Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
10 WfT MEGYEI kfCirlap 1959. DECEMBER 25, PÉNTEK A Pravda a nyugati kormányfői értekezletről A Pravda londoni tudósítója megjegyzéseket fűz a négy nyugati nagyhatalom kormányfőinek a napokban Párizsban lezárult tanácskozásához. Megállapítja, hogy a nyugati hatalmak jelenlegi politikájában furcsa módon keverednek a józan ész követelményei és a hidegháború előítéletei. Két ellentétes áramlat, a békés együttélésre irányuló törekvés és a fegyverkezési verseny folytatását célzó megnyilvánulások harcolnak egymással, ennek következtében egyes nyugati politikusok egyhelyben topognak, összeegyeztethetetlen nézeteket és elgondolásokat próbá’nak egy kalap alá venni. A Pravda tudósítója idézi a londoni Observer megállapítását: „A NATO katonai szervezetére vonatkozólag a múlt héten elhangzott elcsépelt frázisok és viták mögött már fellelhetők az alapvető jellegű politikai változások jelei”. Az Observer úgy vélekedik, hogy a nyugati hatalmak ma már egész sor új politikai feltevésből indulnak ki, amelyeknek lény age így összegezhető: „A hidegháború régi formájában már a múlté”. A Pravda tudósítója ezután rámutat, hogy vannak olyanok, akik számára különösen becses a hidegháború időszaka. Vonatkozik ez elsősorban a bonni kormányra, amely most azt próbálja bizonyítani, hogy Párizsban elhatározták: újból a Szovjetunió e'é terjesztik a nyugati hatalmak „csomag-tervét“, amely Genfben már megbukott. Mint ismeretes, ez a terv összekapcsolja a berlini kérdést, a német egység problémáját, a leszerelést és a feszültség általános enyhítését, és így megakadályozza e problémák bármelyikének megoldását. A londoni Times megállapítja: a „csomag-terv" felelevenítése „tulajdonképpen azt jelentené, hogy visz- szaforgatják az óra mutatóját. a genfi külügyminiszteri értekezlet idejére”. — A közvélemény széles rétegei azt követelik, hogy a nyugati kormányok jobban törekedjenek a tárgyalások sikerének biztosítására — írja befejezésül a Pravda londoni tudósítója. A FRANCIA nemzetgyűlésben az egyházi iskolák állami támogatásáról szóló törvény vitája a kormány győzelmével végződött; a törvényt a nemzetgyűlés 427 szavazattal 71 ellenében elfogadta. A kormány ellen szavaztak a szocialisták is. Eisenhower karácsonyi üzenete az amerikai néphez Eisenhower elnök nem egész 24 órával 22 000 mérföldes világkörüli útjáról történt hazatérése után karácsonyi üzenetet intézett az amerikai néphez. Beszédét az amerikai rádió és televízió közvetítette. Az elnök a többi között kijelentette, hogy a világkörüli útján meggyőződött arról, milyen mély vágy él a népekben „a szabadság jegyében megteremtendő béke után". Eisenhower kifejezte azt a meggyőződését, hogy a béke biztosítása elsőrendű fontosságú és ez a kulcsa az általános jólét és boldogulás megteremtésének. Az Egyesült Államok vezetője kijelentette: „az amerikaiak nézete szerint az emberiség jóléte szempontjából nem szükséges, hogy elkerülhetetlen összeütközés jöjjön létre a különböző országok és társadalmi rendszerek között, ugyanakkor azonban önmagában nem elegendő az egymás mellett élés sem”. Eisenhower hangoztatta, világkörüli útjának célja az volt, hogy olyan kedvező légkört teremtsen, amelyben sikeresen érvényesülhet a „békére és igazságra törekvő diplomácia”. Az elnök felhívta az amerikaiakat és „tengerentúli barátaikat”, ne feledkezzenek meg azokról, akik nyomorban és elmaradottságban élnek, hangsúlyozta a hosszúlejáratú segély- programok folytatásának és kibővítésének fontosságát. Hozzátette, hogy ez nem jótékonyság, hanem Amerika érdekeinek is megfelel. Nyilvánosságra hozták Nehrunak Csou En-lajhoz intézett válaszát Az AP jelenti, hogy Uj- Delhiben nyilvánosságra hozták Nehru indiai miniszter- elnöknek Csou En-lajhoz, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökéhez intézett — és hétfőn Pekingbe küldött — válaszát. Nehru válaszában hangoztatja, hogy „mindig kész találkozni és megvitatni Csou En-lajjal a két ország közt es vede A Szaharától a Déli-sarkig — Ki jogosított fel bennünket arra, hogy szándékosan megműveletlenül hagyjunk földrészeket és ne tegyünk meg mindent felhasználásuk érdekében, amikor az emberiség tekintélyes részének nem biztosítottunk még megfelelő megélhetési lehetőséget? És ki jogosított fel bennünket arra, hogy — ugyanakkor a végletekig kihasználjunk más területeket, ílfíkrtázv a belőlük tntye'- ,azt. ami évszázadok múlva is hasznunkra válnék, csak azért, mert pillanatnyilag busás hasznot hajtanak? — így hangzott egy esztendeje ez a világ tőkés államaihoz intézett keserű felhívás az UNESCO palotájának egyik tanácskozó termében. Aki elmondotta, nem más, mint a rochesteri egyetem rektora, az amerikai William Noyse profeszor. Elmondta pedig akkor, mikor a Szovjetunióban, új, hatalmas akció kezdődött a még parlagon heverő szűzföldek hasznosítása érdekében. Haszon, vagy hasznosítható terület ? Az amerikai tudós figyelmeztetése tudományos és gazdasági életünk egyiík legfontosabb kérdésére hívta fel a figyelmet és számonkérő szavai teljesen jogosak. Két tudós kollégája, a szovjet Kachkarov és Korovin nemrégiben térképezte fel a világ elhagyott, sivatagos területeit Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Ausztráliában egyaránt. A térkép bizonyítéka szerint a Föld még óriási kihasználatlan tartalékterületekkel rendelkezik, ugyanakkor, amikor más, tőkés magánvállalkozás kezében levő területeket a végletekig kihasználnak, nyerészkedési célokra egyes üzleti körök — miként ezt az amerikai tudós szóvátette. És a busás haszon mellett az emberiség tekintélyes része nem jut hozzá a legelemibb életfeltételeket biztosító termékekhez sem. Olajfa-ligetek a Szahara helyén ... A parlagon heverő sivatagok története ugyanakkor azt bizonyítja, hogy ott egykor nomád törzsek éltek, sőt megéltek. A Szaharát például több ezer esztendeje lovaskocsikkal szántották végig vadászatból élő ’ őslakói — miként ezt a barlangokban talált falfestmények bizonyítják — míg ma horribilis összeget felemésztő atom- kísérletekkel akarják végleg lakhatatlanná tenni, azok, akik kiaknázni, az egész emberiség érdekében felhasználni semmi szín alatt sem akarják, mert azt „fölösleges pénzkidobásnak” tartják. Pedig a Szahara klímája — mint ezt tudósok kimutatták— kétezer esztendeje nem változott és — ahogyan a francia Fürön professzor megállapította — „az olajfák kultúrája ma is ott van, ahol egykor volt, egyes területek elhagyottá válását pedig csakis a hanyagság meg a háborúk sorozata okozta". Amit a nomád ember a maga primitív eszközeivel felépített, azt a későbbi korok háborúi lerombolták. A modern tudomány azonban, ahogyan ezt a szovjet, francia és amerikai tudósok bizonyítják, könnyen helyrehozhatná a pusztítást és virágzó kultúrát teremthetne ha nem rendelkeznének hatalommal azok, akik a háború következtében már elpusztult vidéket a tudományos eredmények segítségével újabb háborús kísérletre akarják felhasználni, mert hiszen „úgyis lakatlan”. És a háborúk által elpuszított területeken tökéletesített atomfegyverrel újabb területeket lehet lakatlanná tenni, hogy a késői utódoknak még több helyük legyen még pusztítebb fegyverek kipróbálására. A Dcli-sark nem ismeri a hidegháborút így akadályozhatja meg az üzleti érdek és az abból fakadó nemzeti gyűlölködés