Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-30 / 305. szám

r KARÁCSONY ELŐTT ÉRKEZETT zMtzk ö! PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM 1959. DECEMBER 30. SZERDA í Közgyűlés a Petőfi Tsz-ben Négyszeresére növekedett a tsz taglétszáma — Négy új taggal egészítették ki a vezetőséget — Megkezdte munkáját az értékelő bizottság Az elmúlt hetekben az agi­tátorok felkerestek minden dolgozó parasztot és beszél­getéseket folytattak a ter­melőszövetkezet előnyeiről. Tisztázták azokat a vitás kérdéseket, amelyek az egyé­ni parasztokat még vissza­tartották a termelőszövetke­zettől. A türelmes, felvilágo­sító, politikai nevelőmunká­nak meg lett az eredménye. Az elmúlt hónap alatt sok egyéni gazda szakított a régi, maradi kisüzemi gazdálkodás­sal. E hó 28-án közgyűlést tar­tott a Petőfi Tsz. Noha a sze­merkélő eső több helyen jár­hatatlanná tette a dűlőuta- kat, mégis a közgyűlésre az újonnan belépettek nagy tö­megei vonultak már a kora reggeli órákban. A közgyű­lést nem a régi, megszokott helyen, a termelőszövetkezet központjában tartották. An­nak kultúrterme kicsinek bi­zonyult, hogy befogadja a most már négyszeresére nö­vekedett termelőszövetkezeti tagságot. Az elnöki bevezető mon­datok után egyhangúlag dön­töttek, hogy az újonnan belépett és a közgyűlés által felvett új tagok közül szélesítik, bővítik a vezetést, hiszen a kis létszámú vezető­ség képtelen lenne meg­oldani az elkövetkezen­dő idők megnövekedett feladatait, összefogni, irányítani a megnöveke­dett tagság munkáját. A közigyűlés hangulata, iz­zó légköre mind bebizonyí­totta, hogy e közgyűlésen már nem azok az egyénileg dolgozó parasztok ülnek, akik­kel hetekig vitatkoztunk, akik makacsul ragaszkodtak a ré­gihez. Valami új embertí­pus, megváltozott emberek ültek a nyársapáti iskola pad­jaiban. Néha-néha még fel­vetődött a régihez való ra­gaszkodás, a kétkedés hang­ja. Ezt azonban elnyomta az egyre nagyobb erővel feltörő —- a szövetkezeti mozgalmat magáénak tartó, magáénak érző — hang, amikor az új tagok közül megválasztott; vezetőségi tagok , és brigád- i vezetők felett szavaztak, ami- j kor szenvedélyes vitát foly­tattak arról, hogy mikor jár használati díj a közösbe be­vitt fogatokért, amikor arról vitatkoztak, hogy az új ered­ményességi jövedelemelosz­tás alapján ki 5 holdat, ki 10 holdat kíván majd csa­ládjával megművelni. A vezetőség javaslata alapján került sor Szent- \ Péteri György, Ronkó Sándor és Szűcs László j újonnan belépett tsz-ta- goknak a megválasztásá- \ ra és Fehér Dénesi egy­hangúlag jelölték a veze­tőségbe. A megválasztot­tak nevében Szentpéteri György állt fel és kö­szönte meg a tagság bi­zalmát, kérte támogatá­sukat. „Csak összefogott erővel fogunk tudni jó munkát végezni“ — mon­dotta. Az új vezetőség azonnal munkához látott. Bekapcso­lódtak a megriövekedett állat- állomány elhelyezésének meg­oldásába, a takarmány bizto­sításába, kiválasztották az ál­latok gondozóit. Különböző terveket szőnek, hogy a meg­növekedett feladatokat hogyan, milyen módon tudják a leg-' jobban megoldani. Akadtak problémák is. Ezek­re sok esetben nem a régi ve­zetőségi tagok adtak választ, hanem az új vezetőségi tagok vitatkoztak, érveltek és bi­zonyítgatták a tsz helyességét, eredményességét. Azok az emberek bizonyí­tották ezt, akik még két hét­tel ezelőtt szenvedélyes vitát folytattak a kisüzemi parcel­lák megvédéséért és ma már felszabadultan teljes szíwel- lélekkel, megértve a párt és a kormány politikáját — a nagyüzemi gazdálkodás mellett foglaltak állást. Ok magyarázzák az alap­szabályban előírt köteles­ségeket, jogokat és előnyö­ket. Szinte megváltoztak ezek az emberek és a ter­melőszövetkezetbe való be­lépéssel gondolkodás-mód­jukban is az újat, a hala­dót, a fejlődőt támogatják. Az új emberek alkotó, pezs­gő élete indult meg a szövet­kezetben. A tervezgetésből egyre jobban kialakulnak a jövő gondolkodásának kör­vonalai. Határozatot hoztak, hogy e hónap 29-én, 30-án és 31-én megkezdi munkáját az értékelő bizottság és az újonnan belépettek által bevitt állatok, gazdasági felszerelések, takarmány stb. átvételéről, illetve kö­zös állományba való szám­bavételéről gondoskodnak. Röviden nekifognak a meg­növekedett új gazdasági év tervének kidolgozásához. Messzemenően figyelembe veszik az újonnan belé­pett tagok különböző igé­nyeit és biztosítani kíván­ják, hogy az egész tsz- tagság jövedelme maga­sabb legyen, mint egyéni gazdálkodó korukban. Köszöntjük az új termelő­szövetkezeti tagokat. Kívá­nunk nekik eredményekben gazdag új esztendőt. Biztosak va,gyünk abban, hogy az ő példamutatásuk nyomán az el­következendő napokban a még egyénileg dolgozó parasztok egyre nagyobb tömegei kérik majd felvételüket a termelő­szövetkezetekbe és az agitáto­rokkal való hosszas viták, megbeszélések után most már nem a régihez való ragaszko­dásról, hanem egyre jobban az új élet minél eredménye­sebb megalapozásáról vitatko­zunk majd. Fekete József Franciaországból ez az új automatikus zárógép, amely­nek működésével Migaskó Lajos konzervgyári lakatos most ismerkedik ^\>cv\\\vc^\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\w^ Megkerült a templomudvar szarkája A katolikus templom udva­rából ez év június 29-én eltűnt B. Istvánné női kerékpárja és egy ugyanott elhelyezett férfi­kerékpárról leemelték a kint hagyott aktatáskát. Néhány hónappal később, október 23- án megint kerékpárlopást je­lentettek a rendőrségnek. Ez alkalommal D. Sz. Ambrus ke­rékpárjára csapott le a temp­lomudvar szarkája. Csak így tovább, fiatalok! 2000 forint jutalmat kapott a Szabadság Tsz ifjúsági brigádja A Szabadság Termelőszö­vetkezet ifjúsági brigádja is benevezett a tavasszal indult silókukoricatermelési és siló- zási országos méretű verseny­be. A tsz fiataljai derekasan dolgoztak. A közelmúlt napok­ban lebonyolított versenyérté­kelés szerint megyei viszony­latban a harmadik helyen vé­geztek, országosan pedig a 17. helyen állnak. A számos rész­vevő között ilyen helyezést el­érni, dicséretes dolog! A lelkesen dolgozó ifjúsági brigád jutalma nem maradt el. A szép terméseredményeken túl a KISZ központja pénzju­talomban is részesíti. Kis Laci KISZ-titkár tegnap vette át Budapesten a nekik ítélt 2000 forint jutalmat. A rendőrség mindhárom ügyben nyomozást vezetett be, s a napokban sikerült kézreke- rítenie az elvetemült kerék­pártolvajt Nyúl Ferenc felső- lászlófalvi lakos személyében. A lopott kerékpárokat a tol­vaj szétszedte, a vázakat elás­ta. Az alkatrészekhez új vázat vásárolt, s abból új kerékpárt állított össze. Az egyiket így értékesítette, a másikat magá­nak tartotta meg. Nyúl Ferenc sokáig tagadta a bűncselekmények elkövetését. Csak a házkutatás során előke­rült aktatáska és a földből ki­ásott kerékpárváz bizonyító súlya alatt tett beismerő vallo­mást. A lopások elkövetéséről tudott és abban segédkezett is nevezett édesapja, idős Nyúl László. Mindkettőjük ellen eljárás indult, s ellenük a napokban emel vádat a városi ügyészség. Reméljük, a bíróság méltó büntetést mér majd ki a bű­nösökre. — TAVASSZAL 50 kataszt- rális hold szőlő telepítéséhez fognak az állami gazdaság­ban. Erre a célra azokat a homokos területeket választ­ják ki, amelyek másra ke­vésbé hasznosíthatók. — ÉVVÉGI vagyonmegál­lapító leltározás folyik a földművesszövetkezet egysé­geiben. E munkát előrelátha­tólag január 8-án befejezik, majd az évi mérleg készíté­sére kerül sor. A szövetkezet ez évben is nyereségesen dol­gozott. Ez kiderült már a harmadik évnegyed munká­jának értékelésekor. Dolgo­zói az elért többlet-nyereség­ből előreláthatólag kétheti fizetésnek megfelelő nyere­ségrészesedést kapnak. Mi újság a Sportotthonban? Jólesd meglepetéssel megyünk be a Kinizsi székháziba. Régen az ürességtől kongó falak között egy hónap óta vidám, pezsgő élet folyik. Mindenki megtalálja a szolid, szórakozási lehetőséget. Tele is van minden terem min­dig, különösen ünnepnapokon. Még egy Rex-asztal hiányzik, méginkább havonta egy-két nívós rendezvény és akkor lassan elfog­lalja a székház városunkban az őt megillető helyet. — AZ IDEI beruházások műszaki átadás-átvételére tegnap délelőtt került sor a Rákóczi Termelőszövetkezet­ben. Átadták rendeltetésének az irodaházat, a belső villa­mosítást, a tízvagonos kuko- ricagórét, darálót raktárhelyi­séggel együtt, kibővített ló­istállót, szecskázót, hydro- for-házat szivattyúval stb. A beruházások költségeinek jelentős összegét saját erő­ből fedezték a szövetkezet tagjai. — ELKÉSZÜLT a városi tanács végrehajtó bizottságá­nak 1960. I. negyedévi mun­katerve,. amely a következő­ket tartalmazza: a városi ta­nácsülés előkészítését ■ és na­pirendjének megállapítását, a végrehajtó bizottsági ülései­nek napirendjét és a szerve­zési feladatokat. A munka­terv szerint az első évne­gyedben egyszer előrelátható­lag januárban hívják össze a tanácsülést, végrehajtó bi­zottsági ülésre pedig hét al­kalommal kerül sor. — EZ AZ ÉV is jól végző­dik címmel vidám, tarka es­ten szórakoztatja városunk lakosait a Pest megyei Pe­tőfi Színpad és a Budapesti Revü Zenekar Szilveszterkor, este kilenc órakor. — TÖBB TEJET adtak ka­rácsonykor a tehenek. Az \ összehasonlító adatok leg- j alábbis erről tanúskodnak. A £ tavalyihoz és az 1957. évihez j viszonyítva 40 százalékkal magasabb az ünnepnapokon beszállított tej mennyisége. \ December 25-én 14 000 litert, 2 26-án pedig 16 000 liter be- S gyűjtött tejet dolgoztak fel a \ tejüzem munkásai. Nem csök-i \ kent a tejbeszállítás az ünne-l ! pék után sem. Hétfőn psl- í dául 17 500 liter érkezett, s a \ tej zsírtartalma, minősége í ellen sincs kifogás. ; AZ ARANY JANOS FILM­SZÍNHÁZ MŰSORA ! December 28—30-ig: Pár lépés a j határ, izgalmas magyar film. Fő­szereplő: Szirtes Adám, Szabó $ Gyula Várkonyi Zoltán. S Kísérő műsor: Mesél a Bükk. 5 December 31—január 3-ig: Sze­gény gazdagok. Jókai regényéből j készült magvar film. Főszerepben: í Krencsey Mariann és Benlkő í Gyula. j Január 4_6~ig: Fényes esküvő. J Magyarul beszélő amerikai film. $ Matiné január 3-án. délelőtt 10 ^ órai kezdettel: Hajsza. ^ Marion Brando, a nev9 É filmszínész azzal a gondolattá \ foglalkozik, hogy abbahagyja ■ ; színjátszást és csak rendezésJ £ sei fog.alkoz'k. Nemrég ké^flfl ; tette e] első önálló filmjét ! One-Eyed Jacks címmdB í amelyben még főszerepet játj í szik. Tervei szerint jövő ájfl ! elején egy újabb filmet forgH ; Paris Blues címmel. Egy szfl j nesbőrű jazz énekesről sz^H ; aki a faji ü'dözés elől Párizá^B ! menekül, / — Tessék mondani, szokott • olvasni? Mit olvasott már \ Móricztól? Az öreg büszkén, szinte • sértődötten válaszolt, de föl se tekintett az elemózsiából. Nem tartotta érdemesnek. — Én. kérem, Móricz majd- j nem minden írását olvastam már. Ami a könyvtárban van nálunk, azt mind. Meg mást > is. Mert én szeretek olvasni. ' Az jó! Különösen az olyat,: mint ez a Joó Györgyös. Eb- i ben van érzés, igazság. Az i ilyet szeretem. Annyit mondott. Ezután egy ; szót se lehetett belőle kiven- \ ni. De elhallgattak az „irodai- j marok” is. Az én szívemre meg vala- | mi vidámság ült. Egyrészt j cinkos egtrüttérzés volt ez, hogy ez az egyszerű paraszt- ember lefőzte azokat két- három szóval, másrészt ha­tártalan öröm, mely azt do- i balta egyszerre a vonatkere­kekkel, hogy ennek a bácsi­nak a szívében él az igazi iro­dalom. 0 meg összerakta a holmi­ját, összekattantotta a bics­káját, és megtörölte a szá­ját. csak úgy a keze fejé­vel, egyszerűen, parasztosan. í De mozdulatában méltóság í volt. Az Avar Janik, a Rózsa i Sándorok méltósága. Hogy i most már ők is tudják, hogy \ mi az irodalom. Tóth Tibor azonnal a felesége, hogy tudja, miről van szó. Hosszú hallgatás követke­zett. Csak a vonat kerékéi lük­tettek a síneken. Kínos volt a csönd. Nem akartam megtörni, hogy kisegítsem őket a bajból, hisz én „aludtam”. Végtére a bácsi törte meg a csöndet. — Joó György. Annyira meglepődtem, hogy kinyitottam a szemem. Hát ő honnan tudja? Csak nem ol­vasta a regényt? De meglepődtek az utitár- sak is. — Tetszett olvasni talán? — kérdezte a férfi. Az öreg nem felelt mind­járt. Előbb megrágta és le­nyelte, ami a szájában volt. Kényelmesen, mert úgy egészséges Csak aztán szó­lalt meg röviden, tömören: — Igen. Mennyire más volt ez az igen, mini az előbbj szódo­bálózás az írókkal. A szó­ból látszott, hogy ebben az emberben élt a mű, a hős, Joó György. Lehetett látni abból, ahogy kimondta a szót. így csak az tud beszélni, aki tisztában van mindennel. Bá­mulattal néztem erre az em­berre. Az asszonyka is elkezdeti csicseregni. elé egy fehér kendőre és neki­látott falatozni. Nem is érde­kelte, hogy mi van a fülkében. Megéhezett, hát evett. A házaspár közben már Mó- riczról beszélgetett. Regénye­ket vetettek fel, összenéztek és jelentőségteljesen bólintottak egy-egy regénynél. — Te, emlékszel az Úri mu­rira? — kérdezte az asszony. — Hű, az volt igazán jó! Te, milyen érdékes volt! — vála­szolt a férfi. Nem tudom miért, de biztos voltam benne, hogy a színét se látta. Az volt az érzésem, hogy nekünk akartak tetszeni azzal, hogy itt most egy egész könyv­tárat felsorolnak. Illetve in­kább az öreg bácsinak, mert én „aludtam”. Éppen a Boldog emberről beszéltek, amikor kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a bácsi furcsán hunyorog. Úgy látszik, neki sem tetszett. Azok folytatták: — Mondd, szivem, hogy is hívták a regény fő alakját? Nem jut most hirtelen az eszembe! — A főhőst? Várj csak! — gondolkozott az asszony — és töprenkedőn a homlokára tette a kezét. — Tudod, aki ... szólalt meg a férj, de nem fejezte be a mondatot. •— Igen, igen — biztosította Zakatolt a vonat Kőrös felé. Unalmas volt az út, kint már sötét volt, nem lehetett sem­mit látni. Négyen ültünk a fülkében. Egy fiatal házaspár, valami hi­vatalnokfélék, Szegedre men­tek. Egy öregedő parasztbácsi, mint utóbb kiderült, Nagykő­rösre jött, és én. A fiatalasszony meg a férje hangosan beszélgettek minden­féléről, de lassan csak köny­vékről folyt köztük a szó. írók, könyvcímek röpködtek a leve­gőben, nem kötve semmihez. A fülke lassan úgy megtelt könyvvel, mint egy könyves­bolt kirakata. Volt ott Mik- száth-könyv, Jókai-regény, Tolsztoj, Dickens, még He­mingway is. Az ember szinte belefáradt a sok névbe meg í címbe. Nem tudom, mi volt a i célja a 'két embernek ezzel a \ felsorolással, de látnivaló volt, ; hogy aligha olvasták az emlí- i tett könyveket, legfeljebb lát- '• ták azokat mások kezében. Magam tetettem, mintha \ szúnyókálnék, de titokban fi- ! gyeltem, mi folyik körülöttem. ! Az öreg bácsi, akinek jó- í fajta báránybőrbundája és új • csizmája volt, hallgatott, és ! nézett maga elé valami ősi ! közönnyel, amit talán még va- í lamelyik ősapja hagyott rá em- í lékül. Olyan volt, mintha ott \ se lett volna. í Később maga elé vette a \ csomagját és kibontotta. Ke- % nyeret vett elő, jó paprikás í. szalonnát, lerakta szépen maga Aki ismeri az irodalmat Le$z-e Kerítés f a vásártéren ? i Néhány héttel ezelőtt hírt| adtunk róla, hogy a vásárteret | még a december 6-i vásár | előtt bekerítik. Nem történt^ meg. S hiányzik a kerítés még ^ ma is. Hogy mi az oka? Hall-| gassuk meg, mit mond a mun- ^ kavállaló: a gépállomás. Az év végi hajrá miatt a | gépek javítási munkáival va- ^ gyünk elfoglalva. A vásártér^ kerítéséhez szükséges anyagot | sem tudtuk kellő időben meg-| kapni. Azonban, ha a helyszí- ^ nen nem is látszik még sem- ^ mi, a kerítés vasanyagának ^ előkészítése folyik a műhelyek- ^ ben. 1960. első hónapjában^ eleget teszünk vállalt kötele-^ zettségünknek. ^ Nincs tehát semmi baj. Csak az a hiba, hogy a községfej­lesztési alap megfelelő összege felhasználatlanul maradt eb­ben az évben. Reméljük, hogy az utolsó ígéret szerint a kerítésből ja­nuárban mégis csak valóság lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom