Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-24 / 302. szám

4

fMf

MEGYEI

vfClvlao

1959. DECEMBER 24. CSÜTÖRTÖK

ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK

Termelőszövetkezeti asszonyok látogatása a Váci Kotszö vöttárugyárban

A Pest megyei Hírlap 1959. december 11-i számában Autóbuszpanasz Gödöllőn címmel szóvátettük. hogy a Ganz Árammérőgyár dolgozói kifo- | gásolják a helyi járat szakaszbeosztását.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium értesítése szerint a panaszt megvizsgálták. December 21-től áz 5163. sz. Gödöllő— Máriabesnyő autóbuszvonalon a Besnyői út megállóhelyet új szakaszhatárként vették fel a díjszabásba. Ennek megfelelően a Ganz Árammérőgyár—Besnyői út viszonylatban a menetdíj 1,40 forint,

Gödöllő, Szabadság tér— Besnyői megállóhely viszonylatban pedig egy forint. Ezzel az egységes 2,50 forintos viteldíj megszűnt.

Kárpáti Sebő, Vecsés, Jókai u. 48. szám alatti lakos azt kérdezte, jogosan vetették-e ki forgalmi adóját öt évre visz- szamenőleg? Káppsztaterme- lök, a savanyított káposztát a pesterzsébeti piacon árusították.

A megyei tanács pénzügyi osztályának felvilágosítása szerint az adókivetés helyes.

A tartósított élelmiszerek készítése és eladása forgalmiadé alá esik.

Kárpái Sebőéit tevékenységüket nem jelentették az illetékes adóhivatalnál. A forgalmiadó csoport rendszeres ellenőrzést tart a piacokon, el- árusítóhe’yeken, s azoknak, akik adófizetési kötelezettségüket elmulasztották jelenteni, visszamenőleg öt évre állapítják meg az adót, mivel az évülési idő pontosan öt év. A kivetés helyes s más teendő nincs, mint azt megfizetni. Esetleg részletfizetési kedvezményt kérhet a megyei tanács pénzügyi osztályától.

A Magyar Államvasutak Igazgatósága megvizsgálta no- | vember 21-i Nagykáta című panaszunkat.

Ámításainkkal nem mindenben értenek egyet. A Budapest Keleti-pályaudvarról 6,20 perckor induló 5512. számú vonat menetleveleiből megállapították, hogy a vonat nem zsúfolt. Ugyanezt jelentik a vonal menetirányítói. Az állomásoktól azt a felvilágosítást kapták, hogy az utazóközönség csak a vonat elején torlódik össze, ugyanakkor a vonat végén alig vannak. A vonat

I utasforgalmát a továbbiakban állandóan figyelemmel kísérik, s ha annak szükségessége merül fel, intézkednek.

A keleti-pályaudvar—újszáz—szolnoki vonalon előreláthatólag 1960. január 4-től kezdve új menetrend lép életbe.

Munkanapokon új járat indul 19,47-kor Nagy-hátára', és 12,10-kor érkezik a Keleti-pályaudvarra. Az új 2515 sz. von t az 5515 számú vonatot mentesíti. Marovetz Mihályné Gyál, Petőfi u. 16. szám alól azt kérdezi, kényszeríthetik-e kisfiát arra, hogy .jobbkézzel írjon, amikor balkezes? A gyerek első osztályos, balkézzel kitűnően írt eddig. Az utóbbi időben azonban írása elromlott, ideges lett, s nem szívesen megy az iskolába. Kiderült hegy tanítója erőlteti, felsőbb utasításra hivatkozva, a jobbkezes írásra.

A megyei tanács általános iskolai csoportjának • véleménye szerint

nem szükséges a balkezes gyereket kényszeríteni a jobbkezes írásra.

Természetesen, a tanítónak meg kell próbálkoznia rávezetni a gyereket a rendes írásmódra. de ha azt látja, ez eredménytelen, hagyja abba a kísérletet. A legújabb orvosipedagógiai felfogás szerint ez nem olyan nagy hiba, hogy tűzzel-vassal harcolni kelljen el>ne.

Valentin István sződi apaállatgondozó még a tavasszal átadott egy kiselejtezett bikát, amely 107 kilóval haladta meg az előírt súlyhatárt. A többletért prémiumra jogosult. Többször reklamálta az összeget, míg az elmúlt hetekben a községi tanácsnál oly értelmű választ kapott, hogy igénye valószínűiéig „elévült”.

Ha a községi tanács ilyen értelmű választ adott, nagyon helytelenül járt el. A prémiumok kifizetése évenként kétszer, félévenként történik. Az év első felében leadott állatok után az év második felében, a későbbiekért a következő év első felében eszközük a kifizetéseket.

Az áprilisban leadott állatok után tehát most december hó folyamán küldték szét a prémiumok ösz- szegét. Mire ezeket a sorokat olvassa, a pénzt már meg is k pta.

Végül közüljük a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat válaszát november 20-án megjelent Mozipanasz Albertirsán című levelünkre:

„A Pánczél Ferenc levelezőjük által említett problémát jól ismerjük. A vásznon levő sötét foltok eltüntetése, de a hang megjavítása céljából is, még ez év első negyedében, április 15-re történő szállításra a Kisipari Exportra Termelő Irodán keresztül megrendeltük

az ívfénnyel működő úgynevezett nehezkeskeny vetítőgépet, melynek a teljesítménye egyenértékű a normál vetítőgéppé’, beszerzési költsége azonban jóvá kevesebb.

A kitűzött szállítási határidőre a vetítőgép nem készült el, mert a készítő kisiparos anyag- és alkatrész beszerzési nehézségekkel küzd. Erre való tekintettel több ízben adtunk a vetítőgép szállítására halasztást. Reméljük, hogy rövidesen orvosolhatjuk az albertirsai mezilátogató közönség jogos

Dr. Jevrem Nedelkovics jugoszláv professzor 17 évig tartó kutatómunka eredményeképpen a tuberkulózis ellén új gyógyszert állított elő. Az új, Biofil elnevezésű gyógyszer gyártása megkezdődött a zimo- nyi Galenika gyógyszergyárban.

Az új gyógyszer — a tuber- kulotikus agyhártyagyulladás és a krónikus kavernás tüdőibe kivételével — minden más

Kedves vendégek látogattak el a napokban a Váci Köt- szövöítáruigyárba. Az alsógödi Törekvő Tsz asszonyai voltak a látogatók. Az üzem kultúrtermében Gárgyán Pálné, a járási és Harmaty Sándorné, a városi nőtanács titkára köszöntötte, a Hazafias Népfront nevében pedig Oros Károly üdvözölte a vendégeket. Az asszonyok hamar feltalálták masukat és perceken belül olyan közvetlen hangú beszélgetés folyt, ami csak akkor lehetséges, ha olyan asszonyok kerülnek össze, akiknek van közös témájuk. Mint kiderült, a vendégek nem mindegyikének ismeretlen az üzemi élet, mert közülük tsz-be való lépésük előtt többen doboztak már gyárban. Van, aki előtt a szövőszakma sem ismeretlen.

— Én is tíz évig dolgoztam az Újpesti Fonógyárban — mondta Székely Mihályné. — Élmunkás voltam. Jó munkám jutalmául még Galyatetőre is elküldött a gyár nyaralni. De mondhatom, (hogy most is

tuberkulotikus betegség ellen sikerre] alkalmazható. Eddig 30 külföldi és jugoszláv egészségügyi intézetben próbálták ki és adagolása az esetek 88 százalékában gyógyulást eredményezett.

Az új gyógyszer iránt már több külföldi ország. így egyebek között a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió, Franciaország és Olaszország egészségügyi intézetei érdeklődtek.

jól keresek, amióta a tsz- bem dolgozom. Férjemmel együtt hétszáz munkaegységünk van.

A liszt, a cukor nem zacskókban áll otthon, hanem zsákokban. Két szép hízónk is van, pedig egyet már le is vágtunk. Építeni akarunk.

Varga Jánosné is azzal kezdte, hogy ő is dolgozott már üzemben. Háromszázhuszonnyolc munkaegysége van. Lányának háromszázharminc. „Lehagyta” a mamát, pedig még csak tizénkilenc éves.

A következő felszólaló idősebb Pálinkás Jáncsné volt, — Az én családom is már tíz éve a tsz-ben do'gozik — mondotta. — Nagyon meg vagyunk elégedve. Egy év alatt három lagzi volt a családban és az elég sok kiadást jelentett. Fiam nemrégen vett egy nyolcezer forintos motorkerékpárt. Négy disznót hizlaltunk. Egyet már levágtunk. Egyet a .napokban adtunk el, ami két mázsa hetven kilós volt. Építkezni akarunk.

— Mi is építkezni akarunk. Pedig métg csak hároméves-házasok vagyunk — szólalt meg egy magas szőke asszonyka, a fiatal Pálinkásáé.1 -*- Nemrégen vettünk egy nagyon szép rádiót. A bútorravalónk is megvan. A tsz-től kaptunk telket és az .építési engedély is megvan hozzá.

Teller Mihályné özvegyasszony. Tíz éve dolgozik a tsz-bsn. Nyolc élő gyereke van. Három lányát a csoportból adta férjhez. Nincs semmi, amivel fe’cserélné a termelőszövetkezetet.

— Ha egyes községekben

idegenkednek a tsz-től, azoknak azt ajánljuk, hogy jöjjenek el Alsógödre és nézzék meg a termelőszövetkezetünket

— mondották az asszonyok.

A beszélgetés után a vendégek megtekintették az üzemet Harmaty Sándorné és Tóth Istvánná kalauzolásával. Az orsózó volt az első megálló. Azután sorfoavezették az asszonyokat a laboratóriumon, megmutatták a szabóműhelyt, a villanyfűrészt, a gombfel- varró gépeket.

Az ebédlőben kötött ki végül is a társaság, ahol az illetékes borsostokány és sör mellett folytatódott tovább a beszélgetés. Örömmel fogadták a tsz asszonyai a nőtanács javaslatát, hogy hamarosan meglátogatják a Váci Fiaomfonógyárat is. Sőt, nagyon örültek a közeljövőben tervezett közös színházlátogatásnak is. Kedves élményt jelentett az asszonyoknak ez a 'látogatás, annál is inkább, mert ez volt az első üzemi látogatásuk és ebben a meghívásban a tsz-asszonyok megbecsülését is látták.

A látogatók megtekintették a Csányi körúti párt- és tömegszervezetek új székházát is. aminek gyönyörűen berendezett helyiségeiről e’ragadta- tássai nyilatkoztak. És a nap legünnepélyesebb percei a járási nőtanács elsőemeleti szobájában zajlottak le. aho' megalakult az alsógödi Törekvő Tsz nőtanácsa. Székely Mi- há’yné, mint a nőtanács elnöke, s vele együtt a többi asz- szony, mint nőtanács-tagok tértek vissza a tsz-be.

Vágvölgyi Lászlóné Felsőgöd

KARACSONY-ESTI VACSORA

panaszát.

Új gyógyszer a tuberkulózis ellen: a Biofil

PRUKNER PÁL:

TÜKÖR

Fehér k irácsony. Esztendők óta az első. A hó vattás sipkát húzott a házak tetejére és süppedő szőnyeget terített szét az utcák keményre fagyott földjén. Az egész világ olyan tisztának tűni, mintha alig egy órája született volna.

Vera az ablaknál állt és elnézte, mint falja fel a friss hó apja, anyja nyomát. Csak az imént távozhattak; ott érződött még a kis szobában a szappan kesernyés illata.

Visszalépett. Körültekintett a szobában Az öreg komód most is ott áll a sarokban. Mellette a vaksin pislogó tükör. Egy pillanatra belefeledkezett. Régen nézett szembe így önmagával.

Magas, nyúlánk alakja jól érvényesült a lágyan simuló teddy-beár-kabátban. A pasztellszín prémsapka alól kibukó fekete haján mint nagy, fehér pillangók ültek a hó- pelyhek. Arcát rózsásra festette az éjszaka hidege.

Még mindig szép, kívánatos. Csak a szája szögletében megbúvó mély, sötét vonás árulkodik.

Lehunyta szemét, hogy ne lássa.

A képzelet szárnyán nincs elérhetetlen. Nincs múlt és nincs jövő. Csak jelen van, amelyben a tegnap is, a holnap is mává szelídül.

Három esztendő ... Nem; három nap. . három pillanat csupán.

Akkor is karácsony éjszakája volt.

— Elmegyek... — még

most is visszacsengett fülében ellentmondást nem tűrő hangja... Maradsz!... Értsétek meg, egyedül vagyok!:.. És mi?... Nektek a falu jelenti az egész világot. Nekem ez kevés.

Béla. Évfolyamtárs az utolsó esztendőben az angol szakon. Arcán megvető mosoly: falusi liba ... Megálljt mondott a csók után... Mégis. Gondolatban Béla az, akivel összekötné az életét.

Laci más. Gyermekkori szerelem. Csendes, szerény fiú. Nincs diplomája. Csak villanyszerelő. Talán ezért is félszeg, ha vele van. Remek barát. Hogy több is lenne?... Béla szórakoztató. Maga a lobogó élet. Pohár vörös bor vacsora után... Laci f riss, üdítő víz. Apja, anyja kedveli. Mióta csengőt szerelt fel az udvarház kapujára. Az orvoson kívül senki sem, dicsekedhet villany cseng öv el az egész faluban. Gyerekség. Már a csengetése is. Két rövid, egy hosszú ... Mindig ugyanaz. Semmi titka nincs. Akár a forduló nélküli út... Béla ezer rejtély. Izgató vele lenni.,.

Laci karácsony estéjén jelentkezett, kezében egy fagyöngy-ággal. Még a tavaszon mesélte neki, hogy az angoloknál a fagyöngy mlképezi a karácsony ürmévé’. Egy kicsinyke ágat felerősítenek a mennyezetre, s ha a fiú alája

vezeti táncosát: szabad a csók.

Már nem került rá a sor. Laci talán megérezte a készülő családi vihar szelét, még jóval éjfél előtt elköszönt. Nem tartóztatta. Az első harangszóra apja-anyja sze- delödzött: szájára venné őket a falu, ha megkésve érkeznének a templom kicsiny jászola elé.

A harmadik harangszó őt sem találta otthon. Az öreg Bulcsó apó, a Miklós harang őre, még a kötél végén hintázott, amikor a falucska feltételes megállójáról rekedt fujtatással kigördült a szikrasörényű táltos ...

Vajon él-e még a Miklós- harang őre és húzója? Ma még nem hallotta csengőbongó muzsikáját. Igaz, csak késő délután érkezett, akkor sem kérdezeti sokat. Az öregnek meg ereje nem volt hozzá... A türelmetlenség ösztökélte. Látni. Mélyet szippantani az ismerős levegő- 'ből. Tapodni a göröngyös utcákat. Hallgatni a kutyák feleselését...

Lomhán kondult a Mik- lós-harang. összerezzent.

Bim-bam ... bim-bam ... bim- bam-bim ... Kinyitotta a szemét. Aztán újra: bimbam ... így csak az öreg Bulcsó muzsikáltatja!

Minden olyan, mint akkor régen. A havas utcák, a harangzúgás, a fenyő ... Csak ö... ő már soha nem lehet a régi.

Megrázta fejét. A fehér pihék már csak a prémsapka szélén ültek. Levette. A teddy-beart is. Ahogy kifordította, megakadt tekintete a selyemfonállal hímzett védjegyen. Harry and Berry. Made in England. Le akarta tenni a székre, de kicsúszott kezéből. Hagyta.

Made in England ... Walesi grófság .. Karácsony ... Odakint fojtó, sűrű köd. Az asztalon pulyka, pudding. Az ajtó felett fagyöngy. Csak Laci nincs. A kandalló előtt a keszeg Betty és a szögletes arcú Pamela ül. Voltaképpen csak neki kellene vir- rasztani, mert reá, az új nevelőre rótták a karácsonyi éjszakák ügyeletét, de a másik kettő rossz alvó, vele maradtak.

A vágya teljesült — már harmadik hónapja tanít a városka leánynevelő intézetében. Tanít... Pálcás fegy- ör. Tanárnak készült. Köd. Moccanatlanság. Az óra sem ketyeg a falon. Talán megállt. Fojtó a levegő. Ablakot kellene nyitni. Nem lehet. A másik kettő fázik. A cigaretta is fojt. Keserű az íze... Mintha táncolnának a betűk. Laci betűi. Csak három szó lenne az egész levél? Tudom, boldog vagy ... Boldog. Apa mesélte egyszer, az őrmester úr boldog volt, amikor pálcával ütötte a bakákat. Mégis ablakot kellenj nyitni. Levegőt a szobába! . .. Letakarni a fényképet a falon. Az osztály képét. Merev gyerekarcok. Mintha most is valamelyik a padot ölelné ...

— Amikor diákkoromban Pickens regényeit olvastam, ha valaki csúnyán nézett

rám. mindjárt Bumble úrnak képzeltem. Nem gondoltam volna, hogy egyszer én is az leszek.

Pamela föl sem nézett a horgolásból.

— Ilyen az élet...

Már akkor szökni kellett volna. A szégyen szülőanyja a gyávaságnak. Maradt. Nem az intézetben, ott hamar kiadták az útját.

A tanári diploma értéktelen papírrá zsugorodott a zsebében. Hónapokig munka nélkül kószált, míg megismerkedett Odette-tel, a kis francia táncosnővel. Az ö segítségével került az egyik éjszakai mula’-ó- ba.

Odette mulatságos figura volt. A fejébe vette, hogy megtanul magyarul. Olyan nevetséges volt nagy igyelcezate. Ezért is ment el hozzá a harmadik karácsonyon. Nevetni, ha még nem felejtett... Egész kis nemzetközi kompánia futott itt össze ezen az éjszakán. Megfáradt, éji vándorok.

A rádióhoz lépett.

„A bolíviai Charagua város környékén tizenöt órás felhőszakadás ötven ember halálát okozta. A várossal minden ösz- szeköttetés megszakadt.. Az AFP jelentése szerint atombomba-kísérletekre kerül sor rövi..."

Odette odaugrott és elzárta a rádiót.

— Adom ... meg Kárászon esztejen isz adom ...

Nevetni próbált. Nevetni? Bőgni kellett volna. Már mindent elfelejtett. Csak kijavította.

— Atom. T-vel, mint temető.

Pálcás fegyőr már volt. Temetőőr is legyen?

Régen gyakran számolta,

hány csepp víz fér a pohárba. Kilencszázhetvenhat. A het- venhetedik mindig kicsordult.

Hazajött... Bim-bam... bim-bam... bim-bam-bim ...

Másodszor kondult a Mik- lós-harang. Apja, anyja már a templomban van. És Laci?

Elkésett... Előbb kellett volna.

Idegen arc nézett vissza a tükörből. Talán az idegen ruha teszi? Sietve nyúlt a kapcsok után.

Laci nem jön ... Miért is jönne. Boldognak hiszi odakint. Szép ruha, tanári állás, a bárról nem tud ... A hazaküldött kép, a szűkszavú levél csalc jói mondhatott. Szívet nem lehet postán küldeni. A lélek ürességét sem. Nincs olyan fényképezőgép, amelyik megörökítené. Hazug volt a kép? Kegyes csalás. A távolság megszépít mindent.

Tágra nyitotta szemét. A tükör kápráztatta, fekete karikákat vont elé. Talán a ruhába szőtt arany díszítés teszi...

Laci...

Harmadszor szólalt a Mik- lós-harang. A csontjaiban érezte kongását. Mintha az ö testén koppanna a súlyos harangnyelv.

Az idegen burok nesztelen gyűrűzött a lába körül. A szeme előtt táncoló sötét lcariká- kat felszippantotta az éjszaka békés csendje. Odakinn hó van és tisztaság.

örömmel fedezte fel, mintha halványulna a szája szögletében megbújó sötét vonás. Az öreg tükör sem olyan vaksi már. De mit mutat majd a többi. amely ott fénylik a házakban. az emberek szemében? Azokba is bele kell pillantani... De legfőképp abba az egybe ...