Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-05 / 3. szám

I960. JANUÁR 5. KEDD &CirlaP A PATRONÁLÓ TSZ-ELNÖK Hogyan lett Perényi István, az ináresi Március 21 Tsz el­nöke a múlt hónapban ala­kult pusztavacsi Győzelem Termelőszövetkezet patroná- lója? Erről beszélgetünk vele a barátságosan duruzsoló iro­dai kályha mellett tanyáz- gatva. Mert története van ennek, amit érdemes felje­gyezni és érdemes hírül ad­ni, hadd tudják mások is. A dolog december elején kezdődött, akkor, amikor Pusztavacs pa­rasztsága is mozgolódni kez­dett, s hogy könnyebb le­gyen a választás, Perényi szinte éjjel-nappal közöttük volt, szervezett, agitált, ta­nácsokat adott, s ezen idő közben a pusztavacsiak jó­formán valamennyien sze­mélyes ismerőseivé váltak. Néhány hét alatt az egész falú a szövetkezeti útra lé­pett, s a tsz alakuló közgyű­lését, valamint a vezetők megválasztását december lő­re tűzték ki. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy alig fértek el az iskolában, amin persze nem lehet csodálkozni, hisz’ kit nem érdekel saját sorsának további alakulása, az új útra tért falu jövendője. Első napirendi pontként — ahogyan ez már ilyenkor szokás — a járási tanács me­zőgazdasági osztályának ve­zetője ismertette az egybe­gyűltekkel a tsz alapszabá­lyát és azt, hogy milyen ve­zető szerveket kell megvá­lasztanak. Majd az elmon­dottakat vitára bocsátotta. Azt hihetné valaki, hogy itt mélységes csend, esetleg za­vart hümmögés; köhécselés következett. Ez alapos téve­dés, mert nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a jelen­levők egymásnak adták a szót, mindenkinek volt vala­mi mondanivalója, elgondo­lása, aggodalma. — Mi lesz ezután? — Hogyan élünk meg? — Hát az öregek? Ilyen és hasonló kérdések röpködtek a levegőben. Miután ki-ki elmondta mondandóját, Perényi István kért szót. Azzal kezdte, tekintve, hogy a múlt év tavaszáig maga is egyénileg gazdálkodott, jól tudja, milyen nehéz az áttérés, nem ment ez akkor könnyebben neki sem, s most mégis bátran kijelentheti, hogy nem bánta meg, ő is meg a vele egy szövetkezetben le­vők is megtalálták számításukat. Az idős embereknek sincs okuk osüggedésre. Inárcson például 25—30-ra tehető a munkából kiöregedett tsz-ta- gok száma, aikiknek a szövet­kezet a szociális alapból ja­nuár 1-től egyelőre havi 300 forintot fizet, ezenkívül beteg- biztosításban részesíti őket, egy hold háztáji területüket pedig megműveli, termésüket hazafuvarozza. Végül a szövetkezetbe tömö­rült pusztavacsiak előtt álló le­hetőségekről szólott. Ezek kö­zött is főleg a dohánytermesz­tés, a szőlő- és gyümölcstele­pítés, a sertés-, szarvasmarha-, juhtenyésztés fejlesztésének le­hetőségeiről beszélt, amik vé­leménye szerint jelenleg még kiaknázatlanok. Tetszett a beszéd az embe­reknek, ez meglátszott arckife­jezésükön is, noha egy ideig tartózkodtak a hangos véle­ménynyilvánítástól. Aztán va­laki elkiáltotta magát: — Ez már beszéd! — Ilyen ember kell nekünk! — helyeselt egy másik. — Legyen maga az elnökünk! — így egy harmadik, akinek a szavait általános helyeslés kí­sérte. Perényi jónak vélte ismét felállni. — Köszönöm a bizalmukat — mondta —, de azt nem tehe­tem meg, hogy elnökük legyek, miután tudják, hogy egy tsz- nek már elnöke vagyok. Talál­janak maguknak egy megfele­lő embert, én viszont megígé­rem, hogy rendszeresen átjá­rok magukhoz, s amiben csak tudok, a segítségükre leszek. ,,Találtak ,js. elnököt, még­pedig Fogarasi Gyula, a Bugyi Gépállomás igazgatójá­nak személyében, majd a vá­lasztást követően valahonnét hatvan liter bort kerítettek, s az alakuló közgyűlés jókedvű áldomással ért véget. Hát így kezdődött a dolog. S folytatódott azzal, hogy Pe­rényi — adott szavához hí­ven — már a vezetőség első ülésén részt vett, segítséget nyújtott az induláshoz, a kö­zös tevékenység megkezdésé­hez. Ezt követően a tagosí- tási bizottság megbeszélésén jelent meg, aztán elvállalta, hogy első közös létesítmé­nyük, a juhhodály építéséhez szükséges háromezer kéve nád bevásárlását Kerekegy­házán lebonyolítja. De még ezzel korántsem ért véget patronáló munkája. Legutóbb például az ináresi Március 21 Tsz, Márkus János agrár­egyetemet végzett brigádve­zető és Nagy Ferenc könyvelő személyében főagronómust, illetve főkönyvelőt „kölcsönzött" a pusztavacsi Győzelem Ter­melőszövetkezetnek. Szakmai segítséget adnak továbbá a juhhodály építéséhez. A mun­kát Kurucz Lajos, a tsz ács­mestere irányítja, ugyanis eb­ben a munkában már kellő gyakorlatra tett szert, mivel­hogy a saját juhhodályukat is az ő irányításával építet­ték fel. Perényi István tehát, ha nem is lehetett a Győzelem Tsz elnöke, de mint patro­náló máris számos jelentős segítséget nyújtott az új útra lépett pusztavacsiaknak. Ari Kálmán Kétemeletes, tizennégy lakásos lakóház építését kezdték meg Nagykörösön a Szabadság tér és Kecskeméti utca sarkán. A ház földszinti részén modern üzletek kapnak helyet (Gábor Viktor felv.) A kereskedelem és a lakosság A VÁC ÉS KÖRNYÉKE NÉPBOLT VÁLLALAT HELYES TÖREKVÉSEIRŐL Túlnyomórészt munkások lakta területen juttatja el az árut a fogyasztóhoz a Vác és Környéke Népbolt Vállalat. Működési területe a váci, a szobi és az aszódi járás. Vácott például ma már egy Az új év első munkanapján a Ceglédi Cépüzem és Vasöntödében ti, meglehetősen sokrétű: sok mindent gyártanak itt, az elektromos szalagfűrész­től a faszenes vasalóig. Ké­szítenek elektromos fúrógé­peket, ruházati csatokat és lószerszám-vereteket, sőt — a második félévtől kezdve — asztali, állványos és elektro­mos kéziköszörűket is. Gyártmányaik zöme belföl­di megrendelésre készül. Exportra — jelenleg — csak faszenes vasalókat gyárta­nak. Szép aranycirádás, piros­ra festett fogantyúval, kakas-zárral — akkurát úgy, mint nagyanyáink idejében. Mert ügy kívánják a meg­rendelők: a dél-amerikai or­szágok. Ötvenezer darabot rendeltek belőle 1960-ra! S a ceglédiek megcsinálják; pe­dig sok munka van vele: minden darabját külön kell önteni, csiszolni, nikkelezni, a fogantyúját festeni, dara­bonként csomagolni — dehát jó üzlet: valutával fizetnek érte.;. kiválóbb szakembereinek elő­adásait hallgatják, ezenkívül bizonyos gyakorlati időt ku­tatóintézetekben, tudósok mel­lett töltenek, szabadföldi és la­boratóriumi kísérletekkel, megismerkedve a növényne­mesítés technikájával, A tanfo- lyamot sikeresen elvégzett szakemberek a kutatóintéze­tekben és felsőoktatási intéz­ményekben kapcsolódhatnak majd be a növénynemesítő munkába. A növénynemesítési to­vábbképző szakra olyan agrármérnökök jelentkez­hetnek, akik diplomájuk megszerzése óta legalább két-három éve dolgoznak a mezőgazdasági termelés­ben. A jelentkezési korhatár negy­ven év. A részvevők a tovább­képzés ideje alatt — 2500 fo­rint felső hat árig — kereset­térítésben részesülnek. A je­lentkezés határideje: 1960. ja­nuár 15. A részletes pályázati felhívás a Mezőgazdasági Érte­sítőben jelenik meg, felvilágo­sítást az Agrártudományi Egyetem dékáni hivatal nyújt az érdeklődőnek. gyorskiszolgáló, két önkiszol­gáló élelmiszerbolt és égy önkiválasztó módszerrel mű­ködő iparcikk-üzlet műkö­dik. Vidéken négy önkiszolgá­ló egysége van a vállalatnak; kettő Dunakeszin, egy-egy Alsógödön és Nagymaroson. A vidéki önkiszolgáló boltok mindegyike élelmiszert áru­sít. A váci gyorskiszolgáló bolt az idén előbbre lép, ön- kiszolgáló bolttá. A fejlődés nem áll meg, tovább növelik a fejlet­tebb rendszerű boltegysé- gek számát. A régi üzletek átalakításá­hoz alapos körültekintésre van szükség. Az ilyen mun­kát úgy kell elvégezni, hogy az átalakított bolt sokáig megfeleljen a megnövekedett követelményeknek. A Váci út 10. számú bolt átalakítása bizonyítja, hogy szem előtt tartják ezt a fontos követel­ményt. A bolt a korábbi havi 600—700 ezer forintos forga­lom helyett az átalakítás után sokkal könnyebben 800— 900 ezer forintos forgalmat bonyolít le. A dolgozó nőknek kívánnak segíteni azzal az intézkedé­sükkel, hogy Vácott öt, a járási szék­helyeken és Dunakeszin egy-egy boltban megva­lósították az áruk házhoz szállítását. Vácott és Dunakeszin már mélyhűtött árut is kaphatnak a vásárlók. Az intézkedés he­lyességét bizonyítja, hogy az ilyen áruféleségek forgalma egyenletesen emelkedik. Elismerés illeti a vállala­tot, amiért egynéhány gyár­ban boltot létesítettek. A Kö­töttárugyárban például elő­rendeléseket vesz fel a gyári üzlet. A műszak végére előké­szítik és összecsomagolják a megrendelt árut. így a dol­gozó asszonyok mentesülnek a munka utáni csúcsforgalmi időben való hosszú várakozás alól. Boltot nyitottak a Dunai Cement- és Mészmű építkezé­sénél is. Ezzel az üzlettel kö­rülbelül 800 ember ellátását oldották meg, akik korábban kénytelenek voltak három ki­lométert gyalogolni, ha ven­ni akartak valamit. Az Egyesült Izzó váci te­lepén működő üzlet megvalósította a dolgozók tízóraival való ellátá­sát. Meghatározott időben min­denkinek a gépéhez viszik a tízórait. Azt is megteszik a dolgozók jobb ellátása érdeké­ben, hogy naponta felkeresik a Híradástechnikai Anyagok gyárát, a Bélésárugyárat, a Forte-gyárat és a Finomfonó­gyárat és felveszik a rendelé­seket. Nagy sikerük volt az üze­mekben megrendezett kará­csonyi játékvásároknak. Ez­zel is sok utánjárástól men­tették meg a dolgozókat. Aszódon, Alsógödön, Du­nakeszin és Vácott megren­dezték a vásárlók ankétjét. A helyes törekvések és intézkedések ellenére még sok hiányosságra, hibára hívták fel a figyelmet a vásárlók. Ezek nagy részét azóta már megszüntették, ami pedig felsőbb szervektől, vagy egyes üzemektől függ, továbbították a címzetthez. Szűk már a kapitalizmustól örökbe kapott bolthálózat. So­kat költöttek már és költe­nek továbbra is fejlesztésére. Ennél a vállalatnál például tavaly csaknem kétmillió fo­rintot fordítottak beruházás­ra, felújításra és karbantar­tásra. Az eladók szakképzettségé­nek növelésével is javítani kí­vánják a vásárlók jobb ki­szolgálását. A vállalat vezetői és dolgo­zói ígérik, hogy az új eszten­dőben még udvariasabbak, előzékenyebbek lesznek a vá­sárlókkal szemben. Cserébe nem kérnek egyebet, csak egy kis megértést és türel­met a kedves vevőktől. — fi — Erőtakarmánygyár épül Ebben az esztendőben erö- takarmánygyár építését kez­dik meg Kaposvárott. A több mint 22 millió forintos beruházással épülő új üze­met teljesen automatizálják, s naponta 18 vagon jó minőségű takarmányt készítenek árpá­ból, kukoricából és halliszt­keverékből. Februárban megkezdődik a növénynemesítő szakemberek intézményes képzése A Lengyel Népköztársaság | millennium évébe lépett | í Szilveszter éjszakáján tör-! ténelmi jelentőségű új esz- í tendő köszöntött a lengyel { népre: 1960-ban megkezdődik \ a hét évig tartó millenniumi í ünnepségsorozat annak em- j lékére, hogy Mieszko feje- j delem 960 és 966 között ál- j Iámmá egyesítette a szétszórt törzseket. A hosszú ünnepségsorozat j folyamán leleplezik a grün- j waldi csata emlékművét, szá- j mos tudományos értekezle- j tét rendeznek, kiállításokat J nyitnak meg stb. A mai, lengyel társadalom-j hoz az évfordulót közelhoz- ] za az ezeréves múlt emlékei- j nek és a jövő nagy terveinek j érdekes találkozása: 1960 és j 1966 között befejeződik a je- j lenlegi, sőt a következő öt- j éves terv is (1960-ban, illetve j 1965-ben). A lengyel nép te- í hát a jövőn munkálkodva j ünnepli az ezeréves múltat; | és a mai élet tartalmával ] tölti meg a millenniumi ün- j népségeket. j * Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése növekvő feladato­kat állít a (hazai növényneme­sítés elé. A mezőgazdasági mérnökök szakmai továbbképzése kereté­ben február elején megindul a növénynemesítő szak. A to­vábbképzés egy esztendejében a részvevők Gödöllőn az Ag­rártudományi Egyetemen, a magyar növénynemesítés leg­Az új esztendő első munka­napján ellátogattunk a Ceg­lédi Gép üzem és Vasöntödé­be. A hegesztőműhely falán kézzel festett plakátot len­get a szél: „Boldog új évet kí­vánunk valamennyi dolgo­zónknak!” Ugylátszik, ez a plakát az egyetlen marad­ványa az óesztendőt búcsúz­tató kétnapos ünnepnek, mert benn, a műhelyekben eleven, szorgos munka folyik. A festőműhelyben utolsó simításokra várnak az elektromos szalagfűré­szek és a villamos fúró­gépek. Egy tágas csarnokban elszál­lításra készen sorakoznak az ipari ventillátorok. Détári József köszörűs az utolsó da­rabokról csiszolja a hegesz­tési varratokat. Tankó Zoltán főmérnök tá­jékoztat bennünket az üzem ez évi feladatairól, örömmel újságolja, hagy december 31- én, Szilveszter napján meg­kezdték a villanymotor for­górészek centrifugálöntését. Ezt a rendkívül fontos alkat­részt eddig a Villamos For­gó- és Dinamógépgyártól kapták, — többnyire kis ké­séssel. Hogy a kooperáció zökkenőit kiküszöböljék, el­határozták, „önellátásra” tér­nek át. A szilveszteri próba­öntés eredménye azt mutat­ja, hogy vágyuk teljesült. Az idén már maguk ön­tik a tervük teljesítésé­hez szükséges 900 darab rövidrezárt forgórészt. A centrifugál öntőberendezés egyébként arról nevezetes, hogy házilag készítették, Ha­jós József üzemvezető tervei alapján. Ami az üzem profilját iLle­: Méghozzá olyan perckesen, ; mintha csikón ülne. Közben la Gyuri — így hívják a de- • resszürke nagyfülűt — meg- l áll, Kenyeres József ceglédi ;juhász meg nagyot kiált a í mellette futkározó pulikö- ! lyökre: ! — Ne, te, hej, eriggy az lelcjire! \ Mintha puskából lőtték lvolna ki, Gyilkos, a kis puli íúgy iramlik a vetésbe tévedt í birkák után, ugat, vicsorog, ! belekapaszkodik egy-egy jám- \ bor gyapjas bundájába s pil- ! lanatok alatt összetereli a t falkát. ! Gyurka — a szamár — lesak pislog a gazdája alatt, ! Kenyeres József pedig to- !vább kommandirozza parányi t kutyájával a megriadt juho- i kát. Kétszázhatvan kövérre \ hízott birkát terelnek így ár- íkon-bokron át, ugarról ugar­ira, legelőkön keresztül, hár- Iman, azaz, ha tárgyilagosak \ akarunk lenni, csak egyedül la kis puli, mert a juhász l csak ül a szamáron és diri­igái. MIEGY A JUHÁSZ ii s/illlliirtlll •'*^*************%í,%*0**®* _________ A festői „menettel” a Nagykőrösre vezető országút mentén találkoztunk, s amint a fénykép is bizonyítja, nyomban le is fényképeztük a szamárháton ülő juhászt. ,v,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Kenyeres József közben el­árulta, hogy a nemrégiben alakult ceglédi Alkotmány Tsz-ben „szolgál”. Valamikor ö vezette a juhász szakcso­portot. — Szétosztottam a juhász- tagokat a tsz-ekbe — pödri meg büszkén a bajuszát —, nagyon kell most ilyen he­lyeken a juhászember. Aztán még azt is elmondja, hogy az ötvenharmadik évét tapossa, jobban mondva üli a Gyuri szamáron, mert hát az igazi juhász soha nem jár gyalog. Még beszélgetnénk, de a puli igencsak játékos kedvé­ben lehet, mert viszi, zavarja a nyájat a szántásokon ke­resztül. — Hó, te, hozd vissza őket! — szól rá a juhász, amikor a kutya visszasompolyog a sza­már mellé. A biztatásra az­tán ismét nekilódul Gyilkos,; Kenyeres József meg elindul utánuk a Gyurkán, mert — i mint mondja — messze még | a karám, a nap meg már ál- \ csúszott a hegyeken... (súlyán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom