Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-09 / 7. szám

Elkészült a város hároméves művelődési terve SIKERES PRÓBÁZÁS Tervezés nélkül nem lehet jó munkát végezni. Ez régi igazság. Bármikor bármihez fogunk, előbb meghányjuk- vetjük a lehetőségeket, s csak azután kezdünk a gya­korlati kivitelezéshez. Ez áll olyan dologra is, mint a művelődés. De nagy szükség is van a művelődés megtervezésére, a feladatok kijelölésére, a fontossági sor­rendre, mert csak így lehet eredményes a munka. Ilyen gondolatok vezették a városi tanács végrehajtó bi­zottságát is, amikor az MSZMP mű­velődéspolitikai irányel­veinek megfelelően ösz- szeállította a város há­roméves művelődési prog­ramját. Miért volt szükség ilyen tervre? Szükséges volt, hogy meg­határozott célok álljanak előt­te, olyan feladatok, amelyek meg is valósíthatók, s ame­lyek megoldása pezsgőbbé te­szi városunk kulturális éle­tét. Hogy milyen volt eddig a kulturális munka a városban, az mindazok számára ismere­tes, akik érdeklődtek is irán­ta és szívükön viselték ennek ügyét. Vannak azonban na­gyon sokan, akik nem lát­tak mást a város kulturális életéből, mint a különböző bálokat, táncos összejövetele­ket. Úgy hisszük, hogy csak jót teszünk azzal, ha nagy voná­sokban ismertetjük Szentend­re lakosságával, milyen fel­adatok megoldását tűzte ma­ga elé az elkövetkezendő há­rom évre a város vezetősége, hogy tovább emelkedjen kul­turális életünk színvonala. Tehát mit is tartalmaz a hároméves művelődési terv? Sok mindent. Először is az ismeretterjesztő előadások számának emelését. Ez egyik legfontosabb feladata. Tudott dolog, hogy az ismeretterjesz­tő előadások alkalmasak ar­ra, hogy az emberek a rá­dió, mozi és a színház mel­lett megismerkedjenek olyan kérdésekkel, amelyeket az is­kolában nem tanultak, vagy csak érintettek. Éppen ezért az ismeretterjesztés kereté­ben „szabadegyetemi elő­adássorozatok” munkás- akadémiák jönnek létre, amelyeknek témaköre évenként más és más lesz. A dolgozó parasztok számára és azoknak részére, akik szőlő- vagy gyümölcster­mesztéssel foglalkoznak, me­zőgazdasági előadásokat tar­tanak. A zenei műveltség elsajá­títását szolgálja városunk­ban a zeneiskola, a felnőttek részére megalakult zene­barátok köre és a külön­böző hangversenyek. A képzőművészeteket kedve­lők számára lehetőség nyílik, hogy képzőművészeti szak­körben dolgozhassanak. Az öntevékeny művészeti munka megjavítása érdeké­ben, amely a leggyengébb pontja kulturális életünknek, olyan együttes létrehozását ha­tározták el, amelyikben énekkar, zenekar, tánc­csoport és színjátszógárda alakul és kezdi meg munkáját. Gon­dol a terv a társastánc ok­tatásra is. Ezért minden esz­tendőben indít ilyen tanfolya­mot a táncot tanulni akaró fiatalok részére. Életre kí­vánja hívni a városunkban élő délszlávok között a régi hagyományok ápolását. Szerepel a tervben a nép­művelési munka normalizáló­dásának két igen fontos prob­lémája is: szabadtéri színpad, vala­mint a művelődési ház felépítése. A zeneiskola és a könyvtárhelyiség problémájának megoldá­sa, ízbégen egy fiók- könyvtár létesítése, a filmszínház nézőterén a lá­tási viszonyok megjavítása. Későbbiekben pedig egy kor­szerű mozi felépítése, a szentendrei napok megrende­zése, az eddigi hibák kiküszö­bölésével, az idegenforgalom fellendítése, a Város szépsé­geinek, értékeinek propagálá­sa, a műemléképületek táblá­val való megjelölése, múzeu­mi baráti kör megalakítása. Vándorkiállítások rendezése az üzemekben, az értelmiség aktív bekapcsolása a vá­Hegyen-völgyön lakodalom: Eső fut a hegyoldalon. Táncba visz kis. kövecskéket, Kövér, barna rögöcskéket. ros népművelési munkájába, újabb emléktáblák elhelyezé­se a város területén. Magában foglalja ezen kívül a terv a társadalmi ösztöndí­jak további emelését, a peda­gógusok politikai továbbkép­zését, a politechnikai oktatás bevezetését az izbégi is­kolában, a tanteremhiány részbeni kiküszöbölését. Az izbégi iskola problémájá­nak megoldását, az úttörőcsa­patok és a KISZ-szervezetek támogatását, bevonását a vá­ros értékeinek megvédésébe, megőrzésébe. A gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság munkájának megjavítását, a városi lap színvonalának to­vábbi emelését, a város sportlétesítményeinek további bővítését, új létesítmények építését, a vízisportok fellen­dítését mind beleépítették a tervekbe. íme, ezeket tervezi az elkö­vetkezendő három évre a város vezetősége. Megvaló­sítása azonban csak akkor lehetséges, ha a hivatalos szervek mellett minden szent­endrei segít egy-egy téglát elhelyezni ebben az építmény­ben. A Pomázi Községi Tanács színjátszó csoportja, a vidéki műkedvelő előadások történe­tében páratlan sikersorozat­tal, kilenc alkalommal adta elő a zsúfolt sporíotthonban Huszka Jenő operettjét, a Gül Babát. A kitűnően összeszokott műkedvelő gárda Rajkovics Péter rendezésében adta elő az operettet, melynek főszere­peit Faragó Zsuzsika énekta­nárnő, Kvasznyik Márton, Czeglédy Károly, Hlavicza József, Rétfalvi Károly és Gizonger Károly játszották, a műkedvelői színvonalat mesz- sze meghaladó lendülettel és Kapkodnak a barna fácskák, Akár fejkendős anyácskák: Eső, hagyd a gyermekünket! Ki táplál eztán bennünket? Január 5-én, ezen a ködös téli reggelen melegítőbe öltö­zött leányok, sínadrágot és sí­bakancsot viselő fiúk indultak el a Szentendrei Állami Gim­náziumba. Nem telt még el a téli szün­idő és nem is azért siettek, hogy az iskola padjai közt fi­zikát vagy történelmet tanul­janak. Túrára készült ez a 30 fiú és leány, hogy részt vegye­nek a gimnázium KlSZ-szerve- zete által szervezett Kilián György és ifjú kommunista próbán, amit nagyon helyesen nem a tanteremben szerveztek meg, hanem kint a szabadban. De nemcsak a fiatalok jöt­tek össze, ott volt az iskola igazgatója, Mikulási elvtárs és a tanári kar lelkes fiatal tag­jai, Kovács, Dobroviczki tanár élvtársak is. 9 óx'akor rövid eligazítás. Határozottan hangzanak az igazgató elvtárs szavai, aki most nem mint igazgató, ha­nem mint a KISZ-szervezet által felkért próbáztató bizott­ság elnöke ismerteti a progra­mot: A túra egésznapos lesz, a célnál meleg ételt biztosítot­tak. Hat próbáztató helyet je­löltek ki és a részvevők minden próbahelyen szó­ban, vagy az előre elkészí­tett jelek alapján meg­kapták a további útirányt. rátermettséggel. Nagy sikere volt Makkay Ágnes és Ko­vács Zsóka vezetése alatt a leánykák táncprodukciójának is. A közönség nemcsak a sze­replők kiváló teljesítményé­nek tapsolt estéről estére, de azoknak is, akik nem színpa­don járulták hozzá a siker­hez. Somody László festőmű­vész tanár díszletei művészi hűséggel adták meg a törté­nelmi keretet a darabhoz, a Kovács Lajos zenetanár által vezényelt kamarazenekar — melyben a közkedvelt zenész­család három tagja vitte a vezérszólamot — kifogástala­nul látta el feladatát. A tán­cokat betanító Martinusz Fe- rencné és Gál Hona tanárnők gondossága és ötletessége nyo­mán a pomázi fiatalokból ver­buvált tánckar megérdemelt sikert aratott. Az előadás iránt oly nagy az érdeklődés környékszerte, hogy hamarosan Szentendrére rándulnak át a pomázi mű­kedvelők, hogy itt is elgyö­nyörködtessék a közönséget az álomszerű, szép darab elő­adásával. Sót mint hírlik, a járás nagyobb községeiből is érkeznek meghívások ré­szükre. Az ifjú kommunistáknak 12 kérdésre, a Kilián-próbások- naik 6 kérdésre kell válaszolni a próbahelyeken. A közös tel­jesítmények is értékelésre ke­rülnek. Megalakult nagy izgalmak közepette 4 próbázó csoport, Kilián György fiú, Kilián György leány és két ifjú kom­munista próbacsoport, Zalka Máté és a Kállai Éva neveket viselő. Indulás a pomázi állami ál­talános iskolától történt. Idő­közben a próbáztató bizottság tagjai is elhelyezkedtek a sá­ros és csúszós terepen. Elsőnek a Zalka Máté ifjú kommunista próba csoport in­dul el. A harmadik próbáztató helyen Mikulási Béla igazgató elvtárssal legalább olyan izga­lommal várjuk az első csoport beérkezését, mint amilyen iz­galommal indultak el ezek a fiatalok. Egyszercsak feltűnik egy kékmelegítős pirosló arcú kisleány és utána a csoport többi tagja, Fekete Klára, Klement Ilona, Erdős István, Dely Attila, Káló Péter, Páro- licz Mihály. A csoport vezetője kipirult arcú negyedikes kisleány, Tóth Márta jelenti, hogy a csoport a próbára jelent­kezett. Sárosán, de nagyon fegyelme­zetten érkeztek, az eddig meg­tett úton éberségből is jól vizs­gáztak, ezért meg is kapja a kollektíva a jó pontokat. Majd felhangzanak a kérdé­sek. Mi a haza? Mi a naciona­lizmus? stb. Valamennyi kér­désre kiváló feleletek hangza­nak el. A legjobb választ Tóth Márta adta, aki felsorolta az internacionalizmus jelképeit; az 5 ágú vörös csillagot, a vö­rös zászlót, az Internacionálét, de nemcsak felsorolta, hanem kiválóan jellemezte azok létre­jöttének körülményeit is. Az Internacionálé vers- és zene­szerzőjét éppúgy ismerte, mint azt, hogy ki fordította magyar­ra és mikor. A csoport kiválóan vizsgá­zott és elindult tovább a Kőhegy magaslatára, hogy további két próba sikeres letétele után megpihenje­nek. Alig indult el a csoport, is­mét leány vezette egység érke­zik, a Kállai Éva nevét viselő ifjú kommunisták csoportja. Magyar Eszter, Petrovics Éva válaszolnak a feltett kér­désekre. A kérdésekre egymást segítve megfelelnek. De míg itt a kérdésekre válaszolnak, ad­dig a Kőhegyről vidám induló hangjai hallatszanak. Újabb csoport érkezik. Hat fiatal leány, a Kilián György leánycsoport tagjai nagyon fe­gyelmezetten, példamutatóan érkeznek a próbahelyre, köz­ben egymást segítik az igen csúszós erdei talajon. Eddigi mindhárom csoportnál leány volt a csoport vezetője és megálltak a helyüket. A Kilián leánycsoport tagjai közül kü­lönösen Erdős Edit jellemezte nagyon szépen, mi van a KISZ-jelvényen és mit jelké­pez, majd Zentai Ildikó a KISZ- tagkönyvről beszélt & elmon­dotta a KISZ-fogadalom tar­talmát. Ha nem is lettek elsők a térképismeretből, kiválóan vizsgáztak Kovács tanár elv­társnál. Megérkeznek a Kilián György fiúcsoport tagjai is. Lackó László, Nagy Béla, Perjési Barna, Kisucki Sándor, Máthé Attila. Próbalapjukon azt látjuk, hogy eddig minden kér­désre kiválóan feleltek és mindenütt megkapták a két pontot. Itt Is a legtöbb kérdésre jól válaszoltak. Perjési Barna ki­válóan ismeri Kádár elvtárs munkásságát, tevékenységét. Kisucki Sándor közben térké­pet rajzol, a megtett útvonalat rögzíti és bár a Kommunisták Magyarországi Pártjának har­caira nem tud válaszolni, de a KISZ fő célkitűzéseit, és létre­jöttének körülményeit már jól ismeri. Először veszítettek pontot. Mi is elindultunk a végcél­hoz, a kőhegyi turistaházhoz. Ez volt a legnehezebb terep- szakasz. A 30 fiatal a turista- házban mozgalmi és népdalo­kat énekelve tett eleget a pró­ba utolsó kollektív követelmé­nyének. A fiatalok jó kedvvel és vidáman és nem kis örömmel vették tudomá­sul, hogy mind a harmin­cán megszerezték a próbá- záshoz szükséges pontszá­mot, tehát eredményesen teljesítették a követelmé­nyeket. Külön taps köszöntötte a próba első helyezettjét, a Ki­lián György fiúcsoportot, akik kiváló kollektív teljesítmé­nyükkel jutottak el a megtisz­telő címhez. De dicséret és el­ismerés illeti a próba vala­mennyi részvevőjét, a gimnázium igazgatóját és tanárait, akik eljöttek és szívvel-lélekkel segítet­ték a KISZ-szervezetet az eredményes próbázáson. Végül még arról is, hogy kik voltak a legjobbak: Zentai Il­dikó, Tóth Márta, Lackó László, Perjési Barna, Dely Attila, Erdős István. Vala­mennyi kérdésre, valamennyi próbahelyen kiváló választ ad­tak. Követendő példa ez a túra és próbázás járásunk vala­mennyi KISZ-szervezete és KISZ-fiatalja előtt. Arató András, KISZ járási titkár Olyan, mintha lakodalom, — Csupa jaj a hegyoldalon. A rög táncol, a fa jajgat, Könyörög a zivatarnak. Darázs Endre 'XXXWXXXXXXXNXXXXXXXXXXVNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXX^'XXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXNXNXXXXXXXXNXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXN Hejehuja A Gül Baba sikere Pomázon Szónyi István Szőnyi szinte máról holnap­ra lett komoly munkása a magyar pikturának. Folytat­ta a nagybányai iskola mun­káját. Művészi törekvéseinek egyik legjellemzőbb vonása az ember és a táj egységének kutatása, keresése. Találóan állapítja meg egyik mélta- tója: „Igazi érdeme, hogy az esztétikai igazságot össze tud­ta egyeztetni a valósággal”. Pályája Nagybányáról in­dult el. Első alkotásai ha­talmas, erőtől duzzadó aktok. A század húszas éveinek első felében készült munkái ma­gukon viselik az expresszio- nizmus vonásait, stílusjegyeit (Fürdés után. 1921: Betsabe 1923). Ezen első szakasza után, melyre a hatalmas mé­retek iránti igény, továbbá az expresszionizmus felé való hajlás a jellemző, művészete egyre inkább nyugodtabbá, higgadtabbá válik. A Für­dés után és a Betsabe érett állapotban mutatják Szőnyi kezdtti törekvéseit. Korai, monumentális sorozatának zá­róköve a Hegytetőn című kettős önarckép. Az ebben a korban készült rézkarcokra is jellemző az erővel való telí­tettség. A monumentalitásra való törekvése pályája ké­sőbbi fejődést c""'l"szaiban is jellemző vonása lesz Szö- nyi m~’i-*s'«tének. Az Anyám és én című, 1923­ból való hatalmas vászon jelzi leginkább közeledését az impresszionizmushoz. Nem pillanatnyi állapotot fest, hanem összegyűjti és össze­gezi megfigyeléseit, Szőnyi jellegzetes alakja az új magyar pikturának. A húszas évek második felében zebegényi magányába vonult. Zebegényben folytatta, amit a nagybányai hegyek tövében megkezdett. A festöiség ke­reteit bővítette. Művészeté­nek színesebb korszaka veszi kezdetét ekkor. Nem válogat az élmények, benyomások között. A látott jelenségből, a természetből, az életből in­dul ki. A Dunakanyar biz­tosította számára az ihlet sű- rítettségét. Művészete lá- gyabbá szelídül. Korai mű­veinek szorgalmassága ekkor szinte elsorvad, s helyet ad bizonyos — Németh Lajos szavaival — passzív inti- mitás”-nak. Érdekes. hogy ekkor kerül közelebb a nagy­bányai hagyományokhoz. A Dunakanyarban festette leg­több képét. Zebegényben szin­te modelljévé lett minden embere, épülete, növénye a kis falucskának. A Duna ezüstös víztükrével, fényje­lenségeivel sok-sok alkotásá­nak lett témája. Zebegény előtt a fő té­ma az emberi test volt és a belőlük alkotott több ala­kos kompozíció. Első alko­tásaiban mintegy a motívum szülte a képet, a művész mint­egy „segédkezett" ennél a tevékenységnél. Korai képei szinte borúsan sötétek vol­tak. A Dunakanyar irányí­totta a művész szemét a leve­gőnek, fénynek és hangulatok­nak jelenségeire. A Duna hatalmas kanyaru­latáról festett művein a le­vegőég fényjelenségei világí­tó erővel ragyognak a víz tük­rén. Csodálatos hatással volt a Duna környéke a 30 évet alig betöltött művészre. A táj­képbe helyezett emberei nem kapnak külön hangsúlyt, ezek szerves egységgé olvadtak ösz- sze a tájjal. Az ember a ter­mészetnek része! Témáit a természetből, a falusi kis­emberek mindennapi életéből meríti. A korai zebegényi születé­sű képekről ugyancsak Né­meth Lajos állapította meg. hogy összeolvad bennük a de- korativitás igénye és a mini líraibb színvilág keresése. El­ső Duna menti képei közül való a Dunakanyar Zebe- génynél (1925). Ezt követik gyors egymásutánban a Csó­nakosok, Gyümölcsszedök, Átkelés a Dunán, a Behava­zott dunai táj (1928) című művében a téli csikorgó hi­deg festői megjelenítése válik a festmény tartalmává. Nyugalom, mozdulatlanság ül a képen. Élőlényt sehol mm látunk. A háttérben kékes­lila, behavazott hegyek tűn­nek fel. Szinte érezzük a fris­sen hullott hó hidegségét. A Zebegényi temetésben (1928) ugyancsak friss hóle­pel takar mindent. A téma a tájban csak kevés helyet foglal el. Feketén válnak el a temetőbe induló emberek, amint viszik a halottat. Meg­kapó. hangtalan dráma egy­szerű. falusi mivoltábank Mily parányi esemény egy falusi temetés a világminden­ség nagyságával szemben! Mégis mily sok melegség árad a művész együttérzésé­ből. Méltán keltett a kép nagy érdeklődést. Művészetének színekben gazdagabb korszaka kezdődött a húszas években Bár sok tájképet festett, és alak iáit mindig a szabadban nézte, mégsem plein-air festő a kife­jezésnek eredeti impresszio­nisztikus értelemben, mert a tónusok romantikus hangsú­lyozása elválasztja az imp­resszionizmustól. A részletesség mindinkább helyet ad a kevéssel sokat mondó festői előadásnak. A Zebegényi este, a Zebegényi temetés, a Vízparti jelenet jelzik az átmenetet a zebe­gényi korai Szőnyi-korsza k és az ún. Szőnyi-stílus között. Zebegény képeit általában a megértő és együttérző köl- tőiség jellemzi. A zebegényi korai művek erős fény-árnyéka, nyersebb színezése helyett a 30-as években a lágy pasztellszí­nek uralkodnak. A plaszti- citást foltszerűség helyette­síti, a rajzosság helyet ad puha árnyalatok lágyságának. A laza foltok. amelyek a formákat hordozták. egyre nagyobbodnak. E művek új realizmus kezdetét jelentik, sajátos lírai realizmusét. A sajátos színvilág, a tónusok átmenete ködszerűvé varázsol­ja a festményt. Képiéinek színvilága szavakba nem fog­lalható humanitást hordoz. Az olaj helyébe sajátos tempera­technika lép. Ez a „Szőnyi- stílus". Mély völgy című akvarellje, a Tájkép libákkal, a Falu­siak. a Domboldal. Ezüstös a Duna már mind ebből a kor­szakból való. Érett művészetének egyik legnagyobb alkotása a Falu­siak. Rózsaszínben és kék­ben pompázó alkotás. Olyan nagy művész alkotása, aki már hosszú idő óta gyűjtö­geti élményeit az emberek­ről, a formákról, a színekről. A harmincas évek közepé­ről való zebegényi részlet ta­lán legtökéletesebben érzékel­teti a Szőnyi-stilust. A ze­begényi második korszakban a monumentalitás iránti igény lelohad, hogy ugyanakkor he­lyet adjon egy csodálatosan gazdag és varázsos színvilág­nak. lírai gyengédségnek. A zebegényi második korszak művészpályájának teljesedé­se. Szőnyi felhasználta az imp­resszionizmus eredményeit, tovább fejlesztette a nagybá­nyai iskola tájszemléletét, utat nyitott egy új, ún. Szö- nyi-stílusnak. Színeinek cso­dálatos világa magával ra­gad. Sokszor a természet és az abba helyezett alakok csak lényegükben jelennek meg immár. Szőnyi a magyar festészet nagy reprezentánsa! Iván Szilárdnak, a nagy művészről 1952-bert alkotott arcképe művészien érzékel­teti Szőnyi István 1elkivilá­gát. egyszerűség** humánu­mát. b. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom