Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-08 / 288. szám

ÚJABB BERHAZ ÉPÜL Mi is komolyan vesszük a lakásépítési program meg­valósítását. A főtéri bérház felépítése után most a Kecske- ‘rnéti úton, az Ungvári-féle telken kezdődött meg az épít­kezés. Itt három darab egyemeletes, külön-külön 4—4 laká­sos ház épül. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1959. DECEMBER 8. KEDD Áldás nálunk az autóbusz 1951. Nagykőrös ... Vagy tíztagú társaság lohol az ál­lomásra. Megint elromlott a busz. Akinek jó lába van, el­éri a vonatot, de aki nem győzi szusszal, lekési. 1959, szintén Nagykőrös ... A szép MÁVAUT-állomás vörös karszalagos forgalmis­tája felhívja az utazni szán­dékozók figyelmét, hogy ne tolakodjanak az első buszra, nyomban indul a második is. Bizony, megváltozott a köz­lekedési helyzet. Nyugodt lehet naponta az 1200—1300 utas, a MÁVAUT hibájából nem késik el senki a munkahelyéről. A múlt hónapban például nem volt jdratkimaradás, de lényeges késés sem. Nem cso­da hát, hogy a jászberényi igazgatóság területén folyó brigádversenyben az első két helyet a nagykőrösiek szerezték mag: első a Kiss- brigád, a második a Major­brigád. Mindezt: nem ölhetett ke­zekkel érték el. A hat kalauz, a hét gépkocsivezető, két sze­relő és a forgalmista jól együttműködő kollektívájá­nak sokszor megerőltető munkájába került. Egy-egy gépkocsivezető vagy kalauz a 210 órás alapmunkaidő he­lyett 260—270 órát dolgozik havonta. Mert nemcsak annyi a munkájuk, amit mi, utasok látunk. Hideg, fagyos időben állan­dóan szolgálatban van egy fagyőr, aki biztosítja, hogy reggel a busz gombnyomásra induljon, a kalauzoknak meg ott a mindennapos leszámo­lás.... Egj’szóval elmondhatjuk, hogy nekünk, körösieknek, ál­dás a busz. Hát még a ko- csériaknak, akiket kizáró­lag a MÁVAUT kapcsol ösz- sze a külvilággal! — Sz — Miért herdálják el ? A szokottnál is több lovat, tehenet kínáltak eladásra a va­sárnapi vásárban. Hogy7 érté­kein alul? Ez már velejárója az olyan ügyletnek, amelyben az eladó fél mindenáron szaba­dulni akar a „portékától”. Mert a vásárban ezt lehetett tapasztalni. Sok egyéni gazda szabadulni szeretett volna jó­szágától, ne kelljen azt a tsz- be vinni. Rossz, káros gondolkozás ez. Elherdálják azt, amiért sok­szor éveken át keményen meg­dolgoztak. Amikor a termelő­szövetkezetbe lépnek, a közös gazdaság a bevitt állatokért tisztességes pénzt fizet, megté­ríti azok igazi értékét. Felesle­ges tehát csákiszalmája módra elfecsérelni a meglevőt. Kiss István, Nyúl Ambrus, Szűcs Ambrus és társaik az első ház alapját ássák — Polgármester úr, legyen szives segítségemre lenni. Az iparművészeti főiskolai ta­nulmányaimhoz ösztöndíjat kérnék. — Ezzel a kéréssel fordult az „úri Magyarország” idején Kiskunfélegyháza Tóth József nevű fiatal pol­gármesteréhez egy tanítókép­zőt végzett, mosolygós, barna lány. — Nagyon szívesen, van rá lehetőség, csak jöjjön fel hozzám — szólt biztatóan a város atyja. Az ösztöndíj reményében a kis tanítónő egyszer felke­reste a polgármester urat. De keserű leckét , kapott, s az ifjú úr árculcsapásával elját­szotta a már szinte magáé­nak hitt ösztöndíjat. Ettől kezdve nem volt rá mód, hogy egy hatgyermekes csa­lád tanulni vágyó érdemes tagját segítsék. Nem is lett a barna leányból képesített iparművész, de ösztönös mű­vészi készségét azóta is fej- lészti és felhasználja az első osztályos gyermekek képzele­tének és tudásának fejleszté­sére. Ezeket tudtam meg, ami­kor csupa véletlenül eljutot­tam dr. Szilvást Sándorné barátságos otthonába. Az elő­szoba valóságos egészségügyi múzeum. A villanyfényes makettek a cseppfertőzés le­hetőségét bizonyítják. A kert­ben üldögélő lányka véres lába a tetanusz lehetőségéről beszél. A kenyérbélből készí­tett óriási légy fertőzésétől szenvednek a kórházi ágyak­Fények a tanyavihígban Sötétedik. Ilyenkor télen, ha lecsúszik a nap, már sűrű éj­szaka van. Alig látunk pár méterre. A városban már ég a vil­lany, s a tanyák lakói sem sokáig tűrik a sötétséget. A Csongrádi úton jobbról is, balról is fel-felvillan egy-egy lámpa halvány fénye. Lélek az úton sehol. Csak csönd. De mégis! A Szabadság Tsz központja felé innen is, on­nan is megindulnak az embe­rek. A bejárónál egy kerék­páros két társával beszélget. Ide már a lámpa fénye is erő­sebben világít. — Gyűlés lesz? — kérde­zem. — Nem — hangzik a kurta válasz. — Azaz, hogy mégis. A kultúrcsoport tart megbe­szélést. A teremben a második lám­pa életrekeltésével bajlódnak. Tréfásan bíztatják egymást: miért nem a villanyt gyújtot­tátok meg? — Tudniillik már NB II-ES NŐI KOSÁRLABDA Nagykőrösi Kinizsi— Budapesti FŰSZERT 57:54 (24:31) A Kinizsi a következő össze­állításban játszott: Komáromi (33), Molinómé (4) — Varga (10), Tóth (3), Simon (7). Csere: ^ Csácsó. í A Testnevelési Főiskolán telt j ház előtt heves iramú, izgal-^ más küzdelemben a Kinizsi ^ nehezen nyert. Az első félidő-^ ben a FÜSZÉRT vezetett. Voltg idő, amikor 13 kosárral is ve-£ zettek. A második félidőben a ^ körösi leányok magukra talál-g tak. Betartva az edző utasítá- < sát, lendületesen dolgozták le < az ellenfél előnyét. Végül isi minimális különbséggel meg- J nyerték a helyezés szempont-^ jából is fontos mérkőzést. Komáromi a mezőny leg-2 jobbja volt. önmagát múlta te-í lül — mondotta a mérkőzéssel? megelégedett Molnár Ferenc ^ edző. Rajta kívül jók voltak g még Varga és Simon, de az ^ egész csapattal elégedett. Ezzel ^ a mérkőzéssel a Kinizsi a ^ harmadik helyre került. Péosi—Rippel < van égő, foglalat, kapcsoló, csak „éppen” az áram hiány­zik. Nagyon remélik, hogy nemsokára az is lesz. Az újabban érkezők is he­lyet foglalnak. Fiatalok, idő­sebbek, lányok, férfiak, ve­gyesen. Beszélgetnek. Termé­szetesen az új belépőkről, meg a még tétovázókról. Azokról, akik a szomszédot lesik, mert félnek, hogy megszólják, ha ők kezdik. Közben az asztalnál az örök­ifjú Mátyus Sanyi bácsi tevé­kenykedik. Lelkileg minden tréfás válaszra felkészülve, megkérdezem, hogy mit szor­tíroz? — Szerepek ezek — vála­szolja most az egyszer komo­lyan. — Előadásra készülünk. — Mi a darab címe? — „Balázsnak megjött a szava” és „Mezőgazdasági számvitel.” Két egyfelvonásos. Mind a kettő mai téma és nekünk való. — Mikorra tervezik az elő­adást? — Szeretnénk Szilveszterre, de ez a szereplőktől is függ. — És kik azok? Erre már Tóth Laci, a KISZ-titkár adja meg a vá­laszt. — Mi, kiszisták, fiatalok, meg hát az idősebbek is. Együtt, közösen, összefogva. (Ko-bor) Betlehemezés Három ballag az egyiknek cipösdoboz maszatos gyerek esti utcán. Az valami deformált van a hóna alatt, a másik nagy botot cipel, a harmadik — amint látható — a „vezérük”, cigarettázik, ö a legnagyobb. Lehet olyan 12—13 éves. Ugyan hová csatangolnak ezek a gyerekek a felszerelésükkel. Hiszen az ágyban lenne a helyük. A cigarettáról nem is szólva. Megszólítom őket. — Betlehemezünk — vágja ki a vezér inkább szemtele­nül, mint szerényen. Az előbb is kaptunk két forintot. Mikor azt kérdeztem, mit csináltok a pénzzel, minden gondolkodás nélkül rávágják: — Tíz Kossuthot vettünk, meg egy 80 filléres csokit. Nem mondom, jó kis fog­lalkozás ez a betlehemezés 10—12 éves gyerekeknek. Olyan hivatalosan (azaz szü­lők által) engedélyezett csa­vargás. Emlékszem, valamikor én is betlehemeztem. Akkor­tájt is kevés helyen nyitot­tak kaput, így aztán az volt ennek a „szent foglalkozás­nak’ a lényege, hogy nyugod­tan csavaroghattunk. Ha összetalálkoztunk egy rivális betlehemező társasággal, hát a pásztorbotokkal jól elpáhol­tuk egymást. Pedig akkor még voltak, akik komolyan vették ezt az angyalbőrbe búj­tatott rosszalkodást. De ma? Hisz mi sem hit­tük, amit mondtunk, hát akkor az a mai gyerek, aki nem hogy nem hiszi, de tud­ja, hogy nem mond igazat?! És ha ez így van — már pedig így van, mert mi ne­veljük őket — akkor azok a szülök, akik elengedik gyere­küket betlehemezni, azon túl, hogy csavarogni enge- dig, beleegyeznek abba, hogy a gyerek céltudatosan hazud­jon. Ez pedig — azt hiszem, va­lamennyi szülő egyetért ve­lem — nagy hiba! Szolga L Az állampolgári fegyelem betartása érdekében A városi rendőrkapitányság szabálysértési híreiből — Kivilágítatlan kerékpárral vett részt este a közúti forga­lomban Mécs István III. járás, Kürtiiapos dűlő 1. szám alatti lakos, ezért 50 forintra bírsá­golták. — Akócsi László és József nevű öccse II. járás, Pálfái Bánomdülő 9. szám alatti la­kosok ittas állapotban vereke­dést kezdeményeztek a közel­múltban a ládagyárban tartott vacsorán. Nevezetteket 200— 200 forint pénzbírság megfize­tésére kötelezték. — Nem jelent meg a két­évenkénti kötelező orvosi vizs­gán Pálfi Ferenc, Berzsenyi ut­ca 8. szám alatti lakos, motor­kerékpártulajdonos. E szabály- sértésért 60 »forint pénzbírság­gal sújtották. — Szabadon engedte az ut­cán két kutyáját Bóni András- né, Szabadság tér 1. szám alat­ti lakos. Az egyik kutya rá­ugrált egy kerékpárosra, azt a közlekedésben akadályozta. Bóni Andrásnét 40 forint pénz­bírság megfizetésére kötelez­ték. — 112 000 FORINTOS pót­hitelt szavazott meg az álta­lános iskolák részére a ta­nács végrehajtó bizottsága. — GYERMEKBÉNULÁS el­len december 15—19 között oltják be Sabin-féle vakciná­val a 3 hónapostól 15 éves korú gyermekeket. — A SZOVJETUNIÓ gazda­sági fejlődése, hétéves terve címmel tart előadást holnap este nyolc órai kezdettel az értelmiségi klubban Molnár Ferenc tudományos kutató. — ÜJABB jelentkezők kér­ték felvételüket a termelő- szövetkezetekbe. Vasárnap es­tig 91 család 105 taggal és 434 hold földdel lépett a kö­zös gazdálkodás útjára. ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Várkonyi Ambrus földműves és Hupka Mária leá­nya: Mária, Sipos János alkalmi munkás és Kormos Irén' leánya: Erzsébet, Csei Kálmán földműves és Nagy Eszter leánya: Klára, Bartuoz Mihály kőműves és Ba­kos Terézia fia: Mihály, Király József segédmunkás és Tóth Má­ria leánya: Julianna Anna, Dobos Attila segédmunkás és Kovács Rozália leánya: Agnes, schwarcz István és Bujdosó Terézia leánya: Mária Magdolna, Kis Sándor sütőipari szakmunkás és Gerecze Erzsébet leánya: Judit, Sárkány István és Farkas Erzsébet leánya: Erzsébet, Várkonyi Ferenc és Csikány Erzsébet fia: Ferenc. Házasságot kötöttek: Máté Fe­renc segédmunkás és Illés Julian­na, Kis László kalauz és Olajkár Irén Ilona, Akócsi József fűtő és Szemerédi Erzsébet, Farkas Albert traktorvezető és Fekete Rozália, Pörge János vonatfékező és Kíséri Lídia, Gulácsi Ferenc föld­műves és Józan Rozália. Meghaltak: Futó Károly nyug­díjas hídmérlegkezelő 80 éves, Kovács László István lakatos­segéd 40 éves, Halmi Sándor föld­műves 74 éves. Patonai Endre konzervgyári szakmunkás 18 éves, Kamocsai Pálná Hornyik Mária 77 éves, Patonai Lászlóné Vörö-s Mária 92 éves, Bertalan Ferencné Bellér Mária 77 éves. AZ ARANY JANOS FILM­SZÍNHÁZ MŰSORA: December 7 __9-ig: Családi éksze­r ek. Dimitru regényéből készült román film. 10 éven alul nem ajánlott! December 10—13-ig: Gyalog a mennyországba. Magyar film. Fő­szereplő: Törőcsik Mari. ban fekvő babák. De a gon­dozatlan, piszkos házkörnyék kétkilométeres fertőző hatását is példásan szemlélteti a ma­kett. Egy lépéssel beljebb a ké­zimunka művészeként mutat­kozott be dr. Szilvási Sán­dorné. Szabadalmazott horgo- lási technikája mellett egy újfajta varrt csipkén dolgo­zik. Habkönnyű tüllutámattal köti össze a súlyos virágo­kat. A vert csipkének is hozzáértő mestere. (Milyen hasznát vennék közreműkö­désének a nőtanács asszo­nyai!) Elővesz egy dobozból kö­rülbelül két centiméter nagy­ságú úttöröbabát, amely a jó­tanulás várába igyekvő első osztályosok egyikének meg­testesítője. Kezébe tűzött zászlócska hirdeti majd az előre igyekvő gyermek nevét. — Mi volt a legutóbbi ked­ves élménye ezeken a minia­tűr figurákon keresztül? — kérdeztem a kicsit őszülő, de gyerekesen vidám tanító né­nit. Az 5-ös számot tanítottam az iskolában és egy nagy tormát helyeztem a mágne­ses szemléltető táblára. A pa­pírnövény levelét felhajtva elállt minden gyermek szeme- szája. Egymás után szedeget­tem le a fekete tábláról 5 tücsköt és 5 csigát. Egy gyer­mek sem felejtette el az ötös számot, hiszen meglepetésük­ben élő tücsköknek vélték a papírfigurákat. —M— Farkas György, Karikó László, Pozsgai István és a segítőtársak már a fundamentumot téglázzák l\\.\vv\xvv\xv\\v\v\xvv\v\v\vv\.vv\\v\\\vv\\vv\\vvv\\v\v\.\vwwww\\\\\\\\VW\VV fogja nézni csemetéjét, vagy inkább hallgatni, mit tud. S hogy Nagykörös bővelkedik a zenét szerető emberekkel, az is bizonyítja, hogy az iskolá­nak 600 tanulója van! — Iskolánk — alsó és felső fokon is — a tanítóképző nyo­maiba lépve, a zenei nevelést kívánja szolgálni. Igen jó munkatársaim vannak, s mondhatom, meg is marad­nak a gyermekek, akik meg­szerették a zenét. Ezért mer­tünk vállalkozni ennek a vég­telenül bájos meseoperának az előadására is. Az előadás­ra meghívtuk a zeneszerzőt. Cesar Bresgent. s ezért két­szeresen is ioyekeznünk ke11, hogy szégyenben ne marad­junk! — fejezi be a beszélge­tést az igazgató. Karsay Istvánná tásának érzi munlcáját, annak él. A gyermekek szeretik, tud a nyelvükön. Időnként még papírszalvétával is kedveske­dik nekik!) — A gyermekopera a jövő év márciusában kerül bemu­tatásra. Egyike lesz a zene­iskola bérletelöadásainak. — Azt hallottam, hogy a bérletek már el is fogytak, anélkül, hogy szélesebb kör­ben meghirdették volna? — Igen ez a helyzet, De a komoly zenerajongókra gon­dolunk jut bérlet számukra Nem csoda, ha már nagy­részt elfogytak a bérletek. Hi­szen minden szereplőnek van anyukája, apukája, aki meg reposztásban — sorolja. — S mind gyermekszereplő! — Nagyon komoly dolog. Hogyan tudja összefogni a gyermekeket? — Nem is olyan nehéz! A legnehezebb az volt, hogy megtaláljuk azt az időpontot, amikor minden gyermek ráér. Ez sikerült. A kis szereplők igazán szorgalmasan járnak, komolyan veszik a feladatot. Büszkék rá. hogy igazi operá­ban — kis emberek nagy ope­rában — szerepelhetnek. (Ügy zárójelben: nem is olyan nag’ion csodálkozom rajta hogy Bahnt elvtárs ösz- sze tudja fogni a gyermeke­ket. Kitűnő pedagógus, hiva­A süitdiswtáy fnM i/Me-aénu Bűbájos melódiák hangza­nak fel a zeneiskola termei­ben minden vasárnap dél­előtt. Gyermekoperát próbál­nak. Címe: A sündisznó, mint vőlegény. Cesar Bresgen, ma is élő német zeneszerző műve, Andersen meséből készült. Bálint Ferenc, a zeneiskola agilis, lelkiismeretes munká­jának igazgatója tájékoztat. — Szeretnénk többet tudni, erről az érdeklődést igazán megérdemlő előkészületről. Hiszen nem kis dolog egy aránylag kis városban ilyen zenei teljesítmény! — Méghozzá kettős a sze­reposztás. hogy ne jöjjünk za­varba, ha valaki megbeteged­ne. ötven tagú kórus, húsz zenekari tag, 150 szereplő, 50 szólista, a jelzett kettős sze­KŐRÖSI EMBEREK Iparművész tanító néni

Next

/
Oldalképek
Tartalom