Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-24 / 302. szám

Az ügyintézéshez szív is kell A látogatásra nappal ké­szültem. A véletlen mégis úgy hozta, hogy alkonyattájt jutottam el Pap Györgyékhez, az Arany János utca 31. sz m alá. S most örülök, hogy így történt, mert az ott szerzett élményeim biztattak e so­rok megírására. A látogatás előzményeit szeretném elmon­dani. ■k Papék meglátogatására elő­ször M. F. invitált, aki a szomszédságunkban lakik. — Jöjjön el — mondta —, meglátja, hogy ezzel a csa­láddal igazságtalanul bán­nak. A kilenctagú család egy kis szoba-konyhás helyi­ségben lakik, ajtójukon, ablakukon befütyül a szél. Meg kellene javíta­ni. Szobájuk földes, s no­ha a ház minden laká­sában van villany, őket „gondosan” kikerülte. Be kellene szerelni! Koráb­ban a picike szoba-konyha mellett — volt egy kis kam­rájuk is, ahol az élelmet tá­rolták. Elvették tőlük. De mit is beszélek! Jöjjön el, néz­ze meg. Biztosan lehet majd írni róla! A meghívásnak nem tettem eleget. A tettek embere va­gyok — gondoltam — szólok a községgazdálkodási válla- lalatnak. Majd segítenek! Beszéltem a vállalat ille­tékeseivel. Nem örültek a jelzésnek. Közöltéle, hogy jö­vőre az egész házat javítani fogják, s csak akkor kerül­het sor Papék lakására is. — De az ajtók, ablakok ... — mondtam —, lassan itt a tél! Meg kellene javítani... És a villany! öt iskoláskorú, sőt ennél is kisebb gyerekük van. Meg kellene csinálni... — Majd meglátjuk — volt a válasz. — Ha tudjuk, meg­csináljuk még ebben az év­ben. És nem tudták! Nem csiná!- ták meg. Tudom, mert azóta is' felkeresett M. F. és járt nálam Pap György is. Az újabb meghívásnak is csak nagy nekikészülődássel tettem eleget. Még egyszer beszéltem a vállalat illetékeseivel. Ak­kor azt mondták: sajnos, nem lehet. Revizor ül a nyakukon, és hosszasan bogarász minden tételt. Nem engednék kifizetni. Csináltassa meg a bérlő... — javasolták. — Az apának, aki öt éve konzervgyári dolgozó, becsü­letes, rendes, hét gyermekről kell gondoskodnia — próbál­tam érvelni. — Nem kérné a segítséget, ha nem lenne ráutalva. — Ha a tanács műszaki osz­tálya kiad ilyen írást, hajlan­dók megcsinálni — tértek ki megint. Kaptam az ötleten. Futot­tam a műszaki osztályra. — Mi adjunk írást? Mire? A községgazdálkodás eny- nyire nem mer felelőssé­get vállalni?! Oltó, azt már nem! Nem lett írás. Most már nem halasztottam a látogatást. ★ Az udvari lakások egyiké­ből örökmécses-forma pislá­koló világosság szűrődött ki. Nem téveszthettem el a la­kást. A kicsiny konyhában az asztalt öt gyerek ülte körüli. Az apa éppen kenyeret szelt a vacsorához. (Édesanya va­lahol a szomszédban disznó­torban segítkezett.) Az arco­kat, vonásaikat a kis petró­leumlámpa világánál nem tudtam kivenni. Borzasztó lehet elviselni ilyen világítást ott, ahol jobbról is, balról is villany ég! A villanyvezeték ott hú­zódik el Papék lakása felett. Bevezetése néhány száz forintba kerülne csu­pán! És nem csinálták meg! Erre nem akadt pénz! Az ajtókról, ablakokról nem szólok. Rájuk fér a javítás. Hiszem, hogy jövőre, a nagy renoválással egyidejűleg meg­csinálják. A szomszédos, kis kamrát azonban nem lehet szó nélkül hagyni. Korábban Papék használták. Nagyon kellett a nagy családnak. Mégis elvet­ték tőlük. Elvették, és az egyik öt­tagú családnak adták, akik összehasonlíthatat­lanul jobb körülmények 5 között laknak, két szobájuk, konyhájuk, élés- j kamrájuk, sőt a Papék mel-! letti villanyvilágftásos kam-J rát is használják. Megkapták 5 második kamraként. > Nem firtatom, hogy ez $ jogos volt-e. De, hogy nem ; volt igazságos, annyi bi- ; zonyos. Nagyon boldog lennék, ha j e népes család piciny ottho-! nát ma estétől kezdve vil- j Ianyfény ragyogná be, s a kis! nebulóknak nem kellene va-j koskodniok a tankönyv, a fü-! zet fölött. Ezt ma estig m ír I nem lehet megcsinálni. Bízom: benne, hogy rövidesen mégis ! világosság gyűl Papék ottho- i nában! Pacsa Irén i I « A tcsztamasszát keverőgépen dolgozzák fel. Váradi Dénes tojásport adagol a gépbe OLVASÓINK HANGJA: Köszönjük az újjávarázsolt színháztermet A gépből vég nélkül nyúló tésztát darabolják. Kis Julia a rudakon rendezgeti a tésztaszálakat. Innen a szárító § kamrába megy a nyers tészta. Itt 24 óráig szárad, s utána csomagolják nálét adta ehhez a szeretet- szimfóniához. aj e szégyell je a könnyeit ÍV Tarr László bátyám, de maga sem, Veér néni, mert azok az öröm könnyei voltak és talán az emlékezésé, hiszen maguk is voltak fiatalok és maguk nemcsak hallották, ha­nem látták is azokat, akik el­hozták a szeretet melegét, Rácz néni a valkok átszellemült arcával hallgathatta csak a hangversenyt, neki nem volt mivel könnyeznie. A szociális otthon vezetői szebb, nemesebb ajándékot nem is adhattak volna ápolt­jaiknak! Király Béla Nyár óta sokszor megálltam a művelődési ház előtt és ér­deklődéssel szemléltem a munkások jövés-menését. Eb­ből próbáltam találgatni, mennyire haladtak az átala­kítással, vajon mikor nyílnak meg az újjáalakított színház kapui. Sokszor elcsüggedtem, ami­kon a nehézségekről hallqt- tam, s már-már búcsút mond­tam dédelgetett" tervemnek, hogy újra itthon járhatok színházba. Minden jel arra mutatott, hogy borúlátásom indokolt. Hogy mégsem így történt, annak oka, hogy a művelődési ház dolgozói kivé­tel nélkül — ha kellett — mun­kásként is mindent elkövettek azért, hogy a színház rajongói ne bosszankodjanak amiatt, hogy a terv nem teljesült. Hallottam, hogy egyikük sa­játkezűig cipelte a nehéz szőnyegeket Ceglédről. Végre minden úgy állt, hogy elkezdődhetett az előadás. A sok vesződség, munka, el­nyerte jutalmát. A meghatott­ságtól, s a gyönyörűségtől összeszorult a szívem, hogy a mi elhanyagolt színházter­münket ilyen széppé varázsol­ták. Uj függönyök az ajtón, az ünnepélyességet kölcsönző vörös szőnyegek, a láthatat­lan kályha melege, a közönség ünnepi külseje, a sok szép. elegáns nő, csak fokozták a jó érzést bennem. A színdarab számomra ezen az estén másodlagos szerepet kapott. Nem tudtam betelni a látottakkal. Kezdtem szemlé­lődni, s arra gondoltam, most már nem lehet összetéveszteni a színháztermet mással. Ha — AZ ÜJ LAKÖHAZ- TÜMB vízellátását biztosító vízkombinát építéséhez 130 ezer forinttal járul hozzá vá­rosunk a községfejlesztési alapból. — KAJSZIBARACKOT te­lepítenek az állami gazda­ságban 76 hold területen. Az erre alkalmas részeken gyü­mölcsöst telepítenek. A táv­lati terv szerint Hangács egy részét erdősítéssel haszno­sítják. — MOSTANI SZÁNTÓ­TERÜLETÉNEK 9,6 százalé­kán termel jövőre zöldségfé­leségeket (elsősorban para­dicsomot és paprikát) a Rá­kóczi Termelőszövetkezet. Ezt a területet szerződésileg már lekötötték. A tervbcállított zöldséges terület arányát a felfejlesztés után is tartani kívánják a szövetkezet tagjai. — KERESIK a Nagykőrö­si Híradót. Legalábbis ezt tapasztaltuk tegnap és teg­napelőtt, mert a megszokott­nál sokkal forgalmasabb volt szerkesztőségünk emeleti he­lyisége. Nem tudtuk mire vélni, hogy ennyien keresik nálunk az újságot. De aztán rájöttünk: a kultúrotthon táncterme helyett újra a színházterem előcsarnokában árusítják a Híradót, s ezt so­kan nem tudták. — A TÖMEGSPORT fej- I Iesztésére komoly gondot for- : dít a városi tanács. A jövő : évi költségvetésben erre a : célra 30 ezer forintot for- \ tiltanak. I — MŰSZAKI ELLENÖR- : ZÉS volt tegnap a Dózsa : Tsz-ben. A Nemzeti Bank, la Tsz-beruházási Iroda és a ; szövetkezet vezetői átvették : a csibenevelőt és a saját erő­ből épült 9 vagonos kukori- cagórét. A PETŐFI MOZI MŰSORA A Petőfi Mozi december 25-én, pénteken ismét megkezdi műkö­dését. Decemberi műsora: December 25-én: 3. 5 és 7 órai kezdettel: Szállnak a darvak cí­mű díjnyertes szovjet film December 27-én: 3, 5 és 7 órai kezdettel Szállnak a darvak cí­mű díjnyertes szovjet film. December 29-én és 30-án, kedden és szerdán 5 és 7 órai kezdettel Körhinta című magyar film. Január x-én 3. 5. 7 órai kezdet­tel: Chaplin parádé című film. Szűnik a forgalom, már csak egy csomagot kell ki­adni. S a sok érkezett cso­mag között milyen hamar megtalálják, Pap Gyuláné, a boldog tulajdonos már vi­szi is a küldeményt. — Hogy győzik munkával? — kérdezem. — Bizony, elég nehéz — vá­laszol Rippel László — de azért boldogulunk. A for­galom ötszöröse-hatszorosa az átlagforgalomnak. Ezért se­gítek most Izsó kollégám­nak. — Mit küldenek legtöb­ben? — Igen változatos a cso­magok tartalma. Sok az aján­dék, de legtöbb a disznótoros kóstoló. — És azok a hordók, vagy hordócskák? — Azokban bort külde­nek. Most is van itt 4—5 ügyesen megvasalt, füllel, fogóval felszerelt hordó. Ter­mészetesen csak 20 kilóig. Gazdáik praktikus embe­rek. — Van-e panasz, csomag­hiány, sérülés? — A forgalom nagyságához képest elenyésző a sérülés. E szezon alatt még egyet­len jegyzőkönyves csomagunk sii.es. Közben visszaérkeznek az állomásról. Bizony fáradtak. Susula Károly a szószóló­juk. Az ő színes beszámoló­ja nyomán tudjuk meg, mi volt kinn. — Hát kérem, ez egy ki­csit sok! Harmincegy éve vagyok postás, de még ilyen forgalmat! Hatan voltunk, mégis alig győztük. Ennek oka főképpen az, hogy keve­set áll Kőrösön a vonat. mégis akadna olyan, aki ar­ra vetemedne, hogy a cukor- káspapírt eldobálja, vagy tökmagozna, kérjük az illeté­kesek éberségét, hogy ott a helyszínen szégyenítse meg a méltatlanul viselkedőt. Köszönjük a városi ta­nácsnak, hogy a városfejlesz­tési alapból megvalósította ezt a régen nélkülözött átala­kítást. Köszöntjük az átalakí­tási munkálatokban részt vett valamennyi dolgozót! K. L.-né, * a Nagykőrösi Híradó olvasója TÉSZTAGYÁRTÁS Mint már hírül adtuk, a konzervgyár II. telepén meg­indult a tésztagyártás. Ezzel a _ gyár több mint 40 embert, főként nőket foglalkoztat. Három műszakban dolgoznak, műszakonként körülbelül 30 mázsa tésztát dolgoznak fel. A szervezők mindenhová bekopogtatnak mezőgazdaság szocialista át­szervezésére a városi tanács­ülésen hozott határozatot. Igaz, a város belterületén jelenleg kevesebb szervező tevékenykedik, mint egy hét­tel korábban. Bizonyára ez az oka, hogy nem jutottak el az elmúlt napokban a beszél­gető bácsikálchoz. De az agi­táció, a felvilágosító, meg­győző munka folyik, méghoz­zá szakaszos formában és el­sősorban a tanyavilágban. Hogy csak egy példát em­lítsünk: Ludasban és Alsójá­ráson alig akad már egyéni­leg gazdálkodó. A Petőfi Ter­melőszövetkezet eddigi 700 holdja 1800-ra növekedett az elmúlt héten. Taglétszáma pe­dig 47-ről 110-re nőtt. Lóál­lománya 126-tal gyarapodott, fejőstehén-állománya 24-gyel, 56 lovaskocsival és számos mezőgazdasági géppel lett gaz­dagabb a közös gazdaság. Tormaskózön kaptam el a minap a következő beszélge­tést: — Ügy ló.tszik, abbahagy­ták mán a tsz-szervezést, koma...? — Mondasz valamit. A mi házunk táját is békén hagy­ták már néhány napja ... Jól elhaladtam a beszél­gető bácsik mellett, de még eljutott a fülemig: —... jól jártunk... Az elkapott szófoszlányok­ból es a szerkesztőségünkbe kopogtató néhány érdeklődő kérdéséről arra következte­tünk, hogy sokan azt hiszik, a tsz-szervezés csak kampány volt. Eltartott két hétig és vége. Ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket szeretnénk elmon­dani: a párt és a kormány irányelvei nyomán nagyon következetesen végrehajtjuk a Csak 2—3 percet. Bizony, helyén kell, hogy legyen a postás esze, szíve, meg a tes­ti ereje is! Mert az úgy történik, hogy amikor a vonat megáll, ki­csapják az ajtót, s csak úgy zúdul kifelé a sok külde­mény. Űjság, levél, kézi küldemény, csomag, minden. Pénz is. Pillanat alatt kell felrakni és átvenni százezer forintos értékeket. Pedig lehetne ezen segí­teni. Már szóvá tettük, hogy a ceglédi és a kecskeméti hosszabb tartózkodási időt rövidítsék meg pár perccel, így Körösön is nyugodtab- ban dolgozhatnánk. Igazuk van. Munkájukat látva a postásokat mégjob- ban megbecsüljük. Remél­jük, az illetékesek pedig meghallgatják okos ötletü­ket, ' és segítenek problémá­juk megoldásában. (Ko-bor) A posta csomagraktárában eb jöoő muzsikált a múltnak ryoldog nagyapák, nagyma- Jj mák lennének ezek a ma­gukra maradt öregek, ha a sors másként akarta volna. Most, december 22-én izgatot­tan gyülekeznek a város hu­manitásából létesült szociális otthon ebédlőjében, hogy az Állami Zeneiskola növendékei­nek és a konzervgyár zeneka­rának a szeretet-hangversenyét meghallgassák. Lehet, hogy vannak köztük sokan olyanok, akik fiatalabb éveikben szá­mos hangversenyt élveztek vé­gig, de ilyen őszinte szívből jövő muzsikát még sohasem hallottak. A zeneiskola fiatal növendé­kei mintha érezték volna, hogy ennél szebb ajándékot a szere­tet ünnepén nem adhatnának.] Csajkovszkij, Schubert, Mo-j zart, Schumann és a többi szerző muzsikája a szeretet gyöngyszemei voltak a fiata­lok előadásában. Ez a szeretet megnyilatkozott Bálint Fe­renc zeneiskolai igazgatónak a hangverseny előtti szavaiban é$ a zeneiskola tanárainak megjelenésében, akik féltő gonddal kísérték el növendé­keiket és bátorították a sok, először fellépő fiatalt, hogy a múltnak megmutassák: nem kell félteni a jövőt! H ercegh Marika a zongora nyelvén, Székely András szép csengésű hangjával, Rfiőmer Anikó ugyancsak a zongorán, Vdvardy Évi a he­gedűvel és a többiek: Németh Margit, Szalai Mária, Török Éva, Rácz Béla, Király Ágika, Kovács Kati, Fodor Piroska. Nyíri Csaba, Szakács Kálmán, Benedek Rózsika, B. Tóth Zsu­zsi és Sári, Németh Béla, ki-ki a maga hangszerével adta át. szíve melegét. A konzervgyár zenekara pedig a legszebb fi­Hogy ez a karácsony meny­nyi gondot okoz! Még a ro­konoknak valami kedves ajándékot kell venni! De siessünk vele, hogy idejében feladhassuk a csomagot! A postára éppen csúcsfor­galom idején érkeztem. Sok, nagyon sok a feladó. Pedig dupla létszámmal dolgozik a felvétel. És milyen gyor­san! Izsó Sándor szakava­tott kézzel mér, ragaszt, ce- ruzáz. Percenként kerül ke­ze alól a csomag a tároló­helyre. Nagy a gyakorlata. Nem is csoda, már tíz éve dolgozik ebben a beosztás­ban. Halk szavú, előzékeny ember, még a csúcsforgalom idején sem ideges. Szereti | is, aki ismeri. : Megvártam, míg elmúlik a ; hajrá. Megrakták az „öreg : dobozt”, a postakocsit, s a ; két szürke futva indult az • állomáshoz. A félhatos vo­• nathoz kétszer is fordultak,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom