Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-24 / 302. szám

4 fMf MEGYEI vfClvlao 1959. DECEMBER 24. CSÜTÖRTÖK ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK Termelőszövetkezeti asszonyok látogatása a Váci Kotszö vöttárugyárban A Pest megyei Hírlap 1959. december 11-i számában Autó­buszpanasz Gödöllőn címmel szóvátettük. hogy a Ganz Árammérőgyár dolgozói kifo- | gásolják a helyi járat szakasz­beosztását. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium értesítése szerint a panaszt megvizsgálták. De­cember 21-től áz 5163. sz. Gödöllő— Máriabesnyő autó­buszvonalon a Besnyői út megállóhelyet új szakaszhatár­ként vették fel a díjszabásba. Ennek megfelelően a Ganz Árammérőgyár—Besnyői út viszonylatban a menetdíj 1,40 forint, Gödöllő, Szabadság tér— Besnyői megállóhely vi­szonylatban pedig egy fo­rint. Ezzel az egységes 2,50 forintos viteldíj meg­szűnt. Kárpáti Sebő, Vecsés, Jókai u. 48. szám alatti lakos azt kérdezte, jogosan vetették-e ki forgalmi adóját öt évre visz- szamenőleg? Káppsztaterme- lök, a savanyított káposztát a pesterzsébeti piacon árusítot­ták. A megyei tanács pénzügyi osztályának felvilágosítása szerint az adókivetés helyes. A tartósított élelmiszerek készítése és eladása for­galmiadé alá esik. Kárpái Sebőéit tevékenysé­güket nem jelentették az ille­tékes adóhivatalnál. A forgal­miadó csoport rendszeres el­lenőrzést tart a piacokon, el- árusítóhe’yeken, s azoknak, akik adófizetési kötelezettsé­güket elmulasztották jelente­ni, visszamenőleg öt évre álla­pítják meg az adót, mivel az évülési idő pontosan öt év. A kivetés helyes s más teendő nincs, mint azt megfizetni. Esetleg részletfizetési ked­vezményt kérhet a megyei ta­nács pénzügyi osztályától. A Magyar Államvasutak Igazgatósága megvizsgálta no- | vember 21-i Nagykáta című panaszunkat. Ámításainkkal nem min­denben értenek egyet. A Bu­dapest Keleti-pályaudvarról 6,20 perckor induló 5512. szá­mú vonat menetleveleiből megállapították, hogy a vonat nem zsúfolt. Ugyanezt jelentik a vonal menetirányítói. Az ál­lomásoktól azt a felvilágosítást kapták, hogy az utazóközön­ség csak a vonat elején torló­dik össze, ugyanakkor a vonat végén alig vannak. A vonat I utasforgalmát a továbbiakban állandóan figyelemmel kísé­rik, s ha annak szükségessége merül fel, intézkednek. A keleti-pályaudvar—új­száz—szolnoki vonalon előre­láthatólag 1960. január 4-től kezdve új menetrend lép élet­be. Munkanapokon új járat indul 19,47-kor Nagy-há­tára', és 12,10-kor érkezik a Keleti-pályaudvarra. Az új 2515 sz. von t az 5515 számú vonatot mentesíti. Marovetz Mihályné Gyál, Petőfi u. 16. szám alól azt kérdezi, kényszeríthetik-e kis­fiát arra, hogy .jobbkézzel ír­jon, amikor balkezes? A gye­rek első osztályos, balkézzel kitűnően írt eddig. Az utóbbi időben azonban írása elrom­lott, ideges lett, s nem szíve­sen megy az iskolába. Kide­rült hegy tanítója erőlteti, fel­sőbb utasításra hivatkozva, a jobbkezes írásra. A megyei tanács általános is­kolai csoportjának • véleménye szerint nem szükséges a balkezes gyereket kényszeríteni a jobbkezes írásra. Természetesen, a tanítónak meg kell próbálkoznia ráve­zetni a gyereket a rendes írás­módra. de ha azt látja, ez eredménytelen, hagyja abba a kísérletet. A legújabb orvosi­pedagógiai felfogás szerint ez nem olyan nagy hiba, hogy tűzzel-vassal harcolni kelljen el>ne. Valentin István sződi apa­állatgondozó még a tavasszal átadott egy kiselejtezett bi­kát, amely 107 kilóval halad­ta meg az előírt súlyhatárt. A többletért prémiumra jogo­sult. Többször reklamálta az összeget, míg az elmúlt hetek­ben a községi tanácsnál oly ér­telmű választ kapott, hogy igénye valószínűiéig „elévült”. Ha a községi tanács ilyen értelmű választ adott, nagyon helytelenül járt el. A prémiu­mok kifizetése évenként két­szer, félévenként történik. Az év első felében leadott állatok után az év második felében, a későbbiekért a következő év első felében eszközük a kifi­zetéseket. Az áprilisban leadott ál­latok után tehát most de­cember hó folyamán küld­ték szét a prémiumok ösz- szegét. Mire ezeket a soro­kat olvassa, a pénzt már meg is k pta. Végül közüljük a Pest Me­gyei Moziüzemi Vállalat vá­laszát november 20-án meg­jelent Mozipanasz Albertirsán című levelünkre: „A Pánczél Ferenc levelező­jük által említett problémát jól ismerjük. A vásznon levő sötét foltok eltüntetése, de a hang megjavítása céljából is, még ez év első negyedében, áp­rilis 15-re történő szállításra a Kisipari Exportra Termelő Irodán keresztül megrendel­tük az ívfénnyel működő úgy­nevezett nehezkeskeny ve­títőgépet, melynek a tel­jesítménye egyenértékű a normál vetítőgéppé’, be­szerzési költsége azonban jóvá kevesebb. A kitűzött szállítási határidő­re a vetítőgép nem készült el, mert a készítő kisiparos anyag- és alkatrész beszerzési ne­hézségekkel küzd. Erre való te­kintettel több ízben adtunk a vetítőgép szállítására halasz­tást. Reméljük, hogy rövidesen orvosolhatjuk az albertirsai mezilátogató közönség jogos Dr. Jevrem Nedelkovics ju­goszláv professzor 17 évig tartó kutatómunka eredményekép­pen a tuberkulózis ellén új gyógyszert állított elő. Az új, Biofil elnevezésű gyógyszer gyártása megkezdődött a zimo- nyi Galenika gyógyszergyár­ban. Az új gyógyszer — a tuber- kulotikus agyhártyagyulladás és a krónikus kavernás tüdő­ibe kivételével — minden más Kedves vendégek látogattak el a napokban a Váci Köt- szövöítáruigyárba. Az alsógödi Törekvő Tsz asszonyai voltak a látogatók. Az üzem kultúr­termében Gárgyán Pálné, a járási és Harmaty Sándorné, a városi nőtanács titkára kö­szöntötte, a Hazafias Népfront nevében pedig Oros Károly üdvözölte a vendégeket. Az asszonyok hamar feltalálták masukat és perceken belül olyan közvetlen hangú beszél­getés folyt, ami csak akkor lehetséges, ha olyan asszo­nyok kerülnek össze, akiknek van közös témájuk. Mint ki­derült, a vendégek nem mindegyikének ismeretlen az üzemi élet, mert közülük tsz-be való lépésük előtt töb­ben doboztak már gyárban. Van, aki előtt a szövőszakma sem ismeretlen. — Én is tíz évig dolgoztam az Újpesti Fonógyárban — mondta Székely Mihályné. — Élmunkás voltam. Jó munkám jutalmául még Galyatetőre is elküldött a gyár nyaralni. De mondhatom, (hogy most is tuberkulotikus betegség ellen sikerre] alkalmazható. Eddig 30 külföldi és jugoszláv egész­ségügyi intézetben próbálták ki és adagolása az esetek 88 százalékában gyógyulást ered­ményezett. Az új gyógyszer iránt már több külföldi ország. így egye­bek között a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Szovjet­unió, Franciaország és Olaszor­szág egészségügyi intézetei ér­deklődtek. jól keresek, amióta a tsz- bem dolgozom. Férjemmel együtt hétszáz munkaegy­ségünk van. A liszt, a cukor nem zacskók­ban áll otthon, hanem zsákok­ban. Két szép hízónk is van, pedig egyet már le is vágtunk. Építeni akarunk. Varga Jánosné is azzal kezdte, hogy ő is dolgozott már üzemben. Háromszáz­huszonnyolc munkaegysége van. Lányának háromszázhar­minc. „Lehagyta” a mamát, pedig még csak tizénkilenc éves. A következő felszólaló idő­sebb Pálinkás Jáncsné volt, — Az én családom is már tíz éve a tsz-ben do'gozik — mon­dotta. — Nagyon meg vagyunk elégedve. Egy év alatt három lagzi volt a családban és az elég sok kiadást jelentett. Fiam nemrégen vett egy nyolc­ezer forintos motorkerékpárt. Négy disznót hizlaltunk. Egyet már levágtunk. Egyet a .napokban adtunk el, ami két mázsa hetven kilós volt. Építkezni aka­runk. — Mi is építkezni akarunk. Pedig métg csak hároméves-házasok vagyunk — szólalt meg egy magas szőke asszony­ka, a fiatal Pálinkásáé.1 -*- Nemrégen vettünk egy nagyon szép rádiót. A bútorravalónk is megvan. A tsz-től kaptunk telket és az .építési engedély is megvan hozzá. Teller Mihályné özvegy­asszony. Tíz éve dolgozik a tsz-bsn. Nyolc élő gyereke van. Három lányát a csoport­ból adta férjhez. Nincs sem­mi, amivel fe’cserélné a ter­melőszövetkezetet. — Ha egyes községekben idegenkednek a tsz-től, azok­nak azt ajánljuk, hogy jöjjenek el Alsógödre és nézzék meg a termelőszö­vetkezetünket — mondották az asszonyok. A beszélgetés után a ven­dégek megtekintették az üze­met Harmaty Sándorné és Tóth Istvánná kalauzolásával. Az orsózó volt az első meg­álló. Azután sorfoavezették az asszonyokat a laboratóriumon, megmutatták a szabóműhelyt, a villanyfűrészt, a gombfel- varró gépeket. Az ebédlőben kötött ki vé­gül is a társaság, ahol az il­letékes borsostokány és sör mellett folytatódott tovább a beszélgetés. Örömmel fogad­ták a tsz asszonyai a nőtanács javaslatát, hogy hamarosan meglátogatják a Váci Fiaomfonógyárat is. Sőt, nagyon örültek a közel­jövőben tervezett közös szín­házlátogatásnak is. Kedves él­ményt jelentett az asszonyok­nak ez a 'látogatás, annál is inkább, mert ez volt az első üzemi látogatásuk és ebben a meghívásban a tsz-asszonyok megbecsülését is látták. A látogatók megtekintették a Csányi körúti párt- és tö­megszervezetek új székházát is. aminek gyönyörűen beren­dezett helyiségeiről e’ragadta- tássai nyilatkoztak. És a nap legünnepélyesebb percei a já­rási nőtanács elsőemeleti szo­bájában zajlottak le. aho' meg­alakult az alsógödi Törekvő Tsz nőtanácsa. Székely Mi- há’yné, mint a nőtanács elnö­ke, s vele együtt a többi asz- szony, mint nőtanács-tagok tértek vissza a tsz-be. Vágvölgyi Lászlóné Felsőgöd KARACSONY-ESTI VACSORA panaszát. Új gyógyszer a tuberkulózis ellen: a Biofil PRUKNER PÁL: TÜKÖR Fehér k irácsony. Eszten­dők óta az első. A hó vattás sipkát húzott a házak tete­jére és süppedő szőnyeget te­rített szét az utcák keményre fagyott földjén. Az egész vi­lág olyan tisztának tűni, mintha alig egy órája szüle­tett volna. Vera az ablaknál állt és elnézte, mint falja fel a friss hó apja, anyja nyomát. Csak az imént távozhattak; ott ér­ződött még a kis szobában a szappan kesernyés illata. Visszalépett. Körültekintett a szobában Az öreg komód most is ott áll a sarokban. Mellette a vaksin pislogó tü­kör. Egy pillanatra belefeled­kezett. Régen nézett szembe így önmagával. Magas, nyúlánk alakja jól érvényesült a lágyan simuló teddy-beár-kabátban. A pasz­tellszín prémsapka alól ki­bukó fekete haján mint nagy, fehér pillangók ültek a hó- pelyhek. Arcát rózsásra fes­tette az éjszaka hidege. Még mindig szép, kívána­tos. Csak a szája szögletében megbúvó mély, sötét vonás árulkodik. Lehunyta szemét, hogy ne lássa. A képzelet szárnyán nincs elérhetetlen. Nincs múlt és nincs jövő. Csak jelen van, amelyben a tegnap is, a hol­nap is mává szelídül. Három esztendő ... Nem; három nap. . három pillanat csupán. Akkor is karácsony éjsza­kája volt. — Elmegyek... — még most is visszacsengett fülé­ben ellentmondást nem tűrő hangja... Maradsz!... Ért­sétek meg, egyedül vagyok!:.. És mi?... Nektek a falu je­lenti az egész világot. Nekem ez kevés. Béla. Évfolyamtárs az utolsó esztendőben az angol szakon. Arcán megvető mo­soly: falusi liba ... Megálljt mondott a csók után... Mégis. Gondolatban Béla az, akivel összekötné az életét. Laci más. Gyermekkori szerelem. Csendes, szerény fiú. Nincs diplomája. Csak villanyszerelő. Talán ezért is félszeg, ha vele van. Remek barát. Hogy több is lenne?... Béla szórakoztató. Maga a lo­bogó élet. Pohár vörös bor vacsora után... Laci f riss, üdítő víz. Apja, anyja ked­veli. Mióta csengőt szerelt fel az udvarház kapujára. Az orvoson kívül senki sem, di­csekedhet villany cseng öv el az egész faluban. Gyerekség. Már a csengetése is. Két rövid, egy hosszú ... Mindig ugyan­az. Semmi titka nincs. Akár a forduló nélküli út... Béla ezer rejtély. Izgató vele lenni.,. Laci karácsony estéjén je­lentkezett, kezében egy fa­gyöngy-ággal. Még a tavaszon mesélte neki, hogy az ango­loknál a fagyöngy mlképezi a karácsony ürmévé’. Egy ki­csinyke ágat felerősítenek a mennyezetre, s ha a fiú alája vezeti táncosát: szabad a csók. Már nem került rá a sor. Laci talán megérezte a ké­szülő családi vihar szelét, még jóval éjfél előtt elköszönt. Nem tartóztatta. Az első harangszóra apja-anyja sze- delödzött: szájára venné őket a falu, ha megkésve érkezné­nek a templom kicsiny já­szola elé. A harmadik harangszó őt sem találta otthon. Az öreg Bulcsó apó, a Miklós harang őre, még a kötél végén hin­tázott, amikor a falucska feltételes megállójáról re­kedt fujtatással kigördült a szikrasörényű táltos ... Vajon él-e még a Miklós- harang őre és húzója? Ma még nem hallotta csengő­bongó muzsikáját. Igaz, csak késő délután érkezett, akkor sem kérdezeti sokat. Az öreg­nek meg ereje nem volt hoz­zá... A türelmetlenség ösz­tökélte. Látni. Mélyet szip­pantani az ismerős levegő- 'ből. Tapodni a göröngyös ut­cákat. Hallgatni a kutyák feleselését... Lomhán kondult a Mik- lós-harang. összerezzent. Bim-bam ... bim-bam ... bim- bam-bim ... Kinyitotta a sze­mét. Aztán újra: bim­bam ... így csak az öreg Bul­csó muzsikáltatja! Minden olyan, mint akkor régen. A havas utcák, a ha­rangzúgás, a fenyő ... Csak ö... ő már soha nem lehet a régi. Megrázta fejét. A fehér pihék már csak a prémsap­ka szélén ültek. Levette. A teddy-beart is. Ahogy kifor­dította, megakadt tekintete a selyemfonállal hímzett véd­jegyen. Harry and Berry. Made in England. Le akarta tenni a székre, de kicsú­szott kezéből. Hagyta. Made in England ... Walesi grófság .. Karácsony ... Oda­kint fojtó, sűrű köd. Az asz­talon pulyka, pudding. Az ajtó felett fagyöngy. Csak Laci nincs. A kandalló előtt a keszeg Betty és a szögletes arcú Pamela ül. Voltakép­pen csak neki kellene vir- rasztani, mert reá, az új nevelőre rótták a karácsonyi éjszakák ügyeletét, de a má­sik kettő rossz alvó, vele ma­radtak. A vágya teljesült — már harmadik hónapja tanít a városka leánynevelő intéze­tében. Tanít... Pálcás fegy- ör. Tanárnak készült. Köd. Moccanatlanság. Az óra sem ketyeg a falon. Talán meg­állt. Fojtó a levegő. Ablakot kellene nyitni. Nem lehet. A másik kettő fázik. A cigaretta is fojt. Keserű az íze... Mintha táncolnának a be­tűk. Laci betűi. Csak há­rom szó lenne az egész levél? Tudom, boldog vagy ... Bol­dog. Apa mesélte egyszer, az őrmester úr boldog volt, amikor pálcával ütötte a bakákat. Mégis ablakot kel­lenj nyitni. Levegőt a szo­bába! . .. Letakarni a fény­képet a falon. Az osztály ké­pét. Merev gyerekarcok. Mintha most is valamelyik a padot ölelné ... — Amikor diákkoromban Pickens regényeit olvastam, ha valaki csúnyán nézett rám. mindjárt Bumble úr­nak képzeltem. Nem gondol­tam volna, hogy egyszer én is az leszek. Pamela föl sem nézett a horgolásból. — Ilyen az élet... Már akkor szökni kellett volna. A szégyen szülőanyja a gyávaságnak. Maradt. Nem az intézetben, ott hamar kiadták az útját. A tanári diploma értéktelen papírrá zsugorodott a zsebé­ben. Hónapokig munka nélkül kószált, míg megismerkedett Odette-tel, a kis francia tán­cosnővel. Az ö segítségével ke­rült az egyik éjszakai mula’-ó- ba. Odette mulatságos figura volt. A fejébe vette, hogy meg­tanul magyarul. Olyan nevet­séges volt nagy igyelcezate. Ezért is ment el hozzá a har­madik karácsonyon. Nevetni, ha még nem felejtett... Egész kis nemzetközi kompánia fu­tott itt össze ezen az éjszakán. Megfáradt, éji vándorok. A rádióhoz lépett. „A bolíviai Charagua város környékén tizenöt órás felhő­szakadás ötven ember halálát okozta. A várossal minden ösz- szeköttetés megszakadt.. Az AFP jelentése szerint atom­bomba-kísérletekre kerül sor rövi..." Odette odaugrott és elzárta a rádiót. — Adom ... meg Kárászon esztejen isz adom ... Nevetni próbált. Nevetni? Bőgni kellett volna. Már min­dent elfelejtett. Csak kijaví­totta. — Atom. T-vel, mint teme­tő. Pálcás fegyőr már volt. Te­metőőr is legyen? Régen gyakran számolta, hány csepp víz fér a pohárba. Kilencszázhetvenhat. A het- venhetedik mindig kicsordult. Hazajött... Bim-bam... bim-bam... bim-bam-bim ... Másodszor kondult a Mik- lós-harang. Apja, anyja már a templomban van. És Laci? Elkésett... Előbb kellett volna. Idegen arc nézett vissza a tükörből. Talán az idegen ru­ha teszi? Sietve nyúlt a kap­csok után. Laci nem jön ... Miért is jönne. Boldognak hiszi oda­kint. Szép ruha, tanári állás, a bárról nem tud ... A haza­küldött kép, a szűkszavú levél csalc jói mondhatott. Szívet nem lehet postán küldeni. A lélek ürességét sem. Nincs olyan fényképezőgép, amelyik megörökítené. Hazug volt a kép? Kegyes csalás. A távol­ság megszépít mindent. Tágra nyitotta szemét. A tükör kápráztatta, fekete kari­kákat vont elé. Talán a ruhá­ba szőtt arany díszítés teszi... Laci... Harmadszor szólalt a Mik- lós-harang. A csontjaiban érez­te kongását. Mintha az ö tes­tén koppanna a súlyos harang­nyelv. Az idegen burok nesztelen gyűrűzött a lába körül. A sze­me előtt táncoló sötét lcariká- kat felszippantotta az éjszaka békés csendje. Odakinn hó van és tisztaság. örömmel fedezte fel, mint­ha halványulna a szája szögle­tében megbújó sötét vonás. Az öreg tükör sem olyan vaksi már. De mit mutat majd a töb­bi. amely ott fénylik a házak­ban. az emberek szemében? Azokba is bele kell pillantani... De legfőképp abba az egybe ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom