Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-05 / 286. szám

rts* MESVE* WCirtap 1959. DECEMBER 5. SZOMBAT Jelentősen javult a dabasi járás közlekedése Újlengyel, Újhartyán, Kakucs új autóbuszjáratot kapóit (Tudósítónktól.) Az egész járás mindenna­pi életét érintő kérdésről hí­vott össze értekezletet a Da­basi Járási Tanács végrehaj­tó bizottsága. Az értekezle­ten a végrehajtó bizottság tagjain kívül részt vett Bos- Jcó Imre, a megyei tanács építési és közlekedési osztá­lyának előadója, Kilián Fe­renc, a 16. számú AICÖV munkatársa és Fejér Béla, az Országos Autóbuszmenet­rend szerkesztőségének tagja. A beszámoló megállapítot­ta, hogy a járás közlekedése az elmúlt két esztendőben je­lentősen javult és ez elsősor­ban a vasúti közlekedésre mondható el. Munkanapokon kilenc szerelvény közleke­dik Budapestre, illetve Bu­dapestről és ez megfelelően biztosítja a járás területéről mintegy tízezer bejáró mun­kás be- és kiszállítását. Az utóbbi időben a ké­sések minimálisra csök­kentek és jelentős javu­lás észlelhető a kocsi­parkban is; a személy- szállításra átalakított va­gonokat teljesen kivonták a forgalomból. Egyetlen olyan panasz me­rült fel, amely jogos, még pedig az, hogy a dabasi he­lyi járat szerelvénye indo­kolatlan háromnegyedórás várakozás után indul csak vissza a fővárosba és ez az utasok többségének nem megfelelő. A járás vezetői felkérik a MÁV Vezérigaz­gatóságot, hogy az értekez­leten elhangzottak alapján vizsgálják meg egyrészt a kalauzok liberális magatar­tását a szlutyázó asszonyok­kal szemben, másrészt a da­basi helyi járat visszaindulá- sának idejét és azt, hogy szükség van-e valamennyi szerelvénynek Ócsán a me­netrend szerint megszabott tíz-tizenöt perces várakozás­ra. Ugyanakkor felkérik a MÁV Vezérigazgatóságot ar­ra is, hogy a közlekedés biz­i tonságának további növelése I értekezlet résztvevői abban érdekében az Ócsa és Öcsai-szölő közötti országút és vas­útvonal kereszteződésé­nél, valamint az inárcsi szőlők és az Inárcs kö­zötti kereszteződésnél lé­tesítsenek sorompót. Az értekezlet megelégedés­sel nyugtázta, hogy az el­múlt esztendőben javult a já­rás autóbuszközlekedése is. Gyál község a fővárosi autó­buszüzem segítségével rend­szeres kékbusz-járatot kapott és ez a község közlekedési problémáit megoldotta. Ugyanez a helyzet Alsóné- mediben is, ahol a MÁ- VAUT helyi járatai megol­dották a gondok nagy részét. Komoly mértékben tehermen­tesíti a vasúti közlekedést és a járás több községét, ame­lyek a vasúttól távol esnek, bekapcsolja a közlekedési vo­nalakba a Budapest—La- dánybene—Kerekegyháza já­rat. Itt a járási tanács véle­ménye szerint arra lenne szükség, hogy a reggeli és esti órákban egy-egy járatot indítsanak Budapestről ki­felé, illetve a fővárosba. Az elmúlt hónapokban Újlen­gyel, Újhartyán és Kakucs új autóbuszjárathoz jutott és ez biztosítja, hogy mind­három helyen a vonatokhoz autóbusz szállítja az utazni szándékozókat. Távolabbi tervként az értekezlet résztvevői fel­vetették, hogy szükség lenne egy Bugyi—Dabas ingajáratra, mert a járá­si szakorvosi rendelőinté­zet megnyitása jelentősen megnöveli az utasforgal­mat. A járás területén négy köz­ségben, Dabason, Öcsán, Ör­kényben és Bugyin van autó­taxi kirendeltség. Január 1- ével a taxikat órákkal látják el és így megs?űnjk az a visszás helyzet, hogy az utas átalányt kénytelen fizetni. Legközelebbi teendőként az állapodtak meg, hogy mérle­gelni kell Bugyi, Puszta- vacs . és Tatárszentgyörgy összeköttetésének biztosítását a járási székhellyel, vala­mint Gyón, Dabas, Sári köz­ségeken keresztül egy helyi járat megindítását. Az érte­kezleten elhangzottak alapján a járási tanács most illetékes szervekhez fordul, hogy a felmerült javaslatokat a lehe­tőségekhez képest mielőbb megvalósíthassák. A törökbálinti Varázshegyen Látogatás a tüdőkórház gyógyuló betegeinél Nem új, váratlanul fel­bukkant hegyről akarok írni, ez a Varázshegy nem is sze­repel a térképen. Illetve raj­ta van, de a törökbálinti tü­dőkórház nevet viseli. De míg a festői fekvésű. 18 holdas parkban. vagy a csendes folyosón lépegettem, egyre csak Thomas Mann világhírű könyvére, a Va­rázshegyre gondoltam. Min­den szembejövőben Hans Castorpot, vagy Madame Chauchatot kerestem. Egy tüdőbetegszanatórium más világ, más törvények igazgatják. Az élet egyet­len kérdés körül csoportosul: a gyógyulás JOGI TANÁCSOK Vontatóvezetést tanulnak az apnnmusnk Az Állami Gazdaságok Fő- igazgatósága elrendelte, hogy a gazdaságokban minden olyan traktoros, aki gumikerekes gépen ül, szerezze meg a von­tatóvezetői jogosítványt. A gumikerekes traktorokkal ugyanis országúton is közle­kednek 40—50 kilométeres se­bességgel és a KRESZ szabá­lyaiban tájékozatlan traktoro­sok balesetet okozhatnak. , A tervek szerint még ezen a té­len 2000, jövőre pedig újabb 2000 állami gazdasági trakto­ros szerzi meg a vontatóveze­tői jogosítványt. A rendelke- zást nemcsak közvetlenül érin­tett traktorosok fogadták nagy örömmel, hanem a más terü­leten dolgozók is. Több állami gazdasági igazgató, nagyon sok főagronómus és beosztott mezőgazdász, ezenkívül foga- tosok és állattenyésztők is kérték, hogy elvégezhessék a vontatóvezetői tarColyamot. A főigazgatóság ezenkívül gépko­csivezetői tanfolyamokat is indít, mivel a közel jövőben 200 új teherautót kapnak a gazdaságok. Bicskey Nándorné Pilisen azt szeretné tudni, mi az eljá­rási mód végrendelkezés ese­tén, ha azt akarja, hogy halála után a közös szerzeményű va­gyon ráeső részét ne férje ro­konai örököljék? A fennálló jogszabályok sze­rint halál esetére szóló egyol­dalú nyilatkozattal, azaz végrendelettel minden vég- intézkedési képességgel felruházott személy ren­dezheti vagyonjogi viszo­nyait. A végintézkedés vonatkozhat a hagyaték egészére, vagy annak egy részére. Levélírónk tehát végrende- letileg vagyoni viszonyait be­látása szerint rendezheti. Azt megakadályozni, hogy vagyo­nával az őt túlélő férj halála után férjének unokaöccse ne részesedjen, a következőkép­pen tudja: 1. Örökösül végrendeletében férjét jelöli meg és arra az esetre, ha férje elhalálozik, utóörökösüi nevezi ki azt, akit férje után legjobban kedvel. 2. örökösül külföldön élő testvérét is megnevezheti, en­nek jogi akadálya annál is inkább nincs, mert testvére Csehszlovákiában lakik. Tóth Elek Halásztelek, Isko­la u. 2. Azt a kérdést tette fel, belterületen építhet-e szom­szédja tömör betonkerítést, ami a növényzettől a nap­fényt délelőtt elveszi? Beltelki ingatlanok elkeríté­se a telektulajdonosoknak nemcsak joga, de kötelessége is. így tehát a szomszéd azt meg nem akadályozhatja. A kerítés megépítésénél az elkeríttető köteles a csur- gásra (jogszabályaink sze­rint 60 cm) és a kerítés magasságára nézve a sza­bályokat betartani. Ha a kerítés építésénél a szomszéd rosszhiszeműen, jo­gával visszaélve jár el (azt a megengedettnél sokkal maga­sabbra építi s ezzel azt akarja elérni, hogy szomszédja telke, annak veteményese ne kapjon kellő napfényt), úgy ellene per­rel is fel lehet lépni, mivel a törvény a joggal való vissza­élést tiltja. Megyes Lászlónak üzenjük Farmosra: A 42/1951/00.11) MT. számú rendelet értelmében a belterü­leti ingatlan tényleges birtoko­sának mezőőri járulékot fizet­ni 1951. évi január hó 1. nap­jától nem kell. Ha a tanács en­nek ellenére, mezőőri járulé­kot vet ki belterületi bekerí­tett telke után. törvényt sért s a határozatot . fellebbezéssel meg kell támadni. özv. Lehottyán Gyuláné szeretné tudni, kaphat-e férje után özvegyi nyugdíjat azon az alapon, hogy az elhúnyt há­rom évig tagja volt a tsz-nek s alapító tagnak számított? Az 1957. évi 65. sz. tvr. sze­rint öregségi nyugdíjra az a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tag jogosult, aki az öregségi korhatárt el­érte és legalább húsz nyugdíjévé van. Az öregségi korhatár férfiak­nál a betöltött hatvanötödik, nőknél a betöltött hatvanadik életév. Kivételesen öregségi nyugdí­jat lehet megállapítani a ter­melőszövetkezet öregségi kor­határt elért olyan tagjának, aki tagként az 1953. évi január hó 1. napja előtt lépett be a termelőszövetkezetbe és az 1957. évi december hó 31. nap­jáig. tehát ö"t éven át mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tag volt. így tehát olvasónk nyugdíj­ra nem jogosult. Részére özve­gyi nyugdíjat sem lehet meg­állapítani, mert (érje még ki­vételes rokkantsági nyugdíj­hoz szükséges nyugdíjévét sem szerezte meg, amely a nyugdíj folyósításának minimális köve­telménye. F. Tóth Józsefnek üzenjük Kósdra: Hadirokkant kérelmének elbírálása a községi ta­nácsra, illetőleg felsőbb szervére, a járási tanácsra tartozik. A tanácsnak nem kell az ira­tokat sehová sem küldenie, hanem el kell döntenie, hogy a fennálló rendelkezések értel­mében olvasónk jo’os-e a ha­dirokkant nyugdíjra, vagy sem? köré. Ehhez pedig minden feltétel adva van: friss leve­gő, kitűnő ellátás, pihenés, kitűnő orvosi gárda és ápoló- személyzet. — Mi nem hetekben mér­jük az időt. A gyógyulás hosszú folyamat s azalatt a fél-egy év alatt, amit a be­teg itt tölt, csak elindítják ezen az úton — mondja dr. Bánáti József igazgató-főor­vos. így aztán nem csoda, ha teljesen megismerjük egy­mást. Nagy szükség van er­re, hisz a beteg pszichikai ál­lapota befolyásolja a gyó­gyulást. Ismernünk kell éle­tét, örömeit, gondjait egy­aránt. — Mi a legnagyobb problé­ma ezen a téren? — Kettős. Az egyik a tü­relmetlenség, ami a beteg és főleg a hozzátartozók részé­ről megnyilvánul. Ez érthető, mert legtöbbjüket család várja otthon. A másik pedig az — foly­tatja —, hogy betegeink úgy érzik, lemondott róluk a kül­világ. Milyen *jó lenne, ha néha-néha megemlékezné­nek róluk egy ötperces láto­gatás, egy-egy levelezőlap formájában a volt munka­társak, ismerősök is. A törökbálinti kórház 1957- ig a honvédség tulajdonában volt, akkor adták át me­gyénknek. A teljes orvosi és ápológárda helyén maradt, a 140 dolgozó ma már ösz- szeszokott törzsgárdává ko- vácsolódott. Az eredmények másik titka az az együttmű­ködés, amely évek során a kórház vezetősége, a párt- szervezet és a szakszervizét között kialakult. A kórház laboratóriumában — példa­képpen a többi intézmény előtt — kifogástalanul vég­zik nemcsak a sokrétű kór­házi vizsgálatot, de itt dol­gozzák fel valamennyi, a 14 járás által beküldött anyagot is. Érdeklődtem az ott dolgo­zóktól. nem félnek a fer­tőzéstől? — A veszély nálunk min­denütt teljesen egyforma. Mind a laboratóriumban, mind az osztályokon min­den óvintézkedést megte­szünk. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy fertőzést kapjunk. Egészségi állapo­tunkat állandóan ellenőriz­zük. Fontos a jó táplálko­zás. Ezért is kapunk har­minc százalék veszélyességi pótlékot. Ez nem koszorú­pénz, hanem hozzásegít ah­hoz, hogy sokat és jót együnk, minél több szalonnát és tejet. Míg az 1670-ben épült ház boltíves, folyosóit jártuk, s megcsodáltuk a hangula­tos. új társalgót. vége a délelőtti fekvőkúrának. Megélénkülnek a termek, különösen a könyvtár. Nagy keletje van a könyvnek, hoz- zák-viszik, a pihenést, szóra­kozást nyújtó köteteket. ötödik hónapja van itt Kajó Ferenc dömsödi tanító. Egy községi tüdőszűrés al­kalmával vették észre, hogy beteg. Most itt várja a biz­tos gyógyulást. Egy-kettőre előkerül kisfia, kislánya ké­pe, akikhez havonta egyszer haza is mehet. Varsányi Antal zebegényi. Mindössze 16 éves, de húsz­nak is nézné az ember, olyan jó erőben van. — Mivel telik el a nap? — Nem unatkozunk. Ala­posan be kell osztani az időt, hogy mindenre teljen. Kézi­munkázunk, olvasunk, sakko­zunk, ultizunk. Jut idő a sé­tára, beszélgetésre is bőven. Szakelőadásokat hallunk, mo­zi- és színházi előadás van hetente és rendszeresen ka­punk kül- és belpolitikai tá­jékoztatást is. A délutáni csendóra Vk\V\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\Vv\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\^^ Botanikai kutatóúton Albániában A z albán botanikus kuta­tókkal kiépített baráti kapcsolat révén ez év május- .júniusában hathetes kutatóútra Albániába utaztunk. Célunk az volt, hogy magyarországi kuta­tásaink összehasonlítására Al­bánia ligeterdeinek társulási, termőhelyi viszonyait tanulmá­nyozzuk. Utunkon a gazdag bo_ tanikai tapasztalatok mellett tanulságos benyomásokat sze­reztünk az albán nép hazájáról, életéről. Albánia a legkisebb népi de­mokratikus ország, kereken 29 ezer négyzetkilométernyi terü­letű. A Balkán-félsziget dél­nyugati részén helyezkedik el, ahol az Adriai-tenger fokozato­san elkeskenyedve az Otrantó- szoroson keresztül a Jóni-ten- gerrel érintkezik. Albánia észa­kon és keleten Jugoszláviával, délen pedig Görögországgal ha- Nyugati határszegélyét Adriai-tenger vonja g. Lkijf Albánia alföldi részei- ; háborítatlan szépségű tá- ; akarják tanulmányozni, bi- ly már a 24. órában érkez- c oda. Az ország kulturális lődése az elmúlt évek során an rohamos gyorsasággal halad, hogy különösen az al­földi részeken egész kis foltok­ra szorította vissza a természe­tes növény- és állatvilágot. Az egykor hatalmas, kiterjedt mo­csárvilágból már csak kis fol­tok maradtak meg hírmondó­nak. Ezekkel együtt eltűnt az albán alföldön „népbetegség” számba menő malária is. A le­csapoló táj rendező munkából magyar kultúrmérnökök is de­rekasan kivették a részüket. A térképen feltüntetett ár­téri erdőket, mocsárvi­lágot, hiába kerestük, mert azokat egész keskeny sávba szorította vissza a mind inten­zívebben kifejlődő mezőgazda- sági kultúra. Ma már csak a folyók torkolati szakaszán ma­radtak fenn kiterjedtebb fol­tokban az egykor oly festői ős­erdőszerű ártéri erdők. Ezek egy része, például Rushkull környéke, mint fácán-rezervá- ció is nyert védelmet. Különö­sen festőiek a Drin és Buna ár­téri erdei, ahol helyenként a keskenylevelű kőrisligetek az évi 8—10 hónapos elárasztást is kitűnően tűrik. Az orsz' I déli részein a Vlora, Saranda és Butrinó környéki alföldi ele­gyes ligeterdők magasabb tér­színén már a babérfa is előfor­dul, sőt, helyenként tömeges. Különösen festőiek a hegyek lábánál és a völgyek folyóinak mentén kialakult platánligetek, amelyeknek legszebb marad­ványfoltjait Elbasszán környé­kén, valamint a Drino és az Ishmi árterében tanulmányoz­hattuk. Az albán alföldnek táj- képileg legszebb erdei az ale- po fenyvesek. A Pinus pinea és a P. halapensis fenyők szét- terpedt koronájukkal a medi­terrán táj jellegzetes arculatá­hoz tartoznak. A dünéken és azok horpaszaiban festői folto­kat alkotnak. Csodálatosan megragadó képet nyújtanak az albán alföld erdei vegetációnak ezek a maradványfoltjai, ame­lyek megmentése a botanika­tudomány és erdészeti kutatás számára már az albán termé­szetvédelem feladata lesz. K utatóutunk számos gazdög élményéről köteteket le­hetne írni. Ez a néhány mon­datban csak az albán alföld most már eltűnő félben levő növényzetének érdekességeire mutattam rá. Dr. Kárpáti Istvánná, a TIT Pest megyei szervezetének tagja alatt a nőket látogatjuk meg. Nyitott ablakok mellett csendesen fekszenek a szobá­ban, ahová benyitok. A la­kók közül ki olvas, ki kézi­munkázik, s van, aki elme­reng. Kifelé néz az ablakon., Feltűnik, hogy valamennyien csinosak, kezük, hajuk ápolt. Megkérdem a szorgalma­san horgoló, csinos fiatalasz- szonyt, Kovács Józsefnél, mit készít? — Asztalterítőt. Mire ha­zamegyek, egész garnitúrát viszek magammal. Tetszik majd a két lányomnak, ötö­dik hónapja vagyok távol tőlük, dehát türelemmel kell lennem, ha gyógyultan aka­rok visszamenni közéjük. Csikós Éva a Diósdi Csapágygyárban dolgozik, mérőtechnikus. Tőle tudom meg, hogy fodrász, kozme­tikus van a kórházban. A szobák „profilírozva” vannak. Igyekeznek a be­tegeket úgy csoportosítani, hogy a betegség azonos fokán levők kerüljenek össze. Sajnos, nem minden szo­bában fogad derűs kép. Egy­ágyas szobában öreg ember fekszik, már csak oxigén­tömlővel lélegzik. Nem sok ideje van hátra. Az osztály­orvos elmondja, iszákos volt, ‘'ff nem sokat törődött az egész- smsftm f á ségével, míg lehetett volna. Utunkon elkísért a kórház szociális nővére is, akinek feladata segédkezet nyújtani a betegek személyes gondjainak elintézéséhez. — Mi a leggyakoribb gond? — Elsősorban az életbe visszatérő betegnek — ha szükséges — megfelelő köny- nyebb munkát biztosítani. De gyakori a gyermekelhelyezés is. Nyugdíj-, táppénz- és se­gélykérelmek is vannak szép számmal. Bejártam a hatalmas épü­letet, láttam a mozitermet, az épülő új nővérszállást, a £ modern fürdőket. | — A kerítésen belül nincs í is semmi baj, ellátásunk, | költségkeretünk megfelelő, | De nézze meg az utat élőt- tünk — mutat ki az igazga- j tó-főorvos. — Ha egy jármű ^ végigmegy rajta, porfelhő ^ zúdul be a parkba és borít ^ el mindent. Szinte elképzel- ^ hetetlen ez pontosan egy ^ tüdőkórház előtt. És hiába ^ minden, a rengeteg kérelem, A Diviaka környéki tengerparti fenyves tisztása (Foto; dr. Kárpáti I.) felszólalás. ígéretet .egyre- másra kapunk, de a poros, egészségtelen út marad. Komáromi Magda

Next

/
Oldalképek
Tartalom