Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-09 / 289. szám

1959. DECEMBER 9. SZERDA "x^irlap s INNEN - ONNAN József Attila-domborművet avattak december hatodikén a vecsési művelődési házban. A kultúrotthon falában elhe­lyezett dombormű leleplezésé­vel egyidőben nyílott meg a községi könyvtár olvasóterme. Ezzel az aktussal kezdődött meg Vecsésen a KISZ fel- szabadulási seregszemléjének keretében a József Attila ol­vasómozgalom. A baráti találkozók szép szokása honosodott meg a szentendrei járásban. Tahi- tótfaluban az elmúlt napok­ban a Bolgár Népköztársaság követségéről és a várnai rá­diótól jött vendégeket üdvö­zölhettek a falubeliek. Sziget- monostoron magyar—kínai ta­lálkozót rendeztek. A ha­zánkban tanuló kínai diákok egy csoportja, négy fiatal egyetemista muzsikált sajá­tos népi hangszerén a mint­egy négyszáz főnyi közönség előtt, sőt, egyikük magyar dalokat is énekelt. Eredményes tapasztalatcsere November 24-én a szobi já­rási tanács vb-elnökhelyettese, tanulmányi felügyelője és népművelési felügyelője lá­togatott el a szentendrei .já­rásba. A vendégek elsőnek Visegrádon néztek körül, majd a járási kultúrotthonban összegezték tapasztalataikat. Világnézeti előadássorozat kezdődik december 22-én Szigetmonos­tor községben. A tíz előadás­ból álló sorozatot az anyag szerkezetéről szóló ismertetés vezeti be. A kultúrotthonban megrendezendő előadássoro­zatra természetesen a felnőtt lakosságot várják, valamint azokat a fiatalokat, akik már elvégezték az általános iskola nyolc osztályát. \ Délszláv Központi Művészegyüttes két előadást rendez a megyé­ben. A Magyarországi Délszlá­vok Országos Szövetsége és a helyi tanácsok rendezésében december 12-én Tökölön, 13- án pedig Lórév községben mutatják be tudásukat az együttes tagjai a délszláv nemzetiségű lakosoknak, és más érdeklődőknek. Az egy­begyűltekhez — a tervek sze­rint — beszél majd Ognyeno- vics Milán, a délszláv szövet­ség titkára és Juhász elvtárs, a Ráckevei Járási Pártbizott­ság titkára. Szakmai bemutatót tart a Petőfi Színpad December 15-én, a buda­pesti Kis Színpadon szakmai bemutatót rendez a Pest me­gyei Petőfi Színpad. A szak­mai bemutató alkalmával a meghívott közönség — mű­velődési otthon igazgatók, népművelési felügyelők stb. — előtt bemutatja a Virágzik a hárs és A bajusz marad című színműveket. A szak­mai bemutató után a társulat új műsorral látogatja majd a megye községeit. Zeneiskolai hangverseny Üllőn Vasárnap délután az üllői művelődési házban hangver­senyt rendeztek Monor, Üllő és Vecsés zeneiskoláinak ki­váló tanulói. A monoriak he­gedű- és zongoraszólók után harmonikazenekarral klasszi­kus műveket adtak elő. Az üllői zenetanfolyam hallgatói közül elsősorban a zongoris­ták tűntek ki. Kedves volt a zeneóvodások szereplése is. A vecsési zeneiskola tíz- esztendős munkáját tükrözték a csiszolt hegedű-, harmoni­ka-, zongora- és énekszámok. A közös hangversenysoro­zat második bemutatója de­cember 20-án lesz Monoron. Ekkor a feldíszített fenyőfa mellett szólalnak meg a ze­neiskolások hangszerei. BEZÁRULT A TEGZES-KIÁLLÍTÁS A nemrégiben elhúnyt Teg­zes László festőművésznek Vácott rendezték meg pósthu- mus kiállítását; abban a vá­rosban, ahol a tehetséges festőművész a művészetked­velők kis hadseregét vezette be a képzőművészet műhely­titkaiba. A kiállítás vasár­nap zárult, és a művész ké­peit mintegy 3500 látogató tekintette meg. Szó van ar­ról — a Műcsarnok és a Párttörténeti Intézet kikül­döttjének váci megnyilatko­zásai után —, hogy a kiállítás anyagát Pesten, a Fényes Adolf-teremben is bemutat­ják, valamint, hogy a Párttör­téneti Intézet néhány képet megvásárol. Megjelent a Nagyvilág új száma A Nagyvilág új, decemberi száma ismét gazdag anyagot hoz a világirodalom alkotá­saiból. Salvatore Quasimodo Nobel-díjas költő verseivel, Leonyid Leonov Sötét víz cí­mű írásával, Jean Anouilh: Médeia című ' egyfelvonásosá- val, Hja Ehrenburg tanul­mányával — hogy csak né­hányat említsünk a sok kö­zül — ad hírt Kelet és Nyu­gat irodalmi életéről. Aláírták a magyar—jugoszláv kulturális munkatervet Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének al- elnöke és Jovo Kapicic, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság budapesti nagyköve­te aláírta az 1960. évre szóló magyar—jugoszláv kulturális munkatervet. Művészcsoport utazott az ukrajnai magyar kulturális hétre Az UKRÁN SZSZK-ban december 10-től kezdve ma­gyar kulturális hetet rendez­nek, amelyre kedden nagyobb magyar művészcsoport utazott. Az ukrajnai magyar kultu­rális hétre ma kulturális kül­döttség is utazik Budapestről. A delegáció vezetője Szaka- sits Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság alelnöke. Kéznél a segítség — csak nyúlni kell érte! — Nem érdekli a patai0. kát az ismeretterjesztő elő-- adás! Csak tudnám, mit te­gyek, hogy eljöjjenek?!... A Váci Kötöttárugyár KISZ kulturális felelőse panasz­kodott a jó múltkoriban ilyes­féleképpen, elmondva, hogy még a nyáron rendeztek egy irodalmi előadást Petőfiről, nyolcvan hallgatóval. Ezt kö­vetően műsorra tűztek is­mét egy irodalmi estet, a kö­zönség száma ekkor már húszra csappant. A harma­dikat pedig — már meg sem hirdették. A Dunakeszi Járműjavító Vállalat művelődési házá­ban már egészen más kép fogad, ha éppen valamilyen ismeretterjesztő előadásra be­vetődöm. A kéthetenkénti if­júsági előadásokon kétszáz­kétszázötven ipari tanuló, az ugyancsak kéthetenkénti fel­nőtt előadásokon pedig öt- ven-hatvan hallgató várja az előadótól a szót. Ezek talán másfajtájú, kí­váncsibb, tökéletesebb embe­rek, mint a váciak? Nem. A különbség csak annyi. hogy amíg az egyik helyen való­színűleg ötletszerűen hatá­rozzák meg az előadások té­máját és sorrendjét, szerve­zik előadóját és közönségét; a másik helyen a valóságos helyzetből, a gyár dolgozói­nak szükségletéből indulnak ki. Ha alaposabban elemez­nénk a váci példát, kiderül­ne, hogy ott a kulturális veze­tők és az előadók — amikor az irodalmi esteket prog- * * (Megjelent a Népművelés decemberi számában). ramjukra tűzték — vagy saját magukhoz (az átlag­nál fejlettebb ízlésükhöz, magasabb műveltségükhöz) szabták a mércét; vagy ép­pen „készen álló” előadót kértek fel; vagy az ifjúság egy kicsiny csoportjának igé­nyét vették figyelembe és er­re, a már magasabb eme­letre akarták minden közbe­eső lépcsőfok nélkül feltor­náztatni a nagy többséget. A dunakesziek ifjúsági elő­adássorozata (Bem apóról, Petőfiről,. azokról, akik a magyar nép szabadságharcá­ért küzdöttek) viszont figye­lembe vette a fiatalok érdek­lődését, az ifjúság kalandos kedvét, mozgékonyságát. Ez a hét példa jutott eszembe, amikor a Művelő­désügyi Minisztérium isme­retterjesztési téziseit olvas­gattam. Milyen jól áttekint­hető elvi és gyakorlati kézi­könyv, már-már iránytű le­hetne ez a füzet a művelő­dési munkások kezében! Hi­szen azonnal, az első feje­zetben a dolog lényegére ta­pint, amikor az ismeretter­jesztés fokozatosságáról beszél; arról, hogy elemezni kell a várható közönség műveltsé­gét, eszerint kell megszabni az előadás témáját, színvo­nalát és csak fokozatosan szabad előrehaladni. Az irányelvek tulajdonkép­pen segítséget adnak min­den művelődési otthon igaz­gatónak, művelődési munkás­nak — ha saját erejéből még nem telik rá —, hogy felismerje: mi az a kulturá­lis szükséglet, amit ki kell elégítenie. És ezt szolgálják a különböző szaklapok, úgy­szintén a napi sajtóban egyre gyakrabban megjelenő elvi vagy gyakorlati művelődés- politilcai cikkek. A baj „csak” az, hogy az ilyenfajta segítség gyakran elakad „fenn” vagy „lenn”, és a népművelési munkás az esetek nagy többségében így vagy úgy, de magára ma­rad gondjaival. Az említett ismeretter­jesztési irányelvek például eléggé későn születtek meg, abban az időben, amikor a megyei tervek már elkészül­tek és a járások ismeret­terjesztési programjai is ké­szülőfélben voltak. így hát vagy a terveket kell majd megváltoztatni — ahogyan mondják: menet közben —, vagy pedig jövőre haszno­síthatjuk csak az irányelvek egy részét. Tévedés lenne azonban, ha azt gondolnánk: ha előbb ki­adják a téziseket, minden másképpen történik és meg­alapozottabb, reálisabb, színe­sebb tervek születnek. Nem. Hiszen az irányelvek így is megakadtak a következő állo­máson, a megyei tanácson. Az iránytű — számtalan ki­dolgozott gyakorlati tématerv­vel, előadássorozat-mintával — nem jutott, megkésve sem a népművelési munkások zö­méhez. A megyei tanács is­meretterjesztési előadója talán ma is töri a fejét: miképpen tudná legalább kivonatosan legépeltetni és eljuttatni az irányelveket — ha má.süvé nem. legalább — a járási is­meretterjesztési felelősökhöz, népművelési felügyelőkhöz, művelődési otthon igazgatók­hoz. És ugyanez a helyzet más központi kiadványokkal is, többek között a műkedvelő művészeti csoportokhoz szóló tézisekkel. Érthetetlen, miért rotaprint- tel, sokszorosítva és miért csak néhány száz példányban adták ki ezeket a fontos dokumentu­mokat? Miért nem lehetett nyomtatva megküldeni a tézi­seket minden egyes függetle­nített népművelési munkás­nak?! A siker aZonban még így se lett volna százszázalékos. Néhány héttel ezelőtt Dabas községbe vetődtem, éppen ak­kor, amikor a járás évi isme­retterjesztési programját ösz- szeállították. Érdeklődtem a népművelési felügyelőtől: ho­gyan készült ez a tervezet? — A megyei hároméves mű­velődési program alapján — válaszolta. — És felhasználták hozzá a minisztérium ismeretterjesz­tési irányelvet is? — Nem. Nem is tudtuk, hogy ilyesmi megjelent. — De hiszen ismertette az októberi Népművelés! — Nem olvastam. — Nem is járatja a Nép­művelést? — Nem. De a művelődési otthonnak jár. Csakhogy eb­ben a hónapban éppen nem került a kezem ügyébe ... És véleményem szerint nem a dabasi felügyelő az egyetlen, akinek „ebben a hónapban nem került a kezébe” a mű­velődési munkások szaklapja. Bizonyítékként egy kis sta­tisztika: A Központi Hírlapiroda sze­rint megyénkben összesen 8 (azaz nyolc!!!) Népművelést adnak el árus-példányként ha­vonta; ezenkívül akad 18—20 „maszek” előfizető, a többi 116 lappéldányt közületek (műve­lődési otthonok, könyvtárak, tanácsok stb.) járatják. Sum­ma-sumvtárum: összesen száz­ötven Népművelés talál gaz­dára ebben a megyében, ugyanakkor a művelődési há­zak számú több mint 150, könyvtár szinte minden köz­ségben akad és hány a műve­lődési ügyvezető, hány ezer a pedagógus, hány tízezer a művelődési munkás? A jótanácsok, az értékes tapasztalatok tömege, a gya­korlati útmutatások légiója tehát olvashatatlanul fekszik; nem jut el talán sohasem azokhoz, akiknek bizony igen­igen nagy szükségük lenne reá. Baranyi Tibor, a ceglédi já­rás népművelési felügyelője a napokban az ujjain számolta ki, hogy a járás tizenegy mű­velődési otthon igazgatója kö­zül hány olvassa rendszeresen a szakfolyóiratokat, kiadvá­nyokat: — Baranyai János Törte­ién ... Ö olvassa a Népműve­lést, az Élet és Irodalmat... Nagyon tájékozott alapos em­ber ... Kocsis Lajos Albert­ijáról úgyszintén ... Antal Domonkosáé Kocséron ha­sonlóképpen ... Aztán ... ... A többiekért már nem merné tűzbe tenni a kezét. De még azok is, akik rend­szeresen olvassák, sőt tanul­mányozzák a szaklapokat, hiá­ba kutatnak olykor égető kérdéseik válaszai után. Oláh Mária, a ceglédi járási mű­velődési ház ismeretterjesztési előadója például azt firtatja, miért nem olvashat többet a járási irányítás módszereiről, miért nem lát cikkeket költ­ségvetési problémákról? Egyoldalú képet feste­nék, ha eltagadnám, hogy a központi irányítás azért mé.ais eliut ma már a legki­sebb Pest megyei község nép­művelőihez is. Elkészült az idén a megyei nártbizrittság hároméves művelődéspolitikai programja, ugyanígy a me­gyei tanácsé, valamint a járá­soké és városoké. A műve­lődési idényt a megyei tanács művelődési osztályának nagy tanácskozása nyitotta meg, ahol egy esztendőre szóló el­vi és gyakorlati útraválöt kap­tak ' a résztvevő felügyelők, igazgatók és könyvtárosok. A járásokhoz eljutott — isme­retterjesztési terveik elkészí­téséhez — o megyei TlT-szer- vezet munkaterve. A járási és községi tanácsok, pártbizottsá­gok és pártszervezetek manap­ság már tárgyalják — évente nem is egyszer — a népmű­velés helyzetét. (A ceglédi já­rás tanácsülése novemberig egyszer, végrehajtó bizottsá­ga kétszer tűzte napirendjére a művelődés ügyét, a három­éves járási programot, ugyan­akkor határozatot hozott a végrehajtó bizottság: a közsé­gi tanácsok évente egyszer, a helyi végrehajtó bizottságok ugyancsak egyszer vitassák meg a népművelés helyzetét.) Éz azonban nem elegendő. Az irányításnak ez a módja csak akkor lesz hatékonnyá, eredményessé, ha a pártszer­vek, a tanácsok vezetői évven úgy. mint a népneve­lők maguk, megismerik —■ és nemcsak átabotában, ha­nem alapos tanulmányozás során — a népművelés elvi és gyakorlati kérdéseit; ha napról napra kévezik magu­kat, ha megfogadják mindazo­kat a tanácsokat, útmutatá­sokat, amelyeket akár a párt, akár a szakminisztérium, akár a Népművelési Tanács kidolgoz és publikál. Ehhez azonban az kell, hogy az anyag ne akadjon meg a különböző állomásokon, hogy eljusson a népművelők­höz. a helyi párt- és állami vezetőkhöz: és eljutott hozzájuk, éljen?’- vele. Garami László talánossá tételével. Ami még'fi nagyon fontos: a felnőttoktatás 'fi gyakorlati tapasztalatai alap- 'fi ján ki kellene dolgozni; ho- ^ gyan és miként haladjunk to-fi vább? 2 Kezdeti kísérletezésekről 'fi már eddig is tudunk. Tény, ^ hogy a mezőgazdasági jellegű £ vidékeken másként szervezték ^ az iskolákat, mint az ipari üze- j mekben. AJhol a tanulók több- £ sége mezőgazdasággal foglal-; kozik, ott nem tíz hónapig tart'fi a tanév, hanem csak öt hó- napon át látogatják az iskolát ^ a dolgozók. Ez a megoldás két- j szeresen is jó. Egyrészt a téli napokon, amikor a í dolgozó parasztok nem el- $ foglaltak, szívesen látogat- j ják az iskolát, szinte szóra- í kozásszámha megy ez az J elfoglaltság; másrészt pe- J dig a tavaszi és őszi nagy fif munkák idényében nem £ kell mulaszitaniok sem a ^ munkából, sem az iskola- 'fi ból. $ Az üzemekben természetesen £ továbbra is tíz hónap a szór- £ galmi idő, ez nem ró különö-g sebb megterhelést a munka-fi sokra, sőt, a tananyagot jota-J ban elosztva, aprózott forrná-^ ban, emészthetőbben kapják. 'fi Ez azonban csak egy jó mód- fif szer a lehetséges sok közül. fif A tavalyi és idei tapasz- 'fi tálatok felhasználásával ki (fi kellene dolgozni — ha ez £ ideig még nem folyt volna ^ ilyen irányú munka —, ^ hogy a dolgozók iskoláiban ^ mit és hogyan tanítsanak, (fi miből adjanak többet és miből ^ kevesebbet, mint a gyermekek- J nek — (hiszen a felnőttek fel- £ fogóképessége, érdeklődési kö-fi re nagymértékben különbözik^ a serdülőkétől vagy a serdü- fi letlenekétől. Ugyancsak difié- 'fi reneiálni kellene a mezőgaz- 'fi diasági és ipari jellegű iskolák^ tantervét is. Célszerűen, megfontoltan, fi határozott tervek alapján kell fi tehát továbbhaladnunk, ha aj művelődési programban kitű- 'fi zött célt el akarjuk érni. En- ^ nek pedig egyik feltétele: az'fi idei tanév ne csak a tovább ta- £ nuló dolgozók ismeretszerzésé- ^ nek esztendeje, ne csak a fel- fi mérés és további szervezés éve fi lesyen, hanem a tanárok és 'fi tanítók, valamint az irányító^ tanügyi szervek tapasztalat- 'fi szerzésének évadja is. '/ bányák tanulnivágyó dolgo­zóinak. Hiba lenne azonban úgy vélekedni, hogy az iskolák megszervezésével, a dolgozók meggyőzésével, a jelentkezők összeírásával letették válluk­ról a gondot a szakszerveze­tek. Hogy nem így van, hogy a munka szakadatlan, bizo­nyítja a Ganz Árammérőgyár példája. Itt a hetven jelent­kező közűi — értesülésünk szerint — nagyon sokan meg­gondolták magukat, alighogy megkezdték a tanulást, már abba is hagyták. A tanulság: nemcsak az előszervezés idején kell tevékenyked­nie a szakszervezetnek, az üzem pártszervezeté­nek és vezetőségének a párthatározat végrehaj­tása érdekében, hanem tovább is: segíteni kell a felnőtt iskolásokat, gon­dolni kell velük, többet kell törődni munkakörül­ményeikkel; állandóan ügyelve arra, hogy a fel­lobbant tanulási kedv ne hunyjon hamvába. Aki beiratkozott a dolgozók általános iskolájába, végezze is el a nyolc általánost! Tavaly 900, idén 2100 dolgo­zó jár általános iskolába. Az eredmény szép, a fejlődés kéz­zelfogható. És mégis, mondhat­juk, csak a kezdet kezdeténél tartunk. Nemsokára — június­ban — lejár a párthatározat­szabta egy esztendő, és fel­mérték-e vajon minden üzem­ben, termelőszövetkezetben, községben az analfabéták szá­mát, vagy azt, hogy kiknek nincs meg a nyolc általános is­kolai műveltségük? Vagy: be- lekezdtíink a (határozatot köve­tő iskolai évbe. Tulajdonkép­pen tehát csak két esztendőnk van ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezeti fiatalok — akik még adósai az iskolának — elvé­gezzék a nyolc osztályt, A felméréshez tehát min­denütt hozzá kell kezdeni, és a pénzügyi szerveknek — legmagasabb fokon is — meg kell érteniök; erre a célra rendelkezésre kell adnunk a szükséges anya­gi eszközöket. Van feladat tehát még bő­ven. És nemcsak a dolgozók iskoláinak megszervezésével, a tanulás kiterjesztésével, ál­A megyei pártbizottság há­roméves művelődési program­ja többek között ezeket írja áz általános és középiskolai ók ta tó-nevelőmunkával fog­lalkozó szakaszában: „A tanácsok, az üzemek vezetőinek és a művelő­désügyi szerveknek fel­adatává kell tenni az ál­talános műveltség meg­szerzéséért irányuló har­cot. Egy éven belül fel kell mérni minden üzem­ben és községben, kik azok a dolgozók, akik analfabéták vagy nincs meg a nyolc általános is­kolai műveltségük. Mind az üzemekben, mind köz­ségeinkben meg kell szervezni a különböző alaptanfolyamokat és a dolgozók iskoláit... A mezőgazdasági területe­ken három év alatt el kell érnünk — elsősorban a szövetkezeti községek­ben —, hogy a fiatal tsz-parasztok szerezzék meg .a nyolcadik osztály­ról szóló bizonyítványt.” A művelődési program nyo­mán meginduló szervezett akció — amely a dolgozók tudásvágyára épült — siker­rel járt. Üzemeinkben külö­nösen, de falvainkban is szinte tömegmozgalom kezdő­dött: pótolni az elmulasztot­takat, elvégezni a nyolc álta­lános iskolát. A megyében 1200 tanuló iratkozott be a dolgozók általános iskolájába, kiiencszázan az esti tagozatra kérték felvételüket. összesen 2100 ember tért tehát vissza az iskola­padba, amit a múltban kénytelen volt időnek előtte otthagyni — 2100 ember, valamennyien fel­nőttek és valamennyien dolgozók, munkások vagy parasztok. Legtöbbjük munkás. Jól dolgoztak az üzemi szakszer­vezeti bizottságok, a kulturá­lis felelősök és aktívák. Nem­egy olyan üzem vagy > üzem­rész akad, ahol a dolgozók olyan számban jelentkeztek iskolára, hogy külön tanfo­lyamot szervezhettek szá­mukra. így például a ceglédi MÁV dolgozóinak, a váci vasutasoknak, a pilisi szén­2100 felnőtt pótolja mulasztottakat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom