Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-16 / 13. szám

Szentendre PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA M<*sí tizén öi essíentleje.. . Meg dörögtek az ágyúk, hullottak a bombák, tom­bolt a háború s 1945. január 24-én, Szentendrén, a város kellős közepén, a Dumtsa Je­nő utca 22. szám alatti öreg szerb ház kapuja felett ha­talmas tábla jelent meg ezzel a felirattal: A Kommunisták Magyarországi Pártjának szentendrei szervezete. Rossz volt a felirat, mint később kiderült. De ki tud­ta azt január 24-én? Honnan tudta volna a párt helyes nevét Fáik Lajos, aki a táb­lát szépen megfestette? Sza­bó József, közismert szent­endrei megjelöléssel „a kis Szabó” és Tóth Pali, akik 1919, majd 1932 után annyi­szor megülték a m. kir. ál­lamrendőrség szentendrei fogdáját s annyiszor elszen­vedték a rendőrütlegeket. Csak az 1919-es hagyomá­nyokra támaszkodhattak, ak­kor pedig ez volt a párt ne­ve! De nem is ez a lényeg. 1945. január 24-ére emléke­zünk, arra a napra, amikor sokak örömére, sokak meg­rökönyödésére a tábla büsz­kén megjelent. Szentendrén már karácsony óta, vagyis majd egy hónapja a szovjet hadsereg biztosította a város belrendjét és Saman- koff kapitány, a szovjet vá­rosparancsnok adott engedélyt a demokratikus pártszerveze­tek helyi indulására. 1945. január 24-én még igen kevesen voltak, hatan mind­össze, jó szándékú, apró kis emberek, akikre furcsán, ijed­ten néztek «ágyon sókan — akik azonban valamihez hoz­záfogtak. Ma már tizenöt év történel­mi távlatából tudjuk, hogy becsületes úttörő mun­kát végeztek, s megérdemlik azt, hogy megemlékezzünk ró­luk. Mindössze hatan voltak induláskor, de munkájuk a párt szentendrei indulását jelentette s ez tizenöt év után emlékezésre kötelez bennünket. Uj élet, emberi élet magvát rakták a földbe. Horváth Levente Milyen a kisipar helyzete városunkban? A Kazán-, Víz- és Fűtés­technikai Ktsz-nek és a házi­ipari szövetkezetnek nincsen ipari tanulója. Nem hisszük, hogy mindezt rendbehvalónak találják a vezetők és a tagok. Vagy talán ez olyan szakma, ahol nincsen szükség után­pótlásra? 1959. december 31-én 124 nyilvántartott kisiparos működött a város terüle­tén. Míg az előző évek­ben inkább közületeknek dolgoztak, addig ez a múlt évben megváltozott és inkább a lakosságnak végeztek munkát. Munkájuk ellen csupán egy alkalommal emeltek kifogást, de a kivizsgálás ez alkalom­mal is azt állapította meg, hogy a bejelentés nem fedi a valóságot. Egészséges folyamatként ál­lapítható meg, hogy Szentendre ipari üzemeinek élete, munkája majdnem minden alkalommal szerepel lapunkban. A város kisipara azonban ritkábban. Ezt pró­báljuk most korrigálni, ami­kor röviden áttekintjük kis­ipari termelőszövetkezeteink és önálló kisiparosaink 1959. évi munkáját. Jelenleg hat kisipari ter­melőszövetkezet és egy háziipari szövetkezet mű­ködik városunkban. Ösz- szesen 530 főt foglalkoz­tatnak. Ebből 481 tag, 22 ipari tanuló és 27 alkal­mazott. Munkájuk nagy részét, mintegy 80 százalékát közüle­teknek végzik, csupán a fenn­maradó 20 százalékban elégí­tik ki a lakosság részéről igényelt szolgáltatásokat. Ter­mészetesen ez az arány nem egyforma mindenik szövetke­zetnél. Jó munkájukat az is bizo­nyítja, hogy fennállásuk óta sem mi­nőségi kifogásért, sem a határidőkben vállalt kö­telezettségeik elmulasztá­sáért nem Űzettek Köt­bért. A lakosságnak végzett te­vékenységüknél adódott diffe­renciák elsősorban abból ered­tek, hogy a kisipari termelő- szövetkezetek szívesebben vé­geztek és végeznek munkát a közületeknek. Az ő szempont­jukból az érthető is, mert a felvonulási területek ritkább változtatásával magasabb jö­vedelemhez jutnak. ' Mindez azonban — véleményünk sze­rint"—"ném ok árrá. hogy a lakosságnál szükséges kisebb javításokat elmulasszák vagy nagyon késedelmesen végez­zék azt el. Szerencse, hogy ez nem ál­talános tünet és vannak szövetkezetek, amelyek munkájukat el­sősorban a lakosság igényeire alapítják. Ilyen szövetkezet például a szolgáltató kisipari ter­melőszövetkezet és a ci­pészipari ktsz is. Utóbbi például az elmúlt év- j ben csaknem 8000 pár láb- j beli javítását végezte el a városban. kisiparosaink a szövetke­zetek felé orientálódnak. Az 1959-ben történt 36 megszűnés közül tizenegy kisiparos lépett szövetKe- zetbe, ezenkívül sokan vannak olyanok, akik azért szüneteltetik iparu­kat, mert különböző ktsz- ekben próbaidős dolgozók. A felsorolt pozitívumok mellett okvetlenül meg kell említenünk azokat a hiányos­ságokat, amelyek még mindig megkülönböztetik az itt dol­gozók munkakörülményeit az üzemek dolgozóitól. Gondo­lunk elsősorban a tisztálko­dási lehetőségekre. A jövő­ben a ktsz-ek tagságának és vezetőségének mindent el kell követniök, hogy ezt a problé­mát is megold ják és megvaló­sítsák tagjaik számára az egészséges munkakörülménye­ket. AKTUÁLIS STRÓFÁK Minden egyes utcasarkon megjelent az utcatábla Szentendre egy nagy városnak lett a tökéletes masa. Budapestet is túllépte, jól fejlődünk, nem hiába Hol lakóház nem volt kéznél: élöfára ment a tábla! így a gyermekjátszóterünk beépítetlen kis puszta. Viszont becsületes neve az. hogy Jókai Mór utca! Két vasszeggel beiéverték hát egy vadgesztenyefába Utcanevét, ez ésszerű! — Minden sarkon kell egv tábla! HÍREK a város és a járás életéből JANUÁR 1-VEL Kovács La­jos lett a Szentendrei Gép­állomás új főmérnöke. FEGYELMI ELJÁRÁST in­dított a Szentendre és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a 2. számú izbégi bolt vezetője ellen, mert a záráskor nem zárta be az üzletet. Az arra menő egyik rendőr ezt észre­vette és így az esetleges káro­sodást meg lehetett akadá­lyozni. A MUNKAVERSENY JE­LENLEGI állását és eredmé­nyeit, valamint az üzem szak- szervezetének munkáját tár­gyalta a kocsigyár üzemi bi­zottsága. ÜLÉST TARTOTT január 5-én a papírgyár üzemi taná­csa, melyen az 1959. évi ter­melési eredményeket beszélték meg. megvitatták ezenkívül az állományon kívüliek béralap­jának felhasználását, az üzem kulturális és sportproblémáit. ÚJABB négy papírgyári dolgozó utazott vidékre, ahol termelőszövetkezeti fejlesztési agitációban segédkeznek. IIUSZKA JENŐ Gül Baba című operettjét adják elő január 16-án és 17-én a váro­si tanács nagytermében a po- mázi műkedvelők. Szabálysértési adatok 1959-ből Nem merném azt állítani, hogy a szabálysértési eljárá­sok adataiból pontos következ­tetéseket lehetne levonni az állampolgárok fegyelmezettsé­gére. Azt sem hiszem, hogy a szabálysértési ügyek számából meg lehetne állapítani a tár­sadalmi együttélés szabályai betartásának vagy megszegé­sének fokozódását. Mégis talán tájékoztatást és ,ncmi eligazí­tást nyújtanak a nyilvántar­tott adatok, s — ha már la­punk is rendszeresen közli a szabálysértési híreket — érde­mes összesítetten is foglalkoz­ni velük. A városi tanács szabálysér­tési hatóságához 1959-ben 188 feljelentést tettek. Többet, mint 1958-ban. Akkor 156 volt a szabálysértési ügyek száma. 1957-ben pedig csupán 79. Igaz, hogy csak abban az év­ben alakult meg a város ön­álló szabálysértési hatósága. (Addig az ügyeket a járási ta­nácsnál intézték.) A feljelentések száma egyre szaporodott ugyan, soknak azonban még 1959-ben sem volt mondható. (A járási ta­nács és a rendőrkapitányság jóval nagyobb tömegű ügyet bírál el.) A feljelentések 1959-ben is elég gyakran megalapozatla­nok voltak. Az ügyek közel harmadában nem lehetett ma­rasztaló határozatot hozni. Nagy hányadban rosszak, bi­zonyíthatatlanok voltak tehát a feljelentések. Magas arány­számban kellett feleslegesen zaklatni az érdekelteket. S ok­talan adminisztrációval kellett terhelni az ügyintézőt is. Bizony megszívlelhetnék eze­ket az adatokat a feljelentést tevő szervek és személyek! Vigyázzanak a jövőben, s ál­lításaikat mindig bizonyítékok­kal: okmányokkal, tárgyakkal, tanúkkal támasszák alá. Bizo­nyítékok megjelölése nélkül a feljelentők is eredmény nél­kül fáradnak és vesztegetik idejüket. A bírságolással véget érő ügyek változatosak voltak. A legtöbb személyt köztiszta­sági, közegészségügyi szabály­talanságért kellett megbüntet­ni. Sokan személteitek az ut­cákon, sokan nem érezték kö­telességüknek a járdák elta­karítását. Nyugodtan írhatom azonban, hogy a felelősségre- vonás megtette hatását. 1959- ben tisztábbak, rendesebbek lettek utcáink, útaink. Sok volt a közlekedési szabályta­lanság is. Voltak, akik rossz menetlevéllel, vagy menetlevél nélkül vettek részt a közúti forgalomban. Voltak, akik fe­lelőtlenül mozgó vonatról, HÉV szerelvényről ugrottak le. Maradandó szerencsétlen­ség ugyan nem történt, de mégis — sokak számára — ká­ros volt az ugrálás. A fél, egy- percnyi előnyért esetleg — a tárgyalás miatt — félnapi munkakieséssel, s 20—30 fo­rinttal kellett megfizetniök. Megérte nekik? Nem! De ta­lán mégis igen. Ha többet — akár a bírságolástól való féle­lem miatt is — nem ugranak le mozgó szerelvényről, talán életüket mentik meg, vagy kezüket, lábukat óvják meg a csonkulástól. Előfordultak az év folyamán lopások, rongálá­sok, mezőrendőri szabálysérté­sek. felügyelet nélküli legelte­tések, engedély nélküli faki­vágások, iparjogosítváiny nél­küli tevékenységek, ebtartási szabálysértések, rádió orr-hall­gatások stb. számos változat­ban. Mind-mind bírságot vont maga után. Szomorú tény, de az is előfordult, hogy szülőket kellett megbüntetni azért, mert gyermekeiket munkára fogták, vagy csavarogni hagyták és nem küldték őket iskolába. Az év folyamán kiszabott bírsá­gok összege 8420 forint volt. Nem nagy összeg. Nem volt szigorú a szabálysértési elő­adó. különösen ha figyelembe vesszük, hogy akár egy elkö­vető ellen is ki lehetne szabni 3000 forintos büntetést. De — mi tagadás? — nem voltak nagyobb szabálytalanságok 1959-ben. Az öncélú büntetés pedig mindig káros hatást vált ki. Nem találkozik a közfel­fogás igazságérzetével. Nevelő* visszatartó célját sem éri el a bírságolás. A bírságolt személyek 30 százaléka nem tett önként ele­get befizetési kötelezettségé­nek. Velük szemben végrehaj­tást kellett — vagy kell még — foganatosítani. Az 1960. január 1-től bírsá­golt személyek valószínűleg már nagyobb fizetési készséget fognak mutatni. Amennyiben ugyanis a kiszabott összeget felszólításra sem fizetik be, a bírságot — az új rendelkezé­sek szerint — elzárásra kell átváltoztatni. Az elzárást bíró­sági börtönben kell végrehaj­tani. Oda pedig nem szívesen mennek az emberek. Végeredményben tehát úgy nézhetünk az új év elébe, hogy az állampolgárok fegyelmezett­sége javulni fog. M. L. Levelesládánk tartalmából: VÁRÓTERMET KÉRÜNK A Budakalászi Texttilmű- vekben dolgozó gyermekes anyák nevében a lap hasáb­jain fordulunk az illetékesek­hez. Műszakváltások alkalmávah nap. mint nap szemtanúi le­hetünk, hogy a Szentendre felé utazó édesanyák apró kis gyermekeikkel esőben és most a havat kavaró szélben kény­telenek várni a beérkező vo­natot. Szeretnénk, ha a Buda­kalászi Tanács összefogva a HÉV Igazgatósággal, meg­oldaná problémánkat. Úgy gondoljuk, vállalatunk vezetősége is hozzá tudna se- gítnei egy váróterem építésé­hez. Egy textilmunkás Hogy hogy megy az össze­írás? Mindjárt megmondom... Talán az a legjobb, ha el­mondom, hogyan számláltam meg egyik. C-területi lakott lakás lakóit. Ez pedig igy történt: Közeledtem a házhoz. Már messziről három veszett fe­nevad ugrik a kerítésnek. Bátoriágot veszek, közelebb lépek a kapuhoz. Erre még őrültebb üvöltésbe kezdenek a „házőrzők”. Bekiáltok: — Halló! Valaki! Csak a dühödt ebek ugat­nak. Újra próbálkozom. Is­mét csak kutyaugatás a vá­lasz. Már azon gondolkodom, jobb lesz eliramodni, mert az egyik veszett féreg a kerí­tés tetejére kapaszkodott és mérgében a deszkát rágja. Ekkor azonban bájos női hant. hallatszik az udvarról:■ — Ki az? Sári. Manci Gyurka, elhallgassatok! — Én vagyok — válaszo lom én. — Ki az az én? — kér­dezi ő. Végre megértjük egymást Betessékel. Amint kinyitov a kaput, vágtázva rohan fe­lém a három toportyánféreg Erre én se vagyok rest, usgyi, ki a kapun. Vagy kétszer is­métlődik meg, míg sikerül annyira lecsillapítani a két kutyahölgyet és az egy kutya- tírat. hogy bemehetek a ház­ba. Ahogyan belépek, az ajtó elé telepednek és szörnyű orgonálásba kezdenek ... Gon­dolhatja, milyen könnyű így kérdéseket feltenni. De várjon csak! Most jön Szentendrei Kocsigyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES GÉPIPARI TECHNIKUST. Keres továbbá kovács szak­munkásokat. Jelentkezés a vállalat személyzeti osztá­lyán reggel 8 órától 14.30-ig. Egy dühös mmlálóbhtm nyilatkozik a legfelháborítóbb! Olyan csapzottan, amilyenné azok a veszett dögök tettek, beme­gyek a felülvizsgálómhoz. s az, ahelyett, hogy megdicsér­ne, ezt mondja: — Megkergültél? Miféle zöldségeket írtál. össze-visz- sza? — Kikérem magamnak! — háborodom fel. A felülvizsgáló azonban fi­gyelemre sem méltat, tovább mondja: — Ki hallott már hajadon férfiról? Meg aztán hogyan lehet egy hajadonnak három élő gyermeke, aki még egy­szer sem szült?... És mi az, hogy önálló fövámtiszt? Meg, hogy a szoptatós dada betaní­tott munkás? Nahát!... És beszél, beszél... Hát.. Maga csak ne röhögjön! És vegye tudomásul: nem je­lentkezem számlálóbiztosnak — legalább tíz évig! Alászol- gáj a! JÓL SIKERÜLT kórus- hangversenyt rendeztek ja­nuár 9-én Szentendrén a szentendrei, budakalászi, po- mázi szerb kórusok. U.1 VEZETŐSÉGET válasz­tott az elmúlt héten a város egyesült termelőszövetkezete. ÚJABB irodalmi előadást rendez január 23-án a kul- túrotthonban a járási könyv­tár baráti köre. A FILMSZÍNHÁZ műsora: 18—20-ig: Cabiria éjszakái (olasz film); 21—24-ig: Sze­gény gazdagok (magyar film); 25—27-ig: Vörös tinta (magyar film). Matiné: 17-én: Roko­nok. A VÁROS ÜGYELETES ORVOSA január 17-én (va­sárnap) dr. Göllner Pál. SZENTENDRE járás terüle­tén január 17-én ügyeletes ál­latorvos dr. Kátai Vince kör- állatorvos, Pomáz. Telefon: 283. FELHÍVÁS! Értesítjük a város lakossá­gát, hogy azok a gyermekek, akik 1959. decemberében Sabin I. védőoltásban részesültek, Sabin II. védőoltást január 21, 22-én kapnak. Az oltás helye Rákóczi Ferenc u. 7. Tisztior­vosi hivatal. Nagygyűlést tartanak a város asszonyai életének, fellendítése érdeké­ben. Közreműködésüket, se­gítségüket fogja kérni az if­júság nevelése, erkölcsi, óvo­dai feladatok, művelődésügyi problémák megoldásánál. Hiszünk abban, hogy asszo­nyaink mindannyian ott lesz­nek ezen a gyűlésen, mert egyiküknek sem közömbösek a megoldásra váró problé­mák. Levéllel fordult az MSZMP városi bizottsága a város asz- szonyaihoz. Ebben kéri őket, vegyenek részt azon a nagy­gyűlésen, amelyet január 18-án (hétfőn) délután öt órá­kor tartanak a városi tanács nagytermében. A nagygyűlés célja, hogy a város aszonyait tömörítse és összefogja a város társadalmi í í Látott mar maga, uram, % örült spanyolt? Nem? Akkor $jól nézzen rám! Hogy miért % vagyok őrült spanyol?... íMert jelentkeztem számláló- £ biztosnak... Mit mond? Hogy t pénzt kapok érte ? ... Hát tide figyeljen! Inkább vétet- t tem volna ki az egészséges | vakbelemet, mert akkor is t könnyebben jártam volna ... ^ De mondja csak! Tudja ma- 't ga egyáltalán, mi az a nép- ^ számlálás? Ide hallgasson!... Í Először is adnak az embernek íegy olyan rakás papírt, hogy í csupán annak a cipelésétől % sérvet kap, aztán kiosztanak í számára egy C-területet... % Persze, uram, maga azt £ sem tudja, mi az a C-terü- ^ let? Az jóember, egy olyan hely. ahol főleg sárral, ruhá- 'r, ba akaszkodó bojtorjánnal, nadrágcibáló ebekkel, de leg- ^ kevésbé emberrel találkozni, í a házak több órányi járásra t vannak egymástól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom