Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

III. ÉVFOLYAM, 109. SZÄM 1959. DECEMBER 22. KEDD Befejezte éves tervét a ládagyár Kulturált, művelt népet! árosunk három áros műrelődósüfjyi terroiról A művelődési tanács és a művelődési állandó bizottság együttes ülésén tárgyalta meg Nagykőrös város hároméves művelődési tervét. A TIT, mely eddig is sok új ismerettel, élménnyel gazdagí­totta az érdeklődőket, tovább folytatja ismeretterjesztő elő­adásait. Egyik központi kérdése a jövő művelődésügyének a tanyai kulturális közpon­tok létrehozása. Ezeknek a központoknak az lenne a feladata, hogy a szét­szórt tanyák eddig mostohán kezelt kulturális életét össze­fogják, irányítsák. Az egyes központok a tanyai iskolákban jönnének létre, s az ottani pe­dagógusok segítségével mű­ködnének. Egyrészt ismerete­ket adnának, szórakozást nyúj­tanának előadások formájában keskenyfilmvetítéssel, másrészt segítséget jelentenének ön­álló kulturális kezdeményezé­sekhez. Többek között ezek a ta­nyai kulturális központok városi Arany-ünnepet ren­dez. Ekkor lesz 100. évfor­dulója annak, hogy Arany János elhagyta Nagykö­röst. A megoldandó problémák közt szerepel az egyre népsze­rűbb névadó ünnepélyek és az ünnepélyes polgári esküvők le­bonyolításának, külsőségeinek kidolgozása is. A városi könyvtár sorsának rendezése is a jövő egyik kér­dése. Nagyobb helyiséget igé­nyel a komoly forgalmat lebo­nyolító könyvtár. Különösen akkor, ha tervei közt olyan is szerepel, mint a gyermek- könyvtár létrehozása. Igényes tervek ezek. Látjuk, hogy összeállítóik szívükön vi­selik a jövő kultúráját. Sok a pálinka Az előző évek bő szilvater­mése következtében sok volt a cefre, a pálinkafőzés nyers­anyaga. A szeszfőzde évek óta folyamatosan termel. Tekintet­tel arra, hogy a pálinkaéxport elég kicsiny, így a „telítettség állapotában” vagyunk. Ebben az évben már „csak” 11 ezer hektoliterfok pálinka főzésére kapott engedélyt a vállalat. Tervüket már teljesítették, ezt a mennyiséget lefőzték. Most újabb engedélyt kaptak a megyei tanácstól. Pótkeret­ként még 2200 hektoliterfok pálinkát főznek. Ez körülbelül 1 hónapi munkát jelent a dol­gozóknak. Az új rendelőihez az anyagot is megvásárolták, most erjesztik. A főzést körül­belül február-márciusban fe­jezik be. Tiszta az anyagtér. A „múlt év maradványait” takarítja Szűcs Józsi bácsi A munka egy percre sem áll meg. Tanács Lajos gép­munkás már a jövő évi terven dolgozik. Ládaoldalakat darabol. Naponta 20 köbmétert szab le áxWXXXXXXXXXXXXXNXXXXVXXXXXXXXXWXXXVO.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.XXXXNXXWXXXXXXXXXY* MiquKSmi — A MAGYAR munkás- mozgalom történetének hall­gatói számára december 29- én 17 órakor tartják meg a konferenciát a városi pártbi­zottság székházában. — ELŐRELÁTHATÓLAG csak januárban hirdetnek íté­letet Módra László volt te­metésrendező bűnügyében a közbejött akadályok miatt. — MA TARTJÁK az Arany János iskolában a fenyőfa­ünnepélyt. Ez alkalommal az iskola szülői munkaközössége minden tanulót egységes cso­maggal ajándékoz meg. — KÖZÖS KIÁLLÍTÁST nyitnak idős és ifjú Rácz József festőművészek decem­ber 23-án délután 5 órakor a ceglédi Kossuth-múzeumban. Megnyitó beszédet mond dr. Törös László, az Arany Já­nos emlékmúzeum igazgatója. — A MEZŐGAZDASÁGI termelőszövetkezetek mintegy 70 ezer forinttal járulnak hozzá jövőre a város fejlesz­téséhez. A földművesszövet­kezet hozzájárulása pedig 60 ezer forint. — KEDVES ÜNNEPSÉG színhelye volt vasárnap dél­után a városi pártbizottság nagyterme. A ládagyár szak- szervezeti bizottsága az üzem nőtanácsával karöltve Xc.nyö- faünnepséggel és egy-eg> édességcsomaggal kedveske­dett a megjelent 280 apróság­nak. (Ha így fejlődik a láda­gyár nagy családja, jövőre nagyobb befogadóképességű teremről kell gondoskodni.) — A NŐK munkábaállításá- nak elősegítése céljából házi­ipari szövetkezet létesítésére hozott határozatot a múlt heti ülésén a tanács végrehajtó bi­zottsága. A határozatot a leg­közelebbi tanácsülés elé ter­jesztik megvitatás és elfogadás céljából. AZ ARANY JANOS FILM­SZÍNHÁZ MŰSORA December 21_23-ii?: vörös lesz a rét. Megrázó dán film a náci rémuralom ellen küzdő hősökről. Kísérő műsor: Beszélő gyümölcs. December 24—25-lg: Lángok á határon. Cselszövés . . szerelem. Kalandos kémtörténet, színes kí­nai filmen. December 2(1-27-ig: Délutáni elő­adáson: Papírsárkány. Színes francia _kínai film. E sti előadáson: Anyegin. Csaj- kovszkil örökszép operá.ia. színes szovjet film. Matiné 27-én * délelőtt 10 órai kezdettel: Hetet egy csaoásra. ANYAKÖNYVI HÍREK SZÜLETTEK: Nagv László föld­műves és László Mária leánya: Erzsébet, Palásti Gyula földműves és Károly Mária fia: László Fe­renc. Jancsó Károly villanyszerelő és Molnár Margit fia: Zoltán, Tóbi Kálmán földműves és Sebők Ju­lianna fia: István Ferenc, Nagy Béla hivatalsegéd és Sáfár Mária fia: Béla, Berdő Gábor gépkocsi- kísérő és Kleigl Mária fia, Gábor, Danka József haszonbérlő és Kiss Ilona fia: József, Bagi László kovácssegéd és Szakái Ilona leánya: Ilona Gabriella. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kö­kény Ferenc mázolósegéd és Mód­ra Irén, Pesti László traktoros és Balogh Ilona tanítónő, Barta Amb­rus Dosta-segédkezelő és Bujdosó Margit. Káldi József szobafestő és Fodor Rozália. Godó József föld­műves és Takács Rozália, dr. To­ros László ügyvéd és Nagy Klára gyógyszerész-technikus, Jónás Pál műbútorasztalos és Kovács Sarolta Mária. MEGHALTAK: Kecskés Ambrus földműves 59 éves, Márton János földműves 60 éves. Sánta Balázsné Bacsó Katalin 67 éves. Pesti Jenő 73 éves, Farkas Istvánná Tábori Rozália 75 éves. egész utcában egymás után tűntek el a szemét- és salak­kupacok. Egy szép napon felkeresett két tanácstag is és javasol­ták, hogyha már így bele­lendültünk, a fejlődést fokoz­hatnánk. Megszületett a ver­seny. Kihívtuk tisztasági ver­senyre a Csokonai, Hunya­di, Reviczky, Örkényi utcá­kat. A versenyből ádáz küz­delem lett. Előkerültek a ka­pák, lapátok, ekék, fogatok és a mérnöki hivatal segíté­se, szakszerű irányítása, öröm volt látni, hogy az ut­ca apraja-nagyja dolgozik. Ki lapáttal, ki taligával, lovas­fogattal stb. A felszántott utcát a mérnök irányításá­val elplaníroztuk, döngöl­tük, az út szegélyén, mind­két oldalon keskeny parkot képeztünk ki. — Jóleső érzés volt ebben az utcában lakni? — Igen, nagyon jól érez­tük magunkat. Kedvesek ma­radnak a nyári esték, ami­kor minden ház előtt fello­csoltuk az úttestet és a kis parkot. Jóleső érzés volt belépni a mi portalan, eső- szagú, illatos utcánkba. Szin­te fájt a szívünk, miután megtudtuk, hogy a Rákóczi és Örkényi utcák csatornázá­sa és bitumenezése során a mi kedves, tiszta kis utcán­kat is kikövezik. A mi ut­cánkat jelölték ki összekötő műútnak. Majd lesz itt zsi­vaj, lárma, forgalom! Tán még közlekedési rendőr is. — így akkor további ter­veik nincsenek? ★ A kérdésre odakintről zu­hogó dübörgéssel felelnek. Felébredek. Minden érzék­szervem jelzi, hogy a ház mögött szemetet ömleszte- nek. A szép álom a múlté. Nem emlékszem, a Híradó küldötte milyen körű mé- nyek között röppent tova. A papucsom keresem. Azért óvatosságból végigtapoga­tom magam, én vagyok-e, éb­ren vagyok-e? Igen, én va­gyok, talpon vagyok, a zaj kezd elülni. Egy szekeres most ban és fekete ruhában rakják a trágyás szekeret. No, még a csajka! Hát ez] viccnek is rossz. Tudjuk, hogy j maguk sem gondolják komo-' lyan. De akkor miért mond­ják? Mit szól ehhez az a több száz tsz-tag? Nem gondolják, hogy ez bántó, alaptalanul sér­tő? Dolgozni kel] a közösben is. Még arról néhány szót, hogy a betegség miatt nem tud dol­gozni. És most? Most ki mű­veli a földjüket? Ezt az érvet a saját életük, mindennapi munkájuk cáfolja'. A'Közösben ‘■bizftkdrt'nétn kell többet dol­gozni, mint a sajátján egy gon-» dós gazdának. De persze, ott is dolgozni kell. Méghozzá szor­galmasan. jószándékkal. Csak így lesz eredmény, de így az­tán lesz! Tudják ezt az alsónyársapá- tiak már. A napokban Fodor József 8 holddal, Győri László 13 holddal, Nyikos Ambrus 15 holddal, Kiss Józsefné 18 hold­dal, Király Irma 17 holddal, ifjú Pavelka György 9 hold­dal, ifjú Tatai László negyven család méhhel, Tóth Imre 10 holddal, Szabó Balázs 13 hold­dal, Szűcs Dénes 12 holddal már belépett a Petőfi Tsz-be. És a beszélgetés után Nagyék is aláírták a belépési nyilatko­zatot. A többiek, a még kívülállók is látják: ez az egyetlen helyes út. A tsz-szervezők kitartó munkája nyomán sokan a köz­vetlen döntés előtt állanak. Úgy, hogy a napokban töme­ges belépésekre számíthatunk. Nem lépünk he, akármi lesz! — mondta Nagyíjé a Nyárs- apátdülőben. — Erre, meg amarra, magunk tudjuk, mit akarunk! Hagyjanak békében! Tizennyolc éve gürcölünk ezen a tanyán, s most itt hagyjuk? Éhen haljunk, rongyosak le­gyünk, ne boldoguljunk, mint a tsz-tagok? Azt akarják, hogy csajkából együnk? Meg aztán beteg is vagyok, én már nem tudok dolgozni! Csak úgy dől a tiltakozó, meggondolatlan szóáradat. De szinte érződik, hogy a szavak hamisan csengenek, bizonyta- . lanok már, mint nas^ga agárdi. A tsz-szervezok' sem mamá­nak tétlenül. Okos szóval, hig­gadtan. de határozottan zúz­zák széjjel a téves nézeteket, a tudatlanságot. Kedves Nagynék és társaik! Ez a jövő, a boldogulás útja. Ezt kívánja a maguk és mind­annyiunk érdeke. Mert a sorsunk közös. Akik itt együtt élünk, együtt leszünk boldogok, vagy boldogtalanok. S nemcsak maguk akarhatnak valamit, hanem mi is! Együtt! Tizennyolc év után nem vesztenek el semmit. Marad­hatnak a tanyán. A föld a ma­guké, földjáradékot kapnak érte. És az éhenhalás? — Régen volt az már. amikor ebben az országban éhenhaitak az em­berek és többé nem is lesz. Jól élnek a mi szövetkezeti tag­jaink. Legalább olyan jól, mint az egyéniek. Az persze igaz, hogy munka közben nem az ünneplő ruhát öltik fel, de az egyéniek sem fényes csizmá­V ITAT KO ZTUNK segítenék a termelőszövet­kezetek műkedvelő cso­portjait is. A művelődési ház is szép tervekkel készül az elkövetke­ző három évre. Több egyfelvo- násos színművet tanulnak meg a színjátszók, s ezekkel elláto­gatnak majd a tanyai kultu­rális központokba is. A három év alatt három mai témájú háromfelvoná- scs színjáték előadását ter­vezik. A hárem darab között len­ne egy vigjáté'k, egy komoly dráma és egy operett. A művelődési ház egy ren­dezői tanfolyamot is indít a közeljövőben, továbbá tervbe vette azt is, Ihogy támogatja a város minden oiyan kulturális megmozdulását, ahol segítséget igényelnek. Városunk múzeumaiban to­vább íolyik a három év folya­mán az összegyűjtött anyagok rendezése. Az Arany János Múzeum 1960-ban nagyobb szabású SPORT Városunk asztalitenisz sportjáról felfigyelnének erre a be­szélgetésre. Nem szabad en­gedni, hogy ilyen nagy aszta­litenisz múlttal rendelkező város fejlődése e téren törést szenvedjen. Kína 40 000 ver­senyzővel rendezi a verse­nyeit és ma már a világelső­ségre tör. A magyar aasztali- tenisz-sport is csak ezen az úton haladhat! A városunk tömegeinek fo­gadására a sportotthon alkal­mas. Biztosítani kell a heti háromszori, négy asztalon folyó edzési lehetőséget, vi­lágítást, fűtést. Megfelelő jó edzőt kell alkalmazni és tá­maszkodni mint utánpótlásra elsősorban a konzervgyári dolgozókra, másodszor az is­kolásokra. Most még nem késő, de nehogy úgy járjunk, mint a futballal! Akkor kell a hibát kijavítani, míg a csapat a megyei bajnokságban jó helyezésben van. Előzzük meg a bajokat, se­gítsenek a Kinizsi SK elnök­sége, a város illetékes szer­vei, a szakmaközi bizottság és akkor ebben a sportágban ismét elfoglalja méltó helyét Nagykőrös városa. Nánási Sándor Négyen beszélgetünk. Fe­lelősség, alapos megfontoltság érzik a hangokon, amikor a jövő tervei megvitatásra ke­rülnek. Fülep Endre veterán játé­kosunk a múltra emlékezik: Ebben a sportágban a vidék számára verhetetlenek vol­tunk. Országos bajnokságok folytak itt, Soós, Kalmár, Szi­vük, Újlaki és Horváth Lehel nevét mindenki ismerte. A csapat élvonalban volt és minden lehetőségtől elzárva értek el nagy eredményeket. Pozsár Gyurka, a Kinizsi népszerű szakosztályvezetője mondja: — Az utóbbi időben elvesz­tettem a kedvem, pedig na­gyon szeretem ezt a sportágat. A sportotthonban az elemi feltételeket sem biztosítják csapatom számára. A Kinizsi támogatásának jó nagy részét a konzervgyártól kapja, az asztaliteniszezők minden tag­ja konzervgyári dolgozó, ezért . érthetetlen dolgok történnek. Ebben az évben még a nagy csapat tagjainak sem volt meg az edzési lehetőségük. — Kevesen tudják — csak a kaucsuklabda szerelmesei —, hogy ebben a sportágban mi­lyen sok gyakorlás szükséges. Elengedhetetlen a heti három edzés, fűtött terem, jó világí­tás. A valóságban pedig te­remhez csak ritkán jutunk, nagy harc árán, a világítást már évek óta ígérik, fűtés soha nincs. Edzéseinkkel egy- időben zenekar próbál, és ezt az idegsportot nagyon zavar­ja. Az utánpótlás számára még ennyi lehetőség sincs. Egyszerűen nincsen helyük. — Sajnos, a sportotthon sokszor átveszi a kultúrotthon szerepét, és a sport számára nem biztosít helyet. Pedig van utánpótlás bőségesen! Ezt a sportágat már általános is­kolás korban kell kezdeni, de ha nem adunk módot a tehet­ségek kibontakozásának, ak­kor letehetjük az ütőt. — Állítom, hogy rendsze­res foglalkozással és edzővel az NB II-ben lenne a helyünk, de ha így megy tovább, min­denkitől kikapunk — mondja Kőházi sporttárs, a Kinizsi jeles játékosa. — Már csak a rutinból élünk, amiből erre az évre még futotta, de kevés lesz jövőre. Óriási az országos fejlődés, minden vidéki vá­rosban rengeteget áldoznak erre a sportra. Jó lenne, ha az illetékesek :.. Megint jönnek, kopog­tatnak ... De ki van odakünn, mit akar... — Bocsánat, én vagyok, a Híradó szerkesztő­ségéből. Már többször keres­tem telefonon is, okvetlen meg kell önt interjúvolnom. No, ne féljen, tudom, hogy a lottón nem nyert, de remé­lem, el fogja mondani, hogyan csinálta azt a csodás, varázs­latos rendet, azt a ragyogó tisztaságot a Bocskay utcán? Ne kéresse magát, mondja nyugodtan ... írom ... — Hát az úgy történt, hogy a „Tisztásáig! őrjárat a város utcáin” című cikk megjele­nése után jómagam megin­dítottam a takarítási moz­galmat. A ház körül levő minden szemetet, piszkot gondosan eltakarítottam. A szemét-hamukupacokat is részben elhordtám, részben elgereblyéztem. Másnap is, harmadnap is serényen tevé­kenykedtem, őrködtem a tisz­taságon. Hasznos tisztasági ügybuzgóságom jó hatással volt a szomszédokra. Jóleső látvány volt. hogy a szom­szédok, majd az egész utca bekapcsolódik. Most már az HAJNALI IDILL csapkodja lapátját a kocsi lépcsőjéhez, ő végzett... Mire kimentem, a kocsi már távozott, de a szemétku­pac ott maradt. Egy vil­lanyfényben fürdöző üveg- í darab kajánul pislákolt fe- i lém a hajnali szürkületben. : onnan a kupacból. Amíg én ; a szemem dörzsölgetem, ő, a i kaján így enye’gett velem; ] — Nesze neked Márton, itt i vagyunk! Kellett neked tisz- j ta utca? Ha elhordasz, jön- ] nek a többiek. Mi sokan va- i gyünk, vagonszámra, de te i úgy látom, csak egyedül. Vedd i tudomásul, hogy aki a sze- i metet nem szereti, annak i pusztulnia kell innen. El in- i nen papa, te jött-ment, de ! minél előbb!... és máskoi i ne üsd szemétbe az orrod! í + Nem messze tőle retesz ] csikordul. A kiskapu résén í bóbitás menyecskefej kan- í dikál ki. Kezében a fűrész- í poros tartalma, a mindennapi ! hamu adag, a születendő kis- \ kupac. ; De ő lega'ább csendben esi- ; nálja. — ella — '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom