Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

1559. DECEMBER 22. KEDD ff*t WM. I" ff irtán FOGADOTT GYEREKEK öten vannak a fogadott gyerekek. Az egyik vendéglátóipari technikumba jár, a fővárosba. A másik Zeneművészeti Főiskolára. A harmadik, negyedik és ötödik a helybeli gimnázium­ban tanul. Állítólag mind az öten te­hetségesek. A technikum ezt már „írás­ban is adta”. A levelet az iskola írta, Csörsz Lajosné osztályfőnök­nő kezével: „Az elnök elvtárs kérésére beszámolok Kovács Erika magatartásáról és munkájá­ról. A kislány magatartása ellen semmi kifogás nem me­rült fel. Szereti az iskolát, szorgalmas, a tanulást komo­lyan veszi. A tanárok szíve­sen foglalkoznak vele.” A főiskola még nem írt az elnöknek, valószínűleg csak a félév végén küld majd tájé­koztatót Kovács Loránd elő­meneteléről. A három helybenmaradtról azonban már szinte heten­ként — minden vb-üléskor — hírt kap a tanácselnök. Mikulási Béla, a gimnázium igazgatója, a vb tagja ilyen­kor rendszerint felemlegeti Perjéssy Barnabást, Petrovics Évát és Kassai Marlant: jól tanulnak, nincs velük baj ... Az elnök pedig elkönyveli e dicséreteket, jólssően, öröm­mel, hogy a tanács nem vall szégyent fogadott gyermekei­vel. Öten vannak. Áz augusztus 28-i tanács­ülésen lettek Szentendre vá­ros tanácsának — és ezzel természetesen az egész város­nak is — fogadott gyere­keivé. F.z a tanácsülés szavazta meg ugyanis egy esztendő hosszára azt az ösztöndíjat, amelyet minden hónap elején kézhez kapnak a város sti­pendiumot nyert tanulói. Kétszázötvenet-kéiszázötve- *ct kapnak a középiskolások. Ötszázai kap havonta a fő­iskolás. Összesen 15 000 forintot ad m város a községié jlesztési alapból az öt diáknak. Ellénértékként nem kér semmit. Még annyit sem, hogy az ösztöndíjasok tanul­mányaik végeztével visszatér­jenek a girbe-gurba szent­endrei utcákba. Azaz, egyet kér: hogy a . . . fogadott gyerekek magatar­tása és tanulmányi eredmé­nye megfeleljen az előlege­zett bizalomnak. Ezért érdeklődik Sziráki Ferenc vb-elnök állandóan utánuk. És nem nagyon érti, miért csodálkozom azon, hogy egy­szerre öt gyereket ösztöndí­jaztak ... — Hát ha meg tudta csi­nálni a virilisták társadalma — igaz, fillérekkel —, akkor megtehetjük mi is, hogy vá­rosunk rászoruló és érdemes gyerekeit társadalmi ösztön­díjjal iskoláztassuk! És hozzáfűzi: — Idén 15 000 forintot sza­vazott meg a tanács. Jövőre talán 20 000 vagy még több is jut erre .., ★ Idén öten vannak,, jövőre talán többen lesznek. Pia megszavazzák a 20 000 forintot. De nem biztos, hogy a jövő évi öt azonos less az idei öt­tel, mert az ösztöndíjat évről évre újra meg kell pályázni és azt a jelentkezők közül mindig a legérdemesebb és a legrászorultabb nyeri majd cl. Azt mondja Mikulási Béla, a gimnázium igazgatója, hogy ez jó. — Egyrészt jó, hogy az ösztöndíjasok tudják: ha nem tanulnak vagy ha magatartá­suk nem megfelelő — elveszt­hetik a, 250 vagy ötszáz fo­rintot. Másrészt jó, ha min­denki tudja: indokolt esetben igényt tarthat a társadalom segítségére. ★ Az idei ötöt nyolc jelent­kező közül választották ki. Több kérelem nem érkezett a tanácshoz. v Minden bizonnyal nem volt a legjobb propagandája en­nek az akciónak. Sem a vá­rosban, a tanulók szülei kö­zött, sem megyeszerte — hogy a többi tanács is Icö- vette volna a szentendrei £ példát. J Helyes Mikulási Béla ja- i. vaslata: £ — Még az oktatási év be- } fejezte előtt közölni kell a % tanulóklcal, minden iskolá- % ban, a jövő tanév ösztön- £ díj-lehetőségeit. Nem véletlenül hangsúlyoz- ^ za, hogy „minden iskolában”. % Azt érti alatta, hogy a já- J rás községeinek minden is- % kólájában, a végzős osztályok J ismerjék meg a ... Mit? Mert az ösztöndíj, a } 15 000, illetőleg a 20 000 fo-t rint csak szentendrei illető- \ ségű tanulókat illet. Duna- ' bogdányi vagy visegrádi gye- rek ebből nem tanulhat í gimnáziumban vagy techni- ’j kumban. Hogy legyen mit J megismerni, hát minden köz- \ ségnek alapítania kellene $ társadalmi ösztöndíjat! \ > Pontosan így gondolja a % gimnázium igazgatója. Persze, a kérdés: miért ala- pítsanak a községek ösztön- \ díjalcat? \ Főiskolai vagy egyetemi, % még technikumi ösztöndíjnál % is kézenfekvő a válasz: azért, í mert a végzett szakember ^ — szerződéssel kötelezhetik £ erre az ösztöndíjast — visz- j szajön a községbe, mint ta- j nitó, orvos, vagy mint agro- j nómus... De miért küldjön í gimnáziumba ösztöndíjast a} község? ^ És rögtön egy panasz, mint indokolás: az idén egyet- $ len, a szentendrei gimná- % ziumban érettségizett fia- % talt sem vettek fel a tanács- £ apparátusba, sem a járásnál, J Bem á községekben. így mondja az igazgató. | Á városban már igen. Az % egészségügyhöz, napközibe, í üzemi számvitelhez elhelyez­tek érettségizett fiatalokat. Pedig a községi tanácsok csak akkor hajlanának arra, hogy megszavazzanak egy-lcét ösztöndíjat — gimnáziumit' —■, ha annak is hasonló hasznát látnák, mint a fő­iskolások taníttatásának. De ehhez végre be kell látniok a járásnál: a tanácsapparátus­ban és általában a közsé­gekben hivatali lisztet viselő emberektől meg kell ' köve­telnünk a felszabadulás után 15 esztendővel, hogy ne vall­ják a hitet: akinek a népi demokrácia hivatalt ad, észt is ad hozzá. Ha pedig az il­letőnek — legyen az gépíró- nő vagy könyvelő, adminiszt­rátor vagy előadó —■ nem aka- ródzik tanulni, nem pótolta eddig a pótolnivalókat, hát adja át helyét olyan mun­kás- vagy parasztember fiá­nak, akit már mi küldtünk gimnáziumba. Persze, ez nemcsdk és nem elsősorban az ösztöndíj szem­pontjából fontos. De fontos ebből a szempontból is, mert a különböző községi appará­tusok feljavítása (tanács, földszöv, népbolt, ktsz, tsz- irodaszemélyzet stb.) érdé­Két találkozás Oscar Wilde-dal A Lady Windermere legyezője a Madách Kamara Színházban X\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\^^ A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN (Beron Gyula, rézkarca a megye felszabadulásának 15. évfordulójára kiadott albumból) Egy esztendő eredményei rp egmp este kétszer is ta- J lálkoztam Oscar Wilde- dal. ★ Kisdiák voltam, amikor ke­zembe került A boldog her­ceg fátyolosán szép, nagyon szomorú meséje. Aztán elol­vastam minden Wilde-írást, amihez csak hozzájutottam. Élveztem fűszeres szellemes­ségét, a Vera és a nihilisták groteszk bárját, a Bunburry humorát, a Dorian Gray fül­ledt romantikáját. És újra és újra a metéltet... Meg a readingi balladát. Aztán évtizedes szünet kö­vetkezett. A kérdésekre, amelyeket a kor felvetett, amelyekkel a lázas évtizedek vallatták a szíveket és az el­méket, hiába kerestem volna Választ Wilde-nél. A minia­tűr, illusztrált Wüde-sorozat könyvespolcom éliszere lett, amellyel a szép könyveket szerető ínyencek irigységét tüzeltem, de többé nem lett a fáradt órák meghitt barátja. Tegnap este mégis izgatot­tan készülődtem színházba. A Madéch-Kamara mutatta be Wilde: Lady Windermere legyezője című darabját. Á főrangú szalon hősei már nem élő emberek. Az előkelő unalom nem a jelle­mükből árad, inkább csak úgy száglik elő, mint öreg ruhából a naftalin illata. Áz eszmei mondanivaló kiszá- radtan csörög: nincsen pola­rizálva a társadalom jó és rossz emberekre. „Mindnyá­jan egy világhoz tartozunk, a jó meg a rossz, a bűn meg áz erény karöltve járnak benne" — r eb égi a darab vé­gén a jó Lady. A konfliktus is inkább csak élmélkodó ásításra ingerel. Érdektelen marad a halottnak hitt anya históriája, aki húsz évvel ez­előtt egy meggondolatlan pillanatában elhagyta család­ját, gyermekét ég most felál­dozza gondosan megalapozott rossz hírét, hogy megmentse leányát a ballépéstől, Olyan távoli mindez,- mintha egy más bolygón történne és egy­szerűen nem lehet megértem, miért nem fedi fel kilétét. Cinikus és érzelgős megjegy­zések rakétáinak fel a szín­padon. de a „szentimentális” győz ég teljesen átveszi az uralmat. „Szentimentális az olyan ember — mondja Wil­de a hai~madik felvonásban —, aki hihetetlen értéket fe­dez fel mindenben és a leg­egyszerűbb dolognak sein tudja a piaci árát.” Mindenki iialálos komolyan vesz min­dent. Wilde szellemes meg­jegyzése telibetalálja a ren­dezést. Az elején azt hittem, hogy Egri István, a rendező meg­lelte azt a játékos, szatirikus stílust, amely naívá-élővé tehetné a darabot. Sajnos, mindketten tévedtünk. így q?tán az a Wilde ágál a szín­padon, akinek számára a színpad csak ürügy a csillár gásra, aki dramatizálja szel­lemességeit, hogy jobban el­keljenek. Az aranyifjú, a sir keres Wilde, az „Élet Kirá­lya” zsonglőrködik előttünk, bőséges számú szereplővel megsokszorozva önmagát és elegáns cilinderéből úgy röp­pennek fel az aforizmák, mint a bűvész galambjai vagy művirágcsokrai. Mi maradt A boldog her­ceg költőjéből? — kérdeztem búsan. Néhány jó szerep — vigasztaltam magam, Mezei Mária, Váradu Hédi, Lázár Mária, Gönczöl János művé­szete. A Lady híres legyezője nem kavar fal friss levegőt, csak az unalom finom porát veri fel. ir Az ember makacs. A fia- ialkori emlékeket nem szí­vesen engedi, nehéz beval­lani, hogy ifjúságában, illú­ziókkal játszott. Otthon la­pozni kezdtem a Wilde köte­teket. Elolvastam a darabot méqegyszer. Csillogó volt, szellemes, de vem■ tudott ái- mslégítem. Elővettem a Bal­ladái. ’s felparázslottak a cso­dálatos sorok — Tóth Árpád megrendítő tolmácso­lásában — a halálra ítélt katonáról, akinek „vér és bor mocskolá kezét”. A readingi fegyház darócruhás rabja ült mellettem, a másik Wilde, az igazi, ez ember. És elharapott, nehéz férfi­sírással tördelte: „De mind megöljük, ~—-crnit"szerelünk,<s. Tagadni, ne is akard: Vagy úgy, hogy zord nézés is öl, S van méreg, bókra takart. S a gyávák gyöngéd gyilka csók, De a bátrak fegyvere kard!...” ★ Tegnap este kétszer is ta­lálkoztam Wilde Oscárral. A második találkozás volt az igazi. Sz. M. E£ INNEN - ONNAN Csobdnka — képekben dezték meg Üllő, Vecsés és Monor zenetanfolyamainak közös hangversenyét. Ezen a jól sikerült hangversenyen ünnepelte fennállásának tize­dik évfordulóját a vecsési zenetanfolyam. Bíborvörös vitorlák Három hír csővárról Kilencvenórás művelődési tanfolyam indult a községben huszonegy hallgatóval. — Ti­zenhat dolgozó végzi jelenleg az általános iskola VII—VIII. osztályát esti tanfolyam kere­tében. — Jól sikerült iskolai szavalóversenyt rendeztek az elmúlt napokban. A tizen­nyolc szavaló közül Gyekis Zsuzsanna III. osztályos ta­nuló került ki győztesként. N'-'^VXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX FILMHIREK Preben Philipsen dán film­gyártó tárgyalásokat kezdett il­letékes szovjet filmkörökkel egy szovjet—dán koprodukciós film ügyében. A film tárgya Nagy Péter cár 1716-ban tör­tént koppenhágai látogatása lenne. Előrelátható költségei 10 millió dán koronát tennének ki. A filmet orosz és angol változatban készítenék el, a cár szerepét szovjet filmszínész játszaná, míg a koppenhágai angol követ alakját Alec Guin- nes, a vilógt&-ű angol filmszí­nész vinné a vászonra; Szlovák—magyar-est Nagytarcsán Az elmúlt napokban szlo­vák-magyar kultúrestet ren­deztek Nagytarcsa községben. A gazdag műsor első részé­ben magyar és szlovák ver­sek, népdalok és népi táncok váltották egymást. A szünet után került sor Hetényi: Rá­dióriport című szlovák nyelvű jelenetének, valamint Kis- faludi: Szeget szeggel című egyfelvonásos színművének bemutatására. ZENEISKOLÁK KÖZÖS HANGVERSENYE MONORON Vasárnap délután a monori művelődési otthonban ren­Az újpesti képzőművészek körének több tagja töltött hosszabb-rövidebb időt az idén a festői szépségű Cso- bánkán. Többek között Ko­ván László és Kólák Gyula csobánkai tartózkodása sem volt eredménytelen. A rákos- palotai Csokonai Művészott­hon kiállításán bemutatott Csobánkán készült képek er­ről tanúskodnak. Hangverseny Szakolyán A szokolyai zenei munka- közösség növendékei nagy si­kerű hangversenyt adtak a helyi kultúrházban. A növen­dékek Bach, Bartók és Kaba- levszkij műveit tolmácsolták nagy sikerrel. Kultúrházavatás Kemencén Vasárnap délután került sor a főként társadalmi mun­kában épített kemencei kul- túrház felavatására. Áz ün­nepségen megjelent Szabó Sándor elvtárs, a megyei ta­nács elnökhelyettese, aki egy Munkácsy-televíziót, a fúvós­zenekar részére több hang­szert és, egy diavetítőt adott át a falu vezetőinek. Világnézeti tanfolyam Erdőkertesen Galambos Ferénc tanár Az anyag titkai című előadásával világnézeti tanfolyam indult Erdőkertesen. Az első elő­adást ötvenegyen hallgatták végig. \ Bulgáriában most folynak az öt patronhüvely című keletné­met film külső felvételei. A film a spanyolországi polgár- háború szörnyűségeiről szól. A külső felvételekhez azért vá­lasztották Bulgáriát, mert az ottani hegyvidék sokban ha­sonlít a spanyolországi véres harcok színhelyére. A barskai vízierómű építésé­nek állít emléket Az ember akarata szerint című új bolgár film. A rendezők és operatő­rök kitűnően oldották meg fel­adatukat Bulgária legnagyobb arányú alkotásának felvéte­leinél színpadot szintén gyerekek csinálták, sőt, a 21-án meg­rendezett első bemutató egyik darabját — A két jóbarát című bábjátékot is — ifjú­sági olvasó, egy hetedikes ta­nuló írta. kében már szívesen meghoz- % ná a helyi tanács az áldó- zajot, megszavazná a társa- % dalmi ösztöndíjat — a mun- 0 ka meg javulásának reményé- í ben. f * I Hogy ne csak öten le- f gyenek... $ Hogy ne csak Szentendre $ városában legyenek. Mert a társadalmi ösztön- díj nemcsak annyit jelent, % hogy több tehetséges fiatal $ iskolába járhat. Nemcsak azt $ jelenti, hogy megkezdődik a % helyi értelmiség tervszerű £ képzése. És nemcsak azt, f hogy a szakmai ég általános í műveltséget mielőbb megkö-f vetelhessük a községek és fal- '/ vak apparátusainak dolgozói- $ tói. í Ezeken kívül még vala- ? mit: a társadalmi ösztön- $ díj azt is kifejezi, hogy $ mindezeket — az iskolázta- % tűst, az értelmiség céltuda- tos nevelését, a művelődést $ — nemcsak egyes emberek, á vezetők tartják lényegesnek, | hanem az egész társadalom is £ annak tartja. Hiszen — az ösztöndíj: tár- í sadálmi. G. L. Í x Egy évvel ezelőtt, 1953. de­cember 15-én nyílt meg a ceglédi járási könyvtár ifjú­sági részlege. A megye első, nagyon ízlésesen, ötletesen berendezett ifjúsági és gyer­mekkönyvtára hamarosan ma­gához vonzotta az olvasni vágyó ifjabb és legifjabb, nemzedéket, úgy, hogy az: 1958 decemberi 240 beírat- i kozott olvasó helyett az eltelt i egy év után, 1959 decemberé-; ben már 782 beiratkozott ol-i vasó látogatja rendszeresen a j ceglédi ifjúsági könyvtárat. j Az ifjúsági könyvtár egyéb- \ ként diafilm-kölcsönzésben is; rekordszámokat ér el, de e si- ] kereken túl még egy egészen \ speciális eredménnyel is ] büszkélkedhetik: megalakult ] az intézmény báb játszó cső- ] portja *— gyerekekből. A báb- j sokat eredményez, Grin írásai­ban mégis annak bizonyságát adja, hogyan lehet a legnehe­zebb témát is könnyed, elegáns stílusban előadni. Érdekli a gyermeklélek rejtélyes világa (Az apa haragja) s rövid, fel­villantott képek segítségével tud ábrázolni nehéz, bonyolult folyamatokat, mégpedig hitele­sen. (Az akvarell.) Grint hányatott élete az ál­modozásba hajtotta, de írásai annak bizonyítékai, hogy igazi művész nem tud elszakadni a valóságtól, ha az álmok biro­dalmába is menekül, ott is a való életet, a ma emberének korát „játszatja”, s a máról, a művész jelenéről mondatja ki a szereplőkkel véleményét. Grin műveit a Szovjetunió­ban 1956-ban ismét kiadták. Nyilván a magyar közönségnek is örömet okoz, hogy megis­merkedhet egy sajátos zamatú, lirai hangú művésszel. (Európa Könyvkiadó.) * m — nagyon is hiteles mondanivalót képvisel: hinni, hinni kell a jobban, a szebben, mert hit nélkül, reménykedés nélkül Semmivé, kínná válik az élet. S amiben nagyon hisz, nagyon bízik az ember, az valóra is válik, egyszer elér ahhoz a célhoz, melyhez egész életében sóvárgott. A visszatért pokol című no­vellában meghökkentő élesség­gel ábrázolja a közömbös, a semmi iránt nem érdeklődő embert, akinek szívében, agyá­ban nem jut hely érzéseknek, akinek semmi sem fáj, de aki semminek sem tud örülni. Az érzsstelen, kérges szívű ember céltalanul él — így összegez­hetnénk az írás mondanivaló­ját, mert a szenvedés, a kín is több, nagyobb, mint a fásult­ság, a semmit nem érzés. Az emberi élet, az érzések rejtett, sokszor magunknak sem bevallott területeit kutat­ja (Tizennégy láb) s bár ez olykor stílustörő eszmefuttatá­G rin poklokat járt ember. A cári Oroszországban megpróbált mindent, amit csak egy ember megpróbálhatott. Volt fűtő, ügynök, hivatalnok, részt vett a forradalmi moz­golódásokban. s ezért többször száműzték. A keserű, kegyet- let élet elől az írásban kere­sett menekvést. Amit írt: me­se, távoli világ, álomország, de nagyon is emberi, igaz monda­nivaló. Grin fantáziáját engedte sza­badon, hogy választ, biztatást leljen az élet mindennapi problémáira, hogy rátaláljon olyan emberekre, akik már nem nyögnek iga alatt, hanem érzéseiknek, gondolataiknak, szép vágyaiknak szabad utat engedhetnek. A kötetben összegyűjtött novellák más-más oldalról raj­zolják meg ezeket az embere­ket. A kötet címadó novellá­jában a Bíborvörös vitorlák­ban Asszol légiesen finom, oly­kor már tündérszerű alakja ALEKSZANDR GRIN:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom