Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

ft ""zfCiriav 1959. DECEMBER 1. KEDD „NON SCOLAE SED VITAE DISCIMUS Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk Amikor Makarenko — a történelemből eddig ismert legnagyszerűbb, leghivatot- tabb pedagógusok egyike — megalapította országúton, vo­natokon összeszedett kis csa­vargóiból a Május 1 kommu­nát, így szólt a gyerekekhez: — Dolgozni fogunk. Mind­annyian. Dolgoznunk kell, hogy megérdemeljük az ágyat, ahol alszunk, a mindennapi ebédet, vacsorát, s dolgoznunk keil azért is, hogy később, amikor elkerültök inf!ét, meg tudjátok becsülni mindezt. És a kis, elvadult csavar­gók dolgozni kezdtek. Erdőt irtottak, asztalom mű helyt nyi­tottak és varrodát, majd ké­sőbb amikor már- felvirág­zott a telep — gyárat is. Száz­ezreket érő finommechani­kai műszereket készítettek a hajdani tolvajok. ★ A Szovjetunióban már ré­gebben felismerték ennek a pedagógiának felbecsülhetet­len értékét. (Nemrégiben az SZKBP kongresszusa is fog­lalkozott vele.) Először kísér­letképpen, azután pedig ál­talánosan bevezették a poli­technikai oktatásnak elneve­zett foglalkozásokat. Ezeken a foglalkozásokon minden is­kolás a hozzá legközelebb álló fizikai munkát végzi: ki barkácsol, ki az esztergapad mellett áll. de van olyan is, aki kovácsol, utat tisztít, vagy elárusító a közeli áru­házban. Nemrégiben beszélgettem dr. Nagy Sándorral, a Pedagógiai Tudományos Kutató Intézet igazgatójával. Éppen akkor jött haza Leningrádból. O mondta el, hogy ma már a legtöbb szovjet iskolának ön­álló tanműhelye van, sőt né­hánynak szinte már-már gyá­ra is. Ugyanúgy termelnek és értékesítik árujukat, mint más üzemek — a pénzből nya­ralni mennek, vagy kirándul­ni. a jövedelem bizonyos ré­szét pedig szétosztj.ák,a.„mun­kások” között. Az SZICBP kongresszusán nemcsak a tanulmányi idő felemeléséről, hanem a poli­technikai oktatás tájjelleg szerinti különválasztásáról is szóltak. Pontosabban arról, hogy az iskolák elsősorban a környéken leginkább kellő munkára oktassák növendé­keiket — így az iparvidéke­ken főleg szakmára, az ag­rártájakon pedig mezőgaz­dasági ismeretekre. ★ Ezeknek a tapasztalatok­nak felhasználásával kezd­ték meg nálunk, Magyaror­szágon is, az úgynevezett is­kolareform előkészületeit. Szerte az országban kísérleti jellegű iskolákat szerveztek, ahol csak öt napot tanultak, egyet pedig valamelyik gyár­ban, termelőszövetkezetben, vagy állami gazdaságban töl­töttek a diákok. Idén maga­sabbra emelték a kísérleti is­kolák számát, és Gödöllőn is megkezdődött a gyakorlati képzés. Bognár Gyuri az I/b-be jár. Még csak háromszor volt az egyetemi gazdaságban — ahová a fiúk járnak gyakor­latra —, de már otthon érzi magát. Két délelőttön egy barátságos mérnök mutogatta nekik a gépeket és magyará­zott is. A harmadik délelőtt káposztát szedtek. — Jó volt, sokat nevettünk — mondja. Kertész, vagy erdész sze­retne lenni. Még nem tudja pontosan. Azt sem, hogy mire jók ezek a keddi fog­lalkozások. Azért megy szí­vesen. mert ..jó egész nap a szabad levegőn”. Egy alig 15 éves fiú imp­ressziói természetesen nem értékelhetik Hajdú tanár úr — a politechnikai oktatás itteni szervezőjének, irá­nyítójának — lelkes munká­ját. Már csak azért sem, mert három délelőtt még él­ménygyűjtésre sem sok. Bognár Gyuri szűkszavúsága azonban abból is adódik, hogy az itteni gyerekeknek nem újdonság a fizikai munka. Legtöbbjük szülei parasztok, gyári munkások. Nekik is ki kell venniük ré­szüket a család ellátásából. A föld nem ismeretlen előttük, hiszen minden nagyobb mun­kánál — szántásnál, vetés­nél, aratásnál — ott dolgoz­nak az édesapjuk mellett. Az, hogy az Agrártudomá­nyi Egyetem tangazdaságá­ba, nem pedig a szintén Gö­döllőn levő Mérőműszer­gyárba járnak politechnikai oktatásra, bizonyos tenden­ciát tükröz. Hazánkban is úgy akarják megszervezni ennek az új tárgynak az oktatását, hogy az iskolák a táj jellegének megfelelő gyakorlati képzést adjanak. Gödöllőn és kör­nyékén a lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal fog­lalkozik. S mivel így a diá­kok nagy része ismeri a föld- del-bánás alapjait, a politech­nika oktatásában itt lényege­sen más úton kell járni, mintha történetesen fővárosi iskolában kellene, a gyereke­ket mezőgazdasági munkafo­lyamatokra tanítani. A vi­déki gimnáziumokban — így természetesen Gödöllőn is — az elméleti támasztópillért kell megadni a diákok töb- bé-kevésbé helytálló gya­korlati ismeretéhez. A poli­technikai oktatásnak neve­zett hetenkénti foglalkozás­nak olyan szerepet kell ját­szania, mint — más tantárgy­ból keresve példát — a kémiai, fizikai törvényt igazoló kísérleteknek. A gyerekek lássák, mikép­pen elevenednek meg az óravázlatok, tanulják meg az elmélet gyakorlati alkal­mazását. Nem annyira ponto­san, mint a vegyi anyagok előállításának módjait — de áttekintőbben, kicsit felül- nézetből, hogy látókörükbe ne csupán részletek, hanem az egész kerüljön. Nem nagy baj, ha ezen a tudás-térké­pen maradnak elmosódott fol­tok. A fő feladat úgyis az, hogy érdeklődési kör terem­tődjön, fejlődjön a kézügyes­ség, kialakuljanak az ille­tő terület későbbi, beható tanulmányozásának feltételei. A másik feladat — amely a körülményektől függően ke­rül első vagy második hely­re — a fizikai munka be­csülésére nevelni a fiatalo­kat. Ezt itt Gödöllőn — de a vidéki gimnáziumokban általában a már felsorolt okok miatt (parasztszülők, a munka fogalmának ta­pasztalatból szerzett ismere­te) említem második helyen. Az itteni gimnáziumban nem oly elszomorító a helyzet — s a politechnikai oktatás eredményeként remélhetőleg még tovább javul — mint például a fővárosi középis­kolákban, ahol az érettségi­zettek nagy része íróasztal mellé törekszik, inkább vál­lal egy ezer forintos admi­nisztrátori állást, mintsem gyárba menjen ennek a pénz­nek talán éppen a kétszere­séért. Itt sokan készülnek mezőgazdasági pályára, amely a tudomány legfejlettebb, leghaladóbb módszereivel dolgozó Agrártudományi Egyetemnek is köszönhető. ★ A politechnika kísérleti tárgy, hazai irodalma nincs. A gyakorlatokat vezető tanár csupán önmagára számíthat, nem hívhat segítségül tekin­télyes, bebizonyosodott hatású szakkönyveket. Ezért Hajdú tanár úrnak is kicsit olyan a helyzete, mintha az első ele­mibe iratkozó hatévesnek a tanító néni útmutatása nél­kül kellene megtanulnia ol­vasni. Az, hogy kiverekedett egy ötholdas . gyümölcsöst a tanácstól: jó. Az is jó, hogy a gyerekekkel törette fel a gazos földet, s hogy együtt ácsoltak kertajtót, hogy közö­sen gondozzák a fákat, s ma­guk erejéből szántják fel a földet. De miért szedettek a fiúkkal a harmadik délelőtt káposztát, amikor előtte két alkalommal is a gépekkel is­mertették meg őket. Miféle el­gondolás nyomán történt et? Miért nincs a politechnikai ok­tatásnak ugyanolyan ponto­san kidolgozott óravázlata. ; mint a -többi tárgynak?! Igaz: nincs irodalom. He­Óvoda vagy iroda? Nem kell sok idő, hogy ki­derítsük: az állam nem tud ripsz-ropsz óvodát építeni minden községbe. Most in­kább traktor kell, gép és mű­trágya. Azt is tisztázzuk: kell a községnek az orvos. Maga a tsz-elnök köti az ebet a ka­róhoz: — Nem hagyjuk Majosfal- vára menni a doktorul A la­kás megépül. 8. Akkor hát csak egy lehe­tőség marad: Meggyőzni az egészség- ügyieket, meggyőzni a nem gyermekes arany kalászosokat: az óvoda kerüljön vissza régi helyére. Bővüljön, nagyob­bodjék, jöjjön a másik óvónő, a dada, a felszerelés!... Mondom az elnöknek. Az a telefonra mutat: — Ezt beszereltetni maga kétezer forint volt! Es a töb­bi! Legalább 15 000—20 000 forintot invesztáltunk be az épületbe! Mondom a raktárosnak. Az üti az asztalt: — Visszaadni az irodát?! Mint a Gépgyártó Vállalat! Visszakéri az ajándéktrak­tort! Most meg ezt a házat kérik! Egyik kézzel adnak, a másikkal elvesznek! Azután: — Hol innen, hol onnan lökdösik az Aranykalászt! Hát mondják egyszerűen azt, hogy menjünk széjjel! Mennyire szereti ez a fia­talos arcú, ősz hajú G. Vörös a szövetkezetét! Perlekedik érte, harcol, otthonát se véd- hetné jobban és szebben. Ha mindenki így szeretné a közöst, de jó is lenne! Meg rossz is egy kicsit, mert a szövetkezetét nemcsak szívvel, de ésszel is szeretni kell! A vakszeretet árt annyit, amennyit használ. 9. Mi a szövetkezet létérdeke? — ez ö kérdés. Legyen istállója, ólja, góré- ja. Ezt az óvoda visszahelyezé­se — ha az egészségügyi osz­tály megmásítja határozatát — nem háborítaná. Csak az iro­dát. Azt bizony el kellene vin­ni innen, talán éppen Baró- csékhoz vagy másüvé. Ez nem éppen jó dolog, de mivei úgyis csak ideiglenes megoldás len­ne és mivel így nem esne messze a gazdasági központtól — megfelelne. Mert a szövetkezet létérdeke az is, amit a visszahelyezés ré­vén elérhetünk: dolgozzék a 18 asszony helyett 40—50 a közös­ben, legyen elegendő munkás­kéz a kertészetben. Mert több munkáskéz — több termény — több jövedelem — növekvő munkakedv — nagyobb meg­elégedettség —- virágzó közös. Olyan ez, mint a házi áldás: „Hol hit, ott szeretet, hol sze­retet ott béke..Olyan, de még olyanabb, mert igaz. És az adott szó igazsága! A belépőknek tett Ígéretek! Ezeket az igazságokat éppen Vörös János vagy G. Vörös Sándor ne tenné mérlegre? 10. És ne látná ugyanezt az egészségügyi osztály? Hát ha otthon, a disznóól mellett, az udvar porában ját­szik a gyerek vagy a mezőn égeti a nap, akkor megfelelőbb körülmények között van, mint az óvodában lenne? Még akkor is, ha ez az óvoda történetesen a tsz gazdasági udvara közelé­ben van! Vagy talán a jelenlegi óvoda mellett nincs trágyadomb? Summa-svmmárum: meg kell változtatni a határozatot. Vissza kell helyezni az óvo­dát régi helyére — ez a meg­oldás. ÉS akkor jöhet még harminc székecske, még harminc kis­ágy. még harminc asztalka... Hogy az áporkal óvoda ne a harminc, hanem a hatvan tör­pe háza legyen. Garami László lyesebben: ismert népszerű é Irodalom. A Pedagógiai Tu-é dományos Kutató Intézet é azonban szívesen segít mind- é azoknak — személy szerint \ egyes tanároknak is —, akik é vállalták ezt az úttörő mun- é kát. Már lefordítottak né- é hány nagy jelentőségű szov- é jet, csehszlovák, kínai és é keletnémet cikket, amelyek ^ mind a gyakorlati képzéssel ^ foglalkoznak. Hajdú tanár úr ^ is megkaphatja ezeket a cik- í keket, ha szüksége van rá... ^ Ha mélyebbre ásunk az időben, kiderül, hogy Ma- é gyarországon is van ember, é aki az iskola és az élet össze- láncolásának szentelte életét. é Dr. Orel Gézáról van szó. A $ nyugdíjas — most 80 észtén- é dós — gimnáziumigazgató a \ század elején éveket töltött í Párizsban. Azokat a „műhe- J lyeket” tanulmányozta, ame- \ lyek a politechnikai oktatás é ősének tekinthetők. De az is- J kola és a fizikai munka szó- £ ros kapcsolata csak most, a ^ mi társadalmunkban kerül- í hetett napirendre. És arra, \ alti már húsz évvel ezelőtt \ hangoztatta ugyanezt (tér- > mészetesen nem marxista ; alapon, de sok rendkívül okos, gyakorlati tanáccsal), $ már alig emlékeznek. Pedig \ könyvtárnyi irodalmat pótol $ dr. Orel Gézának néhány e ; tárgyra vonatkozó könyve. \ (Megtalálható a Széchényi és ; a Fővárosi Szabó Ervin! Könyvtár központjában.) * í Azt a néhány lelkes peda- í gógust, aki vállalta ennek ! a még lényegében ki sem a la- í kult tárgynak a tanítását, \ jobban össze kellene tartani. í A megyei tanács művelődési! osztályára vár a feladat. Meg- ! gondolandó: nem lenne-e he- : lyes nemcsak alkalomszerű \ megbeszélésekre, hanem bízó- i nyos időközökben rendsze- < rés, állandó tapasztalatcse-j rére összehívni őket?! Ezek; a megbeszélések idővel mun- < kaértekezletekké alakulhat-j nának, amelyeken minden í tanár őszintén elmondhatná! gondjait, beszélhetne jó ta-i pasztalatairól, s biztos lehet- ! ne benne, ha segítséget kér j — kap is. Az egyes iskolák! munkamódszereinek tanulmá- ! nyozása is csak előre vinné! az ügyet. A baráti tapaszta- I latcsere fontos lenne elsősor- í ban azért is, mert szívósabb, ; odaadóbb az ember, ha igazi j közösséget érez maga mögött. \ Hasznos lenne a tanároknak, j közvetve pedig a diákoknak, j akik ezentúl már a fizikai j munka szerété tőből, ismere- j téből osztályzatot kapnak \ érettségi bizonyítványukban. ) S ez az osztályzat már ke- j nyeret jelent az életben is. I Viczián Erzsébet • i 1. Ez a harminc törpe háza. Harminc ágyacslta, harminc székecske, harminc apró tá­nyérka a hat asztalkán. .. Csak Hófehérke hiányzik .. , Vagy talán ő sem. Az óvó nénit — hiszen óvodai nap­közi a harminc törpe háza — bízvást annak tekinthetem. Ö eteti, gondozza, pátyolgatja a harminc apróságot, a dol­gozó áporkai emberek gyer­mekeit. Harmincán vannak a kicsi­nyek, de _ lehetnének hat­vanam 2. Jenei Ödönné, az iskola igazgatója mondja el: a me­gyei tanács — tekintettel ar­ra, hogy Áporka termelőszö­vetkezeti községgé lett — fel­ajánlotta, hogy biztosít még egy óvónőt és egy dadát, va­lamint megfelelő ellátmányt és felszerelést ahhoz, hogy még harminc apróságot fel­vegyenek. Arra is tellett vol­na pénz, hogy a meglevő épü­lethez konyhát és éléskamrát építsenek, a felszabaduló szo­bában pedig helyet kapjon a „plusz harminc fő”. A tanács vb-titkára, az is­kolaigazgatónő férje, muto­gatja: — Beüvegeztük volna a ve­randát; építettünk volna új konyhát; kaput vágtunk vol­na a kerítésen; elhelyeztük volna a hatvan kisgyereket... Volna... volna ... volna ... Lett volna minden, ha az óvoda épületét időközben el nem foglalja az Aranykalász Termelőszövetkezet. 3 A szövetkezetnek — min­denki tudja — létkérdése, van-e megfelelő gazdasági épülete vagy nincs. Az óvo­dával egy udvarban pedig i van húszférőhelyes istálló, \ tizenöt vagonos góré, negy­ven férőhelyes disznóól. Sze- j rencsés az a fiatal közös gaz- : dóság, amelyiknek ez mind \ az ölébe hullik. És vétek len- \ ne nem élni ezzel a szeren- \ csévél. ! Nos, az aranykalászosok nem [ vétkeztek. Elfoglalták — he- i lyesen — a gazdasági udvart ! és már azt tervezgetik, ho- \ gyan gyarapítsák tovább azt, \ami megvan. \ Az óvoda ettől maradha- ; tott volna még a helyén, bő- : vülhetett volna is, ha a já- ; rási egészségügyi osztály bele \ nem szól a dologba. De előírás — helyénvaló \ előírás ■—, hogy gazdasági udvar, trágyát termelő ál­latok közvetlen közelében i nem lehet óvodai napközi. ’ Még úgy sem, ha a gazdasági ' udvart magas kőkerítés vá- • lasztja el a gyermekek biro- dalmától. A legyek... a fertőzés ve- - szélye ... a higiéné ... Nem és nem! 4. így az Aranykalász az óvoda helyére hurcolkodott. így az óvoda az iskolaépü­letbe költözött, egy kétszobás nevelői lakásba. így csak harminc kislurkó fér el benne, a tervezett hat- , van helyett. így utasítottak vissza egy sereg jelentkezőt: betelt a létszám, a gyereket nem ve­hetjük fel... így történt, hogy vagy huszan-harmincan nem is je­lentkeztek óvodai felvételre, tudva: úgyis hiábavaló. 5. . ; Az egyik, aki kimaradt: Vá­sárhelyi Jolánka. Apja az Aranykalász tagja. Nagyanyja úgyszintén. Az anya, Vásárhelyi Károly- né éppen főz, amikor rányi­tom az ajtót. Mákos barátfüle lesz ebédre. Hiába, a gyerekeknek főzni kell! Legalább addig, amíg nincs óvodában a kisebb. A nagyobb, a fiú csak ellátná magát valahogyan, amíg any­ja, apja, nagyanyja a földeken dolgozik. De azért iskolai nap­közi se lenne rossz... Első kérdésem: — És dolgozna, ha... Végig se hagyja mondani: — Dolgoznék bizony! A fér­jemnek beteg a szíve, szeret­nék neki segíteni. Abból él az ember, amit dolgozik, és az or­szágnak is, ugye, ez lenne az érdeke.- De itt ez a kislány... Mit tegyek vele? Nem akarom, hogy egész nyáron át a határ nevelje! És a nagymama: — Jó dolog, ha az ember úgy mehet dolgozni, hogy be­zárja maga után az ajtót, tud­va: a gyerek jó helyen van ... Vásárhely iné: — Bezzeg, amikor agitáltak bennünket, hogy lépjünk be, ígérték az óvodát is, a napkö­zit is ... Most meg ... És sók asszony van így. Az Aranykalász 119 tagja közül jelenleg mindössze 18 a nő! 6. Vörös János, az aranykalász ^ elnöke mondja: $ — Negyvenholdas kertésze­é tét szeretnénk... Kellene oda $ az asszonykéz, de... \ ~ De? £ — De holtbizonyos, hogy a $ szezonban kevés lesz a munka- ^ erőből. Huszonöt-harminc csa- £ ládanya nem mehet ki dolgoz- $ ni, a kicsiket tényleg nem $ hagyhatják otthon magukra. $ Harminc asszonyt a házhoz % láncol a gyerek. ^ Harminc meg harminc az $ éppen hatvan — ennyi lett $ volna a megnagyobbított óvo- $ da létszámkerete. í $ Mi a megoldás? $ Az Aranykalász elnöke 6 így vélekedik: y m ^ — Barocs Andrásék kiad­$ nának bérbe három szobát a ^ napközinek ... $ Igenám, de a három szo- bába se férne több, mint har- $ mine apróság. Magántelken £ pedig nem épít toldalékot az í állam. y f G. Vörös Sándor, a szövet- ékezet raktárosa mást java- é sol: é — Építsen az állam óvodát! agy építse meg a község. í; Minsk az orvosi lakás, amire é<t község'e-lssztési alapot tel é akarják használni? Költsék íinkább a gyerekekre a pénzt! ra, Niccodémi Tacskó-jának előadására. ★ Operatív bizottság alakult november 2Ö-én üröm köz­ségben, amelyik a KISZ fel- szabadulási kulturális sereg­szemle lebonyolítását intézi majd. ★ Az Üj Termés munkatársa5 mihoz egy hétre, december nvo're'Ukán tartják szokásos havi összeiövete’ükét a Nép szabadság Székházban. Nagyszabású hangversenyt rendeznek Üllőn, a művelő­dési házban december 6-án, : vasárnap, Monor, Vecsés és ; Üllő zenetanfolyamainak nö- : \ endékei. ★ Tamási Áron Énekes ma- : dár című vígjátékát mutatta i be szombaton és vasárnap a i tápiószecsöi Damjanich mű- í velődási otthon színjátszó ! csoportja. Az együttes már ; készül a következő bemutató­A nemzetiközi politikai plakátkiállitás egyik legérdeke­sebb darabja: Josef Lada (a Sve.ik illusztrátora) válasz­tási plakátja INNEN —ONNAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom