Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-09 / 289. szám

Anyukám, nézd, kerékpározom! • A REST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA > I. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM 1959. DECEMBER 9. SZERDA Aí elmúlt pénteken ülést tartott Gyomron a községi ta­nács. Napirend előtt Kispál Margit, a helyi OTP-fiók veze­tője számolt be a fiók munká­járól, a takarékossági mozga­lom állásáról. A községfejlesztési állandó bizottság tevékenységéről Ró­naszéki Ferenc áb-elnök adott számot. A sokoldalú, széles lá­tókörű, kulturált beszámolót nagy megelégedéssel fogadták a tanácstagok. Kitűnt a beszá­molóból, hogy eddig 320 ezer forint — a tervezettnek 97 szá­zaléka — folyt be a közséfrej lesztési alapra, s ennek 76 szá­zalékát felhasználták betonjárdák tervezésére és megépítésére, utak salako- zására, strandon a gát megerősítésére, kapu és kerítés készítésére, vala­mint a sportkör támogatá­sára. Hétezer forint értékű társa­dalmi munka elvégzését vették be a községfejlesztési tervbe, ám ennél sokkal többet, mint­egy 54 ezer forint értékű mun­kát végeztek el a lakosok. Kü­lönösen sok társadalmi munkát végeztek a Széchenyi utca la­kói és a KISZ-szervezet tagjai. A tanácsülés jegyzőkönyv­ben dicsérte meg Gondos István tanácstagot. Kulich Lajost, a járási tanács dol­gozóját, valamint a községi KISZ-szervezetet a társa­dalmi munka szervezésé­ben és lebonyolításában végzett odaadó tevékeny­ségükért. Szó esett a további község- fejlesztési tervekről is. A ta­nácstagok kérték, hogy a téli szezonban feltétlenül haszno­sítsák a strandot, nyissák meg a jégpályát. A jövő évben foly­tassák a strand korszerűsíté­sét: alakítsák ki a gát végle­ges formáját, építsenek zuha­nyozót és újabb kabinokat. A közsólfejlesztés középpontjá­ban továbbra is az utak, jár­dák rendbehozatala álljon. Szewczyk Ede, az ipari ál­landó bizottság elnöke arról számolt be, hogyan dolgoznak a kisipari termelőszövetkeze­tek, a sütőipari vállalat és a magánkisiparosok. Elmondotta, hogy a községben 83 kisiparos tevékenykedik, akik 18 tanulót tartanak. A tanulókkal általá­ban megfelelően bánnak, csu­pán egy kisiparost kellett uta­sítani a tanulóval kötött szer­ződés betartására. 13 magánfu­varos működik a községben. A vizsgálatok több esetben meg­állapították, hogy a menetle­velet nem alkalmazzák, s ma­gasabb fuvardíjat számolnak. A kisipari szövetkezetek munkája általában kielégítő: anyagilag rentábilisak, tervü­ket teljesítik, munkával el vannak látva. Baj van azonban a szövet­kezetek dolgozóinak szo­ciális ellátottságával, és a lakosság szükségleteinek kielégítésére irányuló munkákkal. Ezen a téren a Vegyesipari Ktsz-ben legjobb a helyzet, el­végzett munkájuk 40 százalék­ban közvetlenül a lakosság idé­nyeinek kielégítésére szolgált. A Vasipari Ktsz 95 százalék­ban a közületek, 5 százalékban a lakosság részére dolgozik. Még rosszabb a helyzet az Építő Ktsz-nél: termelési ér­tékének csupán 2 százalékát teszi ki a magánosok részére végzett munka. A Szabó Ktsz pedig csak a közületek számá­ra dolgozik. Pedig a lakosság igényelné a szövetkezetek munkáját: kü ö- nösen motorjavítás, kerítés­készítés, rádiójavítás, üvegezés terén, s igen r.agy szükség volna egy mértékutáni szabó­ságra is! — A KÖZSÉGEEJLESZTÉ- SI terv teljesítéséről tárgyal 44-én, hétfőn a Monori Köz­ségi Tanács \r. b. Ugyanezt a kérdést tűzi napirendre 17- én a tanácsülés. Újabb sikerek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében Az elmúlt héten tovább folytatódott a dolgozó parasz­tok tömeges belépése a termelőszövetkezetekbe. Járásunk területén különösen Mende községben vannak szép eredmé­nyek, de más községekben is jelentős a belépők száma. Két hét alatt járásunkban 270 család lépett a közös útra, mintegy 1800 hold földdel. Kettős ünnep Yecsésen Cukrászati kiállítás Monoron ísgsses >»w8s' i - SSaNawJ ADALÉKOK MONOR TÖRTÉNET ÍRÁSÁHOZ Hová vezetett a titkos alagút? Mit tud a szájhagyomány a törökvilágbeli alagútról Vály Gábor cukrászmester vezetésével 70 féle készítményt remekeltek a kiállításra A zsűri tisztét gimnazisták és úttörők töltöttek be (Mészáros Imre felvételei) csőkben vajúdik, azonnal jöj­jenek az elvtársak!” — mon­dotta egy izgatott hang. Rövid készülődés, s máris indul a kocsi! A sürgős, életveszélyt jelentő, négyszögletes piros zászló is kikerül a kocsira! Idejében érkezünk a gombai kövesút és a Tetepusztába el­ágazó útkereszteződéshez. Lo­vas-kocsival hozták idáig a kis­mamát, mert autónak túlságo­san sáros, kátyús az út. Gyor­san feltesszük a hordágyat s a tenyérnyi helyen máris meg­fordulna a gépkocsi, de meg­csúszik és két kerékkel az árokba „ül”. Nincs idő az óbá- gatásra. A tológörcsök erősöd­nek —! Amíg a gépkocsiveze­tővel félrevonulunk, Ványai József mentőápoló szakszerűen, sterilen, egészséges fiúgyerme­ket segít a világra. Együtt örü­lünk a nagy eseménynek. Nemsokára rá kihúznak ben­nünket az árokból és éjjel egy órakor a boldog kismamát és az újszülött csecsemőt letesz- szük a monori szülőotthonban! A mentőállomáson már vár az újabb telefonértesítés. Esz­méletlen beteghez hívnak Mo- nori-erdőre. Középkorú, 50 év körüli asszonyt találunk a megadott cím alatt. Ki a be­teg, s mi történt?! -— kérdez­zük. S most kapjuk a legvá­ratlanabb és legbosszantóbb választ. „Jaj, édes leikeim, én vagyok a beteg, felizgattam magam, mert megdöglött a kecském!” Mit lelhet erre vála­szolni .. .? Idegcsillapítót adunk és megyünk. A kihfvás indokolatlan. K. J.-nének meg kell fizetni a költséget! Amint a műútra fordulunk, megállítanak. Baleset történt a Rétesnél — mondják! Mire odaérünk, már nagy a csődü­let! Egy lovas-kocsiba belésza- ladt a hátulról jövő tehergép­kocsi! A 45 év körüli paraszt- embert a mentőápoló nyomban kezelés alá veszi. A súlyos fej­sérülés erősen vérzik és egyik lába meg-megnyaklik! A men­tőápolónak gyanús az eset és nem elégszik meg a gyors vizsgálattal — tüzetesebben is szemügyre veszi. Le kell vágni a csizmát — mondja, és már is cselekszik. Spriccel a vér és nyílt törés tárul elénk. Az eset mindent összevéve sú- lyos! Ha nem érünk idejében kórházba, a sérült elvérezhe­Úton az MA/0380-as monori mentőautóval tik! S most jön a csoda! Durá- kovics elvtárs, a mentőautó vezetője, 22 perc alatt viszi be a kocsit a budapesti Rókusba; Elismerésemet szerényen uta­sítja vissza, hiába, ez nála ter­mészetes. Visszatérésünk utón alig pi­henünk meg: jelentik, egy fér­fi a kútba esett, nem messze a mentőállomástól! Mire oda­érünk, az illető férfit a szom­szédok már kihúzták a kútból; Ittasan, és a bő vízfogyasztás­tól alig lélegzik! A mentőápoló hanyatt fekteti, lábát magasra emeli, s csak úgy dől belőle a víz. Rövidesen magához tér; Orvosi beavatkozásra most már nincs szükség — haza­visszük. S így megy ez, amíg meg­virrad! Állandóan úton va­gyunk! Hat órakor fáradtan, álmosan szállók le a kocsiról; — Viszontlátásra elvtársak! —- köszönök el. — Erőt, egészsé­get — válaszolják! — miköz­ben felberreg a telefon!..; Hörömpő József A HÉTKÖZNAPBÓL ELLESVE... Monori népboltban történt az eset. Kiszolgálás közben — nagyobbára férfiak vár­tak — leendő kismama ér­kezett a népboltba. Mivel nem kívánt mást vá­sárolni. mint egy cipőfűzőt, állapotára való tekintettel, bátor volt soron kívül kér­ni. Ámde a kis, szőke kiszol­gáló nem méltányolta álla­potát. Szegénynek várnia kellett, ami bizonyára nehe­zére esett! Kedves jelenlevő férfitár­saim! Nem szégyellik az esetet? Úgy gondoljuk, egy terhes anya segítése min­denkire kötelező, még akkor is, hogyha Monoron, a nép­boltban vagyunk! Kedves felszolgáló kartárs­nő! Nem gondolja, hogy a női szolidaritás, az emberség többre kötelez? H—. Fél éjszakát töltöttem el a monori mentőautón és figye­lemmel kísértem személyzeté­nek példás, lelkiismeretes munkáját, mellyel emberéletek megmentésén fáradoznak. Ri­portomban erről az útról kívá­nok beszámolni kedves olva­sóinknak és róluk szeretnék szólni a szerény, csendes sza­vú, biztoskezű emberekről, akik éjjel-nappal, három mű­szakban végzik fárasztó mun­kájukat. Éjjel 12 óra 05 perckor éle­sen berregett fel a telefon a monori mentőállomáson. ,.Te- tepusztán, B. L.-né szülési gör­az épületben alakult meg az úri kaszinó. A kaszinóban kez­detben nem volt bormérés. — A Korona-vendéglőben, a jelenlegi ruházati bolt helyén — mondotta a tavaly 85 éves korában elhunyt Szurok Lidi néni — a Bertholdi kocsmában szolgáltam kislány koromban. Gyakran láttam, hogy a Icaszi- nóból iszogatni az urak a föld alatti alagúton jöttek át a kocsmába. Az alagútról a hajdani úri­házak híres főzőasszonya. Bo­járt Liszka így mesél a Zsuzsi testvérétől hallottak alapján: — Az egri káptalan tiszt­tartói lakból alagút vezetett át a plébániára. Az úriszék ülé­sei idején ezen keresztül jár­tak az urak ebédelni a plébá­noshoz. hogy elkerüljék a ka­puk előtt ácsorgó népek bá­mészkodó sát. — Az alagútnak a Bertholdi kocsma felőli feljáratát (a je­lenlegi fmsz-raktár) Török kő­műves — emlékezett vissza Szurok Lidi néni — a tűzoltó­zászló avatása idején (1898) betömte, befalazta. Volt-e alagút, hová vezetett,* a Bertholdi kocsmába, vagy a plébániára, vagy mind a két helyre —. kideríteni a törté­nészek feladata. Szűcs Dénes A monori pártház építkezésénél egy bolthajtásos, oldal kürtővel ellátott le­járatot találtak, mely az utca frontig ter­jedt. i A régi kúriákból, falusi ud- I varházakból a török világban j alagutak vezettek ki, hogy a j lakók idejében elmenelcülhes- j senek a támadók elől. ! Ilyen kúria volt Monoron a Ijelenlegi pártház épülete. [ Hosszú időn keresztül az egri ! káptalan tiszttartója lakta. I Feljegyzések szerint olyan nagy úr volt, hogy a szemben levő templomba ünnepnapo- i kon négylovas hintán tette : meg a néhány méteres utat, i ha pedig gyalog ment át az i Urat imádni, akkor éles, ki- j vont karddal előtte és mögötte í 2—2 huszár haladt. I Később itt ülésezett az év t bizonyos napjain az úriszék. : Itt ítélkeztek jobbágyaik felett \ a földesurak. Az úriszék bör- • tönei is itt voltak a ház piac- tér felé néző frontján. Az í épületnek ezt a részét még a \ 9ü-as években is börtönnek \ használták Kajli Imre bácsi í elbeszélése szerint. Az épület- í vek azon a részén, ahol az j öreg fa. rádőlt, a kőművesek \ az ANNO 1738 feliratot lalál- [ ták. Az úriszék megszűnte után A gyermekbénulás vírusá­nak három típusa van. ennek megfelelően az oltóanyag is háromféle. Ezeket küíön-kü- lön, körülbelül öthetes időkö­zönként alkalmazzák. Az ol­tásban az 1945. szeptember 1 és 1959. augusztus 31 között született gyermekek részesül­nek. Első ízben az I-es tí­pusú szelíd törzset tartalmazó Sabin-íéle vakcinával törté­nik az immunizálás. Járá­sunkban az első oltásokat de­cember 15 és lfi-án hajtják végre. Az oltóanyagot szájon ké­prészül! adagoljál:, tehat az i immunizálás nem oltás, ha­lnom etetés útján történik. £ Kanalat mindenki vigyen ma- í gával! A gyermekbénulás meg­előzésére hazánkban 1957 óta alkalmaztak védőoltásokat Salk-vakcinával. A tapaszta­latok alapján azonban megál­lapították, hogy a Salk-vak­cina nem ad százszázalékos védelmet és a védettség a vártnál rövidebb ideig tart. 1959-ben Pest megyében 260 gyermekbénuiásos meg­betegedés fordult elő. A jár­vány megismétlődésének el­kerülésére alkalmazzák or­szágszerte a Sabin-féle vakci­náidat. amely az eddigi ta­pasztalatok szerint tökéletes védettséget biztosít Tájékoztató a gyermekbénulás elleni Sabin-féle immunizálásról Sok társadalmi munkával segítette a lakosság a községfejlesztést — is kihasználják a strandot: megnyílik a jégpálya A qyömrói tanácsülés anyagából Lapunk július 1-i számá­ban ínunk Szűcs Lacikáról, akit a gyermekparalizis hosz- szú évekre ágyhoz láncolt, de az orvostudomány szívós, ál­dozatkész munkája vissza­adta mozgásképességét. Jú­liusban azt írtuk, hogy már járni tanul. Most örömmel közöljük a képet, amelyen már kerékpározni láthatjuk öt. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX’ melyet Brinzik László készí­tett. Baranyi László, a népfront titkára, beszédében József At­tila életét, munkásságát is­mertette röviden. A kultúrház eddigi mun­kája azt bizonyítja, hogy méltó József Attila nevéhez. Négyezer kötetes könyvtára van, kilenc szakcsoportja mű­ködik. A Hazafias Népfront kez­deményezésére megindult a József Attila olvasómozgalom. Kár, hogy a vecsési KISZ- szervezet semmi érdeklődést nem mutat e gyönyörű moz­galom iránt. Dömök János A vecsési József Attila művelődési háznak nemcsak a könyvtára gyarapodik szé­pen, de most egy nagyon szép olvasóteremmel is bő­vült. Vasárnap délelőtt nagy tömeg gyűlt egybe a kultúi- ház előtti úton, ahol a helyi tűzoltó-zenekar zenéjének ütemei pattogtak. Ez a he­lyiség valaha kocsma volt, melyet Vecsés művelődni vá­gyó dolgozói évekig tartó munkával alakítottak át mű­velődési házzá. Az olvasóteremmel egy- idöben avatták fel a művelő­dési otthon falán levő új Jó­zsef Attila domborművet, Pillanatkép \ Vannak órák, napok, amikor i fáradtan rója az ember az j utat, belül sír, szégyenkezik, j vagy mindenből kiábrándulva\ vállat von. Ilyenféle hangulat-; ban mentem minap az úton, j mikor elémállt a helybeli is-j kola egyik virgonc tanulója Magócsi Lajos. Beszélgetésbe kezdtünk. 5 Megkérdeztem, mi újság az; iskolában. Erre a kérdésemre•. láttam szeme fényén a hun­cutság csillogását. — Hát nem tetszik tudni? — kérdi. — Pedig egy tudósí­tónak tudni kell! Na, erre elillant az én rossz hangulatom. Sejtettem, itt van valami. Felvettem a vele egyenlő hangnemet, fe­ledve az ügyes kritikát, fel­hívtam figyelmét két öreg lábamra és az iskola távolsá­gára. Erre hirtelen mozdulattal előkapta ceruzáját, irkát a kezébe, s egyik lapjára a kö­vetkezőket írta: „A monori-erdei állami ál­talános iskola VII—VIII. osz­tályos tanulói diafilm-vetítést rendeznek minden héten. A vetítést Manócsi Lajos és Gál György rendezi. Egy ve­títés alkalmával 60—70 fo­rint a bevétel. Az így befolyt pénzből ping-pong-asztalt akarnék venni. Már 443 forint 60 fillérük van. Követendő példa!" Kis barátaim, ott a VII— VIII. osztályban! Jó cél felé haladtok, a helyes úton! Sok sikert a jó munkához! Vadászné

Next

/
Oldalképek
Tartalom