kezdetén az iskola minden osztálya háromnapos tanulmányi kiránduláson gyö­nyörködhetett Sopron, Pécs, Aggtelek, Eger, Lillafüred szépségeiben. A KISZ rendezésében zaj­lott le az ifjúsági akadémia programjába beiktatott négy előadás és vita, az előadó ta­nárok irányításával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom