Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-29 / 304. szám

0JHÜ&ÚÍ 7í\r CEGLÉD. ALBERT IRS A, CEGLÉ D BE RCEL. TÖRTÉL ÉS CSEMŐ RÉSZÉRE III. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1959. DECEMBER 29. KEDD Újabb részlegekkel bőrül a Vasipari Ktsz A kaji szövetkezet elnökét, To- János elvtársat azért kerestük fel, hogy tájékozta­tást kérjünk szövetkezetük ed­digi eredményeiről és jövő évi terveiről. Megtudtuk, hogy a szövet­kezet 47 dolgozója, amely ki­lenc részlegben dolgozik, ed­dig több mint két és félmil­lió forint értéket termelt. A lakosság részére végzett szol­gáltatások ennek 20 százalékát teszik ki. Legnagyobb részlegük a 16 fővel dolgozó villanyszerelő részleg, amely a termelési ér­ték közel felét adja. Ez a részleg jelenleg a há­lózati áram 220 voltra történő átállítással kap­csolatban végez jelentős munkát, a rádió, mosógép és egyéb háztartási készülékek folya­matos javításán felül. A vá­rakozási idő sem hosszú, ma­ximálisan tíz nap. Rádió ja­vításnál ezt soknak találják, de ha elmondjuk, hogy ha­vonta átlagban 150 rádiót ja­vítanak mindjárt másképpen bíráljuk el a kérdést. A villanyszerelő részlegen kívül a kerékpárjavító és gu­mivulkanizáló, motorke­rékpárjavító, óra- és iro­dagépjavító részlegek áll­nak még a lakosság szol­gálatában. Ezek együttes termelési értéke 700 ezer forint. A szövetkezet a javító tevé- kenysége.n felül bizonyos ter­meléssel is foglalkozik, amennyire a kapacitásuk meg­engedi. így új típusú fodrász­székekből — amelyeket a ceg­lédi ipari kiállításon is lát­hatott a közönség — ebben az évben 190 darabot gyártanak. Az AUTÖKER Vállalatnak pedig kisebb szériában kü­lönböző alkatrészeket szál­lítanak. , Az eredményekhez tartozik még az is, hogy , 1959. november 30-ig már túlhaladták az előző év­ben elért nyereség ösz- szegét, ami azt jelenti, hogy a szö­vetkezet tagjai jó munká­jukért, ebben az évben maga­sabb osztalékra számíthatnak. Szolgáltatásaikat a lakosság kívánságainak megfelelően toJ vább kívánják bővíteni. Meg­állapodást kötöttek a Székes- fehérvári Vadásztölténygyár televízióinak szerviz szolgála­tára. A városi tanács által kiutalt Körösi út 3. szám alatti épületben hűtőgép- javító részleg felállítását tervezik, amely megyei szinten is el­látná a javítási feladatokat. Ezenkívül tervezik még új nikkelezőműhely és új gépé­szeti üzemrész létesítését is, amennyiben a kilátásba he­lyezett üzemépületeket meg tudják szerezni. Ezzel nem­csak a következő év eredmé­nyeit, hanem a lakosság jobb ellátását is biztosítják. — Z — Z — Telefoninterjú öt boltvezetővel — Földművesszövetkezeti áruház? A vezető kartársat kérem! — Itt Orosz Zoltán vezető­helyettes beszél. A karácsony előtti napok forgalma érdekli a lap olvasóit? Nagyon szíve­sen adok erről tájékoztatót. Áruházunk emeleti helyiségé­ben játék- és kultúrcikk ki­állítást rendeztünk. A nagy si­kerre jellemző, hogy alig pár nap alatt mintegy 500 ezer fo­rint értékű különböző áru ta­lált gazdára. Hogy miből mennyit adtunk el? Tessék: televíziós készülék húsz darab, két darab 8500 forintos zene­gép, ezer darab hanglemez, ezer darab baba, 110 diavetítő készülék, 400—500 diafilm és ezenkívül rengeteg különféle játék. Az áruház földszinti helyi­Csütörtökön a vásárlási láz tetőfokán történt a földmű­vesszövetkezet nagyáruházá­ban a következő eset. Fiatal férj állt meg a textiláru pult­jánál és így szólt: — Harminc forintos rózsa­színű női nadrágot kérek. — Nincs — hangzott a rö­vid felelet a pult mögül. Az ifjú férj azonban csö­könyös maradt. — Tessék egy kicsit körül­nézni, hátha akad mégis. — Harminc forint 10 fillé­res van — adta meg magát az elárusító. A körülállók részint moso­lyogtak, részint méltatlankod­tak a jeleneten. Joggal. Sokan várták ünnep előtt Goethe Faustjának megjele­nését. Egy ilyen „könyvdruk­ker” lépett be velünk együtt a könyvüzletbe, így tanúi vol­tunk a boltvezető és a vá­sárló közötti párbeszédnek. — Megérkezett? — kérdi a vevő fojtott izgalommal. — Meg — közli szolgálat- készen a boltvezető. — Remek! — örvendezik a vevő, de hirtelen eszébe jut valami. — Milyen színű a kö­tése? — Kék. — Kár — csóválja a fejét szomorúan a könyvrajongó. — Ha szürke volna ... Be sem fejezte a monda­tot. Megfordylt s i'ásárlás nél­kül távozott a boltból. Néhány szó a kamattérítésről H OL MŰVELŐDJÜNK ^ OL SZÓRAKOZZUNK 7 CEGLÉD A SZABADSÁG MOZI MŰSORA: December 28_30, hétfőtől-szer- dáig délutáni előadás: Papírsár­kány, színes francia—kínai film, esti előadás: Matrózok dala. Szélesvásznú monumentális alko­tás, a német tengerészek 1918-as forradalmi harcairól. Németh film. 10 éven alul nem ajánlott! December 31-től január 3-ig, csütörtöktől-vasámapig: A tör­vény, az törvény. Mulatságos tör­ténet egy határmenti faluban. Fernande! és Totó francia—olasz produkcióban. ^Magyar híradó. A DÓZSA MOZI MŰSORA: December 29_31% keddtől-csü- törtökig: A boldogság vasárnap jön. Csehszlovák színes filmvíg­játék. Kísérő műsor: Szíves üd­vözlet. Magyar híradó. 31-én csak egy előadás, délután 5 órakor. 1960. január l—3, péntektől- vasárnapig: Feleségem a sztár Jazz, tánc, revű. NDK színes film. Kísérő műsor: Pingvinek országá­ban. ALBERTIRSA December 30-án, január l-én, szerdától-néntekig: Szombattól hétfőig. Magvar film. Főszerep­ben: Vass Éva és Sütő Irén. 10 éven alul nem ajánlott! Január 2—3, szombat-vasárnap: Szegény gazdagok. Jókai repénvé- ből készült magyar film. Fősze­repben: Krencsey Mariann. Benkő Gyula, Bara Margit. CSEMÖ 1960. január 1—3, péntektől-vasár- napig: Álmatlan évek. Magyar film. 10 éven alul nem ajánlott! Magyar hiradó. ségében is igen nagy volt a forgalom. Legnagyobb bevé­telünk 18-án, pénteken volt. , ,e” _a naP°n 410 ezer forint értékű árut adtunk el. Az ün­nep hetében kedden 301, szer- °™ 242' csütörtökön, az ünnep előtti napon 270 ezer forint volt a forgalmunk. — Itt Juhász Istvánná a 22- tS- NfPb,olt vezetője beszél. Körülbelül 100 ezer forint volt az utolsó három nap for- garna- 35 mázsa szaloncukor került tőlünk a karácsonyfák­ig j^int 400 kilogramm függő disz. Száz üveg pezsgő ^nn\kg mák’ 6000 k2 cukor,’ 500 kg narancs, 400 kg citrom, 500 kg gesztenye, 150 kg füge t-tl ,kg, mazsoJa fogyott el többek között az utolsó na­pokban. Szigetvári István az ön- kivalasztó cipőbolt vezetője a következőket mondja: — Az utolsó három napon mintegy 520 pár különböző ci­pót adtunk el kb. 90 ezer fo­rint értékben. Tapasztalatunk az, hogy nem hagyta minden­ki az utolsó napokra a bevá­sárlást. Az ünnep előtti hé- ten például eladtunk 250 pár .í- cs női papucsot és 300 Par posztócipőt. Ezek is egé- ^t(?san. a fenyőfa alatt találkoztak uj gazdájukkal... An7=,Öra~u“ ékszerbol t, Andó voh anef eS^ék Igen széP n™ JL forgaJmunk az utolsó napokban. Mintegy 66 ezer forint értékű ajándék került tolunk a fenyőfák alá. Igen nagy sikere volt a közelmúlt­ban erkezett csehszlovák bi- zsuarulinalc, ezekből több mirt 500 darabot adtunk el, 50 darab különböző karóra is gazdára talált, ezenkívül 20 bor manikűrkészlet szerzett valakiknek örömet. Tíz darab likoros készlet. négy darab arany karkötő és még számta- Ian apróbb ajándéktárgy oko­zott örömet az ünnep estéjén... Itt Tanhoffer Imre a KÉR A VILL-bolt vezetője be­szel. Az utolsó napokban kb. 80 ezer forintos forgalmat bo­nyolítottunk le. Csak a főbb cikkeket említem, öt darab televíziós készülék, húsz da­rab rádió, három magnetofon, három lemezjátszó, 15 Csil- ar, kétszáz darab hanglemez két mosógép, két villanytűz­hely talált gazdára többek kö­zött ... Csak öt boltvezetővel be­szeltünk, pedig jóval több üz­letben vásárolták meg ajándé­kaikat a város lakosai. A bolt­vezetők által közölt adatok mindennél többet mondanak- azt bizonyítják, gazdag volt a karácsony, bőven került ajándék a fenyőfák alá... KÉT NAPPAL ELŐBB Előttem száraz leveleket gör­get a szél, amint kilépek az ut­cára. Elgondolkozva megyek, kezemben tömött szatyorral. Meleg ruha van benne, a hat­éves Kati lányomnak. Ma ho­zom ki a kórházból, a mandu­láját vették ki és nagyon fél­tem a hűvös levegőtől az egy­heti „szobafogság” után. Amikor a kórterembe lépek, az én Katim ragyogó pofács- kával rohan elém. Szürke sze­méből csak úgy világít az öröm. — Jaj, de jó, anyukám! Jaj, de jó hazamenni! — kiabál, nem törődve azzal, hogy a doktor bácsi még csak a sut­togásra adott engedélyt. Ott fickándozik előttem, nyakam­ba kapaszkodik és élvezi, hogy az egész kórterem benne gyö­nyörködik. En azonban nemcsak őt né­zem. Háta mögött áll az a kis­lány, akivel egyszerre kerül­tek be ide és egy napon vet­ték ki a mandulájukat. Együtt szenvedték át az első nap fé­lelmeit, a sírás ijedtséget a műtét után, az anyuka nélküli estéket, a látogatások előtti várásokat és együtt számolták türelmetlenül, hogy hányat alusznak még hazamenetelig. Es ez a kislány most riad­tan figyel bennünket, vissza­néz a társtalan ágyra, azután sírvafaikad. — Hazamégy? — hüppögi a Kati ruháját ráncigálva. Kati rá sem néz, elfoglalja az öltözködés. Gondolatban már otthon van a testvérei kö­zött. Boldogan nézem a sietős ké­szülődést, de mosolyom már nem egészen őszinte. Bánt a reggeli beszélgetés, amit az orvossal folytattam. Mennyire kértem, hogy a kislányomat még ma, szombaton engedje haza hétfő helyett! — Anyukám, készen vagyok — rezzent föl gondolataimból Katica sürgető hangja. — Men­jünk! Kézenfogom. Közben bűntu­dattal nézek a kislányra, aki egyedül ül az ágyon és akinek a szemében most annyi szomo­rúság van. Az elkövetkező két nap minden magányos órája, honvággyal teli perce ott resz­ket a pilláin árulkodó köny- nyeiben. Ha most az én gyermekem maradna így itt! — Hirtelen vad gondolatom támad: levet­kőztetem Katit és visszaparan­csolom az ágyba! — Eh! — Os­tobaság.' — török le mind­járt. — Hogy magyaráznám meg néki? Akkor meg ő sírna. — En rontottam el az egészet! — Majd jön a te anyukád is — simogattam meg félszegen a gyerek fejét. Es úgy megyek ki a terem­ből lesütött szemekkel, mint aki valami nagyon rosszat cse­lekedett. Kemény Erzsébet Tanulnak a fiatalok — A MŰVELŐDÉSI HÁZ táncintézetében december 31-én — csütörtökön este 8 órai kezdettel álarcos bált ren­deznek. Január l-én és 2-án este ugyancsak táncolhatnak a fiatalok. — A DÉL-MAGYAROR­SZÁGI ÁRAMSZOLGÁLTA­TÓ VÁLLALAT két dolgozója tartott állandó ügyeletét a háromnapos ünnep alatt. 26 esetben hívták ki különböző javítási, áramzavaró munka elvégzéséhez őket. — A TÁNCSICS — Dózsa, Kossuth és Aranymező terme­lőszövetkezetek összesen 52 ki­selejtezett lovat adtak a hús­üzemnek. men a befizetett összeg után kamattérítés nem jár. Az előző évről áthozott túlfize­tést — a kamattérítésből származó túlfizetés kivételé­vel — a folyó évben tényle­gesen befizetett összegnek kell tekinteni. Évi hatszázalékos kamatté­rítésben részesül az az adózó, aki a folyó évi együttesen kezelt adójának összegét az esedékesség előtt befizeti. Az évi hatszázalékos ka­mattérítési kedvezményben csak az az adózó részesül, aki egész évi együttesen ke­zelt adótartozása mellett az esetleg előző év vagy évekről fennálló hátralékát is ki­egyenlíti. Ha a hatszázalékos kamst- térítési kedvezmény megadá­sának a feltételei fennálla- nak, ebben az esetben az adó­zót természetszerűleg a két­százalékos kamattérítés ked- i vezménye is megilleti. Ha az adózó együttesen ke­zelt folyó évi adótartozását és az esetleges hátralékát de­cember 31. napjáig kiegyen­líti, a folyó évi adótartozá­sára befizetett összeg után kétszázalékos kamattérítésben részesül. A kamattérítés a jogi sze­mélyeket —■. kivéve a mező- gazdasági termelőszövetkeze­teket — nem illeti meg. A kétszázalékos kamattérí­tés-kedvezményt csak a he­lyesbített folyó évi előírásra, ténylegesen befizetett összeg után lehet megadni, az előző évi hátralékok kiegyenlítése cí- * I MARI NÉNI — AZ ÁLLAMI ERDŐGAZ­DASÁG ceglédi kirendeltsége Albertirsán 800 köbméteres te­rületen végez fakitermelést. A kitermelt fát azonnal szállít­ják a TÜZÉP-telepekre, gyufa­gyárnak, bányákba bányafá­nak. — AZ ALKOTMÁNY TSZ 1959—60 gazdasági évben 20 hold szőlőt és 20 hold gyümöl­csöt teiepít. A munkálatokat már megkezdték. — A VÖRÖS CSILLAG Tsz 1959—60-as gazdasági év­ben 40 hold szőlőt telepit a nagyüzemi termelés feltételei­nek megfelelően. — DECEMBER 12-ÉN BE­FEJEZTE ÉVES TERVÉT a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat. A hátralevő időben . termelt érték eléri az ötmillió É forintot. Ez megfelel 20 döm- íper, 15 sztalinyec, három kot­rógép főjavításának. i -------------. ANYAKÖ NYVI HÍREK Születtek: TUróczi János, Kónya Ferenc. Zentai Ida. Kenyeres Klára Mária. Kis István. Mákos János István. Farkas Erzsébet. Szegedi Edit, Lakatos István. Heizer-V-énesz Eszter Margit. Hor­váth Zoltán, Mészáros Erzsébet, Dobozi Ferenc. Szűcs Katalin. Mészáros Ákos Sándor. Baranyl Károly. Nagornov Éva Katalin, Trutnyev Mihail Alekszandrovics, Tarkő Ferenc. Dávid István. Páncélos Mária. Házasságot kötöttek: Molnár László és Sándor Piroska. Szüle Benő és Pánczél Ilona. Sobos Sándor és Kohl Mária. Lovag Györsv János és Túri Terézia, Horváth Gyula és Kincses Mária, Varga Sándor és Petró Mária. Vie Lajos és Szabó Erzsébet, Maiercsik László és Máté Ibolya Anna, Kelemen Attila Ferenc és Détár Ilona. Kelemen Ernő Mik­lós és József Éva. Sárik László és Pozsgai Irén. Gergelyfi István és Vámos Éva. Kiss Attila János és Gvikó Erzsébet. Tamasi Sán­dor és Tóth Eszter, Virág József és Veres Irén Erzsébet, Zsolnay László Vilmos és Öcsai Mária. Meghaltak: Koncz Dániel 76 éves Fodor Ferenc 80 éves. Gór- Nagv Mihály 69 éves. Kümüves Miklósné Sz Orosz Mária 68 éves, Bévai Jánosné sz. Haász Anna 78 éves. rajztanfolyamot indítottak be. A rajztanfolyam hetenként egy délután folyik a gimná­ziumban. 44 jelentkező ré­szére műszaki továbbképzés indult. A továbbképző heten­ként háromszor folyik, dél­utánonként, ugyancsak a Szol­noki Gépipari Technikum ta­nárainak vezetésével. A két szakmai tanfolyam mellett még három fiatal közgazdasági technikumra is jár és öt fiatal a gimnázium levelező oktatásában vesz részt. A Közlekedésépítési Gépja­vító Vállalat fiataljai szorgal­masan tanulnak, hogy szak­mai képzettségüket minél job­ban elmélyítsék. Az üzemi bi­zottság a kultúrotthon veze­tőségével mindent megtesz, hogy ez a szakmai képzés si­keres legyen. Megállapodást kötöttek a Szolnoki Gépipari Technikum tanáraival, hogy hetenként 2—3 délután jöjje­nek át Ceglédre és itt a hely­színen tanítsák a fiatal tech­nikusokat, munkásokat. Ki­lencven hallgatóval műszaki CEGLÉDI MOZAIKOK ; Kint, az isten hátamegett élt ; magányosán Mari néni kis ta- ■ nyájában, kutyájával, meg ‘•.tehenével. Hat hold földön \gazdálkodott, a maga mód­iján. Reggel korán kelt, este \korán feküdt. Nem érdekelte Imás, csak a tehén, meg a ‘,föld. A városba csak ritkán imént be, piacra, meg vasár­inap a nagymisére. A homok­ipusztán mindenki csak Mari i néninek szólította, hiszen már ;az idősek is így ismerték > meg. Férjét a 14-es háború- ! ban vesztette el. Nem volt jsoha többje, mint amit meg­evett, meg elruházlcodott. Ha ; ruházkodásnak lehetett ne- fvezni azt az egy fekete ru- f hát, meg bolyhos kendőt. fNagy ünnepeken bement a $ városba, s akkor egy-két na- í pot a rokonoknál töltött a I gyerekekkel, mert azokat ^nagyon szerette. Ilyenkor cso- % kóládét meg cukrot vett a I kisebbeknek. De itt sem í nyughatott sokáig, mindig a í jószág járt az eszében, amit f a szomszédra hagyott. Attól ífélt, hogy valaki bemegy a í tanyába és elviszi azt a pár yúkot, amit olyan nagy gond- ial nevel. Az egyik januári napon őt is felkeresték, hogy lépjen be a tsz-be. Sírt, zokogott, saj­nálta a földet — azt hitte, most már meg kell halnia — föld nélkül. Hiába magyaráz­ták, hogy jobb lesz így, ő csak a maga nótáját fújta. A bevetett földet, meg a tehe­net sajnálta. A környékbeli gazdák már beléptek a tsz-be és elhatá­rozták, hogy közösen kezdik a munkát a régi tagokkal. Kora tavaszi napfényben für­dőit a határ, de Mari néni még mindig állta a sarat. Nem lépett be, egyre csak panaszkodott, s minduntalan az igazát kereste. Az új ta­gok könyvébe beírták az ed­dig végzett munkáért járó egységet, kifizették a trágya meg a vetőmag árát, amit még az ősszel szórtak a földbe. Másnap az elnök meg egy- p ár szomszéd felkeresték Mari nénit, s kertek, segít­sen a kultúrterem rendben- tartásában, s szabad idejében vigyázzon az irodára, ha nem lesz ott senki, s ő is meg­kapja ezért a munkaegységet, mint más. Mari néni töprengett egy kicsit, aztán megegyeztek. A tsz-elnök mosolygott, amikor kijöttek, csak ennyit mondott a KISZ titkárnak: — Gondoskodni kell az öreg­asszonyról, nemcsak azért, mert idős, hanem azért is, mert sokat szenvedett ember. Délután lehetett, mikor Mari néni az elnöknek fele­lősségteljesen jelentette: — A kultúrtermet kitaka­rítottam. Teltek, múltak a napok, Man néni beleilleszkedett „fontos” beosztásába. Estén­ként ő is kicsípte magát, kö­zösen nézte a televíziót és a filmvetítéseket a többiekkel. Minden hónapban megkapta húsz munkaegységére az elő­leget, s szigorúan ügyelt a kultúrotthon rendjére. A nyári napfényben sokszor üldögélt az irodaajtóban, ügyelve arra, hogy oda illetéktelenek be ne menjenek. Egy alkalommal már annyira merészkedett, hogy felvette a telefont, ami­kor nem volt ott senki. Más­nap korán reggel felkereste j az elnököt, hogy bejelentse—J a tanácstól keresték tegnap % telefonon. % Az egyik nap a munka el- í osztásánál ő is szólásra emel- í kedett és két nap szabadsá- 'j got kért, hogy megkapálhassa $ háztáji kukoricáját. De nem % sokkal később megijedve jöttfy vissza: $ — Miért kapálta meg más % a háztáji földemet, talán el-£ vették tőlem? A KISZ-titkár válaszolt: í y — Dehogy vettük, Mari £ néni, csak a fiatalok megka-f pálták, amiért olyan szépen£ rendet tart a kultúrteremben. 4 KISZ-gyűlésen elhatároztuk,'4 hogy Mari néni háztáji föld- '4 jét mi műveljük meg. ^ Mari néni szeméből kicsor-% dúlt egy könnycsepp, s csak 4 ennyit mondott: — Köszönöm, fiaim. 4/ — Kecskeméti Mihály — á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom