Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 25. szám

AZ UJ EV DIVATJA: A SETLEND Az idén rövidesen megjelenik a divatáru üzletekben a Kistarcsai Fésűsfonógyár újdonsága, a boly­hozott birkagyapjúból készült «eilend. Képünkön: háromrészes kötött setlend-ruka, banánszín és méregzöld összeállításban. TÉLI ÖLTÖZKÖDÉS FÉRFIEMBER, ha fázik, melegebb harisnyát vagy ép­pen csizmát húz, felveszi kö­tött holmiját, kucsmáját, nagykabátját és fütyül a hi­degre. Néhány évtizede még a nőnemű lények általában úgy igyekeztek öltözni, köny- nyű cipőcskékbe, pici kalap­ba, mint a sokkal enyhébb ég­hajlatú párizsi asszonyok. A bölcs nagykendő, csizma, me­leg alsó csak falun járta. Sze­rencsére valamelyest eny­hült a városi asszonyok divat­hóbortja világszerte — csak még van néhány csökevény nálunk is — beszéljünk róluk őszintén. A meleg alsónemű bizony nem karcsúsít. A szakorvosok véleménye szerint azonban sokkal-sokkal nagyobb kárt okoz a hiánya, mint ameny- nyire csúfít. Estére, báli ruha alá viseljünk nyárias fehér­neműt. Habár akkor sem árt, ha az odavezető úton van va­lami melegebb is felette, amit levethetünk az öltözőhelyiség­ben. Még egy tréningnadrág is elfér a taftruha alatt, ahogy a kislányok ünneplője alá is feladjuk! Külföldön már nagy divat a színes haris­nyanadrág. Nálunk valahogy eljutottunk ahhoz, hogy a gyerekek már kapnak — hogy szegény felnőtt lányoknak, szemöldök a múlté, a vastag, de szépen ívelt a korszerű. Szájra halvány, lehetőleg ter­mészetes színű rúzs kerüljön. A sötét, a lilás és a szájvona­lon túl festett száj már ugyan­csak a múlté, szerencsére. A gondosan festett, világospiros száj és a kiemelt szem. érde­kessé, okossá, finommá tesz minden arcot. A felső szemhé­jat is be lehet kenni akár egy kis csillogó vazelinnel, akár egészen parányi szemhéjfestő krémmel. Szőkéknek kék, bar­náknak zöldes, feketéknek ezüstös ál jól általában. Kezünkön ugyanolyan színű lakk legyen, mint a szájrú­zsunk, vagy egészen halvány, természetes rózsaszín, esetleg gyöngy Házszín. asszonyoknak meddig kell még meztelen combokkal fa- gyoskodni, az bizonytalan. Hajszálvékony nylonharis­nya csinos viselet — tavasz- szal meg ősszel. Télen a li- lásvörös láb meglepően kan­dikál ki alóla. A jól védő gyapjú- vagy pamutharisnya sokkal megfelelőbb. Fiatal lányoknak a pulóverszínnel egyező nagyon divatos és csi­nos. Idősebbek persze kerül­jék a feltűnő színeket — hi­szen kapni elég fajtát test- színben és semlegesben is. Jó! beváltak a kreppnylonok, amelyek elég melegek, tartó­sak és mutatósak. A MELEG SZOKNYA, me­leg kötött felső résszel sze­rencsére bevonult a divatba. Csak ne csillogó ékszerrel vi­seljük! Egy fém vagy kerá­mia lánc, tű, fa kitűző eléggé ékíti a sportos, nappali öltö­zéket. Az idei bő kabátdivat megengedi, hogy több réteg vatelin vagy szőrmebélés vagy akár teveszőr, esetleg régi kabátból készült szövetbélés fokozza a melegét. Ha kissé gömbölyűbb is valaki, még nem kell megfagynia azért, hogy valamivel karcsúbbnak lássék a béleletlen kabátban! Fejre ugyan jó meleg a sál, évek óta viselnek az asszo­nyok, de éppen ezért kissé unalmas. Ha hátul összetűz­zük, vagy akár összevarrjuk egy darabon, s elöl egymásra hajtjuk nyak alatt, vagy át is húzzuk, csuklyaszerű, érde­kes fejfedőnk lesz, amely sokkal biztosabban áll a csúszkáló sálnál. Nagyon hi­deg időre, sportra harisnya- szár-szerű kötött sapkát aján­lunk, amelyből az arc kelle­mesen keretezve bújik elő, s váltig ' védi a ' nyakát'.'"Mara­dék pamutból gyorsan Meg lehet kötni. Habár a kézimun­kázok közt most más szenve­dély kapott lábra. Olyan faj­ta horgolással, mint egykor a dísz-kutyüsok készültek, kucsmasapkát gyártanak. Minden színben látható, kap­ható — és valóban célsze­rű, vidám, kedves ötlet. Ké­szítését el is áruljuk: nyolc láncszemmel kezdünk, erre kis pálcákat horgolunk kör­ben. A második sortól a kis pálcák minden másodikat úgy készítjük, hogy egyik ujjún­kat — harmadikat vagy kis- ujjat, amelyik éppen kézre esik — beledugjuk a szálba. Az így lehorgolt pálca előtt egy hurok lesz. Folyamatosan szaporítunk is, hogy a kucs­ma alakot megkapjuk, a széltől és fejtől függően, ahogy a munka kézben mutatja ma­gát. Zefirből, kártolt gyapjú­ból, de még bébifonalból is csinos — érdemes még bele­kezdeni! MELEG CIPÓ —»vagy leg­alább is meleg harisnya a trotőrcipőbe — már elég ál­talános és jobban bevált, mint a sok bajlódással járó hócsizma. Este ruhatárba kerül, a kabát mellé s a pe­helykönnyű tűsarkú kristály- tisztán a lábra — nem úgy, összenyomorítva, porosán, mint a hócsizma alól. A nagyon divatos estélyi kesztyű sem árra való, hogy otthonról abban induljunk szórakozni. Vegyünk csak meleg, bélelt, bővet a havas éjszakán vagy a zimankós na­pon! Lehet akár kétujjas is, mert abban még kényelmeseb­ben, melegebben van a kéz! Az Országos Iparművészeti Kiállítás l^iindazok számára, akik szere­m tik a széo otthont, a divatos öltözködést, az újvonalú gépeket, háztartási eszíközöket — őszinte Örömet jelent az iparművészeti kiállítás, ahol a Műcsarnok tér* me í ben bemutatják az elmúlt évek legszebb termékeit. Nem véletlenül került toliunkra a „legszebb termék”, mert ennek a kiállításnak, kevés kivétellel nem mesterművek és nem vitrinbe ké­szült darabok a jellemzői, hanem mindaz, ami a mai embert való­ban körülveszi. A mai. kis lakásokban másként fér a bútor, mint a régi építmé­nyek kereteiben. Mai embernek mások a követelményei otthoná­tól, mint a régieknek. Ezek a kö­vetelmények. adottságok alaikítot- ták ki világszerte az úi környezet képét. Vágyó elragadtatással néz­tük ^ például a fal mellé épített elemekből álló konyhabútort — Kovács Zsuzsa tervét —. ameir nemsokára gyártásra is kerül, a megszokott ügyetlen és drága be­rendezések helyett. A sokféle, kis térítőkkel „szettek”-kel terített asztalok simavonalú edényeit nem is olyan nagy költség beszerezni. A polcokkal, színes ülőbútorok­kal, sima fekhelyekkel is sokkal jobban otthonossá tehetjük a szo­báikat. mintha a megszokott ,,gar­nitúrákat” vesszük. Sokkal job­ban át is lehet rendezni a vi­dám, egymástól független darabo­kat, ha eluntuk egyféleképpen való állásukat. A két színnel kár­pitozott ülőbútorok meghitt, kel­lemes hatása szokatlan, de igen kellemes. A kiállítás legszebb da­rabjai Plesznivy Károly szőnye­gei, amelyeket Kistarcsán szőnek, rackai uh szőréből, az anyag ter­mészetes színében tartva. Minden bútorszínhez igen jól merni ek fino-m fehér-szürke-fekéte árnya­lásukkal különleges, ámyékszeru mintáikkal. A kiállítás legelső terme, mtnt­” egy hangadója, a kerámia terem. Néhány nagy mester — Gorka Géza, Kovács Margit, Gá­dor István — vitathatatlan reme­keket állított ki ezúttal is. Külö­nösen a remek mázú Gorka-dara­bok egyik fekete-sárga edénye nyerte meg tetszésünket,, melyen a legszélesebb részen a máz ki­simul, es a szűkülő nyak felé gör­csösebb. Kovács Margit egy tömb­ben mintázott ülő nőalakja és színes tálainak dús képzelete ra­gadja meg a látogatókat. Gádor István a rajzosaíbb, szinte grafi­kai megoldásokkal kísérletezik. A fiatalabb nemzedékből Gorka Lí­via és Kis Roóz Ilona, /valamint Csabai Mária mutat figyelemre méltó munkákat. Gyönyörűséggel néztük az egé­szen fiatal Szabó Erzsébetnek üvegmunkáit, amelyeken mester­sége magasrendűen igényes tudá­sa mellet a világ üvegművészeté­nek elsőrangú képviselőin is túl- tevő finomságú tárgyain lobogó tehetsége ezer formában, színben tükröződik. EZ A DIVAT! DISZNÓTOR F eszedelmes tűz ütött ki? nem locsolja, oltja senki. Mi ez a nagy sakadalom, talán bizony lakodalom? Nincsen lakzi, tűz, se, vész se, készülünk, disznóölésre, udvar végén halom szalma, pirulhat a disznó rajta. Böllér topog, kését feni, nagyanya a vért keveri, hurkatöltő száját tátja, nagylábos a héjat várja. A kéményben füst tekereg, szalonnát és kolbászt szeret, miákol az éhes macska gömbölyödő oldalasra. Siessünk, hogy el ne késsünk, kérdezzük meg, mit segítsünk, és ha kész lesz, — egy-két óra — koccintunk a disznótorra! Győri D. Balázs Miníóskotésű, végig gombos dralon-kuli. magasan csukódó sálgallérral. Az ekszer viselése csak­• nem egyidős az öltözködéssel. 1 A műértő, ha kezébe vészi : ezeket a kis díszeket, anyagá- S ról, megmunkálásukról pon­■ tosan megmondja a készítés ; korát. A jobbágyság idején ■ például a nagyon értékes ; anyagú és sok munkával elő- ; állított ruhadíszeket csak a ; legmagasabb osztályok tagjai ! tudták megfizetni, viselni. Tör­■ vény is tiltotta az alsóbb nép­• rétegek cifrább ruházkodá- i sát. Mikor a polgárság jutott • uralomra, igyekezett fényben- ; pompában elérni vagy túl- j haladni a régi urakat. A kis- í polgár, a gazdagok értékes ; tárgyait hasonló, de értékte- ; len másolatokkal pótolta. így • jött divatba a hamis gyöngy, j hamis arans', hamis gyémánt, ■ a kézi munka helyett a gyári ; ékszer. I A kispolgári hamisékszerek divatja igen szívós. Ajándék­boltjainkban ma is nem egy változatukat meglelhetjük, s aki nem ért hozzá, esetleg még ki is tűzi szépvonalú kötött blúzára, művészien szőtt szok­nyához a legcsillogóbbat vagy legtarkábbat. Estére igen sok nő aggat magára különböző láncot, klipszet, tűt — ame­lyek öltözékét elrontják —, holott kiemelni, díszíteni len­nének hivatottak. Egy-egy szép, régi ötvösre­meket örömmel viselünk ma is, de akkor nem tanácsos más stílusú ékszerrel megbontani hatását. Általában csak „va­lódi” ékszert viseljünk. Ez alatt nem azt értjük, hogy arany ban-gyémántban pom­pázzék mindenki, sőt, azt, hogy ne hazudjon ékszerünk. Ne­mesen csiszolt üveg, amely üveget mutat, bájos lehet — de a gyémántutánzat —, ha­csak nem színpadon viselik, nevetséges. Bemutatjuk a legújabb ma­gyar ötvös, és kerámia-mű­vészet néhány kiemelkedő da­rabját, hogy meglássuk, mi a szép, a korszerű rajtuk? Barta Éva, az Európa-szerte ismert fiatal művésznő, a ke­rámia ékszerek mestere. Gyön­gyei igen szépen egészítik ki az öltözéket, érdekesen összevá­logatott színezésükkel, s mű­vészi formájukkal. A művész kezenyomát ott érezzük a gyöngyön, követni tudjuk, amint formálta az agyagot. A megformálásnak ez a sajátos szabálytalansága adja a ritmu­sát, összhangját láncainak. Kitűzőin és függelékein a ke­rámia anyagán, s a megmun­kálás érdekességén kívül raj­zos elgondolásain is gyönyör­ködhetünk. A legrégebbi, ter­mészeti népek s a későbbi nép­művészet motívumait kompo­nálja ékszereibe. Mivel az ötvösmunkáknál is ehhez a motívumkincshez va­ló visszanyúlással találko­zunk, el kell mondanunk, hogy a mai dolgozó ember azért ‘merít zenében, iparművészet­ben egyaránt szívesen a nép­művészetből, mert évezredek során ez .volt az, amely nem az elnyomottak rabszolga, jobbágyi- vagy bérmunkája volt az uralkodó osztályok rendelésére, hanem a nép al­kotása a maga és társai örö­mére. A hivatottabb, az ügye­sebb kezű, gazdagabb ’elkű ké­szítette olyan anyagból, amely­hez épen hozzájutott. Érté­két csak a munka, a művészet adta. Azoknak az ékszereknek, melyeket ma készítenek mű­vészeink, ugyanez a rendelte­tése. Nézzük meg például Perez János nyakláncra való függőjét. Egyszerű rajzú, kis asszony és ember nyúl a nap felé, a nap, az óriási csillag alatt áttetszik a ruha anyaga, amin viselik, vagy a bársonyos női bőr. Báját, érdekességét csak legszebb népdalfeldolgo­zásainkhoz hasonlíthatjuk. Ugyanezt érezzük a kis ma­dár, a csikó, a furulyázó ju­hász ábrázolásán is, meg a gyermekre hajló anyán. A vi­rágok, az ősi mértani rajzok is gyakoriak az ötvösművészet modern remekein, amelyeken az anyag mindig őszintén, és ugyancsak a megmunkálás frisseségével, könnyedségével jelentkezik. Az újat, a szokatlant nein könnyű megszeretni, amíg nem értjük. De ahogy ruháza­tunkban elvetettük a turnűrt, a krinolint — ruhadíszekben is igyekezzünk keresni a mait, a művészit. Az olcsó műék- szert hamar elunja az ember. De a korunkat kifejező, mű­vészi készítmények annyiszor okoznak örömet, ahányszor rá­juk pillantunk. K. Zs. MIÉRT SZÉP? Ünnepi arcszépítés Itt a farsang, a bálok ideje. Minden nő szeretne szép len­ni, ha egyetlen estére is. Intéz­zük úgy a dolgainkat, hogy ne maradjon utolsó percre a fod­rász, a manikűr, mert aki haj- szoltan megy szórakozni, az fá­radt, kedvetlen lesz egész este. Inkább pihenjünk le egy ne­gyedórát, miután alaposan, te­tőtől talpig lemondottunk. Le­hetőleg sötét, csendes szobá­ban töltsük ezt a negyedórát! s minden gondolatunkat igye­kezzünk kikapcsolni. Ha sze­münk fáradt, kamillateás vagy bórvizes borogatással nyugtas­suk a pihenés alatt. A fáradt arcbőr felfrissíté­sére igen jó hatású a jeges bo­rogatás. A zsíros krémmel jól bekent arcbőrt átforrósítjuk gőzzel melegített törülközők­kel, s fél perc után átdörzsöl-, jük jégdarabkákkal. Ezt a hi- í deg-meleg változtatást több- í szőr ismételjük. A vertein-; gést élénkíti, még a ráncok is; kisimulnak néhány órára. (A; törülközőt fazékban, forró víz; fölé helyezett tésztaszűrőn me-: legítjük.) \ Zsíros bőrre az élesztőpako-; lást jobban ajánljuk. Ez fél • deci tej. két dkg élesztő és egy j kanál m-éz sűrű keveréke, ame- j lyet negyed óráig hagyunk az ! arcon, s az élesztő B-vitamin-! ja ezalatt selymessé, simává! teszi a bőrt. Langyos vízzel! mossuk le. A megtisztított, pakolással; felüdített arc és nyak lehelet-! nyi krémet kíván. A zsíros; bőrre úgynevezett „nappali”,! vagyis száraz krémet, a száraz- 5 ra enyhén zsírosat teszünk. AJ krómé zeit arcot lepúderezzük.; Legalkalmasabb az úgyneve-! zett krémpúder, mert jobban; tapad, tartósabb. Folyékony j alapozó púdert is lehet hasz- j nélni, de ügyeljünk rá, hogy! ne legyen nagyon vastagon a; bőrön, mert az lárvaszerűvé; teszi az arcot. Pirosítót ne te-! gyünk a púder alá, mert egyál-; tálában nem divat. Púderezés j után készítsük ki a szemet.; Nagyon halványan rajzoljuk! körül puha, fekete rajzironnal.; Ez alig látható,- s mégis kieme-J li a szem szépségét. A divat-! hölgyek vastag szemceruzával! rajzolják, de ez nagyon is fel-; tűnő és természetellenes. De! estére egy kis ceruzavonal £ egyszerűbb lányoknak, asszo-; nyaknak sem árt. Ugyancsak; ajánlatos a szemöldök megérő-! sí lése is, amelyet mostanában J vékonv vonalakkal, mintha í csak újabb szálakat festenénk, í divat. A kitépett, vékony!

Next

/
Oldalképek
Tartalom