Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-23 / 301. szám
fMf MEGY K^Cirlop 1959. DECEMBER 23. SZERDA Szalamandra, Zamora és a többiek... Hiába, lovasnemzet vagyunk! Sokszor elhangzik ez a megállapítás, gúnyból, szatirikus hangsúllyal, egymást ugratva. A héten aztán felfedeztem, hogy mint minden ilyen közmondásfélének, ennek is van valami alapja. A héten kinn jártam a Lósport Vállalat alagi nevelőtelepén, s lelkes lóbarátként tértem vissza, mert a telepvezető Illés Vilmostól s főleg Nardai Antal idomártól annyi érdekes szép dolgot hallottam négylábú barátainkról, hogy a szívembe zártam őket. Az alagi lóversenytelep régen a Lovaregyleté volt. Most az állam segítségével itt folyik a nemesvérű állatok tudományos színvonalú nevelése. Egy-egy telivér jelentős értéket képvisel, valutát hoz az országnak. A világ minden tájára viszik a kitűnő állományú fajtiszta magyar tenyésztésű telivéreket, félvéreket. A hírért, sikerért alaposan meg kell dolgoznia embernek, állatnak. Télen-nyáron, napsütésben, vagy zuhogó esőben reggel 6 órakor megnyílnak a kapuk s a lovak megkezdik napi munkájukat. Pár órai „sebesmunka” után következik a trenírozás. A tanítás, az idomítás egész napon át tart. — Hogyan nevelik a lovakat, milyen dresszúrán megy át, míg kiváló versenyló lesz belőle? — kérdem Nardai lóidomárt. — A nevelés nem nálunk kezdődik. A nemesvérű lóval szeretettel kell bánni. A ménló általában 5—6, a kanca pedig 4—5 évet versenyezhet. Ezután rendszerint selejtezik. Ha megüti az előírt színvonalat, továbbte- nyésztésre kerül, egyébként pedig a vágóhídra. Eladni nem érdemes, mert igavonónak nem jó. De a ló amúgy- is drága luxus a parasztembernek, a mezőgazdaságban már a gépesítésé a jövő. — A továbbtenyésztésre kerülő lovat Diósdpusztára, Kerteskőre. vagy más tény észtelepre viszik. A kiscsikót hat hónapos korában elválasztják, s a csikótelepen nevelik tovább. Ez dombos vidék, ahol a lábizmok kifejlődhetnek. A ló másfél éves korában idekerül, s itt hathónapos nevelés után állapítják meg, lesz-e belőle paripa, vagy sem. — Milyen a lovak átörökítő képessége? — Igen jó. Telivér szülőknek általában 80 százalékban jól futó utódaik vannak. Ezek a lovak már 5—6 foglalkozás után pályára mehetnének, annyira tudják, mit akarnak tőlük, annyira ] vérükben van a versenyszel- ! lem. Amelyik ló nem akar futni ott baj van a fajtatisztasággal. — Hogyan folyik a tulajdonképpeni idomítás? — Itt nem kell cirkuszi mutatványokra gondolni. A legfontosabb az, hogy az állatot kezessé tegyük. Ütni, gorombának lenni hozzá soha nem szabad. A telivérek még fokozottabban érzékenyek, örökre megjegyzik a verést, durvaságot. Ilyennel akár egész életre el lehet rontani a lovat, félénk lesz, ideges, nem versenyezhet. — Ha úgy látjuk, megüti már a mértéket, s elérte a korhatárt, versenyre bocsátjuk. A versenyző lovak szombaton reggel mennek a Tat- tersálba s hétfőn reggel jönnek vissza. — Mit esznek az állatok? — Pontosan kikísérletezett módszer szerint folyik az etetés. Megkapják a szükséges mennyiséget, de arra vigyázunk, hogy felesleges hús, zsír ne rakódjon le sehol. Hat kiló zabot kapnak, elsőrendű réti szénát, forrázott lenmagot a belek rendbentar- tására és a téli hónapokban sárgarépát. És természetesen cukrot, azzal mindig tele valamennyiünk zsebe. A legfőbb jutalom egy barátságos veregetés és pár szem mokkacukorka. Meglátogatunk néhány istállót. Olyan ragyogó a tisztaság, hogy ezentúl nem merem azt mondani egy rendetlen lakásra, hogy istálló. Zöld olaj festék a falakon, vöröstégla padozat, aranysárga tiszta szalma és kismacskák az egerek ellen. Kitárulnak az ajtók, nemes vonalú, keskeny fejek jelennek meg kíváncsian a résben. Ezek a lovak olyanok, mint a gyerekek. Kíváncsian hegyezik a fülüket, forgatják nagy, okos szemeiket, s bámulják a váratlan látogatókat. Nardai elvtárs hangjára lecsillapodnak és türelmetlenül követelik, mikor kerülnek sorra, mikor kapják meg cukoradagjukat. Olyan szépek, kecsesek hozzá nem értő szemében is, akárcsak a nevük: Szalamandra, Zamora, Zoagli, Délibáb ..; Duplikát különösen szép állat, ikerként született, azért is kapta a nevét. Még növésben van, tanítás alatt, máris megnyerte a kétéves kancák nagydíját Itt is, ott is nyerítés, do- boigás hallatszik, valami türelmetlenség van a levegőben. Jogosan, mert közeledik a hat óra, az esti etetés, itatás ideje. Ilyenkor, akár a kórházban az inspekciós nővér, az ápolók mégegyszer végigjárnak, etetés után elvezetik a lovakat itatni, egyet körbejárni, s hamarosan következik a lámpaoltás ideje. Utoljára szegény beteg Csalogányt látogattuk meg, a „fagallérost“, aki védőrácsot visel a nyakán. Megbetegedett. A lábát orvossággal kezelik, s hogy le ne tudja harapdálni róla, fagallért tettek a nyakára. Kárpótlásul dupla cukoradagot kap, bánatenyhítőnek. Pár nap múlva már ő is ott futhat a többivel a Tat- tersa’ban. Egyszer elmegyek, szurkolni nekik ... Komáromi Magda Gondoljunk a balesetvédelemre! Örömmel láttuk mi, szentendreiek, hogy csatornázni kezdték az utcákat. Annak azonban már nem örülünk, hogy a munkálatoknál a biztonsági intézkedéseket mellőzték, nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. A csatornázáshoz kiásott mély árkot a legkezdetlegesebb védőkorláttal látták el, ami nappal még megfelel, de este a sötétben már nem. Előírás, hogy a védőkorlátot figyelmeztető lámpával kell ellátni, de itt ilyen nincs! A Bajcsy-Zsilinszky úton az egészségház felől egy drótkötelet feszítettek ki, amit a sötétben nem lehet látni. Többen elestek már benne, és súlyosbítja a helyzetet az is. hogy iskola van az utcában s a délutáni tanítás már sötétben ér véget. Azok a hanyag munkavezetők. akik nem tartják be a balesetvédelmi előírásokat, valószínűleg nem tudják, hogy az elmúlt háromnegyed évben balesetek következtében csak megyénkben 2300 munkanap esett ki a termelésből, orvosi kezelésre és kártérítésre 20 millió forintot fordítottunk. Nem is beszélve a balesetet szenvedettek fájdalmáról. Paur Géza szakszervezeti munkavédelmi felügyelő VÁLTOZNAK AZ IDŐK rmR£M 1939: — Hogy jössz ki a fizetésedből? — Kijönni kijövök, csak bemenni nem tudok sehova... 1959: — Hogy jössz ki a fizetésedből? — Kijönni kijövök, csak már egy félórája várom, hogy bemehessek.., MIRŐL ÍRNAK LEVELEZŐINK? Az elmúlt hetekben egyetlen beszédtémája volt üzemünk dolgozóinak — írja tudósítónk a Pestvidéki Gépgyárból. Nap mint nap megvitattuk a. kongresszuson elhangzottakat. Többen mondták, hogy általában nem „politizálnak”, most mégis elolvasták a beszédeket és amit lehetett, rádión is meghallgattak. Van egy munkatársam, aki 1957 januárjában azt mondta, talán sosem lesz rend sem a szívekben, sem az országban. Ez a munkatársam most odajött hozzám és azt mondta: Nektek volt igazatok, kommunisták! Talán soha ilyen jól nem esett az elismerés, mint ez az egyszerű dicséret. Karial tavaly ősszel tsz-közság lett. Három szövetkezete közül a Szabadság már tízéves, míg a Kossuth és a Petőfi most kezdi a közös munkát. A kát új tsz eredményeiről terveiről ír Sinkó István. A három tsz összesen 80 holdat kötött le szerződéses zöldségtermelésre, 100 holdon meg cukorrépát termelnek majd. ügy tervezik, másodvetésre 40 hold kerül. A Kossuth Tsz befejezte az őszi szántást, elvetettek 150 hold búzát, 20 hold őszi árpát, 6 hold rozsot és 5 hold panon- bükkönyt. Befejezték az őszi mélyszántást, biztosították az állatok téli takarmányát, abrakját. Probléma számukra, hogy a gépállomás dolgozóinak szállást és ellátást kell adniuk, míg az ő földjeiken dolgoznak. De nemsokáiig lr z r.y. Három tsz-tag megy a té.tn traktorvezetői, illetve szerelői tanfolyamra. Mire itt a tavasz, ők is visszajönnek, saját tagjaival végezteti ezt a munkát is a a szövetkezet. Papp Károly Gödöllőn még 1958 januárjában munkahelyén keresztül beadott egy lakásigénylési kére'met a községi tanácsnak. A szabályos igénylést okmánybélyeggel is ellátta. Fél év múlva bátyja lemondott lakásáról az ő javára. A lemondási nyilatkozatot és a lakásra szóló igénylést is szabályszerűen mindketten beadták. Ezeket a papírokat iktatták és betették a többi, idevonatkozó iratok, lakásigényléc közé. Ezek is ugyanazt a 7951/ 1958. számot kapták. Már másfél éve boldog lakástulajdonosok voltak, amikor ő is, bátyja is felszó'í- tást kaptak a Pest megyei Illetékkiszabási Hivataltól, hogy illetékhátralékukat és 10 forint büntetést 15 napon belül fizessenek be, ellenkező esetben az összeget végrehajtják. Papp Károlyék most csak egyetlen kérdésen töprengenek. Ha ezekre az iratokra is külön okmánybélyeg kellett volna, melyek a már bélyeggel ellátott iratokhoz lettek csatolva s ugyanazt az iktató számot nyerték, miért nem szóltak mindjárt az átvételnél, hogy hiányos a kérvény? Miért Ígérik a végrehajtást 15 napon belül, ha a hivatal másfél év után vette észre a hibát? Örömömben írok a szerkesztőségnek — kezdi levelét Bata Sándomé Alberti rsáról. Olyan gyönyörűek a kirakatok községünkben, hogy nem hiszem, hagy Pesten is különbek lennének. Nemcsak a kirakatok tömöttek, de benn az üzletekben is dús az áruraktár. Nem gond az ünnepi vásárlás, minden igényt kielégíthetnek. Pedig ezek az igények éppen eléggé megnőttek az utóbbi években. Ma már legkelendőbb áru a motorkerékpár, a rádió és a televízió. Nemsokára elkészül az önkiszolgáló boltunk is, ami újabb modern színfolt lesz a községben. A fejlődés láttán különösen bosszantóak az apró hibák. Mint az, hogy évek óta Ígérnek villanykörtét az áTomásról befelé vezető útra, ahol nagyon nagy a sár, de még mindig nem kaptuk meg. Jó lenne, ha a nagy beruházások mellett az ilyen apróságokra is gondolnának, mert ezek az ürömeseppek rontják meg a teljes örömünket. Nemcsak a fehér holló ritka - a fekete is Albínó fecskék, foglyok, feketerigók A régi szólásmondás: „Ritka, mint a fehér holló”, ma is helytállhat ugyan, de elmondhatjuk már a fekete hollóra is. A Madártani Intézet feljegyzései szerint hazánkban jelenleg hét pár holló fészkel s mind fekete. A védettségnek köszönhető, hogy a Közép-Európa-szerte már kiveszőben levő madárfaj az utóbbi néhány év alatt valamivel gyarapodott A fehér hollókkal kapcsolatban elmondhatták, hogy a század elején Temesvár határában fészkelt egy hollópár, amelynek fiókái közül egy-kettő minden évben tiszta fehér lett. A vadon élő állatok között ritka beltenyésztésből ered ez az öröklődő fehér színűség. Egyébként a fecskéknél, foglyoknál, süt a feketerigóknál is előfordul. A budai dombok házikertjeiben az idén is számos fehér és félig fehér feketerigót láttak a madártani megfigyelők. Nag) sikerű új népi játá: a szarvasi szlovák lakodalmas Pest megye szlovák nemzetiségű községeiben is bemutatták már A szarvasi nőtanács 60 tagú magyar—szlovák népi együttese az utóbbi időben nagy sikerrel mutatta be új népi játékát, a szarvasi szlovák lakodalmast. A népi játékban öt szomszédos községben történt gyűjtés eredményeként a Körös menti magyar lakodalmi szokásokat, mondókákat, énekeket és táncokat viszik színpadra. Az együttes tagjai termelőszövetkezeti és egyéni parasztok, munkás és értelmiségi fiatalok. A népi játékot Szarvason kívül Békés, Nógrád és Pest megye szlovák nemzetiségű községeiben is bemutatták már, mindenütt nagy sikerrel. Jövőre minden állami gazdaságban megvalósítják a munkatermelékenység mérését és elemzését Míg az ipar különböző ágaiban már az elmúlt években jelentős mértékben kialakult a munkatermelékenység mérésének rendszere, a mezőgazdaságban részben a korábbi tapasztalatok teljes hiánya miatt, az ilyen irányú elemző munka nehezebben indult meg. Az állami gazdaságoknak már azrtdén sikerült jelentős előrehaladást elérniök, mivel az 1959. évi mérlegben már feltüntetik, hogy egy mázsa búzát, egy mázsa kukoricát, 100 kiló sertéshúst, 1000 tojást mennyi munkaóra ráfordításával értek el. A statisztikai és a könyvelési rendszer további kisebb módosításaival a jövő esztendőben már 300 állami gazdaságban további termelési mutatókat számítanak ki rendszeresen. A jövő esztendőben negyedévenként értékelik egyrészt az élőmunka ráfordítást, a különböző üzemágakra, másrészt a termények és állati termékek önköltségét, a belterjes gazdálkodás fokát. Az állami gazdasági igazgatók a télen a gödöllői Agrártudományi Egyetem mellett működő továbbképző iskolán hathetes tanfolyamon vesznek részt, ahol elsősorban ^ termelékenységgel kapcsolatos elemzési munkát sajátítják el. így 1960-ban rendszerese" : vizsgálják majd, hogy a i munkaerőgazdálkodásban, r ' gépek kihasználásában rrí - ; lyen tartalékok rejlenek, ho- : gyan alakítják tovább a ter- I melés szerkezetét, milyen vá1- i toztatások szükségesek a műn j kaszervezetben. i A könyvelést és a statiszlí ; kai adatszolgáltatást úgy s’- : került átalakítani, hogy : í munkatermelékenység méré • \ nem jelent adminisztráció í többletmunkát. EZ IS MÓDSZER! : A nyugat-németorszáe: ; Rheinfeld városának nagy I gondot okoz, hogy nem jelent- : kezik elegendő polgár önkén- I tes tűzoltónak. Ezért a polgár- ; mester most elrendelte, hogy ; a rendőrség mindig írja fr’ i azok neveit, akik tözesetné' ; bámészkodnak. Aki a bómész \ listán háromszor sZereoel, e>* ! behívják „önkéntes” tűzo’tí* nak. 99 Ipartelep“ a termelöszvetkezetben \ Zúg, sistereg a fújtató, s ^ a rőt lángok közül fehéren £ izzó patkót emel az üllőre £ Darányi László, az abonyi 4 Lenin Tsz Kovácsa. Körülötte J jókedvű legények tréfálkoz- í nak, ö meg csak veri a va- 2 sat szakadatlanul. Egy lovacs- 'j Ka ácsorog a műhely sarká- $ ban. rá készül a vadonatúj $ patkó. $ — Ez lesz ma a tizedik — ^ int a ló felé a mester, amikor fj a patkómelegítés szünetében ^ szóba elegyedünk, fj — Szép mesterség ez! fj — Az a, csak hát nem a fj legkönnyebb. Persze, meg le- fj hét szokni. fj — Mióta veri már a vasat? $ — Negyvenhatban szabadul% tam — magyarázza tovább, s ^ aztán sorra elmondja, kinél £ tanult, s hová került, amikor £ segéd lett. Eredetileg a gép- f lakatos, meg a motorszerelő f mesterséget is kitanulta, de f leginkább a kovács szakmát í kedveli. Az iparengedélyt ugyancsak 1946-ban váltotta j ki. de három év múlva vissza $ is adta. Pestre indult szeren- í csét próbálni. Kezdte a % Ganzban, aztán kisebb válla- 2 latoknál folytatta, míg végül í is visszahozta a szive Abonyba. Éppen a Cifrakerti Állami Gazdaságban dolgozott már, amikor hírét vette, hogy az abonyi Lenin Tsz kovácsmestert keres. Belevágtam — mondja —, pedig sokan próbáltak lebeszélni. — Mondhatom, nem bántam meg. Akár hiszi, akár nem, még itt találom men legjobban a számításom. Tavaly nyár végén váltottam fel idős Varga bácsit, neki is megvolt itt az évi hatszáz munkaegysége. Nekem eddig az idén 800 munkaegységet sikerült már teljesítenem. — Mit jelent ez pénzben? — Körülbelül 40 forintot fizetnek egységenként, számítsa ki. mennyi lehet. Ezek szerint Darányi László eddigi keresete körülbelül 32 ezer forint. Ehhez persze még a háztáji gazdaságból származó bevételt is hozzá kell számítani. — Nem panaszkodhatom — summázza végül is a tsz-ben eltöltött hónapok eddigi tapasztalatait. — Különben is itt lakom a gazdaságban, két szerződéses disznót is hizlalok, jövőre men elkészül az új házunk Abonyban... Varjú Pista bácsi amolyan kisegítő munkás itt a mester mellett. Amióta a tsz megalakult — ennek idestova 11 éve már —, mindig a kovácsműhelyben dolgozgatott. Valamikor ő is a 26 ezer holdas Harkányi bárónál szolgált. Nem a legfényesebben ment a sora, most azonban már ő sem panaszkodhat. Tavaly 450 munkaegységet teljesített, az idén is meglesz a 22 ezer forint tiszta jövedetme. Különben jövőre nyugdíjba megy Varjú Pista bácsi. A Lenin Tsz-nek valóságos kis ipartelepe van már itt, a központi gazdaságban. A kovácsműhely szomszédságában dolgozik a lakatosrészleg, s ugyanitt dolgoznak az asztalosak, meg a bognárok. Amikor Hajnal Gyula lakatoshoz benyitok. éppen vízvezetéket javít. Tőle is azt akarom megtudni, honnan került ide, hogy érzi magát a termelőszövetkezetben, s megtalálta-e a számítását. — Az Abonyi Gépállomásról jöttem át 1953-ban — mondja. Ebben az évben eddig 430 munkaegységet sikerült szerezni ... Farkas István, az asztalos, cselédszülők gyermeke. Itt született a tanyán, s 1950-ben szabadult a Tisza Bútorgyárban. Ö is több műhelyben megfordult már, de amikor a termelőszövetkezetben megszervezték az asztalosműhelyt, hazajött a tanyára. Most huszonhét éves.- Jól kerestem ín a Tisza Bútorgyárban is, de itt sokkal kényelmesebb. Tavaly 5 30 munkaegységet sikerült teljesí-; tenem. s az idén már november végéig elértem az 530 munlcaegységet. A család is itt lakik a tanyán, ami meg a tér- j veimet illeti, szeretném kor- ■ szerűsíteni a műhelyt. Hasonló a véleménye Nyitrai'• Mihály bognárnak is, aki szorosan együttműködik az aszta-' losmühelyben dolgozó Farkas Istvánnal. Együtt végzik az ásztalosmunkáluit, legutóbb a sertés- meg a borjúnevelőt készítették közösen. Nyitrai Mihály is a tanyán született, most 36 éves s egyik alapítótagja a termelőszövetkezetnek. Azelőtt kocsikat készített. Most inkább csak javítgatja, hiszen a traktorok már errefelé is erősen „szorongatják” a lovasszekereket. A számítását ő is megtalálja itt... Ilyen az életük az abonyi Lenin Tsz ipartelepe dolgozóinak. Súlyán Pál
