Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-14 / 11. szám

PEST

MEGY

k^Clrlap

I960. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK

Beszélgetés a munkásvonatokról

Száműzték a „boci-pullmann"-okat — Minden szerelvényt fűtenek - Kérés a MÁVAUT-hoz

Naponta több tízezer ember utazik a megye és a főváros gyáraiba, munkahelyére. A megyéből a fővárosba, innen pedig a megyébe járó munkások elszállítása nem kis feladat. Ennek legnagyobb része a vasút vállára nehezedik. Ezért felkerestük Géringer Ferenc elvtársat, a MÁV Budapesti Igazgatósága forgalmi főosztályvezetőjét, hogy mondja el, hogyan oldják meg ezt a nagyon fontos feladatot.

— Naponta körülbelül 350 személyvonat érkezik Budapest fő pályaudvaraira és körülbelül ugyanennyi indul. Ezeknek a vonatoknak 80 százaléka munkásokat hoz vagy visz. A forgalom legjelentősebb része Pest megyei viszonylatban bonyolódik le — kezdte tájékoztatóját Géringer elvtárs.

Elmondta, hogy bár nehezen, de azért biztosítani tudják, hogy a munkásvonatok 96,5—97 százalékban menetrend szerint közlekednek.

Mindennap grafikonokon rögzítik valamennyi vonat közlekedési adatait. Ez lehetővé teszi, hogy ha szükségessé válik, napközben is azonnal meg tudják tenni a szükséges intézkedéseket. A napi összesített adatokból pedig megfelelő következtetéseket vonnak le, amelyek alapján aztán végrehajtják a szükséges változtatásokat.

— Nagyobb késések csak ilyenkor télen, váratlan havazás esetén fordulnak elő, mint ahogyan most is történt.

A váratlan és gyors hideg több helyen zavarokat idézett elő a jelző- és biztosító berendezésekben, de már mindenütt elhárították az akadályokat

— mondotta^ '

A kérdésre, tudják-e biztosítani ezeknek a vonatoknak a fűtését, így válaszolt:

— Minden vonatot fűtünk. A hosszabb szerelvényekre hátul is kapcsolunk fűtőkazánt. Ennek ellenére a villamos vontatási! vonatokon előfordul, hogy egy-egy kocsi hideg. Ez a

— szerencsére ritka — jelenség abból adódik, hogy egy-egy alkalommal kéttengelyes kocsit is kénytelenek vagyunk beállítani a szerelvénybe. Ezeket pedig villannyal nem lehet fűteni, csak gőzzel. Persze, ez csak a legvégső esetben fordul elő. Villamos vonalainkon általában négytengelyes, villannyal (fűthető kocsikat közlekedtetünk.

— Általában milyen kocsikból állnak a munkásvonatok? — érdeklődtünk tovább.

— Tavaly még szerepeltek nyilvántartásunkban a munkásvonatok, de az idén ennek már nyoma sincs. Valamennyit személyvonatként tartjuk nyilván. Látszólag ez formai dolog, de tartalmat is takar, mert

munkásvonataink egyáltalán nem különböznek a többi személyvonattól.

Elmondta Géringer elvtárs, hogy a dolgozók körében „Csörgő“-nek titulált, Cegléd—Vác között közle- j kedő munkásvonat teljes egészében a Dunakeszi Járműjavító készítette új, modern Bah-kocsikból áll. A többi fővonalon is többségében négytengelyű kocsikat közlekedtetnek.

— A legrosszabb kocsik, amelyek a MÁV Budapesti Igazgatósága területén közlekednek, kéttengelyesek. Igaz, hogy régi típusúak ezek a kocsik, de elég kényelmesen lehet bennük utazni, különösen kis távolságokon — mondotta.

Tréfásan megjegyezte, hogy az úgynevezett „boci- pullmann”-okat végleg száműzték az igazgatóság területéről.

Ezeket már vagy átalakították vagy még átalakítás alatt állnak.

— Mégis, miért került néha- néha egy-egy szerelvénybe ilyen eltévelyedett „fekete bárány?” '

— Előfordul, hogy a vidéki igazgatóságok a nagyobb ünnepek alkalmával megnőtt forgalom lebonyolítása érdekében beállítanak a szerelvénybe egy-egy E-kocsit. Ezeket azonban nagyon sürgősen visszaküldjük a „feladónak” — mondottá.

Arról is érdeklődünk, milyen panaszokkal fordulnak leggyakrabban az igazgatósághoz a dolgozók.

— A legkülönbözőkkel — mondotta Géringer elvtárs. Előfordul, hogy nincs fűtve a váróterem, udvariatlan a kalauz stb. A legtöbben mégis azért panaszkodnak, mert az autóbuszok lekésik

a csatlakozást és nem várja meg őket a vonat.

— Ezúton is szeretnénk a MAVAUT figyelmét felhívni arra, \ hogy forgalmi szolgálattevőik

jelezzék az állomásokon, ha valamelyik autóbusz néhány percet késik.

Ilyen esetben a vonat megvárja az utasokat. Ha szorosabbá válik közöttünk az együttműködés, tovább tudjuk javítani a dolgozók utazási körülményeit — fejezte be tájékoztatóját Géringer elvtárs.

— fi —

Tíz év múlva győznek a kereskedelmi atomba jók |

A hamburgi adomhajpzäsi 4 konferencián szakértők megái- \ lapították, hogy az atomhajtá sú kereskedelmi hajók 1S10- [ hgn már felveszik a versenyt a „klasszikus" kereskedelmi flottával.

TECHNIKA. OH!

Egy New York-i mérnök „csodálatos bölcsőt” szerkesztett; a kisbaba sírására egy elektromos szerkezet a bölcsőt rin- gás’oa hozza. Amennyiben ez nem jár a kívánt eredménynyel és a gyermek továbbra is sír, bekapcsolódik egy hang-1 szalag és bölcsődalt „sugároz”, j Ha elhallgat a bébi, elhallgat- a hanglemez és automatikusan -g megszűnik a ringatás is.

Mit tárolnak most az ország jégszekrényeiben: a hűtőházakban?

Az Élelmezésügyi Minisztérium Hűtőipari és Raktárgazdálkodási Igazgatóságához hét nagy hűtőház tartozik, ezekben tárolják a gyorsan romló és mélyhűtött élelmiszereket. Mit tartalmaznak most ezek az éléskamrák? — erre a kérdésre a következő választ adták az Élelmezés- ügyi Minisztériumban:

Most zárták a hús tartalékolásának fő idényét. Hűtőházaink

kétszer-háromszor annyi húst tárolnak, mint tavaly.

Ez arra jó, hogy amikor a vágóhidak nem szállítanak elegendő mennyiségű húst, a készletekből küldhessenek az üzletekbe. Raktároznak sertés-, marhahúst és baromfit, ezenkívül zsírt is. A vadhús tárolása a vadászati idény végével befejezéshez közeledik. A nyulak, vaddisznók, fácánok és más lőtt vadak amúgy sem sokáig időztek a hűtőházakban, mert hamar elszállították őket a húsboltokba, a vendéglátóhelyek konyháira és a külföldi megrendelőkhöz.

Találhatók az ország nagy jégszekrényeiben tejtermékek, friss és mélyhűtött gyümölcsök is. Különösen Budapesten, de még a vidéki városokban is sok családnál megszűnt a téli alma eltevé- se. Feleslegesnek tartják az ezzel való bajlódást, mert az üzletekben igazán olcsón és állandóan kapható a szakszerűen tárolt, zamatos alma.

A házi almaelrakást most részben a hűtőházak pótolják, amelyekben az idén több mint 600 vagonnal tettek el.

Ebből karácsony előtt mintegy 200 vagonnyit szállítottak a boltokba, de a jelenlegi készletek még mindig olyanok, hogy továbbra is jó ellátásra lehet számítani, a tavaszig tudnak szép, friss almát küldeni az üzletekbe. A háziasszonyok már megszokták azt is, hogy rendszeresen kapható a sokféle gyorsfagyasztott gyümölcs, amelyekből naponta 60—70 mázsa kerül forgalomba.

Az élelmiszereken kívül előre gondolva a nyárra — jeget is tárolnak.

A kőbányai pincékben ezek- ^ ben' a napokban kezdik meg ^ a jég raktározását, hoe Á majd a kánikula idején, ami- <: kor a jéggyárak nem győzik ^ a munkát, ezekhez a készle- ^ tekhez nyúlhassanak. A kőbá- j nyal pincékben előrelátható- ^ lag 800—1000 vagon jeget rak-^ tároznak el. 8

„Halála” előtt a két és fé! mázsát is meghaladta ez a „malacka”. Lesz belőle kolbász, szalonna és még sok finom falat bőven

(Gábor Viktor felv.)

Egy cikk - két válasz- ÉS A VÁLASZOK VÁLASZA

— Ne meresztgesd potyka szemedet!

Lapunk 1959, december 20-i számában Miért mostoha- gyerek az Abonyi Téglagyár címmel cikket írtam, amelyben a gyárban fellelhető, elsősorban a munkások szociális ellátottsága szempontjából fontos, megszüntetendő hiányosságokat említettem meg. A cikkre — és ez örvendetes — két helyről is válasz érkezett.

Az Építésügyi Minisztérium Tégla- és Cserépipari Igazgatóságának vezetője, Kania István elvtárs többek között így ír:

„A cikkíró kifogásolja a téglagyárban található sarat és a gyár bekeritetlenségét. A helyzet az, hogy a téglagyárak kilencven százalékban nincsenek bekerítve és ha esik az eső, minden téglagyárban sár van Magyarországon is és külföldön is.

A cikkíró annak tulajdonítja a szociális létesítmények hiányát, hogy az Abonyi Téglagyár a Szolnok megyei Téglagyári ES-hez és nem a Pest megyei Téglagyári ES- hez tartozik. Ez helytelen megállapítás, mert a Pest megyei Téglagyári ES telepein sincs mindenütt fürdő és öltöző és az ország számtalan téglagyárában szükséges, hogy fürdőt, öltözőt és ebédlőt építsünk. Az ipar beruházási tervei évenként két- három fürdő, öltöző és ebédlő építését teszik lehetővé. Azt, hogy melyik téglagyár mikor kapjon fürdőt, öltözőt és egyéb szociális berendezést, nem az egyesülés vagy a vállalat vezetői döntik el, hanem különböző ipari szempontok figyelembe vételével a téglaipari igazgatóság.

Az sem lebecsülendő, milyen fejlesztést kapott ez az üzem, mert az államosításkor egy rozoga kemencéből, pár düledező szárítóból, s egy nagyon elhanyagolt bányából állt. Jelenleg gépesített bányája van, villamosítva van az üzem, megfelelő gyártó berendezése és jól működő kemencéje van. Azonkívül növekedett a szállitóterülete is.”

A cikkre reagált Iffy László elvtárs, a Szolnok megyei Téglagyári Egyesülés igazgatója is. Többek között ezeket írja:

„A cikkben egész sor jó szándékú megállapítás van. amelyek célja, hogy a párt- határozatnak megfelelően növekedjék a dolgozókról való szociális gondoskodás, szaporodjanak a dolgozók egészsé- I gét, tisztaságát és mvnkahe- I lyének biztonságát célzó létesítmények, munkásétkezök. Ezekkel a megállapításokkal egyetértek.

Az egyesülés munkáját nem lehet lemérni egy telepen keresztül, sőt helyesen értékelni a téglagyárak helyzetét csak akkor lehet, ha országos szinten nézzük azokat.”

Lev ele további részében Iffy elvtárs általánosságban elemzi azt a helyet, amit az ország iparában az építőanyagipar elfoglal és kifejti azon nézetét, hogy az aránytalanul háttérbe szorul. Majd így ír:

„Még számtalan hiányosság van az egyesülésnél. Ezek leküzdésére milyen eszközeink vannak? 1960-ban a vállalatfejlesztési alap, amelyből a legsürgősebb termelést szolgáló beruházást és a legégetőbb szociális beruházást fedezni tudjuk, 150—200 ezer forint. Nem kell különösebb szakismeret ahhoz, hogy megállapíthassuk, ez a legsürgősebb teendők elvégzéséhez is kevés. A megoldás az, hogy az építőanyaggyártó ipar országos szinten is kapja meg az öt megillető rangsorolást, illetve beruházásokat, s akkor az abonyi telep szociális létesítményei, de az egyesülés egyéb telepei is megjavulnak. Felvetette a cikk, hogy a Tiszaföldvári Téglagyár kisebb, mégis korszerű. A magyarázat kézenfekvő. Az egyesülés Abonyt az államosítás során úgy vette át, hogy présháza bedülő- félben volt, szárítószíne pedig jóformán semmi. Hogy üzemeltetni tudjuk, az akkori beruházási keretnek és az ország pénzügyi helyzetének megfelelően helyreállítottuk és dolgoztunk vele. A tiszaföldvári présház megépítése 1954-ben történt, nyilvánvalóan jobb pénzügyi körülmények alapján és így Tisza- földvár modernebb is.”

Levele végén Iffy elvtárs tiltakozik az ellen, hogy az abonyi telepet azért hanyagolják el, mert attól tartanak. hogy az Pest megyéhez kerül. Az elmaradás okai a fent elmondottakban keresendők.

A válaszokkal teljes mértékben egyetértek. Hogy az újságíró mennyire jó helyen tapogatott, azt mindennél jobban bizonyítja a cikk visszhangja, és az, hogy ezekkel a problémákkal országos szinten is mielőbb foglalkozni kell. Amellett azonban most is kitartok, hogy egy kis jóakarattal és körültekintéssel az egyesülés vezetői és a telepek vezetői nagyobb rendet teremthetnek portájukon, így például némi salakozással megszüntethetik a kerékagyig érő sarat, nagyobb rendet és tisztaságot tarthatnak a szárítóterületeken, beállíthatnak még egy-két öltözőszekrényt, biztosíthatják az ütött-kopott, lyukas lavórok kicserélését, a korhadt lábrácsok megjavítását. Mindezek nem nagy összeget, hanem körültekintést, jóakaratot igénylő „beruházások”. Az újságíró is. az illetékesek is tisztában vannak azzal, hogy nagyobb beruházások megvalósítása nem megy egyik napról a másikra. Valamennyien tudjuk, hogy mihelyt az ország gazdasági helyzete megengedi, sor kerül arra is. De addig is joggal követelik a dolgozók a fentebb említett hibák megszüntetését és azt hiszem, egyet kell értenünk abban, hogy igazuk van.

Mészáros Ottó

Kertészeti vitanapot és tapasztalatcserét rendeznek Dunaharasztin

Vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel Dunaharasztin, a községi tanács nagytermében, kertészeti vitanapot és tapasztalat- cserét rendeznek. A tanácskozáson részt vesznek a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályának képviselői, a Magyar Agrártudományi Egyesület kertészeti munkaközössége, a dunaharaszti. a dunavarsá- nyi, a kispesti, a pestlőrinci, a törökbálinti és az üllői kertészeti és szőlészeti szakkörök,

valamint az ezüstkalászostanfolyamok hallgatói.

A bevezető előadáshoz — amely a kertészet időszerű kérdéseivel és feladataival foglalkozik — hozzászólnak a községek legjobb eredményt elért arany- és ezüstkalászos gazdái. Ebéd után — amennyiben az időjárás lehetővé teszi — kertészeteket látogatnak meg, majd a kora esti órákban kertészeti témájú mezőgazdasági szakfilmeket tekintenek meg a részvevők.

Miért nem mehet át a pótkocsis busz a tahi hídon?

gatóságról kapott tájékoztatás szerint — a közeljövőben kicserélik ugyan 15 tonna terhelést engedélyező táblákra, azonban a pótkocsis szerelvények önsúlya 12.76 tonna üresen is, 45 utassal pedig megközelítené a 18 tonnát.

Pótkocsi nélküli és a kérelem teljesítésére felhasználható autóbusz a szóbanforgó időben szintén nincs a közelben. Ilyet a meglevő és évek óta bejárt járatokból — az azokat használó többi utas sérelme nélkül — kivonni nem lehet és nem is volna ésszerű, mivel az a szóbanforgó — a szentendrei 600 órás műszakkezdéshez közlekedő — járat pótkocsis szerelvényének pótlására nem is volna elegendő.

így az egyedüli megoldás az, hogy a jövő évben a hazai felhasználásra előirányzott új autóbuszokból egyet a 16. sz. AKÖV részére a Dunakanyar forgalmának megerősítéséhez kiutalunk és azt reggel a kért járatban indítjuk Tahitótfaluból. Az új kocsi forgalombaállításának közelebbi időpontját azonban még nem tudjuk közölni, mert az egyrészt az Ikarus-gyár ütemtervétől függ, másrészt sorrendben jelentős számit olyan kielégítetlen igény van az országban, amelyet előbb kell teljesíteni”.

Bár nem hisszük, hogy ez a válasz teljes megelégedést kelt majd az érdekeltekben — mégis — a végleges intézkedésig el kell fogadniuk. Reméljük. hogv az 1960-as év ezt a kívánságukat is teljesíti

Régi problémája a tahitót- falui lakosoknak, hogy a Duna két partját összekötő hídon nem megy át a pótkocsis MÁVAUT-busz. Esőben, hóban, vagy tűző napon egyaránt egy kilométert kell gyalogolni át a tahi végállomásra. Most újabb levélben érdeklődtek, mikorra várhatják, hogy ez a számukra kényelmetlen helyzet megszűnjön. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium válasza közli, hogy „a szentendrei Duna-ág fölött átvezető híd közúti pályája mindössze egy nyomtáv szélességű, tehát azon sem szembe jövő járművek egymásnak kitérni, sem egy- irányban haladó járművek előzni nem tudnak. Ez a tény, főként a téli ködös éjszakákon, meglehetősen nagymérvű baleseti veszélyt jelenthet... A levélben említett járatban pótkocsis autóbusz-szerelvény közlekedik. Ennél természetesen még nagyobb mértékben fennforogna a baleseti és elakadást veszély a hídon való áthaladás esetén, mint az egyedül közlekedő gépkocsiknál. Pótkocsis szerelvénnyel ugyanis nemcsak hogy kitérni és megfordulni, hanem — a műszaki adottságok miatt — visszatolatni sem lehetne a hídon.

Ezen túlmenően, a híd teherbírása sem teszi lehetővé a pótkocsis autóbusz-szerelvények utasokkal való áthaladását. A hídfőknél levő és a jelenleg 12 tonna teherbírást feltüntető ielzöt'Wákat — a KPM Budapesti Közúti Igaz-