Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-08 / 288. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKf Legfrissebb sport- eredmények (6. oldalon) AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTS ÉS A MEGYEI T A NÁC S L API A III. ÉVFOLYAM, 288. SZÄM Á AHA 5» FIO.ÜW 1959. DECEMBER 8. KEDD V2>,". v *1 Kedves Barátom! Milyen volt a kongresszus, mint élmény? Csodálatos és lenyűgöző, ugye? — kérdezed tőlem lelkendezve és forlisszimóban, ahogy mindig. Azért volt csodálatos, mert nem volt „lenyűgöző" és ezt nem a szójáték kedvéért mondom. Gondolat- ébresztő, tettre serkentő tanácskozás volt. Hétköznapi dolgok milliójából áll ösz- sze a lelkesítő ügy: a szocializmus alapjainak lerakása. Gondolj az Országházra! Micsoda építmény!... A nagy kupola szinte lebeg, a karcsú tornyok: egekbe szúrt dárdák... Hinnéd-e, hogy kőművesek serege munkálta éveken át; rakták az alapot, húzták a falakat, birkóztak az anyaggal, mostoha idővel. „Csak” munkahely volt az építők százainak. Volt közülük sok, aki sohasem látta a tervet. A mérnökök higgadtan számoltak: mennyi tégla, mennyi beton kell az álomhoz? Az építőmesterek a részletrajzokkal vesződtek, határidőkkel küszködtek és álmodozó, éhes inasokkal veszekedtek. Nélkülük nem magasod,na a nagy folyam ékszere: a Parlament. A kongresszuson alig hangzott el ékesen szóló, öblösen zengő mondat. Mégis, az építés pátosza tette fátyolossá a hangokat. Termés- eredményekről beszéltek és önköltségcsökkentésről. A nép egészségéről, a gyermekekről. És szó esett a boldogság kékmadaráról is ... Dísztelen és mégis súlyos szavakkal, ahogy az „anyag gyermekei” beszélnek; akik tudják mit vár tőlük a történelem és vállalják a helytállást, frázisok nélkül, természetesen, mert megértették a Törvényt. ti i egyvennégy ország komit! munista pártja képviseltette magát a kongresz- szuson. öt kontinens szólalt meg, ezzel is bizonyítva, hogy a kommunizmus immár valóban világmozgalom. Kézzelfogható valósággá nőtt korunk jellegzetessége: a gyarmati rendszer széjjelhullása. Szívet- szorító öröm volt hallani, hogyan élnek, dolgoznak, harcolnak elvtársaink Dél- Amerikában, a Közel-Keleten, Afrika országaiban. Beszámoltak gondjaikról a nemzetközi kommunista mozgalom színe előtt. Száz frontszakasz — egyetlen hadsereg az azonos ellenség ellen. Egy mindenkiért — mindenki egyért!... Minden siker egy lépés a végső győzelemhez. Minden vereség a másikra is veszélyt hoz. 195G-ban, amikor ha- zánlcat támadták és ezzel a konimunista mozgalom látszólag gyenge láncszemét próbálták széttörni az imperialisták, általános támadást indítottak valamennyi fronton. Nem volt olyan ország, ahol meg ne próbáltak volna halálos csapást mérni a kommunistákra. Az ellenforradalom leverése, a konszolidáció, a magyar párt sikerei egyben a nemzetközi munkásmozgalom győzelme is. Jobban kell éreznünk a felelősséget ezután. A felelősséget, amelyet viselünk népünk előtt, a nemzetközi munkásosztály előtt. A kongresszus így a munkásmozgalom seregszemléje is lett. Az egész világ figyel{ H. Sz. Hruscsov, a Szovjet- ! unió Kommunista Pártja Köz- ! ponti Bizottságának első tit- ! kára. a Szovjetunió Miniszter- í tanácsának elnöke, aki az ! SZKP küldöttségének vezető- ! jeként részt vett az MSZMP ! VII. kongresszusán, hétfőn í reggel elutazott Budapestről, j A zászlódíszt öltött Nyugati : pályaudvar előtti téren több- ! ezer fővárosi dolgozó gyűlt : össze, hogy búcsút vegyen a j kedves vendégtől. I A búcsúztatásra megjelent i Dobi István, a Népköztársa- ; ság Elnöki Tanácsának elnöke, ; Kádár János, az MSZMP Köz- I ponti Bizottságának első tit- | kára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt : kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő. Kállai Gyula, Kiss Károly. Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor. Somogyi Miklós. az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor. Komócsin Zoltán, Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Sík Endre külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának számos tagja, a politikai élet több más vezető személyisége, a társadalmi szervezetek képviselői. Ott volt Ty. F. Stikov. az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete, aki a szovjet pártküldöttség tagjaként ugyancsak részt vett az MSZMP VII. kongresszusán, valamint ott voltak a szovjet nagykövetség tagjai. A téren összegyűlt dolgozók szívből jövő lelkesedéssel, szeretettel köszöntötték N. Sz. Hruscsovot, s hosszan éltették a magyar és a szovjet nép test- veri barátságát. Úttörők virágcsokrot nyújtottak át N. Sz. Hruscsovnak, aki ezután Kádár János kíséretében mosolyogva, a kalapját lengetve elhaladt a dolgozók sorai előtt. Ezután Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára mondott búcsúszavakat. — Kedves Hruscsov elvtárs! Kedves elvtársak! Nem búcsúzunk mi Hruscsov elvtárstól, hanem inkább azt mondjuk Hruscsov elvtársnak: a viszontlátásra Magyarországon, Budapesten, vagy a Szovjetunióban, Moszkvában. Szeretném, Hruscsov elvtársat megkérni arra: ha visszatér hazájába. mondja meg a szovjet embereknek, hogy amikor mi Hruscsov elvtársat és a szovjet delegációt meleg szívvel, szeretettel, őszinte barátsággal fogadtuk, akkor mi Hruscsov elvtárs személyébon minden szovjet embert szívből, szeretettel, elvtársi barátsággal köszöntöttük. — Kedves Hruscsov elvtárs! Nincs Magyarországon egyetlen család, férfi, asszony, va.gy gyerek, akinek szívében mélyen ne élne az ön neve. aki ne ismerné az ön szerete- tét. barátságát a magvar nép és a magyar dolgozók iránt. Vigye ezt az üzenetet masával, adja át a szovjet embereknek. Mégegyszer: a viszontlátásra! Ezután N. Sz. Hruscsov mondott rövid búcsúbeszédet. Kedves elvtársak! Marosán : elvtárs itt azt mondta, hogv nem búcsúzik tőlem. E^vet- értek Marosán elvtárs kije- : lentésével, s én sem búcsú- ; zom, hanem azt mondom: a viszontlátásra! (Taps, éljenzés.) Kedves elvtársak! Testvéreim! A legjobb érzésekkel térek vissza Moszkvába. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemrég befejeződött kongresszusa kifejezte egységüket, az önök szervezettségét, azt a harci szellemet, amely valamennyiüket eltölti. Ez örömmel tölt el bennünket is. Erősít bennünket, erősíti azt a tudatunkat, hogy ügyünk legyőzhetetlen. A szocialista országok kéz a kézben, erőteljesen, vidáman haladnak együtt a közös úton: a szocializmus építése útján a kommunizmus felé. — Kedves barátaim! Kedves budapestiek! Kedves elvtársak! Ahogy mondják: mindenütt jó, de legjobb otthon. Azután meg az embernek tudnia is kell, hogy mikor kell hazamennie. (Derültség.) Most távozom, de tudom, hogy még sokszor találkozunk, mert meggyőződésem az, hogy engem még meghívnak ide. (Nagy taps.) Gondolom, nem feledkeznek meg rólam. (Nagy taps.) Azt mondom tehát: a viszontlátásra. Viszontlátásra, kedves barátaim! Sikereket kívánok önöknek, menjenek tántorít- hatatlanul előre, harcoljanak bátran a kommunizmus ellenségei ellen. Haladjunk együtt a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt a kommunizmushoz. (Hosszantartó taps.) N. Sz. Hruscsov szavait hatalmas lelkesedéssel fogadták az egybegyűltek. N. Sz. Hruscsov ezután a pályaudvar indulási csarnokába ment, ahol szintén több száz főnyi fővárosi dolgozó gyűlt össze búcsúztatására és szeretettel köszöntötte. N. Sz. Hruscsov kezet rázott a búcsúztatására megjelent személyiségekkel, majd beszállt a külön vonatba. Útjára elkísérte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság póttagja is. N. Sz. Hruscsov az ablakból még egyszer szeretettel köszöntötte a búcsúztatására megjelenteket, majd a vonat kigördült a pályaudvarról. Hruscsov Kádár János elvtárs kíséretében Kárpát-Ukrapába érkezett Nyikita Hruscsov, a szovjet pártküldöttség vezetője a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusáról hazatérőben hétfőn Kárpát-Uk- rajnába érkezett. Vele együtt utazott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és felesége, valamint az MSZMP Politikai Bizottságának több tagja. Csap határállomásról gépkocsin valamennyien Ungvárra utaztak, ahol nagygyűlésen vettek részt. A nagygyűlésen Nyikita Hruscsov és Kádár János mondott beszédet. Elutazott Budapestről a pártkongresszuson részt vett több külföldi küldöttség Németország Szocialista Egy- ségpártjáriak az MSZMP VII. kongresszusán részt vett küldöttsége, továbbá Max Rei- mann, a Német Kommunista Párt főtitkára szombatról vasárnapra virradó éjjel elutazott Budapestről. Vasárnap utaztak el: a román pártküldöttség, az Osztrák Kommunista Párt küldöttsége, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tagjai, a mongol és a vietnámi pártküldöttség, a finn és a salvadori kommunista párt képviselője, a bolgár és a belga pártküldöttség. Hétfőn utazott el az olasz és a francia pártküldöttség, továbbá a Koreai Munkapárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt küldöttsége, valamint Larsen Reidar Tho- ralfot, a Norvég Kommunista Párt titkára és Tuad Nossar, a Jordániái Kommunista Párt főtitkára. Kádár János elvtárs fogadta a kínai pártküldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Tan Csen- Hnt, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnökhelyettesét. az MSZMP VII. kongresszusán részt vett kínai pártküldöttség vezetőjét. A szívélyes, baráti légkörben folytatott beszélgetésen ott voltak a kínai pártküldöttség tagjai: Van Csung-vu. a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a KEB titkára, Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint Aczél György. az MSZMP Központi Bizottságának tagja is. December közepén rendezik meg a magyar—szovjet orvosi napokat December 14-én rendezik meg a VIII. magyar—szovjet orvosi konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében. A konferencián megvitatják majd az izotópok felhasználását a diagnosztikában és a terápiában. A konferenciára háromtagú szovjet orvosi delegáció érkezik: dr. N N. Fagyejeva, a moszkvai radiológiai klinika igazgatója, dr. A. V. Kozlova, a moszkvai állami röntgenológiai intézet radiológiai osztályának vezetője és dr. Z. F. Lopatova, a moszkvai állami röntgenológiai intézet tudományos munkatársa. Elutazott Budapestről N. Sz. Hruscsov • • Ünnepélyes búcsúztatás a Nyugati-pályaudvaron me Budapestre szegezödöt és láthatták — barátaiul örömmel, ellenségeink re- ménytvesztve — az egysét impozáns megnyilvánulását A kongresszusunk világ- jelentőségét mutatta Hruscsov elvtárs jelenléte is Nagyszabású beszédében az emberiség sorskérdéseirő i mondotta el a szovjet néj véleményét és könyörtelen logikával szedte ízekre c hidegháborús körök szólamait. Az a mód, ahogyan a csúcstalálkozóról, a béke- mozgalomról, a béke erőinek fölényéről beszélt, hetekre a világsajtó középpontjába állította a budapesti beszédet. Méltó és csat- tanós választ adott azoknak aJtik „megfelelően időzítve” újra felmelegítették az úgynevezett „magyar kérdést' Valamennyi küldöttség, élén a Szovjetunió delegátusaival kifejezésre juttatta, hogy szolidáris pártunk hároméves politikájával, együtt örülnek velünk, az eredményeknek. T ovább a bevált úton, még határozottabban és még következetesebben —ez csendült ki a kongresszus referátumaiból, minden hozzászólásból és ezt várja a párttól a dolgozó nép is. Erről beszéli Kádár elvtárs is. Válaszbeszéde azt hiszem felejthetetlen marad mindenki számára... Csendes beszélgetés a néppel... Egy ember, egy „teljes” ember, a kommunista vezető egyszerű szavakkal számot ad a jelen kérdéseiről, « múlt gondjairól, a jövő reményeiről. Nézz körül, érik az idő, belátni a csúcsokat már — mondja és halkan megkérdi: ugye érdemes volt gyötrődni és harcolni 40 éven át? És érdemes menni tovább, előre a daloló holnapok felé! A boldogság kékmadarát keressük mi is. De együtt az emberiséggel. Nem mesebeli szigetek ember nélküli vadonjaiban, mindenféle mámorokban, hanem az egyszerű tettekben, az alkotó mindennapokban. Száműzni kell a kizsákmányolást örökre. A kommunista ember nem lehet igazán boldog, míg csak egyetlen ember szolgaságban él. amíg egyetlen gyermek úgy alszik el, hogy anyja sírva meséli álomba: nincs kenyér, aludni ment már. Ugye. ez az igazi humanizmus, a kommunisták vallomása, hitvallása az emberről, a boldogságról? / lyen volt a vita is. A szocializmus alapjait kell leraknunk! Ez a feladat. A kongresszusi tézisek, a határozat a „hogyanról” szól. És a hozzászólók a maguk területén már arról beszéltek, milyen legyen a gyakorlat. Most az építők következnek — A mérnökök, a művezetők, a munkapadok emberei. A magvetők és az aratók. A tervezőirodák higgadtan számolnak. Mennyi beton kell az álmokhoz? Mi nem a „kanosaiul festett egek” csalóka ábrándjait kergetjük. A szén, a vas, az olaj gyermekei vagyunk, álmaink is súlyosak és reálisak. Ezért tárul ki előttünk az ég, az űr is. Kongresszusunkat a kommunista hit sugárzó ereje, emberközelséoe. egyszerűsége tette csodálatos élmény- nyé. Csak ezt akartam lelkendező kérdésedre elmondn-: Elvtársi üdvözlettel: Szántó Miklós Jleaél a k&napeiizuimL