mindannak megteremtését, amit a tudomány nemzeteket összefogó ereje napjainkban könnyűszerrel megteremthet. Pedig a tudósok összefogásának eredményére is van példa, éppen napjainkban. Leghidegebb földrészeink egyike — nem ismeri a hidegháborút és ez a Déli-sark. Az a terület, ahonnan a legkönnyebben telefonálhatunk majd a Holdban nyaraló barátunknak, miként ez a holdrakéta jelzéseinek felfogásakor kiderült. Nos, amíg az újra művelhetővé varázsolható Szaharában atomki- sérletet akarnak végrehajtani, a Déli-saúkon negyvenkét tudományos állomás létesült, nem egy százfőnyi személyzettel, és ezeken az állomásokon tizenkét nemzet tudósai dolgoznak. És min dolgoznak? Nem máson, mint kideríteni az időjárás titkát, azt a titkot, amelynek megfejtése egész életünket döntően befolyásolná. Az ugyanis a megállapítás, hogy a világ bármely részének időjárása függ azoktól a hideg áramlatoktól, amelyek a Déli-sarkról indulnak el. Ha mármost ezeknek működését pontosan felderítik, akkor a Föld felett elhúzódó és a vizek | mozgását befolyásoló áramlatok működését egyaránt jobban ismerjük majd. Ezzel lényegesen pontosabbá tehetjük a meteorológiai intézetek időjárást jósló munkáját, ami rengeteg hasznot hajt a termelés tervezésénél, a vizek működésének pontosabb megismerésénél egyaránt. Nem véletlen, hogy a nemrég Washingtonban véget ért konferencián a Déli-sarkon elhelyezett kutatóállomás tudósai megállapodtak az Antarktisz nemzetközi statútumában. A Déli-sark esetében az egész emberiség jobb jövőjét biztosító tudományos kutatás lehetőségét teremtették meg a békés egymás mellett élés elvének tökéletes figyelembevételével. Nem lehetne ezt a példát követni a sivatagok termőtalajjá változtatásánál is ahe- lyett. hogy atomkísérletekkel tennénk még elhagyatottabbá az emberiségnek ezeket a nagy tartalékterületeit? Máté Iván felmerült nézeteltéréseket törekedni a megoldáshoz zető út megtalálására”, hozzáfűzi, „teljességgel lehetetlen számára, hogy az elkövetkező napokban Rangunba va"y máshova utazzék”. Az indiai miniszterelnök kijelenti, egyetért Csou En-lVj- jal abban, hogy nem szabad növelni sem a két ország kapcsolatainak, sem általában a nemzetközi helyzetnek a feszültségét. Az AP jelenti végül, hogy Nehru megvitatja a helyzetet Parthaszarathival, India Pekingi nagykövetével, aki előreláthatólag csütörtökön érkezik Uj-Delhibe tanácskozásra. Bulgária balkáni ísúcsértekezletet javasol Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kijelentette az Avgi munkatársának, hogy Bulgária kormánya és népe a balkáni csúcsértekezlet összehívását kívánja, atom- és hidrogén- fegyvermentes övezetté akarja tenni a Balkán-félszigetet és az Adriai tenger térségét, meg nem támadási szerződést szeretne kötni Görögországgal. Noha a görög nép is békében és barátságban akar élni szomszédaival, a hivatalos görög kormánykörök nem támogatják a baráti bolgár javaslatokat. Bulgária elégedetlen a görög—bolgár viszony mai állapotával. Görögország és Bulgária vezetőinek találkozniuk kellene a tárgyalóasztal mellett a vitás kérdések megbeszélésére — mondotta Todor Zsivkov. AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT szerdán bejelentette, hogy Gaitskell, a párt vezetője december 30-án több mint háromhetes látogatásra az Egyesült Államokba utazik. Az angol munkáspárti politikus hazatérőben útba ejti Jamaicát és Trinidadot is. Imperialista cselszövények az irán-iraki ellentétek mögött Az iraki sajtó Iraknak és Iránnak az utóbbi időben kiéleződött viszonyával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy bár Kasszem miniszterelnök és az iraki külügyminisztérium szóvivője békés jellegű kijelentéseket tett a határviszály kérdésében, iráni részről igyekeznek ferde megvilágításba helyezni az iraki kormány politikáját, egymásra uszítani Irán és Irak népét. — Közismert tény, hogy Irak politikája a kölcsönös megértés és barátság elvén alapul. Mégis az iráni hatóságok igyekeznek súrlódást okozni a két ország között és kiélezni a közel-keleti helyzetet. Az Ittihad as Saab című lap megállapítja: „Az Irak ellen irányuló iráni támadások nem véletlenek és nem foghatók fel elszigetelt jelenségként, hanem egy imperialista terv szerves részét alkotják. E terv arra irányul, hogjr összeesküvést szőjenek köztársaságunk ellen, azoknak az elgondolásoknak megfelelően, amelyeket a CENTO legutóbbi értekezletein dolgoztak ki.” Lenin atomjégtörő vlzrebo- csátását és a három szovjet holdrakéta sikeres fellövését emeljük ki. Mint ilyenkor, év végén szokásos, számos nyugati lap intéz körkérdést olvasóihoz: mit tart az esztendő legnagyobb eseményének? A LUNYIK 3. és Hruscsov amerikai utazása szerepel felváltva az első helyen! Ez derül ki tizenhét különböző nyugati lap közvéleményku- iatásának statisztikájából. Mindkét esemény — amely immár történelem! — a Szovjetunióhoz fűződik, s mindkét esemény döntő hatást gyakorolt a világ közvéleményére és tovább billentette a mérleg serpenyőjét a béke és a haladás javára. Sikereinket, amelyek mind ott fekszenek a világ karácsonyfája alatt, tovább sorolhatnánk: a Hruscsov elvtárs által az ENSZ közgyűlése előtt előterjesztett grandiózus szovjet leszerelési tervet, amely kedvező fogadtatásra talált világszerte s reményt nyújt ahhoz, hogy a jövő esztendő elején összeülő tízhatalmi leszerelési bizottság végre kiemeli ezt g fontos kérdést a zsákutcából. A megváltozott nemzetközi légkör tükröződik a Washingtonban aláírt nemzetközi Antarktisz-egyezmény- ben és az ENSZ-ben a világűrbizottság megalakulásának tényében. ENYHÜLT A NEMZETKÖZI HELYZET — ezt ma már nyugaton is elismerik, s egyes államférfiak és politikusok is kezdik felismerni a békés egymás mellett élés elfogadásának szükségességét, ha nem akarnak maguk is egy szörnyű atomháború áldozatai lenni. Meleg levegő áramlott a világ- politikába, de ez — mini ahogyan Hruscsov mondta a közelmúltban Budapesten — ez még nem a nyár, csak tavasz. Tavasz, amelyet olykor elrontanak a hideg szelek, s amelyekről ugyancsak beszélnünk kell. az A .hidegháború még nem szám meg,, csak mérséklődön. Az enyhülés- legfőbb akfldfr lyozói -— elsősorban Adenauer bonni kancellár és hívei, a militarizmus és revansizmus politikusai — görcsösen ragaszkodnak pozícióikhoz. Álláspontjukra jellemző Adenauer néhány nappal ezelőtt Párizsban elhangzott nyilatkozata. amelyet nyugati újságíróknak arra a kérdésre adott, hogyan oldható meg a rendellenes nyugat-berlini helyzet. Adenauer ezt felelte: „A legjobb megoldás, ha minden marad a régiben ’. Akadnak Nyugaton nem kis számban, akik ezt az álláspontot vallják, akadnak kardot és atombombát csörtető amerikai tábornokok, sőt olyanok is, akik új fajta „kémiai fegyvereket” követelnek, amely néhány órára megbénítaná az ellenséges országok lakosságát és katonaságát, s ez elegendő idő volna az amerikai szoldateszka számára, hogy az ellenfelet lefegyverezze s azután — a tábornok szavait idézzük — „az így legyőzött milliók rabszolgaként dolgoznának” Amerikának. Franciaország ragaszkodik atombombájának fölrobbantásához, s folytatja az algériai háborút... A NATO — szinte karácsonyi „ajándékul” — tízéves fegyverkezési tervről tanácskozott egy héttel ezelőtt... SOROMPÖK még bőven vannak, s eltávolításuk bizonyára nem kevés erőfeszítést követel még. De ma kevesebb a sorompó, mint egy esztendővel ezelőtt volt. Ezért más ez az idei karácsony, mint a tavalyi, vagy az azt megelőzőek voltak. A remény, s a reális lehetőség a békére ma nagyobb, mint a második világháború óta bármikor volt, s ha küzdünk érte. egy esztendő múlva még kedvezőbb kilátásokat jelez a nemzetközi politika barométere. Sebes Tibor A KARÁCSONY ünnef szerte Európában, de ünneplih a világnak sok más részében is. Párizsban a Notre Dame előtt állítják fel „mindenki karácsonyfáját”, s mint ahogyan mindenütt, ott is ajándékokat raknak a fa alá ... De ezúttal ne a szaloncukrokról, a gyermekvasútokról és hajas babákról beszéljünk — nézzünk körül a bilágban, s bontsuk ki azokat az ajándékokat (igaz, nem nevezhetjük mindet annak ...), amelyeket a karácsony, a béke ünnepe reménységében kapott az emberiség, az 1959-es esztendőtől... Egy esztendővel ezelőtt a publicistáknak a NATO „csúcs- konferenciája” szolgáltatta az anyagot, s az idén is hasonló a helyzet. Párizsban a négy nyugati hatalom kormányfője — Eisenhower, Macmillan, De Gaulle és Adenauer — tanácskozása után tették oda a vVág karácsonyfájára az ő „ajándékukat”. Ez a csomag más, mint az egy esztendővel ezelőtti s ez önmagában is tükrözi a nemzetközi helyzetben egy esztendő alatt végbement változásokat. Akkor, tavaly, „rendíthetetlenségüket” és ,',szi- lá~dságukat” hangoztatták a nyugatberlini kérdésben, s noha — minthogy mm tudtak közös nevezőre jutni — hivatkoztak tavalyi mjilatkozatuk- ra is, egyúttal azonban meghívót nyújtottak át Moszkvában Hruscsov szovjet miniszterelnök részére az április 27-re Párizsba kitűzött keleti— nyugati csúcskonferenciára. Ellcépzelésük szerint a párizsi kelet-nyugati csúcstalálkozót a négy nagyhatalom kormáhy- főinek moszkvai, majd londoni és New York-i találkozója követné, tehát a legmagasabb szintű konferenciák sorozata. NEM MAGÚKTÓL határozták el a csúcsértekezletre való meghívó elküldését. A nemzetközi közvélemény kényszerílette erre a nyugati hatalmakat. Hosszú út ve- -izetett a -GPltieTs'-rifáű! am'é- fikai folyóirat jó .néhány értendővel ezelőtti külön- szamától (amely pontról-m/nt- ra „megjósolta” a harvWdik világháború kitörését, s rajzolói hosszú oldalakon át előre megfestették, hogyan néz majd ki az „atombombával elpusztított” Moszkva, a Szovjetunióban hol állomásoznak majd amerikai megszállócsapatok ...) Hruscsov elvtárs szeptemberi amerikai látogatásáig és a Camp Dávidban Eisenhower és Hruscsov által a'áírt közös nyilatkozatig. A kitartó küzdelem a békéért, a Szovjetunió erőfeszítései a nemzetközi feszültség csökkentéséért és a békés egymás mellett élás politikájának megvalósításáért 1959-ben már gyümölcsöt hozott és sok virág pattant a rügyekből, amelyek — ha vigyázunk rájuk — 1960- ban niég gazdagabb termést adhatnak... 1959-röl elmondhatjuk, hogy végeredményben a nemzetközi feszültség enyhülésének esztendeje volt. Ezt bizonyítják az utazások — Mikojan elvtárs látogatása az Egyesült Államokban és Mexikóban, Macmillan látogatása Moszkvában és mindenekelőtt Hruscsov elvtárs amerikai körútja. Mindezek csökkentették a távolságot a világ két része között s ma már sokkal kevesebben hiszik el az imperialista propagandának az úgynevezett „kommunista veszélyről” kitalált meséjét. Az Egyesült Államokban több millió ember személyesen is láthatta Hruscsovot, a megnyerő egyéniségű kommunista vezetőt, aki tántoríthatatlan a népek kölcsönös megértéséért vívott küzdelemben. S ebben az esztendőben újabb milliók győződtek meg a szocialista országok vitathatatlan erőfölényéről, gyors gazdasági előrehaladásáról és világraszóló technikai sikereiről. Az utóbbiakból csupán a A világ karácsonyfája
