Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-12 / 9. szám

MecgfCivlap I960. JANUAR 12. KEDD Közép-Azsiában 2100 kilométer hosszú autóút épül A frunzei lapok beszámol­nak a Kirgiziát Üzbekisztán- nal, Kazahsztánnal és Tádzsi­kisztánnál összekötő 2100 kilo­méter hosszú közép-ázsiai autóút építéséről. Az autóút 800 kilométeres szakaszát mór átadták a for­galomnak. A közép-ázsiai autóút meg­szilárdítja a közép-ázsiai szov­jet köztársaságok gazdasági kapcsolatait. Az ország egyik legkorszerűbb iskoláját avatták fel Dunavarsányban Tizenkét évvel ezelőtt hiába kereste volna valaki Pest megye térképén Dunavarsány község nevét, legfeljebb a szomszédos Taksony egyik parányi függvényeként lel­hette volna meg. Amikor 1948-ban önállósították és le­vált Taksonyról, semmije sem volt abból, ami elma­FARSANGI ELŐKÉSZÜLETEK Közeledik a farsang, a báli szezon ideje. A jelmez­bálokra és mulatságokra már most megkezdték az előkészü­leteket a Jelmezkölcsönző Vállalatnál, Bőséges választék áll rendelkezésre a különböző díszes ruhákból és jelmezekből. A papírkereskedésekben egyre több konfettit, szerpen­tint és álarcot vásároltak. Farsangi álarcvásár radhatatian kelléke az ön­álló községi életnek. Most pedig ünnepélyesen felavatták nemcsak a me­gye, hanem az egész or­szág egyik legkorszerűbb, nyolctantermes iskoláját, amelynek építését a múlt év tavaszán kezdték meg és az év utolsó napján fejezték be. Az új iskola nálunk még egészen szokatlan formájú épülete a község szívében épült fel, szép, tágas terüle­ten, amelyből a falu lelkes népének szívesen felajánlott társadalmi munkájával gyö­nyörű park lesz a tavasszal. A fehér falú épület keskeny utcai frontja emeletes. Tete­jéből két üvegsótor magaso­dik az ég felé. „Rakétakilövő állomásinak keresztelték el a tréfálkozásra hajlamos van- sányiak. Ezek az üvegsátrak adnak felső világítást az emeleti előadóteremnek. A földszinten szintén van egy tágas előadóterem, a hosszú épületszámyban pedig hat, újszerű megoldással készült tanterem sorakozik. Ezek a termek egyál­talában nem hasonlítanak a régi. megszokott, hosszú­kás tantermekhez, csaknem szabályos négyzet az alaprajzuk. Udvarra néző, széles ablakaik fölött ferde falsíkban újabb ablaksor ké­szült, hogy felső világítás­sal lássa el a tanításra szol­gáló helyiségeket. Minden teremben hatalmas méretű, kettős cserépkályha áll. A hat terem hosszú folyosóra nyílik és az ajtókkal szem­ben vannak a falbaépített szekrények. A tanulók ezek­be helyezhetik ruháikat. Az épület terveit a Köz­épülettervező Vállalat ter­vező művésze, Szrogh György készítette, akinek egyik leg­szebb és legismertebb alko­tása a MÉMOSZ Dózsa György úti pompás székháza.-— Nálunk még szokatlan ez a megoldás — mondja —, de külföldön, így Dániában, Svájcban, Németországban már eléggé általános. A régi formájú, hosszúkás, keskeny tantermekben két oszlopban sorakoztak a padok és a hát­só padsorokban ülő gyere­kek alig láttak lű a tábláig. Rontotta szemüket a rossz világítás is. Ezekben a négyzetes tantermekben négy oszlopban helyez­zük el a padokat, így a hátsó sorok diákjai is egészen közel vannak a táblához, a katedrához. A felső ablaksor gondoskodik arról, hogy a tanterem szem­közti oldala is bőséges vilá­gításhoz jusson. Általános öröm izzott az avatóünnepély hangulatában. A zsúfolt kultúrterem szín­padáról az iskola növendé­keinek énekkara a Himnusz- szál vezette be az ünnepély műsorát, Az egyik kisdiák, az iskola névadójának, Pető­fi Sándornak versét szaval­ta, majd az ünnepi beszé­dek következtek. A helyi nőtanács nevében Argalás Jó- zsefné mondott köszönetét az állam ajándékáért, a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében dr. Mátyás Boldi­zsár, a tervosztály vezetője beszélt. 1957 óta nem volt olyan hónap, hogy ne avattak volna a megye valamelyik városában vagy községé­ben új iskolát, orvosi ren­delőt vagy más fontos intézményt. A múlt évben hetven új tan­terem épült a megye terüle­tén. Az állam és a megye ezekre az új iskolaépítésekre kereken huszonöt millió forin­tot áldozott. Malmos József, az iskola igazgatója négyszázhatvan is­kolásgyerek nevében mondott köszönetét a kormánynak, a megyének és a pártnak az új iskoláért, Kelemen Gábor, a dunavarsányi tanács elnöke bejelentette, hogy a község házi kezelésében és a lakosság segítségével az iskolával egy­idejűleg korszerű orvosi ren­delőt is épített. Elhangzott még néhány rö­vid beszéd, majd a nagy gonddal összeállított kultúr­műsor folytatására került sor. Az ünnepély után a részt­vevők százai megtekintették az új iskolát, este pedig a kultúrteremben hangulatos társasvacsora volt, amelyen a megyei és a járási tanács, valamint a tervező és a kivi­telező vállalatok képviselői is részt Vettek. m. 1. Az idén negyvenezer magyar kiránduló jut külföldre Belföldön sívonatokat és síbuszokat indít az IBUSZ Az IBUSZ 1960-ra az ed­diginél is szélesebb körben készítette elő társasutazásait. Az előkészületek befejeződ­tek, s a fővárosi és vidéki utazási irodákban már meg­kezdődtek az előzetes jelent­kezések. Az idén az IBUSZ 40 000 utast visz a baráti országok­ba. A tervek szerint tízezren utaznak a Szovjetunióba, húszezer kiránduló keresi fel Csehszlovákiát, ötezren láto­gatják meg a Német Demok­ratikus Köztársaságot, három­ezer utas megy Lengyel- országba és kétezer Romá­niába, sőt még Kínába is eljuthat körülbelül száz magyar turista. A Szovjetunióba látogatók két útiprogram között válo­gathatnak és Moszkva—Le­ningrad, Kijev, Lwow, Riga, Tbiliszi vagy Ogyessza látni­valóit nézhetik meg, de 19 napos vonat-, illetve hajóút- tal ellátogathatnak a Fekete­tengerre is, sőt, akinek ahhoz van kedve és megfelelő szabadideje, vonaton és repülőgépen eljuthat a szovjetország közép-ázsiai területeire is. Csehszlovákiába 13 útvona­lon utazhatnak az IBUSZ vendégei. Megtekinthetik Prá­gát, Karlovy Vary-l, Ma- riánské-Lázílét, a legszebb tátrai üdülőket is, körülutaz­hatják Kelet-Szlóvákiát vagy egész Csehszlovákiát is. A Német Demokratikus Köztár­saságban Drezdát és Lipcsét látogathatják meg a kirán­dulók vagy autóbuszon utaz­hatják végig az országot. Ugyancsak körutazásra nyílik lehetőség egy 11 napos romá­niai autóbusztúrán vagy a Fekete-tenger partjaira re­pülhetnek hat, illetve 11 na­pos kirándulásra a magyar turisták. Lengyelországban Zakopanét vagy Sopotot és Gdanskot kereshetik fel a társasutazások részvevői. A kelet-mongóliai utazás nem fér bele néhány napba. Ez az út 26 napig tart és Moszkván át Ulan- Bator, valamint Peking, Vuhan, Nanking és Sang­haj érintésével ismerik meg a magyar vendégek a Távol-Kelet világát. Belföldön jelenleg a disznó­toros és a színházi társas­vonatok közlekednek. Ha végre igazában beköszönt a tél, megindulnak a sí-vonatok és síbuszok is. Tavasszal pe­dig újra megindulnak az IBUSZ nagy sikerű hétvégi kirándülóvonatai. Az idén előreláthatólag körülbelül 480 szerelvényen megközelítőleg 400 000 utasa lesz ezeknek a kirándulásoknak. Szaporítani akarja az IBUSZ az országjáró autóbuszkirándulásokat is. Megnyílt a lehetőség az előidény olcsóbb árainak ki­használására. A jósvafői Ten­gerszem szálloda már ked­vezményesen látja el vendé­geit. Ezzel a lehetőséggel most elsősorban a nászutasok élnek. Magyar _német s zakszervezeti csereiidülés Február 4-én 130 dolgozó érkezik hazánkba a Német Demokratikus Köztársaságból kétheti üdülésre. A vendégek 12 napot a Mátrában tölte­nek, az utolsó két napon pe­dig Budapest látnivalóit né­zik meg. Ugyanakkor 130 ma­gyar szervezett dolgozó uta­zik a Harz-hegységbe, ugyan­csak két hétre. A csereüdü­lést a SZOT szervezte meg. A TÁRGYALÓTEREMBŐL CSAVARGÓ Nem szereti a munkát, köny- . /. .1 és sok pénzt akart szerezni Hrustinszky József isaszegi fiatalember. Iskolái elvégzése után csak egy­két hetet dolgozott alkalmi munkásként, s utána hónapo­kat csavargással töltött el, el­kószálva a szomszédos falvak­ba, a fővárosba, s itt-ott — mi tagadás — elemelve azt, ami éppen a keze ügyébe került. Utána megint dolgozott valami keveset, majd folytatta ott, ahol abbahagyta a csavargó életet. Mindez nem vezetett jó­ra. 1958-ban a gödöllői járás- bíróság lopás és közveszélyes munkakerülés miatt nyolchó­napi börtönre ítélte. A szóbanforgo egyénnek a teljes neve Suhajda Benjá­min. Am ezt legfeljebb csak az anyakönyvi nyilvántartó­ban tudják róla, mert a hoz­zá közelálló személyek egy­szerűen Béni bácsinak titu­lálják s azon a környéken, ahol napjai peregnek, hiába is keresné bárki a rendes hi­vatalos nevén, senki nem tudná megmondani, kiről van szó. Foglalkozását tekintve Béni bácsi tsz-halör, ennélfogva egész nap kint tartózkodik a közös gazdaság halastavánál, amely testvérek között is jó négy-öt kilométernyire van a várostól. Ezt az utat Béni bá­csi télen-nyáron egyaránt bi­ciklivel szokta megtenni, így biciklin érkezett ki azon a reggelen is, amikor az idei első komoly fagy beköszön­tött s ami történetünk szem­pontjából döntő jelentőségű. De térjünk a lényegre. Mint mondottam, kiérkezett, majd biciklijét a halőrök részére épített kunyhóba tolta, ahol ekkor már ott állt a fal mellé támasztva a vele együtt dol­gozó két cimbora kerékpárja is, tulajdonosaik pedig a be­fagyott tó jegén csúszkáltak s a kezükben levő csákányok­BÉNI BÁCSI MEGA IIÚPALACK — Milyen nagyságban? — Lehet vagy másfél lite- % rés. ^ Hat hőpalackot raktak elé- ^ be. Zöldet, kéket meg na- ^ rancsszínűt. í y — Ez jó lesz! — bökött rá % az egyikre. £ Igenám, de most haza kel- í lene mennie, hogy megtöltse f kávéval, s messze lakik ide, $ pontosan a város másik végé- $ ben. Aztán az idő is eltelt, a $ többiek már bizonyára tü- $ relmetlenül várják. í y Töprengés közben tekintete $ a közeli kocsma bejáratára £ tévedt, ahol az üvegajtón fe- $ hér színű, Írott betűk hirdet- $ ték: „forralt bor állandóan % kapható'’. | így történt, hogy b<bJ bácsi aznap — halőri beosz- $ f ása óta először — alaposan $ élkésve, ugyanakkor fahéjjal $ illatosított, forralt borral telt $ hőpalackkal érkezett ki a % halastóhoz. S hogy alighanem % ízlett neki, azt abból sejtjük, % hogy Rebeka néni, a felesége, $ azóta is egyre így sopánkodik: á y — Nem tudom, miért vet- ^ te ez az ember azt a höpalac- £ got, ha sose visz benne ká- í vét... g Ari Kálmán /­kai lékeket vágtak, nehogy a halak megfulladjanak. — Jó reggelt, emberek! — köszönt rájuk Béni bácsi, majd a halak számára elké­szített elemózsiás zsák után nyúlt, amelynek tartalmát a lékeken át beleszórta a vízbe. Mindezt lassú, kimért moz­dulatokkal végezte, s miköz­ben vastag talpú csizmájában a tükörsima jégen ide-oda csúszkált, cimborái közül az egyik hirtelen így kiáltott: — Friistököljiink, mert én már éhes vagyok! A kunyhó mögött kupac­ba rakott csutkaízikből tüzet raktak, a zúzmarával borított akácosból nyársnakvalót vág­tak, majd a magukkal hozott tarisznyák mélyéről idei vá­gású sózott szalonnadarabo­kat húztak rá, s ezzel a früs- tök előkészítése kezdetét vette. Béni bácsi előkészítő munkája azonban némileg el­tért a többiekétől, mivelhogy a tarisznyából a szalonnán kívül — előétel gyanánt — egy tejeskávéval telt literes üveget is előhúzott. Mint ilyenkor szokás, fel akarta rázni, de az üveg tartalma nem mozdult. — Ez bizony befagyott! — állapította meg s azzal az üveget a tűz kellős közepébe állította. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, a nyársra húzott szalonnának a lobogó tűz fölött történő forgatásá­hoz látott. Ám az első ki- csurranó zsircseppeket még rá sem csorgathatta a ke­nyérre, amikor éles csattanás és szerte fröccsenő kávécsep- pek adták tudtára, hogy az üveg elpattant. — Oda a kávém — jelentet­te ki Béni bácsi és egy pilla­natra megállt kezében a nyárs. — Tudhatta volna kend, hogy így jár — jegyezte meg az egyik cimbora. Bóni bácsi egy szót sem szólt, noha tudta már ponto­san, hogy mit fog csinálni. Másnap reggel az első útja a szövetkezeti boltba veze tett. — Mit parancsol? — sie­tett elébe az elárusító. — Hőpalackot! — mondta Béni bácsi. Gondolhatná az ember, hogy a börtön jobb belátásra bírta Hí ustinszkyt. Nem így történt. Alig szabadult ki a börtön­ből, s alig „pituSite” ki magát, két-három hét elteltével ismét a. régi életet folytatta; azzal a különbséggel, hogy most. már rövid időre sem vállalt mun­kát. . Rájött, hogy sokkal köny- nyebb egy országban eltűnni, mint egy járásban vagy egy megyében. Ezért működési te­rületét az egész országra ki­terjesztette. Sőt: társakat is szerzett magának, két fiatal­korút nyerve meg a „korlát­lan lehetőségek” mesterségé­nek, a csavargó, tolvaj életnek. Hrust'nszky és társai or­szágjáró körútra indultak. Be­járták a Balaton környékét, jártak Baranyában. Komárom megyében, előszeretettel ke­resték fel a különböző nyaraló­telepeket, ahol az éppen üres házakban húzták meg magu­kat. De ha ilyen nem akadt, megtette a szénakazlak alja is, a csőszkunyhó a földek szélén. Persze, nemcsak aludni kellett, hanem enni is, Hrustinszky gondoskodott erről is. Ahol csak mód volt rá, loptak, nem­egyszer a földeken dolgozó pa­rasztok ruháit emelték el, meg a szekérderékban található élelmet. A ruhákat értékesítet­ték. s így mindig volt pénzük. De hadd beszéljen minderről a bíróság előtt maga Hrus- tir.szky: — Arra gondoltam, amikor a két fiút magam mellé vettem, hogy hármasban könnyebben elboldogulunk. Meg nem is unatkozik (!) az ember... — Nem gondolt arra, hogy súlyos vétek két fiatalembert a bűn útjára vezetni? Arra, hogy azok szülei kétségbeeset­ten keresik gyermekeiket? — Én nem kényszerítettem őket! Csak elmondtam nekik, milyen szép a szabad élet... Ök kérték, hogy velem jöhes­senek . ; : Hogy azután ő tolvajt csi­nált a két fiúból, hegy nem egyszer maga a rejtekhelyen maradt, s a két fiút küldte lopni, arról nem akar Hrus- tinszky tudni. — Látták, hogy lényegében én biztosítok nekik min­dent ... hát ők is szerezni akartak... A tények azonban minden­ben ellentmondanak Hrus­tinszky szavainak. A két fiút — akik azóta százszor meg­bánták a Hrustinszky-féle ka­landot — ő bírta rá a tolvaj életre, s később, amikor azok szabadulni akartak, haza akar­tak menni, azzal fenyegette őket, hogy úgyis rendőrkézre kerülnek. A két fiatalkorú rendőrkéz­re is került. Tolvajlás közben fogták el őket az egyik köz­ség piacán, s hazatoloncolás lett a sorsuk. Hrustinszky azonban — aki a távolból fi­gyelte a két fiú lebukását — nem sokat törődött velük. Most már egyedül folytatta a csavargó, tolvaj életet. A nyomozás során tizenhat esetben derült ki bizonyítha­tóan a tolvajlás Hrustinszky- ra. De hányán vannak olya­nok, akik nem is tettek fel­jelentést. — Gondolt arra, hogy ismét börtönbe kerül? — Nem! Makacsul összezárja az aj­kát. látszik rajta, hogy vala­miféle hősnek, nagy ember­nek képzeli magát. Valaki olyannak, akinek senki nem parancsol, akinek minden mindegy, aki semmit sem lát be, aki előtt az a legfonto­sabb, hogy ne „rezeljen” be a bíróság előtt, mutassa meg, hogy ott is vagány marad. Amikor a rendőriárőr igazo­lásra szólította fel, össze­vissza hazudozott. Maid ami­kor ez nem iárt sikerrel, szök­ni próbált. De az sem sike­rült. — Megbánta a tettét? — Nekem reéT- mindegy,., ránt egyet a vállán. A csavargó, tolvaj életnek vége van. Mécf°l évet kapott. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom